The Horror Under the Mountain Part 1 - The Arrival

Szereplők:

Finni Hargdottir Keoki, gnóm órásmestertanonc és mérnöklány - Viola
Wericco Bogirin Oglender, gnóm druidalány - Anna
Szeplős Markamir, luskani ember mágus - Zoli
Assan Yarud, calimporti semmirekellő ember zsoldos - Dávid

The Lost Mine of Phandelver Part 6 - The Fate of Spiders

Szereplők:

Finni Hargdottir Keoki, gnóm órásmestertanonc és mérnöklány - Viola
Wericco Bogirin Oglender, gnóm druidalány - Anna
Szeplős Markamir, luskani ember mágus - Zoli
Assan Yarud, calimporti semmirekellő ember zsoldos - Dávid

The Night of the Virkolak - The Great Dale Saga: Second Month of Summer 1365 - Pathfinder

Szereplők:

Alva uth Alfric, Lord Alfric középső lánya (Mihály)

Valéria / Thelamandrine, Tahlia uth Alfric szobalánya / tündérszerzet kém (Zsolt)

Bogó, kétes múltú írnok, Decimus számvevője (Vili)

Nhergull of Narfell, civilizálatlan nar barbár küldött (Dávid)

Nothing Stays Buried Forever - The Great Dale Saga: First Month of Fall 1365 - Pathfinder

coming soon

The Curse of the White Witch - The Great Dale Saga: Third Month of Summer 1365 - Pathfinder

Szereplők:

Kufumusz (Mihály)

Pavel (Dani Zoli)

Cora (Anna)

Mogvár (Csukonyi Zoli)

Borostyán

fesztivál, táncmulatság, ikergyermekek születtek
az első elkészült adamantit fejsze
patkódobóverseny, rönkhajítás, célbalövés, ivóverseny (mézsör)
messziről érkezett zenészek, tánc

Nar könnyű harci hátas, +5 feet move, +1 feat (Cora)
Adamantit hand axe (Krun)
Ironwood composite short bow, can be used as a club (Mogvár)
Elefántagyar kürt, ami mágikus álomból is képes felébreszteni +3 hordó mézsör (Gurrdun, a törpe)

gyerekek, akik az elszállásolt vendégek csodájára járnak
reggelre hó lep mindent és a gyerekek helyén jégtömbök vannak az ágyban
nyomok vezetnek az erdőbe

tündérgyűrű, jeges hideg
tündéreket köti a szavuk
varjúk tanakodnak
túloldalon hóvihar tombol

Teb Knotten őrzi a jéghidat

Nadya Petska

Jégzuboly
éppen ünneplik szabadulásuk napját, de a mulatságra felszolgált étel és ital miatt elfelejtik, hogy megtették, amit a boszorkány kért tőlük
ezért sohasem szabadulnak

Csirkelábon forgó kunyhó, a Fehér Úrnő

Tales from Mistledale - FR PATHFINDER

Ködvölgy hősei a következő összeállításban igyekeztek megoldani egy különleges szerelmi háromszöget:

Andris - Holdcsepp (főállású erdőlakó tündelány)

Gábor - Calim Rusale (Tyr pap)

Dávid - Nyomkövető Minnard (féltünde erdőjáró)

Történetünk elején hőseink épp az alig 100 fős lakosú, árnyas Tündeátkelő falu Amaratha nevű teaházában üldögéltek. Minnard édesanyját, Kedindrát kísérte el ide valami nagyon különleges sajtért, Calim Árnyasvölgyből jött vissza ahová egy nyugatra tartó Tyr zarándoklatot kísért, Holdcseppet pedig egy gyurgyalag küldte ide, azzal hogy találkoznia kell itt valakivel. Hogy pontosan kivel, azt a gyurgyalag nem tudta megmondani, mert neki is egy vöcsök szólt, ám amikor a vöcsök a nevet mondta ő éppen meglátott egy nagy szitakötőt és arrébb röppent, így pont a nevet nem hallotta.

A teaház teraszán ücsörögve Holdcseppnek tűnt fel, hogy a sűrű erdőt határoló közeli fák között eggyel több van, mint amikor utoljára odapillantott. Kiderült, hogy Minnard és Calim régi ismerőse és Holdcsepp barátja, Baltazúzó (fenti kép) az ent óvakodott a liget közelébe, hogy a tündelánnyal találkozzon. Elmesélte, hogy egy öreg ent barátja, Rozsnok megtért Silvanus kebelére és rá hagyta utolsó magját azzal, hogy vigye el a Hangaligetbe (ezt a helyet most Langeskog erdőnek hívják, Ködláp és Ködtartó falvak között húzódik) és adja oda annak a nőnek amelyik jobban szerette őt.

Rozsnoknak két nagy szerelme volt: Hanga a driád és Calendula a nimfa. Baltazúzó úgy érezte, hogy a női szív dolgában nem eléggé kvalifikált, így ezen kérdés eldöntését a maggal együtt Holdcseppre bízta. Hőseink a magasztos küldetéssel felruházva el is indultak a völgy délnyugati szeglete felé. Útközben megoldották egy veszett medve problémáját, majd Ashabengázlóban találkoztak a cormyr-i lovagnővel, Lady Piroskával (lent).

A "Holló-pataki Farkasember legyőzője" címmel kérkedő hölgy párbajra hívta Calim Rusalét, annak nővére, Yuhria viselt dolgai miatt. Minnardot a helyzet kísértetiesen emlékeztette arra az esetre, amikor szintén Yuhria miatt hívta ki párbajra Erik bátyja, Thorgh. Piroska állítása szerint Yuhria miatt szeretett ki belőle a vőlegénye. A párbaj ezúttal is elmaradt, Calim és Minnard (mint Yuhria ügyeiben avatott szakértők) elmagyarázták a hölgynek, hogy vőlegénye nem is szerette őt igazán, és ha nem Yuhria miatt - aki teszem hozzá nem viszonozta a közeledést - akkor valaki más miatt hagyta volna el.

Hőseink felajánlották a női önbecsülésében összeroskadt lovagnak, hogy tartson velük és majd bemutatják egy méltó, nemesi származású úrnak aki több mint remek vőlegény lenne. Itt Kalpagos Erikre (Krisztián) gondoltak, aki bár valóban nemes, de szegény mint a templom egere, ráadásul az alábbi kétes értékű címek tulajdonosa: varázslóiskolakerülő, kutyaütő és szőlészgazda (Holdcseppnek köszönhetően talán ebben az egyben sikeresnek mondható). Mielőtt azonban tovább indulhattak volna még egy gyors erkölcsi oktatást tartottak Rolgónak, a völgyvidéki vadásznak, aki vadak helyett konkrét listával menyasszonyra vadászgat szerte Ködvölgyben.

Maguk mögött hagyva Ashabengázlót, a Holdtengervonal útján belebotlottak Utgar strázsamesterbe és nyolc lovasába, akik Peldan sisakjához tartottak, hogy a Bestiavidék déli részéről jelentett goblin csapatmozgásokat felderítsék. Ezt követően útbaejtették a Varjúdombi szőllőst is, hogy Lady Piroskát bemutassák Eriknek, de Molga szomszéd elmondása szerint Erik könyvekért ment Magasvölgybe. Folytatták útjukat és összefutottak egy Vilgard nevű favágóval, aki útravalóval az oldalán baktatott Árnyasvölgybe valami magokért. A favágó kicsit furán viselkedett ezért Minnard óvaintette, hogy inkább keressen kíséretet odáig. Megérkeztek Ködtartó falucskába, ott felkeresték a Kalpagos kúriát, ahol Erik apjának már mint jövendőbelit mutatták be Lady Piroskát. A falucskában még azt is megtudakolták, hogy Hangaligetben egyetlen ember lakik: Vadalma a boszorkány.

Folytatták útjukat Ködlápig, ahol Trok járásbíró üdvözölte őket és felkérte Calimot, hogy celebrálja az öreg favágójuk, Galnar temetését. Ezt követően hivatalosak voltak a Joran-házba, a halotti torra, ahol megtudták, hogy az elhunyt igen jól ismerte a Hangaligetet. A néhai favágó mindenkinek megtiltotta, hogy ott fát vágjanak, egyedül Vilgar lopózott be néha és ezért ferde szemmel is néztek rá. Galnar szerint egy varázslatos lény lakik a Hangaligetben aki óvja az erdő fáit, ezért ha a falusiak a baltáikkal odamerészkednek, számolniuk kell a haragjával.

Kalandozóink ilyen bőséges információkkal felvértezve, az Eke-patak mentén behatoltak a Hangaligetbe. Először egy fát ostromló öt fős hobgoblin bandába botlottak, akik közül ketten vakok voltak, vezetőjük Fogacsorba parancsnok viszont nem. Kardélre hányták a gazfickókat, a parancsnokból pedig kivertek egy magyarázatot. Elmondta, hogy a társait egy Vadalma nevű tünde boszorkány vakította meg, majd amikor menekülőre fogták, ebben a fában is megpillantottak egy másik boszorkányt, ezért estek neki a fegyvereikkel. Miután Fogacsorbát gúzsbakötötték, a fából előlépett Hanga a driád (alsó kép), majd nemsokára csatlakozott hozzájuk Calendula (falusi álnevén Vadalma) a nimfa (jobb oldali kép), aki szépségével megvakította a hobgoblinokat.

A két nőről bölcs keresztkérdésekkel kiderítették, hogy valóban szerették Rozsnokot, és hogy Vilgart Hanga bájolta el, azzal a céllal hogy elhozassa Rozsnok magját - ugyanis ilyen messzire egy driád sem távolodhat el az otthonául szolgáló fától. Hőseink végül arra a következtetésre jutottak, hogy Hanga méltóbb az ent magjára, így neki ítélték. Ha pedig majd az utód elég nagy lesz ahhoz hogy sétáljon és eltávolodjon Hangától, akkor majd Calendula viselheti gondját.

Kalandozóink végtelen bölcsességük fényében fürödve újabb kalandok irányába indultak.

Tales from Mistledale - FR PATHFINDER

Ködvölgy hősei ezúttal a következő felállásban igyekezték megfejteni egy különleges zárvatermő esetét:

Andris - Holdcsepp (főállású erdőlakó tündelány)

Gábor - Calim Rusale (Tyr pap)

Vili - Bátor Kava (gorillán lovagló félszerzet druida)

Krisztián - Kalpagos Erik (újdonsült szőlészgazda)

Pirkadatra égbevesző magasságú és gigantikus átmérőjű paszuly nőt Ashaben-gázló mellett az egyik gazda farmján. Egy bővebb kifejtésre nem érdemes róka-ügy miatt, épp a városka határában bóklászó hőseink fedezték fel a láthatólag mágikus eredetű babot, aminek hamar egész Ashaben-gázló a csodájára járt. Haresk Malorn főtanácsnok csapatunk segítségét kérte, hogy vizsgálják ki a növény eredetét illetve hárítsák el az esetleges belőle fakadó veszélyeket. A felkérést már csak kíváncsiságuk kielégítése miatt is elfogadták.

Egy éppen menyasszonyra vadászgató völgyvidéki vadász, Rolgó segítségével feltárták a paszuly környéki nyomokat és arra a következtetésre jutottak, hogy hárman már felmásztak előttük még valamivel napkelte előtt. Nosza négyesben mindjárt neki is indultak a felhőbe vesző növény megmászásának ami szerencsére a vártnál könnyebben ment. Felfelé haladtukban megtalálták az előttük járó három személy pihenőjének nyomait, találkoztak madarakkal, átbújtak felhőkön és láttak akkora hüvelyterméseket, melyek ha leszakadnának az egész városkát maguk alá temetnék.

Az első igazán érdekes felfedezés egy kis kövér ezüstsárkányka formájában fogadta őket. A köpcös teremtmény eszméletlenül hevert egy közeli bárányfelhőn, mellkasából fekete tollú sötét tünde nyilak álltak ki. A láthatólag megmérgezett hüllőben még éppen pislákolt az élet, így gyorsan stabilizálták az állapotát és magához térítették. Vasika az alig 3 éves sárkányporonyt elmesélte megmentőinek, hogy sötét tündék támadtak rá mialatt ő...és itt elhallgatott.

Felfedezőink folytatták útjukat és a felhők síkja felett egy láthatólag mágikus eredetű felhőszigeten egy óriáspalotát pillantottak meg. A sárkányka tanácsára barátjának, Dierdre hercegnőnek (bal oldali kép) a hálószobájába lopóztak, akinek - mit tesz Isten - pont az ablaka előtt vezetett el a fuszulyka. Az óriáslány megörült Vasikának és megmentőinek, elmesélte, hogy épp szobafogságon van, mivel meg akart szökni egy nem kívánatos házasság elől. Szökésében kardinális szerep jutott egy mágikus babszemnek, amiből az égigérő paszuly fakadt és amit még anyjától örökölt, valamint Vasikának, aki még éjjel előreröppent felderíteni - vesztére.

Hamar kiismerték magukat a palota lakóinak viszonyrendszerében és úgy általában a felhőóriás dinasztiák viselt dolgaiban. Megismerkedtek Ferenccel a ronda macskával (jobb oldali kép), aki lebuktatta Dierdrét mielőtt megszökhetett volna, a palota két vendégével (akik közül az egyik a nem éppen kedves kérő, Calimar volt), valamint az öreg özvegy uralkodóval Magrullal, és kancellárjával Pogorral. Hőseink figyelmeztették a palota lakóit, hogy vélhetően sötét tündék törtek be a kastélyba, és felajánlották tapasztalataikat illetve szolgálataikat az előkerítésükben. Hasgan őrparancsnok és Pogor kancellár éltek is a lehetőséggel, így némi kutakodás után rá is bukkantak a három tündére, akik Dierdre kérőjének, Calimarnak a szobájában rejtőztek - mint utóbb kiderült annak tudomásával.

Calimar (bal oldali kép) véletlenül botlott bele a három tolvajba, akik a felhőóriások kincstárát vették célba. Ahelyett hogy az őrség kezére adta volna őket, alkut kötött velük: azt visznek el a kincstárból amit akarnak, ha kihozzák neki a családkövet, ami Dierdre hozománya lett volna és amire csak akkor formálhatott volna jogot, ha a két Ház egy frigyben egyesül. Mint kiderült Calimar egyszerű hozományvadász, tehát pont kapóra jött volna neki ha megkaparinthatja a követ házasság nélkül, ráadásul úgy hogy a lopás során még gyanúba sem keveredik.

A három tündét elfogták, s bár Calimar ugyan elmenekült a szembesítés elől, kísérőjét Tobiant elfogták és ez még így is több mint elég ahhoz, hogy kiderüljön az igazság és Calimar ellehetetlenedjen a felhőóriás családok körében. Ferencről kiderült, hogy valójában Örzse, a király anyósa és Dierdre nagyanyja, aki halála után ebben a ronda macskatestben reinkarnálódott. Azért buktatta le a hercegnő szökési kísérletét, hogy az ne jusson néhai édesanyja Lilia sorsára, aki még ifjonti hévből szintén leszökött a liliputiak közé és ott reménytelenül beleszeretett egy emberbe. Sajnos a férfi a természetéből fakadóan korábban meghalt, begyógyíthatatlan sebet ütve az óriásnő szívén, aki ugyan visszatért a felhőóriások közé és megházasodott Magrul királlyal, ám szerelme elvesztését soha nem tudta kiheverni.

A mágikus paszuly 24 órával létrejötte után nyom nélkül eltűnt, négy bátor utazónkat pedig Pogor kancellár megjutalmazta. Óriássasok hátán dicsőséggel térhettek vissza Ashaben-gázlóba, azzal a megnyugtató tudattal, hogy az égben is vannak barátaik.

Tales from Mistledale - FR PATHFINDER

Rövid kihagyás után visszatértünk a Ködvölgybe, a Dungeons and Dragons 3.5 rendszerét pedig felváltotta a Pathfinder, amire - tekintettel a karakterek alacsony szintjére - gyorsan és zökkenőmentesen konvertáltunk. A szintlépés a szabálykönyvben vázolt 'Slow Progression' szerint történik, ami a szokott XP mennyiség közel háromszorosát követeli meg. Ennek oka részben a "vidéki" kalandok alacsony - vagy épp nem létező - kihívás értéke, illetve a szerepjáték aspektus hangsúlyozása a játék természetéből fakadó taktikai jellemzőkkel szemben.

A következő résztvevőim voltak:

Dávid - Nyomkövető Minnard (féltünde erdőjáró)

Krisztián - Kalpagos Erik (újdonsült szőlészgazda)

És akik nem voltak jelen:

Andris - Holdcsepp (főállású erdőlakó tündelány)

Máté - Kétszakállú Finbogge (törpe - nem derült ki mi a foglalkozása)

Zsolt - Mataak (drow mindenes)

Gábor - Calim Rusale (Tyr pap)

Erik különös, minden ritmust mellőző énekhangokat hallott kiszűrődni az erdőből, melyek az apjától kapott lovat felettébb nyugtalanították, így az Ashaben-gázlóba induló Molgát megkérte, hogy küldje ide Minnardot, hogy együtt vizsgálják ki a hang eredetét. Az erdőjáró vezetésével elindultak a Varjúdomb mögötti sűrűbe, ám némi időbe telt, míg sikerült a hangok forrását egy szikla formájában azonosítani. Minnard már ekkor a nyomokból sejtette, hogy a környéken egy nagymacska is portyázik így lesbe vonultak.

Fel is tűnt egy, a Mélysötétben honos tigris (bal oldali kép), ami rájuk ügyet sem vetve a szikla felé somfordált, ám ahogy annak közelébe ért az énekhang felcsendült, amitől az állat rémülten elmenekült. Ez a kis jelenet többször megismétlődött, így egy szünetben hőseink megvizsgálták a sziklát, amiről kiderült, hogy valójában egy Sziklapó (törpe nevén Galeb Duhr - lenti kép) afféle kisebb földelementál. A lassú lény elmagyarázta nekik, hogy egy lyukon ül, amin egy sötét tünde próbált meg kimászni, ám ő ráült lyuk szájára. Elmondta, hogy a tigris mindig visszamerészkedik és már többször megpróbálta kiásni a gazdáját, de ő az énekével rendre elijesztette.

Erik és Minnard rábeszélték a Sziklapót hogy fél fenékkel csusszanjon arrébb, hogy megvizsgálhassák ki is van odalenn. Nos rá is bukkantak a kimerült kopasz kis bakfisra, Undamesztára (jobb oldali kép), aki saját bevallása szerint megszökött, ám hogy ne akadjanak a nyomára beomlasztotta a lyukat maga mögött. A lányka össze-vissza hazudozott arról, hogy miért is szökött a felszínre, ezért jobbnak látták ha beviszik Ashaben-gázlóba és ott bezárják, amíg kitalálja a főtanácsnok, Haresk Malorn hogy mitévők legyenek vele. Így is tettek, sőt Minnard még Undameszta tigrisét, Bográt is magához édesgette akit szintén magukkal vittek.

A városkában összebarátkoztak két utazóval, Hebgoval, az aranytörpével és Gyíkfaragó Nalurral a holdtündével, akik éppen Glenbe tartottak Hebgo rokonához. A két illető rajzolgatott és jegyzeteket gyűjtött Völgyvidékbeli utazásaikról, amiket terveik szerint egyszer majd könyv formájában kiadnak. Ezalatt Malorn összehívta a Hatok tanácsát, hogy megtárgyalják az immár két sötét tünde fogoly sorsát.

Reggelre azonban Malorn szépséges leányát, Málnát (jobb oldali kép) elrabolták, vélhetően sötét tündék. A főtanácsnok azonnal felkérte Minnardot, hogy eredjen az elrablók nyomába, míg felesége Vikara felbérelte Hebgót és Gyíkfaragó Nalurt, szintén hasonló célból. Minnard viszonylag gyorsan kiderítette, hogy a leányzó valószínűleg megszökött és hamis nyomokat hagyott hátra arra vonatkozólag, hogy mi történhetett vele. Erik gyorsan hozzá is fűzte, hogy a csatavölgyi Szépe család Szoldán nevű ifjú sarja - korábbi léha életének köszönhetően - nem szívesen látott vendég volt Malorn házában, ám állítólag titokban udvarolt Málnának.

Négyesben elkezdték követni nyomokat, ám az úton ez már nem volt követhető így az első elágazásnál négyen kétfelé váltak. Minnard és Erik úgy döntöttek, hogy az Elveszett Hangok völgyén átvezető Sötét utat választják, ám mint később kiderült rosszul választottak. Amellett, hogy bőrig áztak, sötét tünde haramiák is kifosztották őket mire megérkeztek Essembrába, Csatavölgy fővárosába. Itt a Szépe családtól megtudták, hogy Szoldán nem tért haza, így apuka aggódva indult Minnarddal és Erikkel kerülőúton vissza Ashaben-gázlóba.

Mire visszaértek Hebgo és Gyíkfaragó Nalur (bal oldali kép) már elő is állították a szökött szerelmespárt, akiknek a lova megsérült, így az esetét az erdőben voltak kénytelenek tölteni. A két nemesi család feje végül áldását adta a két fiatalra, sőt a főtanácsnoknak arra is volt ideje, hogy összeállítson egy üzenetet, amit majd visszaküldenek a sötét tündéknek azzal a fogollyal, aki már hetek óta raboskodott náluk. Erről Minnard gondoskodott is.

Erik viszont a város szélén találkozott Hebgóval és Gyíkfaragó Nalurral akikről kiderült, hogy valójában egy mélységi törpe és egy sötét tünde nő, akik álcában jártak-keltek a környéken hogy kiismerjék a felszínlakókat és előkerítsék a nő lányát. A törpe igazi neve Fundin, ő a jobb keze az Auzkovyn-klán vezetőjének Insztra Melurdennek (alsó kép), Undameszta anyjának. A nő visszakövetelte a lányát, cserébe megígérte, hogy az Auzkovyn-klán többé nem zaklatja a Ködvölgyieket...ám a Jaelre-ház veszett sötét tündéitől nem ígérhet hasonló védelmet. Jó szándéka jeléül visszaadta Minnardnak és Eriknek a holmijaikat, amiket az emberei raboltak el tőlük.

Hőseink Bográstul vissza is szolgáltatták Undamesztát, aki veszettül hisztizett, hogy nem akar visszamenni és cserébe még valami titkot is hajlandó lenne elárulni nekik, amivel térdre kényszeríthetik az anyját. Ám Fundin jelenléte végül beléfojtotta a szót és hőseink is fontosabbnak tartották a békét, semhogy kockára tegyék egy lány szeszélyéért.

Hőseink ismét sokat barátkoztak, ismerkedtek és adtak egymásnak életre vonatkozó tanácsokat, hogy később majd ezekkel felvértezve vághassanak bele újabb kalandokba.

Second Darkness - FR D&D

A drow nő szökését követően kis csapatunk elkezdte számba venni, hogy a Arany Goblin kaszinó korábbi tulajdonos, Saul (a képen) hol és hány ponton tett lóvá minket. Miután ez az érték igen magasra mutatott eljött az ideje, hogy előkerítsük és a körmére nézzünk.

Valami különös véletlen folytán kaptunk egy levelet Saul riválisától, hogy a jó ember a város melletti mocsárban rejtőzik, egy hajóroncs temetőben. Mielőtt elmentünk volna kivizsgálni a helyszínt a thay konklávé segítségét kértük, hogy egy jövendölés varázslattal segítsenek meghatározni Saul jelenlegi tartózkodási helyét.

Kezdeményezésünk előrelátónak bizonyult, ugyanis Saul nem a levélben megjelölt helyen bújkált, hanem a kikötőben, pontosan az orrunk előtt. Ökölropogtatva lesétáltunk az éj leple alatt és néhány másodperc elteltével nem csak a hajót őrző legénységet, hanem Sault és cinkosait is legyűrtük. A féreg elárulta, hogy ő írta a levelet, azzal a szándékkal hogy lerázzon bennünket a nyomáról és a potenciálisan halálos mocsárba csaljon, ahol majd valami veszedelem előbb-utóbb végez velünk.

A kínzás során bevallotta, hogy üzleti kapcsolatban volt a drow nővel, aki busásan fizetett neki az Arany Goblin alatt található barlangrendszer használatért. Mivel ezt korábban elfelejtette megosztani velünk, kiszedtük belőle a pénz rejtekhelyét, majd karakterem egy érintéssel megállította a szívét.

A város kincsvadászai ezalatt igencsak felbuzdultak, ugyanis a távoli szigetre látványosan becsapódott meteor hihetetlen gazdagság ígéretét hordozta magában. Mire észbekaptunk az "aranyláz" már tombolt, így sebtében csatlakoztunk mi is - nem annyira a haszon, sokkal inkább a bosszú jegyében.

Second Darkness - FR D&D

Miután jelentős tulajdoni többségre tettünk szert az Arany Goblin kaszinóban, neki álltunk felderíteni az ingatlant. A szélhámos tulajdonost a margóra helyeztük majd a padlástól a pincéig átkutattuk az épületet. Ahogy azt immár évtizedekben mérhető tapasztalatokkal rendelkező Cthulhu játékosok megállapították:  egy épület rejtélyének kulcsa vagy a pincében, vagy a padláson leledzik. 

Nosza ennek megfelelően a pincébe épített mini arénéban rá is bukkantunk egy kevéssé álcázott,  a mélybe vezető csapóajtóra. Az Arany Goblin tengerparti elhelyezkedéséből kifolyóan nem lepődtünk meg, hogy odalent egy részben a tengerbe nyíló barlangrendszer várt bennünket. A két barrakuda formájában testet öltött fogadóbizottság viszonylagosan gyorsan kivitelezett elhessegetése után találtunk még lent kincsét őrző élőhalott kalózt, egy tucat büdös trogloditát és egy ármányos drow nőt. Az utóbbi a város felett húzódó, titokzatos eredetű boltív földalatti részével foglalatoskodott láthatóan rossz szándékkal. Ennek ugyan mi sem vagyunk híján, de azért igazán bevonhatott volna minket is a dologba. Bár kikérdezés (értsd. kivégzéssel kecsegtető kínvallatás) céljából elbájoltuk, ám az esetleges számonkéréstől tartva mégis elmenekült. 

Odafent a városban pedig elszabadult a pokol: mikrometeoritok bombázták az épületeket és az utcákat, rettenetes árhullám csapott le az óceán felől, mindenki hanyatt-homlok menekült amerre látott. A drow nő meglépett egy hajóval egy nem túlságosan távoli sziget irányába, így a mi figyelmünk is oda összpontosult.

Second Darkness - FR D&D

Röpke négy év elteltével ismét beugrottam D.Gáborhoz és csapatához egy kampányba, melyben régi és új ismerősök egyaránt részt vettek. A történet a Pathfinder Second Darkness kalandciklusán alapszik amit mesélőnk átültetett a második otthonaként is azonosítható Forgotten Realms-re, azon belül is Thay birodalmába. A koncepció alapján egy Togomor nevű jósmester iskolájában kezdtünk mint friss tanoncok. A rendkívül vegyes háttérből érkező bagázsunk ennél fogva finoman szólva is színes, mi több eklektikus. Íme a mellékelt osztálykép (még ketten hiányoznak róla) amit D.Gábor hegesztett össze:

Saját karakterem egy félig már élőhalottá avanzsált halottidéző, Tiatep Amunsun (balról a második) akit nagyhatalmú mestere és szeretője, Kazaven küldött el Togomor mesterhez - a nyilvánvaló oktatási célok mellett diplomáciai indíttatásból is. Mellém adott egy ghoul testőrt, Gulan Gobart (Krisztián) majd annak rendje és módja szerint Togomorra bízott. A rettenetesen gusztustalan maestro összetülkölte a csapatot és egy homályos jóslat felderítésével bízott meg bennünket. A Theskben található Telflamm városa felett hamarosan egy különös, sötét felhőhöz hasonlítható mágikus jelenés fog feltűnni, aminek valami meg nem határozható köze van a nemsokára megnyitni készülő Arany Goblin Kaszinóhoz.

A helyi thay konklávéhoz való megérkezésünket követően Togomor vezetőt jelölt ki közülünk, majd miután távozott rögvest munkához is láttunk. Gobar és én létezésünk természeténél fogva nem igényeljük az alvást így 24 órás megfigyelés alá vethettük a helyet. Másnap hajnalban Togomor jóslatának megfelelően feltűnt az égi jelenség, amit közelebbről is megvizsgáltunk és átalakító mágia hatását azonosítottuk rajta. Emellett kiderítettük, hogy az Arany Goblin tulajdonosa egy csaló, több ellensége is van a városban akiket korábban így vagy úgy, de lóvátett. Ezt követően egyáltalán nem ért bennünket meglepetésként, hogy az ünnepélyes megnyitó éjszakáján rábukkantunk az előre dátumozott könyvelésére, illetve hogy a gála főnyereményét néhány rabló ellopta. Magunk csak elvétve avatkoztunk be a derekas felfordulást okozó rablásba, inkább ráijesztettünk a tulajra és hamarosan 75%-os tulajdoni hányaddal rendelkeztünk a műintézmény felett.

Mielőtt azonban hátradőlhettünk volna babérjainkon a fémtárgyaink különös mágneses reakciókat kezdtek mutatni, vélhetően az égi jelenség hatására, mely továbbra is gőzölög az átalakító mágiától.

D.Gábor nyolc játékossal vágott a történetbe, melyek száma még a Pool of Radiance fináléjában résztevőket is felülmúlta. Ilyen esetben a játékos-NPC, illetve a játékos-játékos közötti szerepjáték néhány kósza, rövid mondatra korlátozódik. Az előbbi esetben azért, hogy a mesélőt ne egy vagy két játékos kösse le azzal, hogy az NPC-t beszélteti, az utóbbi esetben pedig azért, hogy a mesélőnek ne azzal teljen az ideje, hogy azt kövesse mit beszélnek egymás között a játékosok karakterei. Mivel a narratívának is haladnia kell, az elvont, nem közvetlenül a cselekményt elősegítő párbeszédek csak lassítják vagy épp akadályozzák ezt, így minimalizálásuk sajnos szükséges. Ezen tapasztalatokat magam már korábban levontam mesélői oldalról a Pool of Radiance, játékosi oldalról a Beyond the Mountains of Madness során. 

Tales from Mistledale - FR D&D

Lassan három éve lesz hogy utoljára követtük Ködvölgy hőseinek sorsát, ám most egy teljesen váratlan eredménnyel záruló szavazás mégis napirendre emelte ezt a ráérős tempójú kampányt.

Ezúttal két új játékos is csatlakozott a résztvevőkhöz:

Andris - Holdcsepp (főállású erdőlakó tündelány)

Krisztián - Kalpagos Erik (újdonsült szőlészgazda)

A veteránok:

Dávid - Nyomkövető Minnard (féltünde erdőjáró)

Gábor - Calim Rusale (Tyr pap)

És akik nem voltak jelen:

Máté - Kétszakállú Finbogge (törpe - nem derült ki mi a foglalkozása)

Zsolt - Mataak (drow mindenes)

Minnard (Dávid) és Calim (Gábor) egy varjúdombi gazda, Molga (baloldali kép) kérésére felkeresték a szőlősét, hogy az ott talált furcsa lyukak és nyomok végére járjanak. Itt megismerkedtek a valamikor jobb időket látott nemesi család legifjabb sarjával, Erikkel (Krisztián) aki a domb másik felén álló szőlős felvirágoztatásával foglalatoskodott.

Lassan rájuk ereszkedett az éjszaka, a fák közül pedig lopva figyelte őket Holdcsepp (Andris), aki maga is érdeklődött a varjúdombon megjelent különös lyukak és az azt körülvevő még különösebb nyomok eredete iránt. A dombon lesbe helyezkedett hősöket nemsokára Erik bátyjának, Torghnak az érkezése zavarta fel. A fiatal lovag Calim nővére, Yuhria iránt érzett szerelme miatt ajánlott fel egy párbajt Minnardnak aki különleges helyet foglal el lány szívében.

Az erdőjáró meggyőzte a lovagot, hogy párbaj helyett inkább segítsen nekik és érdemeit inkább ezzel, semmint egy erdőjáró legyőzésével gyarapítsa. Nemsokára csatlakozott hozzájuk Holdcsepp, aki diszkréten felhívta a figyelmüket arra az aprócska tényre, hogy Molga háza odalent a Varjúdomb lábánál bizony kigyulladt. Az odasiető karaktereket ádáz, vérszívó Üszögrőzsék (jobbalsó kép) hada fogadta, melyek rögtön nekik is estek.

A harc után kiderült hogy Molga ugyan nem égett bent a házban, de nyom nélkül eltűnt, vélhetően a házának a padlójából nyíló földalatti üregben. Erről hamarosan kiderítették, hogy a dombtetőn álló présházba vezet. Ezalatt felgyulladt Erik háza is, melyet még időben sikerült eloltani. A ház körül talált nyomok alapján egy patkányemberre kezdtek gyanakodni, akinek nyomai eltűntek a domb nyugati oldalát övező mészkősziklák környékén. Itt egy vélhetően mágikusan zárt, sziklának álcázott bejáratot fedeztek fel, mely a domb alá vezet. Mivel nem tudták kinyitni, visszatértek az alagúthoz, mely Molga házát és a présházat kötötte össze.

Hajnal felé alaposan kifüstölték a járatot, majd Minnard és Erik felderítették. Bent döglött patkányokra és egy titkosírással készült dokumentációra bukkantak. Ebből kiderült, hogy értelmes patkányok egy nagyon hosszútávú terv részeként üszögrőzse sereget építettek, melyet a csőszök vérével szándékozták gyarapítani. Molgát egy síp segítségével képesek patkányemberré változtatni, valamint valami nagyon baljós dologra készülnek egy bizonyos Nagy Tégely segítségével.

Az okos tündelány a 'Nagy Tégely' szó kimondásával feltárta a szikláknál talált mágikusan zárt átjárót, ami mögött rábukkantak a patkányember alakba zárt Molgára és a "Nagy Tégelyre". Ez utóbbi nem volt más, mint a Mélysötétből felbugyogó gennymiazma kút, melyet a sötét tündék növényirtásra használnak. Az elfogott patkányember vallomásából kiderült, hogy a sötéttündék Holdpatkányokat (baloldali kép) engedtek fel azzal a feladattal, hogy hídfőállást építsenek a Varjúdombból. Ehhez először el akarták kergetni az ittlakókat, majd később terméketlenné tenni a domb földjét. A holdpatkányok napközben normális patkányokként működnek, ravasz értelmük csak holdkelte után mutatkozik meg. Nos hőseink nappal közönséges csapdákkal és sajttal összefogdosták őket, egyikük nyakában pedig megtalálták a sípot, amivel szépen visszaváltoztatták a szegény gazdát.

Sikerült felkutatniuk az üszögrőzsék forrását képező Gulthias-fát is, mely egy vámpír szívén átdöfött karóból nőtt ki. A fát kivágták, gyökerét kifordították, az alant fekvő vámpír csontvázát kövek alá temették, majd Calim felszentelte a sírt. Holdcsepp a Tölgyfaliget Apátságból kapott segítséggel vízzé változtatta a gennymiazmát, így a maradék fenyegetést is elhárították Varjúdomb fölül...egész pontosan alól.

Új ismeretségek és barátságok köttettek, melyek új kalandok ígéretét hordozzák magukban.

Pool of Radiance - FR D&D

Két év után befejeződött a Pool of Radiance, mely a maga 15 játékülésével az első befejezett Dungeons & Dragons kampánynak tekinthető.

Természetesen a finálénál a teljes hét fős csapatlétszám jelen volt:

Eszter - Silvara (elf druida)
Dávid - Khargul of Narfell (ember harcos)
Krisztián - Cassiopea (ember varázsló)
Gergő - Khalied (elf szerzetes)
Zsolt - Maya Arkenviir (Helm ember lovagja)
Máté - Dorian (Helm ember papja)
Gábor - Blumbar at Ungart (törpe barbár)

A napkeltekor indított támadást megelőző éjszaka nagyon mozgalmasan telt: Maya (lenti bal képen) hosszú előkészítés után Helm hitéről áttért Tyr hitére, a ködóriások soraiban lapuló árulót leleplezték, Silvara madártávlatból felmérte a Valjevo kastélyt, Cassiopea (lenti jobb képen) megnyerte az ügynek a Thay követeket, Dorian hűséges diakónusa és a thay varázslók közbenjárásnak köszönhetően feltámadt, Khalied pedig különös álmot látott.

A hajnali ködben repülés varázslatokkal bejutottak a kastélyba, az egyik lerombolt torony helyén, ahol komoly veszteségek nélkül elbántak a varázslókból és orgyilkosokból álló fogadóbizottsággal. Beljebb haladva megtalálták Tyranthraxust, a kastély urát és láthatatlan testőreit. Szerencsére hamar leleplezték, hogy az illető csak egy hamisítvány, egész pontosan a Halálkámzsa tolvajcéh vezetője és annak tagjai.

A bronzsárkányra végül a kastély alatti barlangban, a Ragyogás tava mellett bukkantak rá, ahol az már éppen haldoklott a Phlan által felbérelt sárkányölő precíz lövedékétől. A hüllő elméjét irányító Tyranthraxus feloldotta a szorítást a beszédközponton, így szóhoz engedve az alapvetően jó jellemű sárkányt. Mialatt így sikerült elbizonytalanítania a játékosokat, Porhyrys Cadorna kiszabadult, hogy eredeti terve szerint megmártózzon a tóban, így végtelen hatalom és bölcsesség mindenható ura lehessen. Az amúgy karizmatikus vezető tökéletesen alkalmasnak tűnt arra, hogy Tyranthraxus beléköltözzön, hátrahagyva a haldokló sárkány porhüvelyét.

A megszállás gond nélkül sikerült is, ám a menekülő Cadorna-Tyranthraxust Khalied visszalökte a mélybe, ahol az szörnyethalt. A beköltöző szellem ezután a közelben álló Silvarát szállta meg, akit aztán a csapat együttes erővel lefogott és Ragyogás tavába hajíttatott. A lény a valójában portálként működő tavon át távozott Toril világáról, Silvara visszanyerte eszméletét, a csata odakint pedig az ostromlók javára eldőlt.

Új Phlan tanácsa néhányuknak posztot ajánlott fel a város vezetésében, a többiek is valamilyen önként vállalt feladatnak vetették alá magukat, mely közvetve vagy közvetlenül segítheti az újjáépítést. Egyedül Khalied, az Öreg Rend szerzetese indult saját titokzatos célok vezérelte útjára, a Holdtenger túlpartján található Messzidombba.

A Pool of Radiance-szel részemről befejeződött a Dungeons & Dragons 3.0-ás kiadásának használata, mostantól mindent a 3.5-ös rendszer szerint mesélek majd (hopp, a japán kiadás borítója). Elsősorban a saját világomra koncentrálok és persze drasztikusan kibővítem a nálam használható kiegészítők számát, hogy a világ a haladóknak készített rendszeren keresztül még színesebb és változatosabb legyen.

Mielőtt azonban újra mélyebben DnD-vel kezdenék foglalkozni, egy teljesen más RPG-re koncentrálok.

Vault of Larin Karr - FR D&D

Tavaly október elején játszottuk utoljára a Vault of Larin Karr című Sword & Sorcery modult Máté előadásában. A kampány elég nagy múltra tekint vissza, révén idén nyáron van két éve, hogy elkezdtük. A mostani játékülésen nem volt jelen az utolsó szessönben bemesélt Eszter és Gergő, helyettük Gábor jelent meg egy derekas sárkányvadász lovaggal. A csapat tehát jelenleg így festett:

Zsolt - Nefer Nefer Nefer (mulhorandi asimaar mágusnő) - a képen
Gábor - Malinor (ember sárkánylovag)
Jómagam - Dorn Dundaron (ember Tempus harcos-pap)

Az eredeti tervek szerint a Halottak Napjának ceremóniája után elindultunk Mélysötét irányába a temetőben található egykori Myrkul templomon keresztül. Elvileg egy félszerzet is előttünk jár, de ennek lehetősége az égvilágon semmiben nem befolyásolt bennünket. A Mélysötétben való utazás kényelmesebb és veszélytelenebb volt mint számítottunk rá, szerencsére derék Dorn nem klausztrofóbiás.

Pihenőidőnk alatt átszaladgált felettünk néhány drow elf, akiket karakterem sikeresen elijesztett, ám ezt követően egy földalatti erődítménynél végre "embereinkre" találtunk. A két kapuval lezárt komplexum néhány tűzmefitnek, szalamandrának, pokolkutyának, goblinnak és egy tűzóriás papnak adott otthont. Nem kifejezetten ravasz behatolási technikánknak, illetve karakterem csillapíthatatlan harcikedvének hála hamar gyűrűbe fogott minket a túlerő. Varázsitalok és Nefer Nefer mágiájának köszönhetően sikerült kivágnunk magunkat a csávából.

A problémát mindössze az jelenti, hogy a láthatatlanság hatása alatt tett koordinálatlan visszavonulásunk (az ellenség körében nem volt tanácsos taktikai egyeztetést folytatni, nehogy kiadjuk a pozíciónkat) során karakterem nem vissza, hanem előre nyomult. Ennek köszönhetően Nefer és Malinor a földalatti komplexum másik végén várnak engem.

A fontos felismerést azonban megtettem: a tűzóriás totemjének szeme, Larin Karr kincstárának egyik kulcsa! Tehát ha rendezzük sorainkat vélhetően indulunk vissza érte.

Tales from Mistledale - FR D&D

Az volt a tervem, hogy a Pool of Radiance - vagy elődje, az Icewind Dale - kalandozós stílusától eltérő tónusban is meséljek D&D-t, kerülve azonban a csapongó fantázia olyan szélsőségeit, mint amilyenek a Quest for Rhiannon című saját világomon játszódó kampányomat jellemzik. Ennek az eltérő hangvételnek egyik letéteményese, hogy a karakterek nem "kalandozók", akik gyökértelenül járják a világot, kihívások után kutatva. Ehelyett egy 1800 fős lélekszámú városka, Ashaben-gázló lakói, családdal, rokonokkal vagy éppen barátokkal.

A kalandok struktúrájukból adódan tökéletesen alkalmasak arra, hogy éppen azok játszanak benne, akik akkor hétvégén ráérnek - ez sok más kampányban jelent problémát hétről-hétre. Az egymástól különálló, önmagukban végetérő történetek természetesen nem jelentik azt, hogy a játékosok cselekedetei ne hatnának ki az őket körülvevő világra. A Pool of Radiance kezdetén hasonlóan indultak a sztorik, ám most ez a második Ködvölgyes történet bizonyította igazán, hogy jól működik ez a struktúra. A jövőben egyre több ilyen elven felépített mesét fogok tolni. Eddig négyen készítettek karaktert Ködvölgybe:

Dávid - Nyomkövető Minnard (félelf erdőjáró)

Gábor - Calim Brusale (ember Tyr pap)

Máté - Kétszakállú Finbogge (törpe - nem derült ki mi a foglalkozása)

Zsolt - Mataak (drow mindenes)

Jelenleg Zsolt nem tudott résztvenni a játékban, így hárman játszották le három nap eseményeit. A konkrétan azonosítható cél nélküli kalandban a megismerkedés után egy kis utazás következett, a törpék által lakott Glenből vissza Ashaben-gázlóba. Az úton visszafelé egy tanyán drow támadás nyomaira bukkantak, melyről később meggyőződtek, hogy nem is biztos, hogy sötételfek követték el.

A Kard-pataknál kikukkoltak egy meztelenül fürdőző gyönyörű leányt, akit aztán készségesen el is kísértek. A Szépe Nikka nevű NPC (a képen) valójában egy nulladik szintű karakter, egy Csatavölgybeli nemesi család sarja, aki élete értelmét keresi. Sorsát az istenek kezébe szeretné tenni, és úgy hallotta, hogy a Tölgyfaliget Apátság Silvanus hívőket toboroz ezért csatlakozni szeretne hozzájuk. A karakter legfontosabb funkciója az volt, hogy felületet biztosítson a többiek jellemvonásainak kijátszására. Finboggét (Máté) nem különösebben érdekelte az ember nő, Calimnak (Gábor) mindjárt megtetszett, és a hódítás mellett megpróbálta Tyr hitére is átcsábítani, míg Minnard (Dávid) inkább a lány szemét igyekezett felnyitni, hogy sorsát ne feltétlenül bízza az égiekre, illetve azok földi képviselőire.

Emellett Finbogge rokonának a nyomába eredtek, aki egy dao gonosz tréfájának köszönhetően nagy gazdagság várományosa lett: egy kincses térképet kapott, mely egy tetoválás formájában leledzett a hátán. Mivel nem bízott senkiben, maga próbálta meg leolvasni két tükörrel, ám így nem tudta értelmezni. A játékosok rábeszélésnek köszönhetően belátta, hogy kénytelen lesz megbízni bennük.

A kincs helyénél aztán egy bokornak álcázott bestia felfalta a mohó törpét, ám a játékosok végül elpusztították a torzulást. Közvetlenül ezután két drow támadt rájuk, akik közül a férfit legyőzték, a nőt pedig elfogták. Ashaben-gázlóban kivallatták a foglyot, megtudták tőle, a Mélysötét egyik feljáratának pozícióját, majd szélnek eresztették.

A jórészt beszélgetésekből álló kaland egyedül a végén adott módot egy kis kockacsörgetésre, így a partinkban most debütált 3.5-ös szabályrendszer eddig csak a karakterek készítésénél, illetve konvertálásánál mutatta ki a foga fehérjét.

Pool of Radiance - FR D&D

Majdnem pontosan tíz hónappal ezelőtt hagytuk félbe a Pool of Radiance kampányt, egy lehetséges harci szituáció kibontakozásának küszöbén. A csapatot az alábbi összeállításban sikerült összetülkölni:

Eszter - Silvara (elf druida)
Dávid - Khargul of Narfell (ember harcos)
Krisztián helyett NPC-ként futott - Cassiopea (ember varázsló)

Mivel a legutóbbi kaland végén a csapat másik négy tagja, a gonosz varázsló, Yarash piramisának egyik gőzcsapdájába szorult, így ők néhány játékórával később csatlakoztak hozzánk.

Gergő - Khalied (elf szerzetes)
Zsolt - Maya Arkenviir (Helm ember lovagja)
Máté - Dorian (Helm ember papja)
Gábor helyett NPC-ként futott - Blumbar at Ungart (törpe barbár)

Silvara, Khargul és Cassiopea hármasban szálltak szembe a varázslóval, akiről hamar kiderült, hogy régen Cassiopea családjának jó barátja volt. Erre az együttérzésre építendő tárgyalásokat kezdett a karakterekkel, akiket meg akart nyerni saját gonosz ügyének, mely hosszútávon a Holdtenger partján lévő városok leigázását irányozta elő. Eszközei azonban a természet harmóniájával tökéletes ellentétben állnak, ha tervét végrehajtja a tenger és környékének élővilága teljesen kipusztul. A kis csapat természetesen visszautasította Yarasht (a képen) és ebből harc lett. Az elvetemült energiamágus feltekerte a fűtést a lenti csapatnak, akik masszívan kábulni kezdtek a levegőtlenségtől. Khargul egy savas varázslattól roggyant meg, Sivara gyógyítgatta, majd amikor elkezdtek jelentős károkat okozni Yarash gépezetének, beindult valami láncreakció. A gazfickó elmenekült, a játékosok pedig a Yarash fogságában senyvedő torz gyíkemberek segítségével kijutottak egy titkos ajtón. A piramis működésében beállt zavar lehetővé tette a második csapatnak, hogy kijussanak.

A folyót szennyező gépezet tehát leállt, a Stojanow-folyó öntisztulása elkezdődött. Az immár egyesült csapat öt ködóriásba botlott, akik bosszútól hajtva üldöznek egy sárkányt, aki távollétükben meggyilkolta asszonyaikat. Némi tanakodás után kisütötték, hogy mérete alapján a tettes az a bronz sárkány lehetett, aki többször elrepült Phlan felett és lakhelye vélhetően a Valjevo kastély. Némi diplomáciával maguk mellé állították az óriásokat, akik a kastély elleni támadásban kiválóan erősíthetik a Sárgaszakáll törzs nomádjainak sorait, cserébe a sárkányért. Kellemetlen részlet, hogy állítólag az óriások egyike (akiről Maya meggyőződött, hogy gonosz) összejátszik azzal a bizonyos sárkánnyal...

Phlanba visszatérve hősöknek kijáró tisztelettel és örömmel fogadták őket, ám a legnagyobb meglepetés az volt, hogy távollétükben két varázsló már nekilátott az igencsak rosszhírű Valhingen temető megtisztításának. Miután Silvara és Cassiopea összezördültek, a varázslónő nem tartott velük, mikor felajánlották asszisztenciájukat a két bátor vállalkozónak, akik épp az élőholtakat irányító vámpírral készültek leszámolni. Egyedül a százegynéhány csontváz ellen kellett védelmet biztosítaniuk, ám a halottidézésben járatos vámpír egy kegyetlen varázslattal alaposan közibük vágott. Dorian belehalt a gyilkos területre ható varázslatba, a többiek könnyebben vagy épp hajszál híján, de megúszták. A vámpírt végül a két varázsló meggyilkolta, ezzel feltörve a temető felett lebegő átkot.

Két legyet ütöttem egy csapásra: a két NPC varázsló bevonásával sikerült egy játékülés alatt két fejezetet lemesélnem, valamint az amúgy nem túlságosan érdekes Valhingen-temetőt diplomáciai játékelemmé alakítanom. Hogyan is?

A két varázsló dolga végeztével a városi tanács, és az abba meghívott játékos karakterek elé tárta ajánlatát: a temetőt bizalmuk és jószándékuk jeléül ajándékként szabadították fel, ám a jövőben szeretnének létrehozni Phlan falai között egy Thay konklávét (a képen Khalia, a thay követ látható). A rendkívül hosszan, pontosan és részletesen megfogalmazott ajánlatukból kiderült, hogy egy a rendelkezésükre bocsátott tágasabb épületért cserébe, nem csak kereskedelmi, de politikai szövetségesre is szert tehetne Phlan, mely nemrég mondott nemet egy Zhentil-erőddel kötendő szövetségre. Gazdasági, politikai, katonai, teológia és erkölcsi szempontok egyaránt ütköztetve lettek az ajánlattételt követő zártkörű tárgyaláson. Eredmény nem született, végül határozatukat a Valjevo-kastély ellen indítandó offenzíva utáni eredmények függvényéhez kötötték.

A kaland késő délután ért véget, a végső, mindent eldöntő támadás napkeltekor veszi kezdetét...remélhetőleg már jövő hét szombaton.

Pool of Radiance - FR D&D

Kicsivel korábban Silvara (Eszter) kiderítette, hogy a Kuto-tó szigetén álló piramist egy varázsló lakja, így kifejezetten fontosnak tűnt Cassiopea (Krisztián) előkerítése. A gonosz varázslónő persze szívesen velük tartott, így hét kalandozó (és hét játékos...atyaég) elindult felkutatni és semlegesíteni a folyó szennyeződésének forrását. Óvatosságból kikerültek egy ötfős ködóriás csapatot, akik a Reszkető-erdő szélén táboroztak.

A szigetnél azonban hiába vártak, a varázslónak - nevezzük Yarashnak - esze ágában sem volt kidugni az orrát, inkább egy fürkészővarászlattal méregette vendégeit. A csapat megelégelte a dolgot és egy fából formázott tutajjal, valamint az óriás sassá alakult Silvarával támogatva átkeltek. Meglehetősen nehéznek bizonyult bejutni a piramisba, melynek a tetejéből csak úgy bugyogott fel a szennyes méreg. Az építmény alsó szintjén permanens kétutas teleportok két csapatra bontották őket. Silvara (Eszter), Cassiopea (Krisztián) és Khargul (Dávid) voltak a szerencsések akik azelőtt feljutottak Yarash laboratóriumába mielőtt a varázsló foglyul ejthette volna őket odalenn. Blumbar (Gábor), Khalied (Gergő), Maya (Zsolt), és a múlt szessön óta feltámasztott Dorian (Máté) azonban már nem voltak ilyen szerencsések: Yarash bezárta őket egy rendkívül forró és párás folyosórendszerbe.

Silvara és két társa egy kőfúró tokka megidézésével kivágták magukat egy kelepcéből, majd Yarash utolsó védelmi vonalát is legyőzték. Ez utóbbi egy elátkozott tükör volt, amiből hasonmásaik léptek elő, pontosan olyan felszerelésekkel, varázslatokkal és képességekkel, mint amelyekkel ők rendelkeznek. Alaposan legyengülve, varázslatok nélkül szembesültek Yarash-sal, akin láthatóan három aktív védő mágia, vagy varázslatszerű hatás fut...és rendkívül alpári módon beszél.

Sajnos a kaland utolsó harmadában négy játékos szemlélő státuszba kényszerült, pedig nem sokon múlt, hogy újra egyesüljenek. Bár meglehetősen izgalmas résznél fejeztük be, most egy kicsit pihenőpályára állítom a kapmányt. Erősen látszik már a vége, még két-három játékülést jósolok. Három év után ez lesz az első DnD kampány amit befejezünk és szépen akarom megírni a finálét.

A fenti képen az éppen jó kedvében talált narfelli Khargul látható.

Pool of Radiance - FR D&D

Blumbar (Gábor) visszatért az élők közé Braccio püspök isteni közbenjárásának köszönhetően, viszont Doriant (Máté) még az éjjel orvul meggyilkolták. A játékosok az alakváltó Ivellimilre gyanakodnak, nem minden ok nélkül. Maya (Zsolt) úgy döntött, hogy halott társával marad, így a Tanács Zhentilbe küldendő delegációjához végül nem csatlakozott. Ebben a döntésben volt némi szerepe annak a ténynek, hogy sem Máté, sem Zsolt nem értek rá az ominózus hétvégén.

A követek tehát:
Dávid - Khargul of Narfell (ember harcos)
Gábor - Blumbar at Ungart (törpe barbár)
Eszter - Silvara (elf druida)
Gergő - Khalied (elf szerzetes)

A lepecsételt diplomáciai papírokban Új Phlan tanácsa tisztázza viszonyát Zhentilerőddel, és ezen fontos iratokat nem lett volna bölcs dolog közönséges futárral küldetni. A játékosok becsületesen (értsd. kibontatlanul) leszállították az okmányokat, a Pocakos dombok lábánál álló zhent helyőrségbe, ahol a parancsnok át is vette. Meghívta követeit egy kellemes vacsorára, melynek során egy kölcsönösen bizalmatlan csevegés keretében sikerült némi információt cserélniük. A zhentek akkor tálalták a feketelevest amikor álomra szenderedtek, mivel azonban voltak oly bölcsek és őrszemet állítottak nem sikerült vendéglátóik merénylete. Elmenekültek a kaszárnyából és gyalogosan visszatértek Phlanba, ahol értesítették a Tanácsot az eseményekről. Ekkor derült, ki, hogy a vezetőség legifjabb tagja, Porphyryrs Cadorna nyom nélkül eltűnt a textilházból.

Blumbar aktív részvételével megszervezték a Valjevo-kastély elleni támadást, ám a tervben kulcsszerepet játszó Stojanow-folyót ehhez előbb meg kell tisztítani. Kiderítették, hogy a szennyezés valahol Kuto-tavánál kezdődik. Három napot adtak maguknak, hogy végrehajtsák a feladatot, mely Silvara (Eszter) szívügye.

Hat zhent katona felaprításától eltekintve semmilyen harc nem volt, viszont voltak vadonbeli találkozások, melyek akár harccal (a vörös sárkány esetében egyértelmű meghalással) is végződhettek volna. Az ilyen találkozások nagymértékben fel tudják dobni a játékot, élőbbé teszik a világot és később egy ötlet kapcsán vissza lehet térni hozzájuk.

Pool of Radiance - FR D&D

Maya (Zsolt), Khargul (Dávid), Silvara (Eszter) és Khalied (Gergő) Phlan tanácsának delegációjaként több heti itt tartózkodás után végre elhagyták a várost, az eddig megközelíthetetlen északi vidékek felé. Céljuk az volt, hogy megnyerjék ügyüknek a pusztákon tanyázó nomádokat, akikről az a hír járta, hogy lepaktálni készülnek a Vezérrel, aki Valjevo kastélyából irányítja a sötétség gyülekező seregeit.

Először összefutottak Thujával, Rastan nomád király lányával, aki éppen elszökött otthonról, hogy elkerüljön egy kényszerházasságot Al Rasid királlyal a Puszta legnagyobb nomád csapatának, a Holló klánnak a fejével. A nomád hercegnő elvezette őket a Sárgaszakáll törzshöz, ahol megismerkedtek az apjával, Thuja bátyjával, Kultarral és a sámánnal, Urgolddal. Ez utóbbiról Silvara kiderítette, hogy druida, akinek feladata a Reszketőerdő őrzése, és aki már régóta várja azt az utána küldött személyt, aki majd megtisztítja a mérgezett Stojanow-folyót. Rastan király elárulta, hogy nincs sok választása a Holló klánnal kötendő szövetséget illetően, ám a karakterek hozta ajánlat kibúvóval kecsegtet. Khargul a szavát adta a város nevében, hogy amennyiben Phlan oldalára állnak a mindent eldöntő csatában, cserébe kereskedelmi és támogatási szövetséget kötnek velük. Az egyezséget a nomádok erősítésére küldött 150 kobold lemészárolásával pecsételték meg.

A Sárgaszakáll törzs élén visszatértek a városba, ahol a vezetőség nevében Werner Von Urslingen örömmel fogadta őket. A játék ott fejeződött be, hogy másnapra a Tanács döntést hoz, szövetséget köt-e Zhentilerőddel és ennek eredményét a játékosoknak kell majd kézbesíteniük.

Blumbar (Gábor) egyelőre anyagi megfontolásból nem támadt fel.

Ilyen mennyiségű résztvevővel még nem operáltam: 50 nomád (10 íjász, 30 lovas, 10 harcos) és 80 kobold (Silvara 70-et kiiktatott egy varázslattal). Bár három kör alatt eldőlt a harc, kicsivel több mint egy órán át játszottuk. Alkalmaztam némi gyorsító technikát a csoportos Védettségi fokok előállításával, ettől függetlenül ki kell találnom valami ütősebb módszert a nagylétszámú harcok levezetésére.

Pool of Radiance - FR D&D

Az egykori Tyr katedrális megtisztítása, a játékülés kezdetét követő második percben már egy kezdeménydobással folytatódott, és ez a szessön végéig így is maradt. Megint lenyomtunk egy egész napos harcot, ork Bane papok, Bane lovagok és egy förtelmes ork banelar ellen, aki a főpapi cím büszke tulajdonosának mondhatta magát. Akadt még tennivaló bőven az alsó szinten, mivel a főpappal támogatott csapatok alaposan eltángálták az NPC partit.

A hét játékos nagyon szépen indított, mindjárt két csoportra is szakadtak. Ez abból a szempontból bizonyult jó lépésnek, hogy a szűk belső terek miatt nem biztos, hogy tumultus esetén mindenki labdába tudott volna rúgni, ezzel szemben a szétszakadt parti mindig könnyebb prédának bizonyul. Majdnem sikerült is kirekeszteniük a betörni igyekvő külső őrjáratot, ám miután ez nem sikerült a harci egyensúly megbomlott. Ijesztés varázslatokkal szétzilálták a soraikat, Khargulnak (Dávid) és Silvarának (Eszter) spuriznia kellett, míg Maya (Zsolt) és Dorian (Máté) a varázslatok hatóidejének lejártáig állták a sárát. Blumbar (Gábor) és Khalied (Gergő) a banelar főpap közelében küzdöttek, ám a szerzetes végül menekülőre fogta a dolgot, a törpe barbár viszont utolsó leheletéig hősiesen harcolt a renegerálódó és varázsolgató szörnypap ellen. Cassiopea (Krisztián) varázslataiból kifogyva csak a túlésére játszott, amit egy-két meredekebb helyzetet elkerülve sikerrel hajtott végre. A mesélőfal mögül Silvara tűnt a nap hősének, aki rengeteg sebződést bevállalva segített Dorianen és az ájult Khalieden is, ám barátait mentve végül hősi halált halt.

A vesztésre álló játékosok Arielt, Torm angyalát hívták segítségül, akit korábban megmentettek és aki cserébe felajánlotta, hogy egyszer kisegíti őket bajból. A szívességet eddig a Valhingen-temetőre tartogatták, ám a szükség most más követelt. Az angyal nem tudott segíteni azokon akik a templomban harcoltak, ám akik kívül tartózkodtak, azokat felgyógyította, s mivel Dorian kihúzta Silvara testét őt fel is támasztotta. A játékosok nem látták, de Ariel először Torm lovagját, az NPC Boremet térítette magához, aki a banelár mérgétől két órára szunyókálni kezdett a templom túloldalán, egy általa kimentett ájult Tyr pap társaságában. Amint magukhoz tértek berontottak, hogy leszámoljanak a főpappal, aki addigra sajnos kivégezte Blumbart.

Ariel támogatásával - mely kizárólag gyógyításra és az említett feltámasztásra korlátozódott - legyőzték a Bane követőket, akik egy része elmenekült egy kapun keresztül, amit később Braccio püspök lepecsételt. A katedrális visszafoglalásával az eddigi legnagyobb hőstettet vitték véghez, ám a legmagasabb árat is fizették érte.