Miután Lachlainn Throne (magányos vándor, önjelölt templomos lovag - a képen) kétes hírnevű társaival együtt végzett a farkasemberekkel, megérzéseire (és egy újabb álomra) hagyatkozva elindult Lincolnshrine felé, hogy ott találkozzon ismerősével, Valerióval, az öreg csuhás bolonddal.
Útközben, egy fogadóban Thorne ismét istentelenekbe botlott: nyugodt falatozását részeg, mocskos tivornyázók zavarták meg, akik úgy gondolták, hogy egy magányos nőt azért vezetett eléjük a sors, hogy őket kényeztesse. A gael egy ideig higgadtan nézte a csetepatét, de amikor már a macska-ügyességgel és gyorsasággal rendelkező, bátortalannak aligha nevezhető nőt aljas módon sarokba kezdték szorítani, elsütötte fegyverét, majd kiontotta egy egyik részeg belét, a megdöbbent társaikat pedig elzavarta.
A nőről kiderült, hogy egy Esmeralda (Krisztián) nevű, állítása szerint látnoki képességekkel rendelkező cigánylány, aki történetesen pont Thorne-t keresi. Több se kellett, hogy a gaelben erős gyanú merüljön fel a nő valódi kilétével kapcsolatban. Ezt megerősítendő, amikor éjjel, valaki matatott az ajtójánál, majd puha lépteivel pont Esmeralda szobájába tért vissza, Thorne ráébredt, hogy valójában egy csinos, fondorlatos, útonálló szajha tolvajjal van dolga, aki magányos férfiaknak árulja kegyeit, majd fosztja ki őket és vágja el torkukat. Mivel a nő nem tágított Thorne mellől, reggel együtt folytatták az utat Lincolnshrine felé. A gael résnyire szűkült szemmel követte minden gyanús mozdulatát a tolvajnak.
Estére elérték a várost, ahol egyből meglátogatták hatalmas apátságot. Az éppen a hatalmas kapukat zárni készülő csuhás átlátszó hazugságokat fröcsögött, amikor Thorne Valerióról kérdezősködött. Ráadásul a pap felismerte a gael által büszkén viselt templomos címert is, amire a féleszű teljesen kikelt magából és az egyház hazugságait kezdte köpdösni. Thorne-nak több sem kellett. Megfenyegette a papot, ha megtudja, hogy hazudott Valerióról, kivágja a nyelvét mindenki szeme láttára.
Ezután a város legnépesebb kocsmájába tértek be, ahol nyomban kiderült: Valeriót négy hete látták utoljára, a szállásán nem hagyott semmit, de gyakran látogatta a helyi templomot és az apátságot is. Thorne nem volt meglepve. Ugyanakkor támadt egy ötlete. Rögvest meglátogatták és felverték a helyi papot, segítséget kérve tőle. Azt hazudta neki, hogy utazó, és a fia súlyos betegen fekszik a várostól nem messze; segítségét busásan megfizetné. A pappal azonnal elindultak. A bolond hozott magával egy felcsert is, akit a várostól fél órányi lovaglásra, Thorne nemes egyszerűséggel levágott, a halálra rémült csuhást pedig kivallatták Valerióról. Kiderült, hogy Valerio pár hete érkezett a városba. És azonnal valami "démon" után kezdett szaglászni valamilyen megérzéstől vezérelve. Ő elmesélte neki, hogy az apátságban egy démon garázdálkodik, ami minden újholdkor "életre kell". Valerio állítólag megtalálta a módját, annak, hogyan végezzen a démonnal. Már csak egy nap volt újholdig, ami a következő éjjel lesz. Valerio pedig pontosan négy hete tűnt el... a kép lassan összeállt Thorne-ban és kétes útitársában... A pap még azt is elárulta, hogy az apátságba a csatornákon keresztül is be lehet jutni. Thorne úgy tervezte, hogy megöli a papot is, de a vallatás után inkább úgy döntött, életben hagyja; elvégre sokat segített. Viszont közölte vele: a felcser halára az ő lelkén szárad, mivel ő hívta el - majd bűneit meggyónni küldte az öreg papot.
Nem volt más hátra, mint behatolni az apátságba és előkeríteni Valeriót, ha kell, a romlott papok pokolra küldésével. Egyedült az időpont volt kérdéses. Még hajnalban induljanak vagy esetleg várják ki az éjszakát? Thorne vérszomját nehéz volt türelemre inteni, de végül beleegyezett, hogy Esmeralda jóslással próbáljon némi segítséget szerezni. Látomásában a hajnali ködben lopództak be az apátságba a papok szállásaira, akik sárga, világító szemű démonokká változtak, majd darabokra tépték őket. Thorne azonnal kikövetkeztette, hogy a papokat mind megszállták a pokol démonai, menthetetlenek, így el kell pusztítani őket mind egy szálig.
A kérdés el volt döntve, a mocskos csatornákon át behatoltak az apátságba. A járatokat Thorne szerint minden bizonnyal a papok is használhatták, hogy sátáni tevékenységeiket elrejtsék a város elöl. Észrevétlenül bejutottak a papok szálláshelyeire, ahol lemészároltak akit csak értek, először az alvókat. A gael, tetőtől-talpig vérmocskosan, egy berserker dühével kaszabolva még több tucat menekülő csuhást küldött pokolra; egy kívülálló számára akár démon is lehetett volna.
A maradék pap a templom főhajójában gyűlt össze élükön a legfőbb gonosszal, Callum püspökkel, aki egy, néha halvány fénnyel felderengő, díszest buzogányt szorongatott és elállta az utat a papok és a Thorne-ék közt. A gael kiszúrta, hogy az oldalfalat díszítő szobrok egyike Valerióra hasonlít, és mintha egy arctalan szárnyas angyalt szorítana oda a falhoz.
Rávetették magukat a főpapra, de nem sikerült megsebezni a démont, mintha sérthetetlen lett volna. A csata közben Callum ajkát latin litániák hagyták el. A buzogány felvillant, majd a főpap egy robbanással az enyészeté lett. Hatalmas lökéshullám terített le mindenkit. Később magához tért a gael és Esmeralda. A papok szerencsére nem élték túl a lökést, élettelen tetemeik a fal tövében hevertek. A hajó felett ráleltek Callum szobájára. Thorne éppen készült felgyújtani az egész apátságot, amikor a főhajóból földöntúli fényességgel megjelent két szárnyas démon. Feltehetően Callum parancsolói. Valamint a fal egy darabja is hiányzott, és egy test hevert a rés közelében. A két szárnyas lény éppen falatozott az egyik pap kitépett szívéből. Thorne rájuk rontott, a rettegés amit a démonok sugároztak inkább felbőszítették, mint elijesztették volna. Esmeralda legyőzve a rátörő félelmet kissé megkésve, de csatlakozott a harchoz. Szinte azonnal sikerült a nagyobbik démonnal végezniük. Majd elkeseredett küzdelemben a kisebbikkel is. Bár mikor ez utóbbi elpusztult, szinte azonnal megjelent a sérült falfelületen egy szárnyas angyal szobra. Kiderült végül, hogy a földön fekvő test Valerio meggyötört és alig élő teste.
Rövidesen távoztak az démonoktól fertőzött apátságból, aminek felgyújtását már nem akadályozhatta nem semmi...
