2009. december 30., szerda

Children of Ishiti - Conan RPG

A tesztjáték utáni első Conan RPG ülésen a kissé visszatápolt csapat egy Sushan - Akkharia - Luxur - Sukhmet útvonalon haladó, stygián belül egy kíméletlen homokviharban elpusztult kereskedő karaván túlélői voltak:

Aiia (Zsolt) - brythun határvidéki nőstényördög
Lon Logan (Mihály) - kimmériai barbár
Demetrio (Krisztián) - Vanír zsoldos-martalóc

A több, mint másfél napja a forró sivatagban étlen-szomjan vánszorgó csapatot egy kétes foglalkozású, sunyi, kopasz stygiai, Thotra-ak-mekri is támogatta. A túlélők a kiszáradás határán szerencsére rábukkantak egy elhagyatott oázisra. A sűrű vegetációt futóhomok és prédára éhes sakálok vették körül, a mocsaras vízben pedig hatalmas stygiai krokodilok álltak lesben. Az oázis növényzete egy vésetekkel teli, félig eltemetett, templomot is rejtegetett. A sakálok lekaszabolása után a csapat bedörömbölt az építmény zárt ajtaján, mire kis késéssel megjelent egy kopasz stygiai pap, két szőke hybóriai szajhával karöltve, akik kedvesen üdvözölték a kimerült túlélőket, felajánlottak nekik ételt, italt és a templomuk hűs árnyékát. A pap Beqai Neb Temu, Besh-Bessu templomának főpapja, Ishiti és Seshet követőjeként, a két nő pedig Nemm Khesefu és Khesday Khetita néven mutatkozott be.

A rögtönzött vacsora nem volt eseménytelen: a két szajha megpróbálta elcsábítani a túlélők férfi tagjait és erős bódító szerekkel leitatni őket. A vendégek természetesen résen voltak, de Logant és Thotrát még így is kiütötte az erős méreg. Az ezt követő nyílt támadást Aiia és Demetrio viszont sikeresen visszaverte, levágták a közben kígyóemberré változott nőstényördögöket. Rövid visszavonulás, majd sötét járatokban történő rejtőzés és ólálkodás után Logant és Thotrát magukhoz térítették, így ezután, ha nehezen is, de végül sikerült kijutniuk a templomból, véres vámot szedve a démoni lakosokból.


A csapat rövid pihenés után visszamerészkedett a templomba, hogy befejezze a véres munkát, de már nem találkoztak a kígyóemberekkel. Több rejtett átjárót is találtak, amik segítségével elmenekülhettek a túlélők, a bejáratnál felfedezett nyomok is erről tanúskodtak. A templom átkutatása során Logan, egy teljesen jelentéktelen helyen rábukkant arra a szimbólumra, amely távoli szülőföldjéről délre csalogatta őt. A csapat ezután rátalált egy stygiai fogolyra, aki állítása szerint egy Luxuri nemes, Nakhanam Hatep volt, és jutalom ellenében megkérte megmentőit, hogy kísérjék vissza otthonába. A csapat megígérte, hogy segít a nemesnek, és miután a templom levágott lakóival megetették az oázis kiéhezett krokodiljait, útra keltek stygia fővárosa, a sötét Luxur felé...

2009. december 27., vasárnap

2009. december 26., szombat

2009. december 19., szombat

Age of Worms 30. felvonás - EBERRON D&D

Miután a társaság felmérte a lehetőségeit, úgy döntöttek, hogy elsőként megszabadítják Amon feleségét az őt gyötrő mágikus átoktól. A terv szerint Zodeár belép a nő elméjébe és magára irányítja a célzott mágiát, majd legyűrve a hatását visszaköveti a mentális kapcsot az eredetéhez, így utat találva a támadó elméjébe és lerántva a leplet annak személyéről. Az ir'Durshan család Vörösmenti Kastélyában tartott kísérlet azonban visszafelé sült el: a kapcsolat túloldalán álló két hashalaq quori elegendő ideig tudta feltartani Zodeár mentális csápjait és képet kapva a túloldalon lévő helyszínről odateleportált egy kisebb csapatnyi fél-gnoll fél-sakál harcossal a Démonpusztákon élő Sakál Népéből.

A rövid úton kialakuló ádáz küzdelemben a két quori láthatatlanul bombázta területre ható mentális támadásokkal a hősöket, míg a sakálembereket vezető két troll bőreváltó könyörtelenül osztotta a súlyos sérüléseket karmaival. Amont szinte a biztos halál széléről kellett visszahozni egy mentális robbanás után, Gorin pedig elesett félelmetes ellenfele csapásai alatt, így a társaság menekülőre fogta és egy kivételével ki is jutottak a kastély udvarára: Abut maguk alá gyűrték a félelmetes ellenfelek.

2009. december 13., vasárnap

Age of Worms 29. felvonás - EBERRON D&D

A nemeshölgy, Lady Alison Madeleine York, mint azt az aukción már megtudták, rövid úton rengeteg új információt osztott meg hőseinkkel: ő a Smaragd Karom és egyúttal a Láthatatlan Kollégium ügynöke, aki szorosan együttműködik a Thuranni sárkányjeles Házzal, amelynek kiterjedt kémhálózata nyílt titok a társadalom megfelelő szintjei számára. Felfedte, hogy a Kollégium tagjai nem csupán azért szálltak szembe az Arkán Tanács rendelkezéseivel, mert önállóságukat féltették, hanem mert az Álmodó Sötétség beférkőzött a Tanács soraiba. Manzorian egyik tanítványa és állítólagos szeretője, Valerika d'Phiarlan pénzügyi tranzakciókkal köthető Gyémánt-tó egyik bányájához, ami Holdfény Ellival nevére van írva, és akinek a szerepét Eligos Yurev játszotta el időről-időre. A Keserűkő Ragnolin bányája alatti Fekete Katedrális Arctalan mágusa, aki Kyuss Első Apostolának eljövetelét készítette elő, valójában Valerika szimulákruma volt. Lady Alison végezetül megígérte, hogy megszervez egy találkozót a megbízójával és átnyújtott egy tekercset azzal, hogy az Arany és Ezüst ivóban hagyott üzenettel tudnak kapcsolatba lépni vele. A pergamen öt próféciatöredéket tartalmazott, melyek közül három új volt a társaság számára:

A Korona Ékköve öt szilánkra hasad,
És az Ég Vöröse tükröződik majd a Földön,
ahogy Arbogast Pörölye egy nemzet egységét zúzza szét és
Az így csiholt szikrák kigyújtják az elfeledett Kígyó lámpásait.

A Kapuk Őre, a Mágia Árnya és az Árulás Atyja Tanácsot tartanak
És a Fénytelen Tóból előemelkedik
A Fekete Katedrális kupolája alatt Kyuss Első Apostola,
Ő, Aki Mindent Lát.

A Hadak Urának helytartója által felkent Bajnok szíve
És tizenkét tucatszor száz lélek lángjának kihunyta
Fekete Esővel és Kyuss Áldásával jutalmazza az Igazhitűt,
Akkoron pedig a Második Apostol seregei visszahozzák Kuluth-Mar dicsőségét.

Mikor két nép reményei és két sárkányfészek álmai
Egyszerre töretnek össze félúton a Vén és az Újvilág között
Az Ében Hadúr szigete újra felmerül a habokból.

A Remény Lángja újra felszítja a szívek parazsát
Melyben egy számkivetett edz majd új acélt
És szélesre hasítja az Obszidián Kaput,
Hogy a Harmadik Apostol öt feje elnyelje a Napot.


A Kakas és Órába érkezve a fogadós azzal fogadta Deltát, hogy levele érkezett az arcanixi hatóságoktól (a biztosrévi építkezése során gyanús baleset ért egy királyi biztost, ezért leállították a munkálatokat és őrizetbe vették az azokat felügyelő szolgálóját, Anatát) és a riedrai nagykövetség az összeesküvéssel vádolt Zodeár kiadatását követeli a brel koronától, ezért elfogatóparancs van érvényben ellene, a Citadella gárdistái már át is kutatták a szobáját. Delta a szobára állított kémlelőmágiát ügyesen átirányította a szomszéd helyiségre, majd jelzett Malorannának és Zodeárnak, hogy kijöhetnek a Kötéltrükk rejtekéből. Amikor láthatatlanul leértek a fogadó ivórészébe, meglepetésükre Szürke Agyart találták ott üldögélni. Az öreg utánuk ballagott és rábeszélte Gorint, hogy tartson vele, mert a Démonpusztákon van rá szükség: a Fekete Ököl csatlakozott Kroga'art haditanácsához és most folynak a tárgyalások az Esküszegőkkel. A hamis próféta egy lépéssel közelebb került a Labirintus ostromához , így Maloranna is úgy döntött elkíséri a kelashva'art. A többiek Amont keresték fel, akinek ugyancsak komoly gondjai akadtak: feleségére elméjére őrületet hozó ártó mágia borul minden éjjel. A szörnyű átok négy napja kezdődött és úgy tűnik, hogy az asszony a megerőszakolásának kínját éli át minden alkalommal újra és újra. Ezalatt egy Aundairban a királynő elleni sikertelen merénylet borzolta a kedélyeket, de szerencsére Hagro ir'Ashkian kapitány elfogta az orgyilkost és a kihallgatás során az ir'Durshan család keveredett összeesküvés gyanújába, az információ pedig a család egyik bizalmi emberétől származott, Amon feleségének, Akatianak az egyik tanítványától.

Delta láthatatlanul meglátogatta Hakim Szahat lakhelyét és meglepetésére Yngvaart találta ott enyelegni Esliada d'Phiarlannal, a fél-elffel folytatott rövid beszélgetés során kiderült, hogy a szoknyapecér bajvívó éppen akkor találkozott Hakim Szahattal a Bársonylámpás előtt, amikor ők éppen az egyetemi dolgozószobájában tárgyaltak az elf mágussal. Delta azonnal riasztotta a társait és amikor elfogták az ir'Durshan család ellen hamisan valló Eslianat, rajtuk ütött egy hashalaq quori vezette csapat. Miután rövid úton végeztek a négy arkán mágiahasználóval, a megmaradt csatagólem és a quori menekülőre fogta, de Delta láthatatlanul követte őket és megtalálta a Bársonylámpás pincehelységében fogva tartott személyeket, köztük Szahatot is. Az elf mágust sikerült kiszabadítani és biztonságba juttatnia, de mire társaival visszatért a cellákhoz, a többi fogoly felismerhetetlenségig megcsonkított teste fogadta őket.

2009. december 5., szombat

The Bees Laid Honey in the Lion's Head - T-CORTEX

A két utazónak sikerült puskalövés nélkül bemutatkoznia egymásnak, még ha nem is az igazi néven - Candy főtörzsőrmester óvatosságból a Dash nevet dobta be. A nemrég kiszabadított Lisa bevonásával hosszan beszélgettek egymással arról honnan jöttek, hová tartanak, ám a titkaikat egyik sem igyekezett kiadni a másiknak. Lisától megtudták, hogy egy neo-luddita felekezet tagja, akik állandó harcban álltak az obszervatóriumot birtokló kannibálokkal akiket ők csak Radiovadászoknak hívtak. Lisa elmondása szerint csoportjuk nem használ gépeket, tűzfegyvereket, villamosáramot, valamint csak a legszükségesebb esetben alkalmaznak olyan eszközöket, melyeket kizárólag gépek segítségével lehet előállítani. Doktrínájuk szerint az emberiség halálosabbnál halálosabb gépezetek építésével végül sikeresen kipusztította magát (ők úgy tudják, hogy Kína lőtte rájuk az atombombákat). Ezután a Fém Isten kiemelkedett az emberek gyújtotta nukleáris tűzből, hogy befejezze a rátestált célt és gépek által veszejtse el azokat, akik még túlélték a holokausztot. A neo-ludditák úgy tartják, hogy a Fém Isten minden gépezetben ott él és ha tartózkodnak a gépek használatától, akkor a fémek nem találhatnak rájuk.

Lisa felajánlotta, hogy elkíséri őket a táborukba ahol biztosan kapnak majd vizet, élelmet és útbaigazítást cserébe azért amiért őt kiszabadították és legyőzték a Radiovadászokat. Ezt mindannyian jó ötletnek tartották, ám mielőtt még elindultak volna Dash felhívta Waitman figyelmét az egyik antennára (bal oldali kép), melyről hamar kiderült hogy néhány órás munkával életrekelthető. Miután Waitman ezt sikerrel végre is hajtotta az antenna megmozdult és az égfelé tekintett. Némi méricskélés után azonosították a Skynet primér csatornáját, majd elcsíptek egy töredékes rádióadást amiben említették John Connor nevét és a közép-amerikai Val Verde köztársaságot illetve egy nagy fogást, mely ismét fordulópontot hozhat a gépek ellen vívott háborúba. A legérdekesebb felfedezés azonban az rövid rádióimpulzus volt, mely a rövidhullámú Skynet primér csatornára kapaszkodva érkezett pontosan ebbe a teleszkópba - alacsony földkörüli pályáról (LEO).

Eme rejtély után elkezdtek szedelőzködni, ám nemsokára megjelent a Skynet egy kisméretű repülő felderítője, egy aerostat. Körberepülte az obszervatórium területét, ám hőseinknek sikerült elrejtőznie előle. Miután az távozott és éppen indulni készültek volna egy lényegesen nagyobb Skynet vadászgép hangját hallották meg az épületen kívülről, így inkább továbbra is fedezékükben maradtak. A H/K egység elpusztította a nemrég használt tányérantennát, majd távozott.
Többórás hóban és ködben való gyalogás után Lisa elvezette őket egy hegyiút alagútjába (fenti kép), melyből - mint kiderült - egy eredetileg ismeretlen rendeltetésű komplexum nyílt ami jelenleg a neo-ludditák táboraként funkcionál. Itt hamar megismerkedtek Olivier-vel, a felekezet vezetőjével, aki valóban nem volt hálátlan ám mégse engedte be őket a táborba. Ennek legfőbb oka az volt, hogy kutyákat használtak arra, hogy kiszűrjék a beszivárgó egységeket és a kutya mind Dash, mind Waitman kapcsán heves morgásba és ugatásba kezdett. Olivier jó szándéka jeléül egy másik kutyával is próbát tett, de mivel az eredmény ugyanaz volt az alagútban kellett maradniuk, a komplexum őrzött bejárata előtt. Olivier azt az ajánlatot tette, hogy ha fel tudnak kínálni bármilyen módszert ami bebizonyítja, hogy nem gépek, akkor beléphetnek. Erre végül elfogadható módozat híján végül nem került sor. Éjszaka azonban Olivier - kelletlenül ugyan, vélhetően Lisa unszolására és tanácsadói beleegyezésével - végül ráállt, hogy ha leteszik a fegyvereiket bejöhetnek. Ekkor azonban már Waitman és Dash egyaránt úgy döntött, hogy inkább nem élnek a felkínált lehetőséggel. (Ezzel sikerült átugraniuk egy sztorielemet, mely figyelembe véve mindkettőjük sérült állapotát, potenciálisan halálos végkimenetelű is lehetett volna.)

Reggel sózott vadhússal, tiszta vízzel és kötszerekkel felvértezve útnak indultak,a neoludditták útmutatása szerint alpesi falvak érintésével Torino irányába. Útjuk során egy ponton farkasfalka szegődött a nyomukba, akik már-már bekerítéssel fenyegették őket, amikor váratlanul belevesztek a ködbe. A magyarázatra hamar rábukkantak: egy gépek alkotta periméterhez értek ott ahol a Rabou nevű településnek kell lennie. Az éjszakai ködben látták ahogy lomha, gigantikus lánctalpas feldolgozó gépek (lenti kép) darálják le a település épületeit, az utakat, a villanypóznákat a kerítéseket és az autóroncsokat, magas oszlopban öklendezve vissza a felhasználhatatlan anyagokat tartalmazó apró törmeléket. A perimétert alkotó egyik - Waitman számára teljesen ismeretlen - modell egy jól irányzott plazmalövedékkel kivonta őt a forgalomból, a biztos haláltól azonban az mentette meg, hogy Dash közé és a gép közé állt. A masina ekkor sarkonfordult és visszatért őrhelyére.
Dash egy erdei lugas teteje alatt keresett menedéket kettejüknek, melyet legjobb tudása szerint hóval el is bástyázott. Erre részben a hideg kirekesztése miatt volt szükség, másrészt azért mert alacsonyan, több hullámban ismeretlen típusú Skynet kötelékek szálltak felettük, melyek hatalmas területet permeteztek be valami fekete anyaggal. Rejtekhelyükön Dash ellátta Waitman sebeit, majd Waitman gondoskodott Dashről. A fáradt utazók reggelig itt maradtak amikorra is elhalt a gépek zaja.

A kép ami eléjük tárult a gépi hatékonyság megrázó panorámája volt: az egykor festői alpesi kisváros alapterületét mértani pontossággal körbejárt gépek azt a föld színével tették egyenlővé, sima, egységes méretű, finom törmelékréteget hagyva hátra. Semmi nyom nem utalt arra, hogy itt valamikor falak álltak és utak vezettek, inkább egy sivár holdvilági táj képzetét keltette - melynek benyomásához nagyban hozzájárult a tény, hogy a területet összefüggő fekete porréteg borította.

A gigantikus gépek nyomaiból világosan látták, hogy azok már útban vannak a következő település felé...