2010. május 29., szombat
2010. május 15., szombat
Revenge on Hatep - Conan RPG
A rabszolgákat szállító karaván az indulását követő napon eltávolodott a Luxurtól nyugatra húzódó lapos hegyvonulattól, majd Khemi felé vette az irányt. Hatep egykori segítői (Aiia, Mita, Lon Logan és Demetrio) megismerkedtek az acélketreces kocsi maradék két tagjával: egy szótlan zamoraival (Vili) és egy hybóriaival. Röviddel ezután, Mita kivételével (aki közülük a legtöbb sebet viselte magán) megpróbáltak Demetrio vezetésével kitörni a kocsiból, de nem tudták szétfeszíteni a vastag acélrudakat. Második próbálkozásukra már felfigyeltek az őrök, és hívták a karaván rabszolgahajcsárját, egy Holtet névre hallgató hájas óriást. A hatalmas stygiai puszta jelenléte elég volt arra, hogy lecsillapítsa a rabszolgák többségét, de Logan inkább leköpte. Fenyegető jelzések és gúnyos röhögés után a karaván folytatta útját, de amikor a karakterek továbbra sem bírtak magukkal - elsősorban a bosszúra szomjazó Logan és Demetrio - megjelent a kereskedő és tudatta a szállítmányaival, hogy ha nem nyugodnak le, akkor nem jutnak el Khemibe. Az eddig szótlan zamorai ekkor halkan azt ajánlotta sorstársainak, hogy ha éjjel próbálkoznak, ő is segíteni fog. A ketrec fogjai így estére összpontosították erejüket, de mire lement a nap, a homoksivatag pokoli forrosága sok erőt kiszívott belőlük: Mita és a hyboriai öntudatlanul felküdtek a ketrecben, többiek pedig totálisan kimerülve próbálták összeszedni magukat. Mikor végre letáboroztak és fáradtságuk kissé enyhülni kezdett, nyilvánvalóvá vált, hogy az amúgy is szűkös vízosztásból fenytési okból kimaradnak, Logan megpróbált kárt tenni a kocsiban az egyik kerék rugdalásával. Ezt látva a kereskedőnek elege lett és kiadta az utasítást az íjászainak, hogy végezzenek barbár kutyával. Erre Logan felkapta az ájult hyboriai rabszolgatársuk testét, fedezéket keresve mögötte. Véres mészárlás kezdődött, és amikor a kereskedő észlete, hogy a ketrec rabszolgái összedolgoznak, ráadásul a zamorai egy megkaparintott nyírvesszővel a hatalmas lakatot próbálja kinyitni, nyomban a ketrechez küldte Holtetet és a hopest forgató harcosait is. Egy perc alatt lemészároltak mindenkit; egyedül Aiianak sikerült kijutnia a ketrecből, miután lefeszítette a lakatot egy elkobzott hopessel, de Holtet elkapta és acél kezeivel összeroppantotta...
Logan és Demetrio hajnalban ébredtek a csata helyszínén, a halál torkából vergődtek vissza. A hyboriai és a szótlan zamorai feküdt mellettük, utóbbiban még pislákolt egy kis szikrányi élet. A halott hybóriai és saját ágyékötőikkel elszorították saját és a zamorai vérző sebeit, majd felmérték kilátástalan helyzetüket: másfél napi járóföldre voltak Luxurtól, végeláthatatlan homoksivatagban, víz, élelem és ruha nélkül, ahol rövidesen hajnalodni fog, ami égető forroságot és halálos kimerültséget hozhat magával. Mitának és Aiiának a karavánnal együtt nyoma veszett. Logan emlékezett még egy Hatepnél látott térképre, ami szerint innen északra található egy folyó, amit még déli forróság előtt elérhetnek. A zamorai viszont az első lépéseknél összeesett a vízhiánytól; őt Demetrio cipelte tovább, miközben Logan kemény tempót diktált a dűnék gerincén. Napfelkelte után érték el a keskeny folyót, közben a vízmenti ritkás növényzet megjelenésekor lédús kaktuszokkal oltották szomjukat, amire a zamorai szerencsére összeszedte magát. A folyónál nagy stygiai krokodilok várták őket, de Demetriót hátrahagyva Logan és a zamorai tudott némi vízhez jutni, amiből utána vittek a rőthajú vanírnak is. Ezután egy árnyékos helyen letáboroztak, megbeszélték a további terveket és célokat: Logant még mindig fűtötte a bosszú, Demetrio megemlítette, hogy esetleg Aiia és Mita után kellene inkább menni, amíg még lehet, a zamorai pedig elárulta, hogy neki északon lenne dolga, Zamorában, de egy ideig örömmel velük tartana, mondjuk ameddig megtalálják és megölik a rabszolgatartójukat. Demetrio kérdésére a zamori bemutatkozott nekik és amikor meghallotta, hogy Zurriagónak hívják, egyből eszébe jutott a kordavai aréna híres, ostorral halálos táncot járó gladiátora. A kimmériai nyomban készített neki egy ostort. Pihenés közben Logan és Zurriago erősen belázasodtak, belső fájdalmakat kezdtek érezni. Gyanították, hogy a víztől lehetnek rosszúl, mint régebben Demetrio is, ezért gyorsan gyógyhatású növényeket kezdtek keresni, amikkel estére meggyógyították magukat. Éjjel továbbmentek észak felé, ahol az első útjutba akadó halászfalut a zamorai társuk rögvest megkönnyítette néhány fontosabb dologtól: ruhákat, élelmet, tőröket, evezőket és vizestömlőket lopott. Még hajnal előtt Luxur felé vették az irány. Napközben egy kifeszített lepel alatt pihentek egy nagy homokdűne szélárnyékos oldalán. Logan a másik társának is készített fegyvert: tőrből és az evezőből lándzsát fabrikált Demetrio kezébe.
Másnap estére a csapat elérte Luxur városát, ahol a Logan által ismert rejtett járaton keresztül bejutottak a fekete falak közé. Meglepetésükre Zurriago tökéletesen látott a vaksötétben. Boszorkányságra gyanakodtak. Az üres templomot elhagyva egy hatalmas kígyóval találták szembe magukat, ami Demetrio csörtetését neszelte ki. Sietősen kétfelé váltak. A vanírt megmarta Set gyermeke, de sikerült elmenekülne. Logannak és Zurriagónak sikerült eltűnnie az érkező katonák elől, akik azonnal hajtóvadászatot indítottak a betolakodók ellen. Thoth-Amon palotájának árnyékában osontak át a város hatalmas terén, miközben az épületből hátborzongató dolgokat hallottak kiszivárogni. Demetrió elrejtőzött a városi őrség elől, majd később folytatta útját Hatep házának dűs növényzettel borított tetőteraszához, ahol bevárták egymást. Az épület láthatóan jól volt őrizve, de észrevétlenül be tudtak hatolni a ház egyik sarkán található toronyból. Lejutottak a felső emeletre, majd a meglepetés erejében bízva rárontottak két katonára. Az egyik harcos, még mielőtt levágták volna, riadót kiáltott, amire felbolydult az egész ház, így a behatolók jobbnak látták ha gyorsan távoznak a gyanúsan gyorsan érkező katonák elől; visszamásztak a torony tetejére, majd nemes egyszerűséggel leugrottak onnan. Logan nyakát súroló halálos nyílvessző a város gyors elhagyására ösztönözte a csapatot. Legközelebb a várostól nyugatra húzódó sziklás fennsíkon álltak meg és tekintettek vissza Luxurra, ahol fényes kígyóként mozogtak a behatolókat kutató fáklyás csoportok. Ha Hatepet nem is fejezték le, némi elégedettséggel szemlélték, hogy hárman mekkora zavart tudtak okozi a főváros sötét falai között, és cselekedetük eléggé nyilvánvaló üzenetet közvetíthetett a luxuri nemes felé. Hajnal előtt lemerészkedtek a város kereskedő-negyedébe, szereztek három tevét, majd Khemi felé vették ez irányt, hogy megkeressék Aiiát és Mitát...
Logan és Demetrio hajnalban ébredtek a csata helyszínén, a halál torkából vergődtek vissza. A hyboriai és a szótlan zamorai feküdt mellettük, utóbbiban még pislákolt egy kis szikrányi élet. A halott hybóriai és saját ágyékötőikkel elszorították saját és a zamorai vérző sebeit, majd felmérték kilátástalan helyzetüket: másfél napi járóföldre voltak Luxurtól, végeláthatatlan homoksivatagban, víz, élelem és ruha nélkül, ahol rövidesen hajnalodni fog, ami égető forroságot és halálos kimerültséget hozhat magával. Mitának és Aiiának a karavánnal együtt nyoma veszett. Logan emlékezett még egy Hatepnél látott térképre, ami szerint innen északra található egy folyó, amit még déli forróság előtt elérhetnek. A zamorai viszont az első lépéseknél összeesett a vízhiánytól; őt Demetrio cipelte tovább, miközben Logan kemény tempót diktált a dűnék gerincén. Napfelkelte után érték el a keskeny folyót, közben a vízmenti ritkás növényzet megjelenésekor lédús kaktuszokkal oltották szomjukat, amire a zamorai szerencsére összeszedte magát. A folyónál nagy stygiai krokodilok várták őket, de Demetriót hátrahagyva Logan és a zamorai tudott némi vízhez jutni, amiből utána vittek a rőthajú vanírnak is. Ezután egy árnyékos helyen letáboroztak, megbeszélték a további terveket és célokat: Logant még mindig fűtötte a bosszú, Demetrio megemlítette, hogy esetleg Aiia és Mita után kellene inkább menni, amíg még lehet, a zamorai pedig elárulta, hogy neki északon lenne dolga, Zamorában, de egy ideig örömmel velük tartana, mondjuk ameddig megtalálják és megölik a rabszolgatartójukat. Demetrio kérdésére a zamori bemutatkozott nekik és amikor meghallotta, hogy Zurriagónak hívják, egyből eszébe jutott a kordavai aréna híres, ostorral halálos táncot járó gladiátora. A kimmériai nyomban készített neki egy ostort. Pihenés közben Logan és Zurriago erősen belázasodtak, belső fájdalmakat kezdtek érezni. Gyanították, hogy a víztől lehetnek rosszúl, mint régebben Demetrio is, ezért gyorsan gyógyhatású növényeket kezdtek keresni, amikkel estére meggyógyították magukat. Éjjel továbbmentek észak felé, ahol az első útjutba akadó halászfalut a zamorai társuk rögvest megkönnyítette néhány fontosabb dologtól: ruhákat, élelmet, tőröket, evezőket és vizestömlőket lopott. Még hajnal előtt Luxur felé vették az irány. Napközben egy kifeszített lepel alatt pihentek egy nagy homokdűne szélárnyékos oldalán. Logan a másik társának is készített fegyvert: tőrből és az evezőből lándzsát fabrikált Demetrio kezébe.
Másnap estére a csapat elérte Luxur városát, ahol a Logan által ismert rejtett járaton keresztül bejutottak a fekete falak közé. Meglepetésükre Zurriago tökéletesen látott a vaksötétben. Boszorkányságra gyanakodtak. Az üres templomot elhagyva egy hatalmas kígyóval találták szembe magukat, ami Demetrio csörtetését neszelte ki. Sietősen kétfelé váltak. A vanírt megmarta Set gyermeke, de sikerült elmenekülne. Logannak és Zurriagónak sikerült eltűnnie az érkező katonák elől, akik azonnal hajtóvadászatot indítottak a betolakodók ellen. Thoth-Amon palotájának árnyékában osontak át a város hatalmas terén, miközben az épületből hátborzongató dolgokat hallottak kiszivárogni. Demetrió elrejtőzött a városi őrség elől, majd később folytatta útját Hatep házának dűs növényzettel borított tetőteraszához, ahol bevárták egymást. Az épület láthatóan jól volt őrizve, de észrevétlenül be tudtak hatolni a ház egyik sarkán található toronyból. Lejutottak a felső emeletre, majd a meglepetés erejében bízva rárontottak két katonára. Az egyik harcos, még mielőtt levágták volna, riadót kiáltott, amire felbolydult az egész ház, így a behatolók jobbnak látták ha gyorsan távoznak a gyanúsan gyorsan érkező katonák elől; visszamásztak a torony tetejére, majd nemes egyszerűséggel leugrottak onnan. Logan nyakát súroló halálos nyílvessző a város gyors elhagyására ösztönözte a csapatot. Legközelebb a várostól nyugatra húzódó sziklás fennsíkon álltak meg és tekintettek vissza Luxurra, ahol fényes kígyóként mozogtak a behatolókat kutató fáklyás csoportok. Ha Hatepet nem is fejezték le, némi elégedettséggel szemlélték, hogy hárman mekkora zavart tudtak okozi a főváros sötét falai között, és cselekedetük eléggé nyilvánvaló üzenetet közvetíthetett a luxuri nemes felé. Hajnal előtt lemerészkedtek a város kereskedő-negyedébe, szereztek három tevét, majd Khemi felé vették ez irányt, hogy megkeressék Aiiát és Mitát...
Címkék:
conan rpg,
dávid,
hyborian adventures
2010. május 1., szombat
Operation: Resurrection - ESOTERRORIST
Az Ordo Veritas ügynökei újra bevetésen. Immár majdnem két év telt el az első Esoterrorist mese óta. Azóta már játszottunk Trail of Cthulhut Mihály prezentálásában, ami szintén a Gumshoe rendszerét használja.
Az akcióbanrésztvevő ügynökök:
- Agent 001 Jane Bond (Mihály) -bal alsó kép
- Agent 012 Andrius 'Tex' Pyramidas (Krisztián) - jobb alsó kép
Ezúttal egy évvel ezelőtt elhalálozott bizonyos Jonathan Bantleay feltámadása ügyében jártak el. Az eligazítás során világossá vált, hogy ki kell deríteniük, hogy a feltámasztás csak egy csalás, vagy valóban csoda, és ha az, akkor vajon Esoterrorista cselekmény-e. Amennyiben ez utóbbi, úgy göngyölítsék fel az ügyet és szokásos eljárásnak megfelelően tüntessék el a „bizonyítékokat” vagy találjanak megfelelő fedő sztorit.
A brightoni szálloda, ahol a feltámasztás történt, biztonsági kamerájának felvételei alapján jól látszódik, hogy Mr. Bantleay testét a jótékonysági rendezvény előtt, letakarva elhelyezik egy asztalon. Valamikor a bál alatt cigányruhás, középkorú nő lép a testhez, valamit rákent Bantleay arcára, aki megremeg és magához tér. Meglepően jó kondíciónak örvend. Innentől a bál elég hamar végett ér. A cigányruhás nő, Cassandra Maderigal, jósnő, a médium, kisebb helyi híresség.
A bálteremben talált mintával Tex besurrant a megyei kórházba. Bevizsgálva a halottra felkent anyag több mérgező komponense közül a tetrodoxin a legjelentősebb. A kórház rendszere azonnal feldobott egy helyben ápolt,tetrodoxin mérgezéssel született kisgyermeket. A gyermek sokkoló látványával és az anya történetével gazdagabban távozhattak. A gyermeknek a leletek alapján pár napja lehet hátra. A gyerek most is inkább kísérletinyúl, talán csak ezért tartják életben. Az anya, Eva Grenier, prostituált és tisztában van azzal, hogy kitől lehet a gyermek. Tíz hónappal ezelőtt egy erdei házba vitték, természetesen fogalma sincs, hogy hová pontosan. Egy előre megbeszélt helyen vették fel, majd bekötött szemmel kb. félórát autóztak. Az erdei házban egy 60 feletti, maszkos, fehér férfival kellett együtt lennie. A férfi művelt ember benyomását keltette. Valami bőrbetegség miatt szinte mindig állig felöltözve kesztyűben várta. Nem nyúlt hozzá csak vele aludt.Ez így ment pár alkalommal, míg egy éjjel a férfi nem tudta tovább türtőztetni magát és rendkívül erőszakosan közösült vele. Másnap már nagyon rosszul volt, és beteg lett pár hét múlva pedig kiderült, hogy terhes. Párszor elment abortuszra, de ilyenkor mindig rémképek gyötörték, így végül a gyermek megtartása mellett döntött.
Következő kikérdezendő Cassandra Maderigal lett volna, de a háza ajtajában összefutottak, egy tabloidriporterrelWilliam Ronalddal, aki kölcsönös információ cseréről biztosította őket. Lévén ő könnyedén szerez információ Cassandra kaliberű alanyokból, de például Mrs. Bantleay számára megközelíthetetlen. Ügynökeink gyorsan le is nyúlták pár helyi pletykára. Ronald szerint Cassandra Maderigal, afféle szellemi konzulens, akármit is jelentsen ez. Számos ismert celebnek a szellemi vezetője. „Bűnlajstromát” pedig pár pocsék és felejthető tévés és rádiós fellépés is terheli.
Lakásán a hölgy szívesen fogadta, a magukat riporternek álcázó ügynököket. A lakás okkultista jelek, mágikus amulettek, tollak, fiolák, ezoterikus könyvek tárháza, de semmi nem utalt arra, hogy a médium Esoterrorista tevékenységet végezne. Azonban világossá vált ügynökeink számára, hogy gyakorlott előadó, aki a tapasztalt módon rejti el, vagy éppen irányítja a nem-verbális kommunikációját. Ezzel megnehezítve annak eldöntését, hogy mikor mond igazat, vagy mikor kamuzik. Bevallotta, hogy Mrs. Bantleayvel ő vette fel a kapcsolatot, afféle megérzésként. A feltámasztást valóban ő végezte, ez természetesen csoda, és persze erre az ő személye képes, nincs benne semmi trükk. Amíg Jane elterelte Cassandra figyelmét Tex megtalálta a médium tegnap viselt ruhájában a fiolát, amiből a tetradoxint tartalmazó anyagot kent a „néhai”Bantleay arcára, a feltámasztás során. A fiolából áradó szúrós szagot Tex rögtönzött pirotechnikai bemutatóval próbálta álcázni, aminek a nappali dohányzó asztalán árválkodó terítő eset áldozatul. A helyzetet mentendő Tex egy heves mozdulattal lelocsolta a terítőt és szélesre tárta az ablakot. A szagot így is megérezte a jósnő, ami sokat segített a következő nyom kiderítésében. A kemikáliát Fatalixnak, a forrásaként Vincent-et nevezte meg a hölgy. Vincent egy helyi boszorkánymestert, akinek a közelben lévő boltjában, minden vajákos beszerezheti a neki kellő kellékeket. (Érdekes lett volna utána nézni, alaposabban, hogy ki Vincent, de majd később kiderül.) Távoztukban Cassandra még felhívta a figyelmüket a másnap reggeli TV-s szereplésére.
Ügynökeink még az éjszaka leple alatt meglátogatták Vincent Merllow boltját, ami a város extravagáns részén terül el, így nem nagyon lógott ki a többi 60-as évekből itt ragadt hippi bolt és gagyitéria közül. Talán csak az ezekre a boltokra amúgy nem jellemző magas szintű biztonsági rendszer, ami feltűnő lehetett volna. Bár riasztó, biztonsági kamera, szám és kártyaolvasós beléptető rendszer illetve vasrács is volt a bolton ez sem jelent akadályt a jól képzett ügynökeinknek. Ahol is nagyobb mennyiségű Fatalixra bukkannak. A könyvelés szerint Merllow nem nagyon vette figyelme a számviteli törvény szabta határokat. Illetve a napokban Bantleay Finances egy nagyobb szállítmányt rendelt, a szállítási cím pedig Brighton villanegyedébe szólt.
A szállítási címre érkezve azonnal világossá vált, hogy ez nem ás mint, a Bantleay rezidencia, amely a város villa övezetében, hatalmas kőkerítés mögött egy gondosan ápolt parkban helyezkedik el. Talán a prosti által említett erdei ház is itt található? Ügynökeink a 80-as évek ninja filmjeit megszégyenítő technikák alkalmazásával surrantak be a kertbe, majd miután eleredt az eső, a házba is. Alaposan átnéztek mindent, de semmi használható nyomot, sem Jonathan Bantleayt nem találták. Csak az egyik szalonban a kandalló előtt gubbasztó Mrs. Grace Bantleay bukkantak rá. Piszkavassal és vasdoronggal rontottak szegény öregasszonyra, de végül sikerült kimagyarázniuk magukat. Sőt rávilágítva, hogy valószínűleg egy sarlatán trükkjének az áldozata; Mrs. Bantleay elárulta, hogy a férje tegnap óta nem is beszélt vele, egyáltalán nem úgy viselkedett, mint annak előtte. Mintha valami drogot szedne. Már éppen azon gondolkodott, hogy kérdéseivel sarokba szorítsa férjét, vagy esetleg képzett segítséget kérjen. De a férje késő délután kocsival távozott, amiben szerencsére GPS követő is található.
A jel a Brighton közeli erdőkbe vezette nyomozóinkat. Hogy ne csapjanak zajt az autót hátrahagyva az esőtől szétázott erdei úton próbálták megközelíteni az erdei házat. Sajnos arra nem számíthattak, hogy Vincent Merrlow mesterlövész puskával és a Külső Világokból megidézett rettenettel, egy Dementia Lárvával (lenti kép) várja az érkezésük.
Jane-t az első lövéssúlyosan megsebesítette.Ezután elkeseredett és véres közdelemben végül sikerül felül kerekedni a két elvetemült ellenfélen. A ház emeletén megtalálták Bantleay ágyhoz kötözött testét. Merrlow noteszgépéből, illetve Bantleaytől helyére kerültek a történet részletei.
Vincent Merrlow, Bantleay titkos üzlettársa volt a Bantelay Finacesben. Viszont Vincent erős kötődése az okkultizmus könnyű utat nyitott egy Esoterrorista összekötőnek, aki megpróbálta rávenni Vincentet, hogy szerezze meg a cég pénzét. Így Vincent szép lassan, rászoktatta a Fatalix, azzal a szándékkal, hogy az így agymosott Bantleay a szer hatása alatt rávegye arra, hogy a cég temérdek pénzét az ő, illetve a többi Esoterroista javára fordítsa. Egy idő után, amikor már fizikai jelei is voltak a függőségnek, megrendezte Bantleay halálát, a cég vezetését pedig magára testáltatta. Bantleay a testét pedig az erdei házba hozta, ahol megegyezett vele, hogy a céget ő vezeti tovább, és keres ellenszert. Amikor már nem tudta Bantleay féken tartani, akkor találta ki a feltámasztás történetet és ráuszította Cassandrát Mrs. Bantleayre. Azonban Bantleay rá jött, hogy ez csak időhúzás, és a Fatalix megfelelő adagolása csak csökkentik a tűneteket, akkor elment az erdei házba Merrlowt számonkérni, de ott már a lárvával várta, és elkapta Bantleayt és lekötözte az emeleti ágyhoz. A ház több része átalakítása okkultista és alkimista műhely funkcióját látta el. Vincent Merrlow kísérletei sikeresek voltak és már sikerült két adag ellenszert előállítania, ami hatásos a Fatalix semlegesítésére.
Az idő rövidsége miatt, arra nem volt idő, hogy bevizsgáltassák az anyagot vagy gyártsanak további ellenszereket. Ezért Bantleayvel végeztek, megadva neki a végső kegyelmet, hiszen papírom már úgyis halott. A bálon történteket, majd szemfényvesztésnek állítják be. Az egyik adag ellenszert, Tex kérésére, a kórházban fekvő kisgyermeknek adták, a másikat pedig elküldték bevizsgálni.
Hátra volt még egy apróság. Merrlow eljuttatott egy rituálé leírást Cassandrának, aki a képességei segítségével a reggeli, élő TV adásban szándékozott azt demonstrálni. Szerencsére ügynökeink időben értesítették a központot. Így Madame Cassandra aznap reggeli műsora elmaradt és a jósnő elhúzódó betegsége és a ráváró börtön miatt sosem került rá sor. A helyi lapok másnap tudatták, hogy Madame Cassandra szemfényvesztő trükkjének eset áldozatul az özvegy Mrs. Bantealy. Hiszékenységét kihasználva, ádáz trükköt eszelt ki, arra, hogy férjét ismét élőnek lássa.
A történet volt az első olyan ET sztori, amit már Mihály ToC kampánya mellett játszottunk. Ezért látszott is, hogy a rendszert gördülékenyebben kezeltük. Másrészről a történetben lévő Kulcs Nyomok száma több lett, mint amennyivel az ügynökök rendelkeznek. Ezzel jól rámutatva a rendszer egyik hibájára, ha egy játékos nem jön el, és számítasz az ő pontjaira is, akkor szívás van, mint itt is történt.
A történet felépítése elég érdekes abból a szempontból, hogy folyamatosan változott a „gyanúsítottak" személye. Elsőként Cassandra, majd rövid kitérő a gyerekhez, majd ismét a jósnő, utána Mrs. Bantleay, majd Mr. Bantleay, majd Merrlow, illetve végül ismét Cassandra. Ez adott egy folyamatos bizonytalansági faktort.Persze az igazság kedvéért hozzá kell tennem, hogy a történet fő csavarja rejtve maradt, mert Bantleay naplója nem került az ügynökök kezébe. Ebből kiderülhet, hogy Vincent Merrlow Esoterrorista összekötője Bantleay maga volt, állnéven. Ráakarta venni Vincent Merrlowt arra, hogy átvegye a céget, amíg neki van ideje az örökélet szerét kikísérletezni, amit remélt, hogy a Fatalix az. Amivel nem számolt, hogy Merrlow kapzsibb, mint gondolta és sajnos a Fatalixnek káros hatása van az emberi testre és a memóriára.
Egyébként Bantleayt megmentése esetén egy gazdag pártfogóval lehettek volna gazdagabbak, mivel Bantleay a történtek után tűzzel vassal küzdött volna az Esoterrorizmus ellen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)