A tervnek megfelelően Logan, Mita, Aiia, Thotra és a reggel magához tért Demetrio alkotta csoport bement a városba és lovakat próbáltak elkötni, mire ellenállás nélkül elfogták és a város alatti tömlöcökbe vetették őket. Mita meghallotta két stygiai őr félélemmel teli suttogását, hogy állítólag visszatért Setheneth, aki több hónapja tűnt el, és hogy ez esetleg komoly gondot okozhat az ünnepen. Napnyugta felé kivitték őket Set fekete piramisához, majd hatalmas tömegen átvezetve felvitték őket a gigászi építmény lapos tetejére, ahol minden luxuri hatalmasság jelen volt: IV. Ctesphon, stygia királa; Namani Namathep kirányné, Derketo főpapnője; Thoth-Amon (a képen); a két vezír, Menophis és Bessu Besek; a király mellett két hatalmas kushita zsoldos; több nagyhatalmú Set és Derketo pap; a három látnok; idáig sehol nem látott fekete csukjások; mind harcosokkal és íjászokkal körülvéve. Az első meglepetést az szolgáltatta, hogy három helyett csak két megkülönböztetett harcost vettek észre. A terület közepén, két kígyószobor között egy oltáron embereket áldoztak a kígyóistennek. Ide rángatták Mitát, de amikor az áldozópap a vérmocskos kőre taszította volna a vendhyait, az egyik Derketo papnő közelében megelevenett az árnyék és a következő pillanatban egy látnok levágott feje gurult a lábak közé. Ekkor elszabadult a káosz. Aiia, Thotra, Demetrio és Logan ledobták magukról a köteleket és a közelükben álló harcosokotól megpróbáltak bronz hopeseket és tőröket szerezni, miközben Mita elvette az egyik fehérszalagos harcos fegyverét. Az öldöklés egy percig se tartott, ezalatt egy alak a csukjások közül, az első látnok meggyilkolása után megtámadta Thoth-Amont, Ramanhotep kivégezte mindhárom látnokot, a harcosok és íjászok többségét pedig levágták, miközben valami láthatatlan dolgot megidézett valaki, amely válogatás nélkül kezdte szedni áldozatait. De nem érte nagy meglepetésként a csapatot, amikor megjelent egy harcosnak tűnő orgyilkos is. Az első próféta ellenfelét végül Aiia terítette el két jól irányzott lövéssel. A harc zűrvazarában több csuklyás alak is összesett, feltehetően boszorkányság áldozati lettek. A csata végeztével, és az erősítés érkezésekor elfogták a karaktereket és Thotrát, a király pedig azonnali feláldozásukat parancsolta meg, de a tanácsadója a fülébe súgott valamit, aminek hatására végül IV. Ctesphon meggondolta magát, így elkezdték visszavezetni őket a város felé. Luxur kapujában, viszont Nakhanam Hatep, nevét és rangját nyiltan felvállalva átvette a csoport vezetését és a város déli részén elterülő kereskedőnegyed felé vette az irányt. Itt gyorsan eladta őket egy rabszolgakereskedőnek, aki Khemibe készült és az arénába szállított gladiátorokat. Bosszúszomjas szitkok és köpések repültek Hatep felé, aki még a ketrecbe terelés előtt apró jelzésekkel nyugtatta Mitát, hogy ez is valami tervnek a része és nyugodjanak le. Logant, Mitát, Demetriót és Aiiát ezután egy erős ketreckocsiba zárták. Thotra-ak-mekri valahogyan lemaradt. A karaván még este elhagyta Luxurt, majd egy kisebb kanyonban megjelent Sadikin is, aki sajnálatát fejezte ki a dolgok ilyenformán alakulásáért, de nem tehettek mást. Sadikin megemlítette a felbőszült rabszolgáknak, hogy ez még így is sokkal jobb, mintha a megszokott módon jártak volna el. Ugyanis akkor már halottak lennének mind...
Az első éjjelen a csapat egy másik kertecben heverő sovány emberre lett figyelmes, aki hosszan és érdeklődve vizsgálta őket. Mita, majd utána a többiek is beszélgetésbe kezdtek vele. Kierült, hogy az öregember Mitra papja, Vazares, aki Shem déli határánál esett fogságba, stygiai katonák által. Mikor a karakterek röviden elmesélték neki az elmúlt dekád eseményeit, felajánlotta segítségét, hogy megnézze az állítólag rajtuk található jeleket. Vazares viszont nem talált semmit, és meggyőződése szerint a karaktereket csak felhasználták valami homályos hatalmi ügy érdekében. Elmondása szerint Stygia veszedelmes, bűnös, sötét és boszorkánysággal átitatott föld, melynek lakói mind kígyóimádó ördögök, akik démonokkal cimborálnak. Egy stygiaiban nem lehet megbízni, és ezen a földön az ember még a saját érzékszerveinek sem hihet...
Ezzel az eseménnyel zárult (?) a Stygiát kicsit közelebbről bemutató Conan RPG történet. A játékosokat egyenlőre fűti a bosszú és a visszatérés vágya, hogy Hatepet, Sadikint, és Thotrát kardélre hányják (aminek a miértjét továbbra sem értem igazán) :), ezért a szokásos játék utáni magyarázat most elmaradt. Igyekeztem azért a bejegyzések sorai közé beírni a lényeget, hátha valamelyik karakter Khemi felé összerakja a mozaikot.