Never Interrupt Your Enemy, When He Is Making a Mistake - Conan RPG

Dávidnak már régebben megígértem, hogy mesélek egy Conant tisztelgésből és meghálálandó a 30+ kalandot, amikkel az elmúlt közel húsz évben olyan kiválóan szórakoztatott. Olyan karaktert készített amilyet akart, a másik két résztvevőnek pedig köré kellett építenie a sajátját. A Zsolt karakterét én készítettem, Vili viszont a műhelyében maga ütötte össze a Frankenstein-szörnyét. A főrémséget persze Dávid szállította, a Warhammeres időkben NPC-ként futtatott Yazdates képében.

Mivel ő volt a történet főszereplője, hát álljon itt rövid leírása a játékos saját szavaival:

Yazdates hidegvérű, kegyetlen, megfontolt. Legfőbb jellemvonása a mérhetetlen bosszúszomja. Riktán szólal meg, és akkor is igen keveset beszél. Szavai fenyegetően vészjóslóak és sötét gyűlölettel telítettek. Ellenségei legnagyobb sajnálatára Yazdates inkább a tettek embere. Mivel anyja egy pirosruhás szajha volt, a nőket lenézi és erővel megszerezhető tárgyaknak tekinti őket. Különösen a gazdag szajhákat - azaz a nemes nőket - veti meg, akik gyakran a célpontjuk sorsára

jutnak fizetéskor, (a megerőszakolásuk után).

Alacsony, vékony, inas, kopasz, egy ragadozó bestia ruganyosságával rendelkező zamorai. Sötét bőrű, fekete szemű. Vészjósló tekintetét sokszorozza a homlokán szétterülő, hatalmas pók tetoválás, ami egy pókisten mester-orgyilkosait megkülönböztető jel (ezt egy fekete hóhércsukjával takarja, amitől vészjóslóbb, mint anélkül). Szinte minden öltözete, használati tárgya fekete, így minden probléma nélkül képes eggyé válni lelke mélyének színével: a sötétséggel...

A két további szereplőt azok a játékosok vitték, akik voltak oly türelmesek, toleránsak (és nem utolsó sorban bátrak), hogy napszemüveg viselése nélkül végigstatisztálták a korábbi Red Sonja fényfürdőmet:

Tamango - furcsán zajos, de hatékony zamorai tolvaj és orgyilkos (Vili) - alsó kép

Rogatus - derék corinthiai fejvadász (Zsolt) - legalsó kép

Történetünk hátterében egy Triak nevű zamorai herceg szexuális gerjedelme bugyborékolt. Triak még apja, Geshul oldalán többször látogatást tett annak barátjánál, Lord Hersonnál a corinthiai Kamar Rhun városában. Triak szemet vetett Herson fiatal lányára, Aniára aki ugyan még nem volt eladósorban, de apja már ekkor kiszemelte jövendőbelijét. Triak Geshulon keresztül megpróbálta rávenni Hersont, hogy inkább neki adja a léányt, de a lordot már kötötte adott szava, mely komoly szövetséget is jelentett számára.

Még abban az évben Geshul meghalt és Triak örökölte apja főhercegi címét, annak minden vagyonával és befolyásával. Bár rengeteg zamorai nemesnőt megkaphatott volna, nem tudott szabadulni Ania szépségétől. Legjobb kémét és orgyilkosát, Tamangót és corinthiai származású fejvadászát, Rogathust elküldte Kamar Rhunba, hogy tartsák szemmel a lányt. A magasan a Karpash-hegység ormai között húzódó, tornyos Khamar Run, kisebb-nagyobb szünetekkel de már régóta háborúban áll régi riválisával Ezar Bar Q'um városállammal és ezúttal újabb háború állt küszöbön. Zsoldosok és szerencsevadászok érkeztek a világ minden tájáról hogy kardjukat Kamar Rhun - és saját erszényük - szolgálatába állítsák. Triak a sok idegen jelenlétét felhasználva álruhában maga is a városba látogatott és megpróbált alkalmas embert találni a feladatra, hogy elraboltassa Aniát. Ekkor azonban híre ment, hogy vélhetően Ezar Bar Q'um-i orgyilkosok betörtek Lord Herson palotájába, ám a merénylet nem sikerült, az elkövetők elmenekültek. A lord megerősítette palotája védelmét és egy különösen veszélyes zsoldoskapitányra, a tűzhajú hyrkánra, Szonjára bízta a vár őrségének parancsnokságát.

Triakra azonban rámosolyogtak az istenek, midőn a szerencsevadászok között felfedezett egy zamorai férfit, akit kémei Azmuthe főpapnő szökött testőrének, Yazdatesnek gyanítottak. Yazdates hírneve alapján a legalkalmasabb ember lenne a feladatra, hogy elrabolja Aniát. Triaknak kapóra jött a hír, hogy Azmuthe főpapnő visszahívja önkéntes száműzetéséből kedvenc testőrét és orgyilkosát. Triak búsás jutalmat és egy, a főpapnőnek szánt üzenet kézbesítését ígérte Yazdatesnek ha az szakértelmét a szolgálatába állítja és elrabolja neki Aniát.

Az alku megköttetett, melynek értelmében Yazdates épségben leszállítja a lányt a Hold-szoros zamorai oldalára, ahol Triak emberei átveszik Aniát és az üzenetet, melyet majd a főherceg továbbít Azmuthe főpapnőnek. Triak két legjobb emberét, Tamangót és Rogatust adta Yazdates mellé (és egy erszény aranyat a költségekre). A megállapodás szerint Triak még annyit kért, hogy egy hetet várjanak a rablással, míg ő visszaér Yezudba. Yazdates, Rogatus és Tamango ezalatt az egy hét alatt alaposan felmérték Lord Herson kastélyának a védelmét és arra a következtetésre jutottak, hogy az élesszemű hyrkán parancsnok eszén csak egy nagyobb diverzióval lehetne időlegesen túljárni.

Rogatus ez alatt az egy hét alatt meggyőződött arról, hogy ennek a Yazdatesnek a fején bizony még mindig komoly vérdíj van odaát Zamorában. Azmuthe főpapnő önkéntes száműzetésbe vonult testőre, ugyanis jó néhány évvel ezelőtt megölte Bohdan főherceget. A szóbeszédek szerint erre nem volt felhatalmazása, így Bohdan fia, Buryan egy máig élő, 2000 aranyas fejpénzt tűzött ki a volt testőr fejére élve, 1000-et pedig holtan. Rogatus előreküldte két corinthia barátját, hogy a Hold-szoros zamorai oldalán, egy zemri amfiteátrum romjainál várják majd be őket és együttes erővel tegyék ártalmatlanná Yazdatest. Rogatus pontosan tudta, hogy talán még hárman is kevesek lesznek Azmuthe papnő testőre ellen, így pont kapóra jött neki Tamango érdeklődése, akinek szintén a fülébe jutott a vérdíj híre. Bár a zamorai csak 1000 aranyról tudott, így Rogatus, - hogy biztosra menjen - elárulta, hogy több pénz is ütheti a markukat (hogy pontosan mennyi azt nem kötötte az orrára). Tamango még nem mondott egyértelműen igent, mert Rogatus nem akarta ámítani: ő és két barátja nem biztos, hogy le tudnák győzni, tehát ha be akarják gyűjteni a fejpénzt, ahhoz Tamangóra is szükség lesz. Ha Tamango nincs benne a dologban, akkor inkább hagyják úszni a pénzt. Triakot nem fogják elárulni (nem lenne bölcs) és Aniát is leszállítják neki, csak Yazdates fog útközben "elhullani".

Az előlegbe kapott aranyból Yazdates, Tamango és Rogatus felbérelt hat gazfickót, akiket az egy hét lejárta után Lord Herson palotájának a falaira és a biztos halálba küldtek. Ők hárman kihasználták a gazfickók által keltett zűrzavart és sikerült elkábítaniuk és elrabolniuk Aniát. Menekülés közben azonban Szonja meglátta őket, de a ravaszul előkészített menekülési útvonaluknak és a szabotált kapunak hála olyan jelentős előnyre tettek szert, hogy a hyrkán már csak bottal üthette a kihűlt nyomukat. Mindenesetre cirkalmas átkok dörgedelmeit hajigálva utánuk biztosította őket arról, hogy a nyomukban lesz. A rablók rögvest maguk mögött hagyták Kamar Rhunt és a négy lehetséges irányból a legvalószínűtlenebb irányába indultak.

Réges-rég a Hold-szoros egy acheroni kereskedelmi útvonal lehetett, feltételezik, hogy a démonimádók annak idején mágiával vágták a szabályos szorost a Karpash-hegységbe. Ma, a corinthiai oldalról egy kapuerőd zárja el, Zamora felől azonban csak a babona tartja távol az utazókat. A kapuerőd kapitánya Brytag gróf, aki húsz fős helyőrsége élén őrzi az átjárót...hogy pontosan mitől azt csak kevesen tudják. Vám fejében átengedi az utazókat, de nagyon kevesen vetődnek erre a hely rossz híre miatt. Állítólag el-el tűnnek azok akik ezt az utat választják, egyesek szerint acheroni démonok lakoznak a szorosban, akik felfalják az erre tévedőket, mások szerint csak Brytag és katonái gyilkolják meg és rabolják ki őket, megbújva a szóbeszédek mögött.

Yazdates, Tamango és Rogathus egy fertályórányi járóföldre a kapuerőd előtt, lesben álltak az úton és elfogták, Lord Herson futárját, aki a lányrablás hírét vitte Brytag erődjébe. Az üzenet tartalmazta a hozzávetőleges személyleírásukat, valamint Ania pontos leírását, anyajegyeitől kezdve gyerekkori sebein át a füllyukasztásai számáig. A lord vaskos jutalmat ígér a kézrekerítőknek, valamint parancsba adja, hogy ha nyomkeresői erre vetődnének, akadályoztatás nélkül engedjék át őket a kapun.

Mivel csapatunk nem nagyon bízott Brytag hírnevében úgy döntöttek, hogy hátrahagyják a megkötözött Aniát és két perc(!) alatt kipucolják a 20 katonát. Bár Tamango tipegése és különös hangutánzó performansza idő előtt lebuktatta őket, a kétperces időhatárt tartották. Sajnos a csata hevében meglépett egy személy az erődből, egy olyan személy akinek a jelenlétére nem számítottak: Kulan Gath, a rettegett stygiai varázsló, Thoth-Amon fő riválisa - akiről a fene se tudta hogy mit keresett itt.

Szökésére úgy derült fény, hogy a megtisztított erőd rutinszerű átkutatása során Yazdates rábukkant a boszorkánybarlangra, ahol egy aktív varázsgömbben megpillantotta a fára kötözött Aniát. Nosza Rogatusszal azonnal elindultak vissza a lányhoz, míg a sérült Tamango a gömböt vizsgálva követte az eseményeket. Így ő pillantotta meg a stygiatt aki láthatólag csinált valamit a lánnyal, hogy pontosan mit azt a korabeli kamera gyenge felbontása nem árulta el, majd gyorsan kereket is oldott. Yazdatesék már csak hűlt helyét találták, de legalább Ania sértetlen volt (egy apró tűszúrásnyi sebtől eltekintve). Meggyőződtek róla hogy nem lett megmérgezve és elindultak vissza az erődbe.

Úgy döntöttek, hogy pihennek reggelig és majd csak utána indulnak a nyomasztó, bazaltfalú szorosba. Az első őrséget Rogatus vállalta, akire nem sokára természetellenes álmosság telepedett, annyit azonban még látott, hogy Ania transzban, köteleitől és Yazdates kábítómérgének hatásától megszabadulva lóra száll és elvágtat a szorosba. Az erőd életbenhagyott kakasainak kukorékolására ébredtek, majd rögvest a lány után indultak.

A nyílegyenes gigászi acheroni falak között sokfelé nem mehetett, és amúgy is Zamora felé indult, tehát annyira nem aggódtak. Félúton meg is találták a lovát egy, a szoros falába épített templom romjai előtt. Odabent az egykor gigászi templom már kicsit megroggyant, padlója több helyen instabil volt, illetve hatalmas méteres szakadékok barázdálták, amiknek a mélyén lávafolyam hömpölygött. Yazdates figyelmeztette társait, hogy látott valamit mozogni a lávában, valami emberszerűt.

A templom legnagyobb szakadékának a túloldalán, a templom végében egy förtelmes szobor alatti oltáron megpillantották a leláncolt Aniát és egy nekik háttal álló, díszes köntösű köpönyeges alakot, aki láthatólag épp áldozati báránnyá akarta minősíteni a leányt. Rogatus és Tamango elkezdett átmászni az oldalsó falon a láva fölött, amikor egy szárnyas, kecskekoponyafejű rémség röppent fel a magmából és vetette rá magát a sebezhető pozícióban csüngő szélhámosokra.

Némi harcoskodás után Rogatus átért az oltárhoz és rávetette magát a köpönyeges alakra, aki nem volt más mint Kulan Gath. Rogatus izmos karjai azonban csak a levegőt markolták, a varázsló teste a fejvadász érintésére szertefoszlott, de előtte még egy féltonnás átkot szórt a corinthiaira. A maradék szárnyas démont lecsapták, a varázsló nagyon is igazi áldozótőrét és idézőjogarát a lávába hajították.

A kiszabadított (és hisztériája után ismét elkábított) Aniával békében megérkeztek a Karpash hegység zamorai oldalára. Rogatus úgy döntött, hogy nem adja meg a jelet a lesben álló társainak a támadásra, mert Yazdates megmentette az életét Brytag erődjében és hát azért tolvajbecsület is van a világon. Esetleges corinthiai üldözőiknek elterelő nyomokat hagyva két napra félrehúzódtak, hogy bevárják Triak embereit, akik rendben meg is érkeztek. Yazdates erősen résen volt, nehogy most csalja tőrbe a herceg, de nem így történt. Kifizették és átvették az üzenetet, azzal hogy két nap múlva visszatérnek a válasszal. Rogatus és Tamango elvágtattak Aniával a herceghez és még az aznap este tartott lakomán gyalázatosan leitták magukat, hogy aztán szajhák ölében vezessék le a felgyülemlett feszültséget.

Yazdates a romoktól egy napi járóföldre elrejtőzött és az utolsó, félálomba gémberedett éjszakát kipihenendő elaludt. Mire reggel felébredt, négy fenyegető alak tornyosult fölé: Arthas a neméd, Odurn a hyperboreai, Conan a kimmériai és akinek az árnyéka rávetült, a zsoldoskapitány Vörös Szonja.

Red Sonja Unconquered - Red Sonja RPG

Hirtelen felmerült, vagy sokáig lappangó igényként jelent meg szerény társulatunk egyik (bomló) elméjében, hogy Vörös Sonja karakterével játszhasson Conan RPG rendszerében. A szörnyű megbélyegzések ellenére viszonylag hamar elkészült a karakter és a "Red Sonja Unconquered" gyári modul alapjai nyújtotta történet. A játékhoz, érdeklődés hiányában mindössze két oldalrugó csatlakozott, Vili és Zsolt személyében (a többiek valamit nem értettek meg - de majd rájönnek...) Akik pedig gyengének neveztek, azoknak szívből ajánlom az Hykán kampány után induló kalózos történetekben való részvételt... :)

A történet egy Nezvaya folyóhoz közeli faluban kezdődött, ahol hajnal előtt kozákok rohanták le a települést, gyújtogattak, fosztogattak és mészároltak. Vörös Sonja és (ekkor még) egyetlen megmaradt társa, a neméd zsoldos Arthas (Vili), a lángoló épületek között végeztek az utolsó támadókkal, megmentve a falu maradékát. A Kezankian-hegység keleti lejtőire turáni katonák elől menekülve érkeztek. Vörös Sonja nem régen még turáni zsoldban állt, kislétszámú, válogatott csapat élén, akiket néhány nappal ezelőtt átvezényeltek egy északi határvédő erődbe. Amikor érkezésük után zsoldosaival, megszokott módon egyből a kocsmába tévedtek, vöröshajú vezetőjükkel egyből kikezdett a Wakla erőd ura, Qutyugh aga. A hájas turáni nyomban egy széles törrel a hasában végezte. Az eset olyannyira gyorsan történt, hogy Sonja még meg sem tudott ismerkedni a sötét kocsma egyik területét elfoglaló, szedetvetett zsoldos társasággal és annak irgalmatlanul sokat vedelő vezetőjével, egy Conan nevű kimmériai barbárral. Az aga megtámadása után gyorsan kitörtek az falak mögül és Zamora felé menekültek. Mikor észrevették, hogy üldözik őket, szétszéledtek és Zamboulában beszéltek meg találkozót. Többen a csapatból azt feltételezték, hogy a fékezhetetlen kimmériait küldték utánuk...

A lerohant faluban Vörös Sonja és Arthas segítettek az oltásban. A neméd még megpróbált segíteni egy haldokló öregen is, aki utolsó perceiben elárulta a zsoldosnak, hogy a gyilkosai valami kígyómintás karperecet kerestek. Arthas meglepődve vette észre a halott öreg testén a kegyetlen kínzás nyomait. Sonja eközben megmentett egy megerőszakolt kislányt, amitől önkéntelenül is saját emlékei törtek a felszínre. Amikor a falu vezetőjének, Hanatnak elmondták mit mesélt halála előtt az öreg (akiről közben kiderült, hogy az apja volt), hozzátette, hogy évekkel korábban már végigdúlták egyszer a kozákok a Kezankian-hegység keleti oldalát, egy kísértetiesen hasonló tárgyat keresve. Akkoriban, az apjával elkaptak egy zsoldost, akiből kiszedték, hogy egy Sotha nevű boszorkány volt a megbízójuk. Vörös Sonja a menekülést és az őket üldöző harcosok kérdését félretéve megígérte a falusiaknak, hogy végére jár ennek egy ügynek, és megkeresi Sothát. Hanat és a helyiek sajnos nem ismerték a boszorkány hollétét, de útbaigazítást kaptak egy remete gyógyítóhoz, akit fél napi járóföldre találhatnak meg egy mocsárban.

A sötét, ködös mocsár közepén megtalálták Zénonh kunyhóját, aki, miután meggyőződött róla, hogy nem ellenségekkel volt dolga, meghívta őket hajlékába és beszélt Sotha tornyának különös megközelítési módjáról. Arthas elfogadott és megkóstolt egy szárított elefántnyelvet is. Mikor indultak volna, Zénonh elmondta még nekik, hogy több hete itt jártak kozákok egy Sebek Neher nevű csuklyás stygiai társaságában, akik (miközben megkínozták) szintén Sotha holléte felől érdeklődtek. Mikor követte őket, egy másik nevet is meghallott: a Koponyahasító Valensóét, akiben Arthas a hírhedt véreskezű kozák vezért ismerte fel.

Következő nap este, követve a remete utasításait, a vörös hágótól, a sápadt hold irányában kezdték megközelíteni Sotha tornyát. A kietlen, sziklás hegyoldalon találkoztak egykori társukkal, a hyperbóreai Odurnnal (Zsolt), aki különös módon változó tájak és hatalmas démoni szárnyakról számolt be Sonjának. Nemsokára egy sűrű, erdős völgyben Odurn észrevett egy péncélos csontváz holttestet, akit csak néhány hete foszthattak ki. Puszta véletlen, hogy a közelben talált egy másik hullát is, ami viszont érintetlen volt. A halott tárgyai között, meglepetésükre megtalálták a kozákok által keresett kígyós karperec egyik felét. Rövid tanácskozás után folytatták az utat, és amikor egy szűk sziklapárkányon haladtak fölfelé, hatalmas denevérek támadtak rájuk a sötétből. A harc roppant körülményes volt, Sonja majdnem lezuhant a kardozás közepette. A hyperbóreait többször a hatalmas termete mentette meg és emiatt nem tudták a mélybe ragadni. Arthas viszont a csata hevében elveszítette egyensúlyát és elnyelte a mélység. Mikor végeztek az utólsó vérszívóval is, Sonja halált megvető bátorsággal gyorsan leereszkedett a sziklafalon, megkereste szétzúzott társát, akiben még pislákolt az élet, így meg tudták menteni a nemédet. Ezután Sotha tornya felé már csak ketten folytatták az utat, ahova végül egy koromsötét barlangból nyíló csigalépcsőn jutottak el. Az épület mindhárom szintje teljesen ki volt égve. A legfelső emeleten találtak egy összégett tetemet, és egy arany áldozótőrt. Odrun megvizsgált több ősrégi kőtáblát is, amiből kikövetkeztette, hogy a kozákok által keresett tárgy egy külvilági démon, az örökkévaló tűz hordozójának eljövetelét szolgálja. Kifelé menet talátak egy széles, mély vermet, ahonnan valami gigantikus "dolog" csúszott feléjük. Mikor eleven sötétség kezdte betölteni a termet, szapora léptekkel menekülni kezdek a barlang bejárata felé, az utolsó pillanatban még megláttak egy hatalmas, levágott fejű kígyószerű lényt kipréselődni a veremből.

Kimenekülve Sotha tornyából, felkapták az éppen magához térő Athast, majd ismét Zamora felé vették ez irányt. Este egy völgyben táboroztak le, és amikor Odrun volt őrségben, egy álomszerű csuklyás alak elbájolta a babonás barbárt és megkönnyítette a társaságot a karperec darabjától. Mikor a hyperbóreai magához tért, felverte a társait és nyomkeresébe keztek. Meglepetésükre nem találtak semmit. Hajnalban, kelet felé hatalmas fekete fellegeket pillantottak meg a hegyek mögötti égbolton elterülve. Mikor felértek egy hágóra, hatalmas tisztitótűz látványa fogadta őket a Kezankian-hegység lábainál húzódó szavannákon.

Leereszkedtek a hegyekből, és elébe mentek a lassan haladó pusztító tűznek. Forróság, hamu és felégetett terület fogadta őket, a füst miatt nem láttak szinte semmit. A terület közepén egy gigászi démonnal találkoztak. Sonja egy ügyes csapással levágta a démon karjáról a számukra ismerős karperecet (mire az kettétört), majd a Sotha tornyában talált áldozótőrt többször is belemélyesztették ellenfelükbe, miközben felcsapó lángnyelvek elől hajoltak el. Végül Odrun és Sonja sorozatos csapási leterítették a hatalmas démont, lassan megszűnt a pusztító tűz is.

Conan kis késéssel érkezett szedetvetett zsoldosaival és turáni katonákkal együtt. A barbár parancsolgatni kezdett Sonjának (vissza akarta vinni az erődbe), sikertelenül, azért inkább kardozással dönötték el a vitát. A párbaj első pillanataiban úgy látszódott, hogy a szitkokat és sértéseket szóró Sonja nem ellenfele a kimmériainak, de hirtelen fordult a kocka és a hyrkán harcosnő látványos kűzdelemben végül lenyomta a zsoldos barbárt, akik így szabadon távozhattak. Röviddel a kardozás után Sonja rájött, hogy a kimmériai szántszándékkal maradt alul a kűzdelemben...

Már a játék legelején nyomtékosan le(vörös)szögeztem, hogy részemről ez csupán egyetlen alkalomra szóló, és soha vissza nem térő, amolyan "félrehajlás" volt. Messze nem is illetném sem Conan RPG, sem Hyborian Adventures teggel. A hard fantasy jellegzetességeit groteszk módon megcsúfoló jelenetek, ha másra nem is, de legalább egy viccre jók voltak. Mihály szinte lebarnult a szpotlámpák fényében. Külön örömére szolgált, hogy a később beeső Zsolt jóvoltából kétszer is körülírhatta karakterét. Végezetül meg kell említenem, talán arra azért mégiscsak jó volt a játék, hogy ezáltal Mihály bizonyos fokig zsarolhatóvá (bocsánat... motiválhatóvá) vált. Tehát, ha valaki a jövőben akarna valamit játszani vagy egyéb dolgot kérni - akár követelni - tőle (Dune RPG, Battlestar Galactica RPG, Firefly sorozat többszöri megtekintése, Star Wars Episode 1-2-3 minőségének újraértékelése, és még sorohatnám számtalan hiányosságát), csak be kell dobnia következőt: szombat... Red Sonja RPG! :P