Fantasy Europe - D&D

Holnap lesz kétéves a blogom, és ma volt nagyjából fél éve, hogy nem játszottuk Zsolt Fantasy Europe kampányát. Ez semmi, a korábbi másfél éves szünethez képest. Közel két órát vett igénybe az események felelevenítése, így elfelejtett megbízások és sztorielemek kerültek felszínre, melyek közül egy-kettőt mindjárt az érintett NPC fejére olvastam. No, de ne szaladjunk ennyire előre.

Nagyjából szokásos csapatösszetételünk ezúttal Krisztiánnal bővült, aki átvette Zorkánt, a Hextor-templom megtisztítására mellénk rendelt NPC pap irányítását.

Krisztián - Zorkán (ember pap) - a képen
Máté - Alrea (kósza emberlány)
Gábor - Audgar (törpe harcos)
Dávid - Wensar (elf varázsló)
Jómagam - Corennon (ember mutatványos)

A kőből kiszabadított Sir Augustusszal az oldalunkon magunk mögött hagytuk Grimaldious nyughelyét és a természetellenes havazásban elindultunk vissza Brözsbe. A városban szükségállapot uralkodott, a szegények a Pelor templomban kerestek menedéket. Magunk is odavettük az irányt és beszámoltunk Kizak atyának eredményeinkről. A tisztelendő elmesélte nekünk, hogy az istentelen idő mellett még egy szellem is kísért a városban, aki az éj leple alatt fiatal nőkből szippantja ki az életerőt. A legutolsó áldozata Nicola volt a szőke kémnő, akit hozzánk hasonlóan szintén Lord Solmund küldött. Karakterem felindultságában leleplezte a nőt és akkor már saját magát is: Kizak fejére olvastam, hogy azért vagyunk itt, mert fivére, Lord Solmund azzal bízott meg bennünket, hogy lopjunk el tőle egy nagyhatalmú jövendőmondó eszközt. Az atya először érthető módon felháborodott, majd később megmutatta nekünk a tárgyat, révén úgysem tudjuk ellopni: egy, a templom külső falába épített szenteltvizes kézmosóról volt szó.

Vállaltuk, hogy még aznap este kardélre hányjuk a szellemet, és ehhez első lépésként Zorkán (Krisztián) feltámasztotta Nicolát, aki vállalta a csali szerepét. Az összes lehetséges áldozatként azonosítható lányt biztonságba helyeztük a Pelor templomban, nem hagyva választási lehetőséget a túlvilági kreatúrának. A nagy leszámolás a kiváló tervezésnek, túlerőnknek (és a magas szintnek) köszönhetően sikerrel zárult, bár Nicola megint hóba harapott. Ismét feltámasztottuk, és nagyjából ekkor konstatáltuk, hogy elállt a pokoli hósesés.

Az éj leple alatt Kizak atya eltűnt, Audgar (Gábor) pedig mágikus sisakja segítségével megsütötte azt az impet, amelyik Grimaldious dolgozószobájától követett bennünket. Abban maradtunk, hogy megérdemelt pihenésbe kezdünk, melynek során Wensar (Dávid) végre tanulhat, én intézhetem a fogadó felvásárlásának ügyeit, Zorkán pedig átveheti a város lelki vezetőjének helyét.

Fantasy Europe - D&D

Grimaldius a Hextor-templom legmélyebb bugyrának lakója, először egy fémlappal zárta le előttünk a menekülési útvonalaként funkcionáló függőleges kürtőt, ám ez csak rövid ideig tartotta vissza elszánt kompániánkat. Ezután a kürtőben egy Evard-féle fekete csápot küldött szórakoztatásunkra, mely támadásai mellett sikerrel kente össze a falat is valamiféle ektoplazmával, mintegy nehezítendő a közlekedést.

Miután eme akadályt is elhárítottuk, egy nagyon stabil ajtó állta utunkat, mely tényleg már csak percekkel lassított le bennünket. Belépve Grimaldioust szűk kis kuckójában találtuk, aki kilátástalan helyzetét egy maga ellen fordított tűzgolyó varázslattal orvosolta. Szegény karakterem, Corennon Gariolle az első vonalban ugrabugrálva megbízható mithrill láncingjét vesztette el a lángok között.

Grimaldious meghalt vala és minden esetleges további nyom a tűz martalékává lett. Élesszemű vizsgálódásom során egy titkos átjáróra bukkantam a helység egyik falában, melynek létezéséről vélhetően maga a megboldogult lakó sem tudott, hisz valószínűleg tovább menekült volna azon keresztül.

Emögött egy lefelé vezető csigalépcső fogadott bennünket ,aminek az aljára érve a lépcső egész egyszerűen beépül mögöttünk egy tömör fallal. Mint kiderült egy földelem zárta el az utat, aki azt a feladatot kapta, hogy senkit ne engedjen vissza. Hiába minden rábeszélés, csak előre folytathatjuk az utunkat. Mivel a teljes lenti épületszakasz falát rendkívül gyúlékony anyag borította, csak idő kérdése volt, mire megtaláltuk az azt begyújtó rejtett tűzcsapdát. Minekáltal nem sikerült hatástalanítanunk, a fal egy részének megtisztítása után begyújtottuk. Szerencsére egy ponton a folyosó elzáródott így nem kellett megfulladnunk a füstben.

Ezután a tűzcsapdás terem átellenes oldalán található ajtón betömörülve végre megtaláltuk az igazi Grimaldioust, akinek korábban a Similácrumát láttuk elpusztulni. A síkok kutatásában jártas varázsló valamiféle mágikus álomban feküdt az ágyán. A belépéskor figyelmeztető varázshang azt mondta ne bolygassuk Grimladious álmát, ám Audgar (Gábor) ezt nem állta meg. Nosza fel is ébredt mindjárt Zarrk, a pokolbéli ördög és hordája, aki a mágus testének őrzésével lett megbízva.

Alrea (Máté) jól ismervén az ördögök észjárását alkut kötött vele: lefejeztette velem a varázslót és rögvest rá is varázsolt egy Reinkarnációt, a fejetlen testet pedig az ördögnek adta, akinek csak test őrzése volt a feladata. Mindannyian elfogadtuk, hogy egyszer segítünk Zarrknak egy küldetésben, ám néhányan a beleegyezés előtt kialkudtuk, hogy ez a megbízás nem lehet merőben ellenkező az elveinkkel illetve jellemünkkel. Cserébe nem próbál meg a nyomunkba szegődni és esetleg később bosszút állni. Ily módon megszabadítottuk Grimaldioust a Zarrk-kal kötött paktum alól és várhatóan a közelben nemsokára újjászületik egy gyermek testében, alaposan megfiatalodva.

Magunk ezután a szoba módszeres és alapos kifosztását irányoztuk elő. Az ördöggel való találkozás előtt még kiszabadítottunk Dranlokot, a Rubin Hercegnő kobold papját (a képen) is, aki eddig egy interdimenzionális ketrecben sínylődött. Kiszabadításáért cserébe leszedte a Wensar (Dávid) agyát radírozó varázslatot, aki így a régi hatékonysággal vehetett részt a zsákmány számbavételében. A teremben még egy kőszobrot is találtunk, mely gyanúsan emberszerű lévén esélyesnek tűnt egy visszaváltoztatásra. Nosza meg is tettük, és így kiszabadítottuk Sir Augustust, Heironiusz lovagját, aki már igen hosszúideje raboskodott a kőben.

Fantasy Europe - D&D

Előzetesen kinyilvánított szándékainkkal ellentétben, a bajkeverő Audgar (Gábor) addig meregetett a fekete vízű medencécskéből, míg annak külvilági lakói jelenlétünket is zaklatásként értékelték és sorra kezdtek kimászni, hogy megbántottságuknak elszórt Unholy Blight-tal és néhány pofonnal hangot is adjanak. A szűk helyszín ismét meghálálta magát, a taktikai helyzetet egyedül Audgar a törpe védelmező tudta előnyére fordítani. Magam egy előzetes felderítés miatt kicsit később tudtam beszállni a mókába.

Mivel Máté nem volt jelen, karakterét, a kósza Alreát Dávid vitte tovább, érthető hatékonyságcsökkenéssel párosítva. Ennek ellenére az első harcot sikerrel befejeztük, Alrea és Audgar szintet is lépett.Az ezt követő hosszú pihenés után tovább haladva egy mágikus sötétséggel betakart teremben egy gigantikus kőgólemmel akasztottuk össze a bajuszt. No ennek már a fele sem volt tréfa: az átjárót őrző lény immunis volt mindenféle mágiára, iszonytató sebzéscsökkentéssel bírt, illetve őt nem zavarta a sötétség, mely jelentős negatív módosítókkal gyengített bennünket. A harc ennek megfelelően elég hosszúra is nyúlt. Bár Alrea életét vesztette az ádáz küzdelem során, játékidő szerint két percig sem volt halott, mert papunk feltámasztotta.

Nem éppen könnyen jött győzelmünket követően egy függőleges kürtőben ereszkedtünk alá, majd egy kötélhíd következett és végre megpillantottuk köpenyeges főellenségünket, aki rögvest különböző ártalmas varázslatok bevetésével lassított bennünket. S bár végül Wensart (Dávid) követően mi is beértük, a mindent eldöntő összecsapást idő hiányában elnapoltuk.

Fantasy Europe - D&D

Borzasztó lassan haladunk a Hextor templom tisztogatásával, jelenleg mindössze egyetlen nagyobb teremre futotta az időnkből. Persze volt itt móka és szórakozás bőven. Először a fal mentén található üveglapokat törte be egy Láthatatlan szolga, aminek okán egyrészt a terem közepén összezsúfolt holtak keltek lassan életre, majd néhány külvilági (köztük egy T'anari) is behuppant, hogy jelenlétével mintegy emelje a kaland fényét.

Az ideérkezett külvilágiak között sem volt olyan fenenagy az összetartás, néhányan egymást is kiosztották. Ezt kivárva a talpon maradtakat vettük kezelésbe, de nem mondanám, hogy egyértelműen nyerő volt a helyzetünk. A t'anari egyrészt többféle energiára is immunis, baromi erős a támadása, de ezüst pengéjű mágikus hosszúkardom szerencsére megkerülte az amúgy tetemes sebzéscsökkentését. Alrea (Máté) két fegyverrel, Audgar (Gábor) a hagyományos módszerrel koncolta, magam inkább a Szökellő támadás taktikáját választottam.

Miután legyűrtük, egy rejtekajtó mögött egy tükrös csapda várt ránk, amiből a hasonmásaink léptek elő. Szerencsére a másolatok nem támadtak ránk, ehelyett egy változékony energiacsapdába estek. Az általuk elviselt sebzéseket pedig mi is kaptuk, hiába húzódtunk vissza a teremből. Amikor a veszteségeink jelentősen gyarapodtak, beóvakodtam és kiszabadítottam a másolatainkat megkockáztatva, hogy azok rám támadhatnak. Szerencsére nem ezt történt, így megmenekültünk a biztos haláltól.

Találtunk a nagy teremből egy, a mélybe vezető csigalépcsőt, amin lesétálva egy apró medencéhez értünk. Ezt - tanulva az eddigiekből - inkább nem bolygattuk, ám mielőtt érdemben tovább haladhattunk volna be kellett fejezni a játékot.

Fantasy Europe - D&D

2005 június 18-án mozogtunk utoljára ebben a történetben, amikor négyfős csapatunk elindult egy elhagyott Hextor Templom mélyére, kigyomlálni onnan a mélyén lapuló gonoszt.

Máté - Alrea (kósza emberlány) - a képen
Gábor - Audgar (törpe harcos)
Dávid - Wensar (elf varázsló)
Jómagam - Corennon (ember mutatványos)
Tovább folytattuk a behatolást, először a bonyolult folyosórendszeren, majd egy szűk titkosjáratokon keresztül kikerültünk egy omlást. Itt egy különös dimenziócsapdába estem Audgarral (Gábor), amiből csak Wensar (Dávid) mágiája volt képes kiszabadítani bennünket. Ezután egy főkapuhoz jutottunk, amielőtt szakadék tátongott, ezt egy mechanikus nyújtóhíd segítségével küzdöttük le.

A kapu után egy elágazásban jobbra fordultunk, ahol egy apró, szárnyas külvilági lény kelepcébe csalt bennünket. Itt helyre kis harc alakult ki, melyben Wensar kis híján fűbeharapott. Amikor rosszul állt a szénája, a lény behúzódott mágikusan növesztett erődjébe, ahonnan végül a magához tért varázslónk füstölte ki. Mivel alaposan feléltük tartalékainkat, úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a templom bejáratához, ahol egy Pelor papot és egy szolgát, valamint a gondjaikra bízott lovainkat hagytuk.

A visszafelé út során még le kellett győznünk egy szellemet és egy megátalkodott növényt, melyek elől befelé jövet elmenekültünk. Az utat megtisztítottuk, ám a bejáratot őrző élőholtak érdekes módon mindig újratermelődnek. Mivel több napot töltöttünk odabent nem csoda, kísérőink visszatértek Bruge-be, ami viszont igazán meglepett bennünket, hogy a tavasz ellenére vastag hó födte a vidéket.

A városban gyorsan felszereltük magunkat és elindultunk visszafelé. A hidas kapu után ezúttal balra fordultunk és egy ravasz erőkockával és a belézárt vízköpő vázával kombinált csapdába estem. a vázából fröcskölő víz lassan kezdte feltölteni a láthatatlan falú erőkockát, melynek fala majdnem sérthetetlennek tűnt. Szerencsére még a pánik kitörése előtt Wensar ismét kihúzott a csávából.

A klasszikus dungeon-crawl hangulatú kalandot itt fejeztük be, folytatására remélhetőleg nem kell egy újabb évet várni. A játékülés kezdete előtt Zsolt felügyeletével konvertáltuk a karaktereket a 3.5-ös rendszerre, ami Audgart és engem kevésbé érintett. Inkább Wensarnak kellett átfésülnie a varázslatait és Alrea (Máté) vándor képességeit újragondolnia a friss szabályok fényében.

Fantasy Europe - D&D

Hosszú kihagyás után csatlakozott hozzánk Audgar (K.Gábor) és Alrea (Máté) valahol egy elsüllyesztett Hextor templom mélyén. Ha jól emlékszem ebben a mesefolyamban még soha sem voltunk együtt mind a négyen, ám sokáig nem is élvezhettük egymás társaságát, mert Zsoltnak korán le kellett lépnie. Időnkből mindössze arra futotta, hogy a viszontlátás öröme után hatástalanítsunk egy több helységből álló, rendkívül komplex csapdát, valamint felkoncoljunk néhány láthatatlan élőhalottat.

Fantasy Europe - D&D

Zsolt folytatta a Speaker in Dreams-szel elkezdett mesefolyamát, mely a Földünk fantasybe átültett világán játszódik. Dávid itt Wensarral, a fajától eltávolodott kéjsóvár elf varázslóval játszik, míg én Corennon Gariollét, a vándormutatványosból fogadótulajdonossá avanzsált szimpatikus csibészt keltem életre. Kettősünkhöz néha csatlakozik Audgar (K.Gábor), a kiváló szociális érzékkel és kiterjedt ismeretségi hálóval rendelkező törpe, vagy Arlea (Máté) a kósza emberleány, aki egy külső létsíkról tért vissza velünk egy tavaly nyáron játszott kaland során. Most azonban csak ketten voltunk Dáviddal és a Zsolt meséjében elszórt három, de inkább négy meseszálból vélhetően kettőt meg is oldottunk, egybe pedig belekezdtünk. Harci szituációval nemigen találkoztunk, révén karaktereink nem kifejezetten kardforgatók, így a problémák zömét is inkább ügyességgel, technikázással és kommunikációval oldjuk meg.

Zsolt bevezetett néhány, a saját meséire vonatkozó háziszabályt is: mostantól bárki képes használni egy varázspálcát, negyedóra alatt átmemorizálni egy korábban betanult varázslatot, vagy felolvasni egy mágikus tekercset, ha azt előtte egy Mágia Olvasása varázslattal már felismerték. Ezzel megjelentek az első rések a szabályok betartásán, ami addig nem is jelent gondot, míg egy csapatnak mindig ugyanaz a személy mesél. Nálunk úgyis ez az uralkodó tendencia. A Fénytelen Citadellát (Zsolt előadásában) követő Vault of Larinkar (Máté tolmácsolásában) kivételével még nem is volt példa arra, hogy más mesélt volna ugyanannak a partinak.

A bejegyzéshez mellékeltem Corennon Gariollét, akit minden PHB tulajdonos felismerhet a szabálykönyv 94-dik oldaláról.