Chant de Noël - AFMBE

A már hagyományosnak mondható 24-i játékunkat ezúttal én vezényeltem, és közkívánatra egy All Flesh Must Be Eaten kalandot hegesztettem össze. Az egylövetű sztori stílszerűen karácsonykor játszódott, 1948-ban, hősei pedig tizenegynéhányéves árvalányok voltak. A helyszín a Francia Alpokban található Saint Abigail Leánynevelde, ahol az ünnepek alatt a minimális személyzet és a szülők, illetve örökbefogadók nélküli öt leánygyermek maradt.

A résztvevők:
Eszter - Nicol Saez, rossz magasviseletű korzikai fruska (felső kép)
Máté - Gabriélle Latour, álmodozó roma leány
Gergő - Paulette Leclair, dagi kis konyhakedvenc
Dávid - Heike Krause, komor német bakfis, aki titokban várandós (alsó kép)

A két éjszakát és egy nappalt felölelő történet során a karakterek vélhetően a túlvilágról érkező mozaikszerű részletekből összerakták, hogy a háború alatt rettenetes dolgok történtek a neveldében. A túlzsúfolt intézetbe hetente tucatjával érkeztek a német előrenyomulással folytatott harcok árvái, akikre itt szűk ellátmány és elégtelen személyzet várt. Az alultápláltságot csak tetézték a különböző megbetegedések, meghűlések, gyomorláz, tüdőgyulladás és romlott étel. Berthier igazgatónő úgy döntött, hogy a megbetegedett gyerekeket kanalas orvosságként beadott méreggel altassák el, mivel gyógyszerekre már egyáltalán nem volt kilátásuk. Egy tömegsírban ásták el őket, az intézetet körülölelő erdő egy közeli tisztásán.

Ezután valamelyest stabilizálódott a helyzet, a harcok végetértek, megérkeztek a szállítmányok, a gyerekek nagyrészének megkerültek a hozzátartozói, vagy örökbefogadták őket. Amikor az intézet végre egyenesbe jött, 1942 telén a németek, Armin von Griebe ezredes vezetésével megszállták a kastélyt. A gyerekeket az 5 kilométerre található Morteauba szállították, ahol az elemi iskola épületében szállásolták el őket. A németek vezetője karácsony éjjelén feketemisét tartott az épület falai között. A rituálét vezető spiritiszta ott helyben meghalt, a megidézett erők pedig beszennyezték a halott gyerekek szunnyadó szellemeit. Ezen az estén Solange Berthier igazgatónő agyvérzést kapott majd ezt követően kómába esett. A németek hanyatt-homlok távoztak, a Saint Abigail Leánynevelde pedig ismét a gyerekeké lett.

1948. A kómából felébredt Madame Berthier karácsony estéjén visszatér az intézetbe, hogy újra elfoglalja igazgatói posztját, ám érkezése szörnyű eseményeket indít be.

Heike (Dávid) lelepleződik a legszigorúbb nevelőnő, Babette Vernier előtt, majd efelett érzett szégyenében karácsony előestéjén iszonyatos öngyilkosságot követ el....igen, sajnos Dávidnak korábban távoznia kellett, ily módon maga időzíthette kilépőjét. A felfedezést megejtő többiek alaposan elájultak a látványtól, majd mire magukhoz tértek, Madame Berthier már megérkezett az intézetbe.

Madame Vernier és az igazgatónő között éles konfliktus alakult ki Heike halálát illetően. Az előbbi azonnal jelentést kívánt tenni a rendőrségnek, az utóbbi a régi módszerek szerint, nyom nélkül simította volna el a helyzetet, mondván a kis germánt senki sem keresné. A nevelőnő mérgesen távozott Morteauba a gondokkal a lovasszánon. A férfi azonban titokban szigorú utasítást kapott Madame Berthiertől: Vernier nem érkezhet meg a városba.

Ezalatt a kastélyban lezajlott a karácsonyi vacsora, a gyerekek megkapták az ajándékaikat, majd éjfélig szabadfoglalkozás volt. El is kezdtek bujócskázni, felderítették a fürdőszoba szekrény mögött rejtőző korábban már felfedezett ajtót, mely az épület egy lezárt traktusába vezetett - arra a helyre, ahol a háború alatt tömegével nyomorogtak a gyerekek. Megtalálták az akkori védőnő jegyzeteit, melyből képet alkothattak az eseményekről.

Mire a gyilkossá avanzsált gondnok visszatért, a halott gyerekek is kimásztak a tömegsírból és kezdetét vehette a Karácsonyi ének. A felnőtteket off-screen tették el láb alól, apró hőseink csak annyit észleltek, hogy hirtelen mintha egyedül lennének a kastélyban. Kemény versenybe kezdtek a túlélésért, először a nem-játékos karakterek hullottak el, majd a vertikálisan hátrányos helyzetű Paulette (Gergő) nem tudott elszaladni a zombigyerekek elől. Bár Gabriélle (Máté) és Nicol (Eszter) hőseiesen húzták, ám nem sokkal éjfél után a túlerő velük is végzett.

A játékosok nem kifejezetten önkéntes áldozatával és a felnőttek - különösképp Madame Berthier halálával - az átok felszállt. Az elhullott játékosok karaktereinek képében új, szomorú de jóindulatú kísértetek költöztek a Saint Abigail Leánynevelde falai közé - mint arról a 2007-ben itt lakó leánykák maguk is megyőződtek.

Az élőholt gyerekek képességeit az All Flesh Must Be Eaten alapkönyvben felsoroltakból válogattam össze. Nem táplálkoztak hússal, de harapdáltak, ám harapásuk nem volt fertőző. A halálukat okozó fekete mérget köpködték, némi savas adalékkal, mely szembekerülve vakságot okozott. Ugyanolyan gyorsan mozogtak, mint az élők, ugyanolyan erősek is voltak, ráadásul remekül tudtak mászni, de a bezárt ajtókat nem tudták betörni. Legerősebb képességük a falonvaló átlátás (X-Ray Vision) és az Infravision volt, mely utóbbi segítségével remekül tájékozódtak a sötétben.