2006. január 14., szombat

Beyond the Mountains of Madness - CoC

Egy kommunikációs hiba folytán sajnos csak délután 2-ig tudtam részt venni a játékülésen, de már addig is számos felfedezést tettünk a készleteinket illetően. A repülőgépekhez nem megfelelő szerszámok mellett, magam legjobban a szardínia konzerveken lepődtem meg, melyekből hiányzott a haltörzs, mindössze finom fűszeres olaj lötyögött bennük.

Tervet készítettünk a dinamitköteget elhelyező szabotőr elfogására, de ennek kivitelezésében sajnos - fent említett korai távozásom okán - már nem tudtam részt venni. Mindenesetre Dávid teljeskörű beszámolóval látott el a távollétemben történt eseményekről:

- A hármas fedélközi raktérben, az élelmek körül akadt még két kisebb probléma: a listán szereplő marmalde helyett normál baracklekvárt talált a csapat, a kockacukornak pedig nyomaveszett.
- A vizsgálat folytatódott a négyes raktérben, majd október 2-án, hétfőn, a hajó kapitánya, Henry Vredenburgh teljes vizsgálatot rendelt el, ahol az expedíció tagjait is megmotozták, személyes holmijaikat átvizsgálták a vezetők és az elsőtiszt jelenlétében. Az eredmény itt csupán néhány pisztolygolyó előkerülése volt, ami az Sorensen fivérekhez fűződött. A vizsgálat végefelé Arthur Ballard, a második tiszt szolgált bizonyítékokkal a szabotőrt illetően, ugyanis előkerültek bizonyos elektronikai eszközök, savat tartalmazó üvegcsék, és álkulcsok is. A tulajdonost, Gordon Cook tengerészt azonnal elfogták és elzárták. A kapitány cselekedetére vonatkozó kérdésekre Turlow elsőtiszt szolgált magyarázattal, miszerint idáig volt hajlandó visszatartani az információt a kapitány előtt.
- A négyes raktérben nem talált a csapat problémát.
- Az ötös raktérből hiányzott az alaptábor teljes 12"x12"-es gerenda készlete.
- A fedélzeti raktérben probléma volt a robbantósapkákkal és a száraz szódium hidroxid (NaOH) kannákkal, (ami az oxigénsátrakban felhalmozódó carbon dioxid káros hatásának neutralizálására használatos).
- Az összes probléma a már megszokott módon jelentve lett William Moore-nak.
- Október 8-án Lexington hajója az SS Tallahassee kikötött Hobartban, Tasmania szigetén (rádiójelentés alapján).
- 12-én, csütörtökön az SS Gabrielle végre befutott Melbourne-be, ahol a többszáz ember tolongott a kikötőben, legtöbbjük természetesen újságíró. Gordon Cook azonnal át lett adva a rendőrségnek, majd Vredenburgh kapitány és Starkweather kezelésbe vette a riportereket. A hajó és az expedíció legénysége gyorsan leszivárgott a hajóról, legtöbben helyi kocsmákat vettek célba. Az esti vacsorán bemutatkozott Willard Griffith helyére érkező geológus-csillagász professzor, Wilhelm Cyril Kerringon (Gábor). A vacsora után Lorrain (Máté) és a karakterem gyorsan betévedtek egy hotelbe, hogy végre igazi ágyon tudjanak aludni. Xaros (Zsolt) és Baldwin (Eszter) elmentek egy táncos bálba a hosszú hetek óta halmozódó szexuális vágyaiknak eleget tenni. Packard és Tremblay (Gergő) pedig régi háborús élményeket emlegetett fel a hotel bárjában (kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása után), kissé megritkítva ezzel a teremben tartózkodók létszámát.
- Másnap reggel Moore kiadott néhány kisebb árubeszerzési feladatot a csapatnak (Holbrook, Xaros, Baldwin, Lorrain, Packard, Tremblay, Kerringon).
- Az első feladat a megrongált hűtő miatt keletkezett pemikkán hiányának pótlása lett volna, de a gyártó felkeresése után kiderült, hogy hozzájuk semmiféle megrendelés nem érkezett meg. A cég vezetője, Roger Manfield, miután tudatosult benne, hogy a Starkweather-Moore expedíciónak lenne szüksége az élelemre, felajánlotta segítségét. Mivel összesen öt tonna pemikkánra volt szükség (amit egyébként még sosem gyártott a város egyik legnagyobb konzervgyárosa), munkaerőre és receptre volt szüksége. Moore-al történő személyes megbeszélés eredménye az lett, hogy a hajó legénységéből legalább 10-15 ember fog segíteni az előállításban, az expedíció sarki vezetőinek felügyelete mellett.
- A generátorokat (második probléma) minden gond nélkül megszerezték Tremblay-ék, bár a Gabrielle előtt kiderült, hogy valami tévedés folytán a 3 darab, egyenként 300W-os generátorokból valamiféle csoda, vagy félreértés okán 6 darab 150W-os lett. Moore ezekután átvette az ügyet.
- A harmadik út volt a legrövidebb és itt nem történt semmiféle rendellenesség, meglepetés. A csokoládéra cserélt fényképelőhíváshoz használt kemikáliákat minden gond nélkül be tudta szerezi a csapat egy helyi szaküzletben.
- Este a vacsoránál bemutatták az expedíció utolsó tagját, Howard Cornell csillagászt, aki megjelenésének első pillanatában vészjósló benyomást keltett a jelenlévők nagyrésze között...
- Előre láthatóan még néhány napot kell eltölteni Melbourne-ben. Például érkeznie kell még a Boeing alkatrészeknek, és egy város vezetői által szervezett díszvacsorára is hivatalos az egész expedíció. Akad még tennivaló bőven.

2006. január 7., szombat

Liike - KULT

Sajnos megint elmaradt a Beyond the Mountains of Madness, jövő hétre már valami konkrét megoldást kell találnunk, hogy folytathassuk a kampányt. Sajnos azonban ott is elkerülhetetlen lesz a tumultus, mely a mai KULT mesére is rányomta a bélyegét. Tény: sokan vagyunk. Azért nem annyian, hogy két egészséges partira lehessen osztódni, de annyian igen, hogy a narráció helyenként már észrevehetően akadozzon.

A szilveszteri kaland január 3-án folytatódott, mikorra is mindannyian visszatértünk Helsinkibe. Mindenki ment a saját dolgára, Attila pedig beállt Pontus Hansen karakterével, aki az első szessönben a szilveszteri tréfa értelmi szerzője volt. A hétköznapi rutin mellett a karakterekkel különös események történtek, volt akivel külön, volt akivel egy másik játékossal párosban. Hessuval sokat beszélgetett a mesélő, nem csoda ha hamar úrrá lett rajta a paranoia. Marko (Dávid) gyanús üzenetet kapott a neten keresztül, a többiek halálos fenyegetéssel is felérő koporsóajánlatokat egy netkévázóból egy Christopher Lee küllemű figurától. Pontus és még két osztálytárs telefonja folyamatosan csörgött egy értelmezhetetlen számról, de Pontus még egy külön ajándékot is kapott: házinénijét az ajtóra szegezve. Magam majdnem elevenen főttem meg Hessuval (Gábor) az ő kocsijában, amit azelőtt láthatólag követtek. Az általános légkört tovább feszítette, hogy két nap alatt két eltávolított szívű hajléktalanra bukkant a rendőrség, az egyiknél ott volt a telefonom, amit korábban odaajándékoztam Hessunak. Ezek a szerteágazó események a mese vége felé, a Szent Johanna kórházban hozták össze a majdnem teljes partit (Marco nem mozdult ki a Nokia központi szerverterméből).

A sztori struktúrája nem kifejezetten csapatjáték centrikus volt, mindössze alkalmanként alakultak ki párok, az információáramlás is keresztbe-kasul történő mobilhívásokon keresztül zajlott. Így az egész elég életszerű volt, hisz csak akkor hívtuk egymást ha arra tényleg adódott valami okunk, ebből kifolyólag viszont nem mindenki jutott egyformán szerephez. Mindenesetre a történések lassan egységbe kovácsolják a volt osztálytársakat, akik továbbra is inkább a civilekhez illő módon reagálnak egy problémára, nem pedig a szerepjátékokra oly jellemző "fegyveres problémamegoldók" eszközeivel.

A képen Kielikki látható, akinek vezetését Zsolt vette át Mátétól, aki most nem tudott jelen lenni. Külön érdekesség, hogy ők ketten már csináltak korábban egy ilyen karaktercserét DnD-ben, akkori megfigyelésünk ismét beigazolódott: a két játékos teljesen különbözően játssza ugyanazt a karaktert. Ennek okait operatív csoportunk még kutatja.

Jövő héten Beyond the Mountains of Madness! Reméljük!