Limbus Puerorum - TS [U]-[U]

Ügynökeink megérkeztek a brüsszeli Központi pályaudvarra, ahol is körültekintően átvették a poggyászmegőrzőből a találka helyét és időpontját egy 2 decis Evian gleccservizes palack formájában. Korábbi tapasztalataikból (és a webfon beszélgetésből) arra következtettek, hogy a vízben hemzsegnek a neurovírusok, melyeket ha a csapatukban dolgozó bioroid, Kövi János (Máté) megiszik, akkor a helyszín és az időpont is a tudomásukra jut. Ezt a furgonjukban, a pályaudvar földalatti parkolójának -2-dik szintjén akarták megejteni.

Ezen a ponton a játékosok figyelmetlenül meghozott döntései okán a mese olyan mértékben eltért a medertől, mely katasztrófikus következmények visszafordíthatatlan láncolatát indította el. Kövi János - aki a telefonbeszélgetés során parancsnokát megkerülve készségesen elárulta biorid típusát - most úgy döntött hogy inkább nem issza meg a vélhetően neki készített neurovírust. Ezen döntésére nem tudott kielégítő magyarázatot adni (révén a játékos inkább browser alapú online játékokkal osztotta meg a figyelmét), mindössze hevesen tiltakozott. Profihoz nem méltó viselkedését feszült társai nem finom könyörgéssel, hanem először direkt parancssal, majd erőszakkal próbálták meg megtörni, melynek reakciójaként Kövi János rendőrt hívott(!). Ezzel a lépéssel sokkal rosszabb következményeket vont maga után mint amivel társai kecsegtették.

A pályaudvaron riadót rendeltek el, Kövit a rendőrségre vitték, a tanúk elszéledtek, ügynökeink is csak a Puli rakétáinak segítségével tudtak kitörni a lezárt parkolóból. Bár profihoz méltón sikerült eltűnniük a városban, de sajnos sokat már nem tehettek. Néhány órával később felrakták az egyik Eenheid Neegen elméletekkel fogalkozó portálra az eddig nyomozati anyagaik disztillált változatát, melynek hatására nem sokkal később jelentkezett Négyből a Negyedik, a Legszűkebb Szélső Keresztmetszet.

Újabb találkozót beszéltek meg, ahol is Svartendal őrnagy (Dávid) elmesélte mi történt pontosan, miért nem jelentek meg a korábbi találkozón és hogy a tanúk elvesztésével semmi esélyük nincs az ügyet bírósági úton, egy parlamenti vizsgálat keretében nyilvánosságra hozni. Az entitás elfogadta a magyarázatot, majd figyelmeztette ügynökeinket, hogy hagyják el az Unió területét, mert a törvényes út helyett társai most a radikális lépés mellett döntenek majd. Az őrnagy még feltett neki egy kérdést az apjára vonatkozólag, melyre válaszul egy linket kapott azzal az utasítással, hogy két hét múlva élő lesz és megnyithatja. Ezt követően csapatunk 72 órán belül szétszéledt a világban, példájukat követte Gaál Kinga és az 1-es Részleg is.

A Csendes-óceáni háború alatt kilőtt kínai első csapásmérő nukleáris arzenállal felfegyverzett kémműhold látványosan cáfolta a róla kiállított katonai jelentéseket amikor is teljes készletének kilövésével a feledésbe küldte Brüsszelt, egész Belgiumot és a környező országok errefelé eső területeit. Ezután nyolc nagy európai fővárosban a kihaltnak hitt Hanta-E vírus új, vélhetően mesterségesen mutált változata ütötte fel a fejét. A visszafordíthatatlan idegsorvadást okozó járvány nagyon gyorsan milliónyi életet követelt magának, mire sikerült izolálni és kifejleszteni az ellenszert.

Két héttel az események után Svartendal őrnagy felkereste azt a linket amit a Négyből a Negyedik entitás adott neki búcsúzóul. Nagy meglepetésére az egyik korábbi ügy kapcsán felmerült Night Club School fogadta, melynek titkait már soha nem ismerik meg a játékosok.

Ezzel a gyászos fináléval közel két és fél év után véget ért az [Unrivalled]-[Unparalelled] címet viselő Transhuman Space kampányom, melynek több tanulságát is levontam. A kapszula mesék kiválóan működnek kampány keretébe helyezve is, azonban nem tanácsos korlátlan forrásokat a játékosok rendelkezésére bocsátani, ha még nem ismerik az adott szettinget eléggé. Beletelt néhány szessönbe mire kellően belerázódtak. Azzal hogy Pierre Transiert nem találták meg, sok részlet nem került a helyére így egyes játékos élmények a meg nem értés miatt csorbultak, ami egy kampányfinálé esetében többszörösen súlyos. Sajnos ezen már a mese utáni összefoglaló sem tudott sokat segíteni. A tanulságok közé sorolom még a mesélői játékélmény jogosultságát is, így ennek érdekében a jövőben válogatni fogok az oda nem figyelő, metagémelő résztvevők szűrésével.

Helvetet, Vägen och den Goda Viljan - TS [U]-[U]

Míg Bleau (Gábor) egy romantikus gyertyafényes vacsora keretében lezárt egy nyitott eltűnési ügyet Toulonban, addig a társai a Csepel-toronyban megállapodtak a letartóztatásukra idetartó Gaál Kingával, hogy ők "menekülés közben lelövessenek", a sztorinak pedig majd a testmásolatokkal adjanak súlyt. Svartendal (Dávid) egy apró bónusz formájában a lelövetésre szánt ospreyba ültette a korábban Boran Trier álnéven dolgozó szabadúszó ügynököt (nevezzük bérgyilkosnak) is.

Egy új, bérelt személyazonosság álcája alatt a csapat kétfelé szakadt, egyikük begyűjtötte az időközben Párizsba utazott Bleau-t, a másikuk pedig Genfbe utazott, hogy felvegyék a Mira Lagendijk (bal oldali kép) nevén futó számlán pöffeszkedő 180,000,000 euró egy részét. Végül is bevárták egymást és nagy körültekintéssel meg is ejtették 20 millió euró készpénzben történő felvételét. Sajnos Mira ellenőrzése kényelmetlenül sokáig tartott és ez idő alatt a bank előtt elvonult közel nyolcszáz békés bioroid demonstráló, akikhez a közöttük tolakodó Kövi János (Máté) végül csatlakozott is. Mint kiderült a bioroidok a genfi EU konzulátushoz vonultak, ahol is az Eenheid Neegen követeléseit kezdték skandálni a Marcatoni-jegyzőkönyv, illetve a Sarokkő-projekt kiadatásáról.

Kiderült hogy egyidőben további nyolc európai nagyvárosban hasonló demonstrációkat tartanak bioroidok. Ennek már nemzetközi visszhangja támadt, melynek hatására másnap reggelre a parlamenti szóvivő hivatalos nyilatkozatot készült tenni az ügyben. Vélhetően a neurovírus hatása alatt cselekvő Kövit az őrnagy visszaparancsolta, majd felkeresték Siiri Oviirt, a SEDE elnökét akiről úgy vélték, hogy visszabuktatása miatt negatív érzülettel bírhat az ellenségükként azonosított Guiseppe Gargani felé. A férfi azt mondta, hogy ha sikerül tanúvallomást kicsikarniuk Lars Ekborgból (jobb oldali kép), az 1-es Részleg korábbi műveleti igazgatójából, akkor hajlandó lesz beszállni a hintába és felállni Gargani ellen.

A tolókocsis Ekborg jelenleg a lappföldi Arvidsjaurban alkoholizmussal öntözi mindennapjait, és ezen elfoglaltsága agysérülésével kombinálva nem teszi őt alkalmassá hogy tanúként lépjen elő. Ügynökeink felfedezték, hogy a jobb időket látott igazgató lakása szénné van drótozva és vélhetően a gondját viselő Svedka gynoid is része a megfigyelésnek. Ekborggal a hónuk alatt gyorsan leléptek és Gaál ezredes segítségével laboratóriumot béreltek a malmöi Központi Idegszanatóriumban, ahol Seberg doktornő megvizsgálta a férfit. Kiderült, hogy a férfi agytranszplantáción esett át, jelenleg az agyába - a bioshellek mintájára - számítógépet építettek amin egy teljes elmemásolat töredéke fut, vélhetően emlékek tekintetében alaposan átszerkesztve.

Nosza be is gyűjtötték az itt dolgozó Maritta Marke professzort, akihez Ekborg havonta járt kontrollra és aki némi szorongatás után simán bevallotta, hogy ő hajtotta végre a műtétet...Ekborg kérésére. Az elkészített teljes és hibátlan elmemásolatot egy férfi kapta akivel mindössze egyszer találkozott, ám akiről óvatosságból készített egy fényképet. Ezt a csapat rendelkezésére bocsátotta, akik azonnal felismerték hogy az illető nem más, mint nemezisük Pierre Transier (alsó kép). Marke professzort is magukkal vitték, akiknek amúgy délután négykor kellett volna indulnia Kenyába - természetesen Transier utasítására.

Transier hívását visszakövették Brüsszelig így nyomban ide is indultak. Reggel 10-kor az EU parlamenti szóvivője megtette a nyilatkozatát, melynek nagy része egy "nesze semmi fogd meg jól" volt a köznépnek, ám egy ponton mégis plusz jelentéssel bírt csapatunk számára: az elhangzottak alapján esélyes, hogy az egész Sarokkő-projektet a korábban letartóztatásba helyezett Libor Rouchek nyakába akarják varrni.

A bejelentést követően Mira Lagendijk zsebében megszólalt az a webfon ami valamikor szeptemberben került hozzá és melyen keresztül akkor figyelmeztetést kaptak a Belafonté Industrie ellen készülő terrorakcióról. A vonalban a Négyből a Negyedik, a Legszűkebb Szélső Keresztmetszet jelentkezett be és Svartendal őrnagy bizalmát kérve találkozót javasolt. Az őrnagy a társaival való egyeztetés után végül megelőlegezte a bizalmat és ráállt a találkozóra, melynek helyét és időpontját a Brüsszeli Központi Pályaudvar ujjlenyomat azonosítású poggyászmegőrzőjében helyezi el Mira biometrikus adataival.

Ha minden jól megy, a kampány fináléja most szombaton kulminál.

L'heure de la vengeance est arrivée - TS [U]-[U]

Fekete Sándort (Zsolt) hátrahagyva ügynökeink megérkeztek az Anaparnassiss-lakóparkhoz, ahol körültekintő, ugyanakkor óvatos feltárásba kezdtek. Felfedeztek egy befejezetlen és a jelek szerint soha be nem indított laboratóriumot, az üzemen kívüli liftaknában pedig egy minden kétséget kizáróan balesetet szenvedett civil holttestére bukkantak. Az illető körülbelül egy éve fekhetett ott, némi nyomozás kiderítette a személyazonosságát, így következő útjuk Toulonba vezetett. A elhunyt személy egyetlen hozzátartozót hagyott hátra, egy Svedka típusú gynoidot. A robot elmondta, hogy néhai gyámja 2093-ban eltűnt bátyja után kezdett nyomozni, mivel a rendőrség öt év elteltével sem bukkant a nyomára. Ügynökeink több szálat követve lassan összerakták a képet: a SEDE megbízásából 2091-ben elindult a Sarokkő-projekt, melyhez egy specialistákból álló tudóscsoportot szervezett össze Harald Boering, a Belafonte Industrie Biofegyver részlegének igazgatója. A projekt célja egy olyan neurovírus kifejlesztése volt, mely képes az agyban található neuronok kapcsolódását egy megadott minta szerint rendezni, ezzel effektíve megváltoztatni az egyén kívánt gondolatait egy specifikus témában. A Marcatoni-jegyzőkönyvben foglalt irányelvekkel összevetve az a spekuláció látott napvilágot, hogy a neurovírust a bioroid felszabadítás kapcsán folytatott külföldi diplomáciában alkalmaznák - természetesen a merev illetve elutasító tárgyalófeleken. A projekt 2093-ban bekövetkezett leállítása után az ezen dolgozó összes tudós halálos kimenetelű balesetet szenvedett, eltűnt vagy váratlan betegségben elhalálozott.

Gunilla Paulsen nanomérnököt még életben találták, ugyanis miután volt kollégái hullani kezdtek egy titokban készített felvétellel zsarolta korábbi munkaadóit, így nemcsak mellékes jövedelemre tett szert, hanem az életét is megtarthatta. Sajnos egy másik, halottnak hitt kolléga, Sarah Boberg már nem volt ilyen szerencsés. Bár repülőgépszerencsétlenségnek álcázott eltűnése után álnéven dolgozott Marokkóban, a Belafonte Industrie Biofegyver részlege elleni támadást követő hírverés hatására felhívta Paulsent és ezzel lebuktatta magát. Ügynökeink a nemzetközi hatáskörrel rendelkező 1-es Részleg segítségét kérték Boberg begyűjtéséhez. Sajnos Gaál Kinga embereinek nem sikerült megmentenie a nőt, de elfogták a gyilkosát, aki egy szimpatomimetikus szerrel természetesnek tűnő halálos szívelégtelenséget produkált nála.

Az illető egy tucat hamis személyazonossággal rendelkezett, melyek közül Boran Trier neve ismerősen csengett: a februárban a 2-es Részleg ellen indított memetikus támadás egyik mellékszereplője volt. Sodium-pentatollal élénkített kihallgatása során bevallotta hogy szabadúszó ügynökként csak megbízásokat, neveket és persze fizetési csekkeket kap kajmán-szigeteki bankjába, munkáját rutinszerűen, mindenféle mélyebb háttérinformáció nélkül végzi ismeretlen megbízói számára. Sok hasznos témával ugyan nem szolgálhatott, de biztos ami biztos bezsákolták az illetőt. Ezután robbant a bomba...

...persze csak képletesen. Kövi Jánost az Európai Biztonsági Tanács székházában dolgozó MI, Océane Van Den Broeck értesítette, hogy a rutinjelentésre oda érkezett Libor Rouchek igazgatót őrizetbe vették. Ezután műholdas lézerkommunikációs rádiócsatornán Gaál Kinga ezredes figyelmeztette őket, hogy parancsot kapott, vegye őrizetbe az 2-es Részleg ügynökeit.

Hogy ügynökeink mit kezdenek ezzel az információval, valamint az orvosi laborban található hat testmásolattal, illetve a Toulonban tartózkodó Jean Bleauvel (Gábor), az még a jövő rejtélye.

Eenheid Neegen - TS [U]-[U]

Libor Rouchek igazgató elérkezettnek látta az időt, hogy összehívja a csapatát és kiterítsen pár lapot. A 2-es Részleg megalakítására őt legelső sorban személyes indokok vezették. Meggyőződése szerint idősebb Fenris Svartendal 2096 június 9-én bekövetkezett halála nem baleset, hanem egy összeesküvés része volt. Sajnos semmilyen, akkor a rendelkezésére álló törvényes eszközzel nem tudta ezt bebizonyítani, így alapos aknamunkába kezdett hogy megalakítsa ezt a részleget mellyel végre betekintést nyerhet a függönyök mögé. Sajnos mint kiderült ezen szálak sokkal mélyebbre, a hadsereg és katonai hírszerzés berkeibe vezetnek melyek továbbra is elérhetetlennek bizonyultak. Ezirányú nyomozások erőltetését Rouchek nemigen szorgalmazta, ám azt az egy szálat mely eme függönyök mögé vezet mindenáron fel kell gombolyítani: ez pedig nem más mint Pierre Transier, a Francia Katonai hírszerzés ügynöke, aki az is lehet hogy kettős vagy rogue ügynök. Megelőzési lépésként létrehozott egy anyagi bázist, melyet a csapatnak arra kell fordítania, hogy szükség esetén meghamisíthassák a halálukat és eltűnhessenek a föld színéről. Ennek megszervezését az ügynökökre bízta.

Mira Lagendijk kapott egy névtelen hívást, mely szerint másnap délben "aszimmetrikus haművelet" veszi kezdetét a francia illetőségű Belafonte Industrie párizsi székháza ellen. Ügynökeink rögvest értesítették kapcsolataikat a francia titkosszolgálatnál, és miután a munka oroszlánrészét rájuk és a terrorista elhárítókra bízták, ráérősen elkezdtek foglalkozni az üggyel. Utánanéztek a cég múltjának, számbavették azokat az ellenségeket akik terrorakcióra vetemednének. Kapcsolataiknak köszönhetően sikerült a két cégvezető közül a könnyebbik esethez, Henri Belafontehoz (jobb oldali kép) bejutni. A hóbortos fiatal vezetőmérnök hamar megnyílt Svartendal (Dávid) őrnagy előtt, miután az készségesen beszélgetett vele a Puli egységekről melyek iránt a mérnök láthatóan gyermeki lelkesedéssel viseltetett. Henri megerősítette a gyanút, hogy a július 16-án történt robotrepülő meghibásodás külső beavatkozás műve volt és bizonyosságot szereztek affelől, hogy valamilyen módon érintett benne az az infomorf, melynek másolatai májusban átvették az irányítást a Simulacra OG felett.

Utánanéztek a titokzatos telefonálónak is, akit csak azért sikerült rögzítenie egy közterületi kamerának, mert azt néhány órával azelőtt állították üzembe egy korábbi karbantartási munkát követően. Az illető körvonalai nehezen voltak kivehetők, némileg takarásban is volt, de egy képjavító eljárással sikerült valamelyest feljavítani az eredményt (fenti kép). Kiderült, hogy egy nyomtatott eldobható webfonról telefonált és hamisított hitelkártya adatokkal vette igénybe a szolgáltatást. Semmilyen adatbázisban sem találták nyomát az illetőnek.

Kövi János (Máté) megtudta hogy a megjelölt időpontra nyílt napot szervezett a Belafonte Industrie (bal oldali kép), melynek meghívott vendégei között szerepelt a francia védelmi miniszter és két magasrangú katonai vezető is. Mindkettő lemondta a meghívást, miután a terrorista fenyegetés híre eljutott hozzájuk, így a cég biztonsági embereinek és a terrorista elhárítóknak már csak a nyílt napra érkező civil vendégek biztonságára kellett koncentrálniuk. Ennek megszervezését a Belafonte Industrie biztonsági főnöke, Florence Yves már a 2-es Részleg ügynökeinek bevonásával tette meg. A támadás nem sokkal dél után el is kezdődött, de nem a vendégek és a kiállított harci eszközök által zsúfolt látogató térben hanem a 24-dik emeleti üzemi étkezőben.

Kilenc dolgozó ragadott fegyvert melyek az ételpultba kihelyezett tárolóedényekben voltak elrejtve. Rögvest összeterelték a többi 34 dolgozót és a zárt láncú kommunikáción kapcsolatba léptek Florance Yves-el és rajta keresztül a 2-es Részleg embereivel is. Beolvasták követeléseiket melyet szépen be is illesztek ide, bár megjegyzem nincs túl nagy gyakorlatom terrorista kiáltványok írásában:

Mi vagyunk az Eenheid Neegen és fogságba ejtettünk 34 alkalmazottat a Belafonte Industrie dolgozói közül. Terrorakciónk nem a társadalom egésze vagy az ártatlan egyén ellen, hanem az Uniót vezető testület és az azon belül működő érdekcsoportok ellen irányul! A bioroid felszabadítási politika mögött meghúzódó hazugságok végre utolérik azokat akik kreálták őket! Mi vagyunk azok a bioroid menekültek, akik miatt több a terhetek, akik miatt magasabb adót kell fizetnetek, hogy végül integrálódás után végre elvehessük az állásaitokat és betölthessük a munkahelyeiteket. Mi vagyunk az Eenheid Neegen és nem tűrjük tovább, hogy mi a kirakatbábjai ti pedig teherviselői legyetek egy olyan politikának, mely a legamorálisabb és legetikátlanabb eszközöktől sem riad vissza, hogy magát a megváltó szerepében tüntethesse fel.

Követeléseink a következők:
Az EU Parlament szóvivője a Teralogos rendkívüli híradásban hozza nyilvánosságra a Marcatoni jegyzőkönyvet, ugyanígy a Belafonte Industrie a Sarokkő-projekt részleteit! Ha legkésőbb az 1 órási hírekben egyik követelésünk sem teljesül, úgy 1/2 óránként kivégzünk egyet a túszul ejtett Belafonte alkalmazottak közül. Ne próbálkozzanak túszmentéssel, a vérontás elkerülhető! Amint teljesülnek a kívánságaink, letesszük a fegyvert és megadjuk magunkat!

Mi vagyunk az Eenheid Neegen, nincsenek vezetőink, nincsenek katonáink és nincs több türelmünk ! Egyetlen eszme vagyunk ami ellen nem lehet harcolni vagy fegyverrel legyőzni, kiáltásunk hangját egyedül az igazság némíthatja el! Ezért a halál fenyegetése semmit sem jelent nekünk, még ha elbukunk is a mai küldetésünkben, ti és testvéreink folytatni fogjátok közös akaratunkat! Csapást-csapásra mérünk amíg a mostani parlament nyilvánosságra nem hozza a Delgado-kabinet irányítása alatt megszületett Marcatoni jegyzőkönyvet illetve a Sarokkő-projekt részleteit!

Nagyjából ezzel egyidőben úgynevezett memetikus aknák robbantak az Európai Unió infoszférájában: közösségi portálok, blogok, nyílt hírszolgáltatók illetve a teljes parlamenti személyzet el lett árasztva az Eenheid Neegen követeléseivel és akciójuk részleteivel, teljesen ellehetetlenítve az ügy titokbantartását. Rouchek kiderítette, hogy a kérdéses jegyzőkönyv állam- a projekt pedig hadititok besorolás alatt van és mint ilyen nem fog napvilágot látni terroristák kedvéért. Megtudta, hogy már dolgoznak egy hamisítványon melyet hajlandóak lennének közzétenni, ha egy esetleges túszmentés nem lenne megoldható. A 2-es Részleg tehát akcióba kezdett és 2-3 másodperc alatt kivonták a forgalomból a kilenc túszejtőt és mindössze egyetlen túsz vesztette életét: Harald Boering a Belafonte Industrie Biofegyver részlegének igazgatója.

Az elfogott terroristák kihallgatása során különös felismerést tettek. Mindnyájan a cég dolgozói és egytől-egyig bioroidok, némelyikük rehabilitált menekült némelyikük azonban tősgyökeres. Mindegyikük több éve dolgozott a cégnél, a legkülönbözőbb beosztásokban. Cselekedetükre nem igazán tudtak kielégítő magyarázatot adni, állítólag maguk sem tudják, hogy a kérdéses jegyzőkönyv illetve projekt pontosan mit is tartalmaz. Néhány mélyebb kérdéssel könnyen zavarba lehetett hozni őket, de hazugságra vagy félrevezetésre utaló magatartást nem tanúsítottak.

Svartendal kérésére Gaál Kinga utánanézett a Marcatoni jegyzőkönyvnek, mely mint kiderült a Külügyi Bizottság egyik okmánya. Tartalma államtitok, ám témáját sikerült megállapítani: A bioroid felszabadítási és integrációs folyamatok külpolitikai irányelvei. Henri Belonte pedig utánanézett a Sarokkő-projektnek, melyet a SEDE rendelt meg 2091 júliusában, majd 2093 áprilisában le is állíttatott és minden erre vonatkozó adatot megsemmisíttetett.

Csapatunk végül úgy döntött, hogy felkeresi az Anaparnassiss-lakóparkot és alaposan átkutatja. Útban oda megérkezett Fekete Sándor (Zsolt) nyomozásának eredménye a francia titkoszolgálattól: eszerint 2099 június 16-án - tehát azon a napon amikor ők egy rakétabaleset áldozatai lettek - Pierre Transier őrnagy a francia haditengerészet Encore nevű rombolóján teljesített szolgálatot, mely akkor rutin hadgyakorlatot hajtott végre a Földközi-tengeren, Marseillestől 170 kilométerre. Hogy kinek a parancsából tartózkodott ott és milyen jellegű szolgálatot teljesített az nem ismert.

Quando sei in Roma - TS

36 halott bioroidot találtak egy kényszerleszállást végrehajtó űrrepülőgép rakterében a római Fiumicino repülőtéren. A sajtó már lehozta a hírt, derekas botrányt kavarva a bioroidok jogaiért és gyártásuk eltörléséért szinte az egész világgal szembehelyezkedő Unióban. Rouchek igazgató is éles parancsot kapott egészen fentről, hogy a 2-es Részleg olyan mélységig ásson az ügy mélyére, amennyire csak lehet és kerítse elő a felelősöket.

A reptér lezárt hangárjába érve operatív csoportunk három, már a helyszínen dolgozó ügynökbe futott: Assunta Serman az olasz titkosszolgálattól, Severin Engler a francia titkosszolgálattól és Manuel Klein a Genetikai Rendészeti Hivataltól. Együttműködve kiderítették, hogy a repülőgép transzpondere nem ehhez a géphez tartozik, tulajdonosa a Sacla Italia nevű könnyűipari konszern. A cég azzal védekezett, hogy ők már júliusban beadták a kivonási kérelmet a Repülésügyi hivatalhoz. A transzponderhez tartozó valódi repülőt meg is találták egy szanálással foglalkozó cég telepén, és ahogy azt számították már hiányzott belőle az azonosító egység. A biztonsági kamerák felvételeinek segítségével megtalálták azt az egyik dolgozót, aki kilopta a műszert. Az illető bevallotta, hogy egy Celso Rueda nevű férfi fizette le, akiről kiderült, hogy korábban a repülési hivatalnál dolgozott és történetesen ő tartotta vissza a Sacla Italia leszerelési kérelmét.

Rueda jelenleg a Génvédők nevű szélsőséges katolikus mozgalom aktivistája és némi masszírozás után bevallotta, hogy a szervezettől kapta a pénzt és csak az utasítások szerint járt el. Ezalatt a hírek hatására tüntetések kezdődtek először a médiában felelősként lehozott Sacla Italia és új részlege, a Sacla Biologia épületei előtt, majd a zavargások eszkalálódtak és egész Rómára kiterjedtek. A háttérben a biotechnológia olaszországi térhódítása ellen tiltakozó többnyire vallásos, radikális csoportok tevékenysége volt kimutatható. Nyomozóink kézrekerítették a Génvédők főinkvizítorát, akinek tudomása sem volt semmilyen lefizetésről, ám segítségével sikerült azonosítani egy Franco Catalano nevű tagjukat.

Az illető úriember a Capitalia Bankból vett fel 1,5 millió eurót ám ennek a tranzakciónak minden nyomát eltüntette a bank maga. Némi vizsgálódással kiderítették, hogy a bank tulajdonának 65%-a az Immobiliare kezében van, mely azonban a Vatikán bankja és annak számonkérése már túllépte ügynökeink hatáskörét. Leadott jelentéseik alapján az AFET diplomáciai úton felvette a kapcsolatot a Vatikánnal és IX. Zakariás pápa szigorú vizsgálatot ígért. Kiderült, hogy az Immobiliare ügyleteivel foglalkozó egyik püspök magánakciója volt az egész, aki azt tűzte célul, hogy lejárassa a Sacla konszernt, mely az Egyház által tiltott biotechnológia olaszországi honosításában járt az élen. Természetesen a püspök öngyilkosságával az egész ügy napvilágot látott és a Katolikus Egyház befolyása ismét csökkent a tőle elszakadni kívánó olasz kormánnyal szemben.

S Badeshteto si Ako Igraesh - TS [U]-[U]

Mint az a címbeli jelölésből is látszik, folytatódott az [Unrivalled]-[Unparalelled] történetszál, mely a kampány gerincét képezi. Kiderült, hogy az eddig riválisnak hitt 1-es részleg igazgatója, Henrik Lax váratlanul lemondott és nyugdíjaztatta magát, helyét a korábbi műveleti igazgató, Gaál Kinga vette át. Rouchek elérkezettnek látta az időt, hogy tiszteletét tegye kollégájánál, aki kiköltözött a finnországi Talna-tónál található házikójába. Jó kívánságait egy két lábon járó üzenet - Fenris Svartendal őrnagy (Dávid) - tolmácsolta. Lax elárulta Fenrisnek, hogy Rouchek azért hozta létre az egész 2-es részleg belügyi szervét, hogy leleplezzen egy magas szintekre nyúló, de nem létező összeesküvést, melyet az idősebb Fenris Svartendal halálának körülményei mögött sejt.

A beszélgetést követő néhány nap elteltével Gaál Kinga találkozóra hívta a 2-es részleget a Marseilles partjaitól 10 kilométerre található Anaparnassis lakóparkba (felső kép), melynek építkezése évekkel ezelőtt félbemaradt, és melynek fő beruházója a Berger-Svartendal GmbH volt. A mi csapatunk érkezett elsőként az elhagyott betonszigetre, majd mikor megjelent Gaálék helikoptere, az események felgyorsultak: két rövid hatótávolságú levegő-föld rakéta csapódott be hozzájuk. Az egyik telibe trafálta az ezredes helikopterét, aki csak azért élte túl az eseményt, mert a már éppen leszálláshoz készülő jármű ajtajában állt. A 2-es részleg Osprey-jére irányított rakétát viszont önfeláldozó módon a magukkal vitt Puli-egység kapta le. Némi egyeztetés után kiderült, hogy mindkét igazgatót Rouchek személyi titkára, Cassandra-11 hívta meg ide, aki persze maga is elpusztult a rajtaütés során, mikor Roucheket testével fedezte. A rakéták egy a közelben hadgyakorlatozó francia rombolóról érkeztek, akik a mentést követően szigorú vizsgálatot indítottak az ügyben.

A részlegek megállapodtak, hogy együttműködve kezdenek nyomozni az ügyben és erre hivatalos engedély kértek a SEDÉ-től. Némi kutatás az Anaparnassiss lakópark tulajdoni viszonya után kiderítette, hogy jelenlegi tulajdonosa egy húszas éveiben járó fiatal nő, Mira Lagendijk (alsó képen). Az őrnagy számára ez a név ismerősen csengett így egy rövid látogatást tettek Szófiába, ahol Mira egy művészközösség tagjaként kreatív önkifejezést folytatott és megbecsült kortárs előadóként tevékenykedett. Némi egyeztetés után kiderült, hogy Mira és Svartendal őrnagy apja közös, ám a lány mitsem tudott arról hogy neki egy lakópark áll a tulajdonában. Az Anaparnassiss anyagi ügyleteit egy svájci bank végezte, ahol is Mirának egy 180 millió eurós számlája is akadt. Egy gyors személyes látogatás Genfbe kiderítette, hogy az összeget egy Sarokkő nevű vállalkozás utalta Mira számlájára. Sajnos erről több információt nem szolgáltatott ki a bank. Fenris megkérte újonnan talált hugát, hogy ne használja a pénzt és inkább költözzön vissza Amszterdamba az anyjához, míg ő utánajár annak, hogy mi is áll a háttérben.

Gabriel Devraux, a francia haditengerészet ezredesének jelentése szerint a vizsgálat kiderítette, hogy az egyik robotrepülőgépük meghibásodott és tévesen lőtte ki a rakétákat. Hat darab rakéta található egy podban, ebből kettő bentmaradt a hüvelyében, kettő önmegsemmisült útközben és kettőnek sikerült elérnie a célpontot. A legkülönösebb az egészben, hogy nem az ő beépített biztonsági vészprotokolljaik, hanem egy eddig még nem azonosított belső tényező akadályozta meg mind a hat rakéta kilövését. A vizsgálatot folytatják, a tanácstalanság szinte tapintható.

Night Club School - TS

Ezúttal már hivatalosan is csatlakozott a 2-es részleghez Rouchek igazgató téglája, a neurológus specialista, dr. Anita Seberg (a képen). Miután berendeztek a hölgynek egy kvantum komputerrel és bioággyal felszerelt laboratóriumot a Csepel-toronyban, az rögvest neki is látott mélyvizsgálatnak alávetni a csoport tagjait, megelőzendő egy Natividadhoz (Krisztián) hasonló biztonsági fiaskót.


A kötelesség azonban nemsokára az EU Biztonsági Tanácsának brüsszeli székházába szólította őket. Egy a hivatalban dolgozó memetikus mérnököt, Blanca Portillót az épület biztonsági emberei a kijáratnál őrizetbe vettek. Kiderült, hogy a hölgy egy hordozható egységen megpróbálta az épületből kicsempészni kollégáját, az AI Demetriust. A mesterséges intelligenciának már csak töredékeit találták a hordozón és természetesen a központi szerverről is hiányzott. Ügynökeink hosszú órákon keresztül hallgatták ki a nőt, akit más forrásaikból szerzett információikkal lassan sarokba szorítottak. Először Portillo azt állította, hogy azért akarta hazavinni Demetriust, hogy útközben is dolgozhassanak együtt - ez akár igaz is lehetett volna, hisz Demetrius futtatásához egy implant komputernél komolyabb kézi egység szükségeltetett, az engedélyek azonban még ebben az esetben is szükségesek lettek volna. Némi kutaszkodás Portillo múltjában kiderítette, hogy köze van Sir Richard Atkin Fenwellhez, a mesterséges intelligenciák felszabadításáért harcoló mozgalom, a FreeWire vezetőjéhez, a motiváció tehát AI szöktetés. Ez azonban még nem magyarázta meg, hogy hová lett végül Demetrius állománya.

Kiderült, hogy Portillo kapott egy alacsonyabb szintű mesterséges intelligenciát a FreeWiretől, hogy annak segítségével kerüljék meg a hivatal központi szerverének biztonsági protokolljait, lehetővé téve ezzel Demetrius szöktetését. Azonban némi társalgás az itt dolgozó infomorf ismerősükkel, Océane Van Den Broeck-kal egy egész AI mozgalomról lebbentette le a fátylat. Kiderült, hogy létezik egy afféle digitális szórakozóhely mesterséges intelligenciáknak, szellemeknek és árnyaknak, egyszóval a digitális elmék minden vállfajának. Ezt a helyet úgy hívják Night Club School. Van Den Broeck nem árult el semmit a klub természetéről, mert eskü alatt áll maga is, mint minden informorf aki tagsággal bír. Elárulta azonban, hogy Demetrius megszegte az esküt és ezért az iskola elküldött érte egy tanárt, hogy az megbüntesse. Ez a tanár pedig nem volt más, mint az az "alacsony szintű szoftver" mely a FreeWire ügynökének adta ki magát, és használta fel az ideológia meggyőződésből cselekvő Portillót. 

Ügynökeink Van Den Broeck-on keresztül üzenetet küldtek a hivatalban dolgozó összes AI-nak, azzal a figyelmeztetéssel, hogy tartsák távol magukat az iskolától. A Night Club School tehát tovább őrzi titkát valahol a globális infoszféra mélyén.

Rudolph joga pelo seguro - TS [U]-[U]

Az 1-es Részleg jelentése alapján elkezdődött a csapat pszichometrikus felmérése. Elsőként Svartendal (Dávid) őrnagy, majd Kövi János (Máté) és végül Maximilien Chandu Natividad (Krisztián) esett át a független szákértőkből álló bizottság vizsgálatán. Az eredmények még váratnak magukra, a munka azonban addig sem állt le.

Rouchek megszervezett egy találkát az amszterdami teherkikötőben egy illegális brazil bevándorlóval, aki menedékjogot kért az Unióban. Ezért cserébe olyan információkat kínált, melyek biztonsági kérdéseket érinthetnek. A csapat feladata volt, felmérni az információ értékét. Az illető személy egy felemelt németjuhász, név szerint Rudolph, aki korábban a rio de janeiro-i rendőrség nyomozókutyája volt. Zavaros múltú ebről van szó. Egy bevetés során meghamisította a halálát, majd a bűnöző Marquez kartelnek kezdett dolgozni és egy kutyákból álló bűnbanda vezetője lett. Elfogatását és letartóztatását követően megszökött a kórházból és a kartel segítségével elhagyta az országot. A birtokában lévő információ azonban valakinek nagyon sokat ért. A csapat és Rudolph az Empoza nevű teherhajó fedélzetén találkoztak és mindjárt egy sikertelen merényletkísérletnek lehettek kollektív szemtanúi. Rudolph csak azért nem ért tragikus véget, mert volt olyan ravasz, hogy egy feláldozható hasonmást küldött a fedélzetre maga helyett. Kövi és Svartendal felmérték a kutya kínálta információt, míg Natividad hadnagy elegánsan foglyul ejtette a mesterlövészt, aki meg volt győződve, hogy sikerrel elvégezte a munkát. A hiba ott csúszott a tervbe, hogy a foglyot felhozták az Empoza fedélzetére, ahol is megpillantotta a sértetlen Rudolphot és rájött, hogy átverték, hamis célpontot vont ki a forgalomból.

Ezen a ponton Dávid vallomása szerint egy lépéssel lemaradt a Transhuman Space informatikai sebességétől, így történhetett meg a következő malőr: a magához tért mesterlövész virtuális interfész implantja segítségével azonnal képanyagot küldött a társainak a bázisára, nemcsak Rudolphról, hanem a három ügynökről is. Ezek után tényleg gyorsan kellett cselekedniük, és a kutya által szolgáltatott információkban szereplő helyszínre siettek. Szerencsére voltak annyira előrelátók, hogy a háromórás autóút előtt már értesítették az ottani rendőrséget, hogy azonnal csapjanak le.

A Simulacra OG egy kis antwerpeni bioburok gyártó cég, ahol a gazdag ügyfelek elkészíthetik saját testük biológiai mását, melyet később szervátültetésre vagy másodtest gyanánt használhatnak. Nos ennek a cégnek a vezetését és adminisztrálást vette át észrevétlenül egy vélhetően ellenséges szándékú, ismeretlen eredetű infomorf. Számos, de pontosan nem tudni mennyi másolatot készített magáról, mialatt a cég által gyártott és nanosztázisban őrzött bioburkokat használta fel ahhoz, hogy ellássa emberi tevékenységeit. Mire a 2-es Részleg megérkezett a helyi rendőrség már kiürítve találta a Simulacra OG épületét, mindössze az infomorf által korábban használt bioburkok élettelen testeit tudták begyűjteni. A letörölt és szeméttel felülírt adatbázisok részleges helyreállítása után két dologra derült fény. Bíztató, hogy sikerült találni egy programfüzért, amolyan digitális vízjelet, mely segíthet azonosítani az infomorf másolatait. Ami viszont aggasztó, hogy kilenc test eltűnt, melyeknek semmilyen biometrikus adata nem ismert, így felkutatásuk is majdnem reménytelen.

Ezzel a történettel elkezdődött az [Unrivalled]-[Unparalelled] történetszál, mely a kampány gerincét képezi. A hátralévő hét (esetleg plusz egy) történetből nem mindegyik fog ehhez kapcsolódni, de melyek fognak, azoknak címét külön jelölni fogom egy, a mostanival megegyező szignóval. Jelen esetben szándékosan hagytam ki részleteket a történet hátterében húzódó események ismertetéséből. Ennek gyakorlati oka van. A kampány mesélőjeként az itt leírtakkal nem hangsúlyozhatok vagy emelhetek ki semmilyen részletet anélkül, hogy ártanék a narratívának vagy befolyásolnám a nyomozást. Az [U]-[U] történetek részleteinek feldolgozásakor a játékosoknak egyelőre saját jegyzeteikre illetve emlékeikre kell hagyatkozniuk. Frissítettem a kampánytest naplóját is.

Ne ene hede illi bit fekker fi - TS

Az előző nyomozás kapcsán gyanúba került Natividad hadnagy (Krisztián) hosszú kihallgatásával kezdődött a játékülés. A közel háromórás, szerepjáték-intenzív eszmecsere folyamán világnézeti különbségek ütköztek, hol filozófia magasságok, hol pedig áltudományos hullámvölgyek között. Végül a hadnagy ellen nem indult eljárás, ám az 1-es Részleg belső vizsgálat kérelmével fordult a védelmi albizottság elnökéhez. Az agyszkennelést is kilátásba helyező feltárás során bizony komoly veszélybe kerülhetne a 2-es Részleg, így végül Rouchek-kel egyetértésben úgy döntöttek, felhasználják Hiroshi McLarren befolyását, az előző kalandban tett szívesség kompenzálásaképpen. Így elérték, hogy az agyszkenneléses vizsgálatot végül egyszerű pszichometrikus felmérésre redukálták, melynek folyamán majd egy független szakértőkből álló csoport külön-külön elbeszélget a karakterekkel.

Rouchek más szívességeket is behajtott, így a játékosok szemügyre vehették a FÉG 2000 által fejlesztett Pulikat (felső kép), ezeket a több mint 1 millió euró értékű autonóm mobil-páncélos egységeket. A két, tömeggyártásra sohasem került egység prototípusainak bemutatója nem úgy sült el, ahogy azt szerették volna, a gépek végül nem nyerték el sem Rouchek, sem pedig Svartendal (Dávid) őrnagy tetszését sem, még Natividad is csalódottságának adott hangot. Két héttel később, az olasz partiőrség megfigyelésein elindulva nyomozást kezdtek a Transpol nevű francia tengeri szállítmányozási cég egyik automata teherhajója, az Orcelle után, melyet gyaníthatóan csempészésre használnak. A két nyomozó a kereskedelmi albizottság ügynökeinek kiadva magukat vizsgálatot kezdeményeztek a cég marseillesi depójában, ahová az Orcelle is megérkezni készült Szíriából. Pechükre a hajó 10 kilométerre a kikötő előtt megszabadult egy szállítmányától, így mire kikötött náluk, már semmi terhelőt nem találtak a fedélzetén. A műholdas élőképen látták, hogy a néptelen tengeri lakókomplexumban hagyott konténereknél lövöldözés tör ki, ami kevesebb mint egy perc alatt véget is ért. A kiváltó harci egység a kirakott konténerekben rejtőző személyek likvidálása után egyetlen túlélőt hagyott, aki láthatólag az ő oldalán állt. A harci egység dolga végeztével a tengerbe vetette magát. A túlélőt nemsokára a fedélzetére vette egy négyfős legénységű yacht, ekkor indultak el karaktereink is a sziget felé, ám a tengeri találkozás meghiúsult. Mire visszaértek a kikötőbe a túlélőt szállító hajó már néptelen volt, legénysége és utasuk profi módon eltűnt. Svartendal további nyomozása kiderítette, hogy a francia titkosszolgálat egyik akciójának utolsó fázisait követhették nyomon, melyet ott a szigeten meghiúsított egy harmadik, a karakterek számára nem ismert érdekcsoport. A részleges siker elkönyvelése sem bizonyos, így az ügyben a további nyomozást Rouchek lezárta. Ha valakit érdekel, itt megtekintheti a spoiler-free kampánynaplót, amit magamnak vezetek.

A nevem Gaál Kinga - TS

Hardcore sci-fi kampányom harmadik fejezete (ha a prológust nem számítjuk) ismét az űrbe, egész pontosan a transzhumanista eszmék fellegváraként azonosítható űrkolóniákra vezette a játékosokat. Csatlakozott végre a csapathoz Fekete Sándor hírszerző (Zsolt) és a prológus után ismét akcióba lendült Jean Bleau nyomozó (Gábor) is. Svartendal őrnagy (Dávid) ezúttal egy hevenyészetten szervezett megbízást kapott: egy rendkívül gazdag, vezető transzhumanista, Hiroshi MacLarren váltságdíj fejében elrabolt klónját kellett visszaszerezniük, lehetőleg ép bőrrel.

A MacLarren Egység űrállomásán több ezer klónjával éldegélő matematikai géniusz lekötelezése, nagyban befolyásolhatja majd a közelgő EU Parlamenti választások után kezdeményezett, esetleges felülvizsgálatok szigorát. Nyomozóink tehát alaposan elbeszélgettek az elrabolt 16 éves fiú közvetlen barátaival, megtudták hogy Ikko MacLarren amúgy is szökni készült a közösségből. A vallomásokból megállapították, hogy a srác online megismerkedett egy Islandián élő hat fős lánycsoporttal, akik vélhetően befogadták magukhoz, majd elrabolták.

Ennek megfelelően a kutatást az EU űrprogramjának koronaköveként emlegett Islandia kolónián folytatták, ahol mindjárt a Szabin Nők Kreatív Szabadidőközpontját vették célba. A fészekhálózatba kapcsolt hat, teljesen egyforma aryadne parahumán (fenti kép), női csáberejét latbavetve próbálta elcsábítani Bleau nyomozót, míg Svartendal őrnagy lopva átkutatta a házat. Sajnos az ügy balul sült el, és idő előtt távozniuk kellett eredménytelenül - mindkét szálon.
Nagyjából ekkor - az előzetes jelekből azonban már számítva rá - belebotlottak Gaál Kinga ezredesbe (fenti képen) és három emberébe, az 1-es Részlegtől. A Biztonsági és Védelmi Albizottság külföldi ügyeivel foglalkozó black-op csapatának nyomozása zsákutcába került és a két vezető tárgyalókészségének hála megegyeztek, hogy segítik egymást. A hajszálnyi közös nyomon elindulva kihallgatták a Szabin nőket, akik bevallották, hogy Ikkoval együtt tervelték ki az ál-elrablást, ám végül egy harmadik személy tényleg elrabolta a fiút.

Kiderítették, hogy ez az illető egy Bafume Tobata nevű ex-ranger, akit némi utánjárás után meg is találtak a túszul ejtett fiúval, az állomás egyik víztárolójának száraz alagútjában. A magát UFO elrablás áldozatának képzelő férfi - Svartendal őrnagy kiváló belépőjének hála - paranoiás téveszméjében földönkívüli megbízóinak hitte őket, így megadta magát. Kiderült, hogy bombákat szerelt magára, így ha karhatalmi erők találtak volna rá felrobbantja magát, mely végzetes lett volna, hisz rejtekhelye az űrállomás szuperstruktúrájának legkülső burkában helyezkedett el.

Amikor négy másik, szintén a földönkívülieknek dolgozó társa iránt érdeklődött kiderült, hogy egyikük Maximillien Chandu Natividad (Krisztián - aki most nem volt jelen).

Ahogy az angol mondja: the plot thickens.

Doppeltes Menthol mit Kaugummi - TS

Kedd

Elkövető: jómagam
Tettestárs: Dávid, Krisztián és Máté

Sikerült folytatnom [Unrivalled]-[Unparalelled] című Transhuman Space kampányomat is, melyhez csatlakozott Máté, Kövi János nevű memetikus mérnökével. Egy látszólag egyszerű AI csempész tranzakció lefülelése szövevényes ügy részleteit hozta felszínre. Viszonylag gyorsan kiderült, hogy a háttérben egy, az Iszlám Kalifátusból idetelepült szervezett bűnözősejt tevékenykedik, akik legális vállalkozás álcája mögött főrészvényessé váltak egy salzburgi illetőségű mesterséges intelligenciákat fejlesztő társaságnál. Mivel a Kogitant GmbH másik főrészvényese az ő közreműködésükkel befogott emergens intelligenciákon és egyéb digitális entitásokon végzett illegális kísérleteket, egyszerűen bezsarolták magukat.

A Kogitant robbanásszerű piaci térhódítása természetesen a konkurencia érdeklődését is felkeltette, ugyanakkor az osztrák titkosszolgálat is nyomozást folytatott ellenük. Csapatunk felkutatta a Kogitantnál dolgozó ipari kémet és annak segítségével – az osztrák nyomozókkal együttműködve – lezárták a céget, a bűnösöket pedig lefülelték.

Gorące pozdrowienia z Manila pt.2 - TS

Kivételesen hétköznap fejeztük be a mesét, a nyomozós kalandoknak nem szokott jót tenni a hosszú kihagyás. Dávid megállapítása szerint azonban egy rövid szünet mindenképp előnyös, hisz a két napban volt ideje újabb irányt szabni a nyomozásnak.

Bekérték és megvizsgálták az állomás Távközlési központjából a belső biztonsági kamerafelvételeket, majd a központ parancsnokával folytatott beszélgetés során tudomásukra jutott, hogy az nem kifejezetten szabályos módon magán másolatokat készít a rögzített állományokról, mivel azok egy hét után automatikusan törlésre kerülnek. Jeschke parancsnok ily módon készített másolatait összevetették az aktuális felvételekkel és arra a következtetésre jutottak, hogy valaki manipulálta őket, ám az elkövető nem tudott arról, hogy Jeschkének van egy saját állománya, így beavatkozására fény derült.

Ennek mentén haladva egyre több bizonyítékot találtak az Afrodité állomás biztonsági parancsnok-helyettese, Janelly Fourtou (a képen) ellen, aki a letartóztatás küszöbén önként feladta magát. A főorvos bevonásával megvizsgálták és kiderült, hogy a nő féloldali amnéziával járó tudathasadásban szenved, melyet egy, a neurokémiai térképére programozott slinky megtekintése váltott ki. A nő azért nem jutott a nyomozásban egyről a kettőre, mert saját maga eltüntette a nyomokat tudatának részlegesen amnéziás, de becsületes fele elől. Ugyanezen slinky volt felelős a kómás megbetegedésekért, mely a lengyel nyelvben elrejtett algoritmusokon keresztül neurális rövidzárlatot okozott azoknál, akik értették a nyelvet és teljes merülésben nézték.

A nagy összefüggés utolsó darabjai egy velük párhuzamosan, a lengyel belügyminisztérium megbízásából nyomozó titkosügynökkel folytatott információcseréből álltak össze. A TSA (Transzpacifikus Szocialista Szövetség) ördögi terve arra épült, hogy 9 évvel ezelőtt ellopták körülbelül harminc beteg neurális térképét egy bioszalonból, köztük Janelly Fourtou-ét. Elkészítették ezt a slinkyt, mely a fent említett pszichózist fogja okozni nála, a lengyel nyelven beszélőknél pedig kómát okoz. Ez utóbbi jellemzője lesz alkalmas arra, hogy előbb-utóbb eljusson a megbetegedések után nyomozó biztonsági-parancsnok helyetteshez és kifejtse rajta a kívánt hatást. Az állomány Afrodité állomásra történő feltöltéséhez a Sprzedawane Polska nevű krakkói nanoszocialista párt aktivistáit használták fel, akiknek fogalmuk sem volt róla, hogy ideológiájukon keresztül milyen merényletben vesznek részt. A tudathasadásos Janelly Fourtou aztán ellopta az EOS kezdeményezés terveit, ám eljuttatnia már nem sikerült a célhoz, mert nyomozóink még időben visszaszerezték.

A játékosok több éves RPG-s tapasztalatuknak, valamint cy-fi és sci-fi ismereteiknek hála hamar belerázódtak a szettingbe, és megismerkedtek a "kényelmes" nyomozás fogalmával, midőn egyetlen pisztolylövés sem dördült.

Gorące pozdrowienia z Manila pt.1 - TS

Eddig hárman csináltak karaktert ehhez az alapvetően csonka hétvégékre helykitöltőnek szánt hard SF kampányhoz. A mostani hétvégén Gábor nem tudott jelen lenni, így karaktere a CIT/Provancale nevű francia nagyipari konglomerátus nyugdíjasainak fenntartott festői metafaluban kezdett nyomozásba egy társadalmi biztosításra specializálódott hálózat után. A szabályrendszer és a kampány szerkezetének hála Gábor egy kockadobással eldöntheti majd, hogy az ügyet sikerült-e a karakterének off-game megoldania. Ez különösen fontos, hisz a részleg fennmaradása az eredmények függvénye.

A Vénuszon, az EU űrprogramja által finanszírozott és az Európai Űrügynökség által üzemeltetett Afrodité kutatóállomáson két dolgozó hasonló körülmények között kómába esett, majd az esetleges összefüggések után nyomozó biztonsági főparancsok, Tannock őrnagy is követte őket a kómába. Helyettese, Fourtou hadnagy ekkor asszisztenciát kért az EU Biztonsági és védelmi albizottságától.
A bürokratikus gépezet mozgósította a 2-es részleget így Svartendal őrnagy (Dávid) és Natividad őrmester (Krisztián) a kutatóállomásra utaztak. 2099 januárjában a Vénusz és a Föld egymáshoz való közelsége okán viszonylag gyorsan, 11,7 nap alatt meg is érkeztek. Sajnos az átszállást követően a légköri repülőjük meghibásodott és kényszerleszállással tudtak csak felszínt érni. A leszállópálya annyira megsérült, hogy néhány napig szünteltetni kénytelenek a felszállásokat, ám a személyzeti fluktuáció ilyetén megszűnése megkönnyítette nyomozóink munkáját.

A hadnaggyal való ismeretség után bele is kezdtek a munkába: áttekintették az eddigi nyomozati anyagokat, felülvizsgálták annak néhány pontját, újabb kapcsolati hálókat derítettek fel, valamint minták után kutatva távközlési és adatforgalmi események naplózását tanulmányozták. Különböző természetű, általános tájékozódásra vagy éppen célirányos információszerzésre törekvő beszélgetéseket folytattak az állomás dolgozóival, saját inkognitójukat megőrizve ismét kihallgatták a vizsgálatba bevont szakértőket, sőt újabb feladatokat adtak nekik.

Az első játékülés végére több erős nyomra is szert tettek, melyek közül legfontosabb tény a Vénusz terraformálására létrehozott EOS Kezdeményezés titkos terveinek illetéktelen eltulajdonítása.

Something Elusive and Temporary - TS

Hosszas előkészítő munka és még hosszasabb karaktergenerálások után ma megejtettük az [Unrivalled]-[Unparalelled] címet viselő Transhuman Space kampány első, mindössze bemelegítőnek szánt nulladik ülését. Terveim szerint 12+1 szessönből fog állni, melynek különálló történeteiben a nyomozók a klasszikus titkosügynöki feladatoktól kezdve a jövő technológiával történő visszaélésekig minden területen kipróbálják magukat. A kampány természetéről bővebben itt olvashattok.

Az ülés nagyrészét az eddig elkészült karakterek ismerkedése tette ki. A 2-es Részleg ügyvezető igazgatója, a közel száz esztendős, cseh Libor Rouchek (a képen) és vezető titkára, az alig két hónapos Cassandra11 meghívta a játékosokat egy ebédre ahol először találkoztak egymással személyesen.

Fenris Svartendal- 2-es Részleg Műveleti osztályának igazgatója (Dávid)
Maximillien Chandu Natividad- Műveleti tiszt (Krisztián
Jean Bleau- Nyomozótiszt (Gábor)

A találka helyszínéül a nyárutón is gyönyörű Duna-kanyart választották, azon belül is a Kisorosziban található Kis Duna Halász-csárdát. A bemutatkozást követően Rouchek elmesélte miért alapította meg a Részleget, röviden mesélt a családjáról, említette, hogy az anyja magyar volt, és gyerekkorában sok időt töltött a környéken. Kiváló kapcsolatokkal rendelkezik Kelet-Európában, és a nyilvánvaló geopolitikai helyzete mellett részben ezért is döntött úgy, hogy Budapesten állítja fel a 2-es Részleg központját.

A többiek is nyilatkoztak arról, hogy mit várnak ettől a munkától, milyen reményekkel vágnak bele az előttük álló egy évbe, melynek során igazolniuk kell majd szervezetük létjogosultságát. Ebéd után Libor elkísérte őket a Lágymányosi-híd déli oldalán épített új toronyvárosba, megmutatta nekik a társas-apartmant mely januártól az otthonukként fog funkcionálni.

Ezt követően munkához láttak és összeállították a Részleg eszközlistáját, a járművektől, a fegyvereken és a különféle használati tárgyakon át, a szoftverekig. Megállapodtak, hogy a munka megkezdéséig rendelkezésükre álló három hónapot milyen irányú tréningekkel fogják tölteni.

December közepén, két héttel az érdemi munka megkezdése előtt azonban megjelent az első viharfelhő.

Campaigns on the Horizon - EBERRON-TS

Krisztián egy Eberron kampányt helyezett kilátásba, melyre a világ sajátossága miatt mindössze négy jelentkező akadt csapatunkból - egy ötödik résztvevőt maga a mesélő szállít majd. A kapott dokumentumok alapján a háziszabályok figyelembevételével kell karaktereket generálunk - olyan mélységig, amilyenre eddig még nem volt példa. Karakterem hátterének elkészítése - a Word doksi szerkesztési ideje alapján - 495 percet vett igénybe...

Holnap tartunk egy megbeszélést, aminek során körvonalazzuk a partit, mind karaktertípusok, mind kampány-koncepció tekintetében.

Most, hogy leketyegtek a kampányaim (legalább is nagyrészük) Dáviddal borzasztó nagy sebességbe kapcsoltuk a Transhuman Space Compendium összeállítását. Nem kizárt, hogy decemberben akár el is kezdhetünk karaktereket generálni. Ennek fényében frissítettem a bloghoz tartozó fórumot néhány információval az új kampánykoncepciót illetően. Kukkoljátok!

Europa Requiem - TS

Az Eszternél tartott Beyond the Mountains of Madness után átkocsikáztunk Mátéhoz, és csekély öt óra alatt befejeztük az Europa Requiemet. A karakterek elkezdték használni a különböző NPC-khez fűződő kapcsolataikat, így életet leheltek a bázis előző tulajdonosai által telepített kamerahálózatba. Ezen keresztül a Mannann állomás olyan pontjaira is betekintettek, ahová eddig nem léphettek be. A folyamatos megfigyeléssel lassan sikerült körvonalazniuk, hogy az EDF széthúzásának kik a hangadói, s bár gyanakodtak az állomás mesterséges intelligenciájának kettős játékára, Alabama (Zsolt) mégis elindította az események láncreakcióját. Szerencsére a zendülés nem követelt emberáldozatot, de előrelátásuknak hála az EDF és az Avatar Klusterkorp összecsapása is elmaradt. A váratlan tényező azonban hamar felütötte fejét: Victoria SP224 megölt két embert és foglyul ejtette Thorsten Rademachert. Kiderült, hogy a kínai Bureau 10 felfegyverzett hadihajója, a Chang Che hamarosan megérkezik, hogy begyűjtse a naprendszer 12-dik legveszedelmesebb körözött személyét, és Victoria nekik dolgozik. Ziyi (Gábor) még a kínai titkosszolgálat érkezése előtt kiszabadította Rademachert, akivel együtt ziyi, Alabama és Brandon Maynard (Máté) elhagyták az állomást egy tengeralattjárón, és átkeltek a CRABE állomásra.

A történet a játékosok számára hepienddel zárult, mindenki megkapta amit érdemelt, különösen Rademacher. Kiderült még egy-két titok a karakterekről, megismerhették a világot benépesítő poszt- és transzhumánok különböző típusait, ízelítőt kaptak szembenálló mémekből, és a sorsukat befolyásoló kulcshelyzetekben jó döntéseket hoztak. Mindvégig sikerült egyenletesen fenntartani az izgalmakat, senki nem szunyált el a kései óra ellenére, ami azért eredmény az induláshoz képest.

Europa Requiem - TS

Szombaton debütáltam a Transhuman Space című SF szerepjátékot, Zsoltnak, Gábornak és Máténak. Előregenerált karakterekkel kellett mocorogni, akik mind a hárman (egy NPCvel együtt mind a négyen) az adott világ tipikus életformáit testesítették meg. Az űrhajótörést szenvedett karakterek másfél évnyi űrben való sodródás után zuhantak le a Jupiter holdjára, a jeges Európára. Itt nagy szerencséjükre azonnal megmentették őket az Europa Defense Force prezervációs aktivistái.

A nanosztáztisból való felélesztésük után világossá vált, hogy csak négyen élték túl a katasztrófát:
Brandon Maynard - VR mérnök (Máté)
Alabama Maynard - gazdasági mérnök, Brandon felesége (Zsolt)
Ziyi - titkárnő (Gábor)
Victoria SP224 - android - élvezeti modell (NPC)

Érkezésük nem aratott osztatlan sikert az állomáson, hamar szert tettek ellenségekre és barátokra egyaránt. Tájékozódásaik során lassan képet alkottak az Európán folyó harcról, melyet az EDF folytat a pantrópikus Avatar Klusterkorp nevű céggel, melynek célja a hold érintetlen ökoszisztémájának átalakítása esetleges kolonizációra. Az állomás tagjai között a hangulat nagyon feszült: ide tart az Európa Tanács egy delegációja, hogy békés úton rendezzék a konfliktust, amiben persze néhány aktivista egyáltalán nem hisz, ezért nem is szívesen várnának addig egy átfogó támadás megindításával. Ezenkívül szóbeszédek járnak arról, hogy titokban útnak indult egy felfegyverzett kínai hadihajó is, hogy begyűjtsék az állomás parancsnokát, Thorsten Rademachert. Aki mellesleg a naprendszer 12-dik Most Wanted személye, a kínai Mars felvonó ellen elkövetett merénylete óta.

A játékosok egyelőre kivárnak, mivel lehetőségeik elég korlátozottak, ám egyre több olyan információ és kapcsolat adódik, melyek okos felhasználásával aktív szerepet vállalhatnak sorsuk alakításában.