Конец детства - первые шаги - эпизод III. - 3OHA

Miután LeXeR alaposan megfigyelte a vonatgyár környékét, elvetették a frontális támadás, illetve az elterelő támadás ötletét is. Bár LeXeR a biztonság kedvéért a mozdonyt és pár őrhelyet ellátott távolról indítható aknákkal. Hátha jól jön még.

A terv szerint megpróbálnak beosonni a csatornanyíláson keresztül, bent pedig „helyi” katonáknak, tudósoknak álcázzák magukat. A csatorna lejárat környékét apró, zölden fluoreszkáló, Zeolit pernye vette körül. Óvatosan leereszkedtek a csatorna kürtőjén. A kellő óvatosság nem is volt alaptalan, ugyanis a csatorna aljában összegyűlt víz hártyavékonyan befagyott jege egy nyomásérzékeny bombát rejtett. Mivel a jég ebben a hidegben kb. 1-2 óra alatt fagy be ennyire, joggal feltételezték, hogy valaki járt erre. És nem is olyan régen. Ezért elsőként a gyártól távolodva kezdték meg a felderítést, nehogy valaki hátba kapja őket. Alig haladtak ötven métert, amikor hirtelen gázszag öntötte el a csatornát, a távolból pedig egy ideges hang szólította fel őket a fegyvereik letételére, vagy kénytelen lesz megpörkölni mindnyájukat. LeXeR felismerte a hang tulajdonosát, a Bohóc névre hallgató stalkert. Sikerült meggyőzniük, hogy nem akarnak ártani neki.

A Bohóc rejteke a csatorna két oldalán kivájt üregből állt, amiből az egyiket raktárnak, a másikat lakótérnek használt. A rejtekhely többszintű csapda rendszer védte az óvatlan behatolóktól, ennek csak az egyik része volt a gázzal elárasztható rész. A csatorna folytatásában egy szúnyogpilis terpeszkedett, blokkolva a továbbjutást vagy az onnan bejutást. Ennek hatékony működéséről az egész csapat meggyőződött. A csatorna másik vége valóban a gyárba vezetett, egy öltözőbe, amit az ott hemzsegő katonák is használtak, így Bohóc nem merészkedett oda.

Miután Darius úgy gondolta, nincs több hasznukra a Bohóc, szemtanú meg nem kell, hirtelen fegyvert rántott. LeXeR is felmérve a szituációt csatlakozott a harchoz. Keménycukor próbált eltereléssel segíteni az eddig elég sutának és idegesnek tűnő stalkernek, aki valamilyen belső ösztöntől vezérelve nagyon gyorsan reagált. Mire Darius a fegyverét előrántotta volna már bevetette magát a folyosóba és a szúnyogpilis felé menekült. Az utána eresztett sorozatok is elkerülték. Egyszerűen eltűnt a csatornában. Ahol belépett a szúnyogpilisbe ott csak zöldesen derengő pernye maradt. Pont olyan, mint a kürtő bejáratában, ahol lemásztak. Miből is gondolták, hogy egy hat éve a Zónában élő stalkert csak úgy lepuffanthatnak?

Mielőtt a gyár felé indultak LeXeR meggyőződött arról, hogy a kürtő feljárat használható-e még, nem rakott-e oda is valamit a Bohóc. Óvatossága mentette csak meg attól, hogy a kijáratra nehezedő gravitációs koncentráció nem zúzta halálra. Nincs más kijárat, mint a gyár.

A csatorna több száz méteren keresztül nyílegyenesen a gyár felé vezetett, helyenként szennyvízbeömlő nyílásokkal. Hamarosan egy elhagyott öltözőben találták magukat. Innen az útjuk a gigantikus szerelőcsarnokig, ahol vélhetően a leletet rejtegették, szinte akadálytalan volt. Haladtukban két bagózó katona elcsípett beszélgetéséből kiderült, hogy a kutatás vezetője Vorogyes ezredes (aki egyébként a 12-es Katonai Körzet vezetője) személyesen itt tartózkodik.

A szerelőcsarnok kapuját két tank őrizte, az egyik normálisan a talpán állt, láthatóan nem a behatolóktól védve a csarnokot, hanem ágyúval befelé, inkább a kitörőktől védve a külvilágot. A másik kicsavarodva, mintha óriás markok csavartak volna rajta egyet, majd mókás kedvükben felragasztották volna a mennyezetre. A csarnok másik végében gigantikus gépek árnyékában fehér katonai kutatósátrak rejtőztek. Mellettük pedig egy ponyvával körül vett és kitakart rész terült el. Alig tartózkodott katona a csarnokban, köszönhetően szerencsésen megválasztott időpontnak. A kutatósátrakban egyetlen embert találtak, agyveleje úgy loccsant ki a monitorra, hogy meg sem tudta, hogy miért is kell meghalnia.

Az eltakart terület egy hatalmas, a föld belsejébe vezető, mély kürtőt takart, aminek a kijáratában, mint valami szürreális fém pók terpeszkedett egy idegen jármű. Részben még a kürtőbe ékelődve, részben ízelt lábaira támaszkodva és fél térdre rogyva csillogott. Az ajtónak látszó része nyitva, a külsején több, a tankoktól származó, lövés nyom. Látszólag az üregből a saját lábán mászott elő a szerkezet, majd elvesztette a lánctalpasokkal szembeni küzdelmet. Sting szerint a kráter alján lévő üledékes kőzetből ítélve több millió éve lehetett ott.

Az idegen járműben jól látható, hogy a hely kialakítása embernél nagyobb lény számára tervezett. Ezért is meglepő, hogy a négy fekvőhely, vagy inkább sztáziskád emberi méretű. Másrészről a négy kád még működő számítógépei valamelyest reagáltak, főleg LeXeR közeledésére. Adatokat tartalmaztak a korábbi lakóikról. Akik nem voltak mások, mint LeXeR, Hentes, Hekker és a negyediké a legmeglepőbb módon nem Holtágé, hanem a Bohócé volt.

Azonban mielőtt mély filozófiai vitába bocsátkozhattak volna rájuk rontottak a katonák. Sting, aki nem volt bent az idegen járműben, fogságba esett, a többiek pedig a zárótűz elől a jármű mélyébe húzódtak. Az amúgy is számos sebbel rendelkező Darius újabb lövéseket hárított a saját testével. A katonákat vezető Vorogyes ezredes felszólította őket a megadásra, de mivel ez láthatólag nem segített utasította a tankot, hogy lője darabokra őket. Eközben odabent lázas kísérletek folytak az idegen szerkezet fegyverzetének beindítására. Némi próbálkozás után a gépezet beindult és sikerült intuitív módon valamelyest kezelni.

A jármű hatalmas recsegés ropogás közepette meglendült felfelé. Az egyetlen még működő tank egy energia lökés hatására kivágódott a gyárudvarra. Az amúgy is romos csarnok mennyezetén újabb lyukat ütve kivágódott az jármű az ég felé. Mivel a jármű részben sérült, részben nyitva volt, a pilóták pedig nem álltak a helyzet magaslatán, így a jármű útvonala rövid ideig egyenesen fel, majd valamivel enyhébb szögben lefelé folytatódott.

Sikerült elkerülni az azonnali földbe csapódást, de pár perces repülés után azonban már elkerülhetetlenné vált a zuhanás. Szerencsére a föld helyett a folyó felé sikerült navigálni a járművet. A becsapódás előtt mindhárman bebújtak egy-egy sztáziskádba. Ez megfelelően tompította is az ütődés mértékét. A nyitott ajtón keresztül szinte azonnal betódult a jeges folyó vize, a jármű pedig gyors ütemben süllyedni kezdett. Keménycukor visszaúszott és kirángatta az eszméletlen Darius testét. Átfagyva, fáradtan és sérülten sikerült a partra evickélniük. Darius továbbra is eszméletlen maradt. Ideiglenesen egy felfordult tanker belsejében találtak menedéket, hogy megvitassák, hogy kimenjenek vagy maradjanak-e.

Death in Khemi - Conan RPG

Logan, Demetrio, Zurriago és Aiia, a Khajar-oázist elhagyva, Vazares javaslatára csatlakoztak egy shemita kereskedő, Jazarn karavánjához. Az utazás Khemibe majdnem három dekádig tartott. Vazares még néhány napi járóföldre a várostól elbúcsúzott a csapattól. Az öreg Mitra-pap a Styx-en átkelve vissza szándékozott térni Shembe, az Asgaluni Mitra templomba; megígérte, hogy mindenkit örömmel fog látni bármikor.

Amikor elérték Khemit, a várostól délre letáboroztak, majd Jazarn kíséretében ellátogattak a zsúfolt bazár-szigetre, ahol a helyi papság a külhoniakkal folytatott kereskedelmet. Az ősi város többi részébe csak különleges engedéllyel léphettek be az idegenek. Jazarnt elkísérték a Kígyófej fogadóba, hátha hallanak valamit Mitáról vagy Sebak Methről. Röviddel a shemita elvegyülése után egy ismerős alak bukkant fel: Thotra-ak-Mekri. A stygiai melegen üdvözölte barátait és próbált válaszolni kérdéseikre, amelyekből a következők derültek ki:

- Valójában ő Sebak Meth embere (orgyilkosa?), akinek, miután gazdájával és az egész nemesi családdal együtt gyorsan el kellett hagyniuk Luxurt, az volt a feladata, hogy megtalálja az elrabolt Nakhanam Hatep-et. Shem déli részén kutatott nyomok után; mikor felhagyott a kereséssel csatlakozott egy Stygiába tartó karavánhoz Shushan-ban. A sors fintora, hogy a karavánt feltehetően a Fekete Skorpiók támadták meg és talált rá ezáltal az elhagyatott Ishiti templomra, ahol Hatep raboskodott (lásd Children of Ishiti).

- Sebak Meth feladata lett volna a Hatep által küldött rabszolgákat (karaktereket) a lehető legészrevétlenebbül eltüntetni Khemiből. Hatep külön kérése volt, hogy ne öljék meg vagy ne áldozzák fel azokat, akik segítettek neki.

- Sebak Meth nagyjából két dekáddal korábban Mitával tért vissza egy (állítása szerint) nomád táborból. Néhány napra rá, mikor Mita teljesen felépült, Thotra szerint egymásba szerettek és összeházasodtak. A nemes előző felesége nemrég kétes körülmények között távozott az élők sorából.

Thotra ezután megkérdezte a barátaitól, hogy mi történt velük, hogyan sikerült végül elérniük Khemit. A csapat elmesélt majdnem mindent, Logan nyomatékosan kihagyta a Hatep ellen tett bosszúállási kísérletet. Thotra a shemita Jazarn nevének említése kapcsán célzást tett arra, hogy valószínűleg a kereskedő el lesz tüntetve a föld színéről. A csapat néhány tagja, de elsősorban Logan, erősen kételkedett a Sebak Meth és Mita közötti házasság tisztaságában, ezért talákozót javasolt, amit Thotra készséggel megszervezett. Beszélni akartak a vendhyai társukkal. Voltak persze olyan hangok is, amik nemes egyszerűséggel pénzéhes szajhának nevezték Mitát.

Thotra gyorsan fordult egyet, így a találkozóra hamar, még az éjjel sok kerülhetett. Sebak Meth a bazár-sziget egyik világítótornyaként működő házában készült fogadni őket. Amikor egy szolgáló, több katona jelenlétében felkísére őket az emeletre, a vendégek orrát olyan bódító illat csapta meg, amihez hasonlót a luxuri Derketo templomban éreztek. Logan felháborodva kicsörtetett és közölte a szolgálóval, hogy jöjjön le a nemes a földszinti hallba. A többiek egy emberként követték a barbárt. Rövid várakozás után a szolgáló közölte, hogy Sebak Meth nem kívánja fogadni őket és azonnal távozzanak a házból. Demetrio még tett egy próbát Thotránál, de a vanír harcosnak be voltak dugulva a fülei, így totálisan félreértette amit a barátjuk javasolt. Kint Logan még Mitát szólítva kétszer is elbődült, de a tornyot védő íjászok gyors távozásra szólították fel a társaságot, akik ezután ellátogattak a sziget másik fogadójába, a Lila Pontyba, ahol nyugovóra tértek.

A fogadóban egy teljes napig várakoztak, hátha Mita megjelenik, vagy valamilyen jelet küld nekik, de nem történt semmi. Mikor újra felmerült Jazarn neve, úgy döntöttek visszamennek a partra, megnézni, hogy minden rendben van-e. A karavánra nem, de a tábor hűlt helyén harc nyomaira bukkantak. Mikor három tucat katona közelített feléjük, harckocsikkal, íjászokkal, rádöbbentek, hogy mindenféle kereskedelmi vagy nagyköveti engedély nélkül tették a lábukat Stygia földjére, tálcán kínálva a törvényes okot ellenségeiknek (vagy magának Sebak Methnek?), hogy elkapják őket. A csapat gyorsan szétszóródott, többségük a vízbe menekült és eltűnt a katonák elől. Távolról döbbenve szemlélték, hogy röviddel a menekülésük után már több száz katona kereste őket, két mérföld hosszan felégették a partmenti növényezetet, egy halászfaluval együtt; minden bazár-szigetet elhagyó hajót pedig két stygiai gálya tartóztatott fel és vizsgált át tüzetesen. A bazár-szigeten sűrű sorokban figyelték a partot és ellenőriztek mindenkit az utcákon. Úgy tűnt, nagyhatalmú ellenségük biztosra akart menni. Látva a helyzet kilátástalanságát, Logan, Demetrio, Zurriago és Aiia úgy döntöttek, hogy egy délebbi halászfaluból elkötnek egy nagyobb csónakot, majd egy hatalmas kerülővel megpróbálnak eljutni Shembe, magára hagyva Mitát, akit ezzel a cselekedetükkel gyakorlatilag a halálba taszítottak.

Több, mint egy nap evezés után érték el a Styx északi partját. Shemben eljutottak Asgalunba, meglátogatták Vazarest, aki puha ágyakkal, élelemmel és erős vörösbörral kínálta őket. Néhány napot itt töltöttek, kipihenték a sötét stygiai kalandjaikat, majd elhatározták, hogy észak felé folytatják útjukat...

Ezzel lezárult (Cromra mondom, tényleg!) a Stygiát közelebbről bemutató kalandsorozat. Sajnos egy fatális félreértés és a Mitát formáló játékos gyakorlatilag jelen nem léte kissé érdekes mederbe terelte az eseményeket. Sok információ is rejtve maradt. Igény esetén összefoglalom a lényeget. A nyolc játékülés alatt folyamatosan erős Dark Sun hangulatom volt (remélem Nektek is), tehát kéretik nem meglepődni majd, ha valamikor a közeljövőben Rolemaster Standard System könyvekkel tesztelném az asztalok teherbíró képességét... :)

Конец детства - первые шаги - эпизод II. - 3OHA

Szerencsére mindenki jelen volt, aki az előző játék alkalommal is, így teljes személyzettel folytathattuk a történetet.

Az előző szessön alkalmával alig történt előrelépés az eredeti cél felé. Javarészt a felbérelt B csapat árulása és az ő lefegyverzésük tette ki az eseményeket.

Az azonnal látszott, hogy az eredeti terv B csapat hiányában eléggé esélytelen. Még úgy is, hogy Boriszt élve találták az egyik láda mögött. Egy ideig arról folyt a vita, hogy hagyják a fenébe az egészet, de végül amellett döntöttek, hogy maradnak. Praktikus lenne szétnézni az alagútban és a gyár környékén.

Nagyjából eddig tartott a tervezgetés, amikor kintről gépkocsik motorjának a hangjára lettek figyelmesek. Valószínűleg a szajrét összeszedő katonák értesítették a parancsnokukat, a vonatról lelopakodó alakokról. Egy hangosbeszélőn keresztül az Ukrán Hadsereg őrmestere felszólította őket a megadásra. De szinte idejük sem volt lépni, mert azonnal könnygáz gránátok kezdtek záporozni az épület ablakain keresztül. Illetve a hátsó ajtón keresztül elkezdődött a behatolás. Az elején túlerőben lévő katonák mind erő, mind helyzeti fölénye lelohadt, amikor Keménycukor és Darius aktívan elkezdték használni Zóna képességeiket.

A harcban Darius ( bal oldali kép) megmutatta miért is rettegik. Kapott vagy 3-4 géppuska sorozatot, 2 gránátot. Majd az UAZ-zal menekülő katona a peronról leugratva egyenesen, a lábán már alig álló, Dariusnak hajtott. A katona egy pillanatra még megállt, hogy ha kell, egy utolsó lövéssel végezzen a hírhedt maffiózóval. Azonban az felkelt a hóból, mintha mi sem történt volna, mellkasán egy UAZ első hűtőmaszkjának lenyomatával és lőfegyver híján késével rontva a katonára. A katona ijedtében és elkeseredésében padlógázzal menekült a helyszínről. Rossznyelvek szerint Darius csak azért hagyta a katonát elfutni, hogy legyen, aki hírül viszi legyőzhetetlenségét.

Hamar összekapták magukat és az állomáson lévő motoros hajtánnyal távoztak, mielőtt az elmenekült katona erősítést hozna. Rövid út után elérték a leágazást, a váltót átállítva rá is hajtottak a látszólag vakvágányra. Azonban a sziklafal egy jól álcázott alagutat rejtett.

Alaposabban átvizsgálva az alagutat és környékét, kiderült, hogy a váltót nem rég használták. Az alagút első pár tíz méterét primitív robbanószerkezettel aláaknázták, illetve az alagútban lévő sötét, masszaszerű anomáliát valaki búvóhelyként használja, illetve használta. A feketeségből sikerült a lakó holttestét is kiszedni.

Az alagút másik végében tényleg ott állt egy régi dízelmozdony. Illetve az alagút kijáratától párszáz méterre a vonatgyár. A gyár erős katonai őrizet alatt állt. LeXeR felmérése alapján az őröket rendszeresen cserélik, és a posztok számából ítélve közel ötven katona vigyázta a létesítményt. A vonat beindításának ötlete, majd robbanószerrel telepakolva nekihajtani a gyár kapujának és a barikádnak reménytelennek tűnt. Mire az ósdi szerkezet, ha egyáltalán beindul, akkora zajt csap, hogy már a fél ukrán hadsereg készenlétben lesz. Marad az észrevétlen behatolás a szennyvízcsatornán keresztül.