s02.e01.Icons.of.the.Past part I. - STAR TREK

Hajónapló, U.S.S. Shackleton. Csillagidő 67798.43 Útban vagyunk a Nova 37-es állomás felé, ahol egy kutatócsoport csatlakozik hozzánk, akik az Iras I. planéta tragikus kimenetelű felderítését folytatnák. Nemrég, furcsa körülmények között érkezett Sieffermann gépész állapota válságos, testét egyenlőre gépek tartják életben...

Az állomásról áttranszportált hármas a következő tagokból állt: Stefan Bartók parancsnok, csillagflotta tiszt, a felderítőakció vezetője; T’suus, vulcan pszichohisztor nő, a Vulcani Tudományos Akadémia küldöttje; és Dr. Anak Tolas, andóriai archeológus férfi. A parancsnokról hamar kiderült, hogy Blackwell kapitánnyal nem nagyon szívlelik egymást. Ha még a hajón nem is, de a küldetés ügyében, Gonzó admirális közvetlen parancsával megtámogtva nem győzte kimutatni parancsnoki ambícióit és kellő erősségű hátszelét. A protokolláris dolgokat - bemutatkozás, elszállásolást - követő eligazításon egyből le is nyúlta a hajó éppen szolgálatban lévő legjobb főtisztjeit, azaz az aktuális játékosokat:

Natima Evek (Máté) – fél-cardassiai fél-bajori elsőtiszt

Lydia Van Dyke (Mihály) – fél-vulcani fél-ember rohammentős

Gavin (Krisztián) – tiburon mocs… izé, szóval a kormányos

Bartók pofátlan módon még HOLO-t is meg akarta szerezni az akcióhoz, de meglepetésére nem járt sikerrel, ugyanis az android nem tagja a csillagflottának, így hollétéről a hajó kapitánya döntött (mélyen elmosolyodva): marad. Az általános eligazítást egy részletesebb követte, kizárólag az akcióban részvevő tagok számára, ahol a következő részletek derültek ki:

4 évvel ezelőtt, egy tragikus kimenetelű látogatás történt a Iras I. bolygón, ahol a U.S.S. Fortune felderítőcsapata a felszínen végzett kutatásokat. A hivatalos jelentések szerint jelenlétükkel beindítottak valami bolygóvédelmi rendszert, amely darabokra lőtte a U.S.S. Fortune-t. A küldetést egyedül a felderítőcsapat élte túl, akik szerecsére egy siklóval el tudták hagyni a bolygót. Az alacsony orbiton viszont találat érte a hajójukat, de sikerült leadniuk egy vészjelzést, így megmenekültek. Jelenleg, az Iras I. esete azért vált sürgőssé, mert egy romulán kém, bizonyos Nakamura hadnagy (lásd 1x09 epizód) néhány hete a U.S.S. Fortune és a túlélők jelentéseit tanulmányozta. A föderáció gyorsan indított egy csoportot, nehogy esetleg romulán kezekbe kerüljenek a bolygó védelmi fegyverei, különös tekintettel egy feltételezett bolygószintű pusztításra is alkalmas, bizonyos "Omega" fegyer. A T'suus vezette kutatócsoport (legalább 3 éves kutatás alatt) sikeresen meghatároztott bizonyos koordinátákat, melyekből nyilvánvalóvá vált, hogy a planétán létezhetnek földalatti építmények, amelyek felelősek lehettek a U.S.S. Fortune elpusztításáért. Elsődleges cél a kérdéses koordinátán található, feltehetően mesterséges építmény felderítése és a bolygóvédelmi rendszer leállítása, további régészeti (!)kutatásokat lehetővé téve.

A U.S.S. Shackleton néhány órával az eligazítás után megérkezett az Iras rendszerbe, addig a résztvevőknek lehetőségük volt részletesebben elemezni a korábbi kutatásokat és a U.S.S. Fortune, különös tekintettel a megmenekült felderítőcsapat homályos jelentésit is. Lydiának nem tetszettek az időérzékeléssel ellentmondásos feljegyzések, így a korábban átélt eseményekkel összakapcsolva a jelenlegit, erős paranoiás elméleteket kezdett gyártani. A megérkezésig HOLO-t helyettesítve csatlakozott a felderítőcsapathoz egy gépész is: Ali Iskandari zászlós, aki korábban sokat fogalkozott a Iras I-en történt eseményekkel és azok lehetőségeivel.

Iras csillagrendszer:

Csillag: Iras, III-osztályú óriás, mélyvörös, heves kitörésekkel rendelkező M-típusú csillag

Bolygók: hét darab, spirális pályán nagyon lassan keringő planéták.

Iras I: Y-típusú, lakhatatlan (egykor M-típusú lehetett).

Iras II-VII: T-típusú gázóriások, gyűrűvel, két hold kering körülöttük egymáshoz képest szabályos pályán, a gázóriások átmérője 60.000 km. Mindegyik gázóriás teljesen azonos, egymáshoz képes 60 fokos eltéréssel de azonos sebességgel mozognak a pályájukon.

Szubtérből kilépve megkezdődőtt a kutatás első fázisa: biztonságos távolságról kilőtt szondákkal felmérték az Iras I. védelmi rendszerét. Kétféle, igen hatásos ion- és fézerszerű lövedékekkel találkoztak. Mivel a fézert még Gavin, egy manuálisan irányított szondával sem tudta kicselezni, a csapat inkább lesugárzott egy siklót a felszínre, a felderítőcsoport meg letranszportált a kérdéses (leárnyékolt) koordinátára.

Felderítésük első 3 órájában egy hatalmas földalatti komplexum harmadát derítették fel. Bekapcsolták a létfenntartó egységeket és helyreállították az energiátellátást, majd sikerrel teszteltek magukon egy meglehetősen veszélyesnek tűnő biztonsági rendszert is. A központi helyen található (feltételezett) liftekről megállípották, hogy üzemképtelenek. Úgy tűnik a csapat teljesen el van vágva a felszíntől, és így az ott várakozó siklótól is…

The Swamp of Skulls part II. - Conan RPG

A Zukaba törzs harcosainak lemészárlását a megszokott fosztogatás és a felderítés követte. Ennek következtében rátaláltak egy rejtett, szűk, lefelé vezető járatra, ahol a törzs nem harcképes tagjai húzódtak meg. Gyerekek, asszonyok és öregek. Zogar Sham bosszúra szomjasan odalopakodott és nekirontott a pikteknek, majd megerőszakolt egy korábban kiszemelt nőt. Néhányuknak azonban sikerült elmenekülniük, mert a bosszúszomjas pikt elméjét erősen elhomályosította a kéjvágy. A barlang elhagyása sem ment egyszerűen, valaki a sötét erdő mélyéről nyílpuskával fenyegette Rhiannon és Croton életét, akik ezután gyorsan bevetették magukat a fák sűrűjébe, ahol Hagabard válogatott zsoldosaival kellett közelharcot vívniuk. Mire Clarissa és Zorag Sham is kimerészkedett, az erdő újra elcsendesedett. Az egyetlen fogoly, egy Hodar nevű martalóc kibökte, hogy Hagabard egy mocskos áruló és Wildo parancsnok megbízható embere, Rhanon utasította őket, hogy fogják el és öljék meg a táborhelyről kijövő csapatot. Rhanonnak (aki a nyílpuskás volt) nyomaveszett, viszont megtalálták Hagabard holttestét, átmetszett torokkal.

Rövid tanácskozás után csapat a visszatérés mellett döntött, mert kérdéseket akartak feltenni Wildónak. A visszaút eseménytelen volt, a telepesek nyugati határánál Hodart elengedték, a csapat ismét átkelt a Mennydörgő-folyón. majd minden probléma nélkül bementek a thandarai erődbe. Wildo parancsnok már várta vérszomjas küldötteit, fegyvermesetere épp sietve végzett az utolsó csattal a lemezvértjén, miközben gyanúsan beterelték a csapatot a fogadóterembe, azután rövid szóváltást követően katonáival megkezdték az öldöklést. A harc közben feltűnt a már korábban látott árnyalak is, aki egy sötétképű csuklyás (mimás) boszorkány volt, jelentősen megnehezítve a bosszúra éhes csapat dolgát, jelen esetben folyamatos helyváltoztatással és egy démonnal. Hatalmának nagyrésze sajnos ártalmatlannak bizonyult. Wildót a végére levágták, de a csapat majdnem elesett, a titokzatos varázsló pedig a démonjával együtt egyszerűen eltűnt. Fosztogatás után rájött a csapat, hogy Wildo nem is rendelkezett azzal a pénzzel, amiből kifizethette volna a csapatot (bár pikt koponyákat nem hoztak vissza) továbbá kiderült az is, hogy a parancsnok mindenkit félre akart tenni. Rhiannon és Zogar Sham fejét a Zukaba törzs akarta bosszúból, Clarissáét egy titokzatos aquilóniai nemes, Lennarius, Crotonét pedig az átala üldözött tolvajok...

Ezzel ért véget a Conan RPG tesztjátéka, a folytatás majd új, alacsonyabb szintű karakterekkel fog történni. A néhány rossz dolog mellett (melyek miatt idáig távol tartottam magam ettől az RPG-től) - jól láthatóan már az első 2 játékülés alatt szembetűnően - olyan előnyöket kínál a játék, melynek következtében mostantól a Warhammeres Hyborian Adventures berekesztődik és teljességgel a Mongoose-os Conan könyvek segítségével folytatódnának tovább a kaladok. Néhány háziszabály is várható: elsőre a nyelvek kérdésére, és a mágia mindennemű játékos oldali használatának szigorú betiltására fog érkezni némi módosítás. Ha pedig majd jobban beindul a Pathfinder, elképzelhető, hogy onnan is átveszek néhány dolgot...

The Swamp of Skulls part I. - Conan RPG

Első Conan RPG (d20-as) tesztjátékunk alkalmával Aquilónia nyugati területén, a fenyegető pikt dzsungelt határoló Mennydörgő-folyónál épült Thandara erődben gyülekeztek a Warhammeres időhöz viszonyítva kissé nagyobb hősiességgel megáldott karakterek. (Hiába, egy szerepjáték rendszere sokmindenre hatással van.) Az eddigi Hyborian Adventures játékokhoz viszonyítva igencsak népes felállás a következő volt:

Croton, (Máté) - aquilón harcos-tolvaj

Rhiannon (Mihály) - kimmériai barbár

Zogar Sham (Krisztián) - száműzött (mocskos alávaló tolvaj féreg) pikt

Clarissa (Zsolt) - zingarai csábító

A történet, a próbajátékok követelményeinek megfelelően minden bonyolultságot nélkülözve az erőd központjában kezdődött, ahol Wildo parancsnok utasításokkal látta el az egybegyűlteket egy veszélyes, ugyanakkor hatékonynak ígérkező terv végrehajtására. Az elképzelés lényege az volt, hogy a legközelebbi aligátor pikt csoportosulást, akik rendszeresen felégetik a közeli telepesek falvait, el kell pusztítani. Ehhez, béketötést színlelve el kell juttatni Clarissát és a renegát piktet a kérdéses Zukaba törzshöz és átadni nekik, közben a helyzetet kihasználva levágni mindenkit aki csak él és mozog. Wildo parancsnok levágott fejenként húsz, a vezetőkéért pedig további 70 ezüstöt fizetne. Ekkor Zogar Sham saját népe leendő halottjain történő alkudozását megszakította egy félig nyitott ajtó mögött elsuhanó csuklyás árnyalak. A csapat azonnal vizsgálódni kezdett, de nagyfokú alaposságuk sem hozott eredményt, így a csapat elkönyvelte az esetet káprázatnak, vagy megtartották egyéb elképzeléseiket. A megbeszélés folytatódott, ahol kiderült, hogy a küldetés egyik lényeges sarokköve (!) egy már elindított másik erdőjáró csapat lenne, Hagabard alparancsnok különleges martalócaiból álló bandája.

Röviddel a megbeszélés után elindult a négyes, átkeltek a Mennydörgő-folyón és még hajnal előtt, a legnyugatibb emberlakta sávban friss pikt fosztogatás nyomaival szembesültek. Az erdőjáró csapat beállt oltani a még lángoló házakat, Zogar Sham meg nyomokat olvasott. A telepeseknek több halottjuk is volt, de sikerült elfogniuk élve egy piktet is. A lekötözött pikt folyékonyan hazudott, de azért kiverték belőle, hogy egy Zukaba törzsnél nyugatibb csapatból való és hogy alapértelmezett fosztogatást műveltek a környéken. Zogar Sham mindenesetre látható lelkesedéssel vágta el a pikt torkát. A telepesek elmesélték, hogy Hagabard 7-fős csapata röviddel a támadás előtt haladt el házaik mellett, észak-nyugati irányban.

A csapat folytatta útját a fekete dzsungelbe, ahol ravasz pikt csapdákat elhárítva, kikerülve közelítettek céljuk felé. Hajnalban egy kisebb pikt csoportosulás lepte meg őket, de a thadaraiak jól vizsgáztak, két pikt tudott csak elmenekülni a halálos csapásaik elől. Nyugtalanító módon a csapat a párduc nemzetségből való volt, ráadásul volt még velük egy sámán is, ami Zogar Sham magyarázata szerint igencsak ritka dolognak számított. A csatában résztvevő két, hatalmas fekete párduc nyom nélküli eltűnése is aggasztó jele volt a sötét pikt boszorkányságnak. Kis helyváltoztatás és pihenés után folytatták útjukat az egyre jobban elmocsarasodó dzsungelben és az eseménytelen nappalt követő éjszakára elérték a Zukaba törzs táborhelyét, ami egy mocsárral körülvett tisztáson található hatalmas szika alatti barlangrendszer volt. Néhány pikt bekísérte a már fogolyszállító álcában működő csapatot egy nagy, központi terembe. A fogadóbizottság meglepően népes volt: lustán mozgolódó aligátorok, egy sámán, és több tucat pikt. A meglepetést két, látásból ismerős thandarai katona szolgáltatta, akik verbálisan közölték, hogy sajnálatos módon, de tálcán kell felszolgálniuk Wildo parancsnoknak a kitépett szívüket. Ezután rövid, ám annál véresebb mészárlás kezdődött. A sámánt hamar levágták, a csatában viszont feltűnt egy félig aligátor félig ember harcos, akin nem fogtak a fegyverek. Ekkor Zogar Sham valamiféle pikt boszorkánysághoz folyamodott, majd az utasítására tűzre dobták és csontig égették a szörnyszülöttet. A csatazaj elhalásával ért véget az első rész.

The Road Becomes My Bride - T-CORTEX

Greg Waitman (Krisztián) a nukleáris világégés utáni pusztulat magányos vándora, aki fájdalmas emlékekkel és titkokkal teli szívvel rója zarándokútját, melynek célja eleddig legalább annyira ismeretlen, mint az ő személyes múltja.

A Sötét Évszak derekán, ideiglenes érdekszövetségesei segítségével érkezett meg az egykori Franciaország délkeleti részére, az alacsonyan terjengő, radioaktív felhők örök szürkesége fölé magasodó hófödte Alpokaljára. Megérkezésének helyszínét előrelátó gondossággal választotta ki a lankás hegyoldalban kanyargó szerpetin és a felette elterülő síkságon álló obszervatórium közelében. Sajnos ahogy várta, rádiójeleket nem sikerült fognia, így némi hasznosítható alkatrész és a tisztább vételi lehetőségek reményében nekiindult a kaptatónak.

Nemsokára egy azonosíthatatlan, körülbelül félméteres objektum száguldott el a közelében, szinte teljesen hangtalanul a hó felső rétegei alatt, mindössze egy hosszú kidomborodó csíkot hagyva maga mögött. A találkozás ugyan nem torkollott összecsapásba, ám ettől Waitman még nem nyugodott meg. Úgy tűnt az óhaza tartogathat még néhány meglepetést.

Két óra múlva elérte a szerpentint, mely a ráhullott hatalmas mennyiségű hótól inkább a hegyoldalon végigfutó hosszú teraszra emlékeztetett semmint hajdani autóútra. Waitman a friss átfújások nyomaiból arra következtetett, hogy előző este erős széllel kísért hóvihar dúlhatott a környéken. Némi tépelődés után úgy döntött, hogy nem az úton halad tovább, hanem folytatja a kaptót, ahonnan már csak egy óra és eléri az obszervatóriumot- vagy ami maradt belőle.

Épphogy beért a fák közé, amikor egy láthatólag a klímához öltözött, egyenesen neki integető női alakra lett figyelmes. Távcsővel megvizsgálta, fegyvertelennek tűnt, megtömött hátizsákja a mellette álló fának volt támasztva. Amikor elindult az irányába, a nő megkönnyebbülten a hóba rogyott, hátát a fának vetve. Waitman azonban már rég nem lenne életben ha nem hallgatna az ösztöneire. Félúton járt már amikor valami belső hangnak engedelmeskedve ismét a szeméhez emelte a távcsövet, ám ezúttal a környéket kezdte fürkészni.

Kis híján sikerüt elkerülnie az egyik fatörzs mögül lesből kilőtt nyílpuskalövedéket melyet egyértelműen a fejének szántak. Fedezékbe vetette magát és elővette az emberi élet távolról történő kioltására alkalmas célszerszámot és rögvest viszonozta a köszönést. Hamar kiderült, hogy a támadó egy férfi, ugyanis franciául kiáltozva a nővel taktikai egyeztetést folytattak arra vonatkozólag, miképpen is kerítsék be leendő áldozatukat.

Waitman jelentős tűzerőfölényének köszönhetően először a nőt tette harcképtelenné, majd végzett a férfival. A nő halála azonban nem az ő lelkén száradt: a harc hevében - miután kivonta a forgalomból - a sérült nő minden előzmény nélkül egyszercsak felrobbant, kis híján megreptetve őt is a légnyomás hullámával. Későbbi kutakodása felderített egy hosszú, kidomborodó csíkot a hófelszínen, mely valahonnan a fák közül vezetett a kráterig, ami a nő korábbi pozíciója helyén keletkezett. A cafatokra robbant szerencsétlenben még pislákolt az élet amikor Waitman kikérdezte, majd úgy döntött hogy sorsára hagyja.

Megfosztotta a hátizsákjukat a hasznosnak ítélt tárgyaktól, majd egy palack oxigént vonszolva maga után egy óra múlva felért a fennsíkra, ahol viszonylag tiszta idő és relatív alacsony sugárzási szint fogadta. Az obszervatórium körüli négy villanypózna egyikén egy láthatólag összefagyott emberi holttest himbálózott, ám sokáig nem morfondírozhatott legújabb leletén, ugyanis az egyik épületben zajra, majd mozgásra lett figyelmes...