Beyond the Mountains of Madness - CoC

Végre ismét sikerült összehozni a csapatot és folytathattuk a kalandot, melyet előzőleg a hajónk (S.S.Gabrielle) motorjainak látható ok nélkül bekövetkezett leállásával fejeztünk be. Az izgalmas felvezetés egészen addig tartott, míg Neptun isten egyik követe meg nem jelent a hajón, hogy bírósági idézést hozzon a játékosok karaktereinek és még néhány, velünk utazó NPC-nek. Viszonylag hamar átláttam a szitán, hogy a hajó legényége meg akar tréfálni bennünket és igazam is lett. Egy régi tengerész szokás szerint, akik először utaznak át az Egyenlítő alatt, azoknak bizonyítaniuk kell, hogy méltók a Tengeri Medve címre. No másnap reggel a fedélzeten meg is tartottuk a 'bírósági tárgyalást' mely abból állt, hogy a tengerészek és az Expedíció tapasztalt vezetői idétlen rituálénak vetettek alá bennünket, hasonlóan ahhoz, amit a kopaszokkal csináltak régen a seregben. Közülünk nem mindenki vette könnyedén, én a magam részéről igyekeztem beleélni magam, hadd legyen teljes a móka.

Valószínűleg ezt a bulit használta ki egy szabotőr, akinek ügyködésére egyre több jel mutat. Először a hűtővezetékbe juttatott savval elpárologtatta az összes ammóniát, így a romlandó ételeink mehettek a tengerbe. Hasonló módszerrel rongálták meg az alaptábor áramellátására szolgáló generátort, de hiány találtunk a hegymászáshoz használatos oxigénpalackok között is. A csúcs persze az üzemenyagok mellett talált, már félkész állapotba helyezett dinamitköteg volt. Azt találtuk, ki hogy mivel az illető még nem készült el teljesen a bombával, így csapdát állítunk neki. A csapda megtervezése és pontosítása a következő játék elejére maradt.

Ahhoz képest, hogy előzőleg majdnem két teljes fejezetet átugortunk, most szabályosan belassultunk. Éjszakai váltásokban ellenőrizzük a négy gépelt oldalból álló felszereléslista alapján az összes holminkat rongálás, illetve hiányok után kutatva.

Újságíró-fényképész karakterem majdhogynem közutálatnak örvend a hajón, de ez őt nem nagyon zavarja. Akinek az a mestersége, hogy olyan kérdéseket tesz fel, melyeket mások nem mernek, az ne számítson az emberek szeretetére. Még szerencse, hogy az utálat nem zárja ki a bizalmat.

Halruaa Campaign - FR D&D

Az áruló árnyszövetmágus, Ékkőszemű Xintar irányába folytattuk a nyomozást. Egy kis divinációval megtudtuk, hogy jelenleg a viszonylag közeli Kholtar eliparosodott városában tartózkodik. Mivel ott még egyikünk sem járt, a teleport kizárt, így egy léghajóval vitettük magunkat a Shaar-fennsík legközelebbi településéhez, Rethmarhoz. Szerencsére csapatom vándora, Wahid innen származik, így hamar szereztünk lovat, melyekkel elindulhattunk kelet felé, Földemelte irányába. Az egyik éjszaka megmentettünk egy wemic törzsfőnököt Berent, Krethor fiát az őt üldöző tucatnyi gnolltól. Szépen megköszönte, de már másnap reggel visszatért, hogy a segítségünket kérje az északról fenyegető gnoll hordák ellen. Mivel kérése komoly kitérőt igényelt volna fontos ügyünktől, ráadásul valami nagyon nem stimmelt a meséjével, így visszautasítottuk. Kholtar kéményektől sűrű, hamulepte utcáin a legjobb fogadóban szálltunk meg. Mivel tudjuk, hogy Xintart valószínűleg dambrathi ügynökök is keresik, hamar kiszúrtuk Loviatar papnőit a fogadóban. Közös elhatározással rájuk törtünk, hogy kiszedjük belőlük mit tudnak a rosszéletű mágusról, de sajnos a kikérdezés gyorsan fizikai szintre süllyedt. A rendkívül szűk fogadószobában komoly harci taktika vagy nagyerejű varázslat bevetésére nincs lehetőség, de legalább egy kifordított Csend varázslattal nem verjük fel az egész épületet. Sajnos az öt Loviatar papnő keményebb ellenfélnek bizonyult mint hittük, csapatom egyik tagjáról, Khaliqról az összes szintet leszívták, így meghalt, Helilát pedig a szent fegyverük küldte a másvilágra.

Borzasztó rossz harc közben végetvetni a játéknak, de ez most így történt. A lehetőségek szerint lejegyeztük az aktív varázslatokat, az eltelt körök számát, illetve a taktikai elhelyezkedést.

Egyre inkább úgy fest, hogy csapatom tagjai nem bírnak a növekvő kihívásokkal, ami játékterminusokban annyit jelent, hogy egyre érződik a köztük és a játékosok karakterei között tátongó szintkülönbség.

D.Gábor beindította az Elder Brain oldalt, ahonnan a csapata által készített angol nyelvű d20-as meséket lehet letölteni - a kiválóan kidolgozott City of Webs már fel is került. Van itt fórum is, sőt szívesen vesznek minden vállalkozót, aki a főoldalon vázolt tematika szerint böffentene mesét magából - nem baj ha nem angolul, mert Tomi simán lefordítja.

Star*Drive - ALTERNITY

At last!
Több mint 10 éve vártam már valami sci-fi szerepjátékot. Máté Buck Rogerse óta csak Cyberpunkhoz (ami nem sci-fi hanem cy-fi) és Star Warshoz (ami space fantasy) volt közöm, így nagyon megörültem a mai debütáló Alternity - Star*Drive meséjének. Műfaja mellett, a történet a kedvenc sci-fi szubzsáneremet, a felderítést érintette, és ezáltal azt az őselemi éhemet csillapította, melynek gyökerei a Star Trek klasszikusokban, az Orion űrhajóban és Clarke regényeiben gyökereznek.

Természetesen egy felderítő űrhajó csapatát alkottuk, NPC-k nélkül - ami mesélői oldalról egy első játék esetében különösen kockázatos lépés, de végül kiválóan alakultak dolgok. Gábor alakította a hajónk parancsnokát, Ivanova hadnagynőt, Eszter Mira McCormickot, a skót pilótanőt, Gergő és Dávid pedig egy-egy non-human karakterrel játszottak: az első egy biztonsági megbízott, amolyan ogre-Csubakka keverék, a másik pedig egy hiperaktív hüllő azaz a hajóorvos. Jómagam egy rosszhírű felderítővel léptem működésbe, aki persze szintén ember nő volt. Kiváló mesélői húzásnak bizonyult, hogy a csapatból mindössze a parancsnok és a pilóta álltak a Concorde Társaság alkalmazásában, a többiek mind szerződéses alapon dolgoztak. Ez több-kisebb szerepjátékos lehetőségre adott alkalmat, de még nagyobb hatású szituációk ígéretét is magában hordozza.

Nem tudom a többiek élvezték-e annyira a kalandot mint én, hisz gyakorlatilag adrenalin pörgető események nem történtek, harcra sem került sor, és a gyakori cigiszünetek meglehetősen fragmentálták a mesét. Ha nem számítjuk ide Dávid régi-új Dark Sun-ját, akkor, elmondhatom, hogy új szerepjáték bevezetését ennyire utoljára akkor élveztem, amikor Csíra bedobott egy még kiforratlanul előadott, de akkor teljesen új világot nyitó kalandot, a Cyberpunk 2020-at.

A mai nappal kinyírtam a régi Webnaplót, mától csak ide fogok postolni. Balra a 'Recent Posts' alatt ott van az összes előző bejegyzés, illetve az alatt az 'Archives'-ban minden más májusig visszamenőleg.

Jah, és itt alul tudtok kommentálni.

Tábori jelentés és egyéb történések

Ma nem játszottunk így gondoltam írok az elmúlt két hétről. Holnap lesz egy hete, hogy Dáviddal visszatértünk a tíznapos 14. szegedi szerepjátéktáborból. A rendezvényen látszott, hogy a szervezők mögött több év tapasztalata áll: nem volt semmi fennakadás vagy váratlan nehézség. Rengetegen ismerték egymást korábbról, sőt voltak akik egy évvel ezelőtt abbahagyott kampányukat folytatták itt. Nagyjából velünk egykorban mozgott mindenki, mindössze egy csoport fiatalabb különítmény akadt, ám ők tolták a legkitartóbban az RPG-t. A medence alapvető funkciója és kiváló hűtő-hatása mellett, szociális fórumként is működött: ismeretségek, parti formálódások, tudásbáziscsere, sőt még fóliázott karakterlapú Vampire mese helyszíneként is szolgált. A sorozatos RPG-k mellett volt "csapatépítő" csapatverseny, íjászverseny, paintball, tábortűz, beszélgetés a Beholder kiadó képviselőjével és napi négy étkezés - két kilót fel is szedtem. Nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam csatlakozni minden érdekesnek tűnő beszélgetéshez, melyek témái a Star Trektől a képregényeken át, egészen a szerepjátékos ismeretek és élmények legmélyéig hatoltak.

Első nap egy D&D mesével indítottunk, hét partitaggal. Ezt követően négy napig a GURPS negyedik kiadását és az ahhoz kiadott Infinity World-öt teszteltük. Ezt követte egy másfélnapos Pedragon Dávid tolmácsolásában, amit végül a Top 3 Pendragon kalandjaim közé soroltam. Egy teljes napot vett igénybe a D&D verseny, melynek pedofil felhangjait és rosszul komponált struktúráját a mi mesélőnk kiváló előadásmódja hatásosan feledtette. Csapatunk második helyezést ért el, jutalmunk az egyik résztvevő saját szerepjátékboltjában levásárolható 3000 forintos utalvány volt, melyet be is váltottam egy Faerűn Szörnyeire.

Három szerepjátékossal jövőbeni közös játékra alkalmas kapcsolatot építettünk ki. Andris az improvizatív mesélő, barátnője Bori a szabálykönyvguru, valamint Krisztián, akivel sajnos nem játszottunk együtt, de Dávidnak és nekem is nagyon szimpatikus volt. Andris addig bújta a Transhuman Space szabálykönyvet, míg végül egészségesen be is gyulladt neki, Bori jelentése szerint kedden már meg is vette magának. Krisztiántól kölcsönkaptam a Mutants and Masterminds című d20-as szuperhős szerepjátékot, melyet azóta a birtokomban lévő Heroes Unlimiteddel méricskélgetek össze. Ő maga az All Flesh Must Be Eaten című nyalánkságom iránt mutat érdeklődést.

Halruaa Campaign - FR D&D

Kétszer veselkedtünk neki, de Loroszfir mélysége így is kis híján elemésztette csapatunkat. A nem mágikus hatású őrület először az embereimet kerítette hatalmába, így őket hamar visszaküldtük. Ezután én vesztettem el az eszem, komoly Bölcsesség csökkenéssel körítve. Ez olyan mértéket öltött, hogy Tantros bíró úrnak (Tamás) kétszer is rám kellett lőnie egy Visszaállítást. Sajnos az iszonytató mélységek végül diadalt arattak elmém felett, Tantros bírót egy rémületes jelenés látványa okozta szívroham vitte el. Egyedül F.Dávid karaktere érte el a Tudatlanság könyvtárát, ahol minden kérdésre van egy válasz. Megtudtuk, hogy az őrült Ékkőszemű Xintar megszökött a Loviatar papnők fogságából, majd a kormányunkban tevékenykedő árulók személyének kilétére feltett kérdésünkre a következő kriptikus választ kaptuk: "Az áruló a Tanács a Tanácsban, aki közel áll hozzád a bajban." Ezt követően egy hosszú és viszontagságos út után végre visszatértünk Halruaa fővárosába, Hallarachba. Az őrület elmúlt, Tantrost feltámasztottuk, majd menten jelentettük az információkat felettesünknek és Halruaa királyának is. Kiderült, hogy tényleg működik egy Tanács a Tanácsban, akiket senki sem ellenőriz. Ennek a csoportnak az a feladata, hogy megóvják Halruaát attól, ami őseink földjével, a Nether Birodalommal történt és aminek szomorú mementója az Anauroch sivatag.

D.Gábor háziszabályai szerint feltámasztáskor nem szintet, hanem CON-t veszít a delikvens. A mesében amúgy egyetlen csata sem zajlott, viszont fejenként húsz-harminc mentődobást biztos elkövettünk.

Voyage of Courage - DL D&D

K.Gábor Dragonlance-kampányának harmadik fejezetéhez érkeztünk. Ebben a történetfolyamban négyen játszunk, a következő összetételben:

Zsolt - Karien Mézfuvallat (Mishakal ember papnője)
Máté - Fürgeujjú Füzike (kender kalandornő)
Dávid - Elnaer (ember varázsló)
Jómagam - Vala Vandar (ember harcos/nemesnő)

A 350-ben játszódó kampány gerincét utazásunk képezi Észak-Ergothból Ansalon kontinensére, azon belül is a Vingaard-erődbe vagy Solanthus városába. Célunk, hogy csatlakozzunk a Takhisis seregei ellen folytatott háborúba. Ker Vaktból indultunk, de már a második nap éjszakáján haramiákba botlottunk, akik Karient és Füzikét eszméletlenre verték, Elnaert megölték, engem pedig elraboltak. Mai játékunk elején egy Nefrita nevű javasasszony segítségével megszöktem, megkerestem közben magukhoz tért társaimat és a vajákossal feltámasztattuk a varázslónkat. Ezután Füzike irányításával elindultunk keletnek, hogy a Széltáncos-torony romjai alól induló kazamatán keresztül átkeljünk a hegyláncon. Az igen hosszadalmas és kényelmetlen földalatti út során több kisebb-nagyobb ellenféllel is meggyűlt a bajunk, míg egy elsüllyedt földalatti városban tábort vertünk. Innen kivertük az itt kóborló Árnyat, majd Füzike és én szintet léptünk. A mese leghumorosabb momentuma a vénasszony leírásához köthető: "az esti szél lágyan fodrozódik a bajuszán."

Halruaa Campaign - FR D&D

Sajnos az előző mese végén kialakult kényes szituációban tárgyalásra kényszerültünk az ötfejű hydra-nágával és csatlósaival. A tárgyalás a szembenálló felek mozdíthatatlan álláspontképviselése okán fizikai szintre süllyedt, így a Mass Hold Person lejárta és az Anti-Magic Shell megszüntetése után hazateleportáltunk.

Hallarachban rendeztük sorainkat, én pedig két újabb taggal pótoltam elveszett embereimet:
Kahliq, male human fighter 4
Wahid, male human ranger 4 / King of Plains 1

Miután rendbeszedtük magunkat, keményen felkészülve (mindenkin legalább 4-5 aktív varázslat fut) beteleportáltunk a hajót építő nágák, gyíkemberek és persze az ötfejű hydra-nága közé. A harc rövid volt és véres, ráadásul sikerült visszaszerezni a levitációs lemezeket is. Vezetőnk levette a vállunkról a többi hajó előkerítésének feladatát, így elkezdhettük Földvége városának felderítését, ahol Ékkőszemű Xintar kutatta a Halruaa déli partjai közelében fekvő vízalatti portál titkát. Földvégébe egy gigantikus földelementál gyomrában utaztunk le és itt a lassú életvitelt kedvelő földmefitek, földgenasik, xornok és hasonló lények között kérdezősködve megtaláltuk Xintar egykori lakhelyét. Az illetőről tudjuk, hogy megőrült és sikerült azt is kideríteni, hogy mitől: felkereste a Loroszfir szakadékának falában található Tudatlanság könyvtárát. Mivel a nyomok idevezetnek nekünk is be kell hatolnunk a néma csend, a sötétség és mélység eme hátborzongató birodalmába.

Pool of Radiance - FR D&D

Április óta nem meséltem, így most szombaton rám került a sor. A Pool of Radiance kampányban eggyel többen játszunk mint a Beyond the Mountains of Madnessben, de a mese nyitott felépítése végett játszható néhány játékos távolmaradása esetén is:
Zsolt - Maya Arkenviir (Helm ember lovagja)
Dávid - Khargul of Narfell (ember harcos)
Máté - Dorian (Helm ember papja)

A csapat második harmada, akik most nem voltak jelen:
Gábor - Blumbar at Ungart (törpe barbár)
Eszter - Silvara (elf druida)
Gergő - Khalied (elf szerzetes)

Az előző fejezetben iszonyatos hosszúságú harcot zavartunk le a teljes csapat és egy rakás gnoll aktív részvételével. Az ott felderített nyomok némi utánjárást igényeltek, így a mostani fejezet ezek felderítésével, némi általános tájékozódással, valamint régi és új ismeretségek fűszerezésével telt. Sajnos a Lylian nevű NPC (nemesi családból származó napelf papnő az Örökszigetről) kiíródott a meséből, ám helyette a Phlan főterén felállított kalodában debütált Cassiopea a varázslónő (szintén NPC). Ha beszervezik a csapatba, akkor végre betölthetik az arkán varázshasználó karakter hiánya okozta tátongó rést. A város felszabadításának következő stratégiai lépése, az egykori Tyr templom Bane-hívő bitorlóinak kilakoltatása lesz.

Halruaa Campaign - FR D&D

A Redwing nevű léghajót visszafordítottuk Halruaa felé, vezetését egy képzett legénység gondjaira bíztuk, magunk pedig hazateleportáltunk. Mivel rengeteg irányba folytathatnánk a játékot, úgy döntöttük, hogy az ellopott léghajók ügyét végigvisszük. Helila feltámasztása után elteleportáltunk a Kethid mocsárba, ahol Ghassis király gyíkemberei és nágái a másik ellopott hajóból, a Cloudwalkerből kimásolt levitációs technológia alapján saját léghajó építésébe kezdtek. Elpusztítottuk az építést vezető nágákat, de a levitációs lemezek még nem érkeztek meg az épülő krokodil alakú hajóhoz. A harc során életétvesztette két másik emberem, Krabdul és Mussallah. Az ő feltámasztásukat már nem forszírozzuk: nem voltak annyira hasznosak mint Helila, ráadásul saját ügyetlenségük miatt haltak meg. Az irtást követően ismét hazatértünk egy pihenőre, elhunyt bajtársainkat pedig végső nyugalomra helyeztük. Egy nappal később visszatértünk a mocsárba, ahová nemsokára meg is érkezett a főépítész azokkal a bizonyos lemezekkel, melyeket mi elszándékoztunk pusztítani. Sajnos a főépítész egy ötfejű hydra-nága, akinek testéből menten dizintergráltunk 78 életerőnyi tömeget, de nem halt bele. Mind az öt feje elkezdte ugyanazt a varázslatot: Mass Hold Person. A varázslatellenállással felszerelt Tantros (Tamás) karakterén kívül mindenki lebénult. Tantros bevarázsolt egy Anti-Magic Shellt, ettől a varázslat terültén megszűnt minden mágikus hatás - ebben a hatókörben persze nem tudunk varázsolni, ha azonban kilépünk belőle újra lebénulunk. A hydra-nága nincs velünk közelharci távolságban, ráadásul elkezdett regenerálódni. A mese ebben a patthelyzetben ért véget. Kénytelenek leszünk tárgyalni.

F.Dávid megállapította, hogy vissza kellett volna tartania a dizintegrációt addig, míg a hydra-nága varázsolni nem kezd. Ha ekkor lövi rá, akkor a gyíknak 78+21 fölé kellett volna Koncentrációt dobnia, hogy sikeresen bevethesse a Mass Hold Persont. De ki gondolta, hogy túlél egy dizintegrációt? Mindenesetre ez is azt bizonyítja, hogy a D&D harcrendszere alkalmanként alapos taktikai körültekintést és a lehetőségekhez képest pontos helyzetfelmérést igényel.

Beyond the Mountains of Madness - CoC

Állati nehéz öt játékost, plusz egy mesélőt összeszervezni, így több mint egy hónapos szünet után folytattuk gigantikus Cthulhu-kampányunkat. Természetesen expedíciónkat ismét szabotálták, ezúttal gyújtogatással. Nem tudjuk ki vagy kik állhatnak a háttérben, mindössze találgatni tudunk. Az egyik jelölt Acacia Lexington és csapata, akik szintén a déli sarkra tartanak és eme gyújtogatásos hátráltatás után több napos előnyre is tettek szert. A másik jelölt ismeretlen személy aki több fenyegető levéllel is el szándékozott tántorítani bennünket utunktól, sőt azt is megírta, hogy semmilyen eszköztől sem riad vissza. Így vagy úgy de végül sikerült kifutnunk. A hosszú hajóút Panamáig kölcsönös oktatással telt - megelőzendő az unalom és a konfliktusok kialakulását. A csatornán átkelve megerősítettek bennünket, hogy Lexingtonék tényleg napokkal járnak előttünk. A Csendes-óceánon már nem part mellett hajóztunk, így hamar felütötte fejét a tengeri betegség, mely szerencsére elkerülte a karakterem. Átvergődtünk egy nagy viharon, majd tiszta időben haladtunk tovább Melbourne felé amikor egyszercsak minden látható ok nélkül leálltak a hajó motorjai. És Dávid ennél a drámai pontnál fejezte be a kalandot.

Mint kiderült két fejezetet is kihagytunk a meséből, és Dávid kilátásba helyezte, hogy a "végső elszámolásnál " ennek meglesz az ára. Nem a legbölcsebb mesélői húzásnak tartom a látványos lapozgatást kihagyott fejezetek esetén és az ígérgetést, hogy ennek még meg lesz a böjtje. Legutóbb ezt Zsoltnál tapasztaltam a Day of the Beast során és már ott sem tetszett. Lehet, hogy ezt a szokást a gyári Cthulhu-modulok hozzák elő az amúgy kiváló mesélőkből?

Ezen előadásmód okán a játékosok hamarabb megtudják, hogy valamit rosszul csináltak, minthogy a karaktereik felismernék ezt az in-game következményekből. Ez sokat ront a narráción mert elveszejti a fordulat és a meglepetés erejét, valamint kizárja a saját hibafelismerés, és ezáltal a tanulás lehetőségét. D.Gábor május 22-i meséjében is figyelmetlenek voltunk és a teljesen cool tolmácsolásnak hála erre nem is jöttünk rá, egészen addig amíg sikeresen meg nem szívattuk magunkat. Dávid mostani meséjében sokat pókereztünk. A mesélés is ilyen: nem szabad idő előtt kijátszani a lapokat.