Tales from Mistledale - PATHFINDER

Tales from Mistledale - FR PATHFINDER

Ködvölgy hősei a következő összeállításban igyekeztek megoldani egy különleges szerelmi háromszöget:

Andris - Holdcsepp (főállású erdőlakó tündelány)

Gábor - Calim Rusale (Tyr pap)

Dávid - Nyomkövető Minnard (féltünde erdőjáró)

Történetünk elején hőseink épp az alig 100 fős lakosú, árnyas Tündeátkelő falu Amaratha nevű teaházában üldögéltek. Minnard édesanyját, Kedindrát kísérte el ide valami nagyon különleges sajtért, Calim Árnyasvölgyből jött vissza ahová egy nyugatra tartó Tyr zarándoklatot kísért, Holdcseppet pedig egy gyurgyalag küldte ide, azzal hogy találkoznia kell itt valakivel. Hogy pontosan kivel, azt a gyurgyalag nem tudta megmondani, mert neki is egy vöcsök szólt, ám amikor a vöcsök a nevet mondta ő éppen meglátott egy nagy szitakötőt és arrébb röppent, így pont a nevet nem hallotta.

A teaház teraszán ücsörögve Holdcseppnek tűnt fel, hogy a sűrű erdőt határoló közeli fák között eggyel több van, mint amikor utoljára odapillantott. Kiderült, hogy Minnard és Calim régi ismerőse és Holdcsepp barátja, Baltazúzó (fenti kép) az ent óvakodott a liget közelébe, hogy a tündelánnyal találkozzon. Elmesélte, hogy egy öreg ent barátja, Rozsnok megtért Silvanus kebelére és rá hagyta utolsó magját azzal, hogy vigye el a Hangaligetbe (ezt a helyet most Langeskog erdőnek hívják, Ködláp és Ködtartó falvak között húzódik) és adja oda annak a nőnek amelyik jobban szerette őt.

Rozsnoknak két nagy szerelme volt: Hanga a driád és Calendula a nimfa. Baltazúzó úgy érezte, hogy a női szív dolgában nem eléggé kvalifikált, így ezen kérdés eldöntését a maggal együtt Holdcseppre bízta. Hőseink a magasztos küldetéssel felruházva el is indultak a völgy délnyugati szeglete felé. Útközben megoldották egy veszett medve problémáját, majd Ashabengázlóban találkoztak a cormyr-i lovagnővel, Lady Piroskával (lent).

A "Holló-pataki Farkasember legyőzője" címmel kérkedő hölgy párbajra hívta Calim Rusalét, annak nővére, Yuhria viselt dolgai miatt. Minnardot a helyzet kísértetiesen emlékeztette arra az esetre, amikor szintén Yuhria miatt hívta ki párbajra Erik bátyja, Thorgh. Piroska állítása szerint Yuhria miatt szeretett ki belőle a vőlegénye. A párbaj ezúttal is elmaradt, Calim és Minnard (mint Yuhria ügyeiben avatott szakértők) elmagyarázták a hölgynek, hogy vőlegénye nem is szerette őt igazán, és ha nem Yuhria miatt - aki teszem hozzá nem viszonozta a közeledést - akkor valaki más miatt hagyta volna el.

Hőseink felajánlották a női önbecsülésében összeroskadt lovagnak, hogy tartson velük és majd bemutatják egy méltó, nemesi származású úrnak aki több mint remek vőlegény lenne. Itt Kalpagos Erikre (Krisztián) gondoltak, aki bár valóban nemes, de szegény mint a templom egere, ráadásul az alábbi kétes értékű címek tulajdonosa: varázslóiskolakerülő, kutyaütő és szőlészgazda (Holdcseppnek köszönhetően talán ebben az egyben sikeresnek mondható). Mielőtt azonban tovább indulhattak volna még egy gyors erkölcsi oktatást tartottak Rolgónak, a völgyvidéki vadásznak, aki vadak helyett konkrét listával menyasszonyra vadászgat szerte Ködvölgyben.

Maguk mögött hagyva Ashabengázlót, a Holdtengervonal útján belebotlottak Utgar strázsamesterbe és nyolc lovasába, akik Peldan sisakjához tartottak, hogy a Bestiavidék déli részéről jelentett goblin csapatmozgásokat felderítsék. Ezt követően útbaejtették a Varjúdombi szőllőst is, hogy Lady Piroskát bemutassák Eriknek, de Molga szomszéd elmondása szerint Erik könyvekért ment Magasvölgybe. Folytatták útjukat és összefutottak egy Vilgard nevű favágóval, aki útravalóval az oldalán baktatott Árnyasvölgybe valami magokért. A favágó kicsit furán viselkedett ezért Minnard óvaintette, hogy inkább keressen kíséretet odáig. Megérkeztek Ködtartó falucskába, ott felkeresték a Kalpagos kúriát, ahol Erik apjának már mint jövendőbelit mutatták be Lady Piroskát. A falucskában még azt is megtudakolták, hogy Hangaligetben egyetlen ember lakik: Vadalma a boszorkány.

Folytatták útjukat Ködlápig, ahol Trok járásbíró üdvözölte őket és felkérte Calimot, hogy celebrálja az öreg favágójuk, Galnar temetését. Ezt követően hivatalosak voltak a Joran-házba, a halotti torra, ahol megtudták, hogy az elhunyt igen jól ismerte a Hangaligetet. A néhai favágó mindenkinek megtiltotta, hogy ott fát vágjanak, egyedül Vilgar lopózott be néha és ezért ferde szemmel is néztek rá. Galnar szerint egy varázslatos lény lakik a Hangaligetben aki óvja az erdő fáit, ezért ha a falusiak a baltáikkal odamerészkednek, számolniuk kell a haragjával.

Kalandozóink ilyen bőséges információkkal felvértezve, az Eke-patak mentén behatoltak a Hangaligetbe. Először egy fát ostromló öt fős hobgoblin bandába botlottak, akik közül ketten vakok voltak, vezetőjük Fogacsorba parancsnok viszont nem. Kardélre hányták a gazfickókat, a parancsnokból pedig kivertek egy magyarázatot. Elmondta, hogy a társait egy Vadalma nevű tünde boszorkány vakította meg, majd amikor menekülőre fogták, ebben a fában is megpillantottak egy másik boszorkányt, ezért estek neki a fegyvereikkel. Miután Fogacsorbát gúzsbakötötték, a fából előlépett Hanga a driád (alsó kép), majd nemsokára csatlakozott hozzájuk Calendula (falusi álnevén Vadalma) a nimfa (jobb oldali kép), aki szépségével megvakította a hobgoblinokat.

A két nőről bölcs keresztkérdésekkel kiderítették, hogy valóban szerették Rozsnokot, és hogy Vilgart Hanga bájolta el, azzal a céllal hogy elhozassa Rozsnok magját - ugyanis ilyen messzire egy driád sem távolodhat el az otthonául szolgáló fától. Hőseink végül arra a következtetésre jutottak, hogy Hanga méltóbb az ent magjára, így neki ítélték. Ha pedig majd az utód elég nagy lesz ahhoz hogy sétáljon és eltávolodjon Hangától, akkor majd Calendula viselheti gondját.

Kalandozóink végtelen bölcsességük fényében fürödve újabb kalandok irányába indultak.

Tales from Mistledale - FR PATHFINDER

Ködvölgy hősei ezúttal a következő felállásban igyekezték megfejteni egy különleges zárvatermő esetét:

Andris - Holdcsepp (főállású erdőlakó tündelány)

Gábor - Calim Rusale (Tyr pap)

Vili - Bátor Kava (gorillán lovagló félszerzet druida)

Krisztián - Kalpagos Erik (újdonsült szőlészgazda)

Pirkadatra égbevesző magasságú és gigantikus átmérőjű paszuly nőt Ashaben-gázló mellett az egyik gazda farmján. Egy bővebb kifejtésre nem érdemes róka-ügy miatt, épp a városka határában bóklászó hőseink fedezték fel a láthatólag mágikus eredetű babot, aminek hamar egész Ashaben-gázló a csodájára járt. Haresk Malorn főtanácsnok csapatunk segítségét kérte, hogy vizsgálják ki a növény eredetét illetve hárítsák el az esetleges belőle fakadó veszélyeket. A felkérést már csak kíváncsiságuk kielégítése miatt is elfogadták.

Egy éppen menyasszonyra vadászgató völgyvidéki vadász, Rolgó segítségével feltárták a paszuly környéki nyomokat és arra a következtetésre jutottak, hogy hárman már felmásztak előttük még valamivel napkelte előtt. Nosza négyesben mindjárt neki is indultak a felhőbe vesző növény megmászásának ami szerencsére a vártnál könnyebben ment. Felfelé haladtukban megtalálták az előttük járó három személy pihenőjének nyomait, találkoztak madarakkal, átbújtak felhőkön és láttak akkora hüvelyterméseket, melyek ha leszakadnának az egész városkát maguk alá temetnék.

Az első igazán érdekes felfedezés egy kis kövér ezüstsárkányka formájában fogadta őket. A köpcös teremtmény eszméletlenül hevert egy közeli bárányfelhőn, mellkasából fekete tollú sötét tünde nyilak álltak ki. A láthatólag megmérgezett hüllőben még éppen pislákolt az élet, így gyorsan stabilizálták az állapotát és magához térítették. Vasika az alig 3 éves sárkányporonyt elmesélte megmentőinek, hogy sötét tündék támadtak rá mialatt ő...és itt elhallgatott.

Felfedezőink folytatták útjukat és a felhők síkja felett egy láthatólag mágikus eredetű felhőszigeten egy óriáspalotát pillantottak meg. A sárkányka tanácsára barátjának, Dierdre hercegnőnek (bal oldali kép) a hálószobájába lopóztak, akinek - mit tesz Isten - pont az ablaka előtt vezetett el a fuszulyka. Az óriáslány megörült Vasikának és megmentőinek, elmesélte, hogy épp szobafogságon van, mivel meg akart szökni egy nem kívánatos házasság elől. Szökésében kardinális szerep jutott egy mágikus babszemnek, amiből az égigérő paszuly fakadt és amit még anyjától örökölt, valamint Vasikának, aki még éjjel előreröppent felderíteni - vesztére.

Hamar kiismerték magukat a palota lakóinak viszonyrendszerében és úgy általában a felhőóriás dinasztiák viselt dolgaiban. Megismerkedtek Ferenccel a ronda macskával (jobb oldali kép), aki lebuktatta Dierdrét mielőtt megszökhetett volna, a palota két vendégével (akik közül az egyik a nem éppen kedves kérő, Calimar volt), valamint az öreg özvegy uralkodóval Magrullal, és kancellárjával Pogorral. Hőseink figyelmeztették a palota lakóit, hogy vélhetően sötét tündék törtek be a kastélyba, és felajánlották tapasztalataikat illetve szolgálataikat az előkerítésükben. Hasgan őrparancsnok és Pogor kancellár éltek is a lehetőséggel, így némi kutakodás után rá is bukkantak a három tündére, akik Dierdre kérőjének, Calimarnak a szobájában rejtőztek - mint utóbb kiderült annak tudomásával.

Calimar (bal oldali kép) véletlenül botlott bele a három tolvajba, akik a felhőóriások kincstárát vették célba. Ahelyett hogy az őrség kezére adta volna őket, alkut kötött velük: azt visznek el a kincstárból amit akarnak, ha kihozzák neki a családkövet, ami Dierdre hozománya lett volna és amire csak akkor formálhatott volna jogot, ha a két Ház egy frigyben egyesül. Mint kiderült Calimar egyszerű hozományvadász, tehát pont kapóra jött volna neki ha megkaparinthatja a követ házasság nélkül, ráadásul úgy hogy a lopás során még gyanúba sem keveredik.

A három tündét elfogták, s bár Calimar ugyan elmenekült a szembesítés elől, kísérőjét Tobiant elfogták és ez még így is több mint elég ahhoz, hogy kiderüljön az igazság és Calimar ellehetetlenedjen a felhőóriás családok körében. Ferencről kiderült, hogy valójában Örzse, a király anyósa és Dierdre nagyanyja, aki halála után ebben a ronda macskatestben reinkarnálódott. Azért buktatta le a hercegnő szökési kísérletét, hogy az ne jusson néhai édesanyja Lilia sorsára, aki még ifjonti hévből szintén leszökött a liliputiak közé és ott reménytelenül beleszeretett egy emberbe. Sajnos a férfi a természetéből fakadóan korábban meghalt, begyógyíthatatlan sebet ütve az óriásnő szívén, aki ugyan visszatért a felhőóriások közé és megházasodott Magrul királlyal, ám szerelme elvesztését soha nem tudta kiheverni.

A mágikus paszuly 24 órával létrejötte után nyom nélkül eltűnt, négy bátor utazónkat pedig Pogor kancellár megjutalmazta. Óriássasok hátán dicsőséggel térhettek vissza Ashaben-gázlóba, azzal a megnyugtató tudattal, hogy az égben is vannak barátaik.

Tales from Mistledale - FR PATHFINDER

Rövid kihagyás után visszatértünk a Ködvölgybe, a Dungeons and Dragons 3.5 rendszerét pedig felváltotta a Pathfinder, amire - tekintettel a karakterek alacsony szintjére - gyorsan és zökkenőmentesen konvertáltunk. A szintlépés a szabálykönyvben vázolt 'Slow Progression' szerint történik, ami a szokott XP mennyiség közel háromszorosát követeli meg. Ennek oka részben a "vidéki" kalandok alacsony - vagy épp nem létező - kihívás értéke, illetve a szerepjáték aspektus hangsúlyozása a játék természetéből fakadó taktikai jellemzőkkel szemben.

A következő résztvevőim voltak:

Dávid - Nyomkövető Minnard (féltünde erdőjáró)

Krisztián - Kalpagos Erik (újdonsült szőlészgazda)

És akik nem voltak jelen:

Andris - Holdcsepp (főállású erdőlakó tündelány)

Máté - Kétszakállú Finbogge (törpe - nem derült ki mi a foglalkozása)

Zsolt - Mataak (drow mindenes)

Gábor - Calim Rusale (Tyr pap)

Erik különös, minden ritmust mellőző énekhangokat hallott kiszűrődni az erdőből, melyek az apjától kapott lovat felettébb nyugtalanították, így az Ashaben-gázlóba induló Molgát megkérte, hogy küldje ide Minnardot, hogy együtt vizsgálják ki a hang eredetét. Az erdőjáró vezetésével elindultak a Varjúdomb mögötti sűrűbe, ám némi időbe telt, míg sikerült a hangok forrását egy szikla formájában azonosítani. Minnard már ekkor a nyomokból sejtette, hogy a környéken egy nagymacska is portyázik így lesbe vonultak.

Fel is tűnt egy, a Mélysötétben honos tigris (bal oldali kép), ami rájuk ügyet sem vetve a szikla felé somfordált, ám ahogy annak közelébe ért az énekhang felcsendült, amitől az állat rémülten elmenekült. Ez a kis jelenet többször megismétlődött, így egy szünetben hőseink megvizsgálták a sziklát, amiről kiderült, hogy valójában egy Sziklapó (törpe nevén Galeb Duhr - lenti kép) afféle kisebb földelementál. A lassú lény elmagyarázta nekik, hogy egy lyukon ül, amin egy sötét tünde próbált meg kimászni, ám ő ráült lyuk szájára. Elmondta, hogy a tigris mindig visszamerészkedik és már többször megpróbálta kiásni a gazdáját, de ő az énekével rendre elijesztette.

Erik és Minnard rábeszélték a Sziklapót hogy fél fenékkel csusszanjon arrébb, hogy megvizsgálhassák ki is van odalenn. Nos rá is bukkantak a kimerült kopasz kis bakfisra, Undamesztára (jobb oldali kép), aki saját bevallása szerint megszökött, ám hogy ne akadjanak a nyomára beomlasztotta a lyukat maga mögött. A lányka össze-vissza hazudozott arról, hogy miért is szökött a felszínre, ezért jobbnak látták ha beviszik Ashaben-gázlóba és ott bezárják, amíg kitalálja a főtanácsnok, Haresk Malorn hogy mitévők legyenek vele. Így is tettek, sőt Minnard még Undameszta tigrisét, Bográt is magához édesgette akit szintén magukkal vittek.

A városkában összebarátkoztak két utazóval, Hebgoval, az aranytörpével és Gyíkfaragó Nalurral a holdtündével, akik éppen Glenbe tartottak Hebgo rokonához. A két illető rajzolgatott és jegyzeteket gyűjtött Völgyvidékbeli utazásaikról, amiket terveik szerint egyszer majd könyv formájában kiadnak. Ezalatt Malorn összehívta a Hatok tanácsát, hogy megtárgyalják az immár két sötét tünde fogoly sorsát.

Reggelre azonban Malorn szépséges leányát, Málnát (jobb oldali kép) elrabolták, vélhetően sötét tündék. A főtanácsnok azonnal felkérte Minnardot, hogy eredjen az elrablók nyomába, míg felesége Vikara felbérelte Hebgót és Gyíkfaragó Nalurt, szintén hasonló célból. Minnard viszonylag gyorsan kiderítette, hogy a leányzó valószínűleg megszökött és hamis nyomokat hagyott hátra arra vonatkozólag, hogy mi történhetett vele. Erik gyorsan hozzá is fűzte, hogy a csatavölgyi Szépe család Szoldán nevű ifjú sarja - korábbi léha életének köszönhetően - nem szívesen látott vendég volt Malorn házában, ám állítólag titokban udvarolt Málnának.

Négyesben elkezdték követni nyomokat, ám az úton ez már nem volt követhető így az első elágazásnál négyen kétfelé váltak. Minnard és Erik úgy döntöttek, hogy az Elveszett Hangok völgyén átvezető Sötét utat választják, ám mint később kiderült rosszul választottak. Amellett, hogy bőrig áztak, sötét tünde haramiák is kifosztották őket mire megérkeztek Essembrába, Csatavölgy fővárosába. Itt a Szépe családtól megtudták, hogy Szoldán nem tért haza, így apuka aggódva indult Minnarddal és Erikkel kerülőúton vissza Ashaben-gázlóba.

Mire visszaértek Hebgo és Gyíkfaragó Nalur (bal oldali kép) már elő is állították a szökött szerelmespárt, akiknek a lova megsérült, így az esetét az erdőben voltak kénytelenek tölteni. A két nemesi család feje végül áldását adta a két fiatalra, sőt a főtanácsnoknak arra is volt ideje, hogy összeállítson egy üzenetet, amit majd visszaküldenek a sötét tündéknek azzal a fogollyal, aki már hetek óta raboskodott náluk. Erről Minnard gondoskodott is.

Erik viszont a város szélén találkozott Hebgóval és Gyíkfaragó Nalurral akikről kiderült, hogy valójában egy mélységi törpe és egy sötét tünde nő, akik álcában jártak-keltek a környéken hogy kiismerjék a felszínlakókat és előkerítsék a nő lányát. A törpe igazi neve Fundin, ő a jobb keze az Auzkovyn-klán vezetőjének Insztra Melurdennek (alsó kép), Undameszta anyjának. A nő visszakövetelte a lányát, cserébe megígérte, hogy az Auzkovyn-klán többé nem zaklatja a Ködvölgyieket...ám a Jaelre-ház veszett sötét tündéitől nem ígérhet hasonló védelmet. Jó szándéka jeléül visszaadta Minnardnak és Eriknek a holmijaikat, amiket az emberei raboltak el tőlük.

Hőseink Bográstul vissza is szolgáltatták Undamesztát, aki veszettül hisztizett, hogy nem akar visszamenni és cserébe még valami titkot is hajlandó lenne elárulni nekik, amivel térdre kényszeríthetik az anyját. Ám Fundin jelenléte végül beléfojtotta a szót és hőseink is fontosabbnak tartották a békét, semhogy kockára tegyék egy lány szeszélyéért.

Hőseink ismét sokat barátkoztak, ismerkedtek és adtak egymásnak életre vonatkozó tanácsokat, hogy később majd ezekkel felvértezve vághassanak bele újabb kalandokba.

Tales from Mistledale - FR D&D

Lassan három éve lesz hogy utoljára követtük Ködvölgy hőseinek sorsát, ám most egy teljesen váratlan eredménnyel záruló szavazás mégis napirendre emelte ezt a ráérős tempójú kampányt.

Ezúttal két új játékos is csatlakozott a résztvevőkhöz:

Andris - Holdcsepp (főállású erdőlakó tündelány)

Krisztián - Kalpagos Erik (újdonsült szőlészgazda)

A veteránok:

Dávid - Nyomkövető Minnard (féltünde erdőjáró)

Gábor - Calim Rusale (Tyr pap)

És akik nem voltak jelen:

Máté - Kétszakállú Finbogge (törpe - nem derült ki mi a foglalkozása)

Zsolt - Mataak (drow mindenes)

Minnard (Dávid) és Calim (Gábor) egy varjúdombi gazda, Molga (baloldali kép) kérésére felkeresték a szőlősét, hogy az ott talált furcsa lyukak és nyomok végére járjanak. Itt megismerkedtek a valamikor jobb időket látott nemesi család legifjabb sarjával, Erikkel (Krisztián) aki a domb másik felén álló szőlős felvirágoztatásával foglalatoskodott.

Lassan rájuk ereszkedett az éjszaka, a fák közül pedig lopva figyelte őket Holdcsepp (Andris), aki maga is érdeklődött a varjúdombon megjelent különös lyukak és az azt körülvevő még különösebb nyomok eredete iránt. A dombon lesbe helyezkedett hősöket nemsokára Erik bátyjának, Torghnak az érkezése zavarta fel. A fiatal lovag Calim nővére, Yuhria iránt érzett szerelme miatt ajánlott fel egy párbajt Minnardnak aki különleges helyet foglal el lány szívében.

Az erdőjáró meggyőzte a lovagot, hogy párbaj helyett inkább segítsen nekik és érdemeit inkább ezzel, semmint egy erdőjáró legyőzésével gyarapítsa. Nemsokára csatlakozott hozzájuk Holdcsepp, aki diszkréten felhívta a figyelmüket arra az aprócska tényre, hogy Molga háza odalent a Varjúdomb lábánál bizony kigyulladt. Az odasiető karaktereket ádáz, vérszívó Üszögrőzsék (jobbalsó kép) hada fogadta, melyek rögtön nekik is estek.

A harc után kiderült hogy Molga ugyan nem égett bent a házban, de nyom nélkül eltűnt, vélhetően a házának a padlójából nyíló földalatti üregben. Erről hamarosan kiderítették, hogy a dombtetőn álló présházba vezet. Ezalatt felgyulladt Erik háza is, melyet még időben sikerült eloltani. A ház körül talált nyomok alapján egy patkányemberre kezdtek gyanakodni, akinek nyomai eltűntek a domb nyugati oldalát övező mészkősziklák környékén. Itt egy vélhetően mágikusan zárt, sziklának álcázott bejáratot fedeztek fel, mely a domb alá vezet. Mivel nem tudták kinyitni, visszatértek az alagúthoz, mely Molga házát és a présházat kötötte össze.

Hajnal felé alaposan kifüstölték a járatot, majd Minnard és Erik felderítették. Bent döglött patkányokra és egy titkosírással készült dokumentációra bukkantak. Ebből kiderült, hogy értelmes patkányok egy nagyon hosszútávú terv részeként üszögrőzse sereget építettek, melyet a csőszök vérével szándékozták gyarapítani. Molgát egy síp segítségével képesek patkányemberré változtatni, valamint valami nagyon baljós dologra készülnek egy bizonyos Nagy Tégely segítségével.

Az okos tündelány a 'Nagy Tégely' szó kimondásával feltárta a szikláknál talált mágikusan zárt átjárót, ami mögött rábukkantak a patkányember alakba zárt Molgára és a "Nagy Tégelyre". Ez utóbbi nem volt más, mint a Mélysötétből felbugyogó gennymiazma kút, melyet a sötét tündék növényirtásra használnak. Az elfogott patkányember vallomásából kiderült, hogy a sötéttündék Holdpatkányokat (baloldali kép) engedtek fel azzal a feladattal, hogy hídfőállást építsenek a Varjúdombból. Ehhez először el akarták kergetni az ittlakókat, majd később terméketlenné tenni a domb földjét. A holdpatkányok napközben normális patkányokként működnek, ravasz értelmük csak holdkelte után mutatkozik meg. Nos hőseink nappal közönséges csapdákkal és sajttal összefogdosták őket, egyikük nyakában pedig megtalálták a sípot, amivel szépen visszaváltoztatták a szegény gazdát.

Sikerült felkutatniuk az üszögrőzsék forrását képező Gulthias-fát is, mely egy vámpír szívén átdöfött karóból nőtt ki. A fát kivágták, gyökerét kifordították, az alant fekvő vámpír csontvázát kövek alá temették, majd Calim felszentelte a sírt. Holdcsepp a Tölgyfaliget Apátságból kapott segítséggel vízzé változtatta a gennymiazmát, így a maradék fenyegetést is elhárították Varjúdomb fölül...egész pontosan alól.

Új ismeretségek és barátságok köttettek, melyek új kalandok ígéretét hordozzák magukban.

Tales from Mistledale - FR D&D

Az volt a tervem, hogy a Pool of Radiance - vagy elődje, az Icewind Dale - kalandozós stílusától eltérő tónusban is meséljek D&D-t, kerülve azonban a csapongó fantázia olyan szélsőségeit, mint amilyenek a Quest for Rhiannon című saját világomon játszódó kampányomat jellemzik. Ennek az eltérő hangvételnek egyik letéteményese, hogy a karakterek nem "kalandozók", akik gyökértelenül járják a világot, kihívások után kutatva. Ehelyett egy 1800 fős lélekszámú városka, Ashaben-gázló lakói, családdal, rokonokkal vagy éppen barátokkal.

A kalandok struktúrájukból adódan tökéletesen alkalmasak arra, hogy éppen azok játszanak benne, akik akkor hétvégén ráérnek - ez sok más kampányban jelent problémát hétről-hétre. Az egymástól különálló, önmagukban végetérő történetek természetesen nem jelentik azt, hogy a játékosok cselekedetei ne hatnának ki az őket körülvevő világra. A Pool of Radiance kezdetén hasonlóan indultak a sztorik, ám most ez a második Ködvölgyes történet bizonyította igazán, hogy jól működik ez a struktúra. A jövőben egyre több ilyen elven felépített mesét fogok tolni. Eddig négyen készítettek karaktert Ködvölgybe:

Dávid - Nyomkövető Minnard (félelf erdőjáró)

Gábor - Calim Brusale (ember Tyr pap)

Máté - Kétszakállú Finbogge (törpe - nem derült ki mi a foglalkozása)

Zsolt - Mataak (drow mindenes)

Jelenleg Zsolt nem tudott résztvenni a játékban, így hárman játszották le három nap eseményeit. A konkrétan azonosítható cél nélküli kalandban a megismerkedés után egy kis utazás következett, a törpék által lakott Glenből vissza Ashaben-gázlóba. Az úton visszafelé egy tanyán drow támadás nyomaira bukkantak, melyről később meggyőződtek, hogy nem is biztos, hogy sötételfek követték el.

A Kard-pataknál kikukkoltak egy meztelenül fürdőző gyönyörű leányt, akit aztán készségesen el is kísértek. A Szépe Nikka nevű NPC (a képen) valójában egy nulladik szintű karakter, egy Csatavölgybeli nemesi család sarja, aki élete értelmét keresi. Sorsát az istenek kezébe szeretné tenni, és úgy hallotta, hogy a Tölgyfaliget Apátság Silvanus hívőket toboroz ezért csatlakozni szeretne hozzájuk. A karakter legfontosabb funkciója az volt, hogy felületet biztosítson a többiek jellemvonásainak kijátszására. Finboggét (Máté) nem különösebben érdekelte az ember nő, Calimnak (Gábor) mindjárt megtetszett, és a hódítás mellett megpróbálta Tyr hitére is átcsábítani, míg Minnard (Dávid) inkább a lány szemét igyekezett felnyitni, hogy sorsát ne feltétlenül bízza az égiekre, illetve azok földi képviselőire.

Emellett Finbogge rokonának a nyomába eredtek, aki egy dao gonosz tréfájának köszönhetően nagy gazdagság várományosa lett: egy kincses térképet kapott, mely egy tetoválás formájában leledzett a hátán. Mivel nem bízott senkiben, maga próbálta meg leolvasni két tükörrel, ám így nem tudta értelmezni. A játékosok rábeszélésnek köszönhetően belátta, hogy kénytelen lesz megbízni bennük.

A kincs helyénél aztán egy bokornak álcázott bestia felfalta a mohó törpét, ám a játékosok végül elpusztították a torzulást. Közvetlenül ezután két drow támadt rájuk, akik közül a férfit legyőzték, a nőt pedig elfogták. Ashaben-gázlóban kivallatták a foglyot, megtudták tőle, a Mélysötét egyik feljáratának pozícióját, majd szélnek eresztették.

A jórészt beszélgetésekből álló kaland egyedül a végén adott módot egy kis kockacsörgetésre, így a partinkban most debütált 3.5-ös szabályrendszer eddig csak a karakterek készítésénél, illetve konvertálásánál mutatta ki a foga fehérjét.