Még egyszer tüzetesen átkutattuk az elárasztott területet, de miután nem találtunk már semmit, visszatértünk a felső szintre. Némi tanakodás után a két további üzemképes lift közül az egyiket kellően biztonságosnak találtuk és leereszkedtünk alá. Itt belebotlottunk két mágikus félelmet gerjesztő szempárszörnybe, akiket a rajtunk végrehajtott de- majd remoralizáció után visszaküldtünk teremtőjükhöz. Felfedeztünk egy hővel táplálkozó szürkemohát, mely egy szoba ajtajában terebélyeskedett. Abu (Vili) egy kis akrobatikával és felfűtött ruhával átugrott rajta és bentről - több tárgy mellett - kihozta azt a mágikus lámpást, mely a kripta főtermében működő gépezet utolsó hiányzó alkatrésze.
Sikeresnek mondható első fázisunk felett érzett örömünket egy futárként küldött köztörvényes bűnöző érkezése árnyékolta be. A néma fickó által hozott üzenteből kiderül, hogy barátomat és szolgálómat, Anatát elrabolták (bizonyítékul levágott ujját is mellékelték). Az ismeretlen megbízó mindössze a Szél Herceg jogarát kéri barátom életéért cserébe. Mivel ez a tárgy még nincs birtokunkban, ezekután az előzetesen Maloranna (Gábor) által felderített "huzatos" folyosó feltárását kétszeres igyekezettel folytattuk. Annyi bizonyos, hogy ez a megbízó mágikus képességekkel rendelkezik, és az sem, kizárt, hogy eddig egy varjúval figyeltette viselt dolgainkat. Mindenesetre a fél-ork lány egy jól irányzott nyílpuskalövedékkel elvette a kedvét a megfigyelés ilyetén módozatától.
A feljutást követően egy széles terembe jutottunk, melynek a túloldalán található ajtóhoz csak egy keskeny kőnyelven lehetett átegyensúlyozni. A terem nem túlságosan mély alját öklömnyi vasgolyók tengere töltötte ki, melyek alatt valami lények mozogtak. A nemrég szerzett Kőformázó varázspálca segítségével Gorin (Zsolt) biztonságos szélességű párkányt teremtett, így az átkeléskor a falból kivágódó golyók nem löktek le bennünket a mélybe.
A feljutást követően egy széles terembe jutottunk, melynek a túloldalán található ajtóhoz csak egy keskeny kőnyelven lehetett átegyensúlyozni. A terem nem túlságosan mély alját öklömnyi vasgolyók tengere töltötte ki, melyek alatt valami lények mozogtak. A nemrég szerzett Kőformázó varázspálca segítségével Gorin (Zsolt) biztonságos szélességű párkányt teremtett, így az átkeléskor a falból kivágódó golyók nem löktek le bennünket a mélybe.Sajnos a túloldalon található ajtó nem tűnt nyithatónak, ám megszólított bennünket egy szellem, Ander Slend. A töröttnyakú kisfiú elmesélte halálának szomorú történetét, mely itt esett meg a Szél Herceg kriptájában - földi maradványait korábban meg is találtuk. Azt az alkut ajánlotta, hogy ha elvisszük a csontjait a családja tanyájára végső nyugalomra helyezni, akkor cserébe feltárja nekünk az ajtót, mely csak belülről nyitható. Nem lévén sok választásunk ráálltunk az ajánlatra. Összeszedelőzködtünk, a Démonfejes ajtót lezártuk, az egyik lámpást alaposan elrejtettük, majd útrakeltünk.
Sajnos hamar kiderült, hogy a Slend család minden tagja halott, ám ami még ennél is nagyobb baj, hogy sírjaikat nem is olyan rég kifosztották, csontjaikat pedig ellopták. Bár látjuk a sírrablók nyomait, még nem döntöttünk, merre induljunk tovább.
A képen Zodear Ovion, Dávid ultra-titokzatos pszionista karaktere duzzog.
Sajnos hamar kiderült, hogy a Slend család minden tagja halott, ám ami még ennél is nagyobb baj, hogy sírjaikat nem is olyan rég kifosztották, csontjaikat pedig ellopták. Bár látjuk a sírrablók nyomait, még nem döntöttünk, merre induljunk tovább.
A képen Zodear Ovion, Dávid ultra-titokzatos pszionista karaktere duzzog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése