The Handover Trilogy Part III. A Better Tomorrow - HKAT! 2

 

Конец детства - первые шаги - эпизод III. - 3OHA

Miután LeXeR alaposan megfigyelte a vonatgyár környékét, elvetették a frontális támadás, illetve az elterelő támadás ötletét is. Bár LeXeR a biztonság kedvéért a mozdonyt és pár őrhelyet ellátott távolról indítható aknákkal. Hátha jól jön még.

A terv szerint megpróbálnak beosonni a csatornanyíláson keresztül, bent pedig „helyi” katonáknak, tudósoknak álcázzák magukat. A csatorna lejárat környékét apró, zölden fluoreszkáló, Zeolit pernye vette körül. Óvatosan leereszkedtek a csatorna kürtőjén. A kellő óvatosság nem is volt alaptalan, ugyanis a csatorna aljában összegyűlt víz hártyavékonyan befagyott jege egy nyomásérzékeny bombát rejtett. Mivel a jég ebben a hidegben kb. 1-2 óra alatt fagy be ennyire, joggal feltételezték, hogy valaki járt erre. És nem is olyan régen. Ezért elsőként a gyártól távolodva kezdték meg a felderítést, nehogy valaki hátba kapja őket. Alig haladtak ötven métert, amikor hirtelen gázszag öntötte el a csatornát, a távolból pedig egy ideges hang szólította fel őket a fegyvereik letételére, vagy kénytelen lesz megpörkölni mindnyájukat. LeXeR felismerte a hang tulajdonosát, a Bohóc névre hallgató stalkert. Sikerült meggyőzniük, hogy nem akarnak ártani neki.

A Bohóc rejteke a csatorna két oldalán kivájt üregből állt, amiből az egyiket raktárnak, a másikat lakótérnek használt. A rejtekhely többszintű csapda rendszer védte az óvatlan behatolóktól, ennek csak az egyik része volt a gázzal elárasztható rész. A csatorna folytatásában egy szúnyogpilis terpeszkedett, blokkolva a továbbjutást vagy az onnan bejutást. Ennek hatékony működéséről az egész csapat meggyőződött. A csatorna másik vége valóban a gyárba vezetett, egy öltözőbe, amit az ott hemzsegő katonák is használtak, így Bohóc nem merészkedett oda.

Miután Darius úgy gondolta, nincs több hasznukra a Bohóc, szemtanú meg nem kell, hirtelen fegyvert rántott. LeXeR is felmérve a szituációt csatlakozott a harchoz. Keménycukor próbált eltereléssel segíteni az eddig elég sutának és idegesnek tűnő stalkernek, aki valamilyen belső ösztöntől vezérelve nagyon gyorsan reagált. Mire Darius a fegyverét előrántotta volna már bevetette magát a folyosóba és a szúnyogpilis felé menekült. Az utána eresztett sorozatok is elkerülték. Egyszerűen eltűnt a csatornában. Ahol belépett a szúnyogpilisbe ott csak zöldesen derengő pernye maradt. Pont olyan, mint a kürtő bejáratában, ahol lemásztak. Miből is gondolták, hogy egy hat éve a Zónában élő stalkert csak úgy lepuffanthatnak?

Mielőtt a gyár felé indultak LeXeR meggyőződött arról, hogy a kürtő feljárat használható-e még, nem rakott-e oda is valamit a Bohóc. Óvatossága mentette csak meg attól, hogy a kijáratra nehezedő gravitációs koncentráció nem zúzta halálra. Nincs más kijárat, mint a gyár.

A csatorna több száz méteren keresztül nyílegyenesen a gyár felé vezetett, helyenként szennyvízbeömlő nyílásokkal. Hamarosan egy elhagyott öltözőben találták magukat. Innen az útjuk a gigantikus szerelőcsarnokig, ahol vélhetően a leletet rejtegették, szinte akadálytalan volt. Haladtukban két bagózó katona elcsípett beszélgetéséből kiderült, hogy a kutatás vezetője Vorogyes ezredes (aki egyébként a 12-es Katonai Körzet vezetője) személyesen itt tartózkodik.

A szerelőcsarnok kapuját két tank őrizte, az egyik normálisan a talpán állt, láthatóan nem a behatolóktól védve a csarnokot, hanem ágyúval befelé, inkább a kitörőktől védve a külvilágot. A másik kicsavarodva, mintha óriás markok csavartak volna rajta egyet, majd mókás kedvükben felragasztották volna a mennyezetre. A csarnok másik végében gigantikus gépek árnyékában fehér katonai kutatósátrak rejtőztek. Mellettük pedig egy ponyvával körül vett és kitakart rész terült el. Alig tartózkodott katona a csarnokban, köszönhetően szerencsésen megválasztott időpontnak. A kutatósátrakban egyetlen embert találtak, agyveleje úgy loccsant ki a monitorra, hogy meg sem tudta, hogy miért is kell meghalnia.

Az eltakart terület egy hatalmas, a föld belsejébe vezető, mély kürtőt takart, aminek a kijáratában, mint valami szürreális fém pók terpeszkedett egy idegen jármű. Részben még a kürtőbe ékelődve, részben ízelt lábaira támaszkodva és fél térdre rogyva csillogott. Az ajtónak látszó része nyitva, a külsején több, a tankoktól származó, lövés nyom. Látszólag az üregből a saját lábán mászott elő a szerkezet, majd elvesztette a lánctalpasokkal szembeni küzdelmet. Sting szerint a kráter alján lévő üledékes kőzetből ítélve több millió éve lehetett ott.

Az idegen járműben jól látható, hogy a hely kialakítása embernél nagyobb lény számára tervezett. Ezért is meglepő, hogy a négy fekvőhely, vagy inkább sztáziskád emberi méretű. Másrészről a négy kád még működő számítógépei valamelyest reagáltak, főleg LeXeR közeledésére. Adatokat tartalmaztak a korábbi lakóikról. Akik nem voltak mások, mint LeXeR, Hentes, Hekker és a negyediké a legmeglepőbb módon nem Holtágé, hanem a Bohócé volt.

Azonban mielőtt mély filozófiai vitába bocsátkozhattak volna rájuk rontottak a katonák. Sting, aki nem volt bent az idegen járműben, fogságba esett, a többiek pedig a zárótűz elől a jármű mélyébe húzódtak. Az amúgy is számos sebbel rendelkező Darius újabb lövéseket hárított a saját testével. A katonákat vezető Vorogyes ezredes felszólította őket a megadásra, de mivel ez láthatólag nem segített utasította a tankot, hogy lője darabokra őket. Eközben odabent lázas kísérletek folytak az idegen szerkezet fegyverzetének beindítására. Némi próbálkozás után a gépezet beindult és sikerült intuitív módon valamelyest kezelni.

A jármű hatalmas recsegés ropogás közepette meglendült felfelé. Az egyetlen még működő tank egy energia lökés hatására kivágódott a gyárudvarra. Az amúgy is romos csarnok mennyezetén újabb lyukat ütve kivágódott az jármű az ég felé. Mivel a jármű részben sérült, részben nyitva volt, a pilóták pedig nem álltak a helyzet magaslatán, így a jármű útvonala rövid ideig egyenesen fel, majd valamivel enyhébb szögben lefelé folytatódott.

Sikerült elkerülni az azonnali földbe csapódást, de pár perces repülés után azonban már elkerülhetetlenné vált a zuhanás. Szerencsére a föld helyett a folyó felé sikerült navigálni a járművet. A becsapódás előtt mindhárman bebújtak egy-egy sztáziskádba. Ez megfelelően tompította is az ütődés mértékét. A nyitott ajtón keresztül szinte azonnal betódult a jeges folyó vize, a jármű pedig gyors ütemben süllyedni kezdett. Keménycukor visszaúszott és kirángatta az eszméletlen Darius testét. Átfagyva, fáradtan és sérülten sikerült a partra evickélniük. Darius továbbra is eszméletlen maradt. Ideiglenesen egy felfordult tanker belsejében találtak menedéket, hogy megvitassák, hogy kimenjenek vagy maradjanak-e.

Конец детства - первые шаги - эпизод II. - 3OHA

Szerencsére mindenki jelen volt, aki az előző játék alkalommal is, így teljes személyzettel folytathattuk a történetet.

Az előző szessön alkalmával alig történt előrelépés az eredeti cél felé. Javarészt a felbérelt B csapat árulása és az ő lefegyverzésük tette ki az eseményeket.

Az azonnal látszott, hogy az eredeti terv B csapat hiányában eléggé esélytelen. Még úgy is, hogy Boriszt élve találták az egyik láda mögött. Egy ideig arról folyt a vita, hogy hagyják a fenébe az egészet, de végül amellett döntöttek, hogy maradnak. Praktikus lenne szétnézni az alagútban és a gyár környékén.

Nagyjából eddig tartott a tervezgetés, amikor kintről gépkocsik motorjának a hangjára lettek figyelmesek. Valószínűleg a szajrét összeszedő katonák értesítették a parancsnokukat, a vonatról lelopakodó alakokról. Egy hangosbeszélőn keresztül az Ukrán Hadsereg őrmestere felszólította őket a megadásra. De szinte idejük sem volt lépni, mert azonnal könnygáz gránátok kezdtek záporozni az épület ablakain keresztül. Illetve a hátsó ajtón keresztül elkezdődött a behatolás. Az elején túlerőben lévő katonák mind erő, mind helyzeti fölénye lelohadt, amikor Keménycukor és Darius aktívan elkezdték használni Zóna képességeiket.

A harcban Darius ( bal oldali kép) megmutatta miért is rettegik. Kapott vagy 3-4 géppuska sorozatot, 2 gránátot. Majd az UAZ-zal menekülő katona a peronról leugratva egyenesen, a lábán már alig álló, Dariusnak hajtott. A katona egy pillanatra még megállt, hogy ha kell, egy utolsó lövéssel végezzen a hírhedt maffiózóval. Azonban az felkelt a hóból, mintha mi sem történt volna, mellkasán egy UAZ első hűtőmaszkjának lenyomatával és lőfegyver híján késével rontva a katonára. A katona ijedtében és elkeseredésében padlógázzal menekült a helyszínről. Rossznyelvek szerint Darius csak azért hagyta a katonát elfutni, hogy legyen, aki hírül viszi legyőzhetetlenségét.

Hamar összekapták magukat és az állomáson lévő motoros hajtánnyal távoztak, mielőtt az elmenekült katona erősítést hozna. Rövid út után elérték a leágazást, a váltót átállítva rá is hajtottak a látszólag vakvágányra. Azonban a sziklafal egy jól álcázott alagutat rejtett.

Alaposabban átvizsgálva az alagutat és környékét, kiderült, hogy a váltót nem rég használták. Az alagút első pár tíz méterét primitív robbanószerkezettel aláaknázták, illetve az alagútban lévő sötét, masszaszerű anomáliát valaki búvóhelyként használja, illetve használta. A feketeségből sikerült a lakó holttestét is kiszedni.

Az alagút másik végében tényleg ott állt egy régi dízelmozdony. Illetve az alagút kijáratától párszáz méterre a vonatgyár. A gyár erős katonai őrizet alatt állt. LeXeR felmérése alapján az őröket rendszeresen cserélik, és a posztok számából ítélve közel ötven katona vigyázta a létesítményt. A vonat beindításának ötlete, majd robbanószerrel telepakolva nekihajtani a gyár kapujának és a barikádnak reménytelennek tűnt. Mire az ósdi szerkezet, ha egyáltalán beindul, akkora zajt csap, hogy már a fél ukrán hadsereg készenlétben lesz. Marad az észrevétlen behatolás a szennyvízcsatornán keresztül.

Конец детства - первые шаги - эпизод I. - 3OHA

Szinte meglepetésként hathat, hogy nem nyáron, Szatymazon, hanem tél közepén kerestük fel a Zónát. Ennek megfelelően a Zónában is fagy és hó uralkodik, na, de ne rohanjunk ennyire előre.

Stalkerek:

Darius – stalker „mester”, civilben ukrán alvilági figura, kiváló ismeretséggel Zónán kívül és belül is (Gábor)

Holtág – tapasztalt stalker, aki vélhetően magától a Zónától esett teherbe, lánya Keménycukor (Mihály)

Keménycukor – Holtág lánya, fejlődési sebességénél csak mentális képességei hihetetlenebbek (Mihály)

LeXeR – szuicid hajlamú veterán katona és stalker, kering a hír, hogy aki vele megy be nem biztos, hogy ki is jön (Dávid)

Sting – Kutató, a Zóna ismerője, több érdekcsoport számára is szívesen áruba bocsátja tudását (Andris)

2013 decemberében járunk. Holtág lánya, Keménycukor (fenti kép), már 6 éves is elmúlt. Más, mint a többi gyerek és nem csak azért, mert anyja ezt szajkózza állandóan. Rendkívül gyors növekedése nem kerülheti el senki figyelmét, így nem jár iskolába. Kis gyermekkori barátai, akikkel az utcában játszott lemorzsolódnak. Külső szemlélő számára olyan 14-15 éves lehet. Holtág már alig tudja türtőztetni magát, hogy lányát elvigye a Zónába, így pont kapóra jött az az információ, amit Darius szállított.

A 12-es Katonai Körzet területén a hadsereg talált valamit. Valamit, amit akkora titok övez, hogy sem a tudósokat sem a katonákat nem engedik el onnan. Eddig is csak annyi szivárgott ki a Leletről, hogy a Zóna kialakulásának kulcsát találták meg.

A Lelet jelenleg egy régi vonatgyárban található. Darius eredeti terve szerint két csapattal közelítik meg a helyszínt. A terv röviden, hogy a B csapat eltereli a figyelmet és ezt kihasználva az A csapat bejut és megszerzi, amit lehet. Egy szennyvízelvezetőn keresztül a gyár vizesblokkjába jutnának be. A B csapat pedig a vonatgyár közelében lévő alagúton keresztül, az ott porosodó dízelvonatot kihasználva próbálja a figyelmet magára vonni. Az A csapat főleg a játékos karakterekből állna. A B csapat tagjai: keménytökű zsoldosok, kiugrott katonák, páran már stalkerként is tevékenykednek. Darius előre gondoskodott arról, hogy a B csapatban is legyen saját megbízható embere (Borisz), ez később még jól jött.

A Zónába behatolást egy katonai vonaton sikerült megejteni. Darius megállt egy vasúti kereszteződésben, amin egy katonai vonat áthaladt, lassított, és megállt pár másodpercre. Ez a pár másodperc bőven elég volt, hogy a kocsival felhajtson a leghátsó vagonba, a vonat már indult is tovább. Nem sokkal ezután a Zóna körülbelüli határát átlépve a kocsit hirtelen éles, vakító fehérfény töltötte meg.

Keménycukor és LeXeR azonnal egy másik helyen találták magukat. Egy sötét szobában álltak, hatalmas üvegfal előtt. Az üveg túloldalán egy orvosokkal teli műtő és a műtőasztalra leszíjazott Holtág. Keménycukor apró, vékony kezét lassan LeXeR hatalmas markába csúsztatja és felnéz rá. „Ugye a maminak nem lesz semmi baja?”. Erre a mondatra tér vissza mindenkinek a látása a kocsiban. Azonban Holtág hiányzik. Teljesen eltűnt.

Szinte még felocsúdni sem maradt idejük Holtág eltűnésén, amikor a vonat lassan begördült egy apró állomásra, ahol a többiek vártak rájuk. Mielőtt beóvakodhattak volna az épületbe, észrevették, hogy két katona levesz pár ládát a vonatról. Illetve egyikük el is sétált ahhoz a ponthoz, ahol rejtőztek. LeXeR szerint észre is vette őket, de végül mintha misem történt volna visszaszálltak a vonatra, az pedig tovább robogott.

Az állomás épületben már ott várták őket a leendő B csapat emberei. Dariusnak feltűnt, hogy Borisz a beépített embere, nincs ott. LeXeRnek pedig olybá tűnt, mintha túlságosan is felkészülten várták volna az érkezésüket.

"Darius! Ruszlán ajándékát hoztuk!"Ezzel a bent lévő gruntok mind tüzet nyitottak. Kaotikus és véres harc vette kezdetét. A kezdeti meglepetést sikerült stalkereinknek legyűrniük, sőt LeXeR a kint rejtőző mesterlövészt is menekülésre késztette.

Ez volt az első olyan Zóna mesém, amiben több játékos illetve igazi sok szereplős harc bontakozott ki. A rendszer jól viselte a terhelést. Elsőként használták a játékosok aktívan a metafizikus (zóna) képességeiket, az is működő képesnek tűnt, bár a sok számolgatás bonyolult és döcögössé teszi.

Give Me a Fulcrum, and I Shall Move the World! - 3OHA

HÉTFŐ-KEDD

Elkövető: Zsolt

Tettestársak: Dávid, Krisztián, Mihály

Nyár van, Szatymaz, akkor kihagyhatatlan, hogy ismét visszatérjünk a Zónába. Az elmúlt 3 nyáron folyamatosan debütáló rendszer újabb fejezetéhez értünk. És mit tehet a szegény mesemondó, enged a nyomásnak és szállítja az ilyenkor elvárt Zóna történetet, ráadásul elkövetve azt a hibát, hogy szavazásra bocsátotva milyen jellegű legyen a történet. Tudósok, ajajajajaj. Nem is tudom mire számítottak a playerek, majd kúsznak a trutyiban, meg keresgélik az anomáliákat. Először csak a HÚ meg a HÁ, aztán jön a sikítozás meg a rohangálás. Na, ha ez kell Nektek, akkor juszt sem azt kaptok a Zónából. Így történetünk kezdetén, 2005 tavaszán még nem létezik a Zóna. Eddigi történetekben a Zóna inkább a misztikumról, és egy picit a túlélésről szólt, most akkor inkább pendítsük meg a tudományos fantasztikum vonalát.

Stalkerek, akik most inkább csak „egyszerű” tudósok:

Prof. Nyikoláj Grinyko – Nobel díjas tudós, érdemei felsorolására jelen fórum is kevés volna (Mihály - fenti kép)

Dr. Mihail Gabashvili – nukleáris és magfizika szakértője, és hírszerző tiszt (Dávid)

Kirill Kocsenko – fiatal feltörekvő titán, saját elméletekkel az élőlények egyedi mágneses teréről (Krisztián)

Pavel Vorogyes ezredes – katonai hírszerző, a Jupiter Projekt katonai felelőse, (NPC, majd Dávid)

2004 nyarán, nem sokkal a Nobel díja átvétele után Nyikoláj Grinyko professzor, egy kievi konferencián "összefutott" korábbi kollégája fiával, Pavel Vorogyes ezredessel. Az ezredes apjával még a GRU-ban dolgozott együtt, és anno a szovjet taktikai atomfegyver kidolgozása felett közösen bábáskodtak. Vorogyes felreppenti a lehetőségét, hogy volna-e kedve egy kutatócsoportot vezetni. Kiemelkedő érdemei és korábbi megbízhatósága miatt a projekt tudományos vezetője lehetne. Ez egy nagyszabású és rengeteg pénzből (ukrán és orosz állami pénzekből) épülő projekt lesz. Elsődlegesen magfúzióval, részecske kísérletekkel valamint az ősrobbanás elmélet bizonyításával foglalkoznának. Ja és nem mellesleg lenyomnánk a CERN-i nagyképű kapitalista disznókat.

A KGB veterán hírszerzője, a ’86-os csernobili incidens után, Mihail Gabashvili álnéven, és svéd útlevéllel az Európai Atommagkutató Tanácsban (CERN) vállalt tudományos kutatói munkát. A hivatalos posztja mellett, a legfontosabb feladata, folyamatosan információval ellátni az anyaországot. Ezekre a megszerzett adatokra épül főleg a Jupiter Projekt. 2005 tavaszán Vorogyes ezredes hazahívja Svájcból, hogy vegyen részt az általa megszerzett információk alapján induló Jupiter projekt szakmai végrehajtásában. Ha már úgyis ő tehető „felelőssé” a CERN-i kutatási eredményeknek az orosz katonai hírszerzés kezébe juttatásáért.

A csapat legfiatalabb tagja Kirill Kocsenko (fenti kép), nem rég tért vissza másfél éves antarktiszi kutatásáról. Az ukrán Verdanszkij kutatóbázis vendégszeretetét élvezve a Föld mágneses mezejével kapcsolatos méréseket és kísérleteket végzett. A kísérletei sorén az élőlények keltette elektromágneses terek egyedi authentikációját vizsgálta. Elképzelései (és saját érzékei) szerint minden élőlény saját mágneses teret bocsát ki, ami egy sokkal pontosabb azonosítást tesz lehetővé majdan, mint egy DNS vizsgálat. És nem elhanyagolható, hogy akár egy műholdról is elvégezhető lesz.

2005 szeptemberére a kísérleti állomás elkészült. Helyszínéül a korábbi csernobili atomerőmű 1-es és 2-es blokkja szolgált lévén a kísérletek energia igénye olyan mértékű, hogy az erőmű tökéletes választásnak tűnt. Már csak azt az apró tényt sem figyelmen kívül hagyva, hogy ez a terület a 12-es katonai körzet. 1986 óta kordonnal zárt és tiltott terület. Erős katonai védelemmel rendelkezik. Mindenféle kíváncsi szemtől távol.

Az előzetes terveket átnézve két dolgot figyelt meg a professzor. Elsőként, hogy az elkészült rendszerek és tervek java kísértetiesen hasonlít a Genf környékén létesített részecskegyorsítók kialakításával. A másik, hogy valamilyen zseniális elme áttervezte illetve feljavította az eredeti terveket.

A 12-es körzetbe érve és felette átrepülve a 20 éve érintetlenül burjánzó természet és az emberi létesítmények enyészete váltakozott. Szállásul az erőmű közelében lévő Jupiter állomás adott otthon, és nevet a projektnek, ezen belül a néhai szebb napokat látott tűzoltóság épülete. A helyszínen az orosz felet tudósaink és Vorogyes ezredes képviselte. A helyszínen várta őket Sztojkov ezredes hadászati mérnők, ukrán részről a katonai vezető. Valamint Sztojkov két altisztje, akik a tudósok folyamatos személyi védelméért feleltek.

Rögtön az első napok során betolakodók, illetve szabotázs gyanúja miatt meg kellett erősíteni a szálás és az erőmű környékén a katonai védelmet. Illetve sürgetővé vált, hogy az összes eddig elkészült részecskegyorsítót, kapcsolódó rendszert, műszereket le kell ellenőrizni, hiszen az építkezés hónapjai alatt majdnem védtelenek voltak, bárki szabotálhatta ez alatt. Ez később hihetetlen jó döntésnek bizonyult, mind a megtalált hibák számából adódóan, mind pedig a projekt céljainak elérése sokkal gyorsabbá vált.

A tudósokra váró feladatok listája alább található. Előzetes számításaik szerint az összes feladat végrehajtása legalább másfél évet fog igénybe venni. Vorogyes ezredes számára ez megnyugtatónak tűnt, hiszen Svájcban, a CERN-ben, ha minden jól megy, akkor is csak 2007 év végére (kb 2 év múlva) várják az első eredményeket.

1. A meglévő rendszer tesztelése 2 GeV (giga elektronvolt) elérése

2. Elektron gyenge kölcsönhatáshoz szükséges közvetítő részecskék előállítása

3. Anti-részecskék előállítás

4. Az előállított részecskék tárolásának megoldása

5. Proton Szinktron (PS) üzembe helyezése, 28 GeV elérése

6. Szuper Proton Szinktron (SPS) beüzemelése, 40 GeV elérése

7. A Large Electron-Pozitron (LEP) ütköztető gyűrű üzembeállítása és tesztelése

8. A Low Energy Antiproton Ring (LEAR) üzembe helyezése és tesztelése

9. Az elméleti 2000 GeV megközelítése a LEP és LEAR gyűrűk segítségével

10. Higgs tömeg kísérletek

11. LEP átépítése és az Large Hadron Collider (LHC) üzembe állítása 7 TeV (tera elektronvolt) elérése

12. Abszolút nulla fok megközelítése

13. Ősrobbanás elmélet kísérleti bizonyítása

A megvalósítandó feladatok jól mutatják, hogy egyre nagyobb energiaszint elérése a cél, közben többször átépítve a rendszert. Nagyon magas energiaszintnél, és alacsony hőmérsékleten az elektron sűrűség megnő, az energia és a tömeg a végtelenbe tart. Hiszen a tömeg és az energia közt egyenes arányosság van és csak egy konstansban térnek el, a fénysebességben (E=mc2). Nagy tömegnél megnő a tömegvonzás, így egy végtelenül pici pontban végtelenül nagy tömeg lesz, ami mindent magához vonz. Ez visszafelé pedig a Nagy Bumm vagyis az Ősrobbanás elmélet vizsgálatára ad lehetőséget. Az alábbi táblázat alapján jól látható, hogy a 7 TeV elérése jól közelíti a fénysebességet. Vagyis a cél a 7 TeV feletti energiaszint elérése.

Energia x fénysebesség

1 eV = 1,612 176 53 *10-19 J 0,00005

1 MeV 0,046

1 GeV 0,876 – PS, SPS

1 TeV 0,99999956 – LEP + LEAR

7 TeV 0,999999991 –LHC

Az idő múlásával tudósaink szépen haladtak a megfelelő projekt fázisokon előre. Számos kiváló ötletet látott napvilágot, hamar kiderült, hogy a három tudós a kezdeti borúlátás ellenére is kiválóan tud együttműködni. Létrehoztak olyan hasznos eszközöket, mint például a Pörzsölőt (avagy részecsketároló, energiaellátó, higany izotóp akkumlátor). A gyorsító gyűrűk helyett rezonáns üvegeket és speciális rézgömböket terveztek (fenti kép). A tervezetnél előbb készültek el mindennel. Mindezek ellenére Vorogyes ezredes kézzel fogható eredményeket is akart nem csak lombik cuccot. Ezért Kirillre rákényszerítette, hogy a szabadidejében dolgozzon valami fegyveren. A hadsereg számára azonnal hasznosíthatón. A részesecskék tárolására kialakított akkumlátorokról (Pörzsölőről) adott egy módosított tervet. Később a professzor meglátva tervet ismét annak a zseninek a keze munkáját vélte felfedezni, akiét már korábban is látta. A prof valahogy fiatal önmagát láthatta meg Kirillben, ezért szívesen segített a fejlesztésben, és hát Gabashvilit sem hagyták ki. Így szabadidejükben a tudósaink elkészítettek egy plazma ágyút, amit pár mókás kísérlet keretébe teszteltek is egy közeli romos gyárudvaron. Vortex Gun-nak (вихревой пушкой) nevezték el.

2006 áprilisára a rendszer alkalmassá vált az LHC (fenti képen) teszt üzemére. 11-én délután azonban problémák adódtak, félő volt, hogy az erőmű és számos berendezés nem alkalmas a 7 TeV elérésére. A katonák szerették volna, ha ennek ellenére tovább folynak a kísérletek a meglévő eszközökkel. Este Sztojkov bejelentette, hogy az ukrán hadsereg átveszi a projekt feletti vezetést, az orosz katonákat elküldik, ha ők akarnak, maradhatnak, de mostantól ő vezeti a projektet.

A helyzet tisztázására éjjel egy helikopter is érkezett. Paranoid tudósaink biztosak voltak benne, hogy az ő likvidálásukra érkeznek. Gabashvili, még egy ablakpárkányon történő menekülési manővert is bevetett. Illetve a prof előkészítette a ciánkapszulákat végszükség esetére. Azonban csak Vorogyes ezredes érkezett. Aki megpróbálta oldani a kedélyeket, próbált hatni a professzorra, azzal hogy az apjában megbízott és ő ugyan azokat az értékeket képviseli. Megpróbálta elmagyarázni, hogy az ukránoknak eddig volt szükségük az orosz támogatásra és most megpróbálják őket kitenni, de ezt az orosz vezetés nem fogja hagyni. Tudósaink ennek ellenére éltek a gyanúperrel, hogy így távol a világtól megvezetik őket.

Kitudja meddig fajult volna a dolog, ha nem jön vészhívás a reaktorból, hogy megtámadták a vezérlőtermet és lövések hangzottak a rádióból. Vorogyes helikopterével pár perc alatt a reaktorhoz értek, ahol elég súlyosnak tűnt a helyzet. Sztojkov ezredes pár emberével elfoglalta a reaktor vezérlőtermét és elbarikádozta magát. Mire sikerült a többi katonának rátörni az ajtót, és végezni az embereivel, addigra a vezérlő konzoljain egy már egy kísérletet folyamatai futottak. Mielőtt bármit tehettek volna Sztojkov fejbe lőtte magát. Utolsó mondatával közölte, hogy ha már nem ismerték el a terveit és tudását, akkor ezt kapják.

Tudósaink felmérték, hogy Sztojkov módosította LHC teszt kísérletet és rögtön az Ősrobbanás gyakorlatias részére ugrott. A prof felismerte, hogy az eddig látott tervek hátterében Sztojkov zseniális elméje állt. Sikerült felmérniük, hogy a folyamatokat valószínűleg nem fogják tudni leállítani. Próbálták ugyan, de csak arra jutottak, hogy nagyobb veszélynek teszik ki a reaktort. Az elindított folyamatok megállíthatatlannak és visszafordíthatatlannak tűnt, a reaktor sem fogja sokáig bírni. A katonákat és többi személyzetet kiterelték a vezérlőből.

És ha most arra gondolnánk, hogy egy nagy robbanás és már ki is alakult a Zóna, akkor tévedünk. Ezzel még csak az első játék napnak lett vége.

Erős rezgések és robbanások rázták meg a vezérlőt. Lassan elkezdet minden széthullani, forgószél tépte le az épület darabjait. Aztán egy hatalmas rengés után eltűntek a vezérlő külső burkolati elemei. Mintha egy feketelyuk szippantana be mindent, ami kikerül a vezérlőn kívülre az abban a pillanatban eltűnik a kinti sötétségben. A kinti éjszaka ekkor hirtelen megszűnt, a külvilágban az éjjelek és nappalok váltakozása elkezdett felgyorsulni, annyira, hogy egy idő után, már csak állandó szürkeségnek tűnt. Megváltozott a világ, a növényzet, az éghajlat.

Ebben a pillanatban Gabashvili elővette a pisztolyát és mielőtt a többiek érdemben megakadályozhatták volna a fejéhez emelte, mint pár perccel korábban Sztojkov. Azonban a lövés nem volt halálos, megpróbálták ellátni a sérülését, de így is életveszélyes állapotban volt. Visszatértek a külső események megfigyeléséhez. Olybá tűnt, mintha a kinti világban az idő visszafelé folyna, elérték a földtörténeti korokat, a nap egyre halványabb lett, majd kihunyt.

Ekkor a haldokló Gabashvili ismét magára irányította a figyelmet. Elkúszott a vezérlő széléig és kivetette magát. A szűkülő világegyetem magába szippantotta őt is. (innentől Dávid Vorogyes ezredest vitte tovább).

A külső világegyetem elérte a kiindulási pontját. A vezérlő és a hozzá csatolt 2-es reaktor, mint valami időgép Sztojkov kísérletében visszarepítette tudósainkat a világegyetemünk születésének pillanatába. De a folyamatok ekkor nem értek véget. Kápráztató robbanással a Világegyetem tágulni kezdett. Végignézhették ismét a Föld kialakulását a kezdeti formálódástól a különböző földtörténeti korokon át. Azonban a folyamat egyszer csak leállt. A látvány alapján nem jutottak vissza a kiindulási időpontba. Kint nyitvatermőket, és óriási fenyőket, vad vegetációt láttak. Hamar észrevették, hogy a reaktor lemerült, nincs annyi energiája, hogy az „időgépüket” tovább hajtsa. Számításaik szerint valahol a Triász-Jura-Kréta időszakban lehettek.

Szerencsére Kirill a nála lévő saját fejlesztésű műszerei segítségével nem is túl messze a vezérlőtől energiaforrást érzékelt. A sugárvédő ruhákban túrára indultak. Alig pár száz méter múlva avarral és félig földdel borítva egy fémesen csillogó háromszög alapú építményt leltek. Oldalai kb 20 méter hosszúak, a háromszög mindhárom csúcsánál 1-1, nagyjából 1 méter átmérőjű 5 méter mély furatok voltak láthatóak. Az egyik oldalnál pedig tolóajtóra leltek. Az ajtó érintésükre félresiklott. Odabent nem emberi méretekre tervezett belső kialakítás mellett, nem földi eredetű gépezetekre (számítógépekre) bukkantak. A bent lévő légkör sugárzása és biológia szennyezettsége ellen még a védőruhájuk sem bizonyult hatásosnak. Hatalmas dózisokban nyelték mindhárman a veszélyes anyagokat. Ezt csak tetézte, amikor az egyik szekrényből, mint valami hűtőkamrából kieresztették az építmény lakóját. Az idegen lény lehetett vagy 4 méter magas, vékony, csontos szikár testére éjfekete bőre szorosan tapadt. Számos csontkinövése félelmetes fegyvernek tűnt. Humanoid felépítése mellett patás lábai bőrszárnya és szarvai ördögi megjelenést kölcsönöztek neki. Vorogyes megpróbálta lelőni, de az AK golyói lepattogtak a testéről. Mindhármuk teste lebénult, amikor meghallották a lény hangját a fejükben. Szavak nélkül kiszedte belőlük kik ők és hogy jutottak ide. Elárulta, hogy ő csak egy őrszem, és szívesen odaadja az egyik generátorát, hogy visszajussanak a saját korukba.

Visszatérve a vezérlőbe a lénytől kapott furcsa generátorral azonnal belefogtak a szerelésbe és az utazás paramétereinek kiszámításba. És ekkor felmerült bennük, hogy oda utazhatnak, ahová csak akarnak. A döntés végül az lett, hogy kipróbálják, hogy egyáltalán működik-e, ezért elsőnek ismert időszakba, napjaink elé egy picivel mennek. Ment gond nélkül. Látták, hogy az erőmű éppen épül. Ezután még elugrottak picit a jövőbe. Mindenfelé vad növényzet burjánzott. Még picit előre: lassan eltűntek növények és lassan elsivatagosodott a táj.

Hosszas vita után arra a döntésre jutottak, hogy visszaviszik a vezérlőt abba pillanatban, amikor a kísérlet beindult és ők elindultak a múltba. A számításik pontosnak bizonyultak. Megérkeztek. Odakint épségben megvolt az erőmű, látszódtak a korábbi lövöldözés nyomai. Akár meg is nyugodhattak volna, ha nem kelti fel a figyelműket egy érdekes jelenség az idegen generátoron. Egy kijelzőn vonalkód szerű jelek jelentek meg, olyanok, mint amit az idegen lény őrhelyén is láttak. A jelek egyre fogyóban voltak, mint valami visszaszámlálás.

Amikor elérte a nullát hirtelen éles vakító fehér fény tört elő belőle az ég felé, ki az űrbe. A generátor megrázkódott és elkezdte, mint valami szivattyú berántani a környezetében lévő tárgyakat. Az ereje egyre jobban nőt, hamarosan egyre nagyobb és nehezebb tárgyak estek áldozatul. Hőseink rájöttek, hogy a generátor inkább egy trójai faló, és ők maguk hozták be a világunkba. Realizálták, hogy ha ez így folytatódik, akkor a szívó hatás a reaktorokat sem fogja kímélni. Azonnal menekülőre fogták. Szerencsére Vorogyes helikoptere a közelben parkolt. Mire beindították és elkezdtek felszállni, addigra a vezérlőből már szinte semmi sem maradt, a talaj felgyűrődött és a reaktor egyik betonfala már rogyadozott. A nukleáris robbanás lökéshulláma már több kilométer távolságban érte utol helikopterüket.

2006. április 12-én hajnali 2 óra 33 perckor a Zóna megszületett.

Próbáltam ebben a Zóna történetben valami egész mást elmesélni a Zónáról. Illetve egész más jellegű történetet felépíteni. Közelebb vinni a tudományos vonalat a játékosokhoz. És az, hogy a tudomány mikor súrolta a fantasztikum határát, ezt mindenkinek a képzeletére bízom. Mindenesetre sokáig emlékezni fogok a játékosok döbbent arcára, amikor eléjük tettem az elvégzendő feladatok listáját.

Maryām Complex part IV. - 3OHA

SZOMBAT

Elkövető: Zsolt

Tettestársak: Dávid és jómagam

LeXeR a történtek után leszerel és a Zóna közelébe telepszik le. Embereket kísér Zónába be és ki. Akár alaposan kopasztva őket, pár szerencsétlent még az életétől is megfosztva. Dárius is fel-feltűnik és időnként munkával látja el.

Rendszeresen leveleznek Holtággal, aki a magyar határhoz közel, otthonában Beregszászon telepszik le. Gyermeke gyorsan növekszik és fejlődik. Láthatólag hamarosan járni fog és egy éves amikor már beszélni tud.

Dárius fekete Volgája párszor megjelenik nála. Az első alkalommal Holtág közli, hogy a gyermek nem Dáriusé. Második alkalommal, feltűnik neki a számsor Dáriuson is. Harmadszor Dárius megpendíti, hogy bármikor szívesen beviszi a Zónába. Negyedik alkalommal becsomagolva várja.

A ZM megjegyzése

A történet vége és az eredeti történet szál közel sem hasonlítottak. Az események a 2. alkalomtól teljesen eltértek az eredetileg kitűzött céltól. Hogy Mihály szavaival éljek: character driven és nem story driven lett a történet.

Anélkül, hogy szpojlerezném a történet mögött meghúzódó eseményeket. Eredetileg az egész történet „csak” egy kis intrónak szántam, pár helyszín megismerésével. A végcél annyi, lett volna, hogy eldöntik a karakterek, hogy maradnak-e a Zónában vagy elhagyják azt. Miként az, az első fejezet végén alakult is.

Viszont az első alkalom után a karakterek által megszellőztetett lehetőség megváltoztatta a történetet is. Teljesen más irányba tereltem, terelték a karakterek, a történet befejezését. Alapvetően megváltoztattam a háttérben rejtőző szereplők céljait, motivációit. Sokat segített Mihály cím alkotása. Persze a játékosok számára jelenleg még nem derült, derülhetett ki, hogy én mit értek a cím mögé. Remélem, van Roening által elhintett Mirjam Projectről senki nem hiszi, hogy igaz volt, vagy csak ennyi köze van a történet eredeti címéhez.

Na de a vetítésből elég. A Zóna első történetének szereplői hamarosan visszatérnek az Őrangyal – avagy a Конец детства című történetben.

Maryām Complex part III. - 3OHA

PÉNTEK

Elkövető: Zsolt

Tettestársak: Dávid és jómagam

2008 nyarán a szatymazi 2. session azzal ért véget, hogy Holtág és LeXeR délfelé indulnak a 12-es körzet katonai kutató intézetébe, de előtte, ha lehet, felkeresik a Kalózok nevű szervezetet, aki támadást készülnek indítani az intézetbe.

Kétnapnyi út után a Sötét Völgyet délfelé elhagyva a ködbe füstszag keveredik, a talaj felégetett.

Holtágnak látomása van egy vörös hajú lányról, aki lángtengerben áll egy szikla mögött.

A sziklát becserkészve rálelnek a vörös lányra, Répára, a Kalózok őrszemére. Hamarosan megérkezik Hernyó és Cingár a váltás. Cingárral és Répával, miután elnyerik bizalmukat, elmennek a Kalózok átmeneti rejtekére.

A Kalózok szállása egy megfeneklett tanker, ami bunkerként szolgál. Lenin, a Kalózok vezetője beavatja őket, a nem túl bizalomgerjesztő, tervébe. A leydeni korongot energiaforrásként szeretnének használni a jövőben.

Holtágnak újabb látomása van, amiben kívülről látja magát egy műtőben, egy üvegfal túloldaláról, egy rá rendkívül hasonló kislány szemén keresztül, a kislány megfogja LeXeR kezét "ugye a mamának nem lesz baja?"

A Kalózoknál töltött rövid idő alatt Répa rámászik Holtágra, akiben az árva lány fokozatosan erősíti az anyai érzéseket.

Éjjel LeXeRt rémálmok gyötrik, mintha valami külső szemlélőkét látná a világot és miután megszerzi a látomása felett az irányítást megkeresi saját magát is. Ezzel meggyőződve, hogy ő maga a helyén alszik, LeXeR egyre többet gondolkodik az öngyilkosságon.

Az Erőmű irányából ezen az éjjelen, mint ezután minden éjjel erős, fehér fény látszódik az égbolton.

Holtág szerez egy képet Lenintől, ami 4 alakot ábrázol (Szolcsin százados, egy fekete fickó, Dr van Roenoing és Holtág), a kép azon a katonai laptopon van, amin a behatoláshoz használatos infokat mutatta korábban Lenin. A laptopot a Doki adta a Kalózóknak, segítendő a behatolást.

Másnap reggel Holtág és LeXeR is a Kalózokkal tart a katonai poszt ellen, de még csak megközelítik azt, amikor lesből elkezdik őket leszedni. Hamar kiderül, hogy az orvlövész Wolf.

Leszed pár Kalózt, mielőtt menekülni kénytelen. LeXeR és Holtág több száz méteren üldözik, majd lelövik. Még farkas alakban a folyón átúszva sem tud elég gyors lenni. LeXeR átúszik utána és a már akkor halott Wolfot lefejezi. Wolf testéből a vérnél sokkal sűrűbb anyag folyik ki.

Körbeszaglásszák a posztot, de olyan mintha csomagolnának. Visszatérve a Kalózokhoz, ahol azok partra szálltak. A kalózokat nem találják, de a hajójukat szétlőtték, holtesteket viszont nincsenek. Még azok sem, akiket Wolf leszedett.

Némi gondolkodás után (mit is csináljunk most) rájönnek, hogy van Roeninggel nincs minden rendben, főként miért is küldte őket ide. Valami nem stimmel.

Útban vissza Yantar tó felé eléri őket egy elektromágneses lökés hullám a katonai telep felöl, újabb ideiglenes amnézia. Valami ilyesmi volt, amitől a helikopterük lezuhant.

Vissza a Yantar tóhoz, a dokit kicsit megszorongatva elköpi, hogy a Kalózokat ő bujtotta fel a korongok ellopására. Valamint a fotón a Mirjam projekt első kiképzettjei és a mentális kiképzést nyújtó orvos, vagyis ők láthatóak. Szolcsin (Luk van den Boek) és Zalkovszky Réka az itteni zónában a néger Jervis Fire pedig valahol egy másikban teljesít szolgálatot. A Projekt feladata az, hogy az ukrán hadsereg tagjaként a Zónával kapcsolatos információkat juttassanak az EU mérőállomásnak. Viszont a projekt felszámolás alatt van, mert valami gáz van. Szolcsin, mintha teljesen agymosott lenne nem jelent, sőt úgy viselkedik, mintha tényleg ukrán katona lenne. Réka sem emlékszik semmire. Ezért az EU úgy döntött, hogy lehúzzák a rolót.

Van Roening megígéri, hogy a jelentésében kudarcnak ítéli meg a projektet. A két hírszerzőt pedig teljesen agymosottnak állítja be, hogy az EU ne zargassa őket tovább. Doki elmondja, hogy éjjel el is indul a limaszki stadionnál lévő kivonási ponthoz. Megfigyelés alá vonják a Doki konténerét. Ez alatt csak Bohóc keresi fel valami szajréval van Roeninget. Távoztában megállítják, és megvetetik vele áron alul Holtág egyik hangtompítós fegyverét. Doki a testőreivel együtt tényleg elindul éjjel. LeXeR és Holtág egy darabon követi őket, de a kivonási ponthoz már nem mennek el. Az éjszakai fehér fény ezen az éjjelen már bántóan erős.

Úgy döntenek, hogy visszatérnek Borov házához. Hajnalban LeXeR magára hagyja Holtágat és lesétál a folyó partra, hogy a szétdurrantsa a fejét. A zóna nem hagyja, az utolsó pillanatban a Fehér fény erős vonzalmat éleszt LeXeRben, aki öntudattalanul a fény irányába indul.

Holtág másnap talál rá kelet felé ájultan, kimerülten. Holtág elvégzi a van Roening által javasolt koponya lékelést, ami megmenti LeXeR életét. A lékből sűrű váladék folyik ki, majd eláll. LeXeR pedig magához tér.

LeXeR úgy dönt, hogy lesz, ami lesz, eljut az Erőműig és megnézi magának a Fehér fényt. Odafelé a Vörös Erdő állja útjukat, de LeXeR a sugárzással mit sem törődve átvág rajta.

Az erdőben egy kihalt tisztáson látják meg a Fehérfényt. Elsőként LeXeR, majd 1 nap várakozás után Holtág is belép a fénybe. Mindkettőjüket elnyeli egy fémes hengerből áradó fénynyaláb. Elsőre ismeretlen nyelvű hangokat hallanak, majd egyre jobban érthető hang közli, hogy "a szerves adatrögzítők visszatértek, adat letöltés folyamatban”.

Mindketten kórházban térnek magukhoz, a műtő lámpájának fényében. LeXeR az agyműtétjén esik túl, egy fém lappal boldogabban. Holtág pedig életet ad Szonjának.

Valójában nem korházban vannak, hanem a 12-es Körzet Kutató állomásán. Itt van Szolcsin százados, aki segít nekik mindenben.

Hamarosan egymástól függetlenül észlelik, hogy mindhármuk illetve Szolcsin százados fején apró pontokból összeálló, vonalkódra emlékeztető, fura jelek találhatóak, amik lassan értelmet nyernek, olyanok mintha sorszámok lennének.

Maryām Complex part II. - 3OHA

Szerda

Elkövető: Zsolt
Tettestársak: Dávid, jómagam

Egy év elteltével ismét visszatértünk a Zónába. Lehet, hogy hagyománnyá válik, hogy itt mesélem ezt a kalandot.

A szabályrendszer pár módosításon eset át illetve a történetbe új szálakat vittem be, amiből rögtön az elején kettőt el is kellett varrjak.

Az egyik, hogy Máté elment a táborból. Ezért a Hekkert gyorsan kiírtam a történetből. A Kordon előtt támadás éri a társaságot, és a Hekkert elviszi egy "szellem", így nincs is értelme Holtágnak és LeXeRnek a Kordon felé folytatni útjukat. A másik, hogy Gábornak szántam volna Dárius karakterét, aki ebben a részben végre feltűnik teljes valójában. Sajnos Gábor nem jött le a táborba, így elmaradt ez az érdekes fordulat.

A Yantar tó nevű helyről korábban Rostokban hallottak. A pletykák szerint az EU ide „száműzött” tudós csoportja itt végez méréseket. Ők jó pénzért megveszik a Zónából begyűjtött tárgyakat. Útban Yantar irányába Dárius és emberei rajtuk ütnek, mivel a helikopter fekete dobozát még mindig cipelik, és annak jeleit követve könnyedén a nyomukra leltek. Dárius felvonultatta túlerő alapos indok arra, hogy megadják magukat. Holtág fontos felfedezést tesz a férfi közelségében. Rájön, hogy a férfi, akiről eddig azt hitte, hogy a volt pasija, aki bevezette a Zóna ismeretébe. És "esetleg" a hasában hordozott gyermek apja. Nem olyan, mint emlékeiben. Nem is ismeri Dáriust. Dárius és a vele kapcsolatos emlékképek csak egy lehetséges jövő lenyomatai, megérzések sorozata.

Miközben Dáriusék a saját rejtekük felé viszik foglyaikat egy katonai őrjáratba ütköznek (lehet, hogy ők is a fekete doboz jeleit követték). Dárius odaadja a bilincseik kulcsát és elzavarja őket, amíg ő feltartja támadóikat. Eljutnak Yantar tó környékére, ami hemzseg a zombiktól. Ezért egy egész éjjelt fán kuksolva töltenek.

A Doki, van Roening, Holtágat kivizsgálja, HIV pozitív, és 14 hetes terhes. A Doki szerint sima amnézia nem okozhat ilyen hallucinációkat, és nem ilyen jellegű lenne az emlékezetkiesés sem. LeXeRnél előrehaladott agydaganatot állapít meg, ez lehet a látomások, fejfájások és a rosszullétek mögött, gyógyszereket ad Holtágnak, hogy adja be a makacs LeXeRnek. A posztos őr jelzi, hogy katonák jönnek, elbújtatják őket egy másik konténerben. A katonák elviszik Holtág adatait, ami azt jelenti, hogy valahogy figyelik a rendszerét.

Van Roeneing nem tud a rendelkezésére álló műszerekkel többet megállapítani. Ha többet akarnak tudni Holtág dolgairól, akkor menjenek el a 12-es körzet Katonai Kutató Intézetbe, amúgy is ott tartották fogva a lányt. De esetleg előtte keressék meg a Kalózokat, akiknek szándékukban áll megtámadni az intézetet. Hátha tudnak egymásnak segíteni a behatolásban. Mint később kiderült; van Roening bujtotta fel a Kalózokat, hogy szerezzenek meg egy speciális leydeni korongot, aminek a belseje nem üres, hanem valami anyag örvénylik benne.

Egész úton érzik, hogy követik őket. Wolf-ra gyanakszanak és remélik, hogy nem az a lény, aki a Hekkert rabolta el. Bár ennek ellent mondani látszik, hogy LeXeR többször látja kívülről az eseményeket, mintha a követő szemén keresztül élné. És idegesítően feltűnő, hogy ezek a látomások a Hekker halála óta jelentkeznek?

Egy másik jelenség, amit elsőként ugyan Borov házában észleltek először. Akkor még nem keltette fel az érdeklődésük, hogy a keleti horizonton, valami nagyon fényes, fehér jelenség látható. Borov szerint az Erőmű világít.

A második epizód azzal ért véget, hogy úton vannak dél felé, a 12-es körzet kutató intézetébe.

Maryām Complex part I. - 3OHA

Péntek

Elkövető: Zsolt
Tettestárs: Dávid, Máté és jómagam

Zsolt bepottyant a táborba és mindjárt tesztelte is rajtunk az All Flesh Must Be Eaten UNISYSTEMére épített, de némileg módosított ZÓNA szerepjátékot. A Sztrugackij fivérek Piknik az árokparton című novellájára, a nemrég kiadott S.T.A.L.K.E.R. számítógépjátékra valamint a hasonló című Tarkovszkij filmre épülő kalandban amnéziával ébredő helikopterbaleset túlélőit alakítottuk. Zsolt előre generálta a karakterek vázát, magunk kisebb-nagyobb módosításokat eszközölhettünk rajtuk. Így történt, hogy ismét női karakterrel játszottam, mivel megfigyelésem szerint a Stalker különféle inkarnációi rendre hanyagolják a gyengébbik nemet. A női lét fundamentumát megcélozva mindjárt terhesnek is találtam ki, aki hallucinációktól és sajátosan értelmezett HIV immunitásától vezérelve a Zónában bolyong, hogy majd itt hozza világra azt a gyermeket, akin keresztül a Zóna megszólítja az emberiséget és elvezeti egy szebb jövőbe. Ahogy karaktereink lassan összerakták emlékeiket, úgy vált nyilvánvalóvá, hogy különböznek a céljaik. A játékülés ott ért véget, hogy elindulunk kifelé a Zónából.

Innentől Zsolt összefoglalója következik:

A helikoptert érő elektromágneses sokk csak három túlélőt hagyott. Az eredeti felállás szerint az alábbi 4 arc játszott volna a történetben, csak hát Krisztiánnak, ellenállhatatlan D&D versenyezhetnékje volt.

Mihály - Zalkovszki Réka - Holtág
Dávid - Vladimir D

avjenko - Lexer
Máté - Petar Sztecskin – Hekker, én adtam később neki ezt a nevet, nem Máté…
Krisz - Borisz Iljasenko - Hentes, a zuhanást nem éli túl.

A történet során összeáll a valóság egy formája. Vagyis miként kerültek a Zónába. Mindannyian az Ukrán Hadsereg különleges bevetési csoportjának tagjai. kb 2 éve dolgoznak együtt. Rékát 2 hónappal korábban egy speciális kiképzésre vitték. Miután egy hónapja nem ad életjelet magáról a többiek nyomozásba kezdenek. Kiderül, hogy a 12-es körzet katonai kórházában tartják fogva, ápolás címén. Ekkor még nem tudják, hogy a 12-es körzet valójában a Zóna. Az információk egy Darius nevű alvilági figurától származnak, aki ad kölcsön pénzt is, hogy segítse az akciót. Cserébe Hekkernek a behatoláskor le kell töltenie az egyik adattároló tartalmát. Elkötnek egy helikoptert a bázisukról és berepülnek a Zónába. Kimentik a lányt, akin orvosok tucatja végez vizsgálatokat. Letöltik az adatokat. Aztán spuri. A helikopter, menekülés közben, feladja a szolgálatot, amikor egy elektromágnese löket éri utol. Így találták magukat a Zóna közepén…

A zuhanásban Hentes belehal, a többiek emlékezet kihagyással térnek magukhoz. Hamarosan a helyi fauna pár példánya ösztökéli őket mozgásra, és hamarosan Dárius emberei veszik üldözőbe őket. Egy Borov nevű stalker, segít megszökni üldözőik elől, jól védhető házába menekítve a társaságot. A ház egy kis dombtetőn álló dácsa, ami kellemes is lenne, ha nem anomáliákkal körbevett terület közepén helyezkedne el. Darius emberei, Wolf nevű stalker vezetőjükkel, ostrom alá veszik a rejtekhelyüket. A házból kitörnek, és a harcban sikerül Dárius embereiből megölniük többet. Wolf elmenekül, ám LeXeR többször is érzékeli, hogy folyamatosan a nyomukban van.

Hekker és LeXeR a zóna elhagyásán gondolkodnak, így Borov javaslatára a Kordonhoz indulnak Rostok érintésével. Rostok irányába haladva Borov elviszi őket, és az emlékezés házánál magukra hagyja őket. A tó közepén egy magányos ház áll, segítségével az emlékeik lassan összeállnak, ami még hiányzik azt a fekete doboz tartalma kiegészíti később. LeXeR találkozik halott apjával, és gyermekkori önmagával és pár fájó emlékkel. Eredetileg úgy terveztem, hogy Borov itt végleg eltűnik, és mintegy a „Zóna szelleme” segíti az első lépéseiket. Sajnos később Rostok után beraktam újra, hogy vezesse picit a történetet, de feleslegesnek bizonyult.

Rostokban Wolfot kiszúrják, és Holtág halálosan megfenyegeti, de ez nem sokat ér, Wolf kullancsként lóg továbbra is rajtuk. Megismerkednek Szeverinnel, aki kifosztotta a lezuhant helikopterüket. Olyan cuccok vannak nála, amit a helikopterből zsákmányolt. Megnézik a helikopter fekete dobozát és összeállnak az események teljesen.

A játékülés azzal ér véget, hogy elindulnak a Kordonhoz, hogy elhagyják a Zónát. Bár csak Hekker fogja elhagyni. LeXeR úgy dönt, marad, mert Holtág marad, és ő túlságosan is szereti ahhoz, hogy itt hagyja egy ilyen veszélyes területen.

A Zóna szerintem jól debütált. A világ elég flexibilis, látok további lehetőségeket benne. A szabályokat menetközben picit alakítottuk. Az UNISYSTEM elég egyszerű és célorientált egy túlélő típusú játékra. Vannak még kisebb ki- és átdolgozandó szabályok, de alapjaiban ok.