Darkness Visible S01 EP07 – Into the Dark (Season Finale)

Coming soon...

Darkness Visible S01 EP06 – Ray of Hope

Noémi - az amnéziás, 30 éves dr. Emma Davies (a 18 éves Waverley Bryce testében, akit most Hope Millernek hívnak)

Mihály - Ray Miller (aka dr. Richard Bryce)

Zsolt - az igen dühös, 18 éves Waverley Bryce (a 30 éves dr. Emma Davies testében, a Túloldalról)

2016. szeptember 26, hétfő este

Az óvatosságból egy elhagyatott kertes családi házban, melyet az összeverődött kis társaság ideiglenes búvóhelyként használt, éppen egy rendkívül dühös, szkafanderes nő vetette rá magát Rayre. A valódi lánya, Wave volt az, aki egy párhuzamos valóságban töltött 6 évet egy 30 éves nő testében, egy romjaiba dőlő, posztapokaliptikus világban megpróbálva túlélni a szerterajzott, parazita pszichofágok térnyerését. Ray az első pofonok után meg sem próbált védekezni, hagyta, hogy a lány valósággal a földbe döngölje a katonai kiképzése során kapott technikákkal. Hope és Ruth megpróbált közbeavatkozni (melynek során Ruth véletlenül felgyújtotta a szoba jó negyedét), de végül amikor látták, hogy a támadó Ray elájulásakor erőt vett az indulatain, és helyette a földet püfölte teljes erővel, úgy vélték nincs szükség további beavatkozásra. Ekkor érkezett meg Jacky Rousseau az ígért felszereléssel (4 félautomata pisztoly, 2 géppisztoly, 30 adag altatólövedék 3 speciális pisztollyal, 2 kábítógránát és egy kamerával felszerelt drón), Hope pedig azonnal rábeszélte, hogy menjen el vele egy közeli Starbucksba, hogy rázúdíthassa összes elkeseredését.

Ezalatt Wave elbarikádozta magát a kertesház felső emeletén, a többiek pedig (Adam, Ruth, az öccse, Greg, valamint Eddie és Amber) a híreket nézve megpróbáltak kidolgozni valamiféle haditervet, míg Ray és Geoff Barker eszméletlenül feküdtek a kanapén és az ágyon. Közben befutott egy telefonhívás Hope-hoz Chase-től: egyetemisták és járókelők támadtak rájuk, fura képességeik manifesztálódtak, és végül sikerült elbújniuk a Stamp épületében. A lány irányításával Eddie egyenként elteleportálta őket hozzájuk. Mint kiderült, a társaság minden tagja manifesztált valamilyen paraképességet (Chase Williams - Telekinesis, Luke Makris - Bio-PK, Mercedes Del Bosque - Dominate, Rebecca Malinowski - Telemagery), kivéve Yuriy Zamanskiyt, aki egy pszichofágot hordozott magában, cserébe látta a többi fertőzöttet.

2016. szeptember 27, kedd délelőtt

Wave végül meggyógyította az apját és mellé gömbölyödött az ágyban, Ray pedig némi pihenés után már könnyedén elpusztította a Yuriyban rejtőző parazitát. Geoff Barker is magához tért némi pszichotronikus gyógyítás után, és mivel mindenre emlékezett, hálából beszámolt mindenről, amiről csak tudott a pszichofágokkal kapcsolatban. Biokémikus lévén a Red Pillnek elnevezett drogot ő gyártotta a laborjában, mely fokozza a fizikai és szellemi teljesítőképességet, cserébe nagyon hamar függőséget, pszichózist és idegösszeomlást okoz, ami megkönnyíti a test megszállását. A paraziták rajta keresztül az egyetem vezetését és a campus kulcsembereit fertőzték meg, míg Peter Ferdinando a baltimore-i polgármesteri hivatal és a rendőrség tagjait vonta az irányítása alá. Találkoztak egy MKOMEGA ügynökkel is, akit ugyancsak elkaptak, majd visszaküldtek Washingtonba, hogy a kapcsolatain keresztül minél több befolyásos embert fertőzzön meg. Megerősítette, hogy minél több parazita létezik, annál több csomópontot, intelligensebb árnyat hoznak létre, aki közvetlenül képes irányítani őket, enélkül azonban pusztán ösztönlények, akiket elég könnyű kicselezni. Geoff és Yuriy, a két korábban megszállt ember ugyanúgy látja az aktívan használt pszichikai képességeket és a fekete fertőzést az égen tornyosuló füst-tornádóval egyetemben, mint Ray, de úgy tűnik, hogy csak az ex-professzor képes kiűzni a pszichofágokat a megszállt testekből.

Ami a szabad szemmel láthatatlan füstoszlopot illeti, az valójában a Köztesben élő pszichofág-entitás nyúlványa, ami a biokémia tanszék méretéig duzzadt Davies-gömbön keresztül türemkedik át ebbe a világba. Ferdinando terve az, hogy a rendőrök segítségével a focistadionba szállított hat C-4 csomagot felrobbantja az aznap, szeptember 27-én tartott Homecoming focimeccs alatt, hogy az így keltett tömeghisztéria segítségével az entitás egyszerre több tízezer embert fertőzhessen meg. A kaput ezen az oldalon addig rendőrkordonnal zárták el egy robbanás ürügyén, melyben Ray a gyanúsított.

Eddie felvázolta, hogy mivel a pszichofágok nem képesek létezni ebben a világban gazdatest nélkül, ha bezárják a kaput, a nyúlványnak vagy vissza kell húzódnia a Köztesbe vagy az itt rekedt része elpusztul. A probléma abban rejlik, hogy a biokémia tanszék épületét rendőrkordon őrzi és a kapu bezárásához szükséges szerkezet most már mélyen a kapuként szolgáló gömbön belül található. Ezen felül a kapukat mindkét oldalon egyszerre kell bezárni (kívülről vagy belülről), ami azt jelenti, hogy a Túloldali kaput bezárók végleg ott is rekednek. Egyetlen szkafander van, amely biztosítja a túlélést a Köztesben való fizikai utazáshoz, anélkül, hogy az utazó meg ne őrülne, a test pedig pár óra lefolyása alatt nekrózison menjen keresztül. A Túloldalon egyetlen kísérletet végeztek ezzel, a visszatért önkéntes testét csak úgy tudták megállítani, hogy elpusztították a már egyébként is halott test agyát. Eddie és Amber összegyűjtöttek még egy szkafander elkészítéséhez elegendő alkatrészt ezen az oldalon, de ennek összeállításához nagyjából 12 óra kellene.

Mivel felmerült, hogy az amnéziás dr. Emma Davies biztosan többet tud a témáról, úgy döntöttek, hogy Ray megpróbálja hipnózissal visszahozni a Hope valódi emlékeit (a hamisakkal eddig hiába is próbálkozott volna). Hajszálon múlt, hogy ennek nem lett katasztrofális következménye, de végül elindított egy lassú (?) emlékezési folyamatot, Hope pedig előrukkolt egy elméleti tézissel arról, hogy ha minimum hat, de ideálisan kilenc pszionikusan aktív személy a megfelelő szögekből mentálisan nyomást gyakorol a Davies-gömbre, akkor vissza lehet zsugorítani az eredeti méretére. Mivel a frissen csatlakozott egyetemistákkal megvolt a létszám, és sikerült lokalizálni Ferdinandót a Stamp épületében (ahonnan még időben kimentették Chase kis csapatát), úgy döntöttek támadásba lendülnek. Ha Eddie elteleportálja a katonai kiképzést kapott Wave-et az épületbe, a lány a kábítólövedékkel ártalmatlanná teheti a fertőzött tudóst, akit aztán visszahozva Ray megszabadíthat a parazitától. Az elfogás tökéletesen sikerült, Ray azonban alulmaradt a mentális harcban, így Eddie egy pisztolygolyóval vetett véget a pszichofág hordozójának. A kaput őrző fertőzött rendőrök nagy része azonban így megszabadult Ferdinando irányításától, ezért elkóboroltak onnan. Az út nyitva állt, hogy megtisztítsák a kaput, így a társaság furgonba ült, hogy bezárják a dimenziók közötti kaput.

Darkness Visible S01 EP05 – The Moth and the Flame

Noémi - az amnéziás, 30 éves dr. Emma Davies (a 18 éves Waverley Bryce testében, akit most Hope Millernek hívnak)

Mihály - Ray Miller (aka dr. Richard Bryce)

Dávid - Adam Greene

2016. szeptember 25, vasárnap este

Az első sokk után Hope a mosdóba menekült és bezárkózott, Amber pedig utána ment, nehogy valami butaságot csináljon. Miután a lány valamelyest megnyugodott, kognícóhoz folyamodott, hogy megbizonyosodjon a halottakról, ám sajnos a víziója alátámasztotta ezeket a hihetetlen állításokat.

Eközben a két tudós elmesélte, hogy folyamatos kommunikációban állnak a Túloldallal, és a két megszállt, itteni kollégájuk valószínűleg azért nem próbálta eddig megtámadni őket, mert ők tartják nyitva a Hasadékot azzal, hogy pszichikai energiával táplálják a Davies-gömböt. Megbeszélték, hogy visszajuttatják őket Ray házába, ők pedug tovább felügyelik az átjárót: ha és amikor megérkezik a segítség, talán többet tehetnek az itt eszkalálódó helyzetért. Mivel azonban ebben a világban nem rendelkezik a lakosság akkora százaléka nyers vagy továbbfejlesztett pszichikus potenciállal, a pszichofágoknak be kell érniük azzal, hogy felkorbácsolt érzelmekkel táplálkoznak, ezért is csak csak a campus közvetlen környezetében lehetnek jelen és nem özönlötték el az USA-t egy év alatt.

Az éjszaka viszonylag nyugodtan telt, azonban Ray arra ébredt, hogy valami ellenálhatatlan, pulzáló energia vonja magára a figyelmét: az emeleten, Hope szobájában lilás fénymáglya lobbant fel, ami a mennyezeten át is látható volt.

2016. szeptember 26, hétfő

Reggel a társaság megbeszélést tartott, és úgy döntöttek fegyverekre, kábítólövedékekre és egyéb felszerelésre lesz szükségük: Jacky felajánlotta, hogy beszerzi ezeket, de akkor csak estefelé tud visszaérni a beszerzett eszközökkel. A mindig paranoiás Adam vette észre, hogy a ház előtt nagyobb számú egyetemista és egyéb bámészkodó gyűlt össze, akik mozdulatlanul álltak már órák óta, arccal a verandájuk és ablakaik felé. Ray rádöbbent, hogy látja, amint fekete füstszerű fonalak vezetnek ki az össze bámészkodóból, amelyek pókhálóként hálózzák be a campus területét: azt gyanította, hogy ezek valahol valamiféle csomópontban összefuthatnak. Felhívták a campusrendőrséget, akik csak jó fél óra alatt értek ki a helyszínre, és csak hosszas inkompetens szerencsétlenkedés után sikerült szétoszlatniuk a gyülekezetet. A tévében közben a Homecoming aznapi programjairól közvetítettek, melyre nagyszámú, több tízezernyi érdeklődő gyűlt össze, valamint egy Washington DC-ben szétoszlatott, orgiába és garázdálkodásba fulladt egyetemi buliról adtak hírt, melyet összekötöttek a campus területén feltűnt Red Pillnek keresztelt új könnyűdrog elterjedésével.

Homecoming, szeptember 25 - október 1

Szeptember 25:
- Terps against Hunger Homecoming Service Prohect - Xfinity Center
- Womens Soccer vs Northwestern
Szeptember 26:
- Terp Carnival, McKeldin Mall
- Homecoming Juke Joint - Stamp, Grand Ballroom
Szeptember 27:
- Alumni Zone Tailgate, Samuel Riggs IV Alumni Center
- Homecoming Football Game, Maryland Terrapins vs Purdue Boilermakers
Szeptember 28:
- Homecoming Comedy Show (T.J. Miller and Damon Wayans Jr)
- Gift of Giving Gala - College Park, Marriott Hotel

Ray úgy döntött, hogy Adammel elkezdik követni a fekete fonalakat, és azt a felfedezést tették, hogy az egyik köteg füstlánc Geoff Barkerben fut össze, a másik pedig valószínűsíthetően Peter Ferdinandóban, aki éppen Baltimore-ban tartózkodott. Az is kiderült, hogy valószínűleg Barker teríti a vörös pirulákat az egyetemi fiú- és lányszövetségek területén.

A feloszlatott egyetemisták között ott volt Yuriy is, aki most megkérte Rayt, hogy beszélhessen a lányával, aki ezt megengedte, mert azt gondolta, Hope talán valamit megtudhat a megfertőzött fiútól. Hope megpróbálta pszichotronikával megszabadítani a kétségbeesett és fülig szerelmes Yuriyt a sötétségtől, de ennek csak az lett az eredménye, hogy a fiú mohón megcsókolta, majd iszonyatos erővel elkezdte belőle kiszívni a pszichikai energiát. A lány telekinézissel gyorsan ártalmatlanná tette a srácot, aki miután rájött, mit tett, szégyenkezve elmenekült. Ray ismét látta a hatalmas, lila pszichikai energia fellángolását, mely valóságos fároszként ragyogott, amikor a lánya használta a képességét: mostanra már kikövetkeztette, hogy valószínűleg ugyanúgy, ahogy a fertőzöttek, képes látni a paranormális képességek használatát és erősségét.

Amikor Ruth megjelent náluk, hogy kikérje Ray tanácsát az újonnan szerzett pirokinetikus képességeit illetően, Hope úgy döntött meggyógyítja a lányt és visszaadja az uralmat a lábai felett (Ray ekkor vette észre, hogy Hope-nak már nincs szüksége a kerekesszékre). Ez sikerült is, azonban az újabb lila fényvillanásnak köszönhetően apránként újabb tömeg gyűlt össze a házuk előtt, és hiába próbálták ezúttal a baltimore-i rendőrséget elérni, kiderült, hogy annyi incidens zajlott ezzel egyidőben, amely teljesen lekötötte a rendőri egységek kapacitását. Ezúttal a fertőzöttek támadásba is lendültek, az ablakokon próbáltak bejutni, de Ray és Adam egy darabig hősiesen megállították a bemászással próbálkozó, fegyvertelen embereket. A következő pillanatban azonban újra kiszakadt a korábban visszaszerelt és megerősített ajtó: ezúttal Geoff Barker telekinetikus erejétől, aki egyenesen, céltudatosan Hope felé indult. Ray a lánya segítségére sietett, és megpróbálta a tudatát Barker testébe juttatni, miközben Ruth átvette a helyét az ablaknál, és lángszóróként használva képességét távol tartotta a támadókat. Ray egy sötét szobában találta magát, melynek közepén Barkert látta egy székhez kötözve, köztük pedig egy fekete, füstszerű alak állt: akaraterejük egymásnak feszült, és míg a fizikai világban Barker testét próbálták ártalmatlanná tenni, ő a pszichofág akaratát próbálta lebírni. Hosszas küzdelem után ez sikerült is, a lény szétoszlott, Barker visszatért a testébe, a hozzá kötött és általa irányított fertőzöttek pedig apránként szétszéledtek. Hope gyorsan elsősegélyben részesítette az eszméletlen férfit egy esetleges kihallgatás céljából.

Ray felhívta Jackyt, aki még ugyan úton volt, de tudott mondani nekik egy címet a Linthicum Heightson, amelyet búvóhelyként használhattak. Beugrottak a furgonba, Ruth és öccse, Greg kíséretében, amikor telefonhívást kaptak Eddie-től: sürgősen találkozniuk kell, személyesen, mert történt valami. Többek javaslatára néhány óvintézkedést foganatosítottak, de végül Rayt egy dolog győzte meg, hogy elárulják nekik a rejtekhelyüket: a campus egét egy gigászi, fekete füstből álló tornádószerű jelenség terítette be, mely kísértetiesen hasonlított arra a hatalmas, fekete rájára, amelyet a látomásában látott. Eddie és Amber hamarosan meg is érkeztek, ám nem egyedül: egy szkafanderes alakot fogtak közre. Az alak levette a sisakját, és egy rövid hajú nő tűnt elő, aki csak annyit tudott kinyögni, amikor megpillantotta Rayt: "Apa, te vagy az?"

Darkness Visible S01 EP04 – All That Remains UNREDACTED

Zsolt - a 18 éves Waverley Bryce (dr. Emma Davies 30 éves testében)

A Túloldal rövid kronológiája

1996, első kísérlet - prof Noah Davies és Eddie Doran tudata helyet cserél

2010, második kísérlet - dr. Emma Davies és Waverley Bryce tudata helyet cserél (Wave teste 12 éves, Emma teste 24 éves)

Wave érkezése utat nyit a pszichofágoknak

2012, atomháború

2014, harmadik kísérlet, az Aegis tudósai a marylandi campuson

Poppy Knighton <--> Amber Shawn (Telekinesis/Telepathy)

Mikael Persbrandt <--> Eddie Doran (Clairvoyance/Teleportation)

a túloldalon kialakul a két tábor, Wave lesz az egyik vezetője2015, a pszichofágok felfedezik a hasadékot és átjönnek a mi világunkba

2010 - 2016

Amikor 2010-ben Wave magához tért egy idegen testben, addigra már túl késő volt: a pszichofág fertőzés megállíthatatlanul, rákként terjedt szét a glóbuszon. Wave orvosa, dr. Len Mizuno, a pszichotronika specialistája nem engedhette meg, hogy hosszas időt töltsenek a rehabilitációval, és jól tette, mert hamarosan elszabadult a pokol. A két atomcsapás után, ami Washington DC-t és Baltimore-t, a pszichofág fertőzés két kiindulópontját érte, a nemzetközi helyzet villámgyorsan eszkalálódott.

Wave a menekülők egy csoportjával tartott Bostonba, amikor az addigra már teljesen manifesztálódott telekinetikus erejével megmentette Cory Walker húgát, Lizzie-t egy rázuhanó falszakasz gyilkos erejétől. Cory, a volt kormányügynök cserébe elkezdte neki tanítani az önvédelem alapjait és a lőfegyverek használatát, a másfél hónapos út alatt Wave pedig természetesen teljesen belezúgott a jóképű srácba.

Az IPR (International Psychic Research) hálózatának egyik földalatti, megerősített laboratóriumában húzták meg magukat Bostonban és a túlélésre rendezkedtek be. Ezalatt a hálózat többi sejtjével tartva a kapcsolatot, elkezdték kidolgozni az újabb Hasadék nyitását a Membránon. Ezt a próbálkozást két évvel később, 2014-ben siker koronázta, és sikerült két ügynöküket átküldeni Ideátra. Amber Shawn és Eddie Doran (két tudós, Poppy Knighton és Mikael Persbrandt testében) folyamatosan pszichikai energiával táplálták a Davies-gömböt, hogy ezzel nyitva tartsák egy kaput, és ne kelljen újra az időzítéssel küszködniük.

Időközben a túlélők két táborra szakadtak, a győztes felet Waverley Bryce vezette, ekkor már pszichikai potenciáljának szinte teljes birtokában: a céljuk egy éterszkafander letesztelése volt, melyben túlélhető a kvantum vákuum, más néven az éter, míg az utazó el nem jut a Hasadékhoz, amely Ideátra vezet. Ha működik a technológia, akkor el lehet kezdeni dolgozni egy olyan verzióján, amely egyszerre több embert is át lehet juttatni fizikai valójukban.

A Túloldalon, 2016. szeptember 25, vasárnap

Wave nekilátott a szokásos napi rutinjához és benézett a közös étkezőbe, hátha Cory időközben visszatért: őt küldték el hónapokkal ezelőtt, hogy teleportációs képességével jusson el Montréalba és az IPR hálózat egy kanadai sejtjétől szerezzen meg egy alkatrészt, mely az éterszkafander utolsó eleme volt. Thomas Blain, az egyik felderítő, aki jól láthatólag erősen vonzódott Wave-hez, csak néhány kedves tréfával tudott szolgálni, de semmi jó hírrel. A lány bement a laboratóriumba, ahol üdvözölte a két tudóst, akivel együtt az utóbbi hónapokat töltötte: dr. Alex Thorensen és a nagyon tehetséges gépész, Nick Hurran tervezték meg az éterszkafandert, Wave-nek pedig memorizálnia kellett a pontos tervrajzát és az összeállításának a módját.

Hirtelen megszólalt a riadó, és a kamerák fegyveres behatolókat mutattak a folyosókon közelíteni. Ugyan a laboratórium zsilipjét bezárták, de ez sem akadályozta meg, hogy Cory beteleportáljon egy maszkos fegyveressel: a támadó tüzet nyitott, a fiú pedig a mellénye zsebébe nyúlt. A rémült tudós és a gépész esetlenül tüzet nyitott a fiókokból előkapart pisztolyokkal, de az egyikük lehanyatlott a maszkos géppuskájának találataitól. Cory óriási erőfeszítéssel és gyöngyöző homlokkal az éterszkafander hiányzó darabját dobta oda Wave-nek, majd a gépfegyveresre vetette magát, azt ordítva, hogy meneküljön. A lány felidézve az előző hónapok gyakorlatait, villámgyorsan beszerelte a helyére a hiányzó alkatrészt, majd belebújt a szkafanderbe és belépett a Davies-gömb szurokfekete sötétségébe.

Wave a szkafander oltalmában szinte kézzel tapintható, sűrű, szurokfekete sötétségben lebegett, melyben mindössze hét fehér pontocska (netán csillagok?) hunyorgott. Az egyik felfénylett, és ő szinte felfoghatatlan sebességgel kezdett el száguldani felé, majd ahogy a vakító fehérség egyre közelebb ért, hirtelen támadt látomás öntötte el az érzékeit, mielőtt elvesztette volna az eszméletét: a sötétség mélyén egy fekete alak vált ki egy sokkal nagyobb fekete tömbből, eltakarva a fénypontokat, amelyek előtt elhaladt és gomolygó, polipszerű mozgással utána iramodott, majd közvetlenül mögötte átfurakodott a Hasadékon.

Darkness Visible S01 EP04 – All That Remains

[REDACTED] [REDACTED] [REDACTED] [REDACTED] [REDACTED] [REDACTED]

[REDACTED] [REDACTED] [REDACTED] [REDACTED] [REDACTED] [REDACTED]

[REDACTED] [REDACTED] [REDACTED] [REDACTED] [REDACTED] [REDACTED]

[REDACTED] [REDACTED] [REDACTED] [REDACTED] [REDACTED] [REDACTED]

Darkness Visible S01 EP03 – Homeostasis

Noémi - Hope Miller (?)

Mihály - Ray Miller

András - Jacky Rousseau

Dávid - Adam Greene

2016. szeptember 25, vasárnap

A támadást követő másnap Tara volt az első, aki távozott, és Jacky Rousseau, aki megérkezett. Utóbbi, miután meghallgatta az előző napok eseményeit, azt javasolta, hogy vigyenek magukkal egy pszichológust a rendőrségi kihallgatásra, hogy Hope-nak minél kevesebb kérdésre kelljen válaszolnia. Hope azonnal felhívta Fran Harringtont, a végzős pszichológus lányt, aki eddig is nagyon segítőkésznek bizonyult, ráadásul jól ismerte az ő esetét és a helyi viszonyokat. Hope hamarosan erős pszichikai jelenlétre lett figyelmes, és még időben kiszúrta a hátsó ajtón bearaszoló behatolót, aki valamiféle képességgel tette láthatatlanná magát a többiek előtt. Telekinézissel a falhoz szorította, a toprongyos csavargó külsejű, és most már nyilvánvalóan átható szagú és mezítlábas Adam Greene pedig kénytelen volt felfedni magát: Őrangyal őt küldte a segítségükre. Elmesélte, hogy azért a hátsó ajtón jött be, mert a ház frontját valaki figyeli: Hope és Ray ezután szemmel tartotta az utcát, és kiderült, hogy több különböző környéken lakó ember sétál el gyanúsan érdeklődve a ház előtt. Hope a képességeivel rájött, hogy ezek az emberek tudtukon kívül indulnak erre, mintha nem lennének tudatában mit is csinálnak.

Míg azon tanakodtak hogyan távozzanak a házból (rejtve vagy éppenséggel jól láthatóan), megérkezett Fran Harrington, azonban a konyhában idegen hangon, meglehetősen neheztelően fordult Rayhez, hogy már nem bírta türelemmel, és inkább bejött, hogy végre beszélhessenek. A Fran tudatát elfoglaló entitás nem mutatkozott be, de elmondta Raynek, hogy tudja mit forgat a fejében, és a menekülés most már nem járható út. Ha most hátat fordítanak ennek a helyzetnek, elképzelhetetlen katasztrófához fog vezetni, és előbb-utóbb így is utoléri őket, ami elől menekülnek. Megkérdezte Raytől, hogy tudja-e mi az a homeosztázis, majd el is magyarázta: az élő szervezet dinamikus állandósága, az Univerzum egyensúlya, a Multiverzum immunrendszere. Egyáltalán nem véletlen, hogy ők most mind épp ebben a városban, ezen a campuson vannak. Hasonló esetek történtek már a történelem során, ő már csak tudja, évszázadok óta szemtanúja ennek. A kérdésre, hogy ki ő, annyit válaszolt, mielőtt Ray szemébe nézett, és visszaengedte Fran tudatát: „A szem a lélek tükre, Ray. Pontosan tudod, ki vagyok.”

Hope a jövőbe nézett, hogy megtudja mire számíthatnak, ha most a menekülés mellett döntenek, és saját magát látta, kerekesszék nélkül, amint a kanapén a tévét nézi, amiben éppen egy Moszkva által kilőtt, Baltimor-ra és Washingtonra irányított atomcsapás gombafelhőjét közvetítették.

Amikor végül elindultak a rendőrségre, egy bokorból Yuriy kászálódott elő, hogy beszélhessen pár szót Hope-pal: az előző estéről és hogy valami baj van vele, mert nem emlékszik semmire abból, ami történt. A lány megnyugtatta a srácot, és megígérte neki, hogy később még találkoznak, de most neki mennie kell. Ray, Hope és Fran ezután elmentek a baltimore-i rendőrségre, és a rövidre nyesett kihallgatás után gyorsan kimentették a lányt az őt ért trauma miatt, mialatt Jacky egy közeli kávézóban várt rájuk. Ezután elkezdték fontolgatni a következő lépésüket és összerakni az információkat, amihez eddig megszereztek. Arra jutottak, hogy miután a kísérlet reprodukálása sikerült, amely Ray laborbalesetéhez vezetett, az azt vezető tudósokat megszállhatták ezek az árnyak, kezdve Paolo Bianchival, a fertőzés pedig valahogy átterjedt a kutyájára (Dózer/Spencer) és a szeretőjére (Camilla Mercer), valamint annak férjére (Robert Mercer) és fiára (Ned Mercer). A fertőzöttek egy része valamilyen okból agresszív és szuicid hajlamokat vett fel, kivéve Paolo Bianchit, aki a benne lévő árny akaratának ellenszegülve vetette le magát az épület tetejéről. A többi furcsa öngyilkosság egy részét is sikerült visszavezetni az eredeti fertőzöttekhez.

Raynek eszébe jutott, hogy egy ilyen kísérlethez hatalmas mennyiségű energia kell, és ez meg kell mutatkozzon a campus fakultásainak energiafogyasztásában, ezért Hope barátnője, Jiminy CricKat segítségét kérte, aki meg is találta a szükséges adatokat az egyetem szerverein. A biokémia tanszéken Orfeusz-projektként hivatkozott kísérlet energiafogyasztása és költsége el volt osztva más fakultások között, és úgy tűnt, Kevin Bellville dékánnak tudnia kellett erről a turpisságról, mégis szemet hunyt felette. Utánanéztek az épület alaprajzának, és úgy tűnt, hogy erősen be van kamerázva, kivéve az alagsort, ahol a kísérlet folyt, mert az ottani laborok zárt rendszerrel rendelkeznek, kívülről nem lehet hozzáférni a hard drive-jaikhoz. Az épületet éjjel a campus rendőrség ellenőrzi, a karbantartást pedig ugyanaz a cég, a Fairfield Maintenance végzi, amelynek Ray is dolgozik.

Hope a képességeit használva belenézett Paolo Bianchi múltjába, és látta, ahogy a férfi a B-13-as labor ajtaján beüti a belépő kódját. Már csak az épületbe kellett valahogy bejutni észrevétlenül, és ehhez megpróbálták átkutatni a projektben részt vett többi tudós egyikének a lakását, de nem jártak sikerrel, mert azok nem tartották otthon a belépőkártyájukat. Raynek ekkor eszébe jutott az épület alá vezető szerelőfolyosó, így aztán míg Adam láthatatlanná tette őket az őrök tudata előtt, Jiminy KricKat pedig a kamerák számára, lejutottak az alagsor folyosójára, és a Hope által lelesett kódot használva beléptek a B-13-as laborba.

A labor két szélső szárnyában ketrecekbe zárt majmokat és kutyákat találtak, a középső teremben pedig egy diagnosztikai szerkezetek és kamerák előtt lebegő, négy méter átmérőjű, szurokfekete gömböt, amelynek a folyadékszerű felszíne halványan fodrozódott. Ekkor azt látták, hogy a két szélső raktárszobába vezető ajtók kilincse lenyomódik, és természetellenesen néma csendben kutyák és csimpánzok zúdulnak be rajtuk, és támadnak rájuk. Ray hirtelen ötlettől vezérelve nekifutásból az éjfekete gömbbe vetette magát, de átrepült rajta és a falnak csúszva fogott padlót, tetőtől-talpig beborítva a fekete anyaggal. Adam a képességét használva egy kivételével mindegyik előtt láthatatlanná tette magát, Jacky egy széklábból rögtönzött fegyverrel készült fel a támadásra, Hope pedig a pszichikai képességeit kezdte el fókuszálni. Az első telekinetikus hullámmal az állatok többségét hatalmas erővel csapta a szemközti falhoz, de újra támadó sorba álltak, teljesen figyelmen kívül hagyva a gömb anyagával teljesen beborított Rayt, aki éppen egy tudatába beférkőzni próbáló ismeretlen erővel küzdött. Mialatt Jacky hősiesen feltartotta az ajtó résén bejutó egyik hangtalanul őrjöngő kutyát, ami szinte teljesen szétmarcangolta a lábszárát, addig Hope egy újabb elemi erejű lökéssel harcképtelenné tette a többi állatot. Adam és Jacky végzett a saját ellenfelével, Hope pedig Ray segítségére sietett: precíziós telekinetikus energiával „lelökte” Ray testéről a fekete folyadékot, amely elkezdett visszaszivárogni a gömb felé. Mialatt a többiek letörölték a kamerák által az eseményekről készített felvételeket, Hope begyógyította Jacky szörnyűséges sebeinek nagyját.

Ekkor a semmiből egy öltönyös férfi jelent meg, aki a kezét nyújtva sürgetni kezdte őket, hogy tartsanak vele, mert a többiek mindjárt itt lesznek. Rövidebb bizalmatlankodás után ráálltak és az ismeretlen egy dolgozószobába teleportálta őket. Ott egy kosztümös nő várta őket, akit az Eddie Doranként bemutatkozó férfi Amber Shawnként mutatott be. Eddie örömmel paskolta hátba Adamet, aki meglepetten bámult a számára ismeretlen férfira. Két vendéglátójuk figyelmeztette őket, hogy helyezzék kényelembe magukat, mert hosszú történet következik.

Amber és Eddie egy párhuzamos valóságból érkeztek ide a Davies-gömbön keresztül, melyet a sikeres Orfeusz-projekt, Ray kísérletének a reprodukálása hozott létre. Az ő világuk történelme nagyjából követi a miénket, ám onnantól, hogy náluk a pszichotronika, metafizika és a parapszichológia tudománya olyan léptékben fejlődött, mint nálunk a számítástechnológia, gyökeresen elkanyarodott a miénktől. Az 1952-ben a kvantummechanikát megalapozó Schrödinger-egyenletet a nyolcvanas években egy Andrej Linde nevű orosz fizikus gondolta tovább a multiverzum-elméletével. Az első jelentős áttörés 1996-ban következett be, amikor sikeres kísérletet hajtottak végre a Davies-gömb létrehozásával, ami egy pszichotronikán alapuló kvantumszámítógép, a Bloch-gömb továbbfejlesztett változata, amely pszichikai energiával működik, és kvantum szuperpozíciót hoz létre két párhuzamos dimenzió között. Mint utólag kiderült, a kísérletet mindkét dimenzióban egyszerre kell végrehajtani (de legalábbis egy bizonyos időszeletnek fednie kell egymást), hogy sikeres legyen, így a mi oldalunkon éppen az MKOMEGA hajtott végre illegális kísérleteket, mit sem sejtő egyetemistákkal. Így hát a projekt atyjának, professzor Noah Daviesnek a tudata átkerült a mi oldalunkon egy füves egyetemista, Eddie Doran testébe, és fordítva. Az MKOMEGA fogságába esett Davies felgyorsította a témába vágó kutatásokat a mi oldalunkon, de újabb 14 évet kellett várni a két kísérlet együttállására, amikor is egy bizonyos dr. Richard Bryce az MKOMEGA utasítására a saját lányán végzett el kísérleteket.

Ezalatt a túloldalon az áttörés hatására egyre elterjedtebb és ismertebb lett a pszichotronika és a parapszichológia tudománya, és a paranormális képességeket elkezdték bevezetni a mindennapi életbe: auraolvasás bírósági ügyeknél, tudatátvitel a büntetésvégrehajtásban, prekogníció a pénzügyi mozgásoknál, pszichotronika a gyógyászatban. A kísérlet reprodukálásán dolgozó kutatócsoportot dr. Emma Davies, Davies professzor lánya vezette, aki annyira megszállottja lett apja megtalálásának, hogy 2010-ben vállalta a tudatátvitel kockázatát. A tudatátvitel sikerült, de az alany amnéziát kapott és fizikailag teljesen lebénult, kilenc hónapnyi intenzív pszichotronikus kezeléssel sikerült csak visszahozni az emlékeit, de ekkor már késő volt: potyautasokat hozott magával, akik megfertőzték az ápolószemélyzetet és kijutottak a laborból. Habár a Membrán bezárult, a pszichofágok (vagy köznevükön az árnyak, paraziták) kirajzottak a világba, a gazdatesteket teljesen az irányításuk alá vonva. A pszichofágok pszichikai energia híján nagy intenzitású érzelmekkel (az áldozat akaraterejének megtörésével és esszenciájának elszívásával) táplálkoznak, és ha elegendő energiát szívtak magukba, mitózissal szaporodnak. 2012 végére Oroszország és az USA atomcsapást mért egymásra, a világ maradéka pedig háborúba és káoszba hullott.

A túlélők egy csoportja azt tervelte ki, hogy egy újabb hasadék előidézésével a Membránon tudatukat a másik valóságba menekítik, ami sikerült is 2014-ben, amikor a másik oldalon az Aegis kutatócsoportja a maryland-i egyetem campusán is ugyanezzel kísérletezett. A hasadékot ezúttal előrelátóan nyitva tartották, folyamatosan pszichikai energiával táplálva a Davies-gömböt. Miután felismerték, hogy minden egyes tudatátvitel után a másik világ egy lakóját ítélik a lassú halálra a sajátjukban, a túlélők két táborra szakadtak: az egyik szerint a saját életük és tudatuk a fontosabb és nem foglalkoznak a következményekkel, a másik tábor megpróbálta kidolgozni a módszert, amivel fizikailag át lehet jutni a másik világba. A második tábor rákényszerítette az akaratát az elsőre egy olyan személyiség segítségével, aki nem ismert lehetetlent, és karizmatikus képességeivel és elképesztő pszichikai potenciáljával a mozgalom vezetője lett: Waverley Bryce volt az, dr. Richard Bryce, azaz Ray lánya. Azonban 2015-ben bekövetkezett az elkerülhetetlen, a pszichofágok rátaláltak az új hasadékra és egy táplálékban gazdag új világ ígéretére: megfertőzték a mi oldalunkon dolgozó tudósokat, és elkezdtek szaporodni a világunkban.

Hope döbbenten állt az eléggé nyilvánvaló reveláció hallatán, Ray pedig próbált nem a szemébe nézni, végül a lány elnézést kért, és elmenekült a mosdóba. Amber utána ment, hogy segítsen, eközben pedig Jacky feltette a következő elkerülhetetlen kérdést: hányan fertőzöttek a campus területén? Eddie egy kéziműszert mutatott fel, és rezzenetlen arccal közölte: a campus területén minden harmadik ember fertőzött már.

Darkness Visible S01 EP02 - Rude Awakenings

Noémi - Hope Miller

Mihály - Ray Miller

2016. szeptember 23, péntek este

Őrangyal a pár órával korábban történtek fényében tiszta vizet akart önteni a pohárba és azt kérte Raytől, hogy ne hagyják el a campust a szokásos protokoll szerint, hanem maradjanak és segítsenek neki. Őrangyal egy globális, lazán kapcsolódó, több száz tagból álló szervezet, az Aegis tagja. Mindenki, aki részt vesz benne, önkéntesen teszi és vagy szemtanúja volt már valamiféle paranormális jelenségnek vagy rendelkezik ilyen képességgel. Még nem találkozott olyannal, aki egy képességnél többel rendelkezett, ezért is kezelte ilyen kiemelt jelentőséggel Hope esetét. Az Aegis tisztában van azzal, hogy több szervezet is foglalkozik a paranormális jelenségek kutatásával és azok felhasználásával a saját céljaikra, ezért célkitűzése, hogy a veszélyes képességek fegyverként való alkalmazását és elszabadulását megakadályozza. Tagjaik közül többen ezeknek a szervezeteknek az alkalmazottai, akik nem értenek egyet a vezetőség céljaival, ezért információt és segítséget adnak az Aegisnek, hogy szabotálni tudják a kutatásokat.

A hat évvel ezelőtti laborbaleset egy Észak-Amerikában nagy befolyással rendelkező árnyékszervezet, az MKOMEGA kísérlete közben történt. Őrangyal segített elmenekülni Raynek és Hope-nak, és gondoskodott a biztonságukról, amíg ki nem deríti pontosan mi történt. Egy tudóscsoportot állított rá a kísérlet rekonstruálására itt a marylandi campus Pszichológia tanszékén.

A csoport tagjai:

- Paolo Bianchi (pszichológus)

- Geoff Barker (biokémikus)

- Poppy Knighton (sejtbiológus)

- Peter Ferdinando (pszichológus)

- Mikael Persbrandt (fizikus)

A kísérletet hosszú évekig sorozatos kudarcok kísérték, míg két évvel ezelőtt a csoport kisebb áttörésről számolt be. Ezután apró lépésekkel, tapogatózva haladtak, majd később a projekt vezetője, Paolo Bianchi öngyilkosságot követett el. A csoport többi tagját összetörte az esemény és azóta semmilyen érdemi haladást nem tudtak elérni.

Az utóbbi napok eseményeinek a fényében Őrangyal azt kérte Raytől, hogy maradjanak, és derítsék ki pontosan mi történik a campus területén, mivel szerinte ez szoros összefüggésben lehet Hope balesetével. A telefonhívás alatt Hope észrevette, hogy Ray telefonjából semmilyen hang nem hallatszik és a képernyője sem jelez hívást. Őrangyal bevallotta, hogy más módon lépett kapcsolatba az apjával, egy telepata segítségével, és a házukat is megfigyelés alatt tartja, de ugyancsak nem technológiai eszközökkel, a saját biztonságuk érdekében. Ray a segítségért cserébe azt kérte, hogy küldjenek nekik valakit, aki megfigyeli őket és közbelép, ha szükséges: Őrangyal ebbe belement, és azt válaszolta, hogy a legközelebbi elérhető Aegis tag útra fog kelni, és pár napon belül megérkezik.

2016. szeptember 24, szombat

Másnap reggel 8-kor Ray energikus kopogásra ébredt és a tiltakozása ellenére egy fiatal nő nyomakodott be a bejárati ajtaján. Tara Hutchinsonként mutatkozott be, aki újságíró, és Ned Mercer tegnapi támadásáról akart többet tudni. Kiderült, hogy szerinte Ned apjának tragikus halála nem öngyilkosság volt, hanem valami más lehetett a háttérben. Kiderítette, hogy Camilla Mercernek viszonya volt az ugyancsak öngyilkos Paolo Bianchival. Mesélt az utóbbi egy év öngyilkosságsorozatáról és a nyomozásáról, valamint az arról született cikk elásásáról a Baltimore Times-nál. Amikor a neten publikálta a cikket, valaki törölte az oldalt, és akárhányszor újra próbálkozott, ugyanez történt. A nagyobb újságok azóta nem fogadják a cikkeit, és kénytelen volt az egyetemi újságjánál, a The Diamondbacknél elhelyezkedni. Megfenyegette Rayt, hogy amíg nem hajlandó beszélni, addig nem fog neki békét hagyni, majd távozott.

Az öngyilkosságok:

- Paolo Bianchi (levetette magát egy épületről)

- Robert Mercer (autóbaleset)

- Ellie Ferdinando (felvágta az ereit)

- Billy Mash (felakasztotta magát)

- Adele Barker (busz elé ugrott)

- Shane Armas (drogtúladagolás)

Mielőtt Ray és Hope elmentek a baltimore-i rendőrőrsre, hogy felvegyék a vallomásukat, a lány próbálgatta újdonsült képességeit: ceruzát és apróbb tárgyakat levitált, majd saját magát emelte ki a tolókocsiból. Volt egy apróbb látomása is Rayről, aki az őrsön megbámulja egy rendőrnő fenekét, ami valóban be is következett, amikor találkoztak Hardman nyomozóval és Horowitz járőrrel.

Hope úgy döntött, hogy meglátogatja Mrs. Bianchit a kórházban, ahol sikerült elnyernie az öreg hölgy bizalmát, és megígérte neki, hogy gondot visel a macskáira. Megkapta a lakáskulcsot, amikor egy fekete macskát látott kislisszolni a hatodik emeleti ablakon. A felügyelő orvos, aki éppen akkor lépett be, szitkozódott, mert szigorúan tilos állatokat behozni a kórház területére. Mrs. Bianchi nem látta a macskát, de Hope leírása alapján az első macskájára hasonlított, aki már régen az örök egerész mezőkön vadászik.

Hope és Ray hazatéréskor meglepve látta, hogy a macskák nagy része már az ő udvarukon van. Az öreg hölgy házának átkutatásakor találtak egy képet a Bianchi házaspárról egy kutyával, ami kísértetiesen hasonlított Dózerre, akit Ned Hope-ra uszított. Egy másik képnek, ami csak a kutyát ábrázolta, ez volt a hátoldalán: Spencer.

Visszaérve a házba, Hope egy fekete macskát talált az ágyán lustálkodva, de valami nem volt rendben vele: amikor megpróbálta megérinteni, a keze áthatolt rajta. Ray is látta a macskát, és áthívta az újságírónőt, aki viszont nem látott az ágyon senkit. Hirtelen ötlettől vezérelve Ray áthívta a szomszéd tolókocsis lányt, Ruth Fostert is, aki ugyancsak képes volt látni az állatot.

Hope a képességét felhasználva megpróbálta felidézni Paolo Bianchi halálának körülményeit, és látta, ahogy a férfi a biokémiai tanszék tetején saját magával küzdve, lépésről-lépésre közelít a tető pereme felé. Csak éppen úgy tűnt, nem az ellen küzd, hogy leugorjon, hanem éppen fordítva, valami erő őt próbálja visszatartani attól, hogy a halálba vesse magát.

Ruth meggyőzte Hope-ot, hogy találkozzon vele és a barátaival a Planet Wonderben, mert aggódott a lány lelkiállapota miatt. A képregényes tematikájú dinerben ezúttal mindenki ott volt a kis bandájukból, még Yuriy is, aki Hope mellé ült, és óvatosan beszélgetésbe elegyedett vele. Éppen amikor megnyugtatólag a kezére tette a kezét, felcsapódott a diner ajtaja és Dózer jelent meg, mögötte pedig Horowitz járőr. A kutya azonnal Hope-ra vetette magát, míg a rendőrnő elővette a fegyverét és színleg a kutyára célzott. Ebben a pillanatban Ray, aki éppen a házukban kezdett összegabalyodni a konyhaasztalon a becsípett újságírónővel, kiszakadt a testéből, és Yuriy testében találta magát.

Amikor látta, hogy a kutya és a járőr aurája is fekete-fényesen lobog, azonnal lefegyverezte a rendőrnőt, de ezalatt Dózer rávetette magát Hope-ra és olyan szörnyűségesen szétmarcangolta a lány vállát, hogy az azonnal elvesztette az eszméletét. A járőr visszaszerezte a fegyverét és megpróbálta maga ellen fordítani, ami rövid birkózás után sikerült is: a nő kiloccsantotta a saját agyát, Ray/Yuriy pedig látta, hogy valami fekete füst gomolyog ki belőle és oszlik szét a levegőben. Az őrjöngő kutya ezalatt váratlanul lángra lobbant és nyüszítve szenesedett el mindenki szeme láttára: de a testéből kiszálló füstöt már csak Ray látta. Ezalatt a földön heverő Hope sebe rohamosan gyógyulni kezdett, majd amikor már csak pár karcolás volt rajta, az újonnan előkerült képessége okozta kimerültségtől újra elájult.

Ray szeme előtt fekete foltok ugráltak és iszonyatos nyomást érzett a fejében, a hirtelen lezajlott események után öklendeznie kellett. Yuriy telefonjáról ráírt Tarára, bebizonyítandó, hogy ő kommunikál vele, majd kitörölte az üzenetet, és még a rendőrség kiérkezése előtt a szörnyű nyomástól a fejében elájult. Mire magához tért, otthon találta magát, a saját testében, és Tara hajolt fölé. Miután a helyszínre érkezett mentősök megvizsgálták, és egy karcolást sem találtak rajta, Hope-ot elengedték, miután Hardman nyomozó megígértette vele, hogy holnap újra benéz hozzá a vallomása részleteinek átnézéséhez. Ruth olyan zaklatott volt, hogy Hope-nak kellett vezetnie, mire a lány kibökte: nem tudja hogyan, de ő gyújtotta fel az örjöngő kutyát. Amikor erről beszámoltak Ray előtt, a férfi megnyugtatta, mindenben a segítségére lesz, hogy megérthesse mi történt vele. Miután a lány távozott, Tara, akinek eddigre minden szkepticizmusa elpárolgott, úgy döntött, Raynél tölti az éjszakát, ha már a korábbi próbálkozásnál képes volt letolt nadrággal elájulni az asztalon.

Darkness Visible S01 EP01 - Orientation Day

Noémi - Hope Miller

Mihály - Ray Miller

2016. szeptember 22, csütörtök

Ray és Hope késő este megérkeztek a rendelkezésükre bocsátott házhoz, amely a College Park-i Hopkins Avenue-n állt. Rögtön találkoztak szomszédaikkal is: Mrs. Bianchival és a széthasadt fejű Rockyval, valamint a másik oldali szomszédjukkal, egy elég rossz állapotban lévő autó motorházfedelén üldögélő sráccal, Greg Fosterrel.

2016. szeptember 23, péntek

Reggel befut Hope üdvözlésére egy kisebb fogadóbizottság az egyetem Fogyatékkal Élőket Segítő Szolgálatától: Julianne Kline, középkorú adminisztrátor, Fran Harrington, végzős pszichológus és fizikoterapeuta hallgató és Ruth Foster, a szintén tolókocsiba kényszerült másodéves szomszédlány. A várható udvariasságok során több dolog is kiderül: Hope az ösztöndíját és ezzel a lakhatást is a Greenbriar Alapítványtól kapja, ami idegsérülésekkel és idegátültetéssel kapcsolatos kutatásokat végez, Ruth pedig paranormális potenciállal rendelkezik az aurája alapján. Mielőtt távoznának, Fran megadja az elérhetőségét Hope-nak, Ruth pedig felajánlja, hogy a délután szívesen elkalauzolja őt a campus területén.

Miután a nőegylet távozott, megérkeztek a férfiak, Ray főnökének a vezetésével egy üdvözlő hatospakk kíséretében: Vince Dallimore elég egyenesbeszédű és elmondja Raynek, hogy a Fairfield Property Maintenance tulajdonosa kérte ebbe a munkakörbe, amiben kiemelten a diákszövetségek épületeivel kell foglalkozni. Biztosította róla, hogy nem tetszik neki ez a kivételezés, de ha nem iszik és szív munka közben és nem lesz vele gond, akkor ő sem fog visszatérni erre a dologra. Az újdonsült kollégák, a görög Georg Vasilakos és az örmény származású Raheek Moss egykedvűen hallgatták végig a főnökük nagymonológját.

A két látogatás után Ray és Hope úgy döntött nagybevásárlást csapnak, előbbi riasztóberendezéseket, rácsokat és festéket vásárolt, míg utóbbi élelmiszert és háztartási dolgokat. Délután megérkezett Ruth és az átalakított, meglehetősen drágának tűnő elekromos autójával elvitte a lányt a fagylaltozni a The Dairy-be, majd az elektromos kerekesszékekkel folytatták az útjukat a Peace Gardenen keresztül a McKeldin Mall napórájáig, ahol belebotlottak Ned Mercerbe és kompániájába. Ned, a helyi csapat hátvédje elkezdte sértegetni Ruth-ot, majd amikor Hope visszaszólt neki, rájuk eresztette a kutyáját, Dózert. Ezalatt Ray éppen a diákszövetség elnökénél, Mercedes Del Bosque-nál és udvartartásánál mutatkozott be, ám amikor a kutya rátámadott Hope-ra, elvesztette az eszméletét, majd a lány mellett találta magát, Ned egyik haverjának, Donnie Yates-nek a testében. Sikerült a kutyát leszerelnie, Ned viszont a földre vitte és elkezdte ütlegelni, de amikor Hope elkezdte felvenni a jelenetet, Ned másik haverja, Jeremy Pederson gyorsan kereket oldott, Ned pedig átkozódva elrángatta a kutyáját. Hope gyorsan elküldte a felvételt Fran Harringtonnak, aki megígérte, hogy továbbítja az illetékeseknek.

A sokkos állapotban lévő Ruth végül magához térve inkább a Stamp, a Hallgatói Önkormányzat épületébe vitte Hope-ot a könyvtár helyett, ahol már a barátai várták őket. Legnagyobb meglepetésükre, Ned jobb keze, Donnie is velük tartott. A Freehold Freaks csapata már részben megebédelt, de örömmel üdvözölték az új tagjukat: meséltek a macskaimádó öreglányról, akinek a férje öngyilkos lett, és azóta bezárkózva él, de minden kóbor macskát befogad, amikből egyre több van a környéken, Rebecca egy kísértetsztorit mondott, aminek a szereplője ugyancsak Mrs. Bianchinak a házában jelent meg. Luke szerint Ned ezt is meg fogja úszni, mert Konrad edző úgyis ki fogja húzni a slamasztikából és az utóbbi években történt öngyilkosságokról egy helyi újságírónőnél lehet érdeklődni, akit Tara Hutchinsonnak hívnak. Chase és Chester meghívták Hope-ot az esti bulira, amit a Kappa Delta lányszövetségnél rendeznek az este, mert Yuriy haverjuk be tudja őket juttatni. Raynek ekkor jutott eszébe, hogy mi lehet a testével, ezért visszament a Kappa Delta házba, ahol ismerősként fogadták, Donnie barátnője, Amelia pedig aggódva kérdezgetni kezdte a felduzzadt arcáról. Ray valódi teste a kanapén feküdt ájultan, úgyhogy Emilio és Donnie visszacipelték a házába, de még előtte Donnie kapott öt vörös kapszulát Burntől.

Amikor Hope visszaért, Ray elmagyarázta neki a helyzetet, de többszöri próbálkozásra sem sikerült megoldani a testcserét. Hope úgy döntött, hogy elmegy az esti bulira, különösen amikor megtudta Chase-től, hogy ha valaki legyőzi Mercedest videojátékban, akkor kérhet tőle valamit. A bulin Yuriy fogadta őket, aki a bandájával, a Hotel Sputnikkal minikoncertet adott, ezalatt pedig Hope-nak az Injustice című videojátékban mindháromszor a véletlenszerűen kiválasztott Zatanna karakterével nekifutva sikerült legyőznie Mercedest, aki először dúlt-fúlt, de utána békejobbot nyújtott Hope-nak és szabad bejárást adott neki a Kappa Deltába. Mielőtt véget ért volna a buli, Hope látta, hogy Yuriyt megkarmolja a banda macskája, Raszputyin. Ezalatt Ray több stanglit is elszívott idegességében és az ötödik után visszakerült a testébe.

Amikor Hope visszaért a házukba, óriási macskasivalkodást hallottak a szomszéd öregasszonytól majd valami elkezdte ostromolni az ajtajukat. Végül az ajtó és a kerete megadta magát, és ott állt Ned Mercer, akibe macskák kapaszkodtak és karmolták össze, de amiket végül lerázott magáról és Rocky gerincét törte az ajtófélfán. Ray előrántotta a pisztolyát, de Ned kiverte a kezéből és elindult Hope felé. Ray, amikor látta, hogy a hátvéd auráját valami sötéten fénylő korona veszi körül és milyen emberfeletti erővel bír, azt kiáltotta a lánynak, hogy meneküljön, de amikor odafordult, a legnagyobb meglepetésére Hope a kerekesszéke felett lebegett. A lány felől lökéshullám indult el és elsodorta Nedet, aki ájultan hengeredett az előkertbe. Mire a rendőrség és a mentők kiértek, Ned kómában feküdt, Mrs. Bianchit pedig, akit a srác ütött le, súlyos agyrázkódással szállították kórházba.

A jegyzőkönyv felvétele után apa és lánya a hálószobában beszélgetett az esetről, amikor váratlanul egy sziklán találták magukat egy csillagtalan, éjszakai égbolt alatt, amin az aurora borealis táncolt. Hope egyenesen állt, dr. Bryce testének kezét fogva, az égen pedig egy hatalmas, rájaszerű lény közeledett, lassú szárnycsapásokkal, majd a lebernyegek alól tojásszerű dolgok hullottak az egyetemi campusra, amik aztán kibomlottak és sötét, négy lábon szaladó lényekként kezdtek el ügetni feléjük. Többen közülük az épületek között menekülő emberalakokra vetették magukat. Amikor Ray/dr. Bryce Hope-ra nézett, látta, hogy egy vakító fényoszlop közepén áll, ami szétnyitja felettük a sötétséget. A látomás olyan hirtelen tűnt el, amilyen hirtelen jött, Ray eldobható telefonja pedig szinte azonnal ezután felcsörgött és Őrangyal hangja csak annyit mondott neki: „Beszélnünk kell.” Amikor Hope magához tért, azt látta, hogy egy ceruzáját markolja és a transz alatt egy sötét alakot satírozott a vázlatfüzetébe.