s02.e02.Icons.of.the.Past part II. - STAR TREK

LCARS v7.47 - access denied

s02.e01.Icons.of.the.Past part I. - STAR TREK

Hajónapló, U.S.S. Shackleton. Csillagidő 67798.43 Útban vagyunk a Nova 37-es állomás felé, ahol egy kutatócsoport csatlakozik hozzánk, akik az Iras I. planéta tragikus kimenetelű felderítését folytatnák. Nemrég, furcsa körülmények között érkezett Sieffermann gépész állapota válságos, testét egyenlőre gépek tartják életben...

Az állomásról áttranszportált hármas a következő tagokból állt: Stefan Bartók parancsnok, csillagflotta tiszt, a felderítőakció vezetője; T’suus, vulcan pszichohisztor nő, a Vulcani Tudományos Akadémia küldöttje; és Dr. Anak Tolas, andóriai archeológus férfi. A parancsnokról hamar kiderült, hogy Blackwell kapitánnyal nem nagyon szívlelik egymást. Ha még a hajón nem is, de a küldetés ügyében, Gonzó admirális közvetlen parancsával megtámogtva nem győzte kimutatni parancsnoki ambícióit és kellő erősségű hátszelét. A protokolláris dolgokat - bemutatkozás, elszállásolást - követő eligazításon egyből le is nyúlta a hajó éppen szolgálatban lévő legjobb főtisztjeit, azaz az aktuális játékosokat:

Natima Evek (Máté) – fél-cardassiai fél-bajori elsőtiszt

Lydia Van Dyke (Mihály) – fél-vulcani fél-ember rohammentős

Gavin (Krisztián) – tiburon mocs… izé, szóval a kormányos

Bartók pofátlan módon még HOLO-t is meg akarta szerezni az akcióhoz, de meglepetésére nem járt sikerrel, ugyanis az android nem tagja a csillagflottának, így hollétéről a hajó kapitánya döntött (mélyen elmosolyodva): marad. Az általános eligazítást egy részletesebb követte, kizárólag az akcióban részvevő tagok számára, ahol a következő részletek derültek ki:

4 évvel ezelőtt, egy tragikus kimenetelű látogatás történt a Iras I. bolygón, ahol a U.S.S. Fortune felderítőcsapata a felszínen végzett kutatásokat. A hivatalos jelentések szerint jelenlétükkel beindítottak valami bolygóvédelmi rendszert, amely darabokra lőtte a U.S.S. Fortune-t. A küldetést egyedül a felderítőcsapat élte túl, akik szerecsére egy siklóval el tudták hagyni a bolygót. Az alacsony orbiton viszont találat érte a hajójukat, de sikerült leadniuk egy vészjelzést, így megmenekültek. Jelenleg, az Iras I. esete azért vált sürgőssé, mert egy romulán kém, bizonyos Nakamura hadnagy (lásd 1x09 epizód) néhány hete a U.S.S. Fortune és a túlélők jelentéseit tanulmányozta. A föderáció gyorsan indított egy csoportot, nehogy esetleg romulán kezekbe kerüljenek a bolygó védelmi fegyverei, különös tekintettel egy feltételezett bolygószintű pusztításra is alkalmas, bizonyos "Omega" fegyer. A T'suus vezette kutatócsoport (legalább 3 éves kutatás alatt) sikeresen meghatároztott bizonyos koordinátákat, melyekből nyilvánvalóvá vált, hogy a planétán létezhetnek földalatti építmények, amelyek felelősek lehettek a U.S.S. Fortune elpusztításáért. Elsődleges cél a kérdéses koordinátán található, feltehetően mesterséges építmény felderítése és a bolygóvédelmi rendszer leállítása, további régészeti (!)kutatásokat lehetővé téve.

A U.S.S. Shackleton néhány órával az eligazítás után megérkezett az Iras rendszerbe, addig a résztvevőknek lehetőségük volt részletesebben elemezni a korábbi kutatásokat és a U.S.S. Fortune, különös tekintettel a megmenekült felderítőcsapat homályos jelentésit is. Lydiának nem tetszettek az időérzékeléssel ellentmondásos feljegyzések, így a korábban átélt eseményekkel összakapcsolva a jelenlegit, erős paranoiás elméleteket kezdett gyártani. A megérkezésig HOLO-t helyettesítve csatlakozott a felderítőcsapathoz egy gépész is: Ali Iskandari zászlós, aki korábban sokat fogalkozott a Iras I-en történt eseményekkel és azok lehetőségeivel.

Iras csillagrendszer:

Csillag: Iras, III-osztályú óriás, mélyvörös, heves kitörésekkel rendelkező M-típusú csillag

Bolygók: hét darab, spirális pályán nagyon lassan keringő planéták.

Iras I: Y-típusú, lakhatatlan (egykor M-típusú lehetett).

Iras II-VII: T-típusú gázóriások, gyűrűvel, két hold kering körülöttük egymáshoz képest szabályos pályán, a gázóriások átmérője 60.000 km. Mindegyik gázóriás teljesen azonos, egymáshoz képes 60 fokos eltéréssel de azonos sebességgel mozognak a pályájukon.

Szubtérből kilépve megkezdődőtt a kutatás első fázisa: biztonságos távolságról kilőtt szondákkal felmérték az Iras I. védelmi rendszerét. Kétféle, igen hatásos ion- és fézerszerű lövedékekkel találkoztak. Mivel a fézert még Gavin, egy manuálisan irányított szondával sem tudta kicselezni, a csapat inkább lesugárzott egy siklót a felszínre, a felderítőcsoport meg letranszportált a kérdéses (leárnyékolt) koordinátára.

Felderítésük első 3 órájában egy hatalmas földalatti komplexum harmadát derítették fel. Bekapcsolták a létfenntartó egységeket és helyreállították az energiátellátást, majd sikerrel teszteltek magukon egy meglehetősen veszélyesnek tűnő biztonsági rendszert is. A központi helyen található (feltételezett) liftekről megállípották, hogy üzemképtelenek. Úgy tűnik a csapat teljesen el van vágva a felszíntől, és így az ott várakozó siklótól is…

s01.e09.Blinded.by.Science part I. - STAR TREK

Vasárnap

Elkövető: Dávid
Tettestársak: Zsolt és jómagam

Hajónapló, U.S.S. Shackleton. Csillagidő 67738.43. A Sierra 39-es állomás felé tartunk, ahol három kutató csatlakozik hozzánk, akik a legutóbbi, tervezettnél jóval hosszabbra nyúlt utazásom közvetett eredményét szándékoznak bemutatni, remélhetőleg sikerrel... 

A U.S.S. Shackletonra érkező kutatók: a vulcani Sarok, a csillagflottás Satchio Nakamura hadnagy és a független tudós, Dr. Gustav Kragen voltak. A vendégek és felszereléseik felsugárzása után a tiszteletükre tartott esti fogadáson Blackwell kapitány szerényen felvilágosította a hallgatóságot, hogy a három kutató a homályos kémkedései során a romulán álcázó-technológiáról begyűjtött információk alapján elvégzett feljesztéseiket fogják élesben kipróbálni. Az estén a legénység először lehetett tanúja annak, hogy kapitányuk a szónoklás képességét minden bizonnyal egy másik kvadránsban felejtette. A majdnem teljes spektrumot lefedő, színes jellemmel rendelkező és állandóan egymással rivalizáló kutatók kezelésének, koordinálásának és segítésének alantas feladatát természetesen a játékos karakterek kapták a nyakukba, melyek a mostani ülésen a következők voltak:

Lydia Van Dyke, fél-vulcani rohamorvos (Mihály) - feladata volt az általános felügyelet, a túlzott rivalizáció és egyéb nemvárt balesetek okozta sérülések elkerülése és a gyógyítása. HOLO, jogilag valahogy és valamiért független humanoid android, a tudományos tiszti posztot betöltő perszona (Zsolt) - feladata volt a tudósok segítése, ugyanakkor kíméletlen pozitron-logikájával a teljes csapat őrületbe kergetése.

 A fogadást követő reggel, 0800-kor elkezdődött a munka. A prototípusokat az ellenőrzés után elkezdték beszerelni közvetlenül a deflektortányér alatt található EPS egység mögé. A különböző kompatibilitási problémák megoldása közben fény derült a három kutató által tervezett egységek eltérő működési elveire is. A vulcani Sarok szenzor egység az álcázó extrém magas frekvenciáját érzékeli, azaz nem magát a hajót, hanem csak az álcázó jelenlétét. Kragen egysége szakadásszerű szubtér-torzulások jelenlétét észleli, a feltehető torzulásokat verteron átvivőhullámmal keresné. Nakamura hadnagy fejlesztése spektrális jellemzőket érzékelne, amik közvetlenül az álcázott hajók orrán jelentkező polaron paritás változását fogná. A beszerelések és a végső kalibrációk után a három kutató, kisebb (de annál gyerekesebb) vita keretében sorsolásos alapon eldöntötte, hogy milyen sorrendben fogják kipróbálni a szenzorokat, mialatt a U.S.S. Shackleton megérkezett a Semleges Zóna közelébe. Szenzorok éles tesztjének sorrendje a következő volt: Sarok, Kruger, Nakamura. A vulcani fejlesztése működni látszott; az egység egy lassan haladó romulán hajót érzékelt a Semleges Zónában. Kragen találmánya nem üzemelt megfelelően; a legelején felvillant egy hajó a Sarok szenzora által érzékelt hajó koordinátáitól nem messze, de téves jelzés lehetett, mert a korábban észlelt ragadozó nem haladhatott volna akkora sebességgel. Nakamura hadnagy szenzorai az ég világon semmit nem mutattak.

Ezt követően a Saroknak kijáró heves gratulációt egy közelben tartózkodó szállítóhajó, az Apollyon segélyhívása szakította meg, de a helyszínre érkezve már csak roncsokat találtak. Viszont Sarok új szenzorai egy közelben ólálkodó romulán ragadozót észleltek, ami egyenesen a Semleges Zóna felé sunnyogott, kisebb irányváltásokkal és leállásokkal. Hamar kiderült, hogy a megsemmisített hajó egy forgalomból kivont öreg bárka volt; utolsó tartózkodási helye az Ennan VI, tulajdonosa négy hete adta el Föderációs adatbázisban nem regisztrált tulajdonosoknak. Jelenlegi legénysége ismeretlen. Blackwell mindenesetre nem ugrott rá a romulán provokációra.

Röviddel az események után, a három tudós távozása előtt ismét segélyhívást fogtak a hídon, de most nem egy szállítóhajóról, hanem a kutatók átvételére érkező U.S.S. Hawkinsról. A segélyhívás szerint romulánok támadtak rájuk. A helyszínre érkező Shackleton a hívás forrásának koordinátáján már nem talált semmit, még roncsokat sem, viszont erős szubtér-torzulás nyomait fogták Sarok szenzoraival. Sarok 3-as szintű diagnosztikát javasolt, amit Blackwell meg is fogadott és utasította Nikost az ellenőrzés elvégzésére. Kis idő elteltével a főgépész felszólt és kiderült, hogy Kragen szenzorát láthatóan szabotálták, mire a tudós felháborodva megemlítette, hogy már az első tesztje is biztos emiatt lett sikertelen, (természetesen megvádolta Nakamurát és Sarokot). A feszült helyzetben egy nemvárt pillanatban Nakamura előkapott és Sarok fejéhez szegezett egy diszruptort, majd a pajzsok leengedését követelte. Blackwell kapitány parancsára kikapcsolták a pajzsot, amire egy közelben rejtőzködő romulán hajó vált láthatóvá. Nakamura hadnagyot és a fogját azonnal áttranszporálták, eközben kiderült, hogy valamilyen módon a Shackleton teljes fegyverzete is szaboltálva lett. A Norexan osztályú romulán ragadozó (képen) kapitánya, N'axar parancsnok az átsugárzást követően bejelentkezett és szívélyesen üdvözölte régen nem látott ismerősét, Idanaar parancsnokot, másnéven Blackwell kapitányt.
 

A romulán hajó távozása után a közeli szubtértorzulás középpontjából egy lassan sodródó mentőkabint érzékeltek a szenzorok, fedélzetén egy gyenge életjellel. Közvetlenül a gyengélkedőre transzportálás egy élete végén járó öregembert sugárzott át, név szerint a karakterek egyik közeli ismerősét, a U.S.S. Hawkins főgépészét, Bernard "Herr" Schiffermann-t, egy tollakkal díszített szauni pipa társaságában...

Ezekkel a képsorokkal ért véget a tíz részesre tervezett, ismertető jellegű Star Trek RPG első évada, a tévés hagyományokhoz híven, egy pontosan a közepén elvágott dupla epizóddal. Jelenlegi hír, hogy még mindig sztájkolnak a forgatókönyvírók, a rendező pedig háziszabályokkal készül megoldani az elsőtiszt gyakori hiányzásából adódó fejetlenségeket...

s01.e08.A.Time.For.Exploration - STAR TREK

Ezúttal ismét a hatodik rész két fős csapata jött össze:

Krisztián - Mr. Gavin (tiburon pilóta)
Jómagam - Dr. Lydia Van Dyke (újonc fél-vulkán rohamorvos)

Csillagidő 67729.2.
Bekövetkezett amitől tartottam, Venton szerzetes behivatott magához a kabinjába. Szerencsére nem kellett vele kettesben tartózkodnom, mert kormányosunkat is berendelte, így némiképp megkönnyebbültem, hogy nem rám fordítja majd a teljes figyelmét. Elárulta, hogy egy ősi vulkán meditációs gyakorlatot készített elő, melyben hármasban egyszerre fogunk részt venni. Bár a Csillagflotta tisztiorvosi szabályzatának leírása nem kötelez arra, hogy ilyesmiknek alá vessem magam, de amikor elárulta, hogy a meditációs technika fókuszpontjait az utóbbi kalandban megmagyarázhatatlan körülmények során a birtokunkba került indián hangszerek képezik, a kíváncsiságom felülkerekedett. A meditáció alatt tapasztalt nyugtalanító események volta miatt annak végeztével nagy sietséggel próbáltam távozni, ám a kabinajtó nem nyílt és mint kiderült a kommunikációs egységünk, valamit a hajókomputer sem működik. Kézi nyitással sikerült kijutnunk a folyosóra, ahol a fali konzolokat végigpróbálgatva szintén nem jutottunk semmilyen eredményre, ráadásul a folyosó közlekedő kollégáink mintha nem észleltek volna bennünket. Lassan rájöttünk hogy közvetlen módon nem tudunk hatást gyakorolni a környezetünkre, az az ha mégis sikerül annak hatása csak látszólagos és időleges. Nem telt sok időbe míg az egyik konzolról leolvastuk a csillagidőt és rájöttünk, hogy körülbelül 30 perccel azelőtti időpontot mutat mielőtt mi belekezdünk a meditációba...mintha a hajó harminc perccel korábbi állapotába csöppentünk volna.

Sajnos az elemi időmechnika nem volt az erősségem az akadémián, így csak találgatni mertük jelenlegi helyzetünk természetét. Vélhetően azért nem voltunk képesek hatást gyakorolni a környezetünkre, mert nem befolyásolhattuk a jövő alakulását ergó időparadoxont sem hozhattunk létre. Ezen elmélkedéseink közepette elvetődtünk a hídra ahol megdöbbenve pillantottunk meg egy hajót a képernyőn, mely valamiféle burokban tartotta a Shackletont. Ami ennél sokkal meglepőbb volt, hogy a hídon tartózkodók ebből a nyilvánvalóan teljesen idegen eredetű hajóból semmit sem vettek észre, tették dolgukat mintha mi sem történne. Aggodalmunk akkor hágott a tetőfokára, amikor észrevettük, hogy Blackwell kapitány eltűnt és eltűnésére egy valószínűsíthető magyarázatra bukkantunk: vélhetően ennek a hajónak a legénységéből néhány kutató megjelent a hídon és elvitték egy társunkat, aki semmilyen ellenállást nem mutatott - és ezt mondanom sem kell, a hídon senki nem észlelte. Természetesen követtük az idegeneket akik egy különleges egységgel egészítették ki a transzporterpadunkat, vélhetően így játszva ki azt. Ennek segítségével követtük őket vissza a hajójukra, ahol egyik hátborzongató felfedezést tettük a másik után: több ismert és idegen fajből begyűjtött egyedeket találtunk különböző boncolási fázisban és egy förtelmes, több faj szerveiből és testrészeiből összeeszkábált gólemet - szerencsére inaktív állapotban.Felkutattuk a kapitányt majd kikapcsoltuk a Shackletont fogva tartó berendezést, eközben elkerülhetetlenül konfrontálódtunk a furcsa rovarszerű idegenekkel, akik ellen saját fegyvereiket fordítottuk. Dolgunk végeztével menekülőre fogtuk ám sajnos Blackwell kapitány életét vesztette a Shackletonra visszatérve. Korábbi elmélkedéseink eredményeképp arra a következtetésre jutottunk, hogy a burok a megszüntetésével és a 30 perc leteltével bezáródik majd ez az időablak és minden visszakerül a normális kerékvágásba. Mivel a harminc perc utolsó szegmenseiben tértünk vissza, a kapitány nem volt olyan sokáig halott, hogy Kawahara doktornő ne tudta volna újraéleszteni. Sajnos legénységünk két tagjának - köztük V'ako zászlósnak - megmagyarázhatatlan eltűnésén kívül semmilyen bizonyíték nem maradt a kezünkben, a zsákmányolt idegen technológiájú fegyverek szőrén-szálán eltűntek. A kutatók vélhetően folytatták útjukat a naprendszerünkben húzódó párhuzamos dimenziók leple mögött.

s01.e07.Vanished - STAR TREK

Az Innerspace kampányba eddig ritkán jöttünk össze négyen és töltöttük ki a maximális résztvevők számát:

Máté - Natima Evek (fél-bajori,fél-kardassziai parancsnoknő)

Zsolt - Mr. Holo (andriod tudományos tiszt)

Krisztián - Mr. Gavin (tiburon pilóta)

Jómagam - Dr. Lydia Van Dyke (fél-vulkán rohamorvos)

Azt a parancsot kaptuk, hogy kerítsük elő a USS Hawkinst, mely öt nappal ezelőtt tűnt el a Semleges zóna közelében, vélhetően inkább a Semleges zónában. Kalandunk ezennel visszakanyarodott a sorozat prológusához, a Fade Away című pilothoz, melyben mi alakítottuk a USS Hawkins (a képen) legénységét. Hiteles szerepjátékunkat nagyban elősegítette a tény, hogy magunk sem tudtuk pontosan mi történt velünk annak a kalandnak a végén.

Már a cím előzetes ismerete alapján sejtettem, hogy a Fade Away folytatásához lesz szerencsénk, ami először kihúnyni készült, most végleg eltűnt - ám a Star Trek univerzumában nem minden végleges esemény marad megváltoztathatatlan.

Blackwell kapitány jól ismerte azt a csillagközi anomáliát, melyet a Tuuva álcázása hozott létre, és melynek takarásában észrevétlenül és viszonylag mélyre behatolhattunk a Semleges zóna szívébe. Annak rendje és módja szerint rá is bukkantunk a néptelen USS Hawiknsra. Evek parancsnok vezetésével egy komppal megközelítettük, majd nem révén rajta energia átsugároztunk. A felderítés közben különös rezgésre lettünk figyelmesek és megdöbbenve konstatáltuk, hogy mögöttünk a USS Shackleton darabjaira robbant, szinte észrevétlenül.

Nem sokkal később lövöldözésbe keveredtünk néhány romulánnal, akik közül sikerült két foglyot ejtenünk. Szokásukhoz híven megpróbáltak öngyilkosságot elkövetni de egyiküket, egy Roorgn nevű katonát sikerült megmenteni, mert még azelőtt kiműtöttem a méregtasakot belőle, mielőtt aktiválta volna. Sajnos nem volt túlságosan együttműködő, de a kommunikátorával idehívtuk egyik társát, aki természetesen azonnal öngyilkos lett.

Az eddig elhagyottnak tűnt USS Hawkins egyre népesebb kezdett lenni: Mr. Gavinnel egy kísértet alak szórványos felbukkanására lettünk figyelmesek, majd belebotlottunk Herr Schiffermannba, a Hawkins főgépészbe, akivel karakterem legutoljára az Edge of Night epizódban találkozott. Az öreg bajor most kifejezetten matuzsálemnek tűnt, úgy nagyjából 30-40 évvel idősebbnek. Láthatólag hosszú időt töltött itt, zavaros beszéde is ezt támasztotta alá.

Megtudtuk tőle, hogy a szellemalak nem más mint az a szauri indián, akit a Hawkins a szülőbolygójára akart visszaszállítani, ám eddig megmagyarázhatalan okból valami időaszinkronitás jött létre, vélhetően az ikoni technológia jelenléte miatt. A Hawkins fedélzetén tehát lassabban telt az idő: 1 nap 7.7 évnyi időeltolódást jelentett, ez alapján 1 másodperc 2810.5 másodperccel ért fel. Tehát egy olyan idővonalba kerültünk ahol a Shackleton elpusztul és magunk űrhajótöröttekké válunk az űr ismeretlen szegletében.

Mivel egyikünknek sem tetszett ez a verzió, a szauri indián segítségével ezoterikus tér-időutazást kezdeményeztünk vissza arra az időpontra és helyszínre, amikor a USS Hawkins fedélzetére veszi az indiánt és úgy dönt elviszi őt a Tuvaára, ezzel belesétálva a romulánok kelepcéjébe. Ennek a kelepcének a létezésére utaló jeleket rejtettünk el annak a romulán hajónak a naplójában, melyről tudtuk, hogy a Hawkins le fogja tölteni. Az információnak a fényében nem fognak elindulni és a tragikus események sorozata sem fog létrejönni, mi pedig vissza kerülünk a saját időnkbe. Minden pontosan így is történt, karaktereink nem emlékeznek semmire a történtekből, mindössze pár rituális indián hangszer maradt csak mementóul számukra.

s01.e06.The.Burning.Giant - STAR TREK

Dávid ismét folytatta az Star Trek: Innerspace kampányt, ezúttal két résztvevőnek:

Krisztián - Mr. Gavin (tiburon pilóta)
Jómagam - Dr. Lydia Van Dyke (újonc fél-vulkán rohamorvos)

Csillagidő 67678.52. Randall admirális a szektor főtisztje azt a parancsot adta Blackwell kapitánynak, hogy a USS Shackleton változtasson irányt és induljon az 1945-ös vörös óriáshoz. A Vendaar 4-en található föderációs kutatóbázis ugyanis ismétlődő sugárzási frekvenciákat fogott egy stabilnak látszó napfoltból, és ez a különös kozmikus jelenség pedig mihamarabbi kivizsgálás után kiáltott.

Mint kiderült, helyettünk célszerűbb lett volna a USS Reedet küldeni, ám >Randall admirális és Blackwell kapitány közös akadémiai éveikre visszamenően ápolgatnak valami kölcsönös ellentétet, így a kitolás látszata több mint igazoltnak tűnt.

A korábbi asztrometriai mérések szerint a nap körül 7 bolygónak kellene keringenie, és elsőre mi csak hatot találtunk. Alaposabb vizsgálódásunk azonban felderítette, hogy a stabil napfolt környékén a hetedik bolygó is meglapul, mélyen bent a vörös óriás napkoronájában. Méréseink mesterséges objektumot véltek felfedezni a nyilvánvalóan már élettelen felszínről, amikor is egy nagyerejű impulzust lövelt ki felénk abból az irányból. A hajtóműveket működtető dilithiummal megegyező frekvenciájú lövedék amellett, hogy elpárologtatta a teljes hajtóanyagkészletünket, hatalmas károkat tett a hajó rendszereiben és a legénységben. A baleset követően némiképp rendeztük sorainkat, ám üzemanyag híján képtelenek voltunk még az impulzus hajtóműveket is üzembeállítani, a Shackleton pedig lassan zuhanópályára állt a nap körül.Miután Blackwell súlyosan megsérült, Natima Evek parancsnok vette át a helyét, aki az egyetlen épen maradt lopakodó komppal elküldött kettőnket a planétára, ahonnan Taban életjeleket észlelt a felszín alól. Mélyen a bolygó kérge alatt egy térhajtómű előtti technológiai szinten vegetáló civilizációra bukkantunk. Az itt lakók évtizedekkel ezelőtt kénytelenek voltak elhagyni az Acrimis felforrósodott felszínét, ám a megváltozott életkörülmények visszavetették a fejlődésüket. Képtelenné váltak olyan technológiák építésére, mely lehetővé tette volna számukra a távozást, így lassan de biztosan halálra voltak ítélve. Mr. Gavinnel nyers dilithium gyűjtögetésbe kezdtünk, és az acrimisiak a segítségünkre voltak ebben.

Sajnos egy csoportjuk úgy gondolta, hogy inkább túszul ejt bennünket és a Shackletont megkaparintva fog távozni. Gavint és engem fogdába vettek, ahonnan a kormányosunk leleményességének köszönhetően hamar megszöktünk. Két helybéli segítségével visszaszereztük a szükséges dilithiumot és mielőtt észrevettek volna távoztunk a komppal. Gavin napkitörést provokált néhány torpedóval, majd ennek takarásában biztonságosan visszatértünk a Shackletonra két utasunkkal, akik közül az egyik kifejezetten vonzónak tartja a doktornőmet.

Egy fontos dolog azonban a levegőben maradt: még a balesetet követően a konzolomról vizsgálgattam a hídon tartózkodók biometrikus értékeit, amikor is felfedeztem, hogy tanácsadónk, Venton szerzetes ezen adatai titkosítva vannak, méghozzá a kapitány által. Érdeklődtem Kawahara doktornőnél, a hajó főorvosánál, aki maga is meglepődött. Első dolgom lesz majd rákérdezni erre a kapitánynál.

s01.e05.The.Deadwood.Challenge - STAR TREK

Végre csatlakozott hozzánk az új parancsnokunk, és a tisztcsereprogram keretében egy másik kollégával is gyarapodtunk.

A legénység így festett:

Krisztián - Mr. Gavin (tiburon pilóta)
Máté - Natima Evek (fél-bajori,fél-kardassziai parancsnoknő)
Hajni - Latara Taban (bajori műveleti tiszt)
Jómagam - Dr. Lydia Van Dyke (újonc fél-vulkán rohamorvos)

Csillagidő 67521.31. A Bajor melletti féregjáratot őrző Deep Space 9 állomás jelentős szerepet töltött be a Dominium elleni háborúban. Blackwell kapitány fülébe jutott, hogy az állomás bárjának holoszobájában fut egy Deadwood nevű western szimuláció, mely tulajdonképp egy vetélkedő. A játék célja, hogy a résztvevők kirabolják a poros városka bankját. A programban csak valódi, korabeli pénzzel lehet fizetni és ezt a bár tulajdonosa és a holoprogram főpatrónusa, Quark árusítja csillogó latinumért cserébe. A díj természetesen a nagy halom pénz a bankból, ami állítólag szintén eredeti.

Persze a főnyereményt eddig még senkinek sem sikerült megcsípnie, még a szintén itt állomásozó USS Hawkins legénységének sem, akiktől éppen visszatérőben volt a kapitányunk. Hogy Gavint és engem megdorgáljon a flottaszabályzat ismeretében tanusított hiányosságaink miatt és hogy két új tisztjét mindjárt bedobja a mélyvízbe, egy maréknyi dollárt adott nekünk. A parancs világos volt: raboljuk ki a deadwood-i bankot.


A holoszimulációban viszonylag hamar feltaláltuk magunkat, ennek megfelelően a gyorsan el is pókereztük a pénzünket. Ezt követően a seriffel rúgtuk össze a port, mely mire leszállt, mi már a hűvösön csücsültünk. Innen egy Joe nevű haramia szabadított ki bennünket, akit aztán közreműködéséért cserébe bevettünk a balhéba.

Megorroltuk, hogy - egyáltalán nem meglepő módon - valaki manipulálja a programot, még hozzá belülről. Sikerült kelepcét állítanunk és lefülelnük(!) egy Rund nevű sunyi ferengit, akit aztán némi kényszer és ólom kilátásba helyezésével jobb belátásra, azaz a széf kinyitására bírtunk. A program véget ért, a dollár a markunkba pottyant, ám az a disznó Quark nem volt hajlandó visszaváltani, így elrakhattuk emlékbe.

Megóvtuk a mundér becsületét.

s01.e04.The.Enemy.You.Know.pt.2 – STAR TREK

Egyáltalán nem meglepő módon a Vulkán felszínén végrehajtott szkennelésünk eredménytelennek bizonyult, romulán életjeleket nem találtunk. Ellenben megkeresett bennünket a V'Shar egyik ügynöke, Ral Namokan. Az úr elárulta nekünk, hogy az összes, az épületben történt felvételről másolat készül, egy úgynevezett kópiarendszerbe, mely egy elzárt földalatti objektumban található. Tehát ha meg szeretnénk tudni, hogy mi történt pontosan Virellel és a foglyokkal, látogassunk el oda.

A résztvevők a következők voltak:

Zita - V'ako (újonc klingon biztonsági tiszt)
Krisztián - Mr. Gavin (tiburon pilóta)
Jómagam - Dr. Lydia Van Dyke (újonc fél-vulkán rohamorvos)

Persze a védett objektumban nem lehetett csak úgy transzportálgatni, ám minden a bejutáshoz szükséges adat a rendelkezésünkre állt. Vizsgálódásunk során kiderült, hogy a kérdéses adatok sérültek, ám annyit megtudtunk, hogy Dr. Virell és T'Lau a Vaakis kolostorba transzportáltak. No nagyjából ekkor akitválódott egy belső biztonsági rendszer, mely mérges gázzal kezdte elárasztani a helységet. Magam megpróbáltam orvosi műszereimmel minél tovább eszméletén tartani két társamat, akik két különböző módon próbálkoztak a kijutással. Az ajtót fézerrel sütögető Gavin (Krisztián) mellett a rendszert berhelő V'ako (Zita) járt előbb sikerrel, így leoldotta a transzportergátlókat és az utolsó pillanatban felsugároztak bennünket a Shackleton gyengélkedőjébe.

Miután összeszedtük magunkat megtudtuk, hogy a kapitány még nem tért vissza, így a kapitányi széket (elsőtiszt hiányában) Mr. Holo foglalta el. Sajnos a parancsnoki lánc nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket: a váratlanul a szubtérből kiugró Nortex-osztályú romulán ragadozó legénysége távirányítással szó szerint lekapcsolta a kapitányunkat. A hídon tartózkodó zöldfülűek (tehát mi) hirtelen azt sem tudták kinek kellene a helyére ugrania és míg mi a flottaszabályzat erre vonatkozó paragrafusait bújtuk, a ragadozó vélhetően felsugárzott valaki(ke)t a felszínről és dolga végeztével már távozott is a szubtérbe.

Persze nem sokkal ezután Blackwell kapitány visszatért, oldalán az überszigorú vulkán Venton szerzetessel, aki hajónk tanácsadójaként fog tevékenykedni. Ral Namokanról kiderült, hogy a rosszfiúk csapatában játszott, ám ez ellen sokat már nem tehettünk, így folytattuk utunkat a Deep Space 9 állomásra, ahol végre csatlakozik majd hozzánk a parancsnokunk.

s01.e03.The.Cradle.Will.Fall – STAR TREK

Mivel különösen sokan értünk rá ezen a hétvégén, a jobb játszhatóság érdekében két csoportra oszlottunk. Emlékeim szerint ilyesmire korábban nemigen volt példa. Zsolt magyarországi kalandot mesélt, míg Dávid egy olyan Star Trek mesét vezényelt, melynek gyökerei a Star Trek: Új Nemzedék első évadjának egyik epizódjában gyökereznek. Akit érdekel: TNG Episode 1x17 When the Bough Breaks.

A csapat ezúttal két játékosból állt:

Zita - V'ako (klingon biztonsági tiszt)
Jómagam - Dr. Lydia Van Dyke (fél-vulkán rohamorvos) - a képen

Csillagidő 67488,05. Előző (még befejezetlen kalandunk) folytatásaként, útban a Deep Space Nine állomás felé kitérőt tettünk az Aldea planétára, mely Picard kapitány idején vette fel a kapcsolatot a Föderációval. A bolygón életét vesztette egy 12 fős Föderációs kutatócsoport, és haláluk okának kivizsgálására rendelt oda bennünket a Főparancsnokság. A helyszínen végzett felmérés kiderítette, hogy meggyilkolták őket, még pedig romulán disruptorokkal. Az érintettekkel folytatott beszélgetésből kiderült, hogy a kutatócsoport két hét múlva távozott volna az Aldeáról, a búcsúztatásukra rendezett ünnepséget követően érte őket a halál. A különös az volt, hogy a parti után mindannyian visszatértek a laboratóriumba.

A tettesek és a motivációk után kutatva kiderítettük, hogy a bolygón három frakció áll szemben egymással, melyek mind máshogy képzelik el otthonuk diplomáciáját: a Föderációhoz való csatlakozást szorgalmazó párt vezetője Radue az Aldea Első Tanácsadója is, aki személyes támogatásáról biztosított bennünket. Welin asszony a Semleges Otthon Frakció vezetője, akik szerint az Aldeának semmilyen szövetségre nincs szüksége. A harmadik és egyben legkisebb csoport a Toolan vezette Pro-Romulán párt, akik mindjárt első számú gyanúsítottakká léptek elő.

A helyzetet bonyolította, hogy három űrhajó is keringett a bolygó körül, melyek így vagy úgy de érintve lehettek az ügyben: az első a vulkán parancsnok, Revok irányítása alatt álló teherhajó, a második egy ferengi martalóc, a harmadik pedig a Delgado-Harris kereskedelmi cég yachtja.

Miután mindenhol és mindenkivel elbeszélgettünk rájöttünk, hogy Welin megszegte az Aldea kereskedelmi szabályait és üzletbe bonyolódott Delgadóval, és a Nagytanács ülésén ezt elő is vezettük. Mivel a gyilkosság ügyében egyértelmű terhelő bizonyítékot nem találtunk, a Tanács előtt csak egy ékes beszédet tartottunk arról, hogy miért lenne érdemes az Aldeának csatlakoznia a Föderációhoz. Utánunk felszólalt Toolan, aki mindenki legnagyobb megdöbbenésére megvádolta Radue Első Tanácsadót a Föderációs kutatók meggyilkolásával, bizonyítékként a vezető lakásán elrejtett romulán disruptorokat jelölte meg.

Egy Agatha Christie krimibe illő fordulat azonban még váratott magára. Kiderült, hogy Toolant és az egész tanácsot átverte valaki más: az Aldeát irányító központi komputer. Mikor a tudósok tanulmányozni kezdték a komputert, az jelenlétüket ellenségesként azonosította, így saját maga replikálta romulán disruptorokkal megölte őket. Az aldeaiak társadalmának, technológia berendezkedésének, mondhatni mindennapi életüknek fő irányítója, mindössze korábbi utasításoknak engedelmeskedve járt el, ám ez mára veszélyessé vált. A gépet lekapcsolták, a bolygó mesterséges fényei kialudtak, az Aldea pedig kezdhetett (majdnem) mindent elölről - vélhetően majd Föderációs segítséggel.

Lábjegyzetként toldom még ide, hogy bár a fentiekből úgy tűnhet nem, de a romulánok jelen voltak: a Castillo szállítmányozó cég teherhajójának vulkán kapitányáról kiderült, hogy romulán kém.

s01.e02.The.Enemy.You.Know.pt.1 – STAR TREK

Zsolt ezúttal már saját készítésű karakterével állt be, és egyelőre még NPC-ként ugyan, de Krisztián karaktere is feltűnt.

Zita - V'ako (újonc klingon biztonsági tiszt)
Zsolt - Mr. Holo (az emberi gyarlóságot tárgyilagos semlegességgel vizsgáló android)
Jómagam - Dr. Lydia Van Dyke (újonc fél-vulkán rohamorvos)
Krisztián (NPC) - Mr. Gavin (tiburon pilóta)

Előző kalandunk után V'ako (Zita) és én már alig vártuk, hogy megkezdhessük szolgálatunkat USS Shackleton fedélzetén. A 749-es csillagbázis 8-as dokkjában találkoztunk Mr. Holoval (Zsolt) az androiddal, aki maga is a legénység tagja. Gyönyörű hajónk több új megoldással is büszkélkedhet, ezek közé tartozik a gyenge fényű, kontrasztos belső világítás, (alacsony szintű hőleadása miatt hajónk nehezen érzékelhető) illetve a hídról nyíló gyorsorvosi szoba.A Dominiummal folytatott háború alatt kettős ügynökként dolgozó kapitányunk, Jeremy Blackwell szemrevételezett bennünket, majd bemutatott a még nem teljes létszámú legénység többi tagjának, többek között a hajó orvosának (és közvetlen felettesemnek), Keiji Kawahara doktornőnek. Ezt követően már indultunk is a Vulkánra, hogy felvegyük Venton szerzetest, aki majd a tanácsadói szerepet tölti be a hajón, a tervek szerint, pedig innen a parancsnokért megyünk majd, aki a Deep Space Nine-on vár bennünket. Ám vulkáni látogatásunk hosszabbra nyúlt mint terveztük...

Eltávot kaptunk a vulkánon, így száraz idegenvezetést tartottam a fővárosban, ShirKahrban V'akonak és Mr. Holonak. A kulturális körvezetés közben arra lettünk, figyelmesek, hogy hajónk egyik női tagja, Arlea McHugh egy helybelit romulán kémnek bélyegezve dulakodásra kényszerít. A helyi rendőrséggel közösen lecsillapítottuk, majd megismerkedtünk a vulkáni titkosrendőrség, a V'Shar egyik ügynökével, Silakkal. Ő mesélt nekünk először a VIM-ről, a Virell doktor vezette romulán-vulkán újraegyesítési mozgalomról, melynek tagja volt az a fiatal diáklány, T'Lau akit McHugh megszorongatott.

Silak arra kért bennünket, hogy ismeretlenek lévén folytassunk egy kis nyomozást az ügyben és kövessük a diklányt, aki majd vélhetőleg elvezet bennünket a Virell doktor földalatii mozgalmának központjához. Rá álltunk a dologra és némi nyomozás majd követés után el is jutottunk az összeesküvőkhöz, akiknek nagy része gyaníthatóan vulkánná műtött romulán. Sajnos a rajtaütés már nem ment ilyen simán: fézerharcba keveredtünk, s bár több foglyot is sikerült ejtenünk, Virell doktort és T'Laut nem csíptük el.

Sajnos nem sikerült befejeznünk a kalandot, de úgy döntöttünk, hogy legközelebb a Shackletonról szkenneljük a planétát, romulán életjelek után kutatva.

s01.e01.On.the.Edge.of.Night – STAR TREK

A múlt heti bemelegítés után elkezdődött az Innerspace kampány, melyhez Zita és én elkészítettük saját karaktereinket, az új beugrónak számító Zsoltezúttal az első játékosok követelményeinek eleget téve előre generált karakterrel játszott. Sajnos sem a parancsnokunkat alakító Máté, sem pedig a szintén Star Trek kezdő Gábor, nem tudott jelen lenni. Három főből álló csapatunk a következőképpen festett:

Zita - V'ako (újonc klingon biztonsági tiszt)
Zsolt - Bernard "Herr" Schiffermann (tapasztalt ember gépész)
Jómagam - Dr. Lydia Van Dyke (újonc fél-vulkán rohamorvos)

Csillagidő 67329.29. (igen, ez 2390.május 1.kedd 04:34:49 GMT, tehát előző kalandunk előtt 4 hónappal játszódott). Egy, a határvidék felé tartó utasszállító hajón fogaltunk helyet. Mi újoncok új beosztásunkat indultunk elfoglalni a U.S.S. Shackleton fedélzetén, míg Herr Schiffermann szintén új posztjára indult, a U.S.S. Hawkinsra. Az apa-fia családi vállalkozásban üzemeltetett hajón még két utas utazott: egy borzasztóan beszédes ferengi üzletember, Krax és a raktérbe zárt meztelen felesége. Hajónk hívást kapott Gonzo admirálistól, aki mentésre adott parancsot: a Cevon csillagködbe küldött U.S.S. Entonnal elvesztették a kapcsolatot, majd a mentésére küldött U.S.S. Cortez is nyom nélkül eltűnt.
A baljóslatú, fekete csillagködben egy neutroncsillag készült összeomlani fekete lyukká, bár viszonylag hamar rábukkantunk a Entonra, a Corteznek nyomát sem láttuk. Nehézségekbe ütközött az áttranszportálás, mivel az Enton belső levegőjében valami interferenca terjengett. Mindössze három túlélőt találtunk, akiket rögvest átszállítottunk a hajónkra, megfelelő orvosi szoba hiányában az utastérben helyeztük el őket. A letöltött adatokból megtudtuk, hogy Steven Pitt kapitányhoz, Vir Shri bólián tudóshoz és Cynthia Wintershez van szerencsénk. Bár alaposan megvizsgáltam, rendellenességet, mindössze pszichés, és enyhébben motorikus állapotukban találtam: összeszedetlenek voltak, mintha nehezükre esett volna a koncentráció. Sajnos a bólián állapota rosszabbodott, végül meg is halt, ám az agyában ezután is mértem kimutatható neurális aktivitást.

Miközben útrakeltünk a 747-es csillagbázis felé, együttes erővel próbáltuk meg kikérdezni a túlélőket, meséljék el mi történt velük, mire emlékeznek mióta beléptek a Cevon csillagködbe. Sajnos válaszaik összefüggéstelenek voltak, nem tudtunk meg többet,mint hajónaplóból. Herr Schiffermann és V'ako tanácsosnak látta, hogy egy erőtérrel izoláljuk őket, ám magam teljes felelősséget vállaltam és töretlenül igyekeztem utat találni hozzájuk.

Hatalmas volt a meglepetésem, mikor is sikerült felismernem a tényt, hogy egy első kapcsolatfelvétel részese vagyok. A két túlélő (és halott bólián) testébe ugyanis anyagtalan lények költöztek, akik átvették az agy és a test fontosabb funkciói feletti irányítást. Hosszas próbálkozás után sikerült kommunikálnom velük: elárulták, hogy természetes életterük a neutroncsillag volt, mely összeomlásával fajuk a teljes pusztulás küszöbére került. Egy utolsó kétségbeesett esett lépésként anyagtalan létezésük formájában elhagyták a csillagot és legközelebbi szilárd objektumban - mely történetesen az Enton és annak legénysége volt - kerestek menedéket. Sajnos az útjuk hatalmas veszteségekkel járt, úgy fest mindössze hárman élték túl, ám az Enton legénységéből mindössze ketten maradtak életben az integráció után.

Mivel a Csillagflotta tisztek neurális állapota a szokatlan terhelés miatt fokozatosan degradálódott, megállapítottam, hogy nem érnék el élve a csillagbázist. Ezt közöltem az idegenekkel is, akik felfogták a helyzet súlyosságát, ezért örömmel vették a tervemet. Megkerestük a legközelebbi neutroncsillagot, majd a testből kilépett, és a transzporterrel digitalizált lényeket - a hajónk deflektorát használva - "kilőttük" a Bonnisar 1 felé. A két túlélő magához tért, állapotuk stabilizálódott és végül szerencsésen leszállítottuk őket a Csillagbázisra.

s01.e00.Fade.Away – STAR TREK

Mint azt tavaly novemberben megjósoltam ínséges sci-fi idők köszöntöttek ránk: immáron hetedik hónapja nem játszottam olyan szerepjátékban, melyben űrhajók repkedtek. Ám Dávid jóvoltából ma megtört a jég, a sok sword & sorcery után végre sugárfegyverek, űrszekerek és a végtelen kozmosz került terítékre. A tény, hogy az egyik leggazdagabb történelemmel és tradíciókkal büszkélkedő sci-fi jelenség fészekjaljából merített, külön öröm.

A Decipher rendszerére épülő sokadik (és egyben legfrissebb) Star Trek szerepjáték első ülése Dávid Innerspace kampányának pilot epizódjaként aposztrofálható. Mindnyájan előregenerált karakterekkel játszottunk, akik a U.S.S. Hawkins Föderációs csillaghajófőtisztjeit alkották. Az összetétel a következő volt:

Zita - Iryel Navon (trill diplomata)
Máté - Remac (vulkán tudományos tiszt)
Krisztián - Khelyem Suala (bajori műveleti tiszt)
Jómagam - Michael A. McLane (ember első tiszt)

Csillagidő 67714.75. Hajónk Steven Falle kapitány vezetése alatt a Romulán Semleges Zóna határán végezte rutinjárőr tevékenységét, amikor is egy egyhelyben álló romulán felderítőhajó jelent meg a középtávú érzékelőinken. Mielőtt alaposabban megvizsgálhattuk volna eltűnt, de nem egészen úgy mintha bekapcsolta volna az álcázóját. Kis idő után kiderítettük, hogy az érzékelőink számára azonosíthatatlan anomália takarja, ám egy bizonyos vektor mentén kilátszik ebből a takarásból. Ennek mentén haladva megközelítettük, majd átszálltunk rá. A legénységnek először nyomát sem találtuk, ám hamar kiderült, hogy transzporter részecskékre bontva, összekeveredve és szétszóródva lebegnek a hajójuk belsejében.

Transzporterfőnökünknek egy emberi mintára bukkant köztük, melyet erősítők segítségével sikerült izolálunk majd materializálnunk a Hawkins fedélzetén. Még letöltöttük a romulánok számítógépadatait és hajónaplóját, amikor kilépett álcázásból egy romulán harcimadár. Tárgyalókésznek távolról sem nevezhető parancsnoka, Haxor visszakövetelte az adatokat, cserébe visszaadja felderítőcsapatunk másik felét, akik odaátrekedtek a felderítőhajón. Némi időhúzás és számítógéptrükközés után sikerült egy másolatot visszaadnunk anélkül, hogy felfedték volna a csalást.

Elhagytuk a Semleges Zónát és beszélgetni kezdtünk megmentett utasunkkal, akiről több különös dolgot is megtudtunk: származását tekintve földi szauri indián, ám különös élettani jelenségeket produkált. Saját bevallása szerint egy Tuuva nevű planétán lakik élettársával. Miután semmilyen erre vonatkozó információ nem szerepelt a Csillagflotta adatbázisaiban a csillagászat legősibb és legmodernebb módszereinek kombinálásával azonosítottuk bolygójának hozzávetőleges pozícióját. A helyszínre érve egy sajátos csillagrendszerben elhelyezkedő M-típusú planétát találtunk, melynek a sivatagos felszíne felett terjengő atmoszférájában természetes eredetűnek azonosított transzporter részecskék örvénylettek. Becsléseink alapján egy egész népesség szóródott szét és keveredett el bennük, hasonlóan a Saharik felderítőhajó romulán legénységéhez.

Érzékelőink segítségével a felszínen megtaláltuk utasunk társát, és egy komppal le is szálltunk. Sajnos a jelek egy romulán csapdának bizonyultak, és bár sikerült őket foglyul ejtenünk, ketten - minden igyekezetünk ellenére - véget vetettek saját életüknek. Egy különös - vélhetően helyi - jelenség folytán minden műszerünkből vészes iramban kezdett elszivárogni az energia, nem tudtunk sem kapcsolatba lépni, sem feltranszportálni a Hawkinsra. Helyzetünk kilátástalanságából csak indiánunk szolgálhatott kiúttal: segítségünkkel egy különös utazótotem építésébe kezdett. Elképzelhető, hogy ezek segítségével közelebbről is megvizsgálhatjuk azokat a szabályos, nyolcszög konstellációban elhelyezkedő csillagokat, melyek védik és valószínűleg érzékelhetetlenné teszik a Tuuvát. A vélhetően mesterséges eredetű csillagrendszer titka lassan lelepleződni látszik, ugyanis számításaink szerint az egyik bolygó pozíciója kezdi megtörni a szabályos alakzatot.

Dávid története egységeiben is kiválóan adta vissza a sci-fi sorozat epizódjainak tematikai felépítését, a rendszerhasználat is könnyedén vette az első harc és ellenpróba helyzetek kihívásait. Elmondhatatlanul nagy öröm volt Star Treket játszani, nem is értem miért nem kezdtük korábban - de végül is jobb később mint soha.