Cyberpunk RED - The Chase

Steinhammer (Ferenc)
Lansky (Krisztián)
Roktansky (Mihály)
Benton (András)

POISONOUS SHADOWS - P07 “Reckoning Day" (EotE - STAR WARS)

 Coming soon!

POISONOUS SHADOWS - P06 “Forget to Remember" (EotE - STAR WARS)

 Coming soon!

POISONOUS SHADOWS - P05 "Off the Edge" (EotE - STAR WARS)

Szereplők:

Blossh Oglu (Krisztián)
Hork (Thirlen)
Djo Pretistan (Mihály)
Vizago Junior (Barna)

Csuklyás Veggar - A Klina szektor új tulajdonosa
Khoth-Aman - Veggar csuklyás majordomója
O’hor Kurrah - Kel dor fejvadász, Rhorrr tulajdonosa
Rhorrr - A Besadii klán által kesett wookie csempész
Moff Yref Orgege - A Hutt űr Birodalmi tábornoka
Mordean Renbur - Orgege diplomáciai tanácsadója, utazó nagykövete, és jobbkeze
Zul Boggur - Khotan-Aman egykori, megbízható társa
Borzir a hutt - A Nal Huttán található Besadii palota vezetője (klán rangban a harmadik hutt)
Szartogg a hutt - Borzir helyettese
Hexer és csapata - Fejvadászcsapat, farkasok farkasai

POISONOUS SHADOWS - P04 "Black Curtains" (EotE - STAR WARS)

Szereplők:

Blossh Oglu (Krisztián)
Hork (Thirlen)
Djo Pretistan (Mihály)
Vizago Junior (Barna)

Khoth-Aman - Veggar csuklyás majordomója
Krull Nukk - Elfoglalt mon-kalamari üzletember a Kwenn Űrállomáson
Powakkar - Szerencsés szökését erősen túlértékelő részeges gyáva kwenn féreg
Vahuzzar - Hírhedt, könyörtelen kalóz
Kasmuno - Nemes lelkű twilek táncosnő

POISONOUS SHADOWS - P03 "The Skull Beneath the Skin" (EotE - STAR WARS)

Szereplők:

Blossh Oglu (Krisztián)
Hork (Thirlen)
Djo Pretistan (Mihály)
Vizago Junior (Barna)

Csuklyás Veggar - A Klina szektor új tulajdonosa
Khoth-Aman - Veggar csuklyás majordomója
Shakux Jaamiz - Gran fixer, a Headcrusher klub tulajdonosa
Doktor Shemrem - A Besadii hutt klán orvos-biológusa (Blossh Oglu emlékében)

POISONOUS SHADOWS - P02 "Killing Is My Business... And Business Is Good!" (EotE - STAR WARS)

Szereplők:

Blossh Oglu (Krisztián)
Hork (Thirlen)
Djo Pretistan (Mihály)
Vizago Junior (Barna)

Csuklyás Veggar - A Klina szektor új tulajdonosa
Khoth-Aman - Veggar csuklyás majordomója
Teemo a hutt - Mos Shuuta hutt főgengsztere, a város tulajdonosa
Brynn felügyelő - Mos Shutta űrkikötő irányítóközpont vezetője
Bral Kasba - Zier toydari majordomója
Zier a hutt - Durga jobbkeze
Durga Besadii Tai - az ősi Besadii hutt klán feje
Lowhhrick - Teemo kedvenc, veretlen gladiátora
Relsq - Al-Campuuri aqualish kocsmatöltelék
Barkann - Al-Campuuri infobro

POISONOUS SHADOWS - P01 "Take No Prisoners" (EotE - STAR WARS)

A long time ago, at the edge of a galaxy far, far away...

EPISODE III

POISONOUS SHADOWS

The Rebel Alliance destroys a defense base in the Kolandra system, forcing the Empire to temporarily retreat from the KLINA SECTOR.

On a small moon, orbiting the gas giant Ventor is the ISO-M7 super-secret Imperial prison, where the most DANGEROUS SCUM in the galaxy has been imprisoned and left to be forgotten.

One of the Hutt Cartel’s emerging thugs, the ruthless HOODED VEGGAR, takes the advantage of the chaos and grabs the power in the Klina Sector. With the prison, and its dreadful inhabitants however, he has different plans...

Szereplők:

Blossh Oglu (Krisztián)
Hork (Thirlen)
Djo Pretistan (Mihály)
Vizago Junior (Barna)

Csuklyás Veggar - A Klina szektor új tulajdonosa
Drood - Rodiai fixer, a karakterek megbízója (átb*szója) hasonmásokat is alkalmazhat
Khoth-Aman - Veggar csuklyás majordomója
Ismeretlen tip. harci droid - Veggar mellett álló ismeretlen tipusú (régies) harci droidok
Ismeretlen gungan - Veggar emelvényét cipelő 4 darab megcsonkított wampák kezelője

POISONOUS SHADOWS - P00 "Escape from Mos Shuuta" x "The Long Arm of the Hutt" (EotE - STAR WARS)

"The Official Poisonous Shadows Prequel!"

"You can't start the new, groundbreaking series without watching this!"

"Dark twists and a very somber ending!"

(blurbs from the marketing campaign of the new Star Wars series)


The Cast:

Pash (Krisztián)
Oskara (Barna)
41-VEX (Thirlen)
Lowhhrick (Mihály)

Teemo a hutt - Mos Shuuta hutt főgengsztere, a város tulajdonosa
Safah - az eltűnt (pontosabban a meg sem jelent) csempész
Trex - Teemo trandosi fejvadásza
Krayt Fang - Trex szakadék YT-1300 űrhajója
Vik - devaroni kocsmáros
Rok - devaroni kocsmáros fia
Vorn Tel-Ovis - roncstelepes
R5-K3 droid (Arfive) - Vorn Tel-Ovis gyűlölt droid segédje
Brynn felügyelő - Mos Shutta űrkikötő irányítóközpont vezetője
B’ura B’an - független Twi’lek bányászatért küzdők egyik vezére
Nyn Kablo - Nabati twi’lek ellenálló sejt vezetője

Szatymaz 2018 - Death of Red Sonja - Red Sonja RPG

Mihály: Red Sonja

Noémi: Kalenas, neméd zsoldos-mészáros 1.

Ecco: Arthas, neméd zsoldos-mészáros 2.

Krisztián: Odurn, hyperbóreai berserker (50%)

Adventure of the Mysterious Stable of Sarum - PENDRAGON

A szokásos szatymazi Pendragon kaland alapjait ezúttal Máté számtalanszor emlegetett klasszikusa, Robert gróf istállója szolgáltatta. Az előző történet (Adventure of the Werewolf) csúfos kimenetele jelentős változásokat hozott Alchester, és az ott henyélő lovagok életében: Lady Elinn halálát követően Wuerensis ura, Sir Artgualchar, második fiát, Sir Hodantot ültette helyiek nyakába. Sir Gilroy (Robert fia - Adventure of the New-Made Knight) pedig belekeveredett egy szerelmi háromszögbe, aminek következtében egy helyi pogány férfi alaposan bezúzta a koponyáját. Sir Hodant kapva-kapott az alkalmon és kipaterolta a területről a francia palotapatkány Sir Renauld-ot (Mihály) és egy helyi csődör, Sir Cynon-t is (András). Feladatuk, hogy Gilroy halálhírét, néhány személyes tárgyával együtt elvigyék Sarumba.

Útban Salisbury felé, csatlakozott a pároshoz két másik lovag is, akik célja ugyancsak a sarumi vár volt: Sir Cormac (Ecco), szakadt ír martalóc, akit állítása szerint útközben valami Sir Aron nevű bolond ütött lovaggá - valami családi adósság rendezése miatt jött délvidékre; és Sir Bigot (Bence), francia lovag, aki a bányarém nővérének volt férjkeresőben. A szokásos ismerkedés, erőfitogtatás, megmérettetés, Sir Cormac reggeli "igénytelenkedésének" megismerése után, Uffington előtt történt velük az első említésre méltó esemény: egy híd végében feltartóztatta őket valami lovag-féle, aki párbajra hívta őket - eltulajdonított lovát szerette volna ilyen mód pótolni. Szokásos heccelését viszont az ír martalóc vér komolyan vette és egy berserker dühével rontott rá. Hosszú lándzsájával letaglózta, és még akkor is le akarta meszarolni, amikor a lovag, Sir Braen, a saját ürülékében fetrengve (sírva) könyörgött a kegyelemért. Sir Cormacot végül lefogták társai, majd kioktatták lovagi viselkedésének hiányosságairól. A legyőzött, megalázott lovagtól - aki közben négykézláb bemászott a híd alá - végül nem vették el a páncélját.

Mikor a négyes megérkezett Sarumba, az aktuális intéző, Sir Elad, nyomban Robert elé vezette őket, aki feleségével, Katherina grófnéval együtt érkezett. A gróf oldalbordája legalább ötven librumnyi értéket viselt magán, ékszer és divatos ruha formájában. Miközben Robert és felesége meghallgatta a gyászos híreket, a négy lovag nehezen tudta összekapcsolni a szegényes évek említését a grófné fényűzésével. A két alchesteri lovag ügye után Sir Cormac és Sir Bigot is lerendezték problémáikat. Robert megemlített egy hét múlva esedékes lovagi tornán való részvételt, és maradásra bírta vendégeit. Másnap reggel viszont megtörtént, amit minden játékos titkon remélt (vagy amitől tartott): Cydon fegyverhordozója jelentette, hogy eltűntek a lovak az istállóból. Az összes, amivel ők érkeztek. Felháborodásuk után megtudták Roberttől (aki a biztonság kedvéért két kerekasztal lovag - Sir Eliot és Sir Bellias - társaságában érkezett), hogy megszokott jelenséggel állnak szemben. Néha eltűnnek lovak a környékbeli istállókból; az esetek között csupán annyi kapcsolat van, hogy mindenhol egy kis fehér ló szimbólum fedezhető fel a közelben, amely pontos mása a Fehér Ló Völgyéből láthatóéval. A különös rejtélyt még senki fia nem oldotta meg, így a négy jöttment csavargó (lovag...) karakterre várt eme "nemes" feladat.

A következő nap alatt a lovagok sokfelé kérdezősködtek, és sokakat megfigyeltek. Megtudták, hogy az eltűnt lovak gazdái mind északról (Uffington felől) érkeztek Salisburybe. Katherine grófné mellett megfigyelhető volt két másik hasonló gazdagságban tündöklő hölgy is, mindketten a már korábban megismert kerekasztal lovagok feleségei voltak. A három hölgy azonnal gyanússá volt, de egyenlőre nem lehetett őket mivel megvádolni, ezért megfigyelték férjeiket is. A rőtszakállú Sir Bellias egy részeg, Sir Eliot pedig egy elhízott disznó volt, önmaguk árnyékai, viszont földjeiken felhalmozott óriási vagyonokkal rendelkeztek (Belliasnak hatalmas ménese, Eliotnak pedig fényűző háza volt). Hamar kiderült az is, hogy a szalonnás Eliotnak semmi szava nincs az otthonában, az aszony parancsolt mindenben; és amikor rájöttek, hogy Robertet is Katherine irányítja, könnyen kitalálták, hogy az egykor hatalmas erejű, rőtszakállas Bellias is a túlzott emancipáció miatt menekülhetett az alkoholizmusba. Szétnéztek még a Fehér Lónál is, ahol további három lovag foglalatoskodott hasonló tevékenységgel, ugyanazon probléma miatt, persze minden eredmény nélkül. A helyi pogány lakosságtól viszont fontos dolgokat tudtak meg: hét-nyolc éve erre járt egy Renest nevű, szegény fegyverhodozó, aki egy nagyon különleges fehér lóval (pontosabban A Fehér Lóval) tért vissza a hegyekből. A szóbeszéd szerint a ló később elveszett, Renest is felbukkant néhányszor a környéken a lovát keresve, de sajnos nem járt sikerrel. Azt is megtudták, hogy az ittragadt, fafej lovagokat a nyár végeztével egy nagyon dagadt és egy vörösszakállú lovag takarítja el a környékről; általában harcra is sor került. Nem volt nehéz beazonosítani a lovagokat. Uffingtonban még felkeresték Sir Braent is, aki Robert szavait igazolta, azaz hogy korábban ő is északról érkezett Salisburybe. Körbeszaglásztak Broad és Chalke körüli erdőben is (Bellias otthona), ahol gyanúsnak vélt lónyomokat követve elkötötték a lovag egyik tutaját. Az idő gyorsan telt, végül Cynon és Bigot úgy döntött, hogy elindulnak a lovagi tornán (köcsönlovaikkal), Sir Rendault pedig bájitallal próbálja majd elbűvölni Eliot feleségét Lady Anne-t, akinek már évekkel korábban is csapta a szelet.

A két lovagot viszonylag hamar kiverték a tornáról, a végső győztes a zsírdisznó Sir Eliot lett (Bellias most túlságosan is részeg volt a döntő harcban, berserker taktikája hasztalan volt). Sir Renault ármánykodása közben sikerrel járt: megitatta a bájitalt Anne-nel, akivel éjszaka már közös ágyon osztoztak. Renault bevetette minden (pornográf) eszközét, de nem sikerült kicsikarnia a nőből a lovak eltűnésének rejtélyét. Férjét, Eliotot viszont sikeresen eltakarították Salisburyből, akit röviddel utána Bellias is követett. Hosszas tanácskozás után Renauld úgy döntött, hogy elmozdítja közegéből Anne-t és Provance-ba szökteti, új életet kezdeni. Logresben már úgysem látják sehol szívesen. Némi ékszert is eltulajdonított a hölgytől, amit visszaküldött három társának, valamennyire kompenzálva veszteségeiket.

A misztikus ló-eltűnések viszont folytatódtak, a két kerekasztal lovag helyére azok régi bajtársai érkeztek: Sir Guy és Sir Elfin, hasonlóan minden hájjal megkent lovagok, akik kardforgatás helyett már inkább a kereskedelemben jeleskedtek. Hiába, "elfoglalt üzletemberek" voltak...

Return to Khemi part II. - Conan RPG

Lon Logan, Aiia, Demetrio és Zurriago alkotta csapat tábort vert a földalatti romok bejáratánál és ellátták egymás sérüléseit. Demetrio és Zurriago voltak a legrosszabb állapotban. Pihenést fontolgattak, de hamar rájöttek, hogy nem lenne elég fáklyájuk. A fénykörön kívül hemzsegő férgek miatt inkább nem kockáztatták, hogy tűz nélkül pihenjenek. Nem volt más választásuk (pontosabban volt, de nem azt választották), ismét behatoltak a romokba, de most már jóval megfontoltabban.

Kötelek segítségével túljutottak egy veremcsapdán, amit mágikus sötétség rejtett, olyan, ahol még Zurriago sem látott, akiről már korábban kiderült, hogy vaksötétben is könnyűszerrel képes tájékozódni. Eközben Logan elkóborolt egy nagyobb terem bejáratáig, de barbár ösztönei azt súgták, ne lépjen tovább a lefelé vezető óriási lépcsőkön. A veremcsapda után meglepésükre a romos falak eltűntek és egy természetes barlangba jutottak. Ekkor szembesültek vele, hogy a vásárolt térkép pontatlan volt. A sort záró Demetrio ekkor észrevette, hogy a visszautat egy tükörsima fal torlaszolta el. Rövid vizsgálódás után nem volt mit tenni, folytatták az utat.

A barlang egy hatalmas terembe torkollott. Középen egy hatalmas kígyószobor volt, túlsó végén egy széles hasadék mélyéről sötétvörös fény áradt. A hasadék felett, egy oltár előtt pedig meglátták vendéglátóikat: egy stygiai papot, két íjásszal, Mitát és Thotra-ak-Mekrit (láthatóan csak ő ismerte fel a behatolókat). Rövid szóváltás, kölcsönös fenyegetések után a pap ajkát ősi igék hagyták el, aminek hatására teste áttetszővé vált és a hatalmas kígyószobor életre kelt. Logan, Demetrio és Zurriago rávetették magukat a kígyóra, Aiia pedig az íjászokat vette célba. Thotra előkapott egy stygiai íjat és célba vette a zingarait. Mita testőrként állt a pap, vélhetően Sebak Meth (képen) mellett. Demetriót hamar leterítette a kígyó, majd a feketére égett Zurriago is hasonló sorsa jutott. Aiia eközben észrevételül eljutott a falon mászva az oltárhoz és amikor Logan lefejezte a hatalmas kígyót, Sebak Meth eszméletlenül elterült. Aiia több vesszőt is beleeresztett, majd Mitáva is harcba keveredett. Aiia közeledtére Thotra eltűnt az egyik sötét járatban. Mikor a brythun nő végre megölte Sebak Meth-et, Mita mintha valami álomból ébredt volna fel, legutolsó emléke az volt, hogy nomádok rabolták el.

Ezt követően, amennyire gyorsan csak lehetett, kifosztották Sebak Meth házát, majd papi ruhában még hajnal előtt maguk mögött hagyták Khemi falait... 

... és a történetnek még koránt sincs vége, a csapat még ezek után sem akarta elhagyni Stygiát (!) és az ősi Anekhu fordított piramisa felé vették az irányt. (sőt Lon Logan még Luxurba is vissza akart menni, hogy bosszút álljon Nakhanam Hatep-en, de a többiek lebeszélték erről az őrültségről. Stygia fővárosa azért útba esik a baljóslatú piramis felé...)

Return to Khemi part I. - Conan RPG

Lon Logan, Aiia, Demetrio és Zurriago egészen Asgalunig menekültek a stygiai kalandjaik után. A várostól északra, egy esti táborozás alkalmával szólalt meg az északi barbár lelkiismerete: nem volt helyes Sebak Meth karmai között hagyni a vendhyai társukat, Mitát, és vissza kell menni érte kiszabadítani, vagy meggyőződni arról, hogy saját akaratából maradt a stygiai pap mellett. Aiia és Zurriago gondolkodás nélkül belement a dologba, Demetriót, mint egy zsoldost, viszont újra meg kellet bízni. Nincstelen utazók lévén némi jövőbeni fizetséget, és zsákmányból nagyobb részt is felajánlottak neki.

Khemi mellett, a Bazár-szigeten, ismét a Lila Ponty tavernában szálltak meg. Hamar ráébredtek, hogy bővebb információ vagy helyi segítség nélkül nem fognak tudni észrevétlenül bejutni a város fekete falai mögé. Továbbá fogalmuk sem volt, hol lehet egyáltalán Sebak Meth háza. Így kerültek kapcsolatba egy öreg, csuklyás megnyomorított tolvajjal, Snefneser-rel (képen), aki kellő mennyiségű ezüstérméért hajlandó volt segíteni: 200 ezüst egy térkép, aminek segítségével be lehet jutni Khemibe, akár Sebak Meth házába is, a város alatti ősi kazamatákon keresztül. 350 ezüst "álrabszolgaként" bevitetni magukat egy lefizetett kereskedő segítségével. A csapat az első megoldást választotta. Fegyvereket adtak el, hogy meglegyen a 200 ezüst, utána ismét találkoztak a stygiai tolvajjal, aki átnyújtotta a térképet, némi magyarázattal a járatok és a csapdákat illetően. Állítása szerint a térképet még ő készítette fénykorában, amikor még többször is látogatta a sötét járatokat.

A bejutást egy hosszú, víz alatti barlangjárat nehezítette, amin gyakorlatilag a sodrással szemben kellett felúszni. Lon Logan és Demetrio majdnem megfulladtak, mire a csapat megtalálta a megfelelő módszert a bejutásra. A járat egy hatalmas barlangfolyóba nyílt, ahol egy hatalmas krokodil támadta meg őket; Aiiát majdnem kettéharapta, de végül megfutamították a szörnyet, majd behatoltak a Khemi alatti, ősi styigiai járatokba, ahol hemzsegő férgek követték mozgásukat a fáklyáik fénykörén kívül. Logant néhány sarok után elbájolta valami vámpírszerű, kígyótestű nő, Aiia és Demetrio is követték példáját, de a cimmériai összeszedte minden akaraterejét, és kitört a lény béklyóiból. A barbár első lándzsaszúrása után illúzióként tűnt el a bestia. Zurriago közben egyenest belesétált egy tűzcsapdába, aminek hatására a különös lángoktól hamuvá kezdett változni a bőre. Gyorsan visszarohant a folyóhoz és a veszéllyel nem törődve belevetette magát. A csapat maradéka is visszavonulót fújt, követték Zurriagót és rendezték soraikat a fölalatti romok bejáratánál.

Son of Vachirnai part II. - Conan RPG

A kozák támadást követő reggel a jhurganaki nomádok folytatták útjukat a Vachirok felé; estére már Yekedei terület határában táboroztak le. Evés közben megvitatták a lehetőségiket, hogy mit hazudjanak yekedei nomádok felbukkanása esetén. A megbeszéltek szerint a kán gyereke Erdenequa fia lenne, amíg el nem érnék a Vachirok legelőit. A következő éjjel négy nomád jelent meg a táboruknál, ketten röviddel az elsők után. Helyiek voltak az Ikhtar klánból, és bár Jhurgan legjobbjai résen voltak, a helyiek nem mutattak támadó szándékot. Muke, Jaaghu, Subok, Bumbo néven mutatkoztak be, és elmondásuk szerint csupán Sziklát nem ismerték fel a Jhurganak klán keshikjei közül. Később szokatlan színű tűzzel jeleztek a sötétbe, állításuk szerint a társaiknak. Az éles szemű Orissának azért fetűnt, hogy a békés beszélgetés közepette az egyik ikhtari gyanút keltően vetett hosszab pillantásokat a vachiri kán gyermekére. Az Ikhariak felajánlották nekik, hogy elkísérik őket a Yekedei törzshöz.

Két nap után megérkeztek a táborba, ahol a Iyeke kán (a képen), zord és kegyetlen megjelenésével ellentétben kellő tisztelettel fogadta őket, majd rendelkezésükre bocsátott egy jurát, ahonnan egy Baktai nevű öreget zavartak el. Jhurgan küldöttjei megismerkedhettek a helyi keshikekkel is: egy csupa vérszomjas hyrkán nőstényördögökből álló testőrség (Goutai, Quchi, Chidai, Doji, Noyonua, Chatia), egyiküket szokatlan módon tűzvörös haj koronázta. Edrenequa átadata a kánjuk ajándékait, Iyeke pedig meghívta őket estére, ahol erős bódító nővénnyel kínálta őket. Orissa és Nayan elővigyázatosan továbbadták a hosszú, díszes pipát. Szerencséjükre Iyeke kán már a végtelen puszta mélybölcseletével örvendeztette a vendégeit és nem foglalkoztatta két vendég tisztetlen viselkedése. Mikor nyugovóra tértek, Nayan kezdte meg az őrséget, aki csodával határos módon az utolsó pillanatban vett észre egy csendben érkező halálos fenyegetést. Egyedül Orissa ébredt fel a zajra; harcba keveredett a támadó társával, aki - mikor Nayan végzett ellenfelével - inkább elmenekült és eltűnt az éjszakában. Hamar megérkeztek Iyeke keshikjei a jurtához és ekkor ébredtek fel a többiek is. Az öreg Nayanhoz hasonlóan, egyből felismerték támadóikat: sötétvörös lepel tarkarta, szokatlan fémmaszkot viselő nomádok, a Boraqan törzs rejtélyes orgyilkosai voltak. Khünbish követte a menekülő nyomait, de a tábor határától nem messze elvesztettel őket. Mire Iyeke megérkezett és a tábor harcosainak nagyrésze is már a közelben volt, Orissa lefejezte a halott támadót; tetemét pedig az időközben visszatért Khünbish fosztotta ki féregmód. Iyeke meg volt döbbenve és az egész klán nevében bocsánatot kért az eset miatt. Véleménye szerint a Boraqanok ezzel háborút akartak kezdeményezni a Jhurganak és a Yekedei törzsszövetségek között. A kán biztosította őket, hogy hat kiváló harcosa fog kíséretet adni a Vachir területig.

A Yekedei területek déli határánál találkoztak vachiri nomádokkal, akik további két napig kísérték őket mire megérkeztek Vachirnai kán (a képen) táborába. A törzs jól láthatóan le volt gyengülve: kévés volt harcképes nomád, ló, jószág, és sok sérültet is láttak. A kán és felesége alig győzte kifejezni háláját és szövetségük megerősítése érdekében még aznap este felvonultatta a törzs legszebb lányait (és legkiválóbb megmaradt férfi harcosait). Khünbish kihasználta a kínálkozó lehetőséget és megkaparintotta a legszebb nőt mindközül. Vachirnai este elmesélte, hogy fiát egy nyugatra található öreg sámánhoz kellett vinni, mert a helyi sámánjuk nem tudott segíteni ratja. A gyermek betegsége egy gyakran jelentkező különös láz volt, ami olyan fájdalommal járt, hogy sokszor kómába esett tőle. A gyermeket néhány hete több nomád, a törzs legjobb harcosával együtt, a kán egyik jobbkeze, Botanku kísérte el. Mikor távolmaradásuk már gyanússá vált, egy újabb csapat ment utánuk, de ők már csak halottakat találtak egy rajtaütés helyszínén, Botanku és a gyermek kivételével. Elsőre azt gondolták, hogy Boraqanok támadták meg őket, de néhány apró jel másról is tanúskodott. Jhurgan kán keshikjei megemlítették, hogy kozákok is részesei a történteknek, de a Botanku és a Mundai felbukkanása után érkezett két Boraqan "vendégük", Gahchar és Boragen némileg árnyalja a helyzetet.

Erdenequa javaslatára maradtak még egy ideig a Vachir törzsnél. A keleti misztikus tudományokat örökölt nő lehetőséget látott arra, hogy meggyógyítsa a Mundai Vachirt. Hét nap után sikerült is elűznie a gyermekben lakozó ártó szellemeket. Kikerülvén a Yekedeiek területét, hazatértek és elmeséltek mindent kánjuk előtt. De előtte megállapodtak, hogy Khünbish ügyét nem említik meg. Jhurgan kán meglepődöttnek látszódott, több ponton is Khünbisre tekintett, de nem szólt semmi érdemlegeset. Mindenestre az árulkodó volt, hogy közvetlenül a gyűlés vége előtt, Surawa (a kán felesége) a keshikek által is jól hallható módon férjének annyit mondott (hangjában nem kevés ellégedettlenséggel) mielőtt távozott volna: Gratulálok!

Jhurgan kán még este beszélt Khünbishel, aki Orissa erőszakoskodása ellenére is csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy soha többé ne kérdezze, és soha többé nem kíván beszélni erről az esetről, és hogy nagyon rosszul döntött a csapatuk a gyerek ügyében. Másnap a kán ismét összehívta legjobb embereit, aki igencsak kényelmetenül érezte magát, mivel bizalmasai valami olyan dolgot tudtak meg, ami akár az eddig évek történéseit is más megvilágításba helyezhetik. Mivel súlyos bizalmi kérdésről volt szó, a kán Khünbish kérdését szavazásra bocsátotta. A felsége azonnal a számüzetés mellett voksolt, de Khünbisht társai kihúzták a bajból, így Szikla után a kánnak már nem is kellett döntenie. Surawa dühödten otthagyta őket. A szavazás után a kán tudomásukra hozta, hogy az esetre úgy tekint, mintha az meg sem történt volna - és erre kérte keshikjeit is. Elárulta továbbá, hogy egy gyenge szövetségessel jelenleg nem sokra mennek és csak a problémáik fognak szaporodni. Végezetül a tudomásukra hozta, hogy többet semelyikük ne megkérdőjelezze meg a döntésit. A beszélgetés során Jhurgan kán bármennyire is próbálta magyarázni, miért volt szükség a Khünbish külön feladatára, többen nem értették meg. Olyannyira nem, hogy a összejövetel után Orissa pld. külön megkérte a kánt, hogy ha barámilyen hasonló probléma adódna, amit jeleneg Khünbishnek lenne faladata elvégezni, vonja be őt is. Orissa természetesen nem járt sikerrel. A kánnak egy Khünbish is soknak bizonyult...

Son of Vachirnai part I. - Conan RPG

A Hyrkán sztyeppéken mozgó kampány egy északi törzsben kezdődött, ahol a karakterek Jhurgan kán (képen) legjobb emberinek teljes csoportját alkották: a fél-turáni Orissa (Mihály), a féreg Khünbish "not-a-person" (Krisztián), a fél-khitai Erdenequa (András), a hyrkán Szikla (Vili), Nayan (Thirlen), és Jagun Chinu (Zsolt). A nomád harcosokból álló társaság a kán jurtájában tért magához, erős másnapossággal kűzdve a tegnapi esküvőn nagy mennyiségben elfogyasztott kumisz miatt. Utolsó emlékük egy ittas íjászverseny volt, melyből több érdekes dolog is kiderült: Orissa, Jhurgan kán, és Erdenequa bizonyultak a legjobbaknak íjhasználatban, miközben Szikla, Khünbish, és Nayan jóformán el sem találták a célponjukat. Kiderült továbbá, hogy a félig keleti származású Erdenequa számít az egyik legszebb nőnek a tözsben, és hogy Szikla bírja a legkevésbé az erjesztett kancatejet.

A hosszúra nyúlt reggelt a tegnap elhanyagolt lovak ápolása követte, de hamar magához rendelte segítőit a kán, mert a friss házasok, Jambe és Chidai még nem tértek vissza, amióta (a szokásoknak megfelelően) éjjel kilovagoltak a pusztába. A csapat, (Jagun kivételével, aki hajnalban elment vadászni), Khünbish vezetésével könnyedén megtalálta és követni kezdte a pár északi irányba tartó nyomait. 3-4 km-re a táborhelyüktől, meglepetésükre egy közel ugyanolyan friss nyomot is felfedeztek, ami keresztezte Jambe és Chidai lovának útját. Itt kétfelé váltak, Khünbish és Nayan továbbmentek, a többiek pedig követték a dél-keleti irányba tartó nyomokat, amely a tábortól kb. egy km-re taláható megfigyelőhelyen végződött. Khünbish és Nayan a kis ívben észak felé vezető nyomok végén, kb. 5 km-re a táboruktól megtalálták Jambe és Chidai hulláit, húsukból már ragadozók táplálkoztak minkor megérkeztek. További nyomok keresésekor egy nyílegyenesen a tábor felé vezető nyomot is felfedeztek. Visszafelé találkozott a két csapat, akik úgy döntöttek, hogy hazaviszik a halottakat és közlik a kánnal az eddigi felfedezéseiket.

A táborban értesültek róla, hogy nemrég két harcos érkezett a tőlük délre húzódó területeket uraló Boraquan törzsből, akik éppen a kánnal beszéltek. Jhurgant kihívták a jurtájából, majd elmondtak neki mindent. A kán a nyomok tovább felderítésére kérte őket, és közölte velük, hogy a két idegen, állításuk szerint kozákokat üldözött, tőlük északra találtak két halottat, majd errefelé vették az irányt. A csapat további nyomokat után kutatva újra elhagyta a törzshelyet. Sötétedés előtt felfedeztek még egy távoli megfigyelőhelyet, Jambe és Chidai sátorhelyétől nem messze pedig találtak egy olyan terültetet, ahol megközelítőleg egy nap leforgása alatt 12 lónyom talákozott. A legfontosabb felfedezés annak a majdnem tökéletes gondossággal eltűntetett nyom megtalálása volt, ami ezt a találkozóhelyet kötötte össze a Jambe és Chidai sátorhelyével, erős kételyt ébresztve a két Boraquani nomád meséjével kapcsolatban...

A kán, miután végighallgatta az újabb felfedezésiket, elárulta, hogy Jagun Chinu, a reggeli vadászatából két sérülttel tért vissza, röviddel a két Boraquani érkezése előtt. A sérültek egy kómában fekvő apa és vélhetően annak kisfia, a déli Vachir törzsből (akik harcban álltak a Boraquan törzzsel). A gyerek idáig egy mukkot sem volt hajlandó szólni. A tábor legszélén, a sámán sátrában rejtették el őket, észrevétlenül, mert Jagun Chinu ösztönei, aki a törzs egyik legjobb nyomkeresője és felderítője volt, veszélyt sejtettek. Jagun Chinu emlékei szerint a felnőtt férfi boraquani és kozák támadókról beszélt, amikor megtalálta őket, a kimerültség határán. Dél-nyugati irányból menekültek a tábor felé.

A két Boraquani nomád, Jhurgan kán beleegyezésével, felállították kis sátrukat a tábor szélén, a sámán sátrától a legtávolabbi ponton. Másnap reggel indulnának tovább. Orissa és Szikla folyamatosan figyelték őket, Erdenequa pedig meglátogatta a két sérült vachirit a sámánnál (Mongataranqui). Mivel neki is voltak gyermekei, anyai szemével átlátott a vachir gyermek hazugságain és megtudott tőle néhány fontos dolgot: a neve Joge, a kómában fekvő férfi pedig az apja volt, aki megtiltotta neki, hogy bármit is mondjon bárkinek; jónéhány napja kozákok rabolták el őket, miközben egy öreg sámánhoz kísérték őt; több nap után sikerült megszökniük, de követték őket és nagyon nehéz volt menekülniük; amikor Jagun Chinu megtalálta őket, azt hitte, hogy az apja meg fog halni. Erdenequa ezután meglátogatta a két boraquanit is, akik éppen végeztek sátrukkal és főzni kezdtek valamit. Egyikük, Borangen nem vette észre a fél-khitai megkülönböztető jeleit és egyenesen a sátrába hívta estére a nőt. A másik nomád, Gahchar, csak sunyin figyelt. A két boraquani ismért elmondta Erdenequának, amit már Jhurgan kántól is megtutdtak korábban: több nappal ezelőtt egy kozák banda támadta meg az egyik vadászcsapatukat. Őket követték, miközben két kozákot le is sikerült vágniuk. Meglepődtek, hogy ezalatt ennyire északra kerültek, és holnap már mennének is vissza délre.

Miután Khünbish sötétben körbejárta az egyész törzs táborhelyét, a két boraquani nyugovóra tért, majd Orissa helyét is átvették, mert Jhurgan kán a jurtájába hívott mindenkit. A helyzet megfontolt döntéseket igényelt. Jagun Chinu nem volt jelen, a kán fiatal felesége, Surawa viszont igen. Jhurgan és a felesége között érezhető volt a feszültség. Többeknek is eszükbe jutott, hogy a nő egy olyan törzsben született, amit évekkel korábban bekebeleztek a Boraquan harcosok. Szerinte a két boraquani minden szava hazugság volt. A férjének címzett "most már remélem, hogy teszel valamit!" kijelentése kellően meglepő volt és sokmindenről tanúskodott. Az egyre halványuló nyomokon kívül bizonyítékuk viszont nem volt, ezért heves vita és több elképzelés is született arról, hogy valójában mit is kereshet itt a két boraquani, a kozák fosztogatók, és mennyire lehet fontos szerepe ebben a két Vachir törzsbelinek. Jhurgan kán, kizárva a kockázatot és egy jövőbeni szövetség érdekében gyorsan vissza akarta juttatni a (véleménye szerint fontos) gyereket a törzsébe. Ezzel a feladattal természetesen a legjobb embereit bízta meg. A gyerek apja egyenlőre maradna a törzsnél, amíg harcképes nem lesz. A két boraquani kérdésében, mégha jelenlétük bosszút is kívánt, de négyen a három ellenében úgy határoztak, hogy inkább elengenik őket. A véres fizetség természetesen nem fog elmaradni, de jelenleg nem tudták, hogy figyelik-e őket, így inkább ebben sem kockáztattak. Alvás előtt a kán még megkérte Khünbisht, hogy kicsivel később látogasson el a sámánhoz.

Reggel, Borangen és Gahchar elbúcsúztak a kántól, megköszönték a Jhurgannak törzs vendégszeretetét, majd déli irányban távoztak. Röviddel utánuk, a megbeszéltek szerint öt-hat fős lovas csoportokat indítottak útjukra, névlegesen a kozákok jelentette veszély felderítésére. Egy egyik csoportot az elaltatott és bezsákolt Vahcsir gyereket kísérő karakterek alkották, akik keleti irányban hagyták el a táborukat. Khünbish egész nap, látótávolságon belül felderítést végzett. Később a Vachir gyerek magához tért és meglepő nyugodtsággal vette tudomásul, hogy az apja nélkül viszik haza. Nem volt ugyanilyen nyugodt Orissa, amikor az esti táborverés után a helyzetük lehetősegeiről vitatkoztak. Orissának nem lett volna ellenére egy beolvadás sem a Boraquan törzsbe, de a többség ellenszenvvel fogadta ezt a lehetőséget, különösen az öreg Nayan, akinek már semmi kedve nem lett volna ismét ranglétrát mászni. Erdenequa, hogy leállítsa végre Orissát és a többséggel ellentétes elképzeléseit, a jelenlegi családi állapotára tett sértő megjegyzést, megemlítve, hogy ne a vachir fiún élje ki haragját, amiért nem tudott gyermeket szülni (eltűnt) férjének . Több sem kellett, hogy összeverekedjenenek.

Másnap, miközben folytatták útjukat, Erdenequa, Nayanon keresztül bocsánatot kért Orissától. Éjszaka, Orissa őrködése alatt, egy alaposan megszervezett kozák támadás érte őket. A sötétből lecsapó nyílzápor súlyosan megsebesítette Orissát és a Vachir gyereket is. Mikor eloltották a tábortüzüket, a kozákok kétoldalt meggyújtottak egy-egy előre elkészített farakást, hogy ellenfeleik ismét láthatóvá váljanak. A csapat szétszóródott. Három, majd két helyről vették fel a harcot a támadóikkal, akik végül menekülőre fogták a dolgot. Két kozákot viszont sikerült elkapniuk, akiket azonnal kivallattak. Megtudták, hogy egy Rhamdami kereskedő (Rutadanh) bízta meg őket a gyerek elrablásával, de a foglyok egy rabszolágának szánt felnőttel együtt megszöktek. Napokig követték őket északi irányban. Ezért figyelték meg a Jhurgannak törzs táborhelyet is. A két boraquani nomádról és a házasokról semmit nem tudtak, így szinte biztossá vált, hogy Borangen és Gahchar voltak a gyiklosok, akik utána pofátlan módon még be is merészkedtek a táborba. A vallatások után Orissa brutálisan kivégezte mindkét kozákot, erősen megfélemlítve ezzel a gyereket is, aki ennek hatására bevallotta, hogy az igazi neve Mundai Vachir, és ő a Vanchini kán fia.

Másnap reggel Khünbish négyszemközt elárulta Orissának, hogy Jhurgan kán az utazásuk előtti éjjel azzal bízta meg, hogy észrevételnül ölje meg a gyereket. Véleményük szerint ekkor még a kán nem tudhatta ki is volt valójában a gyerek, ezért a többieket is beavatták a dologba. A közös döntéshozatal (és heves viták) alatt olyan lehetőségek is felmerültek, hogy a két boraquani árulhatta el a kánnak, hogy kit keresnek valójában. Végül három a kettő ellenében úgy döntöttek, folytatják az utat és elviszik a gyereket a vachir törzs kánjához. Orissa és Khünbish volt azon az állásponton, hogy teljesíteni kell Jhurgan kán eredeti óhaját, és a gyereknek meg kell halnia. Velük ellentétben Szikla egyenesen odáig ment, hogy kijelentette: akár az életével fogja védelmezni a gyereket...

........................................................................................................................

Hogy ne kelljen minden játék elején elmondani az alapvető dolgokat, összefogaltam a legfontosabb ismereteket, mellékelve az idevágó térképekkel. Minden később megtudott információ is itt lesz frissítve.

Térkép 1: Törzsek Észak-Hyrkániában

- Jhurganak; kán: Jhurgan; szövetséges törzsek: Kouangey, Yilin, Enghijn, Mangay, Tughi, Nogo, Hamudai; fontosabb NPC-k: Surawa (a kán felesége), Mongataranqui (sámán).
- Boraquan; kán: Boraquanar; szövetséges törzsek: Baatain, Bokai; fontosabb NPC-k: Gahchar és Boragen (Jambe és Chidai feltételezett gyilkosai).
- Yekedei; kán: Iyeke; szövetséges törzsek: Chuke, Chagai, Tuli, Qasa, Merke, Qora, Ikhtar, Huluy; fontosabb NPC-k: Goutai, Quchi, Chidai, Doji, Noyonua, Chatia (Iyeke keshikjei, vérszomjas hyrkán nőstényördögök), Baktai (öreg hyrkán, akinek a jurtájában történt a Boraqn támadás), Muke, Jaaghu, Subok, Bumbo (harcosok az Ikhtar klánból).
- Vachir; kán: Vachirnai; szövetséges törzsek: Kassa, Tema, Sagu, Gutai; fontosabb NPC-k: Mundai Vachir (a kán fia), Botanqu (kán egyik keshikje).

Törzsek közötti viszony (a Vörös Kígyó évének, 10. hónapjának, Laghva napján): a Boraquan és a Vachir törzsek harcban állnak egymással. A többi törzs jelenleg békében él egymás mellett (neutrális viszonyban). Jhurgan, Iyeke, és Vachirnai kán a törzsszövetségek híve. Boraquanar velük ellentétben az egyesülésé.


Térkép 2: Észak-Hyrkánia és környéke


Mountains of the Gray Apes: ködbe vesző kopár hegylánc; állítólag a mélyen fekvő, szűk völgyeit történelem előtti időkből származó, emberevő majmok népesítik be.
Vilayet Sea: kétezer mérföld hosszú és háromszáz mérföld széles beltenger, félig-meddig a turáni flotta ellenőrzése alatt. A Vilayet-tenger hírhedt a kíméletlen viharairól, különösen az őszi és téli hónapokban. A teleti parton, többszáz mérföld hosszan, a Turán birodalom gazdag városai húzódnak (Shahpur, Maypur, Sultanpur, Khawarism, és Agraphur a legismertebbek), a keleti parton kisebb hykán, vagy független kikötővárosok épültek (Rhamdam, Onagrul, Khoraf). A beltengert kalózok népesítik be (Vörös Testvériség), akik nem csak a kereskedőhajók, hanem a partmenti városok kifosztásával állandó veszélyforrásai a Kelet és Nyugat közötti kereskedelemnek. Dél felé megkerülni a tengert még az átkelésnél is kockázatosabb: a Zaporoska folyó melletti mocsarakat számatan kozák rablóbanda és vad törzs használja rejtekéül. A tengert három nagy (Ilbars, Zaporoska, Nezvays) és több kisebb (mint pld. Akrim és Yelba) folyó táplálja.
Sythia: független városállam Hyberbórea dél-keleti szegletében, ahol állítólag egy boszorkány-királynő uralkodik. A magas sziklákra épített falakhoz vezető út mellett karóra tűzött koponyák viszik hírül a város vendégszeretetét.
Rhamdam: Khoraftól északra taláható (jelenleg) független kikötőváros a Vilayet-tenger keleti partján, ahol a nagy karavánútnak vége szakad. A város gyakori célpontja kalózoknak, ezért a kereskedők sokszor Turáni védelem alatt hajóznak tovább a nyugati partvonal, Aghrapur és más városok felé. Khoraf és Rhamdam katonalilag támogatja egymást.
Wan Tengri és Lake Ho: magas, kecses tornyok alkotta partmenti város, a Ho tónál, a Fekete Sivatag közepén. A várost, a hatalmas rákjairól ismert tavat és környékét a keleti (khitai) Wan klán uralja.
Icy Desert és Icy North: kietlen, jeges terület, Hyperbórea keleti határa.
Desert Clans: keleti sivatagből érkezett törzsek által kihasított terület, akik megőrizték szokásaikat.
Theggir, Balkhana, Kuagir, Wigur: nagy hyrkán nemzetségek.
Hyrkanian Heartland: széles folyókkal szabdalt terület gazdag legelőkkel hyrkánia szívében; aki uralja ezt a területet, az tekintehető a hyrkán sztyeppék legfőbb kánjának.
Hyrkanian Prairie és Barren Steppes: kietlen, félig elsivatagosodott terület, száműzött hyrkánok otthona.

Játékos karakterek:Khünbish (nem személy): egy szövevényes, hűtlenséggel és gyilkossággal fűzerezett családi bonyodalom miatt gyerekkorában a törzs hierarchiájában a rabszolgák szintjére süllyedt. A Khünbish (nem személy) nevet adták neki férfivá érésekor és asszonymunkát végzett a törzs lányaival. Gyermekkorát általános megvetés kísérte, ő pedig megesküdött, hogy kivívja magának a tiszteletet, bármi is legyen az ára. Megtanulta hogyan legyen láthatatlan és az életét kockáztatva a szomszédos törzsek területére belopakodva szerzett a kánnak több alkalommal is hasznos információkat. A kán hamarosan felismerte a benne rejlő lehetőségeket: Khünbishnek nem okozott erkölcsi problémát és harcosi önbecsülését sem sértette, ha orvul kellett végeznie a kán által kijelölt célponttal egy viharos éjszakán, lett légyen az más vagy akár a saját törzsükbe tartozó férfi, nő vagy gyerek. Khünbish-nek most saját jurtája van és külhoni rabszolgái, ezek közül kettő az anyjára visel gondot, kettő a saját ingóságaira, valamint kettő az ágyasa.

Orissa: a turáni Kajar és a hyrkán Soris egyetlen gyermeke. Mikor eladósorba került, feleségül is ment egy Chagan nevű harcoshoz, aki a kán egyik legügyesebb katonája volt. A férfinak akkor már volt egy asszonya. Chagannak egy felderítés során nyoma veszett és soha többé nem került elő. A kötelező gyász letelte után Orissa magához vette Chagan hátrahagyott páncélját és fegyverét majd jelentkezett a kánnál, hogy elfoglalja férje helyét. A kán számos próbának vetette alá Orissát, aki rátermettségével és elszántságával sorban mindet kiállta így végül a vezér nem tagadta meg kérését.

Nayan: a törzs egyik legtapasztaltabb harcosa, a kán régi barátja. A legtöbb ember „Öreg”-nek nevezi tisztelete jeléül, de holmi jöttment külországiaktól nem tűrne el ilyet. Fiatalabb korában bebarangolta a fél világot. Egyetlen felesége halála óta kettesben él utolsó eladósorban maradt lányával. A nagyobb lányokat már mind kiházasította, mind a nyolcat (négy lánya van még a törzsben, Bane, Sura, Dawa, Ariul - a maradék négy más, szövetséges törzsekben). A megmaradt lányt (Kube) aligha fenyegeti ez a veszély: a közvélemény a törzs második legrondább nőjének tartja.

Szikla: a vendhyai hadsereget is megjárt délvidéki hyrkán, oldalán egy fura kinézetű alakkal, Tüskével.

Erdenequa: anyja khitan hercegnő volt, akit azért adtak hozzá egy hyrkán kánhoz, hogy békés viszonyokat próbáljanak fenntartani. Hyrkánként nőtt fel, de anyja és a kíséretében lévő khitai orvos sok mindenre megtanították (khitai okkult tanokra, meditációra, jóslásra, orvoslásra). Vad természetét látva apja pedig harcra tanította és remek hyrkán harcossá nevelte. Az egyik északi törzs kánja vette feleségül (Hamudai), akinek gyermekeket szült. Azonban a férje meghalt, ekkor fél évig ő vezette a törzset, míg át nem adta a volt férje öccsének (Hurandai) az uralkodást és ő maga a hűbéruruk udvarába jött, képviselni az északi törzset. A khán elit alakulatának a tagjává is tette. Két fia és egy lánya van. Idősebb fia (Tikhtai) nyolc éves, lánya (Keyami) öt, fiatalabb fia (Tilay) pedig két éves.

Jagun Chinu (Száz Farkas): rettentő erejű, harcos. Kiváló nyomkereső. Családja: egy asszonya (Mara), egy fia (Elgeg), két lánya (Dari, Muli) van.

Red Sonja Unconquered - Red Sonja RPG

Hirtelen felmerült, vagy sokáig lappangó igényként jelent meg szerény társulatunk egyik (bomló) elméjében, hogy Vörös Sonja karakterével játszhasson Conan RPG rendszerében. A szörnyű megbélyegzések ellenére viszonylag hamar elkészült a karakter és a "Red Sonja Unconquered" gyári modul alapjai nyújtotta történet. A játékhoz, érdeklődés hiányában mindössze két oldalrugó csatlakozott, Vili és Zsolt személyében (a többiek valamit nem értettek meg - de majd rájönnek...) Akik pedig gyengének neveztek, azoknak szívből ajánlom az Hykán kampány után induló kalózos történetekben való részvételt... :)

A történet egy Nezvaya folyóhoz közeli faluban kezdődött, ahol hajnal előtt kozákok rohanták le a települést, gyújtogattak, fosztogattak és mészároltak. Vörös Sonja és (ekkor még) egyetlen megmaradt társa, a neméd zsoldos Arthas (Vili), a lángoló épületek között végeztek az utolsó támadókkal, megmentve a falu maradékát. A Kezankian-hegység keleti lejtőire turáni katonák elől menekülve érkeztek. Vörös Sonja nem régen még turáni zsoldban állt, kislétszámú, válogatott csapat élén, akiket néhány nappal ezelőtt átvezényeltek egy északi határvédő erődbe. Amikor érkezésük után zsoldosaival, megszokott módon egyből a kocsmába tévedtek, vöröshajú vezetőjükkel egyből kikezdett a Wakla erőd ura, Qutyugh aga. A hájas turáni nyomban egy széles törrel a hasában végezte. Az eset olyannyira gyorsan történt, hogy Sonja még meg sem tudott ismerkedni a sötét kocsma egyik területét elfoglaló, szedetvetett zsoldos társasággal és annak irgalmatlanul sokat vedelő vezetőjével, egy Conan nevű kimmériai barbárral. Az aga megtámadása után gyorsan kitörtek az falak mögül és Zamora felé menekültek. Mikor észrevették, hogy üldözik őket, szétszéledtek és Zamboulában beszéltek meg találkozót. Többen a csapatból azt feltételezték, hogy a fékezhetetlen kimmériait küldték utánuk...

A lerohant faluban Vörös Sonja és Arthas segítettek az oltásban. A neméd még megpróbált segíteni egy haldokló öregen is, aki utolsó perceiben elárulta a zsoldosnak, hogy a gyilkosai valami kígyómintás karperecet kerestek. Arthas meglepődve vette észre a halott öreg testén a kegyetlen kínzás nyomait. Sonja eközben megmentett egy megerőszakolt kislányt, amitől önkéntelenül is saját emlékei törtek a felszínre. Amikor a falu vezetőjének, Hanatnak elmondták mit mesélt halála előtt az öreg (akiről közben kiderült, hogy az apja volt), hozzátette, hogy évekkel korábban már végigdúlták egyszer a kozákok a Kezankian-hegység keleti oldalát, egy kísértetiesen hasonló tárgyat keresve. Akkoriban, az apjával elkaptak egy zsoldost, akiből kiszedték, hogy egy Sotha nevű boszorkány volt a megbízójuk. Vörös Sonja a menekülést és az őket üldöző harcosok kérdését félretéve megígérte a falusiaknak, hogy végére jár ennek egy ügynek, és megkeresi Sothát. Hanat és a helyiek sajnos nem ismerték a boszorkány hollétét, de útbaigazítást kaptak egy remete gyógyítóhoz, akit fél napi járóföldre találhatnak meg egy mocsárban.

A sötét, ködös mocsár közepén megtalálták Zénonh kunyhóját, aki, miután meggyőződött róla, hogy nem ellenségekkel volt dolga, meghívta őket hajlékába és beszélt Sotha tornyának különös megközelítési módjáról. Arthas elfogadott és megkóstolt egy szárított elefántnyelvet is. Mikor indultak volna, Zénonh elmondta még nekik, hogy több hete itt jártak kozákok egy Sebek Neher nevű csuklyás stygiai társaságában, akik (miközben megkínozták) szintén Sotha holléte felől érdeklődtek. Mikor követte őket, egy másik nevet is meghallott: a Koponyahasító Valensóét, akiben Arthas a hírhedt véreskezű kozák vezért ismerte fel.

Következő nap este, követve a remete utasításait, a vörös hágótól, a sápadt hold irányában kezdték megközelíteni Sotha tornyát. A kietlen, sziklás hegyoldalon találkoztak egykori társukkal, a hyperbóreai Odurnnal (Zsolt), aki különös módon változó tájak és hatalmas démoni szárnyakról számolt be Sonjának. Nemsokára egy sűrű, erdős völgyben Odurn észrevett egy péncélos csontváz holttestet, akit csak néhány hete foszthattak ki. Puszta véletlen, hogy a közelben talált egy másik hullát is, ami viszont érintetlen volt. A halott tárgyai között, meglepetésükre megtalálták a kozákok által keresett kígyós karperec egyik felét. Rövid tanácskozás után folytatták az utat, és amikor egy szűk sziklapárkányon haladtak fölfelé, hatalmas denevérek támadtak rájuk a sötétből. A harc roppant körülményes volt, Sonja majdnem lezuhant a kardozás közepette. A hyperbóreait többször a hatalmas termete mentette meg és emiatt nem tudták a mélybe ragadni. Arthas viszont a csata hevében elveszítette egyensúlyát és elnyelte a mélység. Mikor végeztek az utólsó vérszívóval is, Sonja halált megvető bátorsággal gyorsan leereszkedett a sziklafalon, megkereste szétzúzott társát, akiben még pislákolt az élet, így meg tudták menteni a nemédet. Ezután Sotha tornya felé már csak ketten folytatták az utat, ahova végül egy koromsötét barlangból nyíló csigalépcsőn jutottak el. Az épület mindhárom szintje teljesen ki volt égve. A legfelső emeleten találtak egy összégett tetemet, és egy arany áldozótőrt. Odrun megvizsgált több ősrégi kőtáblát is, amiből kikövetkeztette, hogy a kozákok által keresett tárgy egy külvilági démon, az örökkévaló tűz hordozójának eljövetelét szolgálja. Kifelé menet talátak egy széles, mély vermet, ahonnan valami gigantikus "dolog" csúszott feléjük. Mikor eleven sötétség kezdte betölteni a termet, szapora léptekkel menekülni kezdek a barlang bejárata felé, az utolsó pillanatban még megláttak egy hatalmas, levágott fejű kígyószerű lényt kipréselődni a veremből.

Kimenekülve Sotha tornyából, felkapták az éppen magához térő Athast, majd ismét Zamora felé vették ez irányt. Este egy völgyben táboroztak le, és amikor Odrun volt őrségben, egy álomszerű csuklyás alak elbájolta a babonás barbárt és megkönnyítette a társaságot a karperec darabjától. Mikor a hyperbóreai magához tért, felverte a társait és nyomkeresébe keztek. Meglepetésükre nem találtak semmit. Hajnalban, kelet felé hatalmas fekete fellegeket pillantottak meg a hegyek mögötti égbolton elterülve. Mikor felértek egy hágóra, hatalmas tisztitótűz látványa fogadta őket a Kezankian-hegység lábainál húzódó szavannákon.

Leereszkedtek a hegyekből, és elébe mentek a lassan haladó pusztító tűznek. Forróság, hamu és felégetett terület fogadta őket, a füst miatt nem láttak szinte semmit. A terület közepén egy gigászi démonnal találkoztak. Sonja egy ügyes csapással levágta a démon karjáról a számukra ismerős karperecet (mire az kettétört), majd a Sotha tornyában talált áldozótőrt többször is belemélyesztették ellenfelükbe, miközben felcsapó lángnyelvek elől hajoltak el. Végül Odrun és Sonja sorozatos csapási leterítették a hatalmas démont, lassan megszűnt a pusztító tűz is.

Conan kis késéssel érkezett szedetvetett zsoldosaival és turáni katonákkal együtt. A barbár parancsolgatni kezdett Sonjának (vissza akarta vinni az erődbe), sikertelenül, azért inkább kardozással dönötték el a vitát. A párbaj első pillanataiban úgy látszódott, hogy a szitkokat és sértéseket szóró Sonja nem ellenfele a kimmériainak, de hirtelen fordult a kocka és a hyrkán harcosnő látványos kűzdelemben végül lenyomta a zsoldos barbárt, akik így szabadon távozhattak. Röviddel a kardozás után Sonja rájött, hogy a kimmériai szántszándékkal maradt alul a kűzdelemben...

Már a játék legelején nyomtékosan le(vörös)szögeztem, hogy részemről ez csupán egyetlen alkalomra szóló, és soha vissza nem térő, amolyan "félrehajlás" volt. Messze nem is illetném sem Conan RPG, sem Hyborian Adventures teggel. A hard fantasy jellegzetességeit groteszk módon megcsúfoló jelenetek, ha másra nem is, de legalább egy viccre jók voltak. Mihály szinte lebarnult a szpotlámpák fényében. Külön örömére szolgált, hogy a később beeső Zsolt jóvoltából kétszer is körülírhatta karakterét. Végezetül meg kell említenem, talán arra azért mégiscsak jó volt a játék, hogy ezáltal Mihály bizonyos fokig zsarolhatóvá (bocsánat... motiválhatóvá) vált. Tehát, ha valaki a jövőben akarna valamit játszani vagy egyéb dolgot kérni - akár követelni - tőle (Dune RPG, Battlestar Galactica RPG, Firefly sorozat többszöri megtekintése, Star Wars Episode 1-2-3 minőségének újraértékelése, és még sorohatnám számtalan hiányosságát), csak be kell dobnia következőt: szombat... Red Sonja RPG! :P

Petrochem Affair - Cyberpunk 2020

2035.04.04 03:02, NYC, Lower East Side, Hellgate krómer klub. A karakrereket megbízható fixerük, bizonyos Rep0man rántotta össze az estére. A csak solo felállás a következő volt:

Rocktansky, kiöregedett crazy-quiltes veterán (Mihály)
Spunkmeyer, Kóreából menekült kemény katona arc (Olivér)
Blacktoad, debella, fekete "háziasszony solo" (András)

Rep0man késését az egyenlőre egymást nem ismerő karakterek a bárpultnál neutralizálták, miközben Silverhand öngyilkossága kapcsán, volt zenésztársa, Kerry Eurodyne véleményezte az elmúlt éveket és informálta a játékosokat a 800 eb-s mobilok történetéről, majd bejátszották a Language of Reality ópuszát. Röviddel ezután befutott Rep0man, pontosabban Rep0woman, aki nemrég nemváltáson esett át (...), és miután összeismertette a karaktereket, egy távoli boxban kiadta a mission-t: egy Force Floyd névre hallgató helyi seftest kellene kihozni a Petrochem torony 52. emeletéről, egy régi katonai AV-4-el. Egy belső ember lekapcsoltatja majd az épület védelmi rendszerét egy megadott időben - ameddig tudja. Ha megvan az árú, a JFK-t érintve szállítsák le egy ott megadott helyre. Credit: 5e / koponya, egyéjszakás felvonás. Persze k*rvasűrgős...


Egy kihalt, jersey-i arcology alatti raktárban megnézték és leellenőrizték az AV-4-esüket, felhívták Rep0-t, hogy mikor legyenek kiütve a védelmi rendszerek, majd berepültek az éjszakába. Amikor a Hudson partjáról Manhattan felé fordultak, kiszúrta és üldözőbe vette őket egy NYPD-s AV-3-mas. A problémát Spunkmeyer intézte el stílusosan: visszatérve Jersey-be, egy 30mm-es laza gatling sorozattal fényes robbanássá varázsolta a rendőrségi járművet. A következő berepülés már sikeres volt, ám amikor sebesen közeledtek a Petrochem toronyhoz, tapasztalt soloink rájöttek, hogy a gyorsan felépített, mélységes részletekig kidolgozott és átbeszélt tervük (oldalról berobbantani az épületet, behatolni, majd kihozni a fazont) kissé problémás a konkrét magasság ismerete nélkül. Sebtében elkezdték számolni az emeleteket (!), de hamar rájöttek, hogy a felhőkarcoló üveglapjainak mérete nincs szinkronban a szintekkel. Végül Spunkmeyer oldotta meg a matematikai problémát és lőtte be nagyjából a magasságot. A Petrochem torony falát egy 30mm-es gatling eresztéssel és két Scorpion 16 SAM rakétával bontották meg. Blacktoad a hasadékhoz tette az AV-t, majd két társa berontott a szintre, amiről kicsit később kiderült, hogy csak az 50. emelet. A behatolásuk pillanatában máris ellenállásba ütköztek: néhány katona próbálta becserkészni őket, sikertelenül. Két emelettel feljebb megint kirobbantották az épület üvegfalát, majd rövid kutatás után megtalálták a keresett fixert, ájultan egy műtőasztalon. Távozás közben viszont beindultak a védelmi rendszerek, így megkapták az ajándékukat az épület tetejéről: néhány Vulcan 80mm-es gatling sorozatot és 2-3 levegő elleni rakétát, szépen becsomagolva. Az utolsó rakéta majdnem szétvitte őket, zuhannai kezdtek a Raven épülete árnyékában. Blacktoad csodával határos módon tette le a majdnem irányíthatatlan AV-t a Broadwayre. Használhatatlan jarművüket gyorsan elhagyták, majd klasszikus "piroslámpás" módszerrel (aminek semmi köze a piroslámpás negyedekhez) szereztek egy autót.

Úton a JFK felé, Force Floyd felébredt és értetlenkedve vette tudomásul a hollétének miértjét. Rövid szóváltás után kiderült, hogy az illető egy Force Floyd arcberendezésével bíró Petrochemes alkalmazott, aki ráadásul nemrég be is tett a cégnek. A JFK reptéren megkapták a címet (ismét egy raktár Jerseyben), meg egy rejtett hátizsákot is: folyamatosan követték őket a levegőben, akiket többszörös próbálkozás (lerázás, eltűnés, autócsere, mesterlővész puskával történő oktatás) után sem voltak képesek lerázni. Rep0-t többször is hívták de ki volt kapcsolva vagy nem vette föl. A megoldást végül Rock egyik régi "orvos" ismerősének meglátogatása szolgáltatta, aki két nyomkövetőt is talált a fazonban. Az egyik egy könnyen fellelhető darab volt, a másik valami high-tech cucc a fazon teljes jobb lábában. Az utóbbit eltávolítani viszont csak az egész láb levételével lehetett, így a fogoly heves tiltakozása ellenére, egy bal lábánal egy lényegesen rövidebb, műanyag dummyra cserélték a tehetetlen petrochemes végtagját. Ezután Rock egy hűtőzsákban elrejtette a lábat a Brooklyni metró sötét útvesztőiben.

Ismét Jersey felé vették az irányt (láthatóan már nem követték őket), a megadott címen egy raktárépület állt, ahol óvatosan körbekémlelve észrevettek a távoli mesterlövészt, akivel heves tűzpárbajba bocsátkoztak. Rep0-t a raktárban találták, aki egyáltalán nem volt boldog a leszállított árú szellemi minőségét illetően. Így nem is tudott eleget fizetni, az elaltatott foglyot pedig be akarta dobatni a Hudsonba, de a karakterek megkímélték az életét. A seftes még egy rövid védelmet kért embereitől a leléceléshez, majd Jerseyt elhagyva kiugrott az egyik alagútban és eltűnt. Napokkal később az utcáról hallották, hogy Rep0womant bizony kinyírták még aznap...

Az egyetlen klisés sztoricsavartól is felháborodottan rinyáló (!), nemszint játékosok :) (kivétel: Olivér) végül nem oldották meg a problémát, fogjukat pedig még Jerseyben kitették egy kukába, lehetőséget biztosítva ezzel egy páratlan karakter létrejöttének. "Kukában találták", bal, rövidebb műlábán tixózott pótlás, arca egy nemrég eltűnt NYC-i seftesé, zsebében egy screamsheet darabja, ráírva, hogy merre találja a bezsákolt lábát... Ha valakinek megtetszene a karakter, Andrásnál lehet jelentkezni (szerintem GUPRS) Cyberpunkra :D

The Jewel of Khadim Bey part IV. - Conan RPG

Khailm fogadójából sötét árnyak követték a menekülőket (Hadid, Cervantes, Narthus, Osan), akik csak a Részeg Zsoldosnál tudták lerázni üldözőiket, majd észrevételnül megközelíteni Osan rejtekhelyét. A turánival még alvás előtt megbeszélték a teendőket: Osan megkérte Hadidot, hogy hajnalban lovagoljon ki és derítse fel a város körüli sivatagot, a két tolvaj (akik még mindig ennek ellenkezőjéről próbálták győzködni az erre rendre gúnyosan vigyorgó turáni társukat) pedig jobb lenne ha meghúzná magát másnap. Az éjszaka maradéka a már jól megszokott módon, alvásszínleléssel telt.
Hajnalban Hadid vásárolt egy lovat a piacon, majd kilovagolt és megfigyelte a turáni blokád jeleit. Eközben sivatagi nomádok nyomait is megtalálta a turnáni vonalon belül. Cervantes nappal Osan rejtekhelyét kisérte figyelemmel. Hadid visszatértekor Narthus "gazdasági" kérdéseket szegezett neki, melyek a lószerzésével álltak kapcsolatban. Estére megjött Osan is, aki kiderítette Melik kánról, hogy jelenleg ő a zamboulai lovasság parancsnoka. Rövid megbeszélés után úgy döntöttek, hogy ellátogatnak és behatolnak Melik házába.
A nemesi házat az éj leple alatt közelítették meg, két csoportban mászták meg a falakat és hatoltak be az épületbe. Narthus és Cervates óriási szerencséjüknek köszönhetően pont a kán hálószobájába jutottak, Hadid felóvakodott a tetőn őrködő katonákat levágni, Osan pedig az épület mélyére hatolt. A két tolvaj egy torokmesztéssel elitézte a ház urát, majd nyomban nekiláttak kifosztani a hálószobát. Néhány láda alján talált kis eldugott kincs azonnal megrészegítette a két rongyos tolvajt (szerk.: "békés kereskedőt"), akik a közben kialakult csatazaj hallattán, gondolkodás nélkül a távozás mellett döntöttek. Hadid röviddel utánuk, külön utakon távozott.
Narthus és Cervantes Zamboulában rejtőztek el, Hadid pedig visszatért a Jafarikhoz, ahol csodával határos módon megúszott egy Muleh elé tárt vérlázító hazugságot a két tolvaj hollétét illetően. Kis idő elteltével megtudták, hogy Osant elkapták és Melik meggyilkolásával vádolták meg. Hetekkel később felerősödtek a turáni hadsereg elleni nomád támadások, láthatóan egyre nagyobb problémát jelentettek a szerveződő sivatagi rablóhordák. Komoly háborús helyzet volt kialakulóban. Ezt a zavaros helyzetet próbálta meg kihasználni a gyáva Narthus, aki csatlakozott egy karavánhoz, de egy napra a várostól bekerítették és elkapták a Jarafi nomádok és mivel nem tudta felmutatni Nebhtu szemét, Hadid tehetett bizonyságot megtépázott hűségéről egy szemhéjkivágással. Cervantes hetekkel később próbált távozni egy nomádokkal tarkított társasággal, de már-már rejtélyes módon a gyáva társához hasonló sorsra jutott...

The Jewel of Khadim Bey part III. - Conan RPG

A kezdeménydobással zárult legutóbbi játékülést azonnal a négyzetrácson folytattuk, Hadid szerepében Vilivel bővült a békés kereskedők (csapat esze 1 és csapat esze 2) alkotta páros. A beözönlő shemita zsoldosokat Cervantes (Zsolt) és Hadid tartotta fel, a zingarai még a harc legelső pillanatában megpróbálta levágni az őket tőrbecsaló szajhát. Narthus (Mihály), önmagához híven megpróbált elmenekülni. Vállával betörte az ajtót és több sebtől vérezve meglépett a folyosót ellepő zsoldosok elől, majd fent a tavernában, kihasználva a hirtelen támadt zűrzavart, eltűnt. A pincét elözönlötték a zsoldosok, Cervantes és Hadid menekülni próbáltak, de ellenfeleik túl sokan voltak. A zingarait letaglózták amikor a rejtekajtó mögötti járatok felé akart menekülni; utolsó pillanatában még meglátta a felé szitkokat szóró Sabiha alakják. Hadidot beszoríották egy sarokba, majd hullahegyek között kíméletlenül levágták. A Jafari nomád viszont a lehető legjobb pillanatban, egy utolsó csapásnak látszó ütés alatt elterült, halottnak tettetve magát. A shemita zsoldosok szerecsére mind elsiettek Narthus után, lehetőséget kínálva ezzel Hadidnak, hogy elrejtőzzön, és megmentse Cervantes hitvány életét. Hadid felvette az egyik halott zsoldos ruháját és páncélját, kis időt eltöltött a rejtett járatok megismerésével, de fény hiányában inkább megkockáztatta elhagyni a tavernát arra, amerről jöttek. Visszafelé talákozott egy rejtélyes, déli (talán kushita), maszkos emberrel (képen), aki parancsolgatott a zsoldosoknak. Szerencsére a fekete alak nem ismerte fel, így Hadid, tárgylistája között Cerventesszel minden probléma nélkül kijutott. Az álcája annyira jó volt, hogy még a közelben ólálkodó Narthus sem ismerte meg és nagy megleptést okozott a gyáva aquilónnak, amikor a nomád Osan rejtekhelyéhez ment.

Osannal megbeszélték a történteket és eltervezték, hogy egy egész napos rejtőzködés (és pihenés) után, megfigyelés alá helyezik Khalim tavernáját. Felmerült, hogy esetleg a taverna alatt titkos járatok össze lehetnek kapcsolva a város alatti, egykoron épült, ősi város csatorna-rendszerével, ahol a helyi Bel templom is lehet. Estére több információval lett gazdagabb a társulat:

- Reggel megjelent a taverna vezetője, Abu Khalim (képen), aki láthatóan kapcsolatban volt Sabihával.

- A délután folyamán feltűnt Sabiha és maszkos segítője, együtt elindultak a tavernából a palota irányába, röviddel ezután egyedül shemita nő tért vissza. Cervantesnek egyedül szinte képtelenség volt követnie őket.

- Máskor is feltűnt a rejtélyes ember, miután elpárolgott egy közeli épületegyüttes mögött, látták kijönni Khalim tavernájából.

- Osan informálódott Khalimról, és megtudta, hogy a tulajdonos ezüst-lótusz keltette álmokat árul a tavernájában (a szerencsejáték és drága szajhák mellett). Hadid hallott már a ritka növényről, aminek csupán két előfordulási helyét ismerik: Styx forrása és egy shemita város, Baalur.

Másnap felváltva követték Sabihát és társát, akik ismét a palota irányába indultak el a tavernából. Elhaladtak a palota falainak árnyékában, majd a dél-nyugati saroknál elváltak. Éppen Hadid követte őket figyelemmel, a Jarafi nomád pedig inkább Sabiha ismeretlen társát követte tovább, aki a nemesi házak alkotta negyed felé folytatta útját. A maszkos alak több kerülő után, minden akadály nélkül betért egy hatalmas nemesi házba. A csapat nem messze bevárta egymást, Osan tudomása szerint az épület Melik kán háza, aki legutolsó információi szerint a helyi turáni hadsereg vezetője volt. Néhány perc elteltével a maszkos alak ismét megjelent és visszatért Khalim tavernájába. Végig követték a kutyát.

A történtek után arra az elhatározásra jutottak, hogy elkapják Sabiha társát és kihallgatják. Az éjszaka meg is hozta a lehetőséget, a maszkos alakot követték a nyomornegyed felé, majd amikor az észrevette őket és menekülni próbált, négyen bekerítették és megtámadták. A harc gyors volt és halálos, a mérgekkel megkent kardokkal kűzdő feketét nem sikerült élve elfogniuk. A tetem kifosztását darfari kannibálok zavarták meg, akik nem vették észre a közelben rejtőzködő csapatot, így továbbhaladtak gyanútlan prédára vadászni. Ezután, még éjjel megközelítették Melik kán házát, de a valószínütlen időpont miatt inkább letettek arról, hogy a maszkos alak álcájában Cervantes megpróbáljon behatolni.

Visszatértek Khalim fogadójához, ahol Cervantes, Hadid támogatásával megpróbálkozott a fekete álcájában behatolni a pincébe, de meglepetésükre szinte azonnal lebuktak. Cervantest két zsoldos elkezdte lekísérni a pincébe, de amikor a zingarai éles érzékeivel meghallotta a rejtett járatokban haladó zsoldosokat, inkább a menekülés mellett döntött. Megölte a két shamitát, majd megpróbált visszamenni az utcára. Több zsoldos és a már korábban megismert, hatalmas kocsmáros várta őt a raktár ajtajánál egy hatalmas kétkezes baltával. Hadid is becsatlakozott a harcba, és miután két masszív sebbel elintézte a turáni veteránt, megnyílt előttük az út a menekülésre. Osan városszéli rejtekhelyén rendezték soraikat...

Death in Khemi - Conan RPG

Logan, Demetrio, Zurriago és Aiia, a Khajar-oázist elhagyva, Vazares javaslatára csatlakoztak egy shemita kereskedő, Jazarn karavánjához. Az utazás Khemibe majdnem három dekádig tartott. Vazares még néhány napi járóföldre a várostól elbúcsúzott a csapattól. Az öreg Mitra-pap a Styx-en átkelve vissza szándékozott térni Shembe, az Asgaluni Mitra templomba; megígérte, hogy mindenkit örömmel fog látni bármikor.

Amikor elérték Khemit, a várostól délre letáboroztak, majd Jazarn kíséretében ellátogattak a zsúfolt bazár-szigetre, ahol a helyi papság a külhoniakkal folytatott kereskedelmet. Az ősi város többi részébe csak különleges engedéllyel léphettek be az idegenek. Jazarnt elkísérték a Kígyófej fogadóba, hátha hallanak valamit Mitáról vagy Sebak Methről. Röviddel a shemita elvegyülése után egy ismerős alak bukkant fel: Thotra-ak-Mekri. A stygiai melegen üdvözölte barátait és próbált válaszolni kérdéseikre, amelyekből a következők derültek ki:

- Valójában ő Sebak Meth embere (orgyilkosa?), akinek, miután gazdájával és az egész nemesi családdal együtt gyorsan el kellett hagyniuk Luxurt, az volt a feladata, hogy megtalálja az elrabolt Nakhanam Hatep-et. Shem déli részén kutatott nyomok után; mikor felhagyott a kereséssel csatlakozott egy Stygiába tartó karavánhoz Shushan-ban. A sors fintora, hogy a karavánt feltehetően a Fekete Skorpiók támadták meg és talált rá ezáltal az elhagyatott Ishiti templomra, ahol Hatep raboskodott (lásd Children of Ishiti).

- Sebak Meth feladata lett volna a Hatep által küldött rabszolgákat (karaktereket) a lehető legészrevétlenebbül eltüntetni Khemiből. Hatep külön kérése volt, hogy ne öljék meg vagy ne áldozzák fel azokat, akik segítettek neki.

- Sebak Meth nagyjából két dekáddal korábban Mitával tért vissza egy (állítása szerint) nomád táborból. Néhány napra rá, mikor Mita teljesen felépült, Thotra szerint egymásba szerettek és összeházasodtak. A nemes előző felesége nemrég kétes körülmények között távozott az élők sorából.

Thotra ezután megkérdezte a barátaitól, hogy mi történt velük, hogyan sikerült végül elérniük Khemit. A csapat elmesélt majdnem mindent, Logan nyomatékosan kihagyta a Hatep ellen tett bosszúállási kísérletet. Thotra a shemita Jazarn nevének említése kapcsán célzást tett arra, hogy valószínűleg a kereskedő el lesz tüntetve a föld színéről. A csapat néhány tagja, de elsősorban Logan, erősen kételkedett a Sebak Meth és Mita közötti házasság tisztaságában, ezért talákozót javasolt, amit Thotra készséggel megszervezett. Beszélni akartak a vendhyai társukkal. Voltak persze olyan hangok is, amik nemes egyszerűséggel pénzéhes szajhának nevezték Mitát.

Thotra gyorsan fordult egyet, így a találkozóra hamar, még az éjjel sok kerülhetett. Sebak Meth a bazár-sziget egyik világítótornyaként működő házában készült fogadni őket. Amikor egy szolgáló, több katona jelenlétében felkísére őket az emeletre, a vendégek orrát olyan bódító illat csapta meg, amihez hasonlót a luxuri Derketo templomban éreztek. Logan felháborodva kicsörtetett és közölte a szolgálóval, hogy jöjjön le a nemes a földszinti hallba. A többiek egy emberként követték a barbárt. Rövid várakozás után a szolgáló közölte, hogy Sebak Meth nem kívánja fogadni őket és azonnal távozzanak a házból. Demetrio még tett egy próbát Thotránál, de a vanír harcosnak be voltak dugulva a fülei, így totálisan félreértette amit a barátjuk javasolt. Kint Logan még Mitát szólítva kétszer is elbődült, de a tornyot védő íjászok gyors távozásra szólították fel a társaságot, akik ezután ellátogattak a sziget másik fogadójába, a Lila Pontyba, ahol nyugovóra tértek.

A fogadóban egy teljes napig várakoztak, hátha Mita megjelenik, vagy valamilyen jelet küld nekik, de nem történt semmi. Mikor újra felmerült Jazarn neve, úgy döntöttek visszamennek a partra, megnézni, hogy minden rendben van-e. A karavánra nem, de a tábor hűlt helyén harc nyomaira bukkantak. Mikor három tucat katona közelített feléjük, harckocsikkal, íjászokkal, rádöbbentek, hogy mindenféle kereskedelmi vagy nagyköveti engedély nélkül tették a lábukat Stygia földjére, tálcán kínálva a törvényes okot ellenségeiknek (vagy magának Sebak Methnek?), hogy elkapják őket. A csapat gyorsan szétszóródott, többségük a vízbe menekült és eltűnt a katonák elől. Távolról döbbenve szemlélték, hogy röviddel a menekülésük után már több száz katona kereste őket, két mérföld hosszan felégették a partmenti növényezetet, egy halászfaluval együtt; minden bazár-szigetet elhagyó hajót pedig két stygiai gálya tartóztatott fel és vizsgált át tüzetesen. A bazár-szigeten sűrű sorokban figyelték a partot és ellenőriztek mindenkit az utcákon. Úgy tűnt, nagyhatalmú ellenségük biztosra akart menni. Látva a helyzet kilátástalanságát, Logan, Demetrio, Zurriago és Aiia úgy döntöttek, hogy egy délebbi halászfaluból elkötnek egy nagyobb csónakot, majd egy hatalmas kerülővel megpróbálnak eljutni Shembe, magára hagyva Mitát, akit ezzel a cselekedetükkel gyakorlatilag a halálba taszítottak.

Több, mint egy nap evezés után érték el a Styx északi partját. Shemben eljutottak Asgalunba, meglátogatták Vazarest, aki puha ágyakkal, élelemmel és erős vörösbörral kínálta őket. Néhány napot itt töltöttek, kipihenték a sötét stygiai kalandjaikat, majd elhatározták, hogy észak felé folytatják útjukat...

Ezzel lezárult (Cromra mondom, tényleg!) a Stygiát közelebbről bemutató kalandsorozat. Sajnos egy fatális félreértés és a Mitát formáló játékos gyakorlatilag jelen nem léte kissé érdekes mederbe terelte az eseményeket. Sok információ is rejtve maradt. Igény esetén összefoglalom a lényeget. A nyolc játékülés alatt folyamatosan erős Dark Sun hangulatom volt (remélem Nektek is), tehát kéretik nem meglepődni majd, ha valamikor a közeljövőben Rolemaster Standard System könyvekkel tesztelném az asztalok teherbíró képességét... :)