Temple of Takhisis - DL D&D

Lecsapoltuk a sárkányok vérét, és végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Miran, az ogre mágus fejéért. Átugrottunk a jégférgek által védett portálon és vissza is pottyantunk Krynnre, pontosan egy ősöreg zöld sárkány, Astroflirax elé. A hüllő könnyedén elszedte tőlünk a sárkányok vérét, de törvényes volta okán elárulta, hogy Takhisis templomába nem a vérre lehet bejutni - a lötty arra való, hogy öreg sárkányok megfiatalítsák magukat, tehát a kaput örző fekete sárkány kinyírásával magunk is bejuthatunk. Mivel valami régi sérelem miatt nem szíveli a fekete pofát, adott nekünk három időleges sárkánylándzsát, majd visszateleportáltunk. Az őr tényleg nem bírta sokáig szuflával a szívébe szúrt fogpiszkálókat, majd mohóságtól nyűszítve vetettük magunkat az istennő temploma alatt húzódó kincstárra. Ekkor ért bennünket a hidegzuhany! A kincstár éppen jól szervezett kirámolás alatt állt, módszeres módszeres mélységi törpék által, akik több lejtős járaton keresztül fúrták be ide magukat. Nem törődtek velünk, Gutter (Gábor) kivételével mi sem fordítottunk rájuk különösebb figyelmet. Felmarkoltunk pár tárgyat, valamint az Ogre Mágusok Könyvét és iszkoltunk is mert Takhisis éppen felhős homlokkal megjelent a terem közepén. Hogy mi történt távozásunk után nem tudjuk, de a sztori ott ért véget, hogy visszateleportáltunk a 2005 május 06-án játszott szessön fő helyszínét képező várromhoz.

A mai ülés során hangot adtam azon bosszúságomnak, hogy a Játékosok könyvét író illetők, (név szerint Monte Cook, Jonathan Tweet és Skip Williams) igazán kidolgozhatták volna egy-egy sorban, hogy a varázslatok közül, melyik jár hang- illetve fényjelenséggel. Ennek különböző szituációkban adódó fontosságát, gondolom nem kell hangsúlyoznom.