Pool of Radiance - FR D&D

Július elejei bemelegítő mesélésem során világossá vált, hogy Phlan visszafoglalásának következő fázisa az egykori Tyr templom megtisztítása lesz, melyet Bane papjai istenük szentélyévé 

konvertáltak. Ez a stratégia lépés amellett, hogy aláássa majd az ellenség morálját, a Podol Pláza csatáját is "papmentesíti". Az már csak hab a tortán, hogy Tyr katedrálisa több mint 336 év után végre visszakerülhet istenéhez.

A csapat,

Zsolt - Maya Arkenviir (Helm ember lovagja)
Dávid - Khargul of Narfell (ember harcos)
Máté - Dorian (Helm ember papja)
Gábor - Blumbar at Ungart (törpe barbár)
Eszter - Silvara (elf druida) - felső kép
Gergő - Khalied (elf szerzetes) - alsó kép

ezúttal kiegészítést nyert Krisztián - Cassiopea (ember varázsló) személyében, aki volt oly szíves levenni a vállamról az eredetileg NPC-nek készült karakter irányításának terheit. Az operatív csoportot még kiegészítette két Tyr pap, néhány jobban felszerelt városőr, Trollnyűvő Gorin, Pihe valamint Torm lovagja Borem, aki egy Szent Bosszúálló kardot forgat.

A templomban kettéváltak és az NPC-k Borem vezetésével a templom földszintjét, míg a játékosok az emeletet vették kezelésbe. Az itt szolgálatot teljesítő Bane papok és Bane lovagok mind azonos, vagy eggyel magasabb szintűek voltak, mint a játékosok, ennek megfelelően a harc jól el is nyúlt. A szűk hely pontosan ugyanolyan taktikai kötöttséget mutatott, mint D.Gábor legutóbbi Halruaa meséjének fináléjakor egy fogadószobában. A túlerőt így ha nem is könnyedén, de komoly veszteségek nélkül megúszták. Mivel a felső szintet biztosnak ítélték, így elindultak a lentiek segítségére, azonban a templom főpapja, Grubb itt tevékenykedik, így a kihívás szintje emelkedni fog.

Star*Drive - ALTERNITY

Folytattuk felderítői megbízásunkat, egy elhagyott bányakolónián, melynek lakói vélhetően a helyi fauna áldozataivá váltak. Az előző kaland egy hátborzongató felismeréssel ért véget, így a szessön elején mindjárt tesztelhettük is az Alternity harcrendszerét, holmi ragadozó hüllőkön. Az elszánt gyíkoknak szerencsére nem mi képeztük a fő táplálékát, hanem a homokban és vízben honos rákfaj. Szépen felslisszoltunk a hajónkra és megvártuk míg véget ér a vadászidény. Elvonultuk után körülnéztünk a még meg nem látogatott helyszíneken, rekonstruáltunk pár eseményt, majd számos értékes ásványra téve szert, távoztunk a következő kijelölt naprendszer irányába.

Szerencsétlen orvosunk (Dávid) többszöri próbálkozás és kritikus műhiba után tudta csak a gyógyulás útjára helyezni a szőrmók werent (Gergő karaktere), az ír pilótanő (Eszter karaktere) valamivel könnyebb esetnek bizonyult. Nem tudom mikor tudjuk folytatni majd a kalandot, de Máté elejtett kijelentéséből arra következtetek, hogy legközelebb az űrcsatára vonatkozó szabályokat lesz alkalmunk nagyító alá venni. Alig várom.

Temple of Takhisis - DL D&D

Épphogy magunkhoz tértünk az előző kaland végén megesett szintlépés okozta tápítás eufóriájából, mindjárt három láthatatlan manticore vetette ránk magát. Hamar ledaráltuk őket, és felvetődött, hogy ezek azok a kreaturák lehettek, akikről a githzeraiok meséltek. Bár nekik azt ígértük, hogy ha megtaláljuk a manticoreokat ránézünk a dologra, ám ezt a mellékszálat végül nem követtük. A szeles folyosók két fordulója után egy, a Tanar'i családba tartozó Hezrouba botlottunk, akit beidézett cimborájával együtt mindenféle magyarázkodás nélkül felkoncoltunk. Mivel a Hezrout éppen egy emberi szív elfogyasztása közben zavartuk meg, kézenfekvőnek tűnt, hogy az elhunyt embert is átkutassuk, így néhány hasznos mágikus tárgy mellett szert tettünk a Cocytus egy részének térképére.

A térkép segítségével mindjárt bele is futottunk két remorhazba, akik közül az egyik lenyelte a még mindig harcoló Rascant (Dávid) ám ezen apró akadály ellenére beteljesítettük sorsukat. Mivel a remorhazok a léptek nyomán, a talajban keltett rezdülések alapján szúrják ki áldozataikat, így megpróbáltam a havon osonni, ám ezen kísérletem általános röhögésbe fulladt. Vajon miért? :) Végül megtaláltuk a portált, mely a III. rétegbe, Pheleptonba, annak is legnagyobb városába Windglumba vezetett. A gigantikus cseppkővárosban nem szeretik a hozzánk hasonló jött-menteket, így első utunk a helyi fogadóba, a Pikkelyes Kutyába vitt. Érdekes módon a helyiek még arra is vették a fáradtságot, hogy a fogadóba betelepítsék a kalandozók ellátásához szükséges összes kiszolgáló üzemegységet, úgy mint mágia- és varázstárgyak boltja, fegyverkovács, illetve isteni gyógyító, vélhetően mindezt azért, hogy ne is lássák őket az utcán.

Tamlin (Gergő karaktere) végre elárulta, hogy be tud majd juttatni bennünket Agathonba, a kincstárba, ahol sok minden egyéb mellett a Sárkányok vérét is őrzik. A probléma annyi, hogy Sargonnas azonnal tudni fogja, hogy betolakodók hatoltak be, így nagyon gyorsnak kellene lennünk, ám ez nem egészen kivitelezhető ha még pontosan azt sem tudjuk, hogy néz ki amit keresünk. A másik lehetőség, hogy egy Solmir Vangor nevű minotaurusz Sargonnas pap segítségével előre bejelentkezünk az istennél. A játék megdöbbentő módon nem eme dilemma eldöntésénél, hanem az említett boltokban való tápolásnál ért véget. A Karizma-köpeny beszerzésének lehetőségétől megrészegült Feketeszemű Gábriel (Zsolt) még a succubusok által üzemeltett bordélyba is átrohant, ám a belépéskor használatos pakliból nem a legszerencsésebb lapot húzta...ez azonban már egy másik történet.

A játékidő kevesebb mint 10%-a telt szerepjátékkal, illetve a történet előbbre vitelét szolgáló interakcióval, a harcok szinte egymást követték. Eszter is bevezetett egy háziszabályt, mely szerint feltámasztáskor választhatunk, hogy CON-t vagy szintet vesztünk. Gondolkodik azon is, hogyan lehetne Szakértelmek használatakor kritikus sikert, illetve rontást szimulálni.

Ebbe az új naplóba még nem raktam fel ezen történetfolyamban szereplő karakterem, Sabra Homályösvény Gwenaura képét, így ezt most pótolom.