Beyond the Mountains of Madness - CoC

Nagyjából negyedéves kihagyással, de megint sikerült egy alkalomra összetülkölni a hatfős partit. A Beyond the Mountains of Madness lassan eléri a kétéves évfordulót, de már túl vagyunk a felén.

Dyer kézirata nagy felzúdulást keltett, többünket megosztott abbéli véleményünkben, hogy részben, teljes egészében, vagy egyáltalán nem vehető komolyan az ott leírt hagymázas beszámoló. Természetesen a szócséplés semmi eredményre nem vezetett, hisz némelyikünk még a kézirat eredetiségét is kétségbevonta.

Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a Barsmeyer-Falken expedíció mögött német ipari konszernek húzódnak, melyek vélhetően a kéziratban leírt ősi lények hátramaradmaradt magas szintű technológiái után sóvárognak. Úgy fest náluk egy egész vegyesbizottság komolyan vette...

A Lake-tábor egyik repülőjében található rádió különös beavatkozás és átszerelés jeleit mutatta, melynek pontos rendeltetését egyelőre csak találgathatjuk. Azt kiderítettük, hogy a napra téve vélhetően olyan hangot bocsát ki, mely az emberi fül számára nem hallható, ám a kutyák érdeklődését láthatóan felkelti.

Acacia Lexington előzetes ígéretével ellentétben egyelőre nem bocsátotta a németek rendelkezésére a repülőgépét, az ebből kirobbanó szóváltásnak fültanúja voltam. Xaros-szal (Zsolt) szimatoltunk egyet a németek táborában, és ha másról nem is, de arról megbizonyosodtunk, hogy sátraik sokkal jobb konstrukciók a mieinknél. Velük ellentétes ciklusban élünk, ami azt jelenti, hogy amikor mi alszunk nekik akkor van nappal - persze ez pusztán technikai kérdés, hisz éjjel-nappal süt a nap.

Amikor nyugovóra tértünk, még hallottuk hogy két gépük távozik. Ébredésünk azonban már lidérces volt: a Dyer kéziratában említett iszonyatos hóvihar ránk tört. Sátraink egyrésze beomlott, sarki ruháinkat kapkodva öltöttük magunkra, ki kisebb, ki nagyobb fagyási sérüléseket szenvedett. Az elemek tomboló ereje elől Lorrain (Máté) hidegvére és szakértelme mentett meg, aki átvezetett bennünket a Lake-tábor statikailag stabil hangárjába.

Miután a természetellenesen gyorsan ébredt vihar több órás dühöngés után ébredéséhez hasonló gyorsasággal el is vonult, helyreállítottuk táborunkat. Egyetlen emberünknek nyomaveszett a viharban. A németek és Lexingtonék nálunknál kisebb veszteségekkel vészelték át az orkánerejű vihart.

Legnagyobb örömünkre azonban megérkezett James Starkweather, kutatásunk másik vezetője. Kaján kíváncsisággal várom, hogyan fogja gatyába rázni csapatunkat és ami ennél is fontosabb, milyen diplomáciai úton fogja felülvizsgálni viszonyunkat a másik két expedícióval.