Age of Worms - Levél Filgéhez

Filge,

Szükségem van rád Gyémánt-tóban, cimbora.

A szektaprobléma, amit említettem neked, tovább súlyosbodott. A Keserűkő-bánya mélyén állítólag a keleti mocsarakból származó dolgokat tanulmányoznak. Zöld férgeket és elpusztíthatatlan élőholtakat. Sikerült egy ilyen féregre szert tennem, hogy megvizsgálhasd.

Előkészítem neked a régi obszervatóriumot. Mutasd meg ezt a levelet a nagydarab albínó fél-orknak a Veszett Kutyában, ő majd segít neked beköltözni. Remélem a mellékelt hitellevél fedezi az utad költségeit Sharnból idáig.

A mihamarabbi viszontlátásig,

S.

Age of Worms - EBERRON D&D

Sajnos Gábor nem tudott jelen lenni, így Krisztián egy huszárvágással visszamesélte Malorannát Zoshiel kriptájához, ahol annak őrzését végezte, míg mi megpróbáltuk előkeríteni Alastor Land és családja földi maradványait.

A tanyaháznál talált leharapott karon lévő tetoválás nyomán visszatértünk Gyémánt-tóba, ahol Zodear Ovion (Dávid) ismeretségeit kihasználva megpróbálta felkutatni a lehetséges gazfickót, akit Kullen, az albinó ork személyében azonosított. Ez a rosszarcú opportunista kocsmatöltelék vélhetően valaki megbízásából dolgozott, így ennek kiverése Abura (Vili), Gorinra (Zsolt) és Ovionra (Dávid) hárult, míg én egy szerzetest követtem, aki a közeli Alkonykolostorból jöhetett és Zodeart invitálta egy látogatásra.

Mire visszértem a követésből, a többiek szétverték a kocsmát és az úriközönséget, ám megtudták Kullentől az illető tartózkodási helyét. Rögvest útnak is indultunk, nekem már alig volt használható varázslatom, ám mint kiderült, ezek pont azok voltak, amelyek megkönnyítették a dolgunkat. Először egy Riasztás varázslattal átitatott madárijesztő figyelmeztetett bennünket arra, hogy a titokzatos megbízó vélhetően mágiahasználatban járatos személy.

Az épület maga egy rég elhagyott obszervatórium volt, melybe Zodear felderítését követően a tetőt találtuk a legalkalmasabbnak a behatolásra. Felröppentem a kötéllel és a csáklyával, rögzítettem, a többiek pedig felmásztak. Gyorsan lezúdultunk Filge (képen) dolgozószobájába, ahol különféle tartályokban különböző stádiumú élőholtak fürdőztek, melyek közeledtünkre fel is éledtek. Ovion olyan villámgyorsan "összebarátkozott" a baljós külsejű halottidézővel, hogy azt öröm volt nézni, magam egy Web varázslattal helyhezkötöttem a közeledő élőholtakat.

Bár Filge elfogása nem sikerült úgy ahogy szerettük volna, ám végül sarokbaszorítottuk és énekelni kezdett: tudomást szereztünk az egyik helyi bányamágnás, Keserűkő Ragnolin bányájában található Fekete Katedrálisról, az ott lakó Ében Triádról melynek, szándéka elhozni a Férgek Korát. Ez utóbbi céljuk megvalósításának fontos eszköze, az a zöld kis kukac, mely az élő testbe kerülve meglepően rövid idő alatt élőhalottá változtatja azt. Természetesen Gyémánt-tó főmágnása, Balabar Smenk is érintett a dologban, aki ellátásról szóló egyezséget kötött az Ében Triáddal.

Filgét életbenhagytuk, majd a Land család csontjaival vissztértünk a tanyához,a fiatal fiú szellemének óhaja szerint végső nyugalomra helyeztük őket. Varázslattal gyorsított léptekkel visszasiettünk a kriptához, ahol annak ajtaja a szellemfiúval kötött az egyezségnek megfelelően, már tárva-nyitva várt bennünket. Két páncélba bújtatott levegő-elem szélharcos ugyan még őrizte a kriptát, ám ezeket Gorin (Zsolt) hamar összehorpasztotta.

A Szél Herceg sírja számos mágikus kincset rejtett, többek között azt a jogardarabot is, melyért cserébe visszakaphatnám az elrabolt Anatát. A játékülést a kincsek számbavételével fejeztük be, a túszcsere részleteit a következő ülés elején beszéljük meg, hogy Maloranna (Gábor) ötletei is belekerüljenek az üstbe.

MÁS:
Beraktam a linkek közé "Még egy RPG Antikvárium"-ot, mely némely ósdi RPG könyvhöz igen kedvező árat kínál.

Az [Unrivalled]-[Unparalelled] című Transhuman Space kampányom fórumába eddig hárman jelentkeztek karakterválasztással. Aki még preferálja az on-line foglalás ilyetén formáját csatlakozzon bátran, ha nem akkor majd személyesen értekezünk.

All the Scum of the Galaxy - STAR WARS

Ezt a folyamot tavaly áprilisban kentük utoljára. A sztorik kronológiailag valamikor az Új Remény elé datálhatók, szereplői pedig kisstílű szélhámosok, kegyetlen gyilkosok, lelkiismeretlen söpredékek.

Az eddig a Tatooine-on tartózkodó, első szintű, teljes egészében inhumán parti így fest:

Meruk - toydarian scoundrel (Zsolt) - sajnos ő nem volt jelen
Gahcso - baragwin enforcer (Dávid)
(nem mutatkozott be) - ubese hunter (Máté)
Brussah - dashade killer (Gábor)

Az előző mese szubplotjának szánt szálát ezúttal egészüléses kalanddá dagasztottam. A rancorszarból előásott ősrégi adatrúd vélhetően értékes adatokat tartalmazhat, ám elolvasáshoz egy hasonlóan régi konverter beszerzése tűnt szükségesnek.Jabba éppen üzleti ügyei miatt távol volt a palotától, ahol ilyenkor egy természetes kiválasztódásnak is nevezhető öntisztulási folyamat szokott kezdődni: a riválisok kinyírják egymást. Brussah (Gábor) ágya alatt egy besült bomba ketyegett, melynek fényében előző este elszenvedett ronda gyomorrontása is más színezetet kapott. Egy időre meghamisították a halálát, így váratlan előbukkanásával sikerült is a meglepődéstől poharát elejtett Ree Yees-t, mint lehetséges gyanúsítottat azonosítaniuk.

Mielőtt kezelésbe vehették volna, a kecskefejű gran eltűnt, így inkább egy jawával folytattak konzultációt. Kiderült, hogy egy jawa kirakodóvásáron nagy eséllyel szert tehetnek egy konverterre - a probléma annyi, hogy a Dűne-tengeren heves viharok tombolnak, így egy hajóval lenne a legbiztonságosabb átszelni a sivatagot. Egy Han Solo nevű koréliai csempésszel ki is alkudták az utat, és mivel a zsibvásár helyét csak a jawa ismeri, magukkal vitték őt is.Nem sokkal érkezésük előtt, az Ezeréves Sólyom egyik rekeszében rábukkantak egy másik Han Solóra, akiről kiderült, hogy az igazi. Az imposztor egy clawdite volt, aki nőalakban elcsábította a koréliait, majd elaltatta. Célja az volt, hogy felmarkolja helyette Solo korábbi szállítmányáért járó fizetséget, majd az Abregado-rendszerben a csempész fejére tűzött vérdíjat is bezsebelje. A játékosok segítségével azonban Solo kiszabadult és együttes erővel elfogták a szélhámost.

A jawa piacon minden simán ment volna, ha egy nyelvi fordítási malőr és egy ismeretlen származási helyű sarlacc lárva nem kavar közbe. Az előbbi végzetesen elnyújtotta az alkudozást, az utóbbi pedig odacsalogatott egy igen ritka óriás-kraytot, mely sarlacc-ekkel táplálkozik. Persze sikerült kimenekülniük és a konverter segítségével előcsalták az információkat az adatrúdról. Egy ősrégi, még a Tatooine első telepeseinek idejéből származó naplót találtak rajta, mely szerint valaki krysztallitokat rejtett el, az akkor már a buckalakók által ostromolt Tusken erődben.A nem túlságosan jóhírű hely felkeresésén nem sokat gondolkodtak, a mohóság amúgy sem enged teret ilyesféle agymunkának. Solonak is részt ajánlottak, aki hasonló vérmérsékletének engedve velük tartott. A látszólag kihalt erőd kutatásuk során egyre elevenebb lett: a buckalakók a semmiből tűntek fel és több hullámban, masstifjaikkal elterelő cseleket alkalmazva támadtak.

A gazfickók hajszál híján tudtak kimenekülni a zsákmánnyal, a dolgot nehezítette, hogy ha bármelyikük is elájul, a másik kettő a nagyobb részesedés fejében minden kétséget kizáróan hátrahagyja. Solo is megkapta a részét, majd visszadobta őket Jabba palotájához. A hutt közben visszatért és igencsak rosszkedvében találtatott, mivel az ünnepi vacsorájának desszertjét képező sarlaccpuding, - a fő komponens hiányában - nem készült el.

Elküldte martalócainkat Meruk (Zsolt) után Nar Shaddaba, vélhetően azért, hogy hajtsanak be neki egy tartozást. "...és sarlacc lárva nélkül vissza se gyertek!" - böffent utánuk.

Mivel ügyesen kimagyarázták magukat távollétüket illetően és a sarlacc-lárva eltűnéséhez is megfelelő bűnbakkal szolgáltak, Ephant Mon (Jabba biztonsági orgyilkosfőnöke) ajándékba elküldte velük Ree Yees-t Nar Shaddaba...

Beyond the Mountains of Madness - CoC

Nagyjából negyedéves kihagyással, de megint sikerült egy alkalomra összetülkölni a hatfős partit. A Beyond the Mountains of Madness lassan eléri a kétéves évfordulót, de már túl vagyunk a felén.

Dyer kézirata nagy felzúdulást keltett, többünket megosztott abbéli véleményünkben, hogy részben, teljes egészében, vagy egyáltalán nem vehető komolyan az ott leírt hagymázas beszámoló. Természetesen a szócséplés semmi eredményre nem vezetett, hisz némelyikünk még a kézirat eredetiségét is kétségbevonta.

Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a Barsmeyer-Falken expedíció mögött német ipari konszernek húzódnak, melyek vélhetően a kéziratban leírt ősi lények hátramaradmaradt magas szintű technológiái után sóvárognak. Úgy fest náluk egy egész vegyesbizottság komolyan vette...

A Lake-tábor egyik repülőjében található rádió különös beavatkozás és átszerelés jeleit mutatta, melynek pontos rendeltetését egyelőre csak találgathatjuk. Azt kiderítettük, hogy a napra téve vélhetően olyan hangot bocsát ki, mely az emberi fül számára nem hallható, ám a kutyák érdeklődését láthatóan felkelti.

Acacia Lexington előzetes ígéretével ellentétben egyelőre nem bocsátotta a németek rendelkezésére a repülőgépét, az ebből kirobbanó szóváltásnak fültanúja voltam. Xaros-szal (Zsolt) szimatoltunk egyet a németek táborában, és ha másról nem is, de arról megbizonyosodtunk, hogy sátraik sokkal jobb konstrukciók a mieinknél. Velük ellentétes ciklusban élünk, ami azt jelenti, hogy amikor mi alszunk nekik akkor van nappal - persze ez pusztán technikai kérdés, hisz éjjel-nappal süt a nap.

Amikor nyugovóra tértünk, még hallottuk hogy két gépük távozik. Ébredésünk azonban már lidérces volt: a Dyer kéziratában említett iszonyatos hóvihar ránk tört. Sátraink egyrésze beomlott, sarki ruháinkat kapkodva öltöttük magunkra, ki kisebb, ki nagyobb fagyási sérüléseket szenvedett. Az elemek tomboló ereje elől Lorrain (Máté) hidegvére és szakértelme mentett meg, aki átvezetett bennünket a Lake-tábor statikailag stabil hangárjába.

Miután a természetellenesen gyorsan ébredt vihar több órás dühöngés után ébredéséhez hasonló gyorsasággal el is vonult, helyreállítottuk táborunkat. Egyetlen emberünknek nyomaveszett a viharban. A németek és Lexingtonék nálunknál kisebb veszteségekkel vészelték át az orkánerejű vihart.

Legnagyobb örömünkre azonban megérkezett James Starkweather, kutatásunk másik vezetője. Kaján kíváncsisággal várom, hogyan fogja gatyába rázni csapatunkat és ami ennél is fontosabb, milyen diplomáciai úton fogja felülvizsgálni viszonyunkat a másik két expedícióval.