A szokásos szatymazi Pendragon kaland alapjait ezúttal Máté számtalanszor emlegetett klasszikusa, Robert gróf istállója szolgáltatta. Az előző történet (Adventure of the Werewolf) csúfos kimenetele jelentős változásokat hozott Alchester, és az ott henyélő lovagok életében: Lady Elinn halálát követően Wuerensis ura, Sir Artgualchar, második fiát, Sir Hodantot ültette helyiek nyakába. Sir Gilroy (Robert fia - Adventure of the New-Made Knight) pedig belekeveredett egy szerelmi háromszögbe, aminek következtében egy helyi pogány férfi alaposan bezúzta a koponyáját. Sir Hodant kapva-kapott az alkalmon és kipaterolta a területről a francia palotapatkány Sir Renauld-ot (Mihály) és egy helyi csődör, Sir Cynon-t is (András). Feladatuk, hogy Gilroy halálhírét, néhány személyes tárgyával együtt elvigyék Sarumba.
Útban Salisbury felé, csatlakozott a pároshoz két másik lovag is, akik célja ugyancsak a sarumi vár volt: Sir Cormac (Ecco), szakadt ír martalóc, akit állítása szerint útközben valami Sir Aron nevű bolond ütött lovaggá - valami családi adósság rendezése miatt jött délvidékre; és Sir Bigot (Bence), francia lovag, aki a bányarém nővérének volt férjkeresőben. A szokásos ismerkedés, erőfitogtatás, megmérettetés, Sir Cormac reggeli "igénytelenkedésének" megismerése után, Uffington előtt történt velük az első említésre méltó esemény: egy híd végében feltartóztatta őket valami lovag-féle, aki párbajra hívta őket - eltulajdonított lovát szerette volna ilyen mód pótolni. Szokásos heccelését viszont az ír martalóc vér komolyan vette és egy berserker dühével rontott rá. Hosszú lándzsájával letaglózta, és még akkor is le akarta meszarolni, amikor a lovag, Sir Braen, a saját ürülékében fetrengve (sírva) könyörgött a kegyelemért. Sir Cormacot végül lefogták társai, majd kioktatták lovagi viselkedésének hiányosságairól. A legyőzött, megalázott lovagtól - aki közben négykézláb bemászott a híd alá - végül nem vették el a páncélját.
Mikor a négyes megérkezett Sarumba, az aktuális intéző, Sir Elad, nyomban Robert elé vezette őket, aki feleségével, Katherina grófnéval együtt érkezett. A gróf oldalbordája legalább ötven librumnyi értéket viselt magán, ékszer és divatos ruha formájában. Miközben Robert és felesége meghallgatta a gyászos híreket, a négy lovag nehezen tudta összekapcsolni a szegényes évek említését a grófné fényűzésével. A két alchesteri lovag ügye után Sir Cormac és Sir Bigot is lerendezték problémáikat. Robert megemlített egy hét múlva esedékes lovagi tornán való részvételt, és maradásra bírta vendégeit. Másnap reggel viszont megtörtént, amit minden játékos titkon remélt (vagy amitől tartott): Cydon fegyverhordozója jelentette, hogy eltűntek a lovak az istállóból. Az összes, amivel ők érkeztek. Felháborodásuk után megtudták Roberttől (aki a biztonság kedvéért két kerekasztal lovag - Sir Eliot és Sir Bellias - társaságában érkezett), hogy megszokott jelenséggel állnak szemben. Néha eltűnnek lovak a környékbeli istállókból; az esetek között csupán annyi kapcsolat van, hogy mindenhol egy kis fehér ló szimbólum fedezhető fel a közelben, amely pontos mása a Fehér Ló Völgyéből láthatóéval. A különös rejtélyt még senki fia nem oldotta meg, így a négy jöttment csavargó (lovag...) karakterre várt eme "nemes" feladat.
A következő nap alatt a lovagok sokfelé kérdezősködtek, és sokakat megfigyeltek. Megtudták, hogy az eltűnt lovak gazdái mind északról (Uffington felől) érkeztek Salisburybe. Katherine grófné mellett megfigyelhető volt két másik hasonló gazdagságban tündöklő hölgy is, mindketten a már korábban megismert kerekasztal lovagok feleségei voltak. A három hölgy azonnal gyanússá volt, de egyenlőre nem lehetett őket mivel megvádolni, ezért megfigyelték férjeiket is. A rőtszakállú Sir Bellias egy részeg, Sir Eliot pedig egy elhízott disznó volt, önmaguk árnyékai, viszont földjeiken felhalmozott óriási vagyonokkal rendelkeztek (Belliasnak hatalmas ménese, Eliotnak pedig fényűző háza volt). Hamar kiderült az is, hogy a szalonnás Eliotnak semmi szava nincs az otthonában, az aszony parancsolt mindenben; és amikor rájöttek, hogy Robertet is Katherine irányítja, könnyen kitalálták, hogy az egykor hatalmas erejű, rőtszakállas Bellias is a túlzott emancipáció miatt menekülhetett az alkoholizmusba. Szétnéztek még a Fehér Lónál is, ahol további három lovag foglalatoskodott hasonló tevékenységgel, ugyanazon probléma miatt, persze minden eredmény nélkül. A helyi pogány lakosságtól viszont fontos dolgokat tudtak meg: hét-nyolc éve erre járt egy Renest nevű, szegény fegyverhodozó, aki egy nagyon különleges fehér lóval (pontosabban A Fehér Lóval) tért vissza a hegyekből. A szóbeszéd szerint a ló később elveszett, Renest is felbukkant néhányszor a környéken a lovát keresve, de sajnos nem járt sikerrel. Azt is megtudták, hogy az ittragadt, fafej lovagokat a nyár végeztével egy nagyon dagadt és egy vörösszakállú lovag takarítja el a környékről; általában harcra is sor került. Nem volt nehéz beazonosítani a lovagokat. Uffingtonban még felkeresték Sir Braent is, aki Robert szavait igazolta, azaz hogy korábban ő is északról érkezett Salisburybe. Körbeszaglásztak Broad és Chalke körüli erdőben is (Bellias otthona), ahol gyanúsnak vélt lónyomokat követve elkötötték a lovag egyik tutaját. Az idő gyorsan telt, végül Cynon és Bigot úgy döntött, hogy elindulnak a lovagi tornán (köcsönlovaikkal), Sir Rendault pedig bájitallal próbálja majd elbűvölni Eliot feleségét Lady Anne-t, akinek már évekkel korábban is csapta a szelet.
A két lovagot viszonylag hamar kiverték a tornáról, a végső győztes a zsírdisznó Sir Eliot lett (Bellias most túlságosan is részeg volt a döntő harcban, berserker taktikája hasztalan volt). Sir Renault ármánykodása közben sikerrel járt: megitatta a bájitalt Anne-nel, akivel éjszaka már közös ágyon osztoztak. Renault bevetette minden (pornográf) eszközét, de nem sikerült kicsikarnia a nőből a lovak eltűnésének rejtélyét. Férjét, Eliotot viszont sikeresen eltakarították Salisburyből, akit röviddel utána Bellias is követett. Hosszas tanácskozás után Renauld úgy döntött, hogy elmozdítja közegéből Anne-t és Provance-ba szökteti, új életet kezdeni. Logresben már úgysem látják sehol szívesen. Némi ékszert is eltulajdonított a hölgytől, amit visszaküldött három társának, valamennyire kompenzálva veszteségeiket.
A misztikus ló-eltűnések viszont folytatódtak, a két kerekasztal lovag helyére azok régi bajtársai érkeztek: Sir Guy és Sir Elfin, hasonlóan minden hájjal megkent lovagok, akik kardforgatás helyett már inkább a kereskedelemben jeleskedtek. Hiába, "elfoglalt üzletemberek" voltak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése