2012. január 14., szombat

Cry Wolf! - The Savage World of Solomon Kane

A kifosztott uffingtoni várat maga mögött hagyva, Lachlainn Thorne (magányos gael vándor, önjelölt templomos lovag) találkozott régi ismerősével, Wilhelm Krakkenstein-nel (Gábor) és útitársával, egy Gerald Blackwell (Thirlen) névre hallgató, kétes foglalkozását állandóan nemesi származásával elfedni próbáló, valójában pitiáner csaló, mocskos útonálló, hazug kutyával.

Még ez éj leszállta előtt találtak egy sebesült lányt, akit a Lincolnshireben tartó kíséretével együtt banditák támadtak meg egy közeli fogadóban. Nyomban megkeresték a fogadót, ahol dulakodás nyomaira bukkantak. A épület elhagyatott volt, de bármi is történt ott, nagyjából egy napja lehetett: alvadt vérfoltokra, beszakadt ablaktáblákra, és az egyik szobában hatalmas vérfürdő nyomaira bukkantak. Krakkenstein-nek az a baljóslatú érzése támadt, hogy figyelik a fogadót és az új jövevényeket. A biztonság kedvéért még a nap leszállta előtt elbarikádozták magukat és lovaikat a fogadóban.

Nemsokára motoszkálást hallottak kintről, majd rövid szóváltás után három újabb martalóc csatlakozott Blackwell mellé. Vezetőjük LeBoeuf kapitányként (képen) mutatkozott be, aki legalább kinézetre is hajósnak tűnt, nem úgy, mint az Uffingtonban hagyott hazug William "kapitány". Thorne-nak résen kellett lennie, egyedül Krakkenstein-ben bízhatott, a disznó németalföldi életét nem egyszer mentette már meg. Ráadásul táskája tömve volt az uffingtoni várból hozott pénzzel; rászorulóknak akarta eljuttatni, nem útonálló martalócoknak, mint Blackwell vagy LeBoeuf. A kapitány mocskos pofáját az a hazugság hagyta el, hogy nem bandita, és csak meg akart szállni.

Az éjszaka nagyrésze azzal telt, hogy mindenki gyanús pillantásokkal méregette a másikat, vagy alvást szimulált. Közben LeBoeuf, akinek be nem állt a szája, kikotyogta, hogy Lincolnshrineból jött és valójában egy farkasembert keres - valaki jó pénzt fizetne érte a városban, amire igen nagy szüksége lenne, mert egy bizonyos William "kapitány" felgyújtotta a hajóját. Thorne-ban felmerült, hogy ezek valójában mind a ketten kalózok, hazug véreskezű fosztogatók lehetnek.

Még hajnal előtt banditák ütöttek rajtuk, jól szervezett támadásuk alapos megfigyelést és helyzetfelmérést követelhetett. A támadást azonban Thorne és a többiek visszaverték. Ezután követni kezdték a menekülők nyomait és hajnalra meg is találták a táborukat, ahol a banditák kutyákat uszítottak rájuk. A kutyák mind az úton talált nőt támadták meg, aki mindenki meglepetésére, hatalmas, szőrös bestiává változott át. LeBoeuf "farkasembere" végig mellettük volt. A bestia öldöklésbe kezdett, több banditát és a kapitány egyik emberét is szétmarcangolta. A csata hevében a banditák vezére is hirtelen farkasemberré változott, majd egymásnak ugrott a két bestia. Thorne és társai úgy döntöttek, inkább egy jól védhető kunyhóba húzódnak vissza, ahonnan tanúi lehettek, hogy a banditák főnökéből lett farkasember megölte a másikat, majd feléjük vette az irányt. A bestia nekiment a kunyhónak, beomlasztotta, de végül Thorne és három társa végzett a másik farkasemberrel.

Azt nem tudni, hogy Lincolnshireben LeBoeuf kapitány markát kétszeres pénzt ütötte volna...

Nincsenek megjegyzések: