Two Faces of Terror - ToC

A kampány harmadik fejezetéhez értünk, ezúttal négyen voltak jelen:

Mary Stampthon - csupaszív titkárnő (Eszter)
Benny Bartolo - alvilági nehézfiúból lett magándetektív (Dávid)
Vincenzo Pinotti - tényfeltáró újságíró (Gergő)
Maurice Chevalier - kedvtelésből nyomozósdit játszó milliomospalánta (Tomi)

Még két olyan játékos van akiknek egyszer sem nyílt alkalmuk játszani (D.Gábor és Krisztián) ám a jövőben ez változni fog. Történetünk kezdetén Maurice Chevalier egy egy hónappal korábban elszenvedett lábtörésből gyógyult fel, melyről még a New York Times is cikket írt:

"Mr. Chevalier nemrég balesetet szenvedett a versenyautó Grand Prix floridai állomásán, ahol szerencsére egy kisebb sérüléssel, bokatöréssel megúszta autója kétszeres átpördülését 120 mérföld per órás sebességnél. A látványos baleset nem riasztotta meg a sztárt, aki pár napra rá már Párizsban készült a gálaest megrendezésére.

"Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen jelentéktelen sérüléssel megúsztam. ez nem fog megállítani a jövő évi Grand Prix-n való induláson, és távol-keleti utam sem halasztom el.", nyilatkozta a híresség.

Reméljük Mr. Chevalier a továbbiakban sem fog csalódást okozni rajongó táborának hajmeresztő villanásaival, szerencsésen felépül sérüléseiből és a jövőben is csupa meglepetéssel fog szolgálni a világnak.

Jelentette:

Bruce McDowel, New York Times"

Míg a férfitrió az irodával szemben található Walton Steakhouseban ebédelt, Mary telefonhívást kapott egy férfitól, aki a nevét ugyan nem árulta el, de lediktált neki egy kémiai képletet azzal az utasítással, hogy adja át Vincenzo Pinotti úrnak. Mary így is tett és mikorra végzett az írással rémülten konstatálta, hogy ezt az üzenetet már látta, még hozzá két héttel korábban. Pinottit hasonlóképp hidegzuhanyként érte a fejlemény, és amikor megpróbálta előkeríteni a két héttel korábban kapott cetlit, annak hűlt helyét lelte. Mindnyájuknak eszébe jutott a Fekete Arc baljós figyelmeztetése: "az idő és bizonyos tárgyak egybecsúszása valami nagy veszedelem előhírnökei".

A postával érkezett is egy csomag Pinottinak, mely egy levél mellett két előhívatlan filmet is tartalmazott. A levélben - melyet egy bizonyos Vittorio Milastrano írt - hivatkozás volt arra a bizonyos képletre melynek formulája ily különös módon került Pinotti birtokába. Milastrano szerint a képletben taglalt anyagok hozzáadása után a B76-os előhívó folyadék más eredményt fog produkálni a képeken. Pinotti előhívta a két filmet, az egyiket a hagyományos, a másikat az adalékkal módosított folyadékban. A két portrén hátborzongató különbségek kezdtek kibontakozni. A preparált anyagban előhívott képen rémisztő arcok bukkantak elő a férfi és a nő fizimiskája alól.

Az első sokkból magukhoz térve hamisítványra kezdtek gyanakodni, ám Milastrano levelében azt is leírta, hogy nyugodtan végezze el az eljárást a saját képein, nagy eséllyel tíz portréból egynél hasonló eredményre fog jutni. Így is lett. Pinotti előhívott véletlenszerűen válogatott filmjeiből húszat, és kettőn további rémeket fedezett fel: ha hinni lehet az eredményeknek, Derek Banes, volt polgármesterjelölt, illetve Karl Fink sztárgolfozó sem az aminek látszik.

Kinyomozták hogy a telefonhívás Bostonból jött, így gyorsan el is siettek a címre, ahol egy bizonyos Lee Palmer üzemeltette kis szálló várta őket...és egy hatalmas meglepetés: az idős Mr. Palmer Mr. Miles és Mr. Tavernier néven üdvözölte Pinottit illetve Chevaliert. Mary-t és Bartolót láthatóan nem ismerte fel, nekik illendően be is mutatkozott. Egy elhagyott kulcs meséjével mindjárt be is jutottak a szobába amit "Mr. Miles" bérelt, akinek írása Mary szerint azonos Milastranoéval, tehát az előbbi vélhetően csak egy álnév. Találtak egy lesifotót egy felismerhető elemekből összerakott, mégis ismeretlen rendeltetésű eszközről, egy átvételi elismervényt a Waller és Fia fényképészettől illetve Chevalier rábukkant a New York Times egy hónappal korábbi cikkére, melytől megfagyott a vér az ereiben:

"Mr. Tavernier nemrég balesetet szenvedett a versenyautó Grand Prix floridai állomásán, ahol szerencsére sérülés nélkül megúszta autója kétszeres átpördülését 120 mérföld per órás sebességnél. A látványos baleset nem riasztotta meg a sztárt, aki pár napra rá már Párizsban készült a gálaest megrendezésére.

"Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy sérülés nélkül megúsztam. Ez nem fog megállítani a jövő évi Grand Prix-n való induláson, és távol-keleti utam sem halasztom el.", nyilatkozta a híresség.

Reméljük Mr. Tavernier a továbbiakban sem fog csalódást okozni rajongó táborának hajmeresztő villanásaival és a jövőben is csupa meglepetéssel fog szolgálni a világnak.

Jelentette:

Tom Karroll, New York Times"

Miután magukhoz tértek az első meglepetésből, elindultak a Waller és Fia fényképészet címére, ahol a fiatalabb Waller már éppen zárni készült. A korábbiakból tanulva Maurice és Pinotti ezúttal kint maradtak, Mary és Bartolo pedig az elismervényt lobogtatva bűnügyi nyomozást helyezett kilátásba. A nyomás hatására a két Waller bevallotta, hogy némi kenőpénz fejében adták át Mr. Milesnak a Yates család portréit, melyet múlt héten készítettek a házaspár megrendelésére. Begyűjtötték a teljes fotó szettet és visszasiettek az irodába.

Ismét előhívták a képeket, az eredmények hasonlóak voltak, ám néhány képen egy kisfiú állt a családi fotókon. A rémülettel vegyes meglepetés sora ezúttal Mary-n volt: a gyerkőcben ugyanis Gaston Lyons-t ismerte fel, az Angyalőr árvaház kópéját és a Fekete Arc barátját. Külön érdekesség, hogy a kisfiú fizimiskája egyik képen sem változott, függetlenül attól melyik folyadékban hívták elő.

Másnap reggel látogatást akartak tenni az Árvaháznál, ám mielőtt elindulhattak volna, két vendégük érkezett, Mr Vilhelm Yates és Mrs. Mary-Louise Parker személyében. A képen látható személyek megjelenése az ajtóban először megfagyasztotta a levegőt, majd hatalmas óvatosságra sarkallta hőseinket. A házaspár gazdag baltimore-i ingatlanosnak adta ki magát, akik nemrég vettek egy kúriát a közeli Concordeban., ám meg vannak győződve arról, hogy azt kísértet lakja. Ebben kértek szakvéleményt hőseinktől. Bár a megbízást elvállalták, elsőként Bartolo fogalmazta meg gyanúját, hogy valószínűleg átverésről lehet szó, révén a férfi kezén egy nápolyból idetelepült alvilági banda tetoválását fedezte fel. Ezt erősítette benne a felismerés, amikor megállapította, hogy a "Mr. Miles" lakásában talált fotón látható eszköz a Yates család Buickjának ülésén hevert a kép készítésének pillanatában. Az üléshuzat textúrája nem hazudik.

Távozásuk után felkeresték Mr. Whitfieldet, az árvaház igazgatóját aki elmondta, hogy másfél héttel ezelőtt, a jól szituált Yates házaspár örökbefogadta a kis Gaston Lyonst, sőt még egy nagyobb adományt is ajándékoztak az amúgy igen szegény szociális intézménynek. Ezután a kíváncsiság mégis kicsalta hőseinket Concordeba, ahol aztán éjfél után sem észleltek semmit azokból a kísértejárásra jellemző jelenségekből, melyekről a Yates házaspár beszámolt nekik. Gyorsan el is indultak vissza az irodába és egyáltalán nem érte őket meglepetésként az irodájuk előtt parkoló üres Buick.

Félelemmel vegyes óvatossággal ereszkedtek le az irodájuk szuterénjébe, ahonnan ajtó nyílt a szomszédos telek alatt elterülő alagsori folyosóra. Bartolo látta meg elsőként azt amit senkinek sem lett volna szabad látnia. A Yates házaspár a folyosóról nyíló kétszárnyas ajtóban valamiféle rituálét végzett, melyet színes fény és rémisztő hanghatások kísértek. Az elme logikájával meg nem magyarázható látvány azonban a rituálé fókuszát képező ajtó kilátása volt a végtelen űrre, aminek hidege és szédítő mélysége hívogatóan nyúlt ki Benny felé.

A sokat tapasztalt olasz nehézfiú tekintetébe fény villant Mrs. Parker energiát szóró pálcájából és abban a pillanatban elvesztette az uralmat a teste felett. Rémülten konstatálva követte, hogy valami ismeretlen erő által irányított karja becsukja az ajtót, puskáját pedig maga előtt tartva útját állja társainak, időt biztosítva Yates-éknek. Maurice, Vincenzo és Mary nem mertek újat húzni szembehelyezkedett társukkal, inkább vártak. Az ajtó mögül nemsokára Gaston segélykiáltását hallották. Ez elszánt tettre sarkallta Maryt, és nagyjából ekkor sikerült Bennynek visszanyernie az uralmat a teste felett és beengedte kollégáit.

Mrs. Yates-nek éppen sikerült Mary közbelépése előtt kilöknie az űrbe a kisfiút, aki a lökés vektorán továbbhaladva fagyott holttestként kezdett sodródni a végtelenbe. A férfiak szórványos lövéseket adtak le a nőre és a férfira, akiken a lövedékek a vártnál jelentősen kisebb sebeket ejtettek. Némi dulakodásra is sor került melynek eredményeként a két támadó, kezükben különös pálcáikkal maguk is Gaston után zuhantak.

Ekkor az ajtó kerete köré festett és a rituálé hatására megmagyarázhatatlan energiáktól izzó minták színezete vörösre váltott, a sodrodó hullák fagyott ujjai között szorongatott pálcák hasonlóképp. Ami ezután történt az mindnyájuk elméjét próbára tette: Chevalier elájult, Mary síkítva menekült az utcára, nyomában a halántékánál megőszült Pinottival, őt követte a lélekjelenlétét megőrző Bartolo, aki kicipelte a dilettáns testét.

A látvány, mely betömhetetlen lyukat ütött az épelméjükön életük végéig kísérni foglya őket: a világűr csillagainak mindegyike szemekké változott, melyek között nem volt két egyforma, de talán még egyetlen emberi sem. Az először vadul cikázó tekintetek lassan rájuk fókuszáltak, és ekkor az űr textúrája lassú megállíthatatlansággal elkezdett kitüremkedni az ajtó keretei közül!

Mire bátorságukat összeszedve visszamerészkedtek a szomszéd telek alagsorába, ott már mindössze egy közönséges pince látványa fogadta őket. Az események megtörténtéről egyedül az ajtó köré festett jelek és a földön heverő, a fotóról ismerős eszköz tanúskodott. Hőseink nem tudták szabadulni a gondolattól, hogy valami megfogalmazhatatlan erő lépett át világukba...de hogy a Yates házaspár álcája mögé bújt lények ennek elősegítésén vagy épp megakadályozásán dolgoztak-e, az már rejtély marad.

A kampánynaplót majd folyamatosan frissítem.