Attack of the Lesbian Stuntwomen TV VERSION - GENESYS

Mind the WMD part I. - ECLIPSE PHASE

The Final Girl Support Group EXTENDED VERSION - GENESYS

One Ring???

 Coming soon!

Cyberpunk RED - The Chase

Steinhammer (Ferenc)
Lansky (Krisztián)
Roktansky (Mihály)
Benton (András)

Delta Green - Night Visions (TESZTJÁTÉK!)

Samantha Sutterberg – Foreign Service Officer, Department of State (Viola)
Staff Sergeant Geordain Kryptowicz, Squad Leader, U.S. Army (Mihály)
Corporal Raymond „Right Stuff” Clifton – Fire Team Leader, U.S. Army (András)
Specialist Charles „Chuckles” Hurt – Automatic Rifleman, U.S. Army (NPC)
Specialist Harlan „Hoagie” Samuelson – Grenadier Rifleman, U.S. Army (Noémi)
Private First Class Tony „Rambam” Vincenzo – Rifleman, U.S. Army (Dávid)

Afghanistan, October 2011. The War on Terror is in full swing and the State Department sends a civilian to negotiate with a small, little-known group of Afghan hill people called the Gath in Northern Kunar Province. The goal is an agreement of cooperation against the Taliban, including setting up an outpost in Gath Valley. Fire Team Alpha, the squad escorting Samantha Sutterberg and Staff Sergeant Kryptowicz is six months into a year-long assignment at a remote outpost in one of the roughest border zones in the 10-year-old Afghanistan war. They have three 4x4 Oshkosh M-ATVs (Mine Resistant Ambush Protected All Terrain Vehicles) nicknamed Shitty, the Beast and Halle Berry, and all the firepower that the U.S. Army could provide, so… what could go wrong?

Tales from Mistledale - PATHFINDER

Grave Impact - AFMBE

Pungo diaries - Who could be the One part II.

Pungo diaries - Who could be the One part II. (1)

by Casey Cole on Friday, January 18, 2013 at 6:06pm ·

Szegény kis Chase, nem tesz jót az a túl élénk fantázia. Még hogy Eric véres teste ott feküdt volna a két rács között, talán túl sok horror regényt olvasol. A rács nyitva, a lakatot ugyan valaki leszedte. Ericnek pedig hűlt helye. Chase, jó gyerek ez a Frankie, látod, még be is veszi a mesédet és próbál vigasztalni, míg a többiek szerint Eric csak egy beépített ember volt a bátorságpróbán. No meg ott van Denis, aki jól telinyomott valami nyugtatóval, nehogy a rendőröknek valami csacskaságot mesélj.

Rendőrség, aaaarggg, ezek semmit se tudnak, még Mr. Burton által talált kulcsot sem vizsgálták meg, csak annyit, hogy az nyitja a lakatot. Ujjlenyomat vagy DNS vagy valami, kérem, nem a XXI sz.-ban vagyunk? Nem néznek ezek CSI-t? Csak a jó öreg kikérdezés.

Pungo diaries - Who could be the One part II. (2)

by Casey Cole on Friday, January 18, 2013 at 6:13pm ·

[Peter]
Peter a kereső csapatok felállítsa kivalló ötlet volt, hogy flörtölhess az ikrekkel.
De ez nem sokat segített Ericen, de ezt te is tudod.
És milyen kedves gesztus volt Eric szüleinek a pátyolgatása, bár a Lord Jeffery Inn nem kimondottan mentes a kampusz zajaitól, de legalább a közelben tudhatod őket.
Ja és Eric megtalált telefonjával mik a terveid?

Lord Jeffery Inn back yard

Pungo diaries - Who could be the One part II. (3)

by Casey Cole on Friday, January 18, 2013 at 6:26pm ·

[Frankie]
Csak nem alakulgat valami közted és Chase között? Na, mindegy a kocsidat ez semmi mentette meg egy kis többlet festéktől.
Chase szerint talán Tony volt, de talán nem. Valakinek nagyon a bögyében vagy, ha fényes nappal meg merte tenni.
És igen igaz Mr. Teller és Mr. Burton igen régről ismerik egymást, ugyan abban a csapatban játszottak, a Pungo Predators-ban.

 Pungo Predators

Pungo diaries - Who could be the One part II. (4)

by Casey Cole on Friday, January 18, 2013 at 6:39pm ·

 [Chase]

A reggeli vizelet és vérmintádban,  akkora mennyiségű mefedron volt, hogy azt akár hetek óta is kaphattad.

mefedron

A mefedron egy festékipari alapanyag, de leginkább partydrogként kezd terjedni. Hallucinációt és emlékezet kiesést is okozhat.

Mr. Edwards tud kedves is lenni, ha nem a sírok közt lumpoló diákot látja benned. Bár a biztonsági kamerák csak pár napra visszamenőleg tartalmaznak felvételt, de azt még látod, hogy Steve Hill a temető buli előtt fekete sprayjel lefújta azokat. Viszont semmit a buliról, és legkevésbé arról, hogy valaki más is lett volna ott. Viszont Casey Cole sírját valaki ápolja.

Mr. Teller tűzoltó volt, és jelen is volt a Chapman oltásánál ez már valami, esetleg egy nyom?

Mr. Teller

Pungo diaries - Who could be the One part II. (5)

by Casey Cole on Friday, January 18, 2013 at 6:46pm ·

[Domi]
Egy VIP jegy a szombati Miley Cyrus (Hannah Monatana) koncertre. Ezt nem hagyhattad ki, bár korábban egy számát sem hallgattad végig, de valami különös izgalom lett úrrá rajtad. Vagy ezt csak a borítékon lévő két apró betű okozta.
A barátaid sem tudtak lebeszélni arról, hogy elmenj a koncertre, de legalább abba belementél, hogy mielőtt bármi meggondolatlant cselekednél Frankievel összebilincselitek magatokat.
Innen többre nem emlékszel csak a kampusz rendelőjében tértél magadhoz, már a vérvétel után.

Pungo diaries - Who could be the One part II. (6)

by Casey Cole on Friday, January 18, 2013 at 6:50pm ·

[A koncert]
Na, ez is meg volt nekem nem jött be Hannah Montanna személyiségét levedlett szűz-kurva Mileyt stílus. http://www.youtube.com/watch?v=M11SvDtPBhA, http://www.youtube.com/watch?v=sjSG6z_13-Q
Chase, mint valami vérbeli Nancy Drew még vezeték nélküli kamerákkal is körbe rakta a Memorial Park épületeit. Frankie és Domi összebilincselve ültek a VIP asztaluknál. A Memorial Park tömve volt, nem emlékszem mikor láttam ekkora tömeget extázisban vonaglani. De az est igazi csemegéje a sorsolás volt. Tiszta véletlenül Dominak jutott a megtiszteltetés, hogy a művésznővel a színpadon lehessen, míg az legújabb szerzeményét adja elő. Csak az a fránya bilincs. Pedig Domi már beindult. Sajnos kellett meg egy nevet húzni, hogy felhangozhasson a He could be the One című nóta.
http://www.youtube.com/watch?v=CSqxydYiWtc

The Lost Patrol - AFMBE

Petrochem Affair - Cyberpunk 2020

2035.04.04 03:02, NYC, Lower East Side, Hellgate krómer klub. A karakrereket megbízható fixerük, bizonyos Rep0man rántotta össze az estére. A csak solo felállás a következő volt:

Rocktansky, kiöregedett crazy-quiltes veterán (Mihály)
Spunkmeyer, Kóreából menekült kemény katona arc (Olivér)
Blacktoad, debella, fekete "háziasszony solo" (András)

Rep0man késését az egyenlőre egymást nem ismerő karakterek a bárpultnál neutralizálták, miközben Silverhand öngyilkossága kapcsán, volt zenésztársa, Kerry Eurodyne véleményezte az elmúlt éveket és informálta a játékosokat a 800 eb-s mobilok történetéről, majd bejátszották a Language of Reality ópuszát. Röviddel ezután befutott Rep0man, pontosabban Rep0woman, aki nemrég nemváltáson esett át (...), és miután összeismertette a karaktereket, egy távoli boxban kiadta a mission-t: egy Force Floyd névre hallgató helyi seftest kellene kihozni a Petrochem torony 52. emeletéről, egy régi katonai AV-4-el. Egy belső ember lekapcsoltatja majd az épület védelmi rendszerét egy megadott időben - ameddig tudja. Ha megvan az árú, a JFK-t érintve szállítsák le egy ott megadott helyre. Credit: 5e / koponya, egyéjszakás felvonás. Persze k*rvasűrgős...


Egy kihalt, jersey-i arcology alatti raktárban megnézték és leellenőrizték az AV-4-esüket, felhívták Rep0-t, hogy mikor legyenek kiütve a védelmi rendszerek, majd berepültek az éjszakába. Amikor a Hudson partjáról Manhattan felé fordultak, kiszúrta és üldözőbe vette őket egy NYPD-s AV-3-mas. A problémát Spunkmeyer intézte el stílusosan: visszatérve Jersey-be, egy 30mm-es laza gatling sorozattal fényes robbanássá varázsolta a rendőrségi járművet. A következő berepülés már sikeres volt, ám amikor sebesen közeledtek a Petrochem toronyhoz, tapasztalt soloink rájöttek, hogy a gyorsan felépített, mélységes részletekig kidolgozott és átbeszélt tervük (oldalról berobbantani az épületet, behatolni, majd kihozni a fazont) kissé problémás a konkrét magasság ismerete nélkül. Sebtében elkezdték számolni az emeleteket (!), de hamar rájöttek, hogy a felhőkarcoló üveglapjainak mérete nincs szinkronban a szintekkel. Végül Spunkmeyer oldotta meg a matematikai problémát és lőtte be nagyjából a magasságot. A Petrochem torony falát egy 30mm-es gatling eresztéssel és két Scorpion 16 SAM rakétával bontották meg. Blacktoad a hasadékhoz tette az AV-t, majd két társa berontott a szintre, amiről kicsit később kiderült, hogy csak az 50. emelet. A behatolásuk pillanatában máris ellenállásba ütköztek: néhány katona próbálta becserkészni őket, sikertelenül. Két emelettel feljebb megint kirobbantották az épület üvegfalát, majd rövid kutatás után megtalálták a keresett fixert, ájultan egy műtőasztalon. Távozás közben viszont beindultak a védelmi rendszerek, így megkapták az ajándékukat az épület tetejéről: néhány Vulcan 80mm-es gatling sorozatot és 2-3 levegő elleni rakétát, szépen becsomagolva. Az utolsó rakéta majdnem szétvitte őket, zuhannai kezdtek a Raven épülete árnyékában. Blacktoad csodával határos módon tette le a majdnem irányíthatatlan AV-t a Broadwayre. Használhatatlan jarművüket gyorsan elhagyták, majd klasszikus "piroslámpás" módszerrel (aminek semmi köze a piroslámpás negyedekhez) szereztek egy autót.

Úton a JFK felé, Force Floyd felébredt és értetlenkedve vette tudomásul a hollétének miértjét. Rövid szóváltás után kiderült, hogy az illető egy Force Floyd arcberendezésével bíró Petrochemes alkalmazott, aki ráadásul nemrég be is tett a cégnek. A JFK reptéren megkapták a címet (ismét egy raktár Jerseyben), meg egy rejtett hátizsákot is: folyamatosan követték őket a levegőben, akiket többszörös próbálkozás (lerázás, eltűnés, autócsere, mesterlővész puskával történő oktatás) után sem voltak képesek lerázni. Rep0-t többször is hívták de ki volt kapcsolva vagy nem vette föl. A megoldást végül Rock egyik régi "orvos" ismerősének meglátogatása szolgáltatta, aki két nyomkövetőt is talált a fazonban. Az egyik egy könnyen fellelhető darab volt, a másik valami high-tech cucc a fazon teljes jobb lábában. Az utóbbit eltávolítani viszont csak az egész láb levételével lehetett, így a fogoly heves tiltakozása ellenére, egy bal lábánal egy lényegesen rövidebb, műanyag dummyra cserélték a tehetetlen petrochemes végtagját. Ezután Rock egy hűtőzsákban elrejtette a lábat a Brooklyni metró sötét útvesztőiben.

Ismét Jersey felé vették az irányt (láthatóan már nem követték őket), a megadott címen egy raktárépület állt, ahol óvatosan körbekémlelve észrevettek a távoli mesterlövészt, akivel heves tűzpárbajba bocsátkoztak. Rep0-t a raktárban találták, aki egyáltalán nem volt boldog a leszállított árú szellemi minőségét illetően. Így nem is tudott eleget fizetni, az elaltatott foglyot pedig be akarta dobatni a Hudsonba, de a karakterek megkímélték az életét. A seftes még egy rövid védelmet kért embereitől a leléceléshez, majd Jerseyt elhagyva kiugrott az egyik alagútban és eltűnt. Napokkal később az utcáról hallották, hogy Rep0womant bizony kinyírták még aznap...

Az egyetlen klisés sztoricsavartól is felháborodottan rinyáló (!), nemszint játékosok :) (kivétel: Olivér) végül nem oldották meg a problémát, fogjukat pedig még Jerseyben kitették egy kukába, lehetőséget biztosítva ezzel egy páratlan karakter létrejöttének. "Kukában találták", bal, rövidebb műlábán tixózott pótlás, arca egy nemrég eltűnt NYC-i seftesé, zsebében egy screamsheet darabja, ráírva, hogy merre találja a bezsákolt lábát... Ha valakinek megtetszene a karakter, Andrásnál lehet jelentkezni (szerintem GUPRS) Cyberpunkra :D

Han Envoys to the Island of Wa - AFMBE

SZOMBAT

Elkövető: Andris

Résztvevők: Peti, Attila, Thirlen, Dávid és Mihály

Majd egyszer...

Fuga dal Bronx - AFMBE

SZOMBAT

Elkövető: Mihály

Tettestársak: Ecco, Andris, Krisztián, Dávid

A nyolcvanas évek elején összehányt két Castellari-mocsok, az 1990: I guerrieri del Bronx illetve a Fuga dal Bronx alapján rettyintettem össze ezt a kalandot, mely a kor másodvonalbeli akciófilmjeinek szinte minden fontosabb stílusjegyét felvonultatta. A történet az alapjául szolgáló filmekben ábrázolt világban játszódott 1990-ben (ahogyan azt 1982-ben elképzelték), New Yorkban, azon belül is Bronxban. A negyed a magas bűnözés miatt Senkiföldjévé vált, ahol a bandák vették át az uralmat. A gátlástalan Manhattan Corporation azonban megvásárolta Bronxot New York államtól azzal a céllal, hogy lerombolják és új, pompázatos városnegyedet építsenek a helyére. Drasztikus eszközökkel kezdték meg a lakók kitelepítését, ám a Bronx Harcosok név alatt összefogott bandák képében nem várt ellenállásba ütköztek.

A játékosok négy bandatagot alakítottak, akiknek korábban jól ment a szekér, ám a lakosok fogyatkozásával és a Manhattan Corporation kitelepítő csoportjainak bevonulásával befolyásuk egyre csökkent. Végül egy volt nicaraguai szabadságharcos, Dablone zászlaja alatt gyűltek össze és tevékeny szerepet vállaltak a Bronx Harcosok gerillaháborújában. Egy rutinszerű rajtaütés során megismerkedtek Moon Gray újságírónővel, aki azzal a szándékkal lopózott be a fallal körülzárt Bronxba, hogy bizonyítékokat gyűjtsön és leleplezze a cég embertelen módszereit.

Hőseink a Zombik nevű degenerált bandától hemzsegő csatornákon keresztül elkísérték az eltökélt hölgyet Dablonéhoz, akivel megszülték a tervet: elrabolják Henry Clarkot, a Manhattan Corporation elnökét. Némi huza-vona után megtervezték az akciót, amibe bevonták egyikük cimboráját, Strike-ot a vietnámi veteránt. Egy impresszív rajtaütés során sikerült is elkapni a befolyásos pénzembert, aki épp Bronxban, a bontási ceremónia keretében a sajtó előtt produkálta magát. Értékes zsákmányukkal ismét a csatornákon át kíséreltek meg visszajutni Dablonéhoz, ám társaikat addigra a cég disinfectorai valami kísérleti harcigázzal - amit az elnök RAGE kódnév alatt azonosított - elárasztották. a környező csatornalagutakban terjengő szer hatására egykori barátaik dühöngő, veszett őrültekké váltak akik még a szintén lent sunnyogó Zombikat is felaprították.

Kis csapatunk felmerészkedett a felszínre, ahol újabb rémségek fogadták őket: a Manhattan Corporation harci androidjai, a Retaliátorok, amiknek bevetése még Clark elnököt is elborzasztotta. Ezek után nem volt csoda hogy a cég alelnöke, Hoffmann semmilyen együttműködésre vagy váltságdíj fizetésre nem volt hajlandó, sőt mi több nyakukra küldte Floyd Wranglert, a vietnámi háború egyik mészárosát, aki jelenleg a cég zsoldjában állt.

A klimatikus leszámolásra egy több szintes romos bérházban került sor, ahol a helikopterről lövöldöző Wrangler először Clark elnököt tette hidegre, majd Ecco karakterét, hogy aztán végül Krisztián karaktere teljesítse be végzetét. Hőseink Strike aktív részvételével végül egy lopott helikopterrel elhagyták Bronxot, ám a falakon túl Manhattan irányába már elszabadult a pokol: a RAGE a csatornarendszeren át kijutott a városba, mindenfelé dühöngő őrültekként rohangáló emberek, tüzek és a rendbontók megfékezésével kétségbeesetten küzdő karhatalmi erők látványa fogadta őket. Az apokaliptikus finálé pedig szinte kiált a folytatásért, aminek címe valahogy így festene: Fuga dal New York azaz angolul: ESCAPE FROM NEW YORK. hehe.

Megdöbbentően jól vette az akadályt az AFMBE alapvetően horrorra kihegyezett rendszere, ennek az egy szessönek az ideje alatt 5 - azaz öt - teljes harci szituációt le tudott kezelni anélkül, hogy leült vagy feldarabolódott volna a játék. Pedig volt itt minden: gránátok, robbanás, bunyó, közelharci fegyverek, sorozatlövések, autós kaszkadőrjelenetek, stb. A kaland könnyed tónusa jót tett az előző napi DnD versenymodulban megfáradt elméknek, volt izgalom, móka és kacagás bőven.

Elhagyatva - DnD

PÉNTEK

Elkövető: Rius
Tettestársak: Bori, Dávid, Krisztián, Csukonyi, Thirlen

Mikor a táborban eljutott hozzánk az információ, hogy az idei DnD 3.5-ös versenymodult nem a korábban favorizált Csiszi szállította, társaságunk több tagjában is felmerült az indulás lehetősége, hátha egy jót játszhatunk, elkerülve a kisfiúkat megerőszakoló, majd azok szétrepedt végbélnyílását ecélra gyártott CLW potionnal begyógyító (!) gonosz-pedo-burnyák papokkal történő ingame kontaktust. Mihálynak olyannyira betett a korábban játszott Midnight session (by Krisztián - pedig jó volt) - és különösen a grapple szabály használata, melyet még a játék utáni napon is többször végigrágott a társaság -, hogy inkább letett a nevezésről. Mi, többiek bevállaltuk a játékot. Már a verseny első fél órájában kiderült, hogy Mihálynak volt meg a bölcsesség próbája, nem nekünk. Nemes egyszerűséggel fogalmazva: csúnyán beszoptuk. Lássuk miért is:

Már a versenyt megelőző napon kiderült, hogy Rius fog nekünk mesélni, ami roppant bíztató volt. Úgy gondoltam, ha még vacak is lesz a játék vagy a sztori, Rius szövegein akkor is igen jól fogunk szórakozni (ez bejött). Felmerültek emlékeimben a korábbi évek DnD és Shadowrun (jajj...) versenyeinek akusztikai maradványai: "Rius kacagásának" széles terjedelmű és dinamikájú, állandó jelenléte. Szóval jó eséllyel számíthattam az első Ars Magikás élményem DnD-s verziójára (ez is bejött). Szellemileg felkészültem tehát egy alapos rekeszizom terhelésre.

Eljött a reggel, és (ha nehezen is, de) összeállt a csapat. Szellemi megterhelést messziről kerülendő, egy barbár/harcos (4/4) karakter került a kezeim alá. Ranger/fighter, sorcerer, wizard, és egy cleric alkotta a csapat további tagjait a fent megnevezett arczok irányításával. A történet lényege az volt, hogy 600 éve bebörtönöztek egy bizonyos démont és néhány nap múlva, valami három hold együttállásánál, lehetőség adódik valamilyen módon véglegesen bebörtönözni a rondaságot, miközben persze a másik oldal pont ennek ellenkezőjét szeretné. Erre a nagy kvesztre képezték ki árván talált fiataljainkat egy kolostorban. Mindenkit szinte szétvetett a jóság és a tettrekészség. Heves teleportálgatás után egy szigeten kötöttünk ki, ahol egy titán taposta a homokos tengerpartot. Gyorsan eltűntünk az erdőben, ahol nemsokára meglátogatta a csapatot a BEVEZETŐ KOMBAT, két eltévedt fázispók (mesélőnk tolmácsolásában: "pókgeci") személyében, akiket állati ösztöneik megakadályoztak abban, hogy öngyilkosságot kövessenek el, ezért kapva kaptak az alkalmon, amikor kalandozóinkba botlottak. A harcot követő néhány kör után beleakadtunk az első kötelező HOOKba is: megtaláltunk egy gubó fogságába került helyi hülyegyereket, aki a közeli falu vadásza volt és (Rius szerint) kukkolni jár ide az erdőbe. Karaktereink elkísérték az embert a fantasy-peepshowba, eredmény pedig egy transzparens jóslat és a vadász esti öngyilokja lett.

Hős/kiválasztott szerepköröket idejekorán elsajátított karaktereinkkel bevittük a hullát a faluba, ahol Rius ránkszabadította idóta, degenerált, "köcsög", retardált állat NPC-it, azaz elértük a versenyodulok újabb kötelező részét: adott X NPC, akiket végig kell kérdezni és rájönni, hogy ki pucolja kinek a cipőjét. Rius adagolásában viszont érdekesen, pontosabban igen szórakoztatóan alakult ez a rész. Töményen kaptuk a addigra már meglehetősen lezsibbadt fejünbe a mesélő kacagásai (C) közé elvétve beékelt dialógusokat. A faluban gyakorlatilag minden a párzásról, lerészegedésről, tudatmódosítók fogyasztásáról, illetve - Csukonyi ingame játékára válaszul - a buzulásról szólt. Itt már erős hastájéki fájdalmaink voltak. A faluban bebizonyosodott, amit az első hooknál sejtettünk: minden meg van fordítva, karaktereink a gonosz szolgálatában állnak, és csak be lettek hülyítve, megspékelve egy N/G álcával, amit még ők maguk is elhittek. Szóval újabb versenyodul klisét kaptunk az arcunkba: a CSAVARt (Screw - 20th level, Solitary, Monster, a versenymodulok állnadó legyőzendő ellenfele).

Mindenestre a csapatunk nyakig elmerült a falu szociális mocsarában. Néhány rézért mindenre kapható kurvák és irgalmatlan módon bebaszott kocsmatöltelékek örvényében nyomozgattunk mindenféle pitiáner dolog után. A déli ebédszünet olyan volt, mint egy háborgó tenger hullámai között vergődő embernek ledobott mentőöv, ugyanis Csukonyi éppen szerelmi vallomását cizellálta az egyik NPC felé, olyan gusztustalan giccsparádé közepette, hogy azt már a Tövismadarakon eddzett gyomrom sem bírta tovább, még akkor sem ha egyértelműen poénról volt szó. Miután kiálltuk a hosszú sort, visszamerészkedtünk, de még mindig ugyanott tartott a "játék!" A tábor rövid szüneteiben Philip K. Dick írásaival megtekert elmém reflexszerűen a helyzet valótlanságát kezdte sejtetni, erős védőernyőt biztosítva mentális épségem megőrzése érdekében...

Jóllakottan, ámbátor hányástól tartva megpróbáltuk rövidre fogni a dolgot és megkíséreltünk egy short-cutot, de hamar megtapasztaltuk, hogy mennyire nem flexibilis egy versenymodul (totál nem értem miért egyébként). Szóval, miután még néhány infót begyűjtöttünk, csapatunk legerősebb kétkedői is teljességgel meggyőződtek arról, hogy a mindenki át lett verve és a karakterek az egész eddigi életüket teljes hazugságban töltötték. Ez persze érdekes kérdéseket vet fel pl. a jellemjáték pontozásánál; azaz miként tudnak értékelni egy X jellemmel nevelt karakter jellemjátékát, akinek ingame, a sztori közepén esik szét alkotóelemeire az egész addigi élete (?) Namindegy, bementünk a bányába de egy óramű pontossággal időzített omlás eltántorított minket attól, hogy ne pontban másnap menjünk vissza a járatokba (hiszen ha ma omlás van, akkor holnap nem lesz - vettük az adást). Ezáltal vissza lettünk lökve a retardált idióták közé (itt kicsit már Rius is unta a banánt de le a kalappal, mindent megtett amit lehetett, így átvészeltük az újabb mentális próbatételt). Karakterem ekkor lassan önálló életre kelt és komolyan elkezdett foglalkozni azzal, hogy kiszakadna az irányításom alól, majd követné hook 1 NPC-jét az öngyilkosok síkjára.

Másnap végre lejutottunk a bányába és szembesültem a fantasy szerepjátékok, de kifejezetten a versenymodulok legsötétebb melléktermékével: a(z erőltetett) REJTVÉNNYEL. Borinak 1 percébe sem került megfejteni. Én ekkor már erősen ki voltam égve, plusz a logikai fedalvány felbukanása okozta sokk olyan passzivitásba taszított, hogy már csak arra eszméltem fel, amikor mentünk át a számsoros hídon (!), egészen valami teleportkapu féleséghez. Mikor itt is megállt a party, hogy mi legyen (klasszikus stuck), a szintén maradandó mentális sérülés határvonalán táncoló Krisztiánnal (sz­arunk rá alapon) beléptünk az átjáróba. Miután mindenki megérkezett a templomba, sűrű padlótfogások közepette legyaktunk néhány üveggólemet, majd bejutottunk a finálé helyszínére: nagy pentagram, kövek, rúnák stb, felesleges részletezni. Lényeg, hogy megjelent egy papszolga, aki a viselt szimbóluma alapján a démon bebörtönzését támogató/fenntartó szerzevet oldalán tevékenykedhetett. A riadalmat követően előállt a templom védelmi tagozata is, néhány kaszter és harcos személyében. Bori, Csukonyi és rosszmagam letettük a fegyvert, Krisztián és Thirlen még kűzdött a modullal (optimizmusuk az volt). Rius (joggal) elment egy kis segítségért a modul íróihoz, hogy akkor most mi van. A problémát az okozta, hogy a karakterek készen álltak arra, hogy eldobják az életüket azért, hogy a démon örökre be legyen börtönözve és így oldják meg a világot befolyásoló hatalmas küldetésüket, azaz a negatív oldal túlnevelte őket a jóság nevezetű tananyagból (öreg hiba). A megoldás valami túltápolt angyalszerű harcos képében jelentkezett, aki végrehajtott valami rituálét a köveken, majd kockázatot kizárva levágott minket (magát a kockázatot még mindig nem nagyon értem, eléggé erőltetett hülyeség volt, de nem lehet minden tökéletes). Egyedül Thirlen karaktere, a kis kaotikus, nem volt hajlandó feláldozni magát. Elmenekült és új életet kezdett valahol másutt...

Összegzés: az alapsztori alapvetően egy teljesen jó találmány, dícséret illeti az alkotókat (tudtommal első versenymoduljuk, tehát még ez is plusz pont). Sajnos azonban ráerőltették a szokásos sémákat és valamiért nem mertek eltérni a felépítésbeli kliséktől. Ez sajnos rombadöntötte az egészet. Az verseny végén (23:00-kor fejeztük be) olyan csömöröm lett a szerepjátéktól, mint még eddig soha. Ha másnap nem olyan játékot játszottunk volna, amihez már volt karakterem, inkább kivettem volna a napot. Szabadság a szabadságban. Olvasásra vagy pihenésre volt szükségem. Jövőre, pontosabban az életem maradékában nem tudom elképzelni miazisten venne még rá, hogy mégegyszer versenymodulban játszak. Végezelül le kell szögezni, illetve meg kell említeni mégegyszer a végén, hogy az élménybeszámoló túlzott negatív jellege ellenére bizonyos dolgok igenis jók voltak és ezek kellemes szórakozást és élményt nyújtottak: gondolok itt elsősorban Rius meglehetősen egyéni hangvételű játékvezetésére, akiben meglepő módon egy igazi rules-lawyer veszett el és magára az alaptörténetre. Megemlítendő még, hogy harmadikok lettünk, így a csapat tagjainak járó Alexandra kupon kis enyhítést jelentett az egész napos megpróbáltatásokra...

Adventure of the Werewolf - PENDRAGON

CSÜTÖRTÖK

Elkövető: Dávid

Tettestársak: Kriszián, Zsolt, Andris és Mihály

Úton...

Something Wicked This Way Comes - MIDNIGHT D&D

SZERDA

Elkövető: Krisztián

Résztvevők: Bori, Dávid, Árpi, Andris és Mihály

Meglátjuk mikor....

Give Me a Fulcrum, and I Shall Move the World! - 3OHA

HÉTFŐ-KEDD

Elkövető: Zsolt

Tettestársak: Dávid, Krisztián, Mihály

Nyár van, Szatymaz, akkor kihagyhatatlan, hogy ismét visszatérjünk a Zónába. Az elmúlt 3 nyáron folyamatosan debütáló rendszer újabb fejezetéhez értünk. És mit tehet a szegény mesemondó, enged a nyomásnak és szállítja az ilyenkor elvárt Zóna történetet, ráadásul elkövetve azt a hibát, hogy szavazásra bocsátotva milyen jellegű legyen a történet. Tudósok, ajajajajaj. Nem is tudom mire számítottak a playerek, majd kúsznak a trutyiban, meg keresgélik az anomáliákat. Először csak a HÚ meg a HÁ, aztán jön a sikítozás meg a rohangálás. Na, ha ez kell Nektek, akkor juszt sem azt kaptok a Zónából. Így történetünk kezdetén, 2005 tavaszán még nem létezik a Zóna. Eddigi történetekben a Zóna inkább a misztikumról, és egy picit a túlélésről szólt, most akkor inkább pendítsük meg a tudományos fantasztikum vonalát.

Stalkerek, akik most inkább csak „egyszerű” tudósok:

Prof. Nyikoláj Grinyko – Nobel díjas tudós, érdemei felsorolására jelen fórum is kevés volna (Mihály - fenti kép)

Dr. Mihail Gabashvili – nukleáris és magfizika szakértője, és hírszerző tiszt (Dávid)

Kirill Kocsenko – fiatal feltörekvő titán, saját elméletekkel az élőlények egyedi mágneses teréről (Krisztián)

Pavel Vorogyes ezredes – katonai hírszerző, a Jupiter Projekt katonai felelőse, (NPC, majd Dávid)

2004 nyarán, nem sokkal a Nobel díja átvétele után Nyikoláj Grinyko professzor, egy kievi konferencián "összefutott" korábbi kollégája fiával, Pavel Vorogyes ezredessel. Az ezredes apjával még a GRU-ban dolgozott együtt, és anno a szovjet taktikai atomfegyver kidolgozása felett közösen bábáskodtak. Vorogyes felreppenti a lehetőségét, hogy volna-e kedve egy kutatócsoportot vezetni. Kiemelkedő érdemei és korábbi megbízhatósága miatt a projekt tudományos vezetője lehetne. Ez egy nagyszabású és rengeteg pénzből (ukrán és orosz állami pénzekből) épülő projekt lesz. Elsődlegesen magfúzióval, részecske kísérletekkel valamint az ősrobbanás elmélet bizonyításával foglalkoznának. Ja és nem mellesleg lenyomnánk a CERN-i nagyképű kapitalista disznókat.

A KGB veterán hírszerzője, a ’86-os csernobili incidens után, Mihail Gabashvili álnéven, és svéd útlevéllel az Európai Atommagkutató Tanácsban (CERN) vállalt tudományos kutatói munkát. A hivatalos posztja mellett, a legfontosabb feladata, folyamatosan információval ellátni az anyaországot. Ezekre a megszerzett adatokra épül főleg a Jupiter Projekt. 2005 tavaszán Vorogyes ezredes hazahívja Svájcból, hogy vegyen részt az általa megszerzett információk alapján induló Jupiter projekt szakmai végrehajtásában. Ha már úgyis ő tehető „felelőssé” a CERN-i kutatási eredményeknek az orosz katonai hírszerzés kezébe juttatásáért.

A csapat legfiatalabb tagja Kirill Kocsenko (fenti kép), nem rég tért vissza másfél éves antarktiszi kutatásáról. Az ukrán Verdanszkij kutatóbázis vendégszeretetét élvezve a Föld mágneses mezejével kapcsolatos méréseket és kísérleteket végzett. A kísérletei sorén az élőlények keltette elektromágneses terek egyedi authentikációját vizsgálta. Elképzelései (és saját érzékei) szerint minden élőlény saját mágneses teret bocsát ki, ami egy sokkal pontosabb azonosítást tesz lehetővé majdan, mint egy DNS vizsgálat. És nem elhanyagolható, hogy akár egy műholdról is elvégezhető lesz.

2005 szeptemberére a kísérleti állomás elkészült. Helyszínéül a korábbi csernobili atomerőmű 1-es és 2-es blokkja szolgált lévén a kísérletek energia igénye olyan mértékű, hogy az erőmű tökéletes választásnak tűnt. Már csak azt az apró tényt sem figyelmen kívül hagyva, hogy ez a terület a 12-es katonai körzet. 1986 óta kordonnal zárt és tiltott terület. Erős katonai védelemmel rendelkezik. Mindenféle kíváncsi szemtől távol.

Az előzetes terveket átnézve két dolgot figyelt meg a professzor. Elsőként, hogy az elkészült rendszerek és tervek java kísértetiesen hasonlít a Genf környékén létesített részecskegyorsítók kialakításával. A másik, hogy valamilyen zseniális elme áttervezte illetve feljavította az eredeti terveket.

A 12-es körzetbe érve és felette átrepülve a 20 éve érintetlenül burjánzó természet és az emberi létesítmények enyészete váltakozott. Szállásul az erőmű közelében lévő Jupiter állomás adott otthon, és nevet a projektnek, ezen belül a néhai szebb napokat látott tűzoltóság épülete. A helyszínen az orosz felet tudósaink és Vorogyes ezredes képviselte. A helyszínen várta őket Sztojkov ezredes hadászati mérnők, ukrán részről a katonai vezető. Valamint Sztojkov két altisztje, akik a tudósok folyamatos személyi védelméért feleltek.

Rögtön az első napok során betolakodók, illetve szabotázs gyanúja miatt meg kellett erősíteni a szálás és az erőmű környékén a katonai védelmet. Illetve sürgetővé vált, hogy az összes eddig elkészült részecskegyorsítót, kapcsolódó rendszert, műszereket le kell ellenőrizni, hiszen az építkezés hónapjai alatt majdnem védtelenek voltak, bárki szabotálhatta ez alatt. Ez később hihetetlen jó döntésnek bizonyult, mind a megtalált hibák számából adódóan, mind pedig a projekt céljainak elérése sokkal gyorsabbá vált.

A tudósokra váró feladatok listája alább található. Előzetes számításaik szerint az összes feladat végrehajtása legalább másfél évet fog igénybe venni. Vorogyes ezredes számára ez megnyugtatónak tűnt, hiszen Svájcban, a CERN-ben, ha minden jól megy, akkor is csak 2007 év végére (kb 2 év múlva) várják az első eredményeket.

1. A meglévő rendszer tesztelése 2 GeV (giga elektronvolt) elérése

2. Elektron gyenge kölcsönhatáshoz szükséges közvetítő részecskék előállítása

3. Anti-részecskék előállítás

4. Az előállított részecskék tárolásának megoldása

5. Proton Szinktron (PS) üzembe helyezése, 28 GeV elérése

6. Szuper Proton Szinktron (SPS) beüzemelése, 40 GeV elérése

7. A Large Electron-Pozitron (LEP) ütköztető gyűrű üzembeállítása és tesztelése

8. A Low Energy Antiproton Ring (LEAR) üzembe helyezése és tesztelése

9. Az elméleti 2000 GeV megközelítése a LEP és LEAR gyűrűk segítségével

10. Higgs tömeg kísérletek

11. LEP átépítése és az Large Hadron Collider (LHC) üzembe állítása 7 TeV (tera elektronvolt) elérése

12. Abszolút nulla fok megközelítése

13. Ősrobbanás elmélet kísérleti bizonyítása

A megvalósítandó feladatok jól mutatják, hogy egyre nagyobb energiaszint elérése a cél, közben többször átépítve a rendszert. Nagyon magas energiaszintnél, és alacsony hőmérsékleten az elektron sűrűség megnő, az energia és a tömeg a végtelenbe tart. Hiszen a tömeg és az energia közt egyenes arányosság van és csak egy konstansban térnek el, a fénysebességben (E=mc2). Nagy tömegnél megnő a tömegvonzás, így egy végtelenül pici pontban végtelenül nagy tömeg lesz, ami mindent magához vonz. Ez visszafelé pedig a Nagy Bumm vagyis az Ősrobbanás elmélet vizsgálatára ad lehetőséget. Az alábbi táblázat alapján jól látható, hogy a 7 TeV elérése jól közelíti a fénysebességet. Vagyis a cél a 7 TeV feletti energiaszint elérése.

Energia x fénysebesség

1 eV = 1,612 176 53 *10-19 J 0,00005

1 MeV 0,046

1 GeV 0,876 – PS, SPS

1 TeV 0,99999956 – LEP + LEAR

7 TeV 0,999999991 –LHC

Az idő múlásával tudósaink szépen haladtak a megfelelő projekt fázisokon előre. Számos kiváló ötletet látott napvilágot, hamar kiderült, hogy a három tudós a kezdeti borúlátás ellenére is kiválóan tud együttműködni. Létrehoztak olyan hasznos eszközöket, mint például a Pörzsölőt (avagy részecsketároló, energiaellátó, higany izotóp akkumlátor). A gyorsító gyűrűk helyett rezonáns üvegeket és speciális rézgömböket terveztek (fenti kép). A tervezetnél előbb készültek el mindennel. Mindezek ellenére Vorogyes ezredes kézzel fogható eredményeket is akart nem csak lombik cuccot. Ezért Kirillre rákényszerítette, hogy a szabadidejében dolgozzon valami fegyveren. A hadsereg számára azonnal hasznosíthatón. A részesecskék tárolására kialakított akkumlátorokról (Pörzsölőről) adott egy módosított tervet. Később a professzor meglátva tervet ismét annak a zseninek a keze munkáját vélte felfedezni, akiét már korábban is látta. A prof valahogy fiatal önmagát láthatta meg Kirillben, ezért szívesen segített a fejlesztésben, és hát Gabashvilit sem hagyták ki. Így szabadidejükben a tudósaink elkészítettek egy plazma ágyút, amit pár mókás kísérlet keretébe teszteltek is egy közeli romos gyárudvaron. Vortex Gun-nak (вихревой пушкой) nevezték el.

2006 áprilisára a rendszer alkalmassá vált az LHC (fenti képen) teszt üzemére. 11-én délután azonban problémák adódtak, félő volt, hogy az erőmű és számos berendezés nem alkalmas a 7 TeV elérésére. A katonák szerették volna, ha ennek ellenére tovább folynak a kísérletek a meglévő eszközökkel. Este Sztojkov bejelentette, hogy az ukrán hadsereg átveszi a projekt feletti vezetést, az orosz katonákat elküldik, ha ők akarnak, maradhatnak, de mostantól ő vezeti a projektet.

A helyzet tisztázására éjjel egy helikopter is érkezett. Paranoid tudósaink biztosak voltak benne, hogy az ő likvidálásukra érkeznek. Gabashvili, még egy ablakpárkányon történő menekülési manővert is bevetett. Illetve a prof előkészítette a ciánkapszulákat végszükség esetére. Azonban csak Vorogyes ezredes érkezett. Aki megpróbálta oldani a kedélyeket, próbált hatni a professzorra, azzal hogy az apjában megbízott és ő ugyan azokat az értékeket képviseli. Megpróbálta elmagyarázni, hogy az ukránoknak eddig volt szükségük az orosz támogatásra és most megpróbálják őket kitenni, de ezt az orosz vezetés nem fogja hagyni. Tudósaink ennek ellenére éltek a gyanúperrel, hogy így távol a világtól megvezetik őket.

Kitudja meddig fajult volna a dolog, ha nem jön vészhívás a reaktorból, hogy megtámadták a vezérlőtermet és lövések hangzottak a rádióból. Vorogyes helikopterével pár perc alatt a reaktorhoz értek, ahol elég súlyosnak tűnt a helyzet. Sztojkov ezredes pár emberével elfoglalta a reaktor vezérlőtermét és elbarikádozta magát. Mire sikerült a többi katonának rátörni az ajtót, és végezni az embereivel, addigra a vezérlő konzoljain egy már egy kísérletet folyamatai futottak. Mielőtt bármit tehettek volna Sztojkov fejbe lőtte magát. Utolsó mondatával közölte, hogy ha már nem ismerték el a terveit és tudását, akkor ezt kapják.

Tudósaink felmérték, hogy Sztojkov módosította LHC teszt kísérletet és rögtön az Ősrobbanás gyakorlatias részére ugrott. A prof felismerte, hogy az eddig látott tervek hátterében Sztojkov zseniális elméje állt. Sikerült felmérniük, hogy a folyamatokat valószínűleg nem fogják tudni leállítani. Próbálták ugyan, de csak arra jutottak, hogy nagyobb veszélynek teszik ki a reaktort. Az elindított folyamatok megállíthatatlannak és visszafordíthatatlannak tűnt, a reaktor sem fogja sokáig bírni. A katonákat és többi személyzetet kiterelték a vezérlőből.

És ha most arra gondolnánk, hogy egy nagy robbanás és már ki is alakult a Zóna, akkor tévedünk. Ezzel még csak az első játék napnak lett vége.

Erős rezgések és robbanások rázták meg a vezérlőt. Lassan elkezdet minden széthullani, forgószél tépte le az épület darabjait. Aztán egy hatalmas rengés után eltűntek a vezérlő külső burkolati elemei. Mintha egy feketelyuk szippantana be mindent, ami kikerül a vezérlőn kívülre az abban a pillanatban eltűnik a kinti sötétségben. A kinti éjszaka ekkor hirtelen megszűnt, a külvilágban az éjjelek és nappalok váltakozása elkezdett felgyorsulni, annyira, hogy egy idő után, már csak állandó szürkeségnek tűnt. Megváltozott a világ, a növényzet, az éghajlat.

Ebben a pillanatban Gabashvili elővette a pisztolyát és mielőtt a többiek érdemben megakadályozhatták volna a fejéhez emelte, mint pár perccel korábban Sztojkov. Azonban a lövés nem volt halálos, megpróbálták ellátni a sérülését, de így is életveszélyes állapotban volt. Visszatértek a külső események megfigyeléséhez. Olybá tűnt, mintha a kinti világban az idő visszafelé folyna, elérték a földtörténeti korokat, a nap egyre halványabb lett, majd kihunyt.

Ekkor a haldokló Gabashvili ismét magára irányította a figyelmet. Elkúszott a vezérlő széléig és kivetette magát. A szűkülő világegyetem magába szippantotta őt is. (innentől Dávid Vorogyes ezredest vitte tovább).

A külső világegyetem elérte a kiindulási pontját. A vezérlő és a hozzá csatolt 2-es reaktor, mint valami időgép Sztojkov kísérletében visszarepítette tudósainkat a világegyetemünk születésének pillanatába. De a folyamatok ekkor nem értek véget. Kápráztató robbanással a Világegyetem tágulni kezdett. Végignézhették ismét a Föld kialakulását a kezdeti formálódástól a különböző földtörténeti korokon át. Azonban a folyamat egyszer csak leállt. A látvány alapján nem jutottak vissza a kiindulási időpontba. Kint nyitvatermőket, és óriási fenyőket, vad vegetációt láttak. Hamar észrevették, hogy a reaktor lemerült, nincs annyi energiája, hogy az „időgépüket” tovább hajtsa. Számításaik szerint valahol a Triász-Jura-Kréta időszakban lehettek.

Szerencsére Kirill a nála lévő saját fejlesztésű műszerei segítségével nem is túl messze a vezérlőtől energiaforrást érzékelt. A sugárvédő ruhákban túrára indultak. Alig pár száz méter múlva avarral és félig földdel borítva egy fémesen csillogó háromszög alapú építményt leltek. Oldalai kb 20 méter hosszúak, a háromszög mindhárom csúcsánál 1-1, nagyjából 1 méter átmérőjű 5 méter mély furatok voltak láthatóak. Az egyik oldalnál pedig tolóajtóra leltek. Az ajtó érintésükre félresiklott. Odabent nem emberi méretekre tervezett belső kialakítás mellett, nem földi eredetű gépezetekre (számítógépekre) bukkantak. A bent lévő légkör sugárzása és biológia szennyezettsége ellen még a védőruhájuk sem bizonyult hatásosnak. Hatalmas dózisokban nyelték mindhárman a veszélyes anyagokat. Ezt csak tetézte, amikor az egyik szekrényből, mint valami hűtőkamrából kieresztették az építmény lakóját. Az idegen lény lehetett vagy 4 méter magas, vékony, csontos szikár testére éjfekete bőre szorosan tapadt. Számos csontkinövése félelmetes fegyvernek tűnt. Humanoid felépítése mellett patás lábai bőrszárnya és szarvai ördögi megjelenést kölcsönöztek neki. Vorogyes megpróbálta lelőni, de az AK golyói lepattogtak a testéről. Mindhármuk teste lebénult, amikor meghallották a lény hangját a fejükben. Szavak nélkül kiszedte belőlük kik ők és hogy jutottak ide. Elárulta, hogy ő csak egy őrszem, és szívesen odaadja az egyik generátorát, hogy visszajussanak a saját korukba.

Visszatérve a vezérlőbe a lénytől kapott furcsa generátorral azonnal belefogtak a szerelésbe és az utazás paramétereinek kiszámításba. És ekkor felmerült bennük, hogy oda utazhatnak, ahová csak akarnak. A döntés végül az lett, hogy kipróbálják, hogy egyáltalán működik-e, ezért elsőnek ismert időszakba, napjaink elé egy picivel mennek. Ment gond nélkül. Látták, hogy az erőmű éppen épül. Ezután még elugrottak picit a jövőbe. Mindenfelé vad növényzet burjánzott. Még picit előre: lassan eltűntek növények és lassan elsivatagosodott a táj.

Hosszas vita után arra a döntésre jutottak, hogy visszaviszik a vezérlőt abba pillanatban, amikor a kísérlet beindult és ők elindultak a múltba. A számításik pontosnak bizonyultak. Megérkeztek. Odakint épségben megvolt az erőmű, látszódtak a korábbi lövöldözés nyomai. Akár meg is nyugodhattak volna, ha nem kelti fel a figyelműket egy érdekes jelenség az idegen generátoron. Egy kijelzőn vonalkód szerű jelek jelentek meg, olyanok, mint amit az idegen lény őrhelyén is láttak. A jelek egyre fogyóban voltak, mint valami visszaszámlálás.

Amikor elérte a nullát hirtelen éles vakító fehér fény tört elő belőle az ég felé, ki az űrbe. A generátor megrázkódott és elkezdte, mint valami szivattyú berántani a környezetében lévő tárgyakat. Az ereje egyre jobban nőt, hamarosan egyre nagyobb és nehezebb tárgyak estek áldozatul. Hőseink rájöttek, hogy a generátor inkább egy trójai faló, és ők maguk hozták be a világunkba. Realizálták, hogy ha ez így folytatódik, akkor a szívó hatás a reaktorokat sem fogja kímélni. Azonnal menekülőre fogták. Szerencsére Vorogyes helikoptere a közelben parkolt. Mire beindították és elkezdtek felszállni, addigra a vezérlőből már szinte semmi sem maradt, a talaj felgyűrődött és a reaktor egyik betonfala már rogyadozott. A nukleáris robbanás lökéshulláma már több kilométer távolságban érte utol helikopterüket.

2006. április 12-én hajnali 2 óra 33 perckor a Zóna megszületett.

Próbáltam ebben a Zóna történetben valami egész mást elmesélni a Zónáról. Illetve egész más jellegű történetet felépíteni. Közelebb vinni a tudományos vonalat a játékosokhoz. És az, hogy a tudomány mikor súrolta a fantasztikum határát, ezt mindenkinek a képzeletére bízom. Mindenesetre sokáig emlékezni fogok a játékosok döbbent arcára, amikor eléjük tettem az elvégzendő feladatok listáját.

Cтрелять Aмериканцев! - T-CORTEX

VASÁRNAP-HÉTFŐ

Elkövető: Mihály

Tettestársak: Zsolt, Dávid, Krisztián

Három hősünk és a szláv nyelvekben járatos filozófia professzor, Alexander Grinyko egy összetákolt helikopterrel útnak indult az ukrajnai Pripjatyba, hogy felvegyék a kapcsolatot Koncsalovszkij tábornokkal, a Vörös Ellenállás vezetőjével.

A több mint 1000 mérföldes repülőút éjszakai leszállásokkal, üzemanyag utánpótlás utáni kutatással és állandó éberséggel telt. A harmadik és egyben utolsó éjszakán azonban besétáltak egy csapdába. Az Agrocor mezőgazdasági állomáson élénk tűzharcba keveredtek két T-600-assal, amikről később kiderült hogy átprogramozott egységek. Bár sikerült elpusztítani támadóikat, életét vesztette az az egyetlen ember is aki vélhetőleg a parancsokat osztotta nekik és kérdéseikre válaszolhatott volna.

Az elpusztult páncélozott járműben egy analóg dekóderre bukkantak, aminek segítségével lefordíthatták a Vörös Ellenállás rádióadását, mely végtelenítve sugárzott szovjet pártgyűlések felvételei alá rejtve folyt. Az eleinte ellenséges hangvételű beszélgetés John Connor diplomáciai képességeinek és Grinyko érzékletes tolmácsolásának köszönhetően végül enyhült némiképp. Az oroszok ráálltak egy találkozóra, így hőseink hátrahagyták azt az intelligens bombát amit egy lelőtt H/K bombázó roncsaiban találtak és aduként szándékoztak használni.

Egy kiüresedett rakétasiló melletti bunkernél végre találkozhattak a rendkívül mogorva és szigorú Koncsalovszkij tábornokkal (felső kép) és kíséretével aminek megdöbbentően nagy hányadát különböző átprogramozott gépek alkották. Connornak meglehetősen sok energiájába került felolvasztani a fagyos oroszt, ehhez fel kellett fednie a duplikáció valamint az időutazás tényét illetve rendelkezésére bocsátani azokat az adatokat és bizonyítékokat amik ezeket igazolták. Cserébe a tábornok elárulta, hogy a MIR-t már megsemmisítették, de véleménye szerint azt a Skynet már korábban magába olvasztotta, ők csak a hátramaradt rendszereket számolták fel. Koncsalovszkij a tárgyalás után a bizonyítékokkal visszautazott Pripjatyba, addig Connorék a bunker és a hátrahagyott őrök vendégszeretetét élvezték.

Két nappal később a tábornok utasítására ismét csatlakoztak hozzá, ezúttal már a rendkívüli mód megerősített kísértetvárosban, Pripjatyban. A területet messze elkerülik a Skynet gépei, mivel a Csernobil NPP valami olyan ismeretlen eredetű sugárzást bocsát ki mely lehetetlenné teszi a egységek közti kommunikációt. A kielemzett információk és az időutazás tényének ismeretében Koncsalovszkij arra a következtetésre jutott, hogy kell lennie a múltban valakinek vagy valaminek, aki/ami összefogta azokat az eseményeket és személyeket, melyek a Skynet elindításához vezettek. A két vezető megegyezett egy esetleges szövetség megkötésében, melyet Koncsalovszkij bevallása szerint addig szándékozik betartani amíg sikerül felszámolni az Időelmozdítót és az azt megelőző technológiákat, melyeket ő az elsődleges fenyegetésnek tart.

A mi Connorunk a szövetség megkötésének illetve az azt követő csapásmérések részleteinek kidolgozását a Serrano Pointban maradt Connorra hagyta. Ő maga Waitmannal, Dash-el és Grinykóval elindult Kína felé, hogy kapcsolatba lépjenek az ottani ellenállással és felkutassák a LIAN-t, a kínai rakétavédelmi rendszert irányító számítógép bázisát.

He Could Be the One - FEAR ITSELF

PÉNTEK-SZOMBAT

Elkövető: Zsolt
Tettestérsak: Dávid, Krisztián, Andris és Mihály

Szatymaz vajon mi?

Ötödik szatymazi táborozásunkat tudhatjuk magunk mögött, mely több szempontból is emlékezetes volt. Először is, az üzemeltetők tavaly óta egy rakás nagyobbacska fát kigyaktak, így az árnyékos helyek száma megcsappant, nem csoda hát hogy sátorpavilonunk a nap közepére fehér vászonkuktává változott. A hőben a tesco ventillátor folytatott kínkeserves küzdelmet az elemekkel, a megváltást azonban mégiscsak a hűvös medence nyújtotta. A táborozók nem voltak túl sokan, talán egy kicsivel többen mint tavaly, viszont egyre szaporodnak a gyerekek. Itt is, ott is feltűnt egy-egy kisebb palánta néhány nap erejéig, a felnőttéválás drámai méreteket kezd ölteni. Alant a jól ismert, enyhén beázós faházak, melyek PinkTsunamii szerint leginkább baromfifarmokra emlékeztetnek, ám az kétségtelen hogy az 50+ decibelnyi horkolást statikailag jól bírják.

A játékmenü elég színesre sikerült: tollamból debütált két új játék (az egyik csekély két éves késéssel), de emellett visszatértünk a Zónába, partot értünk Zabhelában, hasítottuk Breland égboltját, átléptünk egy Csillagkapun, végül a vállalkozó kedvűek visszatértek a jégkorszakba. Conan vasvillás parasztokkal vívott, a Zóna működése tovább finomult, ám Arthur lovagjai ezúttal otthon maradtak erőt gyűjteni, ugyanis legközelebb egy vérfarkassal kell szembeszálljanak.

Ha minden jól megy, jövőre a 20-dik táborban újra találkozunk!