Grimaldius a Hextor-templom legmélyebb bugyrának lakója, először egy fémlappal zárta le előttünk a menekülési útvonalaként funkcionáló függőleges kürtőt, ám ez csak rövid ideig tartotta vissza elszánt kompániánkat. Ezután a kürtőben egy Evard-féle fekete csápot küldött szórakoztatásunkra, mely támadásai mellett sikerrel kente össze a falat is valamiféle ektoplazmával, mintegy nehezítendő a közlekedést.
Miután eme akadályt is elhárítottuk, egy nagyon stabil ajtó állta utunkat, mely tényleg már csak percekkel lassított le bennünket. Belépve Grimaldioust szűk kis kuckójában találtuk, aki kilátástalan helyzetét egy maga ellen fordított tűzgolyó varázslattal orvosolta. Szegény karakterem, Corennon Gariolle az első vonalban ugrabugrálva megbízható mithrill láncingjét vesztette el a lángok között.
Grimaldious meghalt vala és minden esetleges további nyom a tűz martalékává lett. Élesszemű vizsgálódásom során egy titkos átjáróra bukkantam a helység egyik falában, melynek létezéséről vélhetően maga a megboldogult lakó sem tudott, hisz valószínűleg tovább menekült volna azon keresztül.
Emögött egy lefelé vezető csigalépcső fogadott bennünket ,aminek az aljára érve a lépcső egész egyszerűen beépül mögöttünk egy tömör fallal. Mint kiderült egy földelem zárta el az utat, aki azt a feladatot kapta, hogy senkit ne engedjen vissza. Hiába minden rábeszélés, csak előre folytathatjuk az utunkat. Mivel a teljes lenti épületszakasz falát rendkívül gyúlékony anyag borította, csak idő kérdése volt, mire megtaláltuk az azt begyújtó rejtett tűzcsapdát. Minekáltal nem sikerült hatástalanítanunk, a fal egy részének megtisztítása után begyújtottuk. Szerencsére egy ponton a folyosó elzáródott így nem kellett megfulladnunk a füstben.
Ezután a tűzcsapdás terem átellenes oldalán található ajtón betömörülve végre megtaláltuk az igazi Grimaldioust, akinek korábban a Similácrumát láttuk elpusztulni. A síkok kutatásában jártas varázsló valamiféle mágikus álomban feküdt az ágyán. A belépéskor figyelmeztető varázshang azt mondta ne bolygassuk Grimladious álmát, ám Audgar (Gábor) ezt nem állta meg. Nosza fel is ébredt mindjárt Zarrk, a pokolbéli ördög és hordája, aki a mágus testének őrzésével lett megbízva.
Alrea (Máté) jól ismervén az ördögök észjárását alkut kötött vele: lefejeztette velem a varázslót és rögvest rá is varázsolt egy Reinkarnációt, a fejetlen testet pedig az ördögnek adta, akinek csak test őrzése volt a feladata. Mindannyian elfogadtuk, hogy egyszer segítünk Zarrknak egy küldetésben, ám néhányan a beleegyezés előtt kialkudtuk, hogy ez a megbízás nem lehet merőben ellenkező az elveinkkel illetve jellemünkkel. Cserébe nem próbál meg a nyomunkba szegődni és esetleg később bosszút állni. Ily módon megszabadítottuk Grimaldioust a Zarrk-kal kötött paktum alól és várhatóan a közelben nemsokára újjászületik egy gyermek testében, alaposan megfiatalodva.
Magunk ezután a szoba módszeres és alapos kifosztását irányoztuk elő. Az ördöggel való találkozás előtt még kiszabadítottunk Dranlokot, a Rubin Hercegnő kobold papját (a képen) is, aki eddig egy interdimenzionális ketrecben sínylődött. Kiszabadításáért cserébe leszedte a Wensar (Dávid) agyát radírozó varázslatot, aki így a régi hatékonysággal vehetett részt a zsákmány számbavételében. A teremben még egy kőszobrot is találtunk, mely gyanúsan emberszerű lévén esélyesnek tűnt egy visszaváltoztatásra. Nosza meg is tettük, és így kiszabadítottuk Sir Augustust, Heironiusz lovagját, aki már igen hosszúideje raboskodott a kőben.
Miután eme akadályt is elhárítottuk, egy nagyon stabil ajtó állta utunkat, mely tényleg már csak percekkel lassított le bennünket. Belépve Grimaldioust szűk kis kuckójában találtuk, aki kilátástalan helyzetét egy maga ellen fordított tűzgolyó varázslattal orvosolta. Szegény karakterem, Corennon Gariolle az első vonalban ugrabugrálva megbízható mithrill láncingjét vesztette el a lángok között.
Grimaldious meghalt vala és minden esetleges további nyom a tűz martalékává lett. Élesszemű vizsgálódásom során egy titkos átjáróra bukkantam a helység egyik falában, melynek létezéséről vélhetően maga a megboldogult lakó sem tudott, hisz valószínűleg tovább menekült volna azon keresztül.
Emögött egy lefelé vezető csigalépcső fogadott bennünket ,aminek az aljára érve a lépcső egész egyszerűen beépül mögöttünk egy tömör fallal. Mint kiderült egy földelem zárta el az utat, aki azt a feladatot kapta, hogy senkit ne engedjen vissza. Hiába minden rábeszélés, csak előre folytathatjuk az utunkat. Mivel a teljes lenti épületszakasz falát rendkívül gyúlékony anyag borította, csak idő kérdése volt, mire megtaláltuk az azt begyújtó rejtett tűzcsapdát. Minekáltal nem sikerült hatástalanítanunk, a fal egy részének megtisztítása után begyújtottuk. Szerencsére egy ponton a folyosó elzáródott így nem kellett megfulladnunk a füstben.
Ezután a tűzcsapdás terem átellenes oldalán található ajtón betömörülve végre megtaláltuk az igazi Grimaldioust, akinek korábban a Similácrumát láttuk elpusztulni. A síkok kutatásában jártas varázsló valamiféle mágikus álomban feküdt az ágyán. A belépéskor figyelmeztető varázshang azt mondta ne bolygassuk Grimladious álmát, ám Audgar (Gábor) ezt nem állta meg. Nosza fel is ébredt mindjárt Zarrk, a pokolbéli ördög és hordája, aki a mágus testének őrzésével lett megbízva.
Alrea (Máté) jól ismervén az ördögök észjárását alkut kötött vele: lefejeztette velem a varázslót és rögvest rá is varázsolt egy Reinkarnációt, a fejetlen testet pedig az ördögnek adta, akinek csak test őrzése volt a feladata. Mindannyian elfogadtuk, hogy egyszer segítünk Zarrknak egy küldetésben, ám néhányan a beleegyezés előtt kialkudtuk, hogy ez a megbízás nem lehet merőben ellenkező az elveinkkel illetve jellemünkkel. Cserébe nem próbál meg a nyomunkba szegődni és esetleg később bosszút állni. Ily módon megszabadítottuk Grimaldioust a Zarrk-kal kötött paktum alól és várhatóan a közelben nemsokára újjászületik egy gyermek testében, alaposan megfiatalodva.Magunk ezután a szoba módszeres és alapos kifosztását irányoztuk elő. Az ördöggel való találkozás előtt még kiszabadítottunk Dranlokot, a Rubin Hercegnő kobold papját (a képen) is, aki eddig egy interdimenzionális ketrecben sínylődött. Kiszabadításáért cserébe leszedte a Wensar (Dávid) agyát radírozó varázslatot, aki így a régi hatékonysággal vehetett részt a zsákmány számbavételében. A teremben még egy kőszobrot is találtunk, mely gyanúsan emberszerű lévén esélyesnek tűnt egy visszaváltoztatásra. Nosza meg is tettük, és így kiszabadítottuk Sir Augustust, Heironiusz lovagját, aki már igen hosszúideje raboskodott a kőben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése