Dr. Wágner karácsonya - KULT

Hosszú kihagyás után Eszter ismét KULT mesélésbe vágta a fejszéjét, a résztvevők legnagyobb örömére. A kalandot elvileg két ünnep között játszottuk volna, ám megbetegedés és egyéb személyzeti nehézségek folytán erre csak most került sor. 1986 karácsony estéjén - többek között - három rendőr teljesített ügyeletet a VIII. kerületi kapitányságon:

Zenthai 'Dönci bá' Ödön - 54 éves, kerületi öreg róka, túl a nyugdíjkorhatáron (Zsolt)
Lovászi Jenő - 26 éves fiatal idealista (Gábor)
Horvát Lajos - 32 éves, családos roma fiatalember, aki estin tolja a rendőrtisztit (jómagam)

Késő délután az örsön éppen ultizáshoz készülő triónkat a Hangulat presszóhoz riasztották egy kocsmai verekedéshez. Zsiguli típusú riadó kocsinkkal azonnal odavágtattunk, ahol is a rendbontók nem általlottak minket, az eljáró közegeket is megtámadni. A négy illető azonban lassan mintha valami befolyásoltság hatása alól ébredne megadta magát, menten be is szállítottuk őket. A kocsmárosné elmondta, hogy a balhé kitörése előtt a Doktor úr néven ismert környékbeli férfival iszogattak, gyaníthatóan annak saját italkészletéből.



Némi kérdezősködés után eljutottunk a Diószeghy Sámuel utca 20 szám alá, ahol az illető lakik, ám jelenleg nem tartózkodott otthon. Időközben sikerült azonosítanunk is fickót, a neve Dr. Wágner (a képen). Lakásának gangra néző ablaka résnyire nyitva volt, nekünk pedig nem volt a kezünkben házkutatási parancs, így eljátszottunk a gondolattal, hogy Dönci bá' "megcsúszik és bezuhan a gyanúsított ablakán keresztül", ám ezt végül elvetettük. Elbeszélgettünk néhány lakóval és furcsa, de többnyire terhelő beszámolókkal találkoztunk. Szívrohammal kórházba szállítottak Dr. Wágner ivó- (és mint később kiderült szexcimboráját), majd a mellékesen prostitúcióval foglalkozó Keresztúri lányok meséltek a Doktor úr szélsőséges szexuális szokásairól és a különféle bódító szerekről, melyeket rajtuk és magán egyszerre próbált ki.

Riadóztattak bennünket egy közeli raktárhoz, ahol megvadult egy őrkutya, melyről kiderült, hogy szintén valami szer befolyása alatt állt. Ekkora meglett a házkutatási parancs, és Dr. Wágner lakásában hátborzongató felfedezéseket tettünk: különféle kísérleti drogok, palackozott vér, emberi szervek, okkultista könyvtár és egy bevadított denevérfarm várt bennünket. A Főkapitányságról kértünk erősítést, valamint a Köjált is értesítettük.

Miután átadtuk az ügyet, lesiettünk a Fekete Lyukba, ahol a Vágtázó Halottkémek adott karácsonyi koncertet. Alapos gyanú volt arra, hogy Wágner is ott lesz és így is lett: a letartóztatás azonban nem ment simán, az illető majdnem emberfeletti mozgékonyságról téve tanúbizonyságot próbált kereket oldani a szórakozóhelyről, ám Dönci bá' ügyesen magához bilincselte. Az többször rátámadt a szájába épített fémfogakkal kirakott harapó szerkezettel, ám mivel a többszöri felszólításnak sem engedelmeskedett, végül lelőttem.

Az illető különféle drogokkal kísérletezett korábbi áldozatain, és bár nem volt vámpír, ha sokáig marad ebben a pszichózisban könnyen lehet, hogy azzá vált volna.

Musta Saari - KULT

Tavaly januári kalandunk után karaktereink visszatértek a normális kerékvágásba, mindenki civil életének építgetésével foglalatoskodott. Emlékeztetőül a parti összetétel:

Dávid - Marko a Nokia programozója (a baloldali képen)
Gergő - Niklas a lecsúszóban lévő hokisztár
Máté – Yolanda az osztrák modellfotós (új karakter)
Jómagam - Annalina, fotómodell és médiasztárocska

Karakterem egy kéthetes fotószessönre kapott meghívást a Kanári-szigetekre a Skinnytől, akik tavaly már készítettek vele egy rakás képet, melyek egész Európában láthatók voltak az Europlakátokon. A reptéren megpillantottam Markot, aki már javában nyakalta a Finlandiát és mit tesz Isten, pont arra a gépre szállt, amelyikre én. Eluralkodott rajtam az üldözési mánia és végül csak a Spanyolországi transzferen mertem megszólítani. Kiderült, hogy egy Nokiás adótornyot megy megvizsgálni, paranoiámmal szemben teljesen érzéketlennek tűnt. A reptéren összetalálkoztam Yolandával (Máté) az ügynökség fotósával, aki korábban maga is modellként tevékenykedett. Hamar kiderült, hogy a szigeten tartózkodik Niklas is, aki a viszontlátás örömére rögvest csapott egy görbe estét Markóval. Másnap Yolanda utasítására fodrászhoz mentem és napoznom is kellett. Sajna a sziget sajátos mikroklímájának hála itt éppen hozamosabban beborult, így egy kis géppel egy másik szigetre repültem, a többiek pedig különböző okokból velem tartottak. A viszonylagosan néptelennek nevezhető Musta Saari szigetre. Körbe motorcsónakoztuk a szigetet egy elhagyott, régi parti házig, mely történetesen Marko átjátszóállomása mellett állt. Míg ő dolgozgatott én erős napozásba kezdtem, majd amikor Niklassal fürdeni indultunk egy hatalmas növényi csáp emelkedett ki előttünk a vízből – majd ezt követte egy iszonyatos lény. Sikítva menekültünk a partra, majd Marko áthajtott rajta a motorcsónakkal. Ez meghátrálásra kényszerítette a kreatúrát, amiről megtudtuk, hogy magas koncentrációjú savat képes köpni. Úgy döntöttünk, hogy gyalogszerrel indulunk vissza a kikötőhöz és reptérhez, keresztül a szigeten. Az sűrű növényzetben haladva mozgó varázsgombákra bukkantunk, melyek közül az egyik spórát köpött Markóra, akinek bőre lassan szürkére színeződött. Félúton már annyira rosszul lett, hogy megálltunk, és sziget közepén emelkedő hegy tetejéről Yolanda objektívjával kifürkésztük úti célunk. Megdöbbenve állapítottuk meg, hogy fegyveres szürkebőrű matrózok lézengenek a kikötőnél. Nagyon megijedtünk, így Niklas és én elindultunk vissza az adótoronyhoz, hogy segítséget hívjunk, révén a sziget közepén a térerő cserbenhagyott minket.

Visszaérve felhívtuk pilótánkat Ferrerót, aki meglepetten kérdezte tőlünk, hol a fenében voltunk egy hétig és miért nem voltunk ott a reptéren amikorra megbeszéltük. Hopp! Először rossz tréfára gyanakodtunk, de gyorsan csekkoltuk a neten és valóban, valami megmagyarázhatatlan módon eltelt egy hét. Míg vártuk, hogy értünk jöjjenek Niklas betört a régi ház egyik lezárt szobájába, ahol különös, túlvilági festményekre bukkant valamint egy tablóra közös iskolai tanárainkról. Végül rendben visszatértünk a civilizációba, Marko orvosi ellátásban részesült, ám az egy kiesett hét hatalmas kérdőjel maradt mindegyikünkben.

Temple of Takhisis - DL D&D

Eszter akkor kezdte el ezt a kampányt, amikor én a blogot, tehát valamivel több mint két éve. Hosszú kihagyás után most pontot tettünk a kaland végére.

Az előző játékülés végén elhatároztuk, hogy begyűjtött kincseinket elbarterezzük, lehetőség szerint további mágikus tárgyakra. Krynn legnagyobb varázstárgyakra specializált szakboltjában ezt meg is ejtettük, majd a kincsét féltve őrizgető Guttert (Gábor) és az ismét feltűnt Timolast magunk mögött hagyva folytattuk egyéni küldetéseinket.

Sargonnas piszkos átkának köszönhetően nemet váltottunk, és ennek feloldása csak úgy lehetséges ha személyes bosszút állunk egy-egy személyen - én az apám gyilkosán. A sort Feketeszemű Gábriel (Zsolt) célpontjával kezdtük, aki egy mocsár közepén lakozó gyönyörűséges hölgy - hamar kiderült róla hogy egy fekete sárkány. Az utazás nem vett igénybe időt és fáradtságot, mivel a helyszíneket egy látomás miatt ismertük, így a teleport varázslat expresszéhez folyamodhattunk. A sárkányhölgy nem adott lehetőséget tárgyalásra, rögvest ránk támadt. Magam kimaradtam a harcból egy kürtőben való veszteglés miatt, ám Rascan (Dávid) a maradék sárkánylándzsánkkal bevégezte a bestia sorsát és Gábriel visszaváltozott férfivá.

Innen ahhoz az elf férfihez teleportáltunk, akit Sargonnas az apám gyilkosaként azonosított. A magányos remete életet folytató Zaltar Talird (a képen) anyám képét őrizgette, de ami megdöbbentő, hogy teketória nélkül bevallotta tettét. Története szerint apám nem egészen ártatlanul halt meg, s mint az sejthető egy szerelmi rivalizálás húzódik a háttérben. A férfi megbánást tanúsított, megkíméltem az életét, és ezért cserébe elárulta hogyan oldhatom fel az átkot. Ez azonban egy további hosszú kaland kilátásával kecsegtet, így inkább Rascan ügyét vettük kezelésbe.

Az ő célszemélye egy barbár törzsfő volt, akit rögvest meg is támadtunk. Mint kiderült nem ő, hanem a sámánnője mozgatja a szálakat, így Rascan őt is kardélre hányta. Ezután a barbárunkról is felszállt az átok, emellett pedig rábukkant törzse egyik utolsó életbenmaradt női tagjára, aki a kihaló törzs ujjászületésének ígéretét hordozza magában.

Dolguk végeztével karaktereink gyalogosan elindultak - egy ideig még együtt - a legnyugvó nap irányába.

Az idei második, több mint két éve folyó kampányt zártuk le. Ez idő alatt következetes módon a mesélők ennek a csapatnak nem indítottak új kampányt és általában véve sem nagyon startolt új kalandfolyam (kivéve az Age of Worms-ot és Zsolt Dreamlandes ciklusát, mely talán nem is igazán kampány, sokkal inkább egy három-négy részes mese). Sajnos ez utóbbi is már jó ideje függőben.

Temple of Takhisis - DL D&D

A várromnál pihentünk, rendeztük sorainkat. Az azóta ideköltözött szerzetesekkel nem foglalkoztunk, - a Gábrielt (Zsolt) meglátogató ex-lovag társai meg is fizették az árát. Hamar kiderült, hogy Miran az ogre mágus valahol itt van a közelben, de nem pontosan ott, ahol utoljára, odvas vackában hagytuk. Elő is került, és ragaszkodott hozzá, hogy velem négyszemközt üsse nyélbe az üzletet - történetesen az Ogre Mágusok Könyvéért cserébe visszadja azt a követ, amit még a Kék Főnix adományozott a törzsemnek. A féregnek végig ott lógott a nyakában! Mivel útitársaim becsapva érezték magukat - hozzáteszem jogosan - bosszúból Miran húsz ogre cimboráját lemészárolták, Gábriel még pár élőhalottat is generált belőlük.
Ezután úgy döntöttem, hogy visszaviszem a törzsemnek a követ - egyedül. Mivel Sargonnas átka folytán női nemem férfivá változott (halkan megjegyzem, hogy a csapat összes tagjának megváltozott a nemi hovatartozása), nem szívesen kerültem volna a földijeim szeme elé, így inkább becsempésztem a tárgyat és meggyőződtem róla, hogy a törzsfőnök meg is találja. Visszatértem a többiekhez, ahol furcsa dolgok történtek. Gutter (Gábor) mesélt valamit arról, hogy találkozott az áruló Tamlin Durixalettel (Gergő) majd szépen visszaváltozott férfivá! Kielégítő magyarázat helyett inkább hazudozott, és ezzel végleg eljátszotta a bizalmamat. Gábriel közben egyre több jelét adja annak, hogy a hatalma jelentősen megnövekedett: varázslatai napról-napra pusztítóbbak, eltorzult, a természettől idegen lényeket idéz meg, akiktől újabb tudást és ismereteket szerez. Karakterem a síkokon folytatott elkeserítő harcok után a külvilágiakat választotta ellenségnek, így Gábriel üzelmei előbb-utóbb elfogadhatatlanok lesznek számára. Mivel célom, hogy megbosszuljam apámat, (és ezután a bosszú istenének átkától megszabadulva a nemem is visszakapjam) úgy érzem ez az én személyes ügyem, és ehhez nincs szükségem erre az amúgy is meglazult szövetségre.
Közös megegyezés után elteleportáltunk Palanthasba, ahol egy fontosnak tűnő varázslónővel tárgyalni kezdtünk a síkokon szerzett varázstárgyak eladásáról illetve újak beszerzéséről.

Temple of Takhisis - DL D&D

Lecsapoltuk a sárkányok vérét, és végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Miran, az ogre mágus fejéért. Átugrottunk a jégférgek által védett portálon és vissza is pottyantunk Krynnre, pontosan egy ősöreg zöld sárkány, Astroflirax elé. A hüllő könnyedén elszedte tőlünk a sárkányok vérét, de törvényes volta okán elárulta, hogy Takhisis templomába nem a vérre lehet bejutni - a lötty arra való, hogy öreg sárkányok megfiatalítsák magukat, tehát a kaput örző fekete sárkány kinyírásával magunk is bejuthatunk. Mivel valami régi sérelem miatt nem szíveli a fekete pofát, adott nekünk három időleges sárkánylándzsát, majd visszateleportáltunk. Az őr tényleg nem bírta sokáig szuflával a szívébe szúrt fogpiszkálókat, majd mohóságtól nyűszítve vetettük magunkat az istennő temploma alatt húzódó kincstárra. Ekkor ért bennünket a hidegzuhany! A kincstár éppen jól szervezett kirámolás alatt állt, módszeres módszeres mélységi törpék által, akik több lejtős járaton keresztül fúrták be ide magukat. Nem törődtek velünk, Gutter (Gábor) kivételével mi sem fordítottunk rájuk különösebb figyelmet. Felmarkoltunk pár tárgyat, valamint az Ogre Mágusok Könyvét és iszkoltunk is mert Takhisis éppen felhős homlokkal megjelent a terem közepén. Hogy mi történt távozásunk után nem tudjuk, de a sztori ott ért véget, hogy visszateleportáltunk a 2005 május 06-án játszott szessön fő helyszínét képező várromhoz.

A mai ülés során hangot adtam azon bosszúságomnak, hogy a Játékosok könyvét író illetők, (név szerint Monte Cook, Jonathan Tweet és Skip Williams) igazán kidolgozhatták volna egy-egy sorban, hogy a varázslatok közül, melyik jár hang- illetve fényjelenséggel. Ennek különböző szituációkban adódó fontosságát, gondolom nem kell hangsúlyoznom.

Temple of Takhisis - DL D&D

Végre megesett idei első D&D kalandunk, Eszter jóvoltából. Néhány perc alatt sikerült felidéznünk, hogy hol fejeztük be a sztorit, majd Tamlin (Gergő) útmutatásai alapján eljutottunk az Agathionba vezető kapuhoz, ám ferdeszemű szürke elf vezetőnk ide már nem jött velünk. Ehelyett egy félig helybéli, félig krynn-i szerzet szegődött mellénk, aki hozzávetőlegesen elvezetett bennünket ahhoz a portálhoz, ami Agathionból vezet haza. Agathion egyébként az a hely, ahová az istenek bedobálnak minden olyan kreatúrát, akiket egyelőre nincs kedvük betörni. Így mindjárt bele is futottunk egy tarrasqueba. Rascan (Dávid) és kísérőnk kivételével, csapatunk rögtön demonstrálta a "fejvesztett menekülés" aktusát, de végül megtaláltuk a portált. Félvér kísérőnk megmutatta nekünk, hogyan kell majd használni, aztán már távozott is. Miután megszabadultunk tőle, végre saját ügyeinkkel foglalkozhattunk: megtalálni az öt jó sárkány vérét. A portál környékén található folyosók felderítése során belefutottunk két vámpír szerzetesbe és két árnyba, akik Rascant át is segítették a túlvilágra. Végül felkoncoltuk őket és annak is megtaláltuk a módját, hogy elesett utitársunkat visszahozzuk az életbe. A lelkek forgalmát könyvelő vámpírok "irodája" után aztán ráleltünk a sárkányok vérét rejtő teremre. A felismerés megdöbbentő volt: a sárkányok isteni mágia által a falba börtönözve élnek és a szívükbe szúrt csöveken keresztül lehet megcsapolni őket. A foglyok kifaggattak bennünket a Krynnen folyó eseményekről, majd amikor megtudták milyen cél vezérel bennünket, önként felajánlották adományukat. Ezután Ékkőszemű Gutter (Gábor), az istenek dolgaiban járatosabb törpe pap, rávilágított a lehetőségre, hogy megbízónk, az Ogre mágus korántsem biztos, hogy az akinek látszik. Szépen visszavezettük a miérteket és a hogyanokat, onnantól kezdve, hogy megismerkedtünk, egészen odáig, hogy idejutottunk - és rá kellett döbbennünk, nem kizárt: manipulálnak bennünket. Talán maga Takhisis, akinek szüksége lehet a jó sárkányok vérére, de maga nem léphet be erre a helyre. Azt is megtudtuk, hogy száz évvel ezelőtt már jártak itt néhányan, akik szintén a sárkányok vérét vették...

Nagy dilemmában maradtunk: visszatérjünk-e Krynnre úgy, hogy első utunk az Ogre mágushoz vezet, akit kérdőre vonnánk, vagy cselekedjünk az eredeti terv szerint és helyezzük a serlegekbe gyűjtött vért Takhisis temploma alatt található oltárra. A döntést végül nem hoztuk meg, mert Dávidnak korábban kellett távoznia és nélküle nem akartunk határozni.

Liike - KULT

Sajnos megint elmaradt a Beyond the Mountains of Madness, jövő hétre már valami konkrét megoldást kell találnunk, hogy folytathassuk a kampányt. Sajnos azonban ott is elkerülhetetlen lesz a tumultus, mely a mai KULT mesére is rányomta a bélyegét. Tény: sokan vagyunk. Azért nem annyian, hogy két egészséges partira lehessen osztódni, de annyian igen, hogy a narráció helyenként már észrevehetően akadozzon.

A szilveszteri kaland január 3-án folytatódott, mikorra is mindannyian visszatértünk Helsinkibe. Mindenki ment a saját dolgára, Attila pedig beállt Pontus Hansen karakterével, aki az első szessönben a szilveszteri tréfa értelmi szerzője volt. A hétköznapi rutin mellett a karakterekkel különös események történtek, volt akivel külön, volt akivel egy másik játékossal párosban. Hessuval sokat beszélgetett a mesélő, nem csoda ha hamar úrrá lett rajta a paranoia. Marko (Dávid) gyanús üzenetet kapott a neten keresztül, a többiek halálos fenyegetéssel is felérő koporsóajánlatokat egy netkévázóból egy Christopher Lee küllemű figurától. Pontus és még két osztálytárs telefonja folyamatosan csörgött egy értelmezhetetlen számról, de Pontus még egy külön ajándékot is kapott: házinénijét az ajtóra szegezve. Magam majdnem elevenen főttem meg Hessuval (Gábor) az ő kocsijában, amit azelőtt láthatólag követtek. Az általános légkört tovább feszítette, hogy két nap alatt két eltávolított szívű hajléktalanra bukkant a rendőrség, az egyiknél ott volt a telefonom, amit korábban odaajándékoztam Hessunak. Ezek a szerteágazó események a mese vége felé, a Szent Johanna kórházban hozták össze a majdnem teljes partit (Marco nem mozdult ki a Nokia központi szerverterméből).

A sztori struktúrája nem kifejezetten csapatjáték centrikus volt, mindössze alkalmanként alakultak ki párok, az információáramlás is keresztbe-kasul történő mobilhívásokon keresztül zajlott. Így az egész elég életszerű volt, hisz csak akkor hívtuk egymást ha arra tényleg adódott valami okunk, ebből kifolyólag viszont nem mindenki jutott egyformán szerephez. Mindenesetre a történések lassan egységbe kovácsolják a volt osztálytársakat, akik továbbra is inkább a civilekhez illő módon reagálnak egy problémára, nem pedig a szerepjátékokra oly jellemző "fegyveres problémamegoldók" eszközeivel.

A képen Kielikki látható, akinek vezetését Zsolt vette át Mátétól, aki most nem tudott jelen lenni. Külön érdekesség, hogy ők ketten már csináltak korábban egy ilyen karaktercserét DnD-ben, akkori megfigyelésünk ismét beigazolódott: a két játékos teljesen különbözően játssza ugyanazt a karaktert. Ennek okait operatív csoportunk még kutatja.

Jövő héten Beyond the Mountains of Madness! Reméljük!

Hylätty - KULT

Dávid indítványozására újra szerveztünk szilveszteri szerepjátékot, ezúttal Eszter vállalta, hogy egy helyre kis Kult mese szeánszának keretében átvezet bennüket az Újévbe. Majdnem sikerült összehoznunk egy minipartis kis Star Wars-ot is délutáni előétel gyanánt, ám ez sajnos váratlanul és végül meghíúsult.

A Kult sztori lényege, hogy a finn és svéd karakterek egy évente megtartandó osztálytalálkozóra - ezúttal szilveszterre - kapnak meghívót, valahová messze Lappföldre.

A tettestársak a következők voltak:
Gábor - Hessu a kiugrott lelkész
Dávid - Marko a Nokia programozója
Gergő - Niklas a lecsúszóban lévő hokisztár
Attila - Jack, Niklas amerikai-ukrán haverja (aki nem is volt az osztálytársunk)
Máté - Kielikki a várandós anyuka
Jómagam - Annalina, fotómodell és médiasztárocska (a képen)

A hat karakter öt autóval érkezett a helyszínre, egy behavazott fenyőerdőben álló házikóhoz. A viszontlátás öröme után hamar realizáltuk, hogy a ház fűtetlen, nincs benne se WC, se fürdőszoba. Amikor úgy döntöttünk, hogy ez nekünk nem megfelelő, elindultunk vissza, de a kocsijaink kerekeit valaki kiszúrta. Kielikki bérelt autóját valamelyest működőképessé varázsoltuk és a karakterem által brahiból hozott motorosszán segítségével elindultunk vissza. Az éjszaka hátrelévő része lidércesen telt: a benzinkút zárva volt, Niklas bekokózott, a férfiak (Hessu kivételével) lerészegedtek, a motelben orosz maffiózok szilvesztereztek így csak a konyhába engedtek be minket. Hessu és Kielikki a távolabb lévő tűzoltóságon töltötték az éjszakát. Reggelre lett autó, bementünk a városba, megszerveztük a visszautat a házikóhoz és odaérve lett is meglepetés: a ház és az autóink eltűntek. Mire kiszaszeroltuk, hogy mégsem mi voltunk a hülyék, és jó helyen járunk, zombik támadtak ránk. Csapatunk két tagja fegyvert rántott, ám mielőtt vérontás lett volna a dologból kiderült, hogy a zombik valójában a többi osztálytársaink, akik frászt akartak hozni ránk...és akiket az iskolában mi állandóan szívattunk. Ők szúrták ki a kerekeket, majd tüntették el az autókat, egy díszletes ex-osztálytársunk segítségével építették fel a házat, amit éjjel le is bontottak.

A közelben található csatornafedél alá azonban egyikünk sem mászott le, pedig ott lett volna a ne mulass!

Éjfél előtt vége is lett a kalandnak, de mindnyájan annyira rápörögtünk a játékra, hogy nem akartunk elkezdeni semmi mást játszani. Folytatást pedig senki nem akart improvizálni - lehet hogy ahhoz már öregek vagyunk?

Ha van a játéktér közelében internet, szinte semmilyen drága sourcebookot nem kell megvenni egy olyan játékhoz, ami napjainkban játszódik. A térképektől kezdve a finnországi taxiárakon át az autók kerékméretéig szinte minden fontos információt megtaláltunk a weben. S bár a mese nem volt igazán félelmetes, talán nem is úgy sült el, ahogy kellett volna, de kiváló hangulat uralkodott, nekem pedig még egy kemény röhögőgörcs is becsúszott.

Temple of Takhisis - DL D&D

Folytattuk a 24 órás próbasorozatot, melynek végcélja Sargonnas lesz. Végighenteltük a folyosót, mely szinte a legszebb Diablós időket idézte. Egy ponton egy iszonyú mély aknába kellett leereszkednünk, melynek az oldalán spirálisan lefelé kígyózó járda vastagon úszott a csúszós, de gyúlékony trutyiban. Felgyújtottuk ugyan, de olyan lassan égett le, hogy az időkorlát miatt nem engedhettük meg magunknak a várakozást, így leugrottunk. Ki Repülés-, ki Lebegés italát használt, a többiek Gábriel (Zsolt) jóvoltából szárnyakat növesztettek. Karakterem szabadesést kísérelt meg, a kezébe készített Repülés italával - a becsapódást egy bokaficammal megúszta. Az akna alján ledaráltunk néhány ördögöt, majd egy Mennyei angyallal gyűlt meg a bajunk, aki lelkünket megóvandó Sargonnastól, nem engedett tovább. Itt az eddigiekhez képest komolynak mondható szerepjátszásra került sor, mivel egyesek ki akarták nyírni a makacs angyalt, a karakterem és Gutter (Gábor) viszont elzárkózott ettől. Itt majdnem keletkezett egy a szabálykönyvek által 'Intra-party Conflict' néven azonosított játékszituáció, de végül megoldódott a helyzet, bár Rascan (Dávid) és Gutter között maradt némi szikra. Az angyal kinyiírása után egy gigászi hadszíntérre jutottunk, ahol megpillantottuk Sargonnast 20 láb magas ember formájában, és persze hanyatt-homlok menekültünk is egy portálon keresztül.

Visszajutottunk a Pikkelyes Kutya fogadóba, ahol a tiefling kocsmáros helyett már egy ördög futtatta az üzemegységet. Az új tulaj sajátságos módon bontotta fel a szerződést az ott helységet bérlő aasimar ügynökkel: boltostul befalazta. A fogadóban pihentünk egy kicsit és ott fejeztük be a játékot, hogy készülünk átlépni a kapun, mely Agathionba, a legveszélyesebb, leghidegebb és legszelesebb rétegbe vezet.

A képen Sargonnas látható, aki eredetileg minotaurusz formában szokott garázdálkodni.

Temple of Takhisis - DL D&D

Feketeszemű Gábriel (Zsolt karaktere) rögvest kijátszotta 

a pakliból megidézett Halált, és visszatért a bordélyházba, hogy nyélbeüsse az üzletet a Karizma-köpenyre. Mint kiderült a holmi jócskán meghaladja a csapat anyagai kereteit, így megelégedett egy fejpánttal, amiről azonban később kiderült, hogy nem növeli a Karizma tulajdonságot, mindössze a Karizma alapú szakértelmekhez ad bónuszt. Képletesen szólva a hajára kenheti. A vásárlás eufóriáját karakterem végigmeditálta a Pikkelyes Kutya fogadó szobájában - mindössze azon okból kifolyólag, mert az előző játékülés végére már sikeresen összevásárolta magát.

Solmir Vangor Sargonnas minotaurusz papja végül fogadott bennünket, de mindjárt el is árulta, hogy ha beszélni akarunk az istennel ki kell állnunk egy próbasorozatot, 24 óra alatt. Ez egy nagy, hosszú és egyenes alagút formájában várt minket, melyben sorban egymás után kemény elementálokat kellett gyaknunk, majd egy Káoszbestiát is. A próba célvonala még messze van, de a káoszdög után befejeztük a játékot, mivel a végén már Zsoltnak két játékos karakterét kellett irányítania, én pedig éhes voltam. Ja, és ötre jött Eszterék következő csapata.

Tök szuper, hogy felvettem egy szint Vándort, ugyanis amellett, hogy az fajom ajánlott kasztja, kettő helyett mindjárt négyszer támadok egy körben és kiválaszthattam a Külvilágiakat ellenségnek...meg illik is a karakteremhez.

A képen Tamlin Durixalet, Gergő hentesmód daráló drow elfje látható, akivel kiválóan tudunk bárkit közrefogni.

Temple of Takhisis - DL D&D

Épphogy magunkhoz tértünk az előző kaland végén megesett szintlépés okozta tápítás eufóriájából, mindjárt három láthatatlan manticore vetette ránk magát. Hamar ledaráltuk őket, és felvetődött, hogy ezek azok a kreaturák lehettek, akikről a githzeraiok meséltek. Bár nekik azt ígértük, hogy ha megtaláljuk a manticoreokat ránézünk a dologra, ám ezt a mellékszálat végül nem követtük. A szeles folyosók két fordulója után egy, a Tanar'i családba tartozó Hezrouba botlottunk, akit beidézett cimborájával együtt mindenféle magyarázkodás nélkül felkoncoltunk. Mivel a Hezrout éppen egy emberi szív elfogyasztása közben zavartuk meg, kézenfekvőnek tűnt, hogy az elhunyt embert is átkutassuk, így néhány hasznos mágikus tárgy mellett szert tettünk a Cocytus egy részének térképére.

A térkép segítségével mindjárt bele is futottunk két remorhazba, akik közül az egyik lenyelte a még mindig harcoló Rascant (Dávid) ám ezen apró akadály ellenére beteljesítettük sorsukat. Mivel a remorhazok a léptek nyomán, a talajban keltett rezdülések alapján szúrják ki áldozataikat, így megpróbáltam a havon osonni, ám ezen kísérletem általános röhögésbe fulladt. Vajon miért? :) Végül megtaláltuk a portált, mely a III. rétegbe, Pheleptonba, annak is legnagyobb városába Windglumba vezetett. A gigantikus cseppkővárosban nem szeretik a hozzánk hasonló jött-menteket, így első utunk a helyi fogadóba, a Pikkelyes Kutyába vitt. Érdekes módon a helyiek még arra is vették a fáradtságot, hogy a fogadóba betelepítsék a kalandozók ellátásához szükséges összes kiszolgáló üzemegységet, úgy mint mágia- és varázstárgyak boltja, fegyverkovács, illetve isteni gyógyító, vélhetően mindezt azért, hogy ne is lássák őket az utcán.

Tamlin (Gergő karaktere) végre elárulta, hogy be tud majd juttatni bennünket Agathonba, a kincstárba, ahol sok minden egyéb mellett a Sárkányok vérét is őrzik. A probléma annyi, hogy Sargonnas azonnal tudni fogja, hogy betolakodók hatoltak be, így nagyon gyorsnak kellene lennünk, ám ez nem egészen kivitelezhető ha még pontosan azt sem tudjuk, hogy néz ki amit keresünk. A másik lehetőség, hogy egy Solmir Vangor nevű minotaurusz Sargonnas pap segítségével előre bejelentkezünk az istennél. A játék megdöbbentő módon nem eme dilemma eldöntésénél, hanem az említett boltokban való tápolásnál ért véget. A Karizma-köpeny beszerzésének lehetőségétől megrészegült Feketeszemű Gábriel (Zsolt) még a succubusok által üzemeltett bordélyba is átrohant, ám a belépéskor használatos pakliból nem a legszerencsésebb lapot húzta...ez azonban már egy másik történet.

A játékidő kevesebb mint 10%-a telt szerepjátékkal, illetve a történet előbbre vitelét szolgáló interakcióval, a harcok szinte egymást követték. Eszter is bevezetett egy háziszabályt, mely szerint feltámasztáskor választhatunk, hogy CON-t vagy szintet vesztünk. Gondolkodik azon is, hogyan lehetne Szakértelmek használatakor kritikus sikert, illetve rontást szimulálni.

Ebbe az új naplóba még nem raktam fel ezen történetfolyamban szereplő karakterem, Sabra Homályösvény Gwenaura képét, így ezt most pótolom.

Temple of Takhisis - DL D&D

Természetesen ez a kampány is egyre és egyre szerteágazóbb lett: az Abyss legfelsőbb rétegének, Pandemosnak híres fogadójában, az Őrültek Házában megismerkedtünk egy félsötét elffel (Tamlyn - Gergő karaktere), aki egy bizonyos papnő után kutat. Gutter és én elleneztük hogy csatlakozzon hozzánk, de végül Gábriel által manipulált "szerencse" úgy hozta, hogy bevettük a csapatba. Elhatároztuk, hogy a második réteget (Cocytust a Sirámok Völgyét) nem a közelebbi, de démonok által őrzött kapun közelítjük meg, ugyanis ott több ezer aranyra rúgó kapuadót szednek a szarvas-patások. Mielőtt azonban elindulhattunk volna hosszú és fáradtságos utunkra a félsötét elf megkért járjunk kicsit utána az ő ügyének is. No meg is tettük, de a Téli Palotában csak egy skizofrén kóklerrel találkoztunk, aki egy serleget akart elhozatni velünk. Ez a kupa, a hozzá vacsorára vendégségbe látogató Sargonnas kedvére lett volna. A megbízást mélyen képességen alulinak találtuk, ráadásul a gonosz isten kellemes vacsorájához nem akaródzott statisztálnunk. Útra keltünk hát Azúria hátán a távoli kapu felé, melyen ingyen átkelhetünk a második rétegbe. Az egyik estét egy ghitzerai faluban töltöttük, akik vezetője megkért kerítsük elő a manticoreok által elrabolt fegyvereiket. Megállapodtunk, hogy ha utunk során beléjük botlunk ránézünk a dologra. Végül elértünk a kapuhoz, mely mögött kellemetlen fogadóbizottság várt minket. Annyira kellemetlen, hogy mindjárt szintet is léptünk.

Érdekes, hogy Eszter meséjében két konkrét megbízást is úgymond kihagytunk, míg D.Gábor kampányában egyszerre három-négy ügyön is dolgozunk. Ezen a példán keresztül jól látható a két mesefüzér felépítésében lévő különbség, valamint az, hogy milyen jellemű karakterek viszik a kampányt. Eszternél nagyrészt semleges/jó-kaotikus/jó, véletlenül összetalálkozott, laza kapcsolatú egyénekből áll a csapat, míg D.Gábornál egy törvényes állam vezető mágus-politikusa és az alá beosztott, szintén törvényes brigád működik. Az egész kampány gerincét és a mesélői oldal későbbi játékterét is nagyban meghatározza a csapat uralkodó jelleme és a tagok közötti kapcsolat.

A bejegyzéshez mellékeltem Zsolt karakterének, Feketeszemű Gábrielnek a képét.

Temple of Takhisis - DL D&D

Nem tartott sokáig megtalálni a térkaput, de az biztos, hogy utunk sokkal bonyolultabb és veszélyesebb lesz, mint azt hittük. Ahelyett, hogy egyenesen Takhisis templomába jutottunk volna, Ishtar elsüllyedt katedrálisának katakombájába kerültünk, mely 400 

lábbal Neraka alatt található. Itt összegyűjtöttünk öt kelyhet és kiszabadítottuk Azúriát az ezüst dzsinn-sárkányt két succubus fogságából, de a kijáratot nem találtunk. A sárkány elárulta nekünk, hogy Takhisis templomába csak akkor jutunk be, ha az idelent található oltárra felhelyezzük a kelyheket, melyet előbb megtöltünk a sárkányok vérével. Hoppá! Az oltárt egy öreg fekete sárkány vigyázza, a sárkányok vérét pedig az Abyss egyik szintjén Pandemoniumban, annak is negyedik rétegében, Agathonban őrzik. Karaktereinknek fogalmuk sincs a síkokról, de persze elvállalták a feladatot, ki-ki más-más okból.

Ékkőszemű Gutterről kiderült, hogy törpe létére hajlamos a klausztrófóbiára, Rascanról megtudtam, hogy törzsének fennmaradása érdekében asszonyaik után kutat, míg Gabriel ismeretlen, nagyhatalmú merénylők elől menekül - ez persze nem tartotta vissza attól, hogy tapasztalatait szaporítandó külvilági nősténydémonokkal bujálkodjon. Karakteremmel kapcsolatos legfontosabb kiszivárgott információ a neve: Sabra Homályösvény Gwenaura.

Mellékeltem Dávid karizmatikus nomád barbárjának képét, mely karakterében mérföldekre esik a véres kardját nyalogató narfelli Khargultól, akivel a Pool of Radianceben Phlan felszabadításán, de inkább saját erszényének dagasztásán ügyködik.

Temple of Takhisis - DL D&D

Csapatunk (Gabriel a kirobbanó hatású mágus-csodagyerek, Ékkőszemű Gutter a rendkívül szelíd tekintetű törpe valamint magának való kagonesti elfem) egy negyedik személlyel gyarapodott, Dávid nomád-barbár karakterének (Rascan a Fekete Farkas törzsből) személyében. Nem egészen tudjuk még miért tart velünk, sőt teljes egészében csak a saját karakterem motivációjával vagyok tisztában, de ez így is van jól - addig amíg ki nem derül, hogy másnak is az kell ami nekem. Mivel karakterem továbbra sem árulta el a nevét, a többiek hol 'Elf'-nek, hol 'Vendég'-nek, hol pedig 'Hé te!'-nek szólítják.

A Trauk nevű ogre zsarnok uralma alatt nyögő Daltigoth városába ogrénak álcázva jutottunk be. Célunk az volt, hogy megtaláljuk azt a térkaput ami Takhisis nerakai templomába vezet. Sikerült teljesen kitakarítanunk a zsarnok erődtornyát az összes őrrel, és magával Traukkal együtt.Viszont a sok hentelésből és csapdátlanításból - Rascal kivételével - mindenki szintet lépett. Tekintélyes mértékű zsákmányra tettünk szert, melyek nagy része egy bizonyos fehér sárkányé, ugyanis Trauk neki adózott. Ha a hüllő megsejti hogy elcsakliztuk a dézsmát, még akár problémáink is lehetnek. Jelenleg azonban a legnagyobb baj az, hogy sehol sem találjuk azt a fránya térkaput...

Temple of Takhisis - DL D&D

Eszter X. szintű Dragonlance mesébe kezdett, melyhez természetesen nem volt senkinek sem karaktere, így generáltunk. K.Gábor törpét (Ékkőszemű Gutter, harcos-pap-lakatos) Zsolt embert (Feketeszemű Gabriel, mágus) magam pedig kagonesti elfet (Nem mutatkozott be senkinek, cserkész) - róla tettem képet a galériába.

A mese két nagyobb meglepetéssel is bírt:1. Eszter kiválóan játszotta ki az NPC-ket, különösen a velünk tartó surranót (Dalosajkú Timolas pap-bárd) és a csapatától megfosztott hobgoblin haramiafőnököt.2. Az ogre mágus temetője mellett álló várrom szimulálásához, frankón előkapott egy várromot, amit letett az asztal közepérre. Így miniatűrjeinkkel remekül szemléltethettük, hogy karaktereink miképp használják ki a terepviszonyok adta előnyöket.

Szerintem a D&D egyik legérdekesebb aspektusa a jellem kijátszása. Ennek a mesének az esetében is egy-két párbeszéd vagy reakció után felsejlett, hogy ki mivel piszmogott a karakterlap jellemrovatának kitöltésekor. A kíváncsi surranó, a kelletlen törpe, a hitetlen ember és a szűkszavú kagonesti sztereotípiái mind egyéniséget kaptak.Kíváncsian várom egy negyedik karakter belépését a csapatba.