The Three Brothers - CONAN THA

Return to Khemi part II. - Conan RPG

Lon Logan, Aiia, Demetrio és Zurriago alkotta csapat tábort vert a földalatti romok bejáratánál és ellátták egymás sérüléseit. Demetrio és Zurriago voltak a legrosszabb állapotban. Pihenést fontolgattak, de hamar rájöttek, hogy nem lenne elég fáklyájuk. A fénykörön kívül hemzsegő férgek miatt inkább nem kockáztatták, hogy tűz nélkül pihenjenek. Nem volt más választásuk (pontosabban volt, de nem azt választották), ismét behatoltak a romokba, de most már jóval megfontoltabban.

Kötelek segítségével túljutottak egy veremcsapdán, amit mágikus sötétség rejtett, olyan, ahol még Zurriago sem látott, akiről már korábban kiderült, hogy vaksötétben is könnyűszerrel képes tájékozódni. Eközben Logan elkóborolt egy nagyobb terem bejáratáig, de barbár ösztönei azt súgták, ne lépjen tovább a lefelé vezető óriási lépcsőkön. A veremcsapda után meglepésükre a romos falak eltűntek és egy természetes barlangba jutottak. Ekkor szembesültek vele, hogy a vásárolt térkép pontatlan volt. A sort záró Demetrio ekkor észrevette, hogy a visszautat egy tükörsima fal torlaszolta el. Rövid vizsgálódás után nem volt mit tenni, folytatták az utat.

A barlang egy hatalmas terembe torkollott. Középen egy hatalmas kígyószobor volt, túlsó végén egy széles hasadék mélyéről sötétvörös fény áradt. A hasadék felett, egy oltár előtt pedig meglátták vendéglátóikat: egy stygiai papot, két íjásszal, Mitát és Thotra-ak-Mekrit (láthatóan csak ő ismerte fel a behatolókat). Rövid szóváltás, kölcsönös fenyegetések után a pap ajkát ősi igék hagyták el, aminek hatására teste áttetszővé vált és a hatalmas kígyószobor életre kelt. Logan, Demetrio és Zurriago rávetették magukat a kígyóra, Aiia pedig az íjászokat vette célba. Thotra előkapott egy stygiai íjat és célba vette a zingarait. Mita testőrként állt a pap, vélhetően Sebak Meth (képen) mellett. Demetriót hamar leterítette a kígyó, majd a feketére égett Zurriago is hasonló sorsa jutott. Aiia eközben észrevételül eljutott a falon mászva az oltárhoz és amikor Logan lefejezte a hatalmas kígyót, Sebak Meth eszméletlenül elterült. Aiia több vesszőt is beleeresztett, majd Mitáva is harcba keveredett. Aiia közeledtére Thotra eltűnt az egyik sötét járatban. Mikor a brythun nő végre megölte Sebak Meth-et, Mita mintha valami álomból ébredt volna fel, legutolsó emléke az volt, hogy nomádok rabolták el.

Ezt követően, amennyire gyorsan csak lehetett, kifosztották Sebak Meth házát, majd papi ruhában még hajnal előtt maguk mögött hagyták Khemi falait... 

... és a történetnek még koránt sincs vége, a csapat még ezek után sem akarta elhagyni Stygiát (!) és az ősi Anekhu fordított piramisa felé vették az irányt. (sőt Lon Logan még Luxurba is vissza akart menni, hogy bosszút álljon Nakhanam Hatep-en, de a többiek lebeszélték erről az őrültségről. Stygia fővárosa azért útba esik a baljóslatú piramis felé...)

Return to Khemi part I. - Conan RPG

Lon Logan, Aiia, Demetrio és Zurriago egészen Asgalunig menekültek a stygiai kalandjaik után. A várostól északra, egy esti táborozás alkalmával szólalt meg az északi barbár lelkiismerete: nem volt helyes Sebak Meth karmai között hagyni a vendhyai társukat, Mitát, és vissza kell menni érte kiszabadítani, vagy meggyőződni arról, hogy saját akaratából maradt a stygiai pap mellett. Aiia és Zurriago gondolkodás nélkül belement a dologba, Demetriót, mint egy zsoldost, viszont újra meg kellet bízni. Nincstelen utazók lévén némi jövőbeni fizetséget, és zsákmányból nagyobb részt is felajánlottak neki.

Khemi mellett, a Bazár-szigeten, ismét a Lila Ponty tavernában szálltak meg. Hamar ráébredtek, hogy bővebb információ vagy helyi segítség nélkül nem fognak tudni észrevétlenül bejutni a város fekete falai mögé. Továbbá fogalmuk sem volt, hol lehet egyáltalán Sebak Meth háza. Így kerültek kapcsolatba egy öreg, csuklyás megnyomorított tolvajjal, Snefneser-rel (képen), aki kellő mennyiségű ezüstérméért hajlandó volt segíteni: 200 ezüst egy térkép, aminek segítségével be lehet jutni Khemibe, akár Sebak Meth házába is, a város alatti ősi kazamatákon keresztül. 350 ezüst "álrabszolgaként" bevitetni magukat egy lefizetett kereskedő segítségével. A csapat az első megoldást választotta. Fegyvereket adtak el, hogy meglegyen a 200 ezüst, utána ismét találkoztak a stygiai tolvajjal, aki átnyújtotta a térképet, némi magyarázattal a járatok és a csapdákat illetően. Állítása szerint a térképet még ő készítette fénykorában, amikor még többször is látogatta a sötét járatokat.

A bejutást egy hosszú, víz alatti barlangjárat nehezítette, amin gyakorlatilag a sodrással szemben kellett felúszni. Lon Logan és Demetrio majdnem megfulladtak, mire a csapat megtalálta a megfelelő módszert a bejutásra. A járat egy hatalmas barlangfolyóba nyílt, ahol egy hatalmas krokodil támadta meg őket; Aiiát majdnem kettéharapta, de végül megfutamították a szörnyet, majd behatoltak a Khemi alatti, ősi styigiai járatokba, ahol hemzsegő férgek követték mozgásukat a fáklyáik fénykörén kívül. Logant néhány sarok után elbájolta valami vámpírszerű, kígyótestű nő, Aiia és Demetrio is követték példáját, de a cimmériai összeszedte minden akaraterejét, és kitört a lény béklyóiból. A barbár első lándzsaszúrása után illúzióként tűnt el a bestia. Zurriago közben egyenest belesétált egy tűzcsapdába, aminek hatására a különös lángoktól hamuvá kezdett változni a bőre. Gyorsan visszarohant a folyóhoz és a veszéllyel nem törődve belevetette magát. A csapat maradéka is visszavonulót fújt, követték Zurriagót és rendezték soraikat a fölalatti romok bejáratánál.

Son of Vachirnai part II. - Conan RPG

A kozák támadást követő reggel a jhurganaki nomádok folytatták útjukat a Vachirok felé; estére már Yekedei terület határában táboroztak le. Evés közben megvitatták a lehetőségiket, hogy mit hazudjanak yekedei nomádok felbukkanása esetén. A megbeszéltek szerint a kán gyereke Erdenequa fia lenne, amíg el nem érnék a Vachirok legelőit. A következő éjjel négy nomád jelent meg a táboruknál, ketten röviddel az elsők után. Helyiek voltak az Ikhtar klánból, és bár Jhurgan legjobbjai résen voltak, a helyiek nem mutattak támadó szándékot. Muke, Jaaghu, Subok, Bumbo néven mutatkoztak be, és elmondásuk szerint csupán Sziklát nem ismerték fel a Jhurganak klán keshikjei közül. Később szokatlan színű tűzzel jeleztek a sötétbe, állításuk szerint a társaiknak. Az éles szemű Orissának azért fetűnt, hogy a békés beszélgetés közepette az egyik ikhtari gyanút keltően vetett hosszab pillantásokat a vachiri kán gyermekére. Az Ikhariak felajánlották nekik, hogy elkísérik őket a Yekedei törzshöz.

Két nap után megérkeztek a táborba, ahol a Iyeke kán (a képen), zord és kegyetlen megjelenésével ellentétben kellő tisztelettel fogadta őket, majd rendelkezésükre bocsátott egy jurát, ahonnan egy Baktai nevű öreget zavartak el. Jhurgan küldöttjei megismerkedhettek a helyi keshikekkel is: egy csupa vérszomjas hyrkán nőstényördögökből álló testőrség (Goutai, Quchi, Chidai, Doji, Noyonua, Chatia), egyiküket szokatlan módon tűzvörös haj koronázta. Edrenequa átadata a kánjuk ajándékait, Iyeke pedig meghívta őket estére, ahol erős bódító nővénnyel kínálta őket. Orissa és Nayan elővigyázatosan továbbadták a hosszú, díszes pipát. Szerencséjükre Iyeke kán már a végtelen puszta mélybölcseletével örvendeztette a vendégeit és nem foglalkoztatta két vendég tisztetlen viselkedése. Mikor nyugovóra tértek, Nayan kezdte meg az őrséget, aki csodával határos módon az utolsó pillanatban vett észre egy csendben érkező halálos fenyegetést. Egyedül Orissa ébredt fel a zajra; harcba keveredett a támadó társával, aki - mikor Nayan végzett ellenfelével - inkább elmenekült és eltűnt az éjszakában. Hamar megérkeztek Iyeke keshikjei a jurtához és ekkor ébredtek fel a többiek is. Az öreg Nayanhoz hasonlóan, egyből felismerték támadóikat: sötétvörös lepel tarkarta, szokatlan fémmaszkot viselő nomádok, a Boraqan törzs rejtélyes orgyilkosai voltak. Khünbish követte a menekülő nyomait, de a tábor határától nem messze elvesztettel őket. Mire Iyeke megérkezett és a tábor harcosainak nagyrésze is már a közelben volt, Orissa lefejezte a halott támadót; tetemét pedig az időközben visszatért Khünbish fosztotta ki féregmód. Iyeke meg volt döbbenve és az egész klán nevében bocsánatot kért az eset miatt. Véleménye szerint a Boraqanok ezzel háborút akartak kezdeményezni a Jhurganak és a Yekedei törzsszövetségek között. A kán biztosította őket, hogy hat kiváló harcosa fog kíséretet adni a Vachir területig.

A Yekedei területek déli határánál találkoztak vachiri nomádokkal, akik további két napig kísérték őket mire megérkeztek Vachirnai kán (a képen) táborába. A törzs jól láthatóan le volt gyengülve: kévés volt harcképes nomád, ló, jószág, és sok sérültet is láttak. A kán és felesége alig győzte kifejezni háláját és szövetségük megerősítése érdekében még aznap este felvonultatta a törzs legszebb lányait (és legkiválóbb megmaradt férfi harcosait). Khünbish kihasználta a kínálkozó lehetőséget és megkaparintotta a legszebb nőt mindközül. Vachirnai este elmesélte, hogy fiát egy nyugatra található öreg sámánhoz kellett vinni, mert a helyi sámánjuk nem tudott segíteni ratja. A gyermek betegsége egy gyakran jelentkező különös láz volt, ami olyan fájdalommal járt, hogy sokszor kómába esett tőle. A gyermeket néhány hete több nomád, a törzs legjobb harcosával együtt, a kán egyik jobbkeze, Botanku kísérte el. Mikor távolmaradásuk már gyanússá vált, egy újabb csapat ment utánuk, de ők már csak halottakat találtak egy rajtaütés helyszínén, Botanku és a gyermek kivételével. Elsőre azt gondolták, hogy Boraqanok támadták meg őket, de néhány apró jel másról is tanúskodott. Jhurgan kán keshikjei megemlítették, hogy kozákok is részesei a történteknek, de a Botanku és a Mundai felbukkanása után érkezett két Boraqan "vendégük", Gahchar és Boragen némileg árnyalja a helyzetet.

Erdenequa javaslatára maradtak még egy ideig a Vachir törzsnél. A keleti misztikus tudományokat örökölt nő lehetőséget látott arra, hogy meggyógyítsa a Mundai Vachirt. Hét nap után sikerült is elűznie a gyermekben lakozó ártó szellemeket. Kikerülvén a Yekedeiek területét, hazatértek és elmeséltek mindent kánjuk előtt. De előtte megállapodtak, hogy Khünbish ügyét nem említik meg. Jhurgan kán meglepődöttnek látszódott, több ponton is Khünbisre tekintett, de nem szólt semmi érdemlegeset. Mindenestre az árulkodó volt, hogy közvetlenül a gyűlés vége előtt, Surawa (a kán felesége) a keshikek által is jól hallható módon férjének annyit mondott (hangjában nem kevés ellégedettlenséggel) mielőtt távozott volna: Gratulálok!

Jhurgan kán még este beszélt Khünbishel, aki Orissa erőszakoskodása ellenére is csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy soha többé ne kérdezze, és soha többé nem kíván beszélni erről az esetről, és hogy nagyon rosszul döntött a csapatuk a gyerek ügyében. Másnap a kán ismét összehívta legjobb embereit, aki igencsak kényelmetenül érezte magát, mivel bizalmasai valami olyan dolgot tudtak meg, ami akár az eddig évek történéseit is más megvilágításba helyezhetik. Mivel súlyos bizalmi kérdésről volt szó, a kán Khünbish kérdését szavazásra bocsátotta. A felsége azonnal a számüzetés mellett voksolt, de Khünbisht társai kihúzták a bajból, így Szikla után a kánnak már nem is kellett döntenie. Surawa dühödten otthagyta őket. A szavazás után a kán tudomásukra hozta, hogy az esetre úgy tekint, mintha az meg sem történt volna - és erre kérte keshikjeit is. Elárulta továbbá, hogy egy gyenge szövetségessel jelenleg nem sokra mennek és csak a problémáik fognak szaporodni. Végezetül a tudomásukra hozta, hogy többet semelyikük ne megkérdőjelezze meg a döntésit. A beszélgetés során Jhurgan kán bármennyire is próbálta magyarázni, miért volt szükség a Khünbish külön feladatára, többen nem értették meg. Olyannyira nem, hogy a összejövetel után Orissa pld. külön megkérte a kánt, hogy ha barámilyen hasonló probléma adódna, amit jeleneg Khünbishnek lenne faladata elvégezni, vonja be őt is. Orissa természetesen nem járt sikerrel. A kánnak egy Khünbish is soknak bizonyult...

Son of Vachirnai part I. - Conan RPG

A Hyrkán sztyeppéken mozgó kampány egy északi törzsben kezdődött, ahol a karakterek Jhurgan kán (képen) legjobb emberinek teljes csoportját alkották: a fél-turáni Orissa (Mihály), a féreg Khünbish "not-a-person" (Krisztián), a fél-khitai Erdenequa (András), a hyrkán Szikla (Vili), Nayan (Thirlen), és Jagun Chinu (Zsolt). A nomád harcosokból álló társaság a kán jurtájában tért magához, erős másnapossággal kűzdve a tegnapi esküvőn nagy mennyiségben elfogyasztott kumisz miatt. Utolsó emlékük egy ittas íjászverseny volt, melyből több érdekes dolog is kiderült: Orissa, Jhurgan kán, és Erdenequa bizonyultak a legjobbaknak íjhasználatban, miközben Szikla, Khünbish, és Nayan jóformán el sem találták a célponjukat. Kiderült továbbá, hogy a félig keleti származású Erdenequa számít az egyik legszebb nőnek a tözsben, és hogy Szikla bírja a legkevésbé az erjesztett kancatejet.

A hosszúra nyúlt reggelt a tegnap elhanyagolt lovak ápolása követte, de hamar magához rendelte segítőit a kán, mert a friss házasok, Jambe és Chidai még nem tértek vissza, amióta (a szokásoknak megfelelően) éjjel kilovagoltak a pusztába. A csapat, (Jagun kivételével, aki hajnalban elment vadászni), Khünbish vezetésével könnyedén megtalálta és követni kezdte a pár északi irányba tartó nyomait. 3-4 km-re a táborhelyüktől, meglepetésükre egy közel ugyanolyan friss nyomot is felfedeztek, ami keresztezte Jambe és Chidai lovának útját. Itt kétfelé váltak, Khünbish és Nayan továbbmentek, a többiek pedig követték a dél-keleti irányba tartó nyomokat, amely a tábortól kb. egy km-re taláható megfigyelőhelyen végződött. Khünbish és Nayan a kis ívben észak felé vezető nyomok végén, kb. 5 km-re a táboruktól megtalálták Jambe és Chidai hulláit, húsukból már ragadozók táplálkoztak minkor megérkeztek. További nyomok keresésekor egy nyílegyenesen a tábor felé vezető nyomot is felfedeztek. Visszafelé találkozott a két csapat, akik úgy döntöttek, hogy hazaviszik a halottakat és közlik a kánnal az eddigi felfedezéseiket.

A táborban értesültek róla, hogy nemrég két harcos érkezett a tőlük délre húzódó területeket uraló Boraquan törzsből, akik éppen a kánnal beszéltek. Jhurgant kihívták a jurtájából, majd elmondtak neki mindent. A kán a nyomok tovább felderítésére kérte őket, és közölte velük, hogy a két idegen, állításuk szerint kozákokat üldözött, tőlük északra találtak két halottat, majd errefelé vették az irányt. A csapat további nyomokat után kutatva újra elhagyta a törzshelyet. Sötétedés előtt felfedeztek még egy távoli megfigyelőhelyet, Jambe és Chidai sátorhelyétől nem messze pedig találtak egy olyan terültetet, ahol megközelítőleg egy nap leforgása alatt 12 lónyom talákozott. A legfontosabb felfedezés annak a majdnem tökéletes gondossággal eltűntetett nyom megtalálása volt, ami ezt a találkozóhelyet kötötte össze a Jambe és Chidai sátorhelyével, erős kételyt ébresztve a két Boraquani nomád meséjével kapcsolatban...

A kán, miután végighallgatta az újabb felfedezésiket, elárulta, hogy Jagun Chinu, a reggeli vadászatából két sérülttel tért vissza, röviddel a két Boraquani érkezése előtt. A sérültek egy kómában fekvő apa és vélhetően annak kisfia, a déli Vachir törzsből (akik harcban álltak a Boraquan törzzsel). A gyerek idáig egy mukkot sem volt hajlandó szólni. A tábor legszélén, a sámán sátrában rejtették el őket, észrevétlenül, mert Jagun Chinu ösztönei, aki a törzs egyik legjobb nyomkeresője és felderítője volt, veszélyt sejtettek. Jagun Chinu emlékei szerint a felnőtt férfi boraquani és kozák támadókról beszélt, amikor megtalálta őket, a kimerültség határán. Dél-nyugati irányból menekültek a tábor felé.

A két Boraquani nomád, Jhurgan kán beleegyezésével, felállították kis sátrukat a tábor szélén, a sámán sátrától a legtávolabbi ponton. Másnap reggel indulnának tovább. Orissa és Szikla folyamatosan figyelték őket, Erdenequa pedig meglátogatta a két sérült vachirit a sámánnál (Mongataranqui). Mivel neki is voltak gyermekei, anyai szemével átlátott a vachir gyermek hazugságain és megtudott tőle néhány fontos dolgot: a neve Joge, a kómában fekvő férfi pedig az apja volt, aki megtiltotta neki, hogy bármit is mondjon bárkinek; jónéhány napja kozákok rabolták el őket, miközben egy öreg sámánhoz kísérték őt; több nap után sikerült megszökniük, de követték őket és nagyon nehéz volt menekülniük; amikor Jagun Chinu megtalálta őket, azt hitte, hogy az apja meg fog halni. Erdenequa ezután meglátogatta a két boraquanit is, akik éppen végeztek sátrukkal és főzni kezdtek valamit. Egyikük, Borangen nem vette észre a fél-khitai megkülönböztető jeleit és egyenesen a sátrába hívta estére a nőt. A másik nomád, Gahchar, csak sunyin figyelt. A két boraquani ismért elmondta Erdenequának, amit már Jhurgan kántól is megtutdtak korábban: több nappal ezelőtt egy kozák banda támadta meg az egyik vadászcsapatukat. Őket követték, miközben két kozákot le is sikerült vágniuk. Meglepődtek, hogy ezalatt ennyire északra kerültek, és holnap már mennének is vissza délre.

Miután Khünbish sötétben körbejárta az egyész törzs táborhelyét, a két boraquani nyugovóra tért, majd Orissa helyét is átvették, mert Jhurgan kán a jurtájába hívott mindenkit. A helyzet megfontolt döntéseket igényelt. Jagun Chinu nem volt jelen, a kán fiatal felesége, Surawa viszont igen. Jhurgan és a felesége között érezhető volt a feszültség. Többeknek is eszükbe jutott, hogy a nő egy olyan törzsben született, amit évekkel korábban bekebeleztek a Boraquan harcosok. Szerinte a két boraquani minden szava hazugság volt. A férjének címzett "most már remélem, hogy teszel valamit!" kijelentése kellően meglepő volt és sokmindenről tanúskodott. Az egyre halványuló nyomokon kívül bizonyítékuk viszont nem volt, ezért heves vita és több elképzelés is született arról, hogy valójában mit is kereshet itt a két boraquani, a kozák fosztogatók, és mennyire lehet fontos szerepe ebben a két Vachir törzsbelinek. Jhurgan kán, kizárva a kockázatot és egy jövőbeni szövetség érdekében gyorsan vissza akarta juttatni a (véleménye szerint fontos) gyereket a törzsébe. Ezzel a feladattal természetesen a legjobb embereit bízta meg. A gyerek apja egyenlőre maradna a törzsnél, amíg harcképes nem lesz. A két boraquani kérdésében, mégha jelenlétük bosszút is kívánt, de négyen a három ellenében úgy határoztak, hogy inkább elengenik őket. A véres fizetség természetesen nem fog elmaradni, de jelenleg nem tudták, hogy figyelik-e őket, így inkább ebben sem kockáztattak. Alvás előtt a kán még megkérte Khünbisht, hogy kicsivel később látogasson el a sámánhoz.

Reggel, Borangen és Gahchar elbúcsúztak a kántól, megköszönték a Jhurgannak törzs vendégszeretetét, majd déli irányban távoztak. Röviddel utánuk, a megbeszéltek szerint öt-hat fős lovas csoportokat indítottak útjukra, névlegesen a kozákok jelentette veszély felderítésére. Egy egyik csoportot az elaltatott és bezsákolt Vahcsir gyereket kísérő karakterek alkották, akik keleti irányban hagyták el a táborukat. Khünbish egész nap, látótávolságon belül felderítést végzett. Később a Vachir gyerek magához tért és meglepő nyugodtsággal vette tudomásul, hogy az apja nélkül viszik haza. Nem volt ugyanilyen nyugodt Orissa, amikor az esti táborverés után a helyzetük lehetősegeiről vitatkoztak. Orissának nem lett volna ellenére egy beolvadás sem a Boraquan törzsbe, de a többség ellenszenvvel fogadta ezt a lehetőséget, különösen az öreg Nayan, akinek már semmi kedve nem lett volna ismét ranglétrát mászni. Erdenequa, hogy leállítsa végre Orissát és a többséggel ellentétes elképzeléseit, a jelenlegi családi állapotára tett sértő megjegyzést, megemlítve, hogy ne a vachir fiún élje ki haragját, amiért nem tudott gyermeket szülni (eltűnt) férjének . Több sem kellett, hogy összeverekedjenenek.

Másnap, miközben folytatták útjukat, Erdenequa, Nayanon keresztül bocsánatot kért Orissától. Éjszaka, Orissa őrködése alatt, egy alaposan megszervezett kozák támadás érte őket. A sötétből lecsapó nyílzápor súlyosan megsebesítette Orissát és a Vachir gyereket is. Mikor eloltották a tábortüzüket, a kozákok kétoldalt meggyújtottak egy-egy előre elkészített farakást, hogy ellenfeleik ismét láthatóvá váljanak. A csapat szétszóródott. Három, majd két helyről vették fel a harcot a támadóikkal, akik végül menekülőre fogták a dolgot. Két kozákot viszont sikerült elkapniuk, akiket azonnal kivallattak. Megtudták, hogy egy Rhamdami kereskedő (Rutadanh) bízta meg őket a gyerek elrablásával, de a foglyok egy rabszolágának szánt felnőttel együtt megszöktek. Napokig követték őket északi irányban. Ezért figyelték meg a Jhurgannak törzs táborhelyet is. A két boraquani nomádról és a házasokról semmit nem tudtak, így szinte biztossá vált, hogy Borangen és Gahchar voltak a gyiklosok, akik utána pofátlan módon még be is merészkedtek a táborba. A vallatások után Orissa brutálisan kivégezte mindkét kozákot, erősen megfélemlítve ezzel a gyereket is, aki ennek hatására bevallotta, hogy az igazi neve Mundai Vachir, és ő a Vanchini kán fia.

Másnap reggel Khünbish négyszemközt elárulta Orissának, hogy Jhurgan kán az utazásuk előtti éjjel azzal bízta meg, hogy észrevételnül ölje meg a gyereket. Véleményük szerint ekkor még a kán nem tudhatta ki is volt valójában a gyerek, ezért a többieket is beavatták a dologba. A közös döntéshozatal (és heves viták) alatt olyan lehetőségek is felmerültek, hogy a két boraquani árulhatta el a kánnak, hogy kit keresnek valójában. Végül három a kettő ellenében úgy döntöttek, folytatják az utat és elviszik a gyereket a vachir törzs kánjához. Orissa és Khünbish volt azon az állásponton, hogy teljesíteni kell Jhurgan kán eredeti óhaját, és a gyereknek meg kell halnia. Velük ellentétben Szikla egyenesen odáig ment, hogy kijelentette: akár az életével fogja védelmezni a gyereket...

........................................................................................................................

Hogy ne kelljen minden játék elején elmondani az alapvető dolgokat, összefogaltam a legfontosabb ismereteket, mellékelve az idevágó térképekkel. Minden később megtudott információ is itt lesz frissítve.

Térkép 1: Törzsek Észak-Hyrkániában

- Jhurganak; kán: Jhurgan; szövetséges törzsek: Kouangey, Yilin, Enghijn, Mangay, Tughi, Nogo, Hamudai; fontosabb NPC-k: Surawa (a kán felesége), Mongataranqui (sámán).
- Boraquan; kán: Boraquanar; szövetséges törzsek: Baatain, Bokai; fontosabb NPC-k: Gahchar és Boragen (Jambe és Chidai feltételezett gyilkosai).
- Yekedei; kán: Iyeke; szövetséges törzsek: Chuke, Chagai, Tuli, Qasa, Merke, Qora, Ikhtar, Huluy; fontosabb NPC-k: Goutai, Quchi, Chidai, Doji, Noyonua, Chatia (Iyeke keshikjei, vérszomjas hyrkán nőstényördögök), Baktai (öreg hyrkán, akinek a jurtájában történt a Boraqn támadás), Muke, Jaaghu, Subok, Bumbo (harcosok az Ikhtar klánból).
- Vachir; kán: Vachirnai; szövetséges törzsek: Kassa, Tema, Sagu, Gutai; fontosabb NPC-k: Mundai Vachir (a kán fia), Botanqu (kán egyik keshikje).

Törzsek közötti viszony (a Vörös Kígyó évének, 10. hónapjának, Laghva napján): a Boraquan és a Vachir törzsek harcban állnak egymással. A többi törzs jelenleg békében él egymás mellett (neutrális viszonyban). Jhurgan, Iyeke, és Vachirnai kán a törzsszövetségek híve. Boraquanar velük ellentétben az egyesülésé.


Térkép 2: Észak-Hyrkánia és környéke


Mountains of the Gray Apes: ködbe vesző kopár hegylánc; állítólag a mélyen fekvő, szűk völgyeit történelem előtti időkből származó, emberevő majmok népesítik be.
Vilayet Sea: kétezer mérföld hosszú és háromszáz mérföld széles beltenger, félig-meddig a turáni flotta ellenőrzése alatt. A Vilayet-tenger hírhedt a kíméletlen viharairól, különösen az őszi és téli hónapokban. A teleti parton, többszáz mérföld hosszan, a Turán birodalom gazdag városai húzódnak (Shahpur, Maypur, Sultanpur, Khawarism, és Agraphur a legismertebbek), a keleti parton kisebb hykán, vagy független kikötővárosok épültek (Rhamdam, Onagrul, Khoraf). A beltengert kalózok népesítik be (Vörös Testvériség), akik nem csak a kereskedőhajók, hanem a partmenti városok kifosztásával állandó veszélyforrásai a Kelet és Nyugat közötti kereskedelemnek. Dél felé megkerülni a tengert még az átkelésnél is kockázatosabb: a Zaporoska folyó melletti mocsarakat számatan kozák rablóbanda és vad törzs használja rejtekéül. A tengert három nagy (Ilbars, Zaporoska, Nezvays) és több kisebb (mint pld. Akrim és Yelba) folyó táplálja.
Sythia: független városállam Hyberbórea dél-keleti szegletében, ahol állítólag egy boszorkány-királynő uralkodik. A magas sziklákra épített falakhoz vezető út mellett karóra tűzött koponyák viszik hírül a város vendégszeretetét.
Rhamdam: Khoraftól északra taláható (jelenleg) független kikötőváros a Vilayet-tenger keleti partján, ahol a nagy karavánútnak vége szakad. A város gyakori célpontja kalózoknak, ezért a kereskedők sokszor Turáni védelem alatt hajóznak tovább a nyugati partvonal, Aghrapur és más városok felé. Khoraf és Rhamdam katonalilag támogatja egymást.
Wan Tengri és Lake Ho: magas, kecses tornyok alkotta partmenti város, a Ho tónál, a Fekete Sivatag közepén. A várost, a hatalmas rákjairól ismert tavat és környékét a keleti (khitai) Wan klán uralja.
Icy Desert és Icy North: kietlen, jeges terület, Hyperbórea keleti határa.
Desert Clans: keleti sivatagből érkezett törzsek által kihasított terület, akik megőrizték szokásaikat.
Theggir, Balkhana, Kuagir, Wigur: nagy hyrkán nemzetségek.
Hyrkanian Heartland: széles folyókkal szabdalt terület gazdag legelőkkel hyrkánia szívében; aki uralja ezt a területet, az tekintehető a hyrkán sztyeppék legfőbb kánjának.
Hyrkanian Prairie és Barren Steppes: kietlen, félig elsivatagosodott terület, száműzött hyrkánok otthona.

Játékos karakterek:Khünbish (nem személy): egy szövevényes, hűtlenséggel és gyilkossággal fűzerezett családi bonyodalom miatt gyerekkorában a törzs hierarchiájában a rabszolgák szintjére süllyedt. A Khünbish (nem személy) nevet adták neki férfivá érésekor és asszonymunkát végzett a törzs lányaival. Gyermekkorát általános megvetés kísérte, ő pedig megesküdött, hogy kivívja magának a tiszteletet, bármi is legyen az ára. Megtanulta hogyan legyen láthatatlan és az életét kockáztatva a szomszédos törzsek területére belopakodva szerzett a kánnak több alkalommal is hasznos információkat. A kán hamarosan felismerte a benne rejlő lehetőségeket: Khünbishnek nem okozott erkölcsi problémát és harcosi önbecsülését sem sértette, ha orvul kellett végeznie a kán által kijelölt célponttal egy viharos éjszakán, lett légyen az más vagy akár a saját törzsükbe tartozó férfi, nő vagy gyerek. Khünbish-nek most saját jurtája van és külhoni rabszolgái, ezek közül kettő az anyjára visel gondot, kettő a saját ingóságaira, valamint kettő az ágyasa.

Orissa: a turáni Kajar és a hyrkán Soris egyetlen gyermeke. Mikor eladósorba került, feleségül is ment egy Chagan nevű harcoshoz, aki a kán egyik legügyesebb katonája volt. A férfinak akkor már volt egy asszonya. Chagannak egy felderítés során nyoma veszett és soha többé nem került elő. A kötelező gyász letelte után Orissa magához vette Chagan hátrahagyott páncélját és fegyverét majd jelentkezett a kánnál, hogy elfoglalja férje helyét. A kán számos próbának vetette alá Orissát, aki rátermettségével és elszántságával sorban mindet kiállta így végül a vezér nem tagadta meg kérését.

Nayan: a törzs egyik legtapasztaltabb harcosa, a kán régi barátja. A legtöbb ember „Öreg”-nek nevezi tisztelete jeléül, de holmi jöttment külországiaktól nem tűrne el ilyet. Fiatalabb korában bebarangolta a fél világot. Egyetlen felesége halála óta kettesben él utolsó eladósorban maradt lányával. A nagyobb lányokat már mind kiházasította, mind a nyolcat (négy lánya van még a törzsben, Bane, Sura, Dawa, Ariul - a maradék négy más, szövetséges törzsekben). A megmaradt lányt (Kube) aligha fenyegeti ez a veszély: a közvélemény a törzs második legrondább nőjének tartja.

Szikla: a vendhyai hadsereget is megjárt délvidéki hyrkán, oldalán egy fura kinézetű alakkal, Tüskével.

Erdenequa: anyja khitan hercegnő volt, akit azért adtak hozzá egy hyrkán kánhoz, hogy békés viszonyokat próbáljanak fenntartani. Hyrkánként nőtt fel, de anyja és a kíséretében lévő khitai orvos sok mindenre megtanították (khitai okkult tanokra, meditációra, jóslásra, orvoslásra). Vad természetét látva apja pedig harcra tanította és remek hyrkán harcossá nevelte. Az egyik északi törzs kánja vette feleségül (Hamudai), akinek gyermekeket szült. Azonban a férje meghalt, ekkor fél évig ő vezette a törzset, míg át nem adta a volt férje öccsének (Hurandai) az uralkodást és ő maga a hűbéruruk udvarába jött, képviselni az északi törzset. A khán elit alakulatának a tagjává is tette. Két fia és egy lánya van. Idősebb fia (Tikhtai) nyolc éves, lánya (Keyami) öt, fiatalabb fia (Tilay) pedig két éves.

Jagun Chinu (Száz Farkas): rettentő erejű, harcos. Kiváló nyomkereső. Családja: egy asszonya (Mara), egy fia (Elgeg), két lánya (Dari, Muli) van.

Never Interrupt Your Enemy, When He Is Making a Mistake - Conan RPG

Dávidnak már régebben megígértem, hogy mesélek egy Conant tisztelgésből és meghálálandó a 30+ kalandot, amikkel az elmúlt közel húsz évben olyan kiválóan szórakoztatott. Olyan karaktert készített amilyet akart, a másik két résztvevőnek pedig köré kellett építenie a sajátját. A Zsolt karakterét én készítettem, Vili viszont a műhelyében maga ütötte össze a Frankenstein-szörnyét. A főrémséget persze Dávid szállította, a Warhammeres időkben NPC-ként futtatott Yazdates képében.

Mivel ő volt a történet főszereplője, hát álljon itt rövid leírása a játékos saját szavaival:

Yazdates hidegvérű, kegyetlen, megfontolt. Legfőbb jellemvonása a mérhetetlen bosszúszomja. Riktán szólal meg, és akkor is igen keveset beszél. Szavai fenyegetően vészjóslóak és sötét gyűlölettel telítettek. Ellenségei legnagyobb sajnálatára Yazdates inkább a tettek embere. Mivel anyja egy pirosruhás szajha volt, a nőket lenézi és erővel megszerezhető tárgyaknak tekinti őket. Különösen a gazdag szajhákat - azaz a nemes nőket - veti meg, akik gyakran a célpontjuk sorsára

jutnak fizetéskor, (a megerőszakolásuk után).

Alacsony, vékony, inas, kopasz, egy ragadozó bestia ruganyosságával rendelkező zamorai. Sötét bőrű, fekete szemű. Vészjósló tekintetét sokszorozza a homlokán szétterülő, hatalmas pók tetoválás, ami egy pókisten mester-orgyilkosait megkülönböztető jel (ezt egy fekete hóhércsukjával takarja, amitől vészjóslóbb, mint anélkül). Szinte minden öltözete, használati tárgya fekete, így minden probléma nélkül képes eggyé válni lelke mélyének színével: a sötétséggel...

A két további szereplőt azok a játékosok vitték, akik voltak oly türelmesek, toleránsak (és nem utolsó sorban bátrak), hogy napszemüveg viselése nélkül végigstatisztálták a korábbi Red Sonja fényfürdőmet:

Tamango - furcsán zajos, de hatékony zamorai tolvaj és orgyilkos (Vili) - alsó kép

Rogatus - derék corinthiai fejvadász (Zsolt) - legalsó kép

Történetünk hátterében egy Triak nevű zamorai herceg szexuális gerjedelme bugyborékolt. Triak még apja, Geshul oldalán többször látogatást tett annak barátjánál, Lord Hersonnál a corinthiai Kamar Rhun városában. Triak szemet vetett Herson fiatal lányára, Aniára aki ugyan még nem volt eladósorban, de apja már ekkor kiszemelte jövendőbelijét. Triak Geshulon keresztül megpróbálta rávenni Hersont, hogy inkább neki adja a léányt, de a lordot már kötötte adott szava, mely komoly szövetséget is jelentett számára.

Még abban az évben Geshul meghalt és Triak örökölte apja főhercegi címét, annak minden vagyonával és befolyásával. Bár rengeteg zamorai nemesnőt megkaphatott volna, nem tudott szabadulni Ania szépségétől. Legjobb kémét és orgyilkosát, Tamangót és corinthiai származású fejvadászát, Rogathust elküldte Kamar Rhunba, hogy tartsák szemmel a lányt. A magasan a Karpash-hegység ormai között húzódó, tornyos Khamar Run, kisebb-nagyobb szünetekkel de már régóta háborúban áll régi riválisával Ezar Bar Q'um városállammal és ezúttal újabb háború állt küszöbön. Zsoldosok és szerencsevadászok érkeztek a világ minden tájáról hogy kardjukat Kamar Rhun - és saját erszényük - szolgálatába állítsák. Triak a sok idegen jelenlétét felhasználva álruhában maga is a városba látogatott és megpróbált alkalmas embert találni a feladatra, hogy elraboltassa Aniát. Ekkor azonban híre ment, hogy vélhetően Ezar Bar Q'um-i orgyilkosok betörtek Lord Herson palotájába, ám a merénylet nem sikerült, az elkövetők elmenekültek. A lord megerősítette palotája védelmét és egy különösen veszélyes zsoldoskapitányra, a tűzhajú hyrkánra, Szonjára bízta a vár őrségének parancsnokságát.

Triakra azonban rámosolyogtak az istenek, midőn a szerencsevadászok között felfedezett egy zamorai férfit, akit kémei Azmuthe főpapnő szökött testőrének, Yazdatesnek gyanítottak. Yazdates hírneve alapján a legalkalmasabb ember lenne a feladatra, hogy elrabolja Aniát. Triaknak kapóra jött a hír, hogy Azmuthe főpapnő visszahívja önkéntes száműzetéséből kedvenc testőrét és orgyilkosát. Triak búsás jutalmat és egy, a főpapnőnek szánt üzenet kézbesítését ígérte Yazdatesnek ha az szakértelmét a szolgálatába állítja és elrabolja neki Aniát.

Az alku megköttetett, melynek értelmében Yazdates épségben leszállítja a lányt a Hold-szoros zamorai oldalára, ahol Triak emberei átveszik Aniát és az üzenetet, melyet majd a főherceg továbbít Azmuthe főpapnőnek. Triak két legjobb emberét, Tamangót és Rogatust adta Yazdates mellé (és egy erszény aranyat a költségekre). A megállapodás szerint Triak még annyit kért, hogy egy hetet várjanak a rablással, míg ő visszaér Yezudba. Yazdates, Rogatus és Tamango ezalatt az egy hét alatt alaposan felmérték Lord Herson kastélyának a védelmét és arra a következtetésre jutottak, hogy az élesszemű hyrkán parancsnok eszén csak egy nagyobb diverzióval lehetne időlegesen túljárni.

Rogatus ez alatt az egy hét alatt meggyőződött arról, hogy ennek a Yazdatesnek a fején bizony még mindig komoly vérdíj van odaát Zamorában. Azmuthe főpapnő önkéntes száműzetésbe vonult testőre, ugyanis jó néhány évvel ezelőtt megölte Bohdan főherceget. A szóbeszédek szerint erre nem volt felhatalmazása, így Bohdan fia, Buryan egy máig élő, 2000 aranyas fejpénzt tűzött ki a volt testőr fejére élve, 1000-et pedig holtan. Rogatus előreküldte két corinthia barátját, hogy a Hold-szoros zamorai oldalán, egy zemri amfiteátrum romjainál várják majd be őket és együttes erővel tegyék ártalmatlanná Yazdatest. Rogatus pontosan tudta, hogy talán még hárman is kevesek lesznek Azmuthe papnő testőre ellen, így pont kapóra jött neki Tamango érdeklődése, akinek szintén a fülébe jutott a vérdíj híre. Bár a zamorai csak 1000 aranyról tudott, így Rogatus, - hogy biztosra menjen - elárulta, hogy több pénz is ütheti a markukat (hogy pontosan mennyi azt nem kötötte az orrára). Tamango még nem mondott egyértelműen igent, mert Rogatus nem akarta ámítani: ő és két barátja nem biztos, hogy le tudnák győzni, tehát ha be akarják gyűjteni a fejpénzt, ahhoz Tamangóra is szükség lesz. Ha Tamango nincs benne a dologban, akkor inkább hagyják úszni a pénzt. Triakot nem fogják elárulni (nem lenne bölcs) és Aniát is leszállítják neki, csak Yazdates fog útközben "elhullani".

Az előlegbe kapott aranyból Yazdates, Tamango és Rogatus felbérelt hat gazfickót, akiket az egy hét lejárta után Lord Herson palotájának a falaira és a biztos halálba küldtek. Ők hárman kihasználták a gazfickók által keltett zűrzavart és sikerült elkábítaniuk és elrabolniuk Aniát. Menekülés közben azonban Szonja meglátta őket, de a ravaszul előkészített menekülési útvonaluknak és a szabotált kapunak hála olyan jelentős előnyre tettek szert, hogy a hyrkán már csak bottal üthette a kihűlt nyomukat. Mindenesetre cirkalmas átkok dörgedelmeit hajigálva utánuk biztosította őket arról, hogy a nyomukban lesz. A rablók rögvest maguk mögött hagyták Kamar Rhunt és a négy lehetséges irányból a legvalószínűtlenebb irányába indultak.

Réges-rég a Hold-szoros egy acheroni kereskedelmi útvonal lehetett, feltételezik, hogy a démonimádók annak idején mágiával vágták a szabályos szorost a Karpash-hegységbe. Ma, a corinthiai oldalról egy kapuerőd zárja el, Zamora felől azonban csak a babona tartja távol az utazókat. A kapuerőd kapitánya Brytag gróf, aki húsz fős helyőrsége élén őrzi az átjárót...hogy pontosan mitől azt csak kevesen tudják. Vám fejében átengedi az utazókat, de nagyon kevesen vetődnek erre a hely rossz híre miatt. Állítólag el-el tűnnek azok akik ezt az utat választják, egyesek szerint acheroni démonok lakoznak a szorosban, akik felfalják az erre tévedőket, mások szerint csak Brytag és katonái gyilkolják meg és rabolják ki őket, megbújva a szóbeszédek mögött.

Yazdates, Tamango és Rogathus egy fertályórányi járóföldre a kapuerőd előtt, lesben álltak az úton és elfogták, Lord Herson futárját, aki a lányrablás hírét vitte Brytag erődjébe. Az üzenet tartalmazta a hozzávetőleges személyleírásukat, valamint Ania pontos leírását, anyajegyeitől kezdve gyerekkori sebein át a füllyukasztásai számáig. A lord vaskos jutalmat ígér a kézrekerítőknek, valamint parancsba adja, hogy ha nyomkeresői erre vetődnének, akadályoztatás nélkül engedjék át őket a kapun.

Mivel csapatunk nem nagyon bízott Brytag hírnevében úgy döntöttek, hogy hátrahagyják a megkötözött Aniát és két perc(!) alatt kipucolják a 20 katonát. Bár Tamango tipegése és különös hangutánzó performansza idő előtt lebuktatta őket, a kétperces időhatárt tartották. Sajnos a csata hevében meglépett egy személy az erődből, egy olyan személy akinek a jelenlétére nem számítottak: Kulan Gath, a rettegett stygiai varázsló, Thoth-Amon fő riválisa - akiről a fene se tudta hogy mit keresett itt.

Szökésére úgy derült fény, hogy a megtisztított erőd rutinszerű átkutatása során Yazdates rábukkant a boszorkánybarlangra, ahol egy aktív varázsgömbben megpillantotta a fára kötözött Aniát. Nosza Rogatusszal azonnal elindultak vissza a lányhoz, míg a sérült Tamango a gömböt vizsgálva követte az eseményeket. Így ő pillantotta meg a stygiatt aki láthatólag csinált valamit a lánnyal, hogy pontosan mit azt a korabeli kamera gyenge felbontása nem árulta el, majd gyorsan kereket is oldott. Yazdatesék már csak hűlt helyét találták, de legalább Ania sértetlen volt (egy apró tűszúrásnyi sebtől eltekintve). Meggyőződtek róla hogy nem lett megmérgezve és elindultak vissza az erődbe.

Úgy döntöttek, hogy pihennek reggelig és majd csak utána indulnak a nyomasztó, bazaltfalú szorosba. Az első őrséget Rogatus vállalta, akire nem sokára természetellenes álmosság telepedett, annyit azonban még látott, hogy Ania transzban, köteleitől és Yazdates kábítómérgének hatásától megszabadulva lóra száll és elvágtat a szorosba. Az erőd életbenhagyott kakasainak kukorékolására ébredtek, majd rögvest a lány után indultak.

A nyílegyenes gigászi acheroni falak között sokfelé nem mehetett, és amúgy is Zamora felé indult, tehát annyira nem aggódtak. Félúton meg is találták a lovát egy, a szoros falába épített templom romjai előtt. Odabent az egykor gigászi templom már kicsit megroggyant, padlója több helyen instabil volt, illetve hatalmas méteres szakadékok barázdálták, amiknek a mélyén lávafolyam hömpölygött. Yazdates figyelmeztette társait, hogy látott valamit mozogni a lávában, valami emberszerűt.

A templom legnagyobb szakadékának a túloldalán, a templom végében egy förtelmes szobor alatti oltáron megpillantották a leláncolt Aniát és egy nekik háttal álló, díszes köntösű köpönyeges alakot, aki láthatólag épp áldozati báránnyá akarta minősíteni a leányt. Rogatus és Tamango elkezdett átmászni az oldalsó falon a láva fölött, amikor egy szárnyas, kecskekoponyafejű rémség röppent fel a magmából és vetette rá magát a sebezhető pozícióban csüngő szélhámosokra.

Némi harcoskodás után Rogatus átért az oltárhoz és rávetette magát a köpönyeges alakra, aki nem volt más mint Kulan Gath. Rogatus izmos karjai azonban csak a levegőt markolták, a varázsló teste a fejvadász érintésére szertefoszlott, de előtte még egy féltonnás átkot szórt a corinthiaira. A maradék szárnyas démont lecsapták, a varázsló nagyon is igazi áldozótőrét és idézőjogarát a lávába hajították.

A kiszabadított (és hisztériája után ismét elkábított) Aniával békében megérkeztek a Karpash hegység zamorai oldalára. Rogatus úgy döntött, hogy nem adja meg a jelet a lesben álló társainak a támadásra, mert Yazdates megmentette az életét Brytag erődjében és hát azért tolvajbecsület is van a világon. Esetleges corinthiai üldözőiknek elterelő nyomokat hagyva két napra félrehúzódtak, hogy bevárják Triak embereit, akik rendben meg is érkeztek. Yazdates erősen résen volt, nehogy most csalja tőrbe a herceg, de nem így történt. Kifizették és átvették az üzenetet, azzal hogy két nap múlva visszatérnek a válasszal. Rogatus és Tamango elvágtattak Aniával a herceghez és még az aznap este tartott lakomán gyalázatosan leitták magukat, hogy aztán szajhák ölében vezessék le a felgyülemlett feszültséget.

Yazdates a romoktól egy napi járóföldre elrejtőzött és az utolsó, félálomba gémberedett éjszakát kipihenendő elaludt. Mire reggel felébredt, négy fenyegető alak tornyosult fölé: Arthas a neméd, Odurn a hyperboreai, Conan a kimmériai és akinek az árnyéka rávetült, a zsoldoskapitány Vörös Szonja.

The Jewel of Khadim Bey part IV. - Conan RPG

Khailm fogadójából sötét árnyak követték a menekülőket (Hadid, Cervantes, Narthus, Osan), akik csak a Részeg Zsoldosnál tudták lerázni üldözőiket, majd észrevételnül megközelíteni Osan rejtekhelyét. A turánival még alvás előtt megbeszélték a teendőket: Osan megkérte Hadidot, hogy hajnalban lovagoljon ki és derítse fel a város körüli sivatagot, a két tolvaj (akik még mindig ennek ellenkezőjéről próbálták győzködni az erre rendre gúnyosan vigyorgó turáni társukat) pedig jobb lenne ha meghúzná magát másnap. Az éjszaka maradéka a már jól megszokott módon, alvásszínleléssel telt.
Hajnalban Hadid vásárolt egy lovat a piacon, majd kilovagolt és megfigyelte a turáni blokád jeleit. Eközben sivatagi nomádok nyomait is megtalálta a turnáni vonalon belül. Cervantes nappal Osan rejtekhelyét kisérte figyelemmel. Hadid visszatértekor Narthus "gazdasági" kérdéseket szegezett neki, melyek a lószerzésével álltak kapcsolatban. Estére megjött Osan is, aki kiderítette Melik kánról, hogy jelenleg ő a zamboulai lovasság parancsnoka. Rövid megbeszélés után úgy döntöttek, hogy ellátogatnak és behatolnak Melik házába.
A nemesi házat az éj leple alatt közelítették meg, két csoportban mászták meg a falakat és hatoltak be az épületbe. Narthus és Cervates óriási szerencséjüknek köszönhetően pont a kán hálószobájába jutottak, Hadid felóvakodott a tetőn őrködő katonákat levágni, Osan pedig az épület mélyére hatolt. A két tolvaj egy torokmesztéssel elitézte a ház urát, majd nyomban nekiláttak kifosztani a hálószobát. Néhány láda alján talált kis eldugott kincs azonnal megrészegítette a két rongyos tolvajt (szerk.: "békés kereskedőt"), akik a közben kialakult csatazaj hallattán, gondolkodás nélkül a távozás mellett döntöttek. Hadid röviddel utánuk, külön utakon távozott.
Narthus és Cervantes Zamboulában rejtőztek el, Hadid pedig visszatért a Jafarikhoz, ahol csodával határos módon megúszott egy Muleh elé tárt vérlázító hazugságot a két tolvaj hollétét illetően. Kis idő elteltével megtudták, hogy Osant elkapták és Melik meggyilkolásával vádolták meg. Hetekkel később felerősödtek a turáni hadsereg elleni nomád támadások, láthatóan egyre nagyobb problémát jelentettek a szerveződő sivatagi rablóhordák. Komoly háborús helyzet volt kialakulóban. Ezt a zavaros helyzetet próbálta meg kihasználni a gyáva Narthus, aki csatlakozott egy karavánhoz, de egy napra a várostól bekerítették és elkapták a Jarafi nomádok és mivel nem tudta felmutatni Nebhtu szemét, Hadid tehetett bizonyságot megtépázott hűségéről egy szemhéjkivágással. Cervantes hetekkel később próbált távozni egy nomádokkal tarkított társasággal, de már-már rejtélyes módon a gyáva társához hasonló sorsra jutott...

The Jewel of Khadim Bey part III. - Conan RPG

A kezdeménydobással zárult legutóbbi játékülést azonnal a négyzetrácson folytattuk, Hadid szerepében Vilivel bővült a békés kereskedők (csapat esze 1 és csapat esze 2) alkotta páros. A beözönlő shemita zsoldosokat Cervantes (Zsolt) és Hadid tartotta fel, a zingarai még a harc legelső pillanatában megpróbálta levágni az őket tőrbecsaló szajhát. Narthus (Mihály), önmagához híven megpróbált elmenekülni. Vállával betörte az ajtót és több sebtől vérezve meglépett a folyosót ellepő zsoldosok elől, majd fent a tavernában, kihasználva a hirtelen támadt zűrzavart, eltűnt. A pincét elözönlötték a zsoldosok, Cervantes és Hadid menekülni próbáltak, de ellenfeleik túl sokan voltak. A zingarait letaglózták amikor a rejtekajtó mögötti járatok felé akart menekülni; utolsó pillanatában még meglátta a felé szitkokat szóró Sabiha alakják. Hadidot beszoríották egy sarokba, majd hullahegyek között kíméletlenül levágták. A Jafari nomád viszont a lehető legjobb pillanatban, egy utolsó csapásnak látszó ütés alatt elterült, halottnak tettetve magát. A shemita zsoldosok szerecsére mind elsiettek Narthus után, lehetőséget kínálva ezzel Hadidnak, hogy elrejtőzzön, és megmentse Cervantes hitvány életét. Hadid felvette az egyik halott zsoldos ruháját és páncélját, kis időt eltöltött a rejtett járatok megismerésével, de fény hiányában inkább megkockáztatta elhagyni a tavernát arra, amerről jöttek. Visszafelé talákozott egy rejtélyes, déli (talán kushita), maszkos emberrel (képen), aki parancsolgatott a zsoldosoknak. Szerencsére a fekete alak nem ismerte fel, így Hadid, tárgylistája között Cerventesszel minden probléma nélkül kijutott. Az álcája annyira jó volt, hogy még a közelben ólálkodó Narthus sem ismerte meg és nagy megleptést okozott a gyáva aquilónnak, amikor a nomád Osan rejtekhelyéhez ment.

Osannal megbeszélték a történteket és eltervezték, hogy egy egész napos rejtőzködés (és pihenés) után, megfigyelés alá helyezik Khalim tavernáját. Felmerült, hogy esetleg a taverna alatt titkos járatok össze lehetnek kapcsolva a város alatti, egykoron épült, ősi város csatorna-rendszerével, ahol a helyi Bel templom is lehet. Estére több információval lett gazdagabb a társulat:

- Reggel megjelent a taverna vezetője, Abu Khalim (képen), aki láthatóan kapcsolatban volt Sabihával.

- A délután folyamán feltűnt Sabiha és maszkos segítője, együtt elindultak a tavernából a palota irányába, röviddel ezután egyedül shemita nő tért vissza. Cervantesnek egyedül szinte képtelenség volt követnie őket.

- Máskor is feltűnt a rejtélyes ember, miután elpárolgott egy közeli épületegyüttes mögött, látták kijönni Khalim tavernájából.

- Osan informálódott Khalimról, és megtudta, hogy a tulajdonos ezüst-lótusz keltette álmokat árul a tavernájában (a szerencsejáték és drága szajhák mellett). Hadid hallott már a ritka növényről, aminek csupán két előfordulási helyét ismerik: Styx forrása és egy shemita város, Baalur.

Másnap felváltva követték Sabihát és társát, akik ismét a palota irányába indultak el a tavernából. Elhaladtak a palota falainak árnyékában, majd a dél-nyugati saroknál elváltak. Éppen Hadid követte őket figyelemmel, a Jarafi nomád pedig inkább Sabiha ismeretlen társát követte tovább, aki a nemesi házak alkotta negyed felé folytatta útját. A maszkos alak több kerülő után, minden akadály nélkül betért egy hatalmas nemesi házba. A csapat nem messze bevárta egymást, Osan tudomása szerint az épület Melik kán háza, aki legutolsó információi szerint a helyi turáni hadsereg vezetője volt. Néhány perc elteltével a maszkos alak ismét megjelent és visszatért Khalim tavernájába. Végig követték a kutyát.

A történtek után arra az elhatározásra jutottak, hogy elkapják Sabiha társát és kihallgatják. Az éjszaka meg is hozta a lehetőséget, a maszkos alakot követték a nyomornegyed felé, majd amikor az észrevette őket és menekülni próbált, négyen bekerítették és megtámadták. A harc gyors volt és halálos, a mérgekkel megkent kardokkal kűzdő feketét nem sikerült élve elfogniuk. A tetem kifosztását darfari kannibálok zavarták meg, akik nem vették észre a közelben rejtőzködő csapatot, így továbbhaladtak gyanútlan prédára vadászni. Ezután, még éjjel megközelítették Melik kán házát, de a valószínütlen időpont miatt inkább letettek arról, hogy a maszkos alak álcájában Cervantes megpróbáljon behatolni.

Visszatértek Khalim fogadójához, ahol Cervantes, Hadid támogatásával megpróbálkozott a fekete álcájában behatolni a pincébe, de meglepetésükre szinte azonnal lebuktak. Cervantest két zsoldos elkezdte lekísérni a pincébe, de amikor a zingarai éles érzékeivel meghallotta a rejtett járatokban haladó zsoldosokat, inkább a menekülés mellett döntött. Megölte a két shamitát, majd megpróbált visszamenni az utcára. Több zsoldos és a már korábban megismert, hatalmas kocsmáros várta őt a raktár ajtajánál egy hatalmas kétkezes baltával. Hadid is becsatlakozott a harcba, és miután két masszív sebbel elintézte a turáni veteránt, megnyílt előttük az út a menekülésre. Osan városszéli rejtekhelyén rendezték soraikat...

Death in Khemi - Conan RPG

Logan, Demetrio, Zurriago és Aiia, a Khajar-oázist elhagyva, Vazares javaslatára csatlakoztak egy shemita kereskedő, Jazarn karavánjához. Az utazás Khemibe majdnem három dekádig tartott. Vazares még néhány napi járóföldre a várostól elbúcsúzott a csapattól. Az öreg Mitra-pap a Styx-en átkelve vissza szándékozott térni Shembe, az Asgaluni Mitra templomba; megígérte, hogy mindenkit örömmel fog látni bármikor.

Amikor elérték Khemit, a várostól délre letáboroztak, majd Jazarn kíséretében ellátogattak a zsúfolt bazár-szigetre, ahol a helyi papság a külhoniakkal folytatott kereskedelmet. Az ősi város többi részébe csak különleges engedéllyel léphettek be az idegenek. Jazarnt elkísérték a Kígyófej fogadóba, hátha hallanak valamit Mitáról vagy Sebak Methről. Röviddel a shemita elvegyülése után egy ismerős alak bukkant fel: Thotra-ak-Mekri. A stygiai melegen üdvözölte barátait és próbált válaszolni kérdéseikre, amelyekből a következők derültek ki:

- Valójában ő Sebak Meth embere (orgyilkosa?), akinek, miután gazdájával és az egész nemesi családdal együtt gyorsan el kellett hagyniuk Luxurt, az volt a feladata, hogy megtalálja az elrabolt Nakhanam Hatep-et. Shem déli részén kutatott nyomok után; mikor felhagyott a kereséssel csatlakozott egy Stygiába tartó karavánhoz Shushan-ban. A sors fintora, hogy a karavánt feltehetően a Fekete Skorpiók támadták meg és talált rá ezáltal az elhagyatott Ishiti templomra, ahol Hatep raboskodott (lásd Children of Ishiti).

- Sebak Meth feladata lett volna a Hatep által küldött rabszolgákat (karaktereket) a lehető legészrevétlenebbül eltüntetni Khemiből. Hatep külön kérése volt, hogy ne öljék meg vagy ne áldozzák fel azokat, akik segítettek neki.

- Sebak Meth nagyjából két dekáddal korábban Mitával tért vissza egy (állítása szerint) nomád táborból. Néhány napra rá, mikor Mita teljesen felépült, Thotra szerint egymásba szerettek és összeházasodtak. A nemes előző felesége nemrég kétes körülmények között távozott az élők sorából.

Thotra ezután megkérdezte a barátaitól, hogy mi történt velük, hogyan sikerült végül elérniük Khemit. A csapat elmesélt majdnem mindent, Logan nyomatékosan kihagyta a Hatep ellen tett bosszúállási kísérletet. Thotra a shemita Jazarn nevének említése kapcsán célzást tett arra, hogy valószínűleg a kereskedő el lesz tüntetve a föld színéről. A csapat néhány tagja, de elsősorban Logan, erősen kételkedett a Sebak Meth és Mita közötti házasság tisztaságában, ezért talákozót javasolt, amit Thotra készséggel megszervezett. Beszélni akartak a vendhyai társukkal. Voltak persze olyan hangok is, amik nemes egyszerűséggel pénzéhes szajhának nevezték Mitát.

Thotra gyorsan fordult egyet, így a találkozóra hamar, még az éjjel sok kerülhetett. Sebak Meth a bazár-sziget egyik világítótornyaként működő házában készült fogadni őket. Amikor egy szolgáló, több katona jelenlétében felkísére őket az emeletre, a vendégek orrát olyan bódító illat csapta meg, amihez hasonlót a luxuri Derketo templomban éreztek. Logan felháborodva kicsörtetett és közölte a szolgálóval, hogy jöjjön le a nemes a földszinti hallba. A többiek egy emberként követték a barbárt. Rövid várakozás után a szolgáló közölte, hogy Sebak Meth nem kívánja fogadni őket és azonnal távozzanak a házból. Demetrio még tett egy próbát Thotránál, de a vanír harcosnak be voltak dugulva a fülei, így totálisan félreértette amit a barátjuk javasolt. Kint Logan még Mitát szólítva kétszer is elbődült, de a tornyot védő íjászok gyors távozásra szólították fel a társaságot, akik ezután ellátogattak a sziget másik fogadójába, a Lila Pontyba, ahol nyugovóra tértek.

A fogadóban egy teljes napig várakoztak, hátha Mita megjelenik, vagy valamilyen jelet küld nekik, de nem történt semmi. Mikor újra felmerült Jazarn neve, úgy döntöttek visszamennek a partra, megnézni, hogy minden rendben van-e. A karavánra nem, de a tábor hűlt helyén harc nyomaira bukkantak. Mikor három tucat katona közelített feléjük, harckocsikkal, íjászokkal, rádöbbentek, hogy mindenféle kereskedelmi vagy nagyköveti engedély nélkül tették a lábukat Stygia földjére, tálcán kínálva a törvényes okot ellenségeiknek (vagy magának Sebak Methnek?), hogy elkapják őket. A csapat gyorsan szétszóródott, többségük a vízbe menekült és eltűnt a katonák elől. Távolról döbbenve szemlélték, hogy röviddel a menekülésük után már több száz katona kereste őket, két mérföld hosszan felégették a partmenti növényezetet, egy halászfaluval együtt; minden bazár-szigetet elhagyó hajót pedig két stygiai gálya tartóztatott fel és vizsgált át tüzetesen. A bazár-szigeten sűrű sorokban figyelték a partot és ellenőriztek mindenkit az utcákon. Úgy tűnt, nagyhatalmú ellenségük biztosra akart menni. Látva a helyzet kilátástalanságát, Logan, Demetrio, Zurriago és Aiia úgy döntöttek, hogy egy délebbi halászfaluból elkötnek egy nagyobb csónakot, majd egy hatalmas kerülővel megpróbálnak eljutni Shembe, magára hagyva Mitát, akit ezzel a cselekedetükkel gyakorlatilag a halálba taszítottak.

Több, mint egy nap evezés után érték el a Styx északi partját. Shemben eljutottak Asgalunba, meglátogatták Vazarest, aki puha ágyakkal, élelemmel és erős vörösbörral kínálta őket. Néhány napot itt töltöttek, kipihenték a sötét stygiai kalandjaikat, majd elhatározták, hogy észak felé folytatják útjukat...

Ezzel lezárult (Cromra mondom, tényleg!) a Stygiát közelebbről bemutató kalandsorozat. Sajnos egy fatális félreértés és a Mitát formáló játékos gyakorlatilag jelen nem léte kissé érdekes mederbe terelte az eseményeket. Sok információ is rejtve maradt. Igény esetén összefoglalom a lényeget. A nyolc játékülés alatt folyamatosan erős Dark Sun hangulatom volt (remélem Nektek is), tehát kéretik nem meglepődni majd, ha valamikor a közeljövőben Rolemaster Standard System könyvekkel tesztelném az asztalok teherbíró képességét... :)

The Jewel of Khadim Bey part II. - Conan RPG

Három nappal a Részeg Zsoldos fogadóban törtenének után Cervantes (Zsolt) és Narthus (Mihály) - mint jelenlévő játékosok - ismét találkoztak egymással. Történt ugyanis, hogy tapasztalt városi emberekhez méltó módon ők estek fogságba a leghamarabb. Szerencséjükre (?) nem turáni katonákba, hanem a Zamboulát körülvevő forró sivatagban fosztogató zuagír nomádokba botlottak. A játék kezdetekor egy népes nomád törzs táborának határában levert vastag karókhoz voltak kikötözve egy kushita társaságában. Rövid szóváltás után a két, magát "becsületes kereskedőnek" valló fogoly megtudta a harcos kinézetű hatalmas feketétől, hogy Nokumbának hívják és egy napja kapták el, miközben egy Sarat nevezetű áruló kutya zarmorai tolvajra vadászott, aki átverte (lásd Night of the Jackal eseményei).

Kis idő elteltével nomádok jöttek Nokumbáért, majd egy erős koponyára mért ütés után elvitték a központi sátor felé. Röviddel utána hasonló állapotban követte őket Narthus és Cervantes is, egészen a törzsfőnök sártába, ahol letérdeltették őket. A két kereskedő - későbbi dalra fakadásukat elősegítendő - szem- és fültanúja lehetett Nokumba vallatásának. Egy öreg zuagír, vélhetően a törzs vezére, a saját lánya holléte után érdeklődött az összevert kushiától, aki némasággal válaszolt, mire a sátor sötétjéből kibontakozott egy még öregebb alak, kezében egy láncon függő medallionnal, amivel valamiféle bűbájt borított az engedetlen fogoly elméjére. A kérdés megismétlésére a kushita, mozdulatlanul, távolba meredő tekintettel elárulta, hogy a zuagír lánya, Jamila, meghalt. Feláldozták (húsát elfogyasztották) egy Diomedes Azamat nevű kothival együtt. A zuagír vezér behívott két őrt, majd közölte velük, hogy napfelkeltekor vágják ki a kushita szemhéjját és eresszék szabadon a sivatagban. Ezután a két másik fogja felé fordult... Kérdeznie sem kellett, mert ők azonnal dalolni kezdtek (lásd előző rész eseményei).

Az elhangzottak után végre bemutatkozott a nomád vezér: Muleh Al Jafari, a Jafari törzs feje volt, aki minden mellébeszélés nélkül elmondta, hogy őt is az a bizonyos Nebhtu szeme érdekli. Látva Narthus bosszúszomját, az ékkő megszerzéséért cserébe ígért szabadságuk mellett az őket átverő Gambát is tálcán ígérte nekik. Feladatuk az lenne, hogy egyik emberével (Hadid) visszamennek Zamboulába és megkaparintják a követ. A kő átadása nélkül nem fogják engedni, hogy élve elhagyják a város körüli sivatagot.

Az este maradékában Narthus és Cervantes embertelen módon berúgott és ordibálva, túlzásokkal fűszerezve mesélték el egymásnak eddigi életüket. Hajnalban, a tevékkel érkező Hadid, indulásra ösztökélve felrúgta őket. Zamboula felé vezető útjukon, egy pihenőnél a nomád elmesélte nekik, hogy mi történt velük és miért pont őt küldte velük a törzsük vezére: három nappal ezelőtt, amikor négy társával együtt betértek a zamboulai piacra, felbukkant egy Sabiha nevű tolvajnő, és egy ismerős történetet tárt eléjük. A gyors meggazdagodás lehetőségét látva, elfogadták a shemita nő ajánlatát és ellátogattak az ősi romokhoz, megölték az ott rejtőzködő tolvajokat (akik meglepetésükre turáni katonák voltak egy leopárd kíséretében), viszont sehol nem találták a követ, így csak a tolvajnő áruló társa, Osan fejével tértek vissza Zamboulába, ahol tőrbecsalták és levágták őket. Hadid a romoknál elszenvedett sérülési miatt távolról figyelte az eseményeket, és amikor Hassan Sadi (képen) és martalócai rárontottak, majd levágták a társait, gyorsan elmenekült és visszatért a Jafariak táborába. Röviddel ezután elterjedt a hír, hogy a kő elrablása és a nomádok halálához egy szedetvetett, ötfős csapatnak lehet köze, akik menekülni próbálnak a városból...

A csapat estére érkezett meg Zamboulába, ahol betértek Aram Baksh házába. A hangos, részegekkel és szajhákkal zsúfolt ivóban Sabiha után érdeklődtek, de csak annyit tudtak meg, hogy a tolvajnőt az öröm-negyedben szokták látni. Hadid, miután meggyőződött arról, hogy a társai nem elsősorban a saját menekülésüket tervezik, hanem a nőt keresik, átadott nekik egy tekercstartót, amiben egy turáni királyi pecséttel ellátott levél volt. Elárulta, hogy a levelet Osannál találta:

Fenség! Biztossá vált, hogy a zamboulai helyzet nagyon aggasztó. Egyedül a stygiai N. helyzete tűnik biztonságosnak. A nemesek kiléte még ismeretlen számomra, több időre van szükségem. Problémát jelenthet, hogy elmúlt éjjel tolvajok törtek be a béghez és lopták el fényes birodalmának egyik kincsét. Kérem fontolja meg ismét a bég leváltását... Várom további utasításait. Hű alattvalód, Osan Kadri

A shemita nyelven írodott levél áttanulmányozása után Hadid (kis unszolásra) azt is kibökte, hogy Osan életben van, mert miután városban Hassan Sadi levágta a társait, ő gyorsan visszament a romokhoz és megmentette a turáni életét (akit a különös levél miatt csak látszólag ölt meg, miközben egy másik turáni fejet vágott le, amikor társai mással voltak elfoglalva). Osant visszahozta a városba és a kérésére elrejtette őt. Csak ezután tért vissza a Jafarikhoz. A csapat nyomban Osan meglátogatása mellett döntött, akivel egy kis városszéli vályogházban találkoztak. Osan (képen), miután meggyőződött róla, hogy céljai bizonyos mértékig megegyeznek a látogatóéival, elmesélte a nekik, hogy ő valójában Yezdigerd (Turán uralkodójának) embere és egyenlőre ismeretlen, ármánykodó nemesek felkutatása céljából küldték Zamboulába (közvetett módon Jungir kán, a helyi uralkodó kérésére). A rebellis nemesek szinte biztos, hogy értesültek valahogy az érkezéséről, mert olyanmód próbálták eltakarítani az útjukból, hogy annak ne legyen visszavezethető nyoma (talán a Nefartari ékkövének ellopása is csak egy kitalált vagy megrendezett dolog volt). Mindenesetre a kulcs Sabiha, őt kell megtalálni, hiszen ő bízta meg a karaktereket először és a nomádokat másodszor. Muleh Al Jarafi és a különös medallion említésére Osan még borulátóbb lett. A különös ékszerben Salima medálját vélte felismerni, amelyet tudomása szerint egy bizonyos Diomedes Azamatnál láttak utoljára (aki mellesleg Zamboulai kán urának jobbkeze volt). A medál egy különös ékszer, a legenda szerint a káoszba fulladt Koth első királynőjének tulajdona volt, aki békét teremtett az acsarkodó nemesek között, megszűntette a szomszédos hatalmakkal a háborúskodást és felvirágoztatta az országot. Osan igen veszélyesnek vélte, hogy a medallion egy erős zuagír törzs vezérének közvetlen közelében bukkant fel ismét. A turáni szerint hamarosan, amint Muleh rádöbben az ékszerben rejlő lehetőségekre és a törzs öreg bölcse feltárja azokat, óriási problémát fognak okozni a sivatagi rabló nomád hordák...


Miután elhagyták Osan házát, hét darfari kannibál ronott rájuk a kietlen éjszakai utcákon. A meglepetésszerű támadásban majdnem életüket vesztették, de végül levágták és megfutamították támadóikat (három darfari menekült el). Ezután megnéztek még négy másik fogadót a környéken de egyikben sem tudtak új információt szerezni Sabiháról. Ezek közül az első fogadó a korábban már megismert Részeg Zsoldos volt, ahol meglepetésükre már új tulajdonos vezette az ivót. A biztosnág kedvéért azért betörtek hozzá és megfosztották kis vagyonától a fogadóst (a békés kereskedők). A negyedik fogadóban nyugovóra tértek.

Reggel a karavánszerájban, a piacnál, és az öröm-nyegyedben folytatták Sabiha keresését. A zsúfolt piacon Cervantesnek feltűnt, hogy egy sötét, csukjás alak követi figyelemmel őket a tér különböző pontjairól nyíló, árnyékos sikátorokból. Narthussal összefogva megpróbálták elkapni a gyanús alakot, de az hosszas üldözés után eltűnt. A délután folyamán, folyamatos kérdezősködés eredményeképpen egy helyi koldustól megtudják, hogy Sabihát tegnap Kalim tavernájából látták kijönni. Rögvest betértek a tavernába, mely inkább egy hatalmas sátor alatt meghúzódó bűnbarlang volt. Nagyobb fegyvereik letétele után nyomban örömlányok próbálták elcsábítani őket. Mikor a kocsmárostól érdeklődtek Sabiha felől, kis idő és több gyanús pillantás után egy szajha, két őr kíséretbében levezette a csapatot egy szűk pincébe, ahol erős bódító illat terjengett, több csukott ajtó mögül pedig kéjvágyó hangok szivárogtak ki. Cervantes érszrevette, hogy furcsa módon az összes ajtóra kívülről vannak felszerelve a reteszek. Rögtön bevezették a csoportot balra az első szobába, majd hirtelen rájukvágták az ajtót. Ugyanekkor egy szemközi falból kinyíló, faliszőnyeggel takart rejtekajtó mögül felfegyverkezett pelishtim zsoldosok rontottak rájuk, félreérthetetlen szándékkal...

The Jewel of Khadim Bey part I. - Conan RPG

Zamboula egyik zsúfolt piacán kezdődő történetnek öt, laza szövetségben álló résztvevője volt. Túlságosan is laza... (lásd késöbb):

Cervantes (Zsolt) - Zingarai "békés kereskedő", a csapat esze 1.
Gamba (Gábor) - Kushita vadász
Jebal (Thirlen) - Pikt tolvaj
Narthus (Mihály) - Gyáva aquilón mocskos féreg, a csapat esze 2.
Shailm (András) - Shemita nomád kutya

A laza szövetség a közeli shemita Akhlat városában köttetett, mikor kockázás közben egy részeg helyiből kiszedték, hogy Zamboula uralkodójának első felesége, a stygiai Nefartari tulajdonában van egy legendás, Nebthu szemeként emlegetett ékkő. Az ember túl részegnek bizonyult ahhoz, hogy hazudjon, megerősítéséppen pedig elárúlta az is, hogy másfél évig szolgált a zamboulai palotában.

Gyorsan, egy karavánhoz hozzácsapódva átmentek a városba, ahol hajnalban, egy zsúfolt piacon shemita zsoldosokkal támogatott turáni katonák meglepetésszerűen az ellenőrzésük alá vonták a területet. A helyi erők nem túl kíméletesen kikérdeztek és átkutattak mindenkit. Az akadékoskodókat véresre verték, megalázták, de voltak akiket elvittek és voltak akik meg is haltak. A katonákat a turáni őrök kapitánya, Hassan Sadi vezette. Az ötfős csapatból Cervantes és Gamba járt a legrosszabbúl, de a piktben is erős bosszúszomjat ébresztett a hatalmával jelentősen visszaélő turáni kapitány. A csapat a helyiek súgdolózásából hamar értesült arról a rosszhírről, hogy a követ, amiért idejöttek, az éjjel a palotából ellopta két tolvaj. Néhányan még látni is vélték őket a falakon, többek szerint egyikük egy nő volt.

Rövid tanácskozás után a karavánjuk vezetője által is ajánlott, Részeg Zsoldos fogadóban kötöttek ki, ahol a tulajdonost faggatták a helyi lehetőségekről. aki megemlítette, hogy ha a tolvajok egyike valóban nő volt, akkor szerinte az csak Sabiha lehetett, az ismert zamboulai mestertolvaj. A csapat ezután lepihent, mivel az éjszaka nagyrészében utaztak, így rájuk fért némi alvás. Mire délutánra felébredtek, a bereteszelt ajtók ellenére egy csukjás-köpenyes nő tartózkodott a szobájukban, aki nem volt más, mint az emlegetett tolvajnő. Sabiha (képen) egy ajánlattal érkezett az idegenekhez, szavai szerint semmi köze nem volt a fogadóshoz, még a piacon figyelt fel rájuk és követte őket. Sabiha elárulta, hogy ő volt annak a két embernek egy egyike, aki ellopta a követ a bég palotájából, de társa, Osan, átverte és megölte. Csodával határos módon viszont túlélte a halálos döfést és Osan minden bizonnyal halottnak hiszi. Sabiha ajánlata a következő volt: ő tudja hol van jelenleg Osan, hozzák el neki a fejét az ellopott kővel együtt, és egyenlő arányaban, hatfelé osztoznak. Sabiha a sérülései miatt nem menne a csapattal, nem élne túl egy sivatagi utazást.

Több bizalmat firtató kérdés után a csapat végül úgy döntött, hogy elfogadja az ajánlatot. Viszont miután Sabiha közölte hova kellene menni, Shalim úgy döntött, hogy végez a nővel. Cervantes és a gyáva Narthus is hasonló szándékkal váltottak egymással több pillantást. Azonban az összhang hiánya miatt, mire Shailm előrántotta volna fegyverét, addigra Sabiha egy villámgyors mozdulattal leszúrta a mocskos áruló nomádot. Ezután Natrus és Cervantes hezitálni kezdtek, meglepte őket a nő gyorsasága és halálos pontossága. A két barbárnak értelmetlennek tűntek a tolvajok ravasz cselekedetei és szóváltásai, ezért harca készen várakoztak. Mikor Narthus ráugrott Cervantesre, hogy Sabihát összezavarják, Gamba beledöfte a lándzsáját az aquilónba. A színjáték egészen odáig folytatódott, amíg Sabiha le nem terítette Nathust és Cervantest is. Mikor megpróbált végezni a két barbárral is, megsérült és inkább a menekülés mellett döntött.

A két barbár ezután a távozás mellett döntött, de amíg a pikt elment a lovakért, a kushita lándzsájával kivégezte és kifosztotta a méregtől megbénult Narthust és Cervantest. Ezután a pikt következett volna de vadember résen volt és Gamba inkább eltűnt. Ezután a csapat (különböző módon túlélve a halálos sérüléseket) három részre szakadva távozott Zamboulából. Gamba és Cervantes egyedül, Jebal, Narthus és Shailm pedig együtt folytatták útjukat...

Demons of the Desert - Conan RPG

Demetrio, Logan és Zurriago több napja a sivatagban haladtak, nyugati irányban, Khemi felé. Magasan felettük egy magányos dögevő kőrözött már két napja. Amikor kiitták vizestömlőjükből az utolsó cseppeket, néhány órás keresés után találtak egy hatalmas barkán lábánál meghúzódó vízlelőhelyet, majd kis pihenő után folytatták a kimerítő utazást. Napnyugtakor Demetrio észrevette, hogy a keselyű dél-nyugati irányban elrepült és leszállt egy messzi homokdűne mögé. Követték az irányát, és mire teljesen besötétedett, megtalálták a dögevő célját: dűnék övezte kisebb völgy alján egy kifosztott és lemészárolt karaván romjai hevertek szanaszét. A több napos hullákon dögkeselyűk lakmároztak, akik közeledésükre gyáván odébbrepültek. A három összetört ketreckocsi látványa hamar meggyőzte őket arról, hogy ez az ő rabszolgaszállító karavánjuk volt. Nyomokat, vizet és fegyvereket keresve megvizsgálták a csatateret: a halottak mind kifosztott katonák voltak, a támadók nyomai pedig mintha eltűntek volna a harc helyszínén kívül. Logan felfigyelt az egyik ketreckocsi körül található friss keselyűnyomokra. Társai segítégével a romhalmaz alá néztek, ahol meglepetésükre egy shemita túlélőt találtak. A rabszolgának több csontja is eltörött, láthatóan belső vérzései is voltak, a halálán volt. Logan és Demetrio adott a shemitának egy kis vizet és kikérdezték arról, ami azóta történt, hogy a sivatagban hagyták őket meghalni Luxur mellett:

Azon az estén, amikor megpróbáltak kitörni a ketrecből és a hájas Holtet meg a katonák leterítettek mindenkit, aki a harmadik ketrecben volt, a rabszolgakereskedő Sneferu utasította a fegyverforgatókat, hogy a két nő kivételével végezzenek mindenkivel. A shemita a saját szemével látta, ahogyan a vérszomjas Holtet félkézzel kitörte az egyik fekvő ember nyakát. Egy másik hopeses katona pedig elővette a tőrét, hogy végezzen a többiekkel. Ekkor észrevette, hogy az egyik embert nem ölte meg, csak úgy tett, mintha elvágta volna a fekvő torkát. Szerencsére addigra a katonák, Sneferu és Holtet már a két nő megmentésével voltak elfoglalva. Több nappal ezután a karaván befutott a Khajar-oázisba, ahol felbukkant egy sötétképű zsoldosokkal körbevett shemita kereskedő, aki meg akarta vásárolni Aiiát, és ezer ezüstöt ajánlott érte, de Sneferu nem adta el a tulajdonát. A shemita, akit Alimaarnak hívtak, feldühödve távozott a zsoldosaival. Az oázisban feltöltötték a készleteiket, majd kora reggel tovább indultak nyugat felé. A következő éjszaka, egy homokviharban, megtámadták a karavánt. Alig lehetett látni valamit, de a haldokló shemita szerint a sivatag démonai rontottak rá a karavánra és gyilkoltak le mindenkit...

Rövid megbeszélés után egyezség született: megkeresik a közelben található Khajar-oázist és a shemita Alimaart (a képen), hátha van valami köze az eseményekhez (főleg ha Aiiát ötszörös áron akarta megvenni). Az oázist estére érték el. Minden gond nélkül átjutottak a stygiai katonák és írnokok hálóján, majd Demetrio zsoldos munkát keresve meglátogatta Alimaart, akiről kiderült, hogy ékszerekkel kereskedik és jelentős számú zsoldos csapatot tud maga mellett. Utána Logan nyíltan Aiiáról kérdezősködött az árusnál, de az láthatóan a képükbe hazudott. További aggasztó jel volt, hogy az ékszerek között a kimmériai észrevett egy ezüst medalliont, amin Aiia tetoválásaihoz nagyon hasonló vésetek voltak láthatók. Ezután közeli rablóbandákról kezdtek érdeklődni a helyi ivóban, de konkrétumokkal nem tudtak szolgálni, a homokviharban történő támadásra pedig hitetlenkedéssel reagáltak a helyiek. A csapat ezután a maradás és Alimaar megfigyelése mellett döntött. Nem is kellett sokáig várni mire gyanús esemény történt: a kereskedő sátra melletti sötétből egy rongyokba öltözött alak bukkant fel és ment be minden szó és jel nélkül a shemitához. Néhány percen belül már egy kisebb karaván készült indulásra az éjszakában, miközben a kereskedőt meglátogató gyanús alak ugyanolyan gyorsan eltűnt az éjszakában, mint ahogyan korábban érkezett.

Követték az oázist dél felé elhagyó karaván nyomait; utazással telt a teljes nap és besötétedett mire elértek egy ősi romváros maradványaival tarkított völgyet, amely nomádok táborhelyéül szolgált. Alimmar hat zsoldosával együtt bement a legnagyobbnak látszó központi sátorba, majd röviddel utána egy összecsavart szőnyeggel távozott onnan. A megfigyelésük során észrevették, hogy a tábor szélén található oszlopok romjainál voltak kikötözve a kifosztott rabszolgakaraván tagjai; itt volt a hájas Holtet, Vazares és Sneferu is, tucatnyi másik fogollyal együtt. Mikor Alimaar és zsoldosai elindultak visszafelé, a csapat azonnal követni kezdte a karavánjukat, hogy az első adandó alkalommal, a táborhelytől hallótávolságon kívül megtámadják a shemita kutyákat. Útközben hátborzongató sikoltást hallottak a nomádok tábora felől. Alimar karavánjára egyszűen rárontottak, Demetrio hatalmas csapása alatt a zsoldosai védelmébe igyekvő gyáva kereskedő összeesett, majd rövid patthelyzet alakult ki az egymást zsaroló és fenyegető harcosok között. Végül a shemiták jöttek ki rosszabbul a helyzetből: elvesztettek egy tevét, két szablyát és Aiiát, Alimaar pedig magatehetetlenül, a saját kiontott vérében hevert a homokban.

Aiiát magához térítették, aki nagyon kába volt, elmondása szerint valami ezüstszínű port lélegeztettek be vele. A Khajar-óázis eseményeiről csak homályos emlékei voltak, gyarkan leütötték őket Mitával együtt. A nomádok táborában egy sátorban tért magához, amivel kapcsolatban két fontos dologot árult el: a nomádok valami ismeretlen nyelven beszéltek, ami talán hasonlít a stygiaira és a törzs vélhető főnöke a sámánnal együtt gyakran emlegették Sebak Meth és Ramsdeth Natok nevét. Hosszabb tanakodás és megfigyelés után, miközben tanúi lehettek az egyik fogoly borzalmas feláldozásának, a békés látogatás mellett döntöttek. Logan és Demetrio bementek a táborba, ajándékként egy tevét adtak a nomádok vezetőjének Setemnek, aki a sátrába inviltálta őket kereskedni. Jelen volt a törzs öreg sámánja, Yamanu is. Setem csak néhány szót beszélt shemita nyelvjárással, mutogatással és képletes beszéddel próbálták megérteni egymást. Nem tűntek démonoknak. A foglyaikat először nem voltak hajlandóak elcserélni, de a hosszabb alkudozás végül meghozta az eredményét: egy második tevéért becserélhették az öreg Mitra-papot. Utána Mitáról kérdezősködtek és megtudták, hogy Sebak Meth járt itt valamikor és magával vitte a vendhyait, Setem szerint asszonynak. Indulásuk előtt, Vazares kiszabadításánál Holtet és Sneferu is magukból teljesen kivetkőzve könyörögtek Logannak és Demetriónak, hogy mentsék meg őket ezektől az ördögöktől, de szavaik siket fülekre találtak. Demetrio mindeközben megtalálta az elveszettnek hitt medallionját az egyik katona nyakában, amit gyorsan, és Setem legnagyobb örömére becserélt egy újabb tevére. Immáron három tevétől megszabadulva visszatértek a Khajar-oázis közelébe, ahol Vazares segített nekik élelemhez és vízhez jutni, majd folytatták az utazásukat Khemi felé, miközben néhány megválaszolatlan kérdésre próbáltak magyarázatot találni: Miért akart fizetni egy shemita kereskedő Aiiáért ezer ezüstöt? Ki volt és mi volt a célja annak a katonának, aki megmentette őket? Mit akar és miért vitte el Mitát Sebak Meth, Nakhaman Hatep állítólagos barátja?
Talán a sötét Khemiben megtalálják a válaszokat...

Revenge on Hatep - Conan RPG

A rabszolgákat szállító karaván az indulását követő napon eltávolodott a Luxurtól nyugatra húzódó lapos hegyvonulattól, majd Khemi felé vette az irányt. Hatep egykori segítői (Aiia, Mita, Lon Logan és Demetrio) megismerkedtek az acélketreces kocsi maradék két tagjával: egy szótlan zamoraival (Vili) és egy hybóriaival. Röviddel ezután, Mita kivételével (aki közülük a legtöbb sebet viselte magán) megpróbáltak Demetrio vezetésével kitörni a kocsiból, de nem tudták szétfeszíteni a vastag acélrudakat. Második próbálkozásukra már felfigyeltek az őrök, és hívták a karaván rabszolgahajcsárját, egy Holtet névre hallgató hájas óriást. A hatalmas stygiai puszta jelenléte elég volt arra, hogy lecsillapítsa a rabszolgák többségét, de Logan inkább leköpte. Fenyegető jelzések és gúnyos röhögés után a karaván folytatta útját, de amikor a karakterek továbbra sem bírtak magukkal - elsősorban a bosszúra szomjazó Logan és Demetrio - megjelent a kereskedő és tudatta a szállítmányaival, hogy ha nem nyugodnak le, akkor nem jutnak el Khemibe. Az eddig szótlan zamorai ekkor halkan azt ajánlotta sorstársainak, hogy ha éjjel próbálkoznak, ő is segíteni fog. A ketrec fogjai így estére összpontosították erejüket, de mire lement a nap, a homoksivatag pokoli forrosága sok erőt kiszívott belőlük: Mita és a hyboriai öntudatlanul felküdtek a ketrecben, többiek pedig totálisan kimerülve próbálták összeszedni magukat. Mikor végre letáboroztak és fáradtságuk kissé enyhülni kezdett, nyilvánvalóvá vált, hogy az amúgy is szűkös vízosztásból fenytési okból kimaradnak, Logan megpróbált kárt tenni a kocsiban az egyik kerék rugdalásával. Ezt látva a kereskedőnek elege lett és kiadta az utasítást az íjászainak, hogy végezzenek barbár kutyával. Erre Logan felkapta az ájult hyboriai rabszolgatársuk testét, fedezéket keresve mögötte. Véres mészárlás kezdődött, és amikor a kereskedő észlete, hogy a ketrec rabszolgái összedolgoznak, ráadásul a zamorai egy megkaparintott nyírvesszővel a hatalmas lakatot próbálja kinyitni, nyomban a ketrechez küldte Holtetet és a hopest forgató harcosait is. Egy perc alatt lemészároltak mindenkit; egyedül Aiianak sikerült kijutnia a ketrecből, miután lefeszítette a lakatot egy elkobzott hopessel, de Holtet elkapta és acél kezeivel összeroppantotta...

Logan és Demetrio hajnalban ébredtek a csata helyszínén, a halál torkából vergődtek vissza. A hyboriai és a szótlan zamorai feküdt mellettük, utóbbiban még pislákolt egy kis szikrányi élet. A halott hybóriai és saját ágyékötőikkel elszorították saját és a zamorai vérző sebeit, majd felmérték kilátástalan helyzetüket: másfél napi járóföldre voltak Luxurtól, végeláthatatlan homoksivatagban, víz, élelem és ruha nélkül, ahol rövidesen hajnalodni fog, ami égető forroságot és halálos kimerültséget hozhat magával. Mitának és Aiiának a karavánnal együtt nyoma veszett. Logan emlékezett még egy Hatepnél látott térképre, ami szerint innen északra található egy folyó, amit még déli forróság előtt elérhetnek. A zamorai viszont az első lépéseknél összeesett a vízhiánytól; őt Demetrio cipelte tovább, miközben Logan kemény tempót diktált a dűnék gerincén. Napfelkelte után érték el a keskeny folyót, közben a vízmenti ritkás növényzet megjelenésekor lédús kaktuszokkal oltották szomjukat, amire a zamorai szerencsére összeszedte magát. A folyónál nagy stygiai krokodilok várták őket, de Demetriót hátrahagyva Logan és a zamorai tudott némi vízhez jutni, amiből utána vittek a rőthajú vanírnak is. Ezután egy árnyékos helyen letáboroztak, megbeszélték a további terveket és célokat: Logant még mindig fűtötte a bosszú, Demetrio megemlítette, hogy esetleg Aiia és Mita után kellene inkább menni, amíg még lehet, a zamorai pedig elárulta, hogy neki északon lenne dolga, Zamorában, de egy ideig örömmel velük tartana, mondjuk ameddig megtalálják és megölik a rabszolgatartójukat. Demetrio kérdésére a zamori bemutatkozott nekik és amikor meghallotta, hogy Zurriagónak hívják, egyből eszébe jutott a kordavai aréna híres, ostorral halálos táncot járó gladiátora. A kimmériai nyomban készített neki egy ostort. Pihenés közben Logan és Zurriago erősen belázasodtak, belső fájdalmakat kezdtek érezni. Gyanították, hogy a víztől lehetnek rosszúl, mint régebben Demetrio is, ezért gyorsan gyógyhatású növényeket kezdtek keresni, amikkel estére meggyógyították magukat. Éjjel továbbmentek észak felé, ahol az első útjutba akadó halászfalut a zamorai társuk rögvest megkönnyítette néhány fontosabb dologtól: ruhákat, élelmet, tőröket, evezőket és vizestömlőket lopott. Még hajnal előtt Luxur felé vették az irány. Napközben egy kifeszített lepel alatt pihentek egy nagy homokdűne szélárnyékos oldalán. Logan a másik társának is készített fegyvert: tőrből és az evezőből lándzsát fabrikált Demetrio kezébe.

Másnap estére a csapat elérte Luxur városát, ahol a Logan által ismert rejtett járaton keresztül bejutottak a fekete falak közé. Meglepetésükre Zurriago tökéletesen látott a vaksötétben. Boszorkányságra gyanakodtak. Az üres templomot elhagyva egy hatalmas kígyóval találták szembe magukat, ami Demetrio csörtetését neszelte ki. Sietősen kétfelé váltak. A vanírt megmarta Set gyermeke, de sikerült elmenekülne. Logannak és Zurriagónak sikerült eltűnnie az érkező katonák elől, akik azonnal hajtóvadászatot indítottak a betolakodók ellen. Thoth-Amon palotájának árnyékában osontak át a város hatalmas terén, miközben az épületből hátborzongató dolgokat hallottak kiszivárogni. Demetrió elrejtőzött a városi őrség elől, majd később folytatta útját Hatep házának dűs növényzettel borított tetőteraszához, ahol bevárták egymást. Az épület láthatóan jól volt őrizve, de észrevétlenül be tudtak hatolni a ház egyik sarkán található toronyból. Lejutottak a felső emeletre, majd a meglepetés erejében bízva rárontottak két katonára. Az egyik harcos, még mielőtt levágták volna, riadót kiáltott, amire felbolydult az egész ház, így a behatolók jobbnak látták ha gyorsan távoznak a gyanúsan gyorsan érkező katonák elől; visszamásztak a torony tetejére, majd nemes egyszerűséggel leugrottak onnan. Logan nyakát súroló halálos nyílvessző a város gyors elhagyására ösztönözte a csapatot. Legközelebb a várostól nyugatra húzódó sziklás fennsíkon álltak meg és tekintettek vissza Luxurra, ahol fényes kígyóként mozogtak a behatolókat kutató fáklyás csoportok. Ha Hatepet nem is fejezték le, némi elégedettséggel szemlélték, hogy hárman mekkora zavart tudtak okozi a főváros sötét falai között, és cselekedetük eléggé nyilvánvaló üzenetet közvetíthetett a luxuri nemes felé. Hajnal előtt lemerészkedtek a város kereskedő-negyedébe, szereztek három tevét, majd Khemi felé vették ez irányt, hogy megkeressék Aiiát és Mitát...