The Last Stand on Kidron - STAR WARS

Évek óta vártam a lehetőséget, és a sok mesélés után végre játszhattam D20-as Star Warsot, hála Gábornak! A klasszikus hangulatot idéző kalandot a felkelés korai időszakára lőttük be, még valahová a yavini csata elé. A csapat egy a felkelés oldalán működő csoportot alkotott.

A résztvevők a következők voltak:

Rado - ember katona (Zsolt)
Jaganar - klatooni katona (Dávid)
Knemkuh - felkelő összekötő (Tamás)
Lomina - ember hajótolvaj jómagam

Gábor a Star Wars sagára jellemző családi aspektust oly módon teremtette meg, hogy a Zsolt és az én karakteremet házastársaknak nyilvánította. Ez vicces volt, aktív házasságban élő feleséggel még úgysem játszottam 17-18 éves szerepjátékos múltam során. Kis csapatunk azt a megbízást kapta, hogy szabadítsunk ki egy Birodalom fogságába esett, de a felkelésnek dolgozó informátort és összekötőt. Igyekeznünk kell, mert jelenleg egy low security börtönben őrzik, ahová nemsokára profi kihallgató érkezik (Grand Moff Tarkin személyében) aki biztosan megtöri majd a foglyot. A szöktetés viszonylag simán ment, köszöhetően annak, hogy Jaganar már raboskodott itt korábban és ismerte a helyet -grátisz gyanánt még az itt bebörtönzött nevelőapámat is kiszabadítottuk. Menekülés közben hajónk megsérült és a minket üldöző csapatszállító orra előtt, a közeli Kidron bolygón kényszerleszállást hajtottunk végre. Bevetettük magunkat egy közeli raktárba, amit csempészek éppen kiraboltak. Beástuk magunkat a nyomunkban loholó rohamosztagosok elől és a betörőkkel az oldalunkon keményen tartottuk magunkat, míg lassacskán sikerült felőrölnünk az erőiket. Bár a csempészek legtöbbje elhullott, kis csapatunk végül sértetlenül megúszta a kalandot.

Sajnos Máté nem tudott jelen lenni, hogy kellő mélységében kijátssza a sullusti pilótát, de Gábor ezt profi módon megoldotta helyette, így a játékosok az ő karakterének ítélték a bónusz XP-t. Tamás a mese második felében csatlakozott, átvéve a kiszabadított informátor szerepét, Dávid pedig a fináléról maradt le. Az erős személyzeti fluktuációtól eltekintve kiváló kalandban volt részünk, reménykedem a mihamarabbi folytatásban.

A képen karakterem, az ord mantelli Lomina Pace látható.

Kingsport: Mists Beyond the Strange High House - CoC

Zsolt június 18-án mesélt utoljára D&D-t, ami valljuk meg nem tegnap volt. Azelőtt majd' egy évig kente Dávidnak, Máténak és nekem a Day of the Beast című gigantikus Cthulhu-kampányt, mely az eddig leghosszabb ilyen kalandnak mondható - talán a Beyond the Mountains of Madness múlhatja majd felül, de ez nem biztos.Nos Zsolt a tavalyi D&D-s kitérő után visszatért a cthulhoid gyökerekhez és ismét emlékeztetett arra, hogy "why He is still the Master". A 1920-as években, Kingsportban kezdődő kalandban Gábor és én egy ikerpárt játszottunk, akik a családi üzletlánc létesítményeit járják körbe szerte az USÁ-ban. Éppen a frissen nyitott kingsporti boltunkkal foglalatoskodtunk, amikor a város fölé magasodó "különös magas ház a ködben" felhívta magára figyelmünket. A körülötte terjengő szóbeszédek hatására (és kezdetben némi anyagi szerencse reményében) többször is felkerestük, így végül átjutottunk a múltba, talán az Álomföldek küszöbére. Teáztunk a ház urával, aki világok közt utazik és boroztunk Nodens-szel. Ők ketten beavattak bennünket bizonyos tudományokba, melyek a karaktereink hátterének ismeretében igencsak motiválóan hatottak.

A szokványos Cthulhu mesék (reggeli újság és könyvtár, barátok és hozzátartozók, rémség a pincében vagy a padláson) után a Beyond the Mountains of Madness és a gyakorlatilag minden konfliktust nélkülöző Kingsport: Shadows from Beyond the Strange High House üdítően frissnek hatnak. Zsolt pedzette, hogy ez utóbbi is egy kampány kezdete, amit alátámaszt a szokatlanul sok handout, valamint a közel két oldalon teleírt A4-es lap.

Frissítettem (a március 30-i postban is) Zsolt BtMoM naplójának előfordulási helyét.

Úgy fest, hogy a hétvégén Gábor jóvoltából végre játszhatok Star Wars-t, juhéé!

All the Scum of the Galaxy - STAR WARS

Nagyjából három évvel ezelőtt, Ráckevén kentük utoljára ezt a történetfolyamot. A sztori kronológiailag valamikor az Új Remény elé datálható, szereplői pedig kisstílű szélhámosok, kegyetlen gyilkosok, lelkiismeretlen söpredékek. Az eddig a Tatooine-on tartózkodó, első szintű, teljes egészében inhumán parti így fest:

Meruk - toydarian scoundrel (Zsolt) - sajnos ő most nem volt jelen
Gahcso - baragwin enforcer (Dávid)
(nem mutatkozott be) - ubese hunter (Máté)
Brussah - dashade killer (Gábor)

Az előző mese utózöngéjében derék gazembereink jól bemószerolták egykori feljebbvalójukat, így a sunyi sushek repült is a Sarlacc gyomrába. "Hőseink" feljebb kerültek hát a létrán, a Mos Espa-i porfészekből Jabba palotájába. Itt mindjárt neki is állhattak rancorürüléket lapátolni, míg a szörnyet Malakili sétáltatta a sivatagban. Dolguk végeztével kaptak is egy testhezálló megbízást: egy becsületesen védelmet fizető párologtatófarmert kellett megóvniuk az őt zaklató swoop bandától. A Nova Démonok néven rettegett komisz fosztogatók olyan alapos leckét kaptak hentelésből, hogy az a pár túlélő, aki elmenekült, azóta valószínűleg buckapatkány tenyésztésbe vagy napernyőárusításba fogott.

Ügyes szervezkedéseiknek hála Jabba megint nagyon jól járt és ezzel a tökfilkók bebiztosították magukat - az első ballépésükig legalább is.

A hiányzó Zsolt karakterét Merukot, már a mese elején gyorsan NPC-vé avanzsáltam és egy külön megbízással kivontam a forgalomból. A rancorszarban talált ósdi adatrúdhoz kapcsolódó szubplotra sajnos már nem maradt idő, majd legközelebb.

Beyond the Mountains of Madness - CoC

Lexingtonék expedíciója a tervek szerint átköltözött a táborunk közelébe, így a Hálaadást a két csapat együtt ünnepelte. Az összejövetel jó hangulatban telt, egyedül vezetőink tanusítottak hűvös tartózkodást egymással szemben. A vihar azonban még néhány napig hevesen dúlt, így csak tessék-lássék feladatokkal ütöttük agyon az időt. Xaros (Zsolt) kezdeményezésére átfutottunk pár nyomozati pontot, melyeket még New Yorkban elmulasztottunk felgombolyítani.

Mikor az időjárás enyhülni kezdett, Moore vezetésével három géppel elindulhattunk a Lake-tábor maradványaihoz, míg Starkweather inkább elment a közelbe hegyet mászni. Hosszú repülőutunk legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor megpillantottuk a nyugtalanító fekete hegycsúcsokat, melyek gigászi méretei mindannyiunkat lenyűgöztek, óhatatlanul eszünkbe idézve egy naplórészletet: "...a hegyek gonoszak...". Rossz ómennek tekinthetjük, hogy a leszállásunk nem sikerült éppen simán.

Felmértük a tábor egykori felosztását, de komoly kutatásokra még nem volt időnk. A szessönt ott fejeztük be, hogy megtaláljuk a Miskatonic Expedíció halottainak tömegsírját. Bíztató.

Karakterem megítélése - néhány jól irányzott kérdésnek hála - már a másik táborban sem a legkedvezőbb.

Looming Shadows - STAR WARS

A nagyjából három évvel ezelőtt elkezdett kampányom záróepizódja sötétebbre sikerült mint azt gondoltam. Elképzeléseim szerint a történet a Klón-háborúk kezdetével ért volna véget, mint egy utolsó személyes győzelemként a háború közelgő szörnyűségei előtt. Sajnos az egyéni tragédiák minden várhatónál súlyosabbnak bizonyultak. A csapatot négyen alkották:


Eilee Go'shonni - twi'lek female jedi consular (padawan) (Máté)
Mork Yub Lieg - ember male jedi guardian (padawan) (Zsolt)
Berro Berry - ortolan male fringer (most pilóta) (Gábor)
Zerus Pantale - twilek male scout (most pilóta) (Dávid)

Nagyon sok mindent le kellene írnom visszamenőleg, hogy az események teljes mélységükben érthetőek legyenek, ám a kampány közben tartott szünetek hosszúságának és gyakoriságának az ismeretében ettől eltekintenék. Mindenesetre röviden összefoglalom a finálét anélkül, hogy minden részletet kibontanék.

Eilee elvesztette harmadik tanítóját, és azáltal, hogy megszegte mestere parancsát még Mork Yub Lieg is a Sötét Erők áldozatává vált. A veszteség felett érzett elkeseredésében meghasonlott és minden magyarázat vagy üzenet nélkül elhagyta másik két társát és az egész jedi rendet. Mork Yub Lieg szelleme egyesült az Erővel, teste azonban mostantól a Sötét Erők egy beköltöző szellemének ad otthont. A jedi karakterek tragédiája ilyeténképp némileg előre vetítette az egész lovagrend sorsát is, mely a háború vége felé kulminál majd.

Berro és Zerus azonban hősökké váltak, megmentették a Mynock 7-es állomás személyzetét, zsarolásos-túszcserés alkun keresztül a korábban elszállított férfiakat is visszahozatták az elvetemült yinchorriaktól. Bátor cselekedetük jutalmaként felajánlották nekik az idő előtti leszerelést, amivel éltek is. Tekintélyes végkielégítést kaptak és a háborúba rohanó galaxissal nem törődve útra keltek, hogy megtalálják az önkéntes száműzetésbe vonult Eileet.

Talán nem a legfelemelőbb finálé ez egy heroikus űroperához, de az utolsó részben olyan mértékben függött minden a játékosok egymás közti reakcióitól, hogy majdnem teljesen interaktív lett a dolog. Példa: magam azt szkripteltem, hogy Eilee mestere egyedül száll szembe a két Sötét Erőhasználóval, mert gyanítja, hogy az egyik a beköltöző szellemnek ad otthont. Magában biztos volt, de a padawanokat meg akarta óvni attól, hogy ha legyőzi a szellem irányította testet, az kiszabadulva megpróbálja megszállni egyiküket. A terv az volt, hogy a mester off-screen legyőzi a gonoszokat, s bár maga is halálos sebet szerez, de a szellem visszakerül az ereklyébe. Eilee döntése nyomán azonban minden kiszámíthatatlanná vált, Morkkal beszálltak a harcba, és majdnem sikerült úgy intézniük a dolgot, hogy a mester mégis életben maradjon. Tehát a játékosokkal folytatott előzetes beszélgetések után számos eshetőségre felkészültem, de még így is több helyütt kellett improvizálni.

Bolondok napja alkalmából pillanatnyi cameo erejére bemeséltem volna az éppen Yarash piramisának labirintusában tévelygő Pool of Radiance partit, de mivel elfelejtettem beleírni a mesébe, így frankón ki is hagytam. Mindenesetre a közeljövőben a Pool of Radiance befejezése következik majd.