Elkövető: Jómagam
Tettestársak: Dávid, Andris, Ecco
A hely: Szevernaja, volt szovjet maradékállam. Az időpont: 1997 február. Az államot polgárháború dúlja, mely három részre szakította az országot. Északon Ukrajna felől a szevernaja-i kormányerők csapatai állomásoznak, délen a lázadó retrográdi felkelők, míg nyugatra, a magyar határ felé az ENSZ biztonsági zóna áll. Ebben a belpolitikai miliőben tevékenykedett a mongol Timur Lenk (a képen) és sokat látott zsoldoscsapata. Legújabb feladatuk egy nyugati cég gazdag mérnökének eljuttatása volt, Vasaria fővárosból mélyre a lázadók által elfoglalt területre.
A pénzes fickó tőkéjének segítségével terepjárót béreltek, közben néhány vasariai maffiózó csemetének is odatettek. Az út során sajnos aknára hajtottak, egyikük odaveszett a másik súlyosan megsérült. Az utóbbit hátrahagyták, ám az elárulta, hogy az angol titkosszolgálatnak dolgozik és búcsúzóul óvaintette társait attól a helytől, ahová a mérnök vezette őket. Titkos műholdfelvételeik szerint ugyanis különleges környezeti anomáliák zajlanak arrafelé. A helyszín az elhagyott artyeki úttörőtábor mellett található régi szovjet katonai területén feküdt. Itt megtaláltak egy lebontott II. világháborús német bunkert, melynek nagyrésze épségben állt a föld alatt. Kiderült, hogy a mérnök egy különleges gépezet miatt jött ide, melybe meg is próbált életet lehelni. Odakint azonban egyre furcsább dolgok történtek: megmagyarázhatatlan villanások, kivehetetlen alakok a fák között, egy húsz évvel ezelőtt az úttörőtáborból eltűnt kislány jelenése és még sorolhatnám. Zsoldosaink lassan magyarázatot követeltek a mérnöktől aki elmesélte, hogy a gépnek az a célja, hogy befolyásolja az egyesített teret. Ezzel a térelmélettel próbálták meg a németek megfordítani a háború menetét, ám valami nem úgy sült el ahogy tervezték. Hőseink nemsokára hol látható, hol láthatatlan élőhalott német katonákkal, elektromágneses mezők keltette tér-idő fodrozódásokkal és lassan széthulló elméjükkel keltek birokra. Az elkeseredett zsoldosok végül a gép mellé szorultak vissza, ahol is a mérnök az utolsó pillanatban életet lehelt a gépbe és visszaállította a tér-idő szinkront. Az epilógus csattanójából kiderült, hogy tetteik múltbéli eseményekre is hatással voltak, így valamelyest megváltoztatták a jövőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése