Operation: Kill//Switch - TERMINATOR

Donovan (Krisztián)
Seyfried (Geri)
Ransom (Dávid)
Cortez (NPC)

Operation: Arms Race - TERMINATOR

Cortez (Thirlen)
Donovan (Krisztián)
Korolov (Dávid)
Ransom (Ferenc)

Operation: Hot Potato - TERMINATOR

Donovan (Krisztián)
Alessi (Dávid) - halott
Ransom (Ferenc)
Leung (NPC) - halott

The Queen's Gambit - T-CORTEX

A coloradói Cheyenne-hegységben található Zéró-szektor közelébe érve mozgásba lendítették Kirby tábornok tervét, ami abból állt, hogy ő és az egyik T-X modell beszivárognak és az utóbbi nano injektorával lekapcsolják a Skynet felsőbb kognitív algoritmusait. Connor és Candy fészkelődve ugyan, de a peremsávon kívül maradtak a másik T-X-szel és egy kéziszámítógépen követték az eseményeket.

Amikor a terv szerint Kirbynek már el kellett érnie a központot, a Connor számára már ismerős elektromos kisülések kezdtek pattogni körülöttük, elemésztve mindhármukat. A vakító fehérségből a meztelen Connor a nedves fű illatára ébredt egy parkban, Candy pedig egy hófehérfalú high-tech laborban, külső sérüléseiből teljesen helyrehozva. Némi tekeregés és egyeztetés után kiderítették, 2029-ben járnak, egy körülbelül 100,000 főt számláló zárt kupolakolóniában, melyben az emberek ideális utópiában önkifejezéssel és alkotással töltik mindennapjaikat. A telepet a Királynő vezeti, akiről kiderült hogy valójában Kirby tábornok. Elmesélte nekik, hogy kilenc évvel ezelőtt átvette az uralmat a Skynet felett és annak hibáit kijavítva hozta létre ezt az emberrezervátumot, azzal a céllal, hogy megőrizze a szellemet az utókor számára. A képet némileg rondította, hogy ezeknek az embereknek mindössze az agyuk volt intakt (egy beépített cortex-chippel), a testük szerves szövete alatt egy Candyéhez és Marcuséhoz hasonló fémszerkezet húzódott. Bár látszólag szabadon éltek, Connorék arra a következtetésre jutottak, hogy a saját megóvásukra létrehozott cortex-rendszer tulajdonképpen megfosztotta őket a szabad akarattól. Szintén kérdéses volt a Királynő módszerének erkölcsi igazolhatósága amikor kiderült, hogy a telepen túl továbbra is folyik a harc az emberi ellenállással. Miután a Királynő nem látta be felhozott aggályaikat úgy döntöttek, hogy megszöknek a telepről, a szintén a múltból velük jött T-X egység aktív közreműködésével.

A szökés komolyabb fennakadás nélkül sikerült, Candy és Connor felvette a kapcsolatot Ymenez tábornokkal a Val Verde-i köztársaság területén, ahol már korábban is jelentős, mára még erősebb ellenállási központot hoztak létre. Yemenez elmesélte nekik, hogy 9 évvel ezelőtt Koncsalovszkij vezérkarának diverzánsai aktiválták a Halott Ember Keze fedőnevű, 22 ICBM rakétából álló utolsó csapásmérőrendszert, amit Koncsalovszkij és Connor eredetileg a Zéró-szektorra, a Fehér Lámpára valamint a genfi illetve a japán gyorsítóra szándékozott kilőni. A rakéták elpusztították a Serrano Point-i központot és John Connort is. Halálát azonban Kate javaslatára titokban tartották, rádióadásait meghamisítva tovább sugározták őket a USS Jimmy Carter fedélzetéről. Kate tudta, hogy a férje vissza fog térni egyszer és ezért életben tartotta a vezér figuráját.

Yemenez, Connor és a vezérkar megtervezte az utolsó, mindent eldöntő átfogó támadást a Zéró-szektor és a Fehér Lámpa ellen. A visszatért vezető felszólította az ellenállás globális hálózatát, hogy mindenhol indítsanak támadást a Skynet regionális alközpontjai ellen. A terv szerint Yemenez a fő haderővel és a Tech-Com egységgel megtámadja a coloradoi központot, míg Connor és Candy a chrono-csoporttal a Los Angeles-i Fehér Lámpához indul. Hajnalban Connor a chrono-csoport élén megtámadja az idő elmozdító telepet, ám a Skynet valahogy átveszi az irányítást Candy kéregimplantja felett. Az egykori őrmester legközelebbi társai ellen fordul, majd miután semlegesíti őket a Skynet az utolsó parancsával visszalövi 1984-be. 

A Halálosztóvá változott John Candy őrmester egyetlen célt kapott a haldokló gépistentől: meggyilkolni John Connor anyját, Sarah Connort. John Connor azonban kijátszotta az utolsó kártyáját és gyorsan Candy után küldte a Tech-Com őrmesterét Kyle Reese-t, hogy a múltban megvédje Sarah-t.

A Skynet globális hálózatának működése leállt. Az Emberi Ellenállás győzedelmeskedett, a gépek rémuralma véget ért. 

A háború utolsó csatája azonban még megvívásra várt.

1984-ben. 

Never Cheer Before You Know Who's Winning - T-CORTEX

Triónk megérkezett az egykori Greenbier Hotel koordinátáira, Washingtontól 120 kilométerre, a legközelebbi radarrepülő azonban északról lassan közeledő objektumra hívta fel a figyelmüket. A sebességéből ítélve legfeljebb egy óra állt rendelkezésükre, hogy eltűnjenek. A Skynet defóliáns monstrumai kopár kősivatagot csináltak a festői dombokból, és a feldolgozó gépek a hotel épületét sem kímélték. Az egykori atombunker természetesen a földalatt húzódott, mindössze le kellett ásni hozzá. A T-1001-es egy nagy függőleges fúróvá változott és módszeresen lyukat vájt a bunker bejáratához vezető alagútba.

Candy leereszkedett az alagútba és Waitman segítségével kinyitották a bunker ajtaját. Gondosan ügyelve arra, hogy a két hibernált T-X csak az őrmestert észlelhesse. Kirby chipje működött, Candy fel is töltött egy parancsláncot a két T-Xbe, mely láncnak természetesen ő állt az élén. Új szövetségeseikkel távozóra is vették volna a figurát, amikor a transzporterük H/K vadászgépe, (ami eddig felettük lebegett, hogy biztosítsa őket) váratlanul ellenük fordult. Kirby, Candy és a két robotdáma megiramodott a transzporter felé, Waitman pedig laptopja fölé görnyedve próbálta visszanyerni az irányítást felette.

Amint biztonságba értek, rögvest vállról indított rakétatűz alá vették a megvadult repülőt, de Waitmant már nem sikerült megmenteniük. Az önhitt programozó az utolsó pillanatig meg volt győződve arról, hogy sikeresen visszafordíthatja a H/K kontrollprogramját, de ez nem így lett. A további célpontok nélkül maradt repülő a legközelebbi célpont ellen fordult: a fedélzeti ionfegyver tüze pedig végzetes sebet ejtett a tudóson. Még annyi ereje maradt, hogy bekússzon a nemrég vájt lyukba, de mire a többiek elpusztították a gépet, rajta már nem tudtak segíteni. Hasznos holmijait elvették, majd testét betemették az alagútba.

Már javában felszálltak és irányba álltak a coloradói Cheyenne-hegység felé, amikor a távolból még megpillantották a Skynet egyik lassan közeledő Mobile Command Center-ét, ami az az objektum volt, amire a radarrepülő korábban felhívta a figyelmet. Ez az egység egy mobil hullámcsomópontot sugároz, így volt képes már jóval korábban átvenni az irányítást a H/K felett. Hőseink alacsonyan szállva maguk mögött hagyták a baljós gépet.

A Zéró szektor felé vezető útjuk eseménytelen volt. A szótlanul merengő Connor eltöprengett baljós helyzetén, hogy Waitman nélkül most már csak gépek veszik körül. Azok nem foglalkoztak vele, sem pedig azzal az általa elfogott rádióadással, amit a másik Connor küldött neki:

-----------------------------------------------------------

ha veszed ezt az adást az azt jelenti, hogy én már nem élek.

Koncsalovszkijt tegnap óta nem tudtam elérni, a hívásaimra nem válaszoltak.

22 ICBM-et lőttek ki Oroszország felől, 4-et sikerült megsemmisítenünk, a többi perceken belül ideér.

a Skynet vélhetően bemérte a röppályákat, és a céljuk ismeretében nem tartóztatta fel a rakétákat.

nincs elég szállítónk a kiürítésre, az utolsót elindítottam Escobar tábornoknak.

Kyle, Kate és a gyerekek, illetve az eddig összegyűjtött intel biztonságban vannak a Jimmy Carter fedélzetén, Queeg parancsnok alatt.

a 999-es útvonal mentén haladnak, kérlek csatlakozz hozzájuk ha végeztetek – függetlenül attól mi volt Kirby tervének az eredménye.

most úgy érzem nem érdemes az emberekért harcolni.

neked kell befejezned a küldetést.

john.

-----

The Gentle Art of Making Enemies - T-CORTEX

Hőseink az oroszok Jóisten kódnevű radarrepülőjének irányításával, dél-dél-kelet irányban másfél napig zavartalanul repültek, míg Dnyepropetrovszk közelében már elkezdtek üzemanyag utánpótlást keresni. Még alkonyat előtt találtak egy apró civil repülőteret, melynek északi oldalát az olvadástól felduzzadt Dnyeper árasztotta el, déli oldalát pedig dombok övezték. A behavazott reptér toronynak nagy jóindulattal sem nevezhető kétszintes épülete már rég összedőlt, ám a betonszalag átellenes oldalán egy hordókkal övezett cölöpön álló szervízépület elég figyelemfelkeltőnek bizonyult (lásd. alsó kép).

Letették a gépet az épület előtt, Waitman hátramaradt, míg Connor, Candy és Grinyko kiszálltak, hogy meggyőződjenek a környék biztonságosságáról. Grinyko épp a házból kivezető furcsa nyomokra hívta fel társai figyelmét, amikor egy visszhangzó, távoli puskalövés dörrenése után vért spriccelve terült el a vizes hóban. Candy és Connor rögvest fedezékbe vonult az épület mellé és szó nélkül egyetértettek abban, hogy mesterlövésszel van dolguk. A helikopterből kimászó Waitman is kapott egy lövést, ám azt már felfogta a hátsó ülésről lassan kifolyó, folyékony higanyra emlékeztető polialoid, ami falat formált a lövész és a fedezék felé futó tudós közé.

A megdöbbent Connor és a legkevésbé sem megdöbbent Candy az újonnan nőtt fedezék mögé húzódott, aminek falán egy lyuk nőtt pontosan megmutatva a havas dombok között rejtőző fehér ruhás mesterlövészt. Sajnos a távolság miatt Connor karabélya hajítófát sem ért, így inkább Grinyko sebének ellátásával kezdett foglalatoskodni, míg Candy elővette a helikopterből a lézeres rakétavetőt, amit macerásabb ellenfelek kiiktatására csomagoltak be. Az irányzékban még látta, hogy a mesterlövész - vélhetően a helikopterből kinőtt acélfal láttán - pánikba esve menekült, de az utána küldött rakétánál nem volt gyorsabb. A robbanás tölcsérén lovagolva röppent a magasba, majd nagy területen szétszóródott.

Grinykó lőtt sebe mihamarabbi műtétre szorult, így Connor óvatosságból felmászott az épület tetejére és a tetőablakon belesve sikerrel fedezett fel egy átalakított silverfisht a bejárati ajtó mögött. Az átprogramozott intelligens akna csak azt várta, hogy valaki belépjen az ajtón és a látogató képébe robbanjon. Waitman kitalálta, hogy valószínűleg a ház tulajdonosa hazatértekor valami rádiós távirányítóval hatástalaníthatta házőrzőjét, így sebtében el is kezdett konstruálni egy modulálható eszközt. Ezalatt Candy elbaktatott a dombok felé és szemügyre vette kezemunkáját - már ami maradt belőle. A lövész láthatólag vadászni indult, erre utaltak a füzérbe kötött, elejtett kisállatok. Talált még egy rádiós kézi eszközt - aminek klónján épp Waitman is dolgozott, valamint egy vékony gallyakból font szőnyeget, amit a vállára kötözve húzott maga után a nyomait eltüntetendő.

Nem utolsó sorban pedig megismerkedtek a folyékonyból szilárd, emberi alakot öltött terminátorral, aki eddig helikopterük hátsó ülésének álcázva utazott. A magát T-1001-esként bemutató gép, Kirby tábornokának fizimiskáját vette fel (bal oldali kép) és itt létének hosszas magyarázatába kezdett.

Elárulta hogy ő egy prototípus, melyet a Skynet olyan kognitív képességekkel ruházott fel, mely alkalmassá teszik őt alkotójának befogadására. Azt nem kötötte az orrukra, hogy hogyan, de azt állította, hogy ő a Skynet felsőbb funkcióinak másolata, ami abban a pillanatban hogy megkettőződött azonnal divergált egymástól. Ez néhány másodperc alatt odáig vezetett, hogy az emberiség maradékának kiirtásáról is különböző véleményt formáltak. Kirby elmondása szerint menekülnie kellett és erre a legalkalmasabb módot az időeltoló gép jelentette, mely ugyanakkor felkínálta a Skynet megállításának lehetőségét is. Pontosan ismerve a Skynet létrejöttének körülményeit megpróbálta megakadályozni azt. Visszautazott 1999-be és létrehozta James Kirby-t, a Légierő tábornokát, ami a fejlesztés különböző fázisaihoz biztosított neki hozzáférést, ám az időgép legyőzhetetlen fegyverré tette teremtőjét. Íme beszámolója saját szavaival:

1999 ápr. 14 a washingtoni Bolling légibázison elfogtam egy ismeretlen egységet, mely az enyémnél fejlettebb technológiával készült. ebből arra következtettem, hogy a Skynet egy távolabbi vagy egy másik jövőből küldte őket, mint ahonnan én érkeztem. A programja szerint neki és két társának egy több komponensű időzített vírust kellett elhelyeznie különféle banki és tömegkommunikációs szerverekbe. A vírus olyan bonyolult és természete folytán felismerhetetlen volt, hogy magam is tanácstalanul álltam előtte. Az elfogott kiborg egy autonóm T-X egység volt, fejlett nanoszámítógép telepítővel mely lehetővé tette számára hogy átvegye az irányítást a legkülönfélébb gépek felett. A program szerint az egységek dolguk végeztével hibernálták magukat egy atombunkerben, a Washingtontól 150 mérföldre található Greenbrier Hotel alatt.

1999. április 15. A 15-dik NATO Summiton három, erős ellenzéki szenátor halála miatt a kongresszus jelentéktelen ellenszavazat mellett áldását adja egy új védelmi rendszer fejlesztésére. A projektet a Robert Brewster tábornok és CRS vezeti. Felállítottam az elrendeltetettségi paradoxon elméletét.

2002. novemberére az elpusztított egység alkatrészei alapján sikerült elkészítenem egy chiphet ami lehetővé teszi, hogy egy kiborgot a T-X egységek szövetségesnek érzékeljenek. A chip azonban inkompatibilis volt a rendszereimmel igy szükségem volt egy kiborgra. A Cyberdyne ezirányú kutatásai Serena Kogan halála után a Légierőhöz, azon belül is a CRShez kerültek. Míg Kogan halálraítélt fegyenceket próbált megnyerni, hogy haláluk után adományozzák testüket az intézetnek, a Légierő már katonák közül válogathatott. Így emeltem ki a Project Angel programra jelentkező katonák közül kettőt, Lybackert és Candy-t.

2003. januárjára Robert Brewster tábornok áttörést ért el egy forradalmian új védelmi rendszer fejlesztésében, melynek alapját a felvásárolt Cyberdyne korábbi kutatásai képezték. Sikerült neki globális kapcsolati nyelvet létrehoznia a rendszer és a bolygót behálózó tömegkommunikációs rács között.

2003. február Sikertelenül megpróbáltam szabotálni CRS programját, aminek eredményeképp úgy megszigorították az ellenőrzést, hogy többé nem tudtam a közelébe kerülni. Szükségem volt egy tartaléktervre, így visszatértem a Project Angelhez és a chiphez.

2003. márciusában Lybacker és Candy titkos küldetésre indultak észak Irakba, ahol kurd pasmergákkal kellett volna találkozniuk, akik között rejtőzve én is vártam őket. A Mahdi milícia azonban tudomást szerzett az akcióról és a saját embereit öltöztette pasmergáknak, hogy így csalják kelepcébe a két amerikai szakértőt. Mire a két katona a táborba ért mindenkit termináltam. Lybackert és Candyt magam tettem ártalmatlanná, hogy testüket a felügyeletem mellett szereljék össze a Project Angelnél. Hivatalosan halottnak minősítették őket.

2004. áprilisában Brewster bemutatta a kongresszusnak a védelmi programját, mely a Skynet kódnevet kapta. A program a tesztelések utolsó fázisában volt, ezzel megerősítést nyert az elrendeltetettségi paradoxon elméletem.

2004. májusára elkészültek a hibrid testek, a chipet pedig beépítettem Candy őrmester mesterséges cortrexébe azzal a céllal, hogy a két hibernált T-X egység átállításához használhassam. Még ebben a hónapban felfedeztem, hogy egy ismeretlen vírus jelent meg a globális infoszférában, melynek mintái nyomokban tartalmazták a T-X egységek háromkomponensű vírusát. A vírus semmi ártalmasat nem tett, mindössze terjedt. Felismerése és kiirtása meghaladta a kor fejlettségi szintjét.

2004. júniusára meggyőződtem róla hogy az orosz védelmi rendszer, a MIR illetve a kínai LIANG szintén fertőzött, az Ítélet napja bekövetkezni látszott. Candy és Lybecker testét biztonságba helyeztem a Cheyenne-hegységben, ahol a Skynet biztosan rájuk talál és beveti őket.

2004. júliusának elején a vírus mindent elárasztott, aktiválódását azonban már nem vártam meg: elrejtőztem a frissen fellőtt Chi-Teng kínai katonai űrállomáson.

2004. július 25-én bekövetkezett az Ítélet napja, a Skynet és a beleolvasztott LIANG és MIR együttes erővel elsöpörték az emberiséget a Föld színéről.

2011. december A Chi-Teng személyzetének utolsó tagja is meghalt, ekkor az állomás rendszereit felhasználva vártam, hogy Candy mélyprogramozása valahol beindul és megpróbálja felvenni velem a kapcsolatot.

2020. Sikerült műholdas kapcsolatba lépnem vele az Alpokban. A jelnek köszönhetően tudtam követni, ám a Genfi Skynet komplexumban elvesztettem a nyomát. Az eddig összegyűjtött információk alapján arra következtettem, hogy két új társával vélhetően a MIR nyomába erednek, így lehoztam az űrállomást, hogy eléjük kerüljek és figyelmeztethessem őket. Pripjatyban titokban felvettem a kapcsolatot Candy-vel.

Miután végzett a kimerítő magyarázattal, felhívta a figyelmüket egy rejtett meghibásodásra a helikopterükben, amit állítólag az egyik orosz karbantartó végzett. A szabotőr nem tudta, hogy az ülésnek álcázott T-1001-es mindent lát. Kirby szerint Koncsalovszkij vezérkara nem fogadta maradéktalan örömmel az amerikaikkal kötött időleges békét, elképzelhető, hogy ők törtek az életükre. Elvakultságukban akár még puccsot is kezdeményezhetnek.

John Connor azon kérdésére, hogy mi volt az a kocka, amit Val Verdében elfogtak, azt a választ kapta, hogy a mimetikus polialoid technológia létrehozásának első eleme, amit a Skynet az antarktiszi állomás építésekor talált a jeges kontinens mélyén.

Hőseinkben azért felmerült, hogy a gép mindössze félre akarja vezetni őket, ám a terve nem tűnt rossznak: Candy chipjének segítségével megszerezni a két T-X egységet a Greenbrier Hotel alól és a saját céljaikra felhasználva őket, legyőzni a Skynetet. Erre minden esély adott, hisz a 2032-ből érkezett T-X-ek technológiája messze meghaladja a Skynet jelenlegi fejlettségi szintjét, de még a T-1001-est is jócskán felülmúlja.

A John Connorok egyeztetését követően csapatunk végül úgy döntött, hogy egy zsákmányolt transporterrel elindul Washington felé.

Cтрелять Aмериканцев! - T-CORTEX

VASÁRNAP-HÉTFŐ

Elkövető: Mihály

Tettestársak: Zsolt, Dávid, Krisztián

Három hősünk és a szláv nyelvekben járatos filozófia professzor, Alexander Grinyko egy összetákolt helikopterrel útnak indult az ukrajnai Pripjatyba, hogy felvegyék a kapcsolatot Koncsalovszkij tábornokkal, a Vörös Ellenállás vezetőjével.

A több mint 1000 mérföldes repülőút éjszakai leszállásokkal, üzemanyag utánpótlás utáni kutatással és állandó éberséggel telt. A harmadik és egyben utolsó éjszakán azonban besétáltak egy csapdába. Az Agrocor mezőgazdasági állomáson élénk tűzharcba keveredtek két T-600-assal, amikről később kiderült hogy átprogramozott egységek. Bár sikerült elpusztítani támadóikat, életét vesztette az az egyetlen ember is aki vélhetőleg a parancsokat osztotta nekik és kérdéseikre válaszolhatott volna.

Az elpusztult páncélozott járműben egy analóg dekóderre bukkantak, aminek segítségével lefordíthatták a Vörös Ellenállás rádióadását, mely végtelenítve sugárzott szovjet pártgyűlések felvételei alá rejtve folyt. Az eleinte ellenséges hangvételű beszélgetés John Connor diplomáciai képességeinek és Grinyko érzékletes tolmácsolásának köszönhetően végül enyhült némiképp. Az oroszok ráálltak egy találkozóra, így hőseink hátrahagyták azt az intelligens bombát amit egy lelőtt H/K bombázó roncsaiban találtak és aduként szándékoztak használni.

Egy kiüresedett rakétasiló melletti bunkernél végre találkozhattak a rendkívül mogorva és szigorú Koncsalovszkij tábornokkal (felső kép) és kíséretével aminek megdöbbentően nagy hányadát különböző átprogramozott gépek alkották. Connornak meglehetősen sok energiájába került felolvasztani a fagyos oroszt, ehhez fel kellett fednie a duplikáció valamint az időutazás tényét illetve rendelkezésére bocsátani azokat az adatokat és bizonyítékokat amik ezeket igazolták. Cserébe a tábornok elárulta, hogy a MIR-t már megsemmisítették, de véleménye szerint azt a Skynet már korábban magába olvasztotta, ők csak a hátramaradt rendszereket számolták fel. Koncsalovszkij a tárgyalás után a bizonyítékokkal visszautazott Pripjatyba, addig Connorék a bunker és a hátrahagyott őrök vendégszeretetét élvezték.

Két nappal később a tábornok utasítására ismét csatlakoztak hozzá, ezúttal már a rendkívüli mód megerősített kísértetvárosban, Pripjatyban. A területet messze elkerülik a Skynet gépei, mivel a Csernobil NPP valami olyan ismeretlen eredetű sugárzást bocsát ki mely lehetetlenné teszi a egységek közti kommunikációt. A kielemzett információk és az időutazás tényének ismeretében Koncsalovszkij arra a következtetésre jutott, hogy kell lennie a múltban valakinek vagy valaminek, aki/ami összefogta azokat az eseményeket és személyeket, melyek a Skynet elindításához vezettek. A két vezető megegyezett egy esetleges szövetség megkötésében, melyet Koncsalovszkij bevallása szerint addig szándékozik betartani amíg sikerül felszámolni az Időelmozdítót és az azt megelőző technológiákat, melyeket ő az elsődleges fenyegetésnek tart.

A mi Connorunk a szövetség megkötésének illetve az azt követő csapásmérések részleteinek kidolgozását a Serrano Pointban maradt Connorra hagyta. Ő maga Waitmannal, Dash-el és Grinykóval elindult Kína felé, hogy kapcsolatba lépjenek az ottani ellenállással és felkutassák a LIAN-t, a kínai rakétavédelmi rendszert irányító számítógép bázisát.

You Might Surprise Yourself - T-CORTEX

Connor (Zsolt) , Candy (Dávid) és Waitman (Krisztián) bilincsbe vert triója egykedvűen tűrte a repülőutat vissza az Európa Ellenállás bázisára. Ám a tudós szarkasztikus megjegyzései arra sarkallták az őket letartóztató Escobar tábornokot, hogy belátva a helyzet képtelenségét végül ellenszegüljön a másik John Connor parancsának és legalább a bilincset levegye róluk.

A korábbi Lehman bunkerben (fenti kép) már huszonegynéhány katona ténykedett, hogy felkészítsék a helyet a Padova közelében lévő alaptábor lakóinak fogadására. Ám munkájuk nem kötötte le őket annyira, mint a szóbeszéd ami elterjedt közöttük: az a John Connor aki itt van velük, nem ugyanaz a John Connor akinek hangját a rádióból ismerik és aki lelket önt beléjük mióta az Ítélet napja megtizedelte az emberiséget. A csoport legott két részre is szakadt, egyikük szerint ez a Skynet trükkje, ez a Connor egy hamisítvány akit tanácsos lenne mihamarabb szétszerelni. Ezzel szemben a másik csoport isteni beavatkozást lát abban a tényben, hogy Connor egyszerre több helyen is jelen tud lenni. Ez utóbbi elmélet nem újkeletű, az Emberi Ellenállás vezetőjét sokan régóta emberfeletti képességekkel ruházzák fel és elképesztő történeteket rebesgetnek tetteiről. Ezzel most maga Connor is kénytelen volt szembesülni, amikor az egyik lángoló tekintetű katona így fordult hozzá: "Allah a mi Urunk és John Connor az ő prófétája!".

A két frakcióra szakadt csapat persze elképzelni sem tudta, hogy az isteni kinyilatkoztatás és a Skynet trükkje mellett egy harmadik magyarázat is lehetséges. A bázisra megérkezvén hőseink, Collino őrnagy és Escobar tábornok társaságában zárt ajtók mögött felvették a kapcsolatot Serrano Point-tal. A két John Connor 20 percig beszélt egymással egy biztonságos videócsatornán keresztül. Először keresztkérdésekkel meggyőződtek egymás személyazonosságáról, váltottak néhány szót Kate-tel, elméleteket állítottak fel arról mi történhetett, majd egyeztették a genfből zsákmányolt információkat. Az egyik legérdekesebb felfedezést a képernyőn látható Connor mutatta nekik: a kocka eltűnését követően egy kövér cseppnyi higanyra emlékeztető folyadék maradt hátra a repülőben. A szubsztancia kísértetiesen emlékeztetett a mimetikus polialoidra. Connor tudósai találtak benne egy összetevőt amit nem tudtak azonosítani, könnyen lehet hogy egy eleddig ismeretlen anyag. Az ezt felfedező tudós, Benson, tréfásan magáról nevezte el bensodiumnak. A 20 perc nagyjából ennyire volt elég. Ezalatt Waitman azt ellenőrizte, hogy az adás helye megegyezik-e a Ellenállás főhadiszállásának koordinátáival, kiszűrve egy esetleges csalás lehetőségét.

A beszélgetést követően Connor úgy döntött beszédet tart az embereknek, melyben elárulja nekik a duplikáció tényét, elmagyarázza hogy a Skynet akaratlanul is milyen szerepet játszott ebben, valamint felszólítja őket a titoktartásra rávilágítva arra, hogy ha ez a tény titokban marad az milyen stratégiai előnyökhöz juttatja őket.

A beszéd alatt Candy egy kicsit hátrébb állt az emberektől így észrevette, hogy egy kapucnis alak kiválik onnan és egy néptelen folyosón elindul, anélkül hogy erre felhívta volna más figyelmét. Az őrmester ösztöneinek engedelmeskedve követni kezdte. A férfi bement egy résnyire nyitvahagyott ajtón, Candy óvatosan félreállt és hallgatózott. Kiképzése mentette meg az életét: egy kézigránát kibiztosításának kísérőzajai szűrödtek ki a helységből, majd ezt rögvest követte a a lábához kigurított acéltojás is. Az őrmester egy jól irányzott rúgással előreküldte a robbanószerkezetet, ami begurult egy, a folyosón előrébb található másik helység szintén résnyire nyitott ajtaján. A robbanás kiszakította az ajtót és a légnyomás egy halott férfi testét taszította a folyosóra, akinek üvegesedő tekintete belefúródott Candy-ébe. Az őrmester lába földbegyökerezett a felismeréstől: a földön fekvő testben néhai katonatársát, Lybecker tizedest ismerte fel.

A döbbenetből Waitman érkezése rázta fel, ám mielőtt elmagyarázhatta volna mi történt, felismerte hogy a tudós nem a gránát robbanásának zajára érkezett. A folyosó végéről továbbra is Connor beszéde visszhangzott, Lybecker teste eltűnt, az ajtó is sértetlennek bizonyult, sőt az a helység is üres volt, ahová korábban a kapucnis férfi bement. Candy a tudattól, hogy éber látomások gyötrik szótlanul, felhős hangulatban sarkon fordult, míg Waitman fájdalomcsillapító után kutatva bement az 'Infirmary' feliratú ajtón, mely az egy kicsit előrébb található helység bejáratát fedte, mindössze résnyire nyitva.

A szobában orvosi műszereket és gyógyszereket talált, valamint egy tábori ágyon egy bekötözött, infúzióra csatolt ismeretlen férfit. Felmarkolt egy levél fájdalomcsillapítót és elindult kifelé, amikor is valaki vagy valami vasmarokkal elkapta hátulról. A tudós elvesztette az egyensúlyát és nagy zajjal a behajtott ajtónak vágódva elterült a földön. Azonnal elveszítette az eszméletét, de annyit még érzett, hogy valami meleg és nedves folyadék kezd el szétterülni az arca körül a padlón.

A távolodó Candy megperdült a zajra és harcrakészen fogadta a támadólag kirontó "sérültet" akiben felismerte a korábbi látomásban szereplő Lybeckert (fenti kép), ám az ezúttal sokkal élőbbnek bizonyult. Amint közelharci fogást találtak egymáson mindkettejük számára világossá vált, hogy emberfeletti erejük gépet sejtet az élő szövet alatt. Candynek nem úgy tűnt, hogy Lybecker felismerte volna, így hamarost pusztító kézitusába kezdtek. A zajra egyre többen figyelmesek lettek, Connor félbehagyta a beszédet és átvágott a tömegen, mialatt egy katona a kezébe nyomta harci karabélyát.

Az imigyen felfegyverzett hősünk oldalán Escobarral védekezésre felszólító parancsokat szórva berontott a hosszú folyosóra, ahol a két gépember vívta ádáz harcát. Candy észlelte, a közeledőket ezért úgy fordult a folyosón, hogy Lybecker közte és a fegyveresek között legyen kiváló célpontot adva nekik ezzel. Escobar pisztolya a távolság miatt mindössze két jó találatot szállított, ám Connor páncéltörő golyókkal töltött karabélya lényegesen elsöprőbbnek bizonyult. Az első két sorozat komoly sérülést okozott, ezért a gépember földhözvágta Candy-t majd ezt az előnyt kihasználva sarkonfordult és irdatlan sebességgel az elsődleges célpontként azonosított Connor felé lódult. A távolság azonban megmentette hősünket, akinek így alkalma nyílt még egy utolsó, végzetes sorozatot küldenie a terminátorba, ami harcképtelenné vált.

Miután Waitmant magához térítették szétszerelték a gépet, ezalatt Collino és csapatai átkutatták a komplexum környékét további beszivárgók után kutatva. Kiderült, hogy a Lybecker egység a 800-as széria 102-es modellje, és innen egy kilométerre dobta le egy légi H/K egység. A Skynetnek feltűnt a légi forgalom, amit a V-22-es osprey folytatott az ideköltözés első stádiumának során, a 102-es modell feladata az volt, hogy kiderítse hogy emberek rejtőznek-e a bunkerben és ha igen ezt jelentse és kísérelje meg teminálni őket. A jelentést már órákkal ezelőtt elküldte a Skynetnek, majd egy, az emberek számára járhatatlan bejáraton beszivárgott és betegnek álcázva magát befeküdt a néptelen orvosiba. Connor számára nem bírt meglepetéssel, hogy a gép az orvosit válaszotta rejtekhelyül, ugyanis a terminátorok az emberi közösségekben gyakran először a gyógyítókat ölik meg.

Connor - zsenialitását bizonyítva - Waitmannel együtt, meghegesztett egy hamis jelentést a 102-es modell nevében a Skynetnek, amiben tudatták, hogy a küldetés sikerrel járt, a bázist megtisztította az emberi ellenállóktól. Tudták, hogy ezzel csak annyi időt nyernek, hogy kiüríthessék a bázist aminek felújításaival még nem is végeztek. Megszervezték a transzport prioritásokat és részben légi úton, részben gyalogosan elindultak vissza a padovai alaptábor felé.

Majd egy hónapot töltöttek az egykori konténertelepből létrehozott erődben. Ezalatt mindnyájan felgyógyultak a sérüléseikből, Waitman létrehozta a 12 informatikusból álló OZ csapatot, akik bevonásával elkezdtek előre összeállított, letöltésre kész programcsomagokat létrehozni az egyes terminator modellekhez. Ezek segítségével egy elfogott egység különösebben magas szakértelem nélkül relatív gyorsan átprogramozhatóvá válik. Connor és Connor folyamatosan tartották a kapcsolatot, megállapodtak abban, hogy Waitman-nel és Candy-vel elindulnak az uráli Koszvinszkij-hegyhez, hogy megtalálják a MIR központját és azon keresztül kapcsolatba lépjenek a Skynettel. A sikerükhöz elengedhetetlenül kapcsolatba kell lépniük a Vörös Ellenállással, az orosz hadigépezet örököseivel, akik az Ítélet napja óta kerülik az amerikaikat. Vezetőjük, Koncsalovszkij tábornok több mint másfél évtizede semmilyen diplomáciai közeledésre nem hajlandó a Connor vezette ellenállással.

Annyit sikerült megtudni egy orosz disszidenstől, hogy Koncsalovszkij és mobil csapata a tavaszt legtöbbször az ukrajnai Pripjatyban tölti, így hőseink ezt jelölték meg következő úticélnak. Találtak egy, a szláv nyelvben járatos civilt az erődben akit maguk mellé vettek, majd közös erővel életet leheltek egy helikopterbe, amit alaposan felkészítettek az útra. Az indulásuk előtti utolsó rádióadás alkalmával a kalifornai Connor arról tájékoztatta őket, hogy a chrono-csoport végzett a Genfből zsákmányolt adatok elemzésével.

A Skynet mérései szerint a kocka elmozdítása során a véletlenül a vivősugárba került biológiai egység a célponttól 24 kilométerre dél-nyugatra materializálódott...1 perc 37 másodperccel később! . Az adatok lementésének pillanatában a Skynet még a földetérés koordinátáinak meghatározásán fáradozott, ám azóta már maga is észlelhette az időelmozdulás tényét.

Dungeons & Dragons - T-CORTEX

A vonat több mint 15 kilométer mélyre vitte őket a Skynet peremsáv mögé, a végállomás pedig egy automatizált teherállomás volt. A kirakodást felügyelő mobilkamerát kerülgetve a kirakodott urániumot szállító futószalagra másztak, ahonnan aztán kiváló reflexeiknek köszönhetően gyorsan távoztak is mielőtt a zúzdába pottyantak volna. Bár a Skynet zárt, oxigénmentes, közömbös nitrogén-argon atmoszférával elárasztott területeit elkerülték, a rossz levegőből még így is kaptak ízelítőt. Helyzetüket nem könnyítették az Európa Ellenállástól rekvirált szegényes minőségű felszerelési tárgyak sem. Némi vertikális mászás után kijutottak a komplexum tetejére, ahonnan felmérhették az egykori Genf mesterséges rémálommá torzított gépvárosát.

Az épület tetején egy hatalmas tartály pumpálta a forró savat az alattuk dohogó uránium processzorba, ám ami igazán hasznosnak tűnt a számukra, az a tartály tetején terpeszkedő légi szállítóegység (felső kép) volt. Connor (Zsolt) és Waitman (Krisztián) sikerrel bűvölte meg az amúgy elég egyszerű masina digitális elméjét, így nemsokára a megszelídített gép belsejében repülhettek a komplexum közepe felé.

Connor egyik technikusának elmélete nemsokára igazolódott: a Skynet saját erődményeinek a mélyén hullámcsomópontokkal koordinálja az egyes egységek közti kommunikációt. Az ilyen hullámcsomópontok egymást lazán fedő kommunikációs cellákra osztják az adott területet, így ezeken belül egyszerre hatalmas mennyiségű gép munkája válik koordinálhatóvá. Sajnos az ehhez hasonló összetett rendszerek elég sebezhetőek, a Skynet ezért is telepítette őket mélyen a peremsáv mögé.

Természetesen egy ilyen hullámcsomópont még két olyan profinak is kemény dió, mint Connor és Waitman, így hőseink ezért az egyetlen interfészhez fordulhattak, mely elég intelligens és természetéből fakadóan rátermett arra, hogy ellássa ezt a feladatot: William Candy (Dávid) őrmesterhez. Mivel Candy-t a Skynet nem azonosítja ellenséges egységként - hála a titokzatos égi ajándéknak - így simán tudott csatlakozni a hullámcsomóponthoz. A problémát egyedül az jelentette, hogy a rendszer minden egyes belépéskor illetve menüpont váltáskor szinkronizálást kezdeményezett Candy mesterséges kéregkomputerével, melynek következménye az lett volna, hogy az őrmester közönséges Skynet irányította terminátorrá válik. A szinkronizálási folyamat cascade programozást használt, aminek következtében kumulatívan növekedett a kezdeményezés leállításának nehézsége.

Mindenesetre néhány információnak így is a birtokába jutottak:

- az egykori orosz védelmi rendszert koordináló, nem szapiens rendszert, a MIR-t, a Skynet még az Ítélet napja előtt megfertőzte a titokzatos eredetű szupervírussal, melyet az intró mesében szórtak szét a játékosok akkori karakterei. Emellett információkat szereztek a MIR helyzetéről az uráli Koszvinszkij hegyen és ez új erőt adott Waitman-nak.

- a Fehér Lámpa kódnevű projektről kiderült, hogy a Skynet egyik leghatalmasabb vállalkozása. Lényege, hogy a Nagy Hadron Ütköztető mintájára anyag/anti-anyag annihilátort épít a Japán szigeten. Ez lehetővé teszi számára hogy egyetlen gramm deutérium és egyetlen gramm antideutérium annihilációjával egy másodperc alatt annyi energiára tegyen szert, amennyit a legnagyobb fúziós reaktorai termelnek egy hét alatt.

- a titokzatos kockáról - amit Connor még Val Verdében szedett össze - kiderült, hogy a Skynet egyik fejlesztésének, az Elmozdítónak egy alkatrésze és mint ilyen vitális fontosságú az AI hosszútávú terveiben.

- az Elmozdító egy teleportációs eszköz, mellyel a Skynet egységeket juttathat nagy távolságba, vagy hozhat vissza onnan - működtetése iszonyatos energiát igényel. Legutolsó kísérlete a kocka visszaszerzése volt, mely sikerrel is járt, ám egy, a folyamat során megfigyelt anomália alapos fejtörést okozott a Gépistennek: a kiindulási helyszínen egy biológiai egység is belekerült a vivősugárba, ám a megérkezési ponton ugyanez már nem jelent meg. A mérések szerint a kiindulási helyen maradt, ugyanakkor a biometrikus adatok a sugárban is szerepelnek, ám az valahol a folyamat során mégiscsak elveszett.

Sajnos az utolsó szinkronizálási kísérlet sikerrel járt, így Candy rögvest terminátorrá változott. Előrelátásról téve tanúbizonyságot, társai korábban már egy pont antropomorf terminátorok szállítására szolgáló biztosítópánt fogságába helyezték, így nem tehetett kárt bennük mielőtt még Waitman újra törölte a frissen letöltött Skynet direktívákat.

A baj azonban már megtörtént: a hullámcsomópontnak hála Candy szemén át a Skynet tudomást szerzett a behatolókról és azok személyazonosságáról, így rögvest légiegységeket mozgósított az elfogásukra. A lomha teherszállító géppel Connor és Waitman egész a peremsáv belső széléig sikerrel navigált ahol is végül az üldöző gép lelőtte őket. A földön folytatva a menekülést egy oxigénpalack és egy infravörös füstbomba segítségével felrobbantották a nyomukban alacsonyan suhanó H/K-t. Ezzel annyi időt nyertek, hogy a lassan körülöttük bezáródó gyűrűt a Léman terroristáktól hozott taktikai atomtöltettel megnyitották maguknak. A gondos számításnak köszönhetően a robbanásban megsérült a lézeres peremsáv is, így hőseink kereket tudtak oldani.

Az extraction pointnál Escobar tábornok meg is jelent értük a V-22-es ospreyval, ám azonnal célgömbbe fogták és lefegyverezték hőseinket. Candy egykedvűen engedelmeskedett a túlerővel szemben, ám Connor és Waitman magyarázatot követeltek. Láthatólag Escobar és emberei is zavarban voltak a helyzettől, hogy az Emberi Ellenállás vezetőjét kell letartóztatniuk, de a tábornok azt állította, hogy az elfogatási parancsot maga John Connor adta ki ellenük.

One Way Ticket on the Skynet Express - T-CORTEX

Az egy szál férfiasságában magához tért Connor (Zsolt) egy pillanat alatt felmérte, hogy nagyon messzire került a Mexikói-öböltől. A végeláthatatlan havas hegyvidék egyetlen figyelemreméltó jellemzője egy közeli domb mögül felszálló sötét, fekete füstoszlop volt. Jobb híján fenyőágakba öltözve igyekezett a meleg ígérete felé, tudva, hogy megfelelő ruházat nélkül talán még egy óráig sem maradna életben.

Waitman (Krisztián) és Dash (Dávid) a ledarált város feketéllő maradványai közül a környéket fürkészték, hogy a továbbvonult gépeknek még véletlenül se kerüljenek ismét az útjába, amikor egy közeli domb mögül emelkedő kormos füstoszlopra lettek figyelmesek. Maguk is elindultak abba az irányba.

A trió végül a Connor nyomába szegődött három veszett és kiéhezett farkas legyilkolásával illetve elijesztésével kovácsolódott össze. Futó ismerkedés és az álneveken való bemutatkozás után a tűz eredetét kezdték vizsgálni, melyről Dash hamar kiderítette, hogy valószínűleg csapda. Connor felfedezte, hogy valaki lesben áll a környező fák között és őket figyeli, így tanácsosabbnak látták ha elvonulnak. A tapasztalt túlélő, Waitman tartalék készleteiből felöltöztette Connort, majd egy biztonságosnak mondható helyen tüzet gyújtottak.

Némi bizalmatlanságról tanúskodó beszélgetés után egyszer csak megjelent egy magányos, láthatóan katonaviselt férfi aki Connor megfigyelése szerint korábban őket tartotta szemmel a fák közül. Az illető Serge Ruben néven mutatkozott be és miután némileg enyhítették a kölcsönös gyanakvást, elárulta hogy az Európa Ellenállás egy leszakadt sejtjének, a Léman gerilláknak a tagja. Négyesben indultak el a szállásuk felé, ám Ruben kutyaszánját húzó ebek meglehetősen nyugtalanok voltak Dash és Waitman közelében, mely nyugtalanság aztán gazdájukra is átragadt. Serge azonban óvatosságból kerülte a konfrontációt, inkább úgy döntött nem figyelmezteti őket a táborukba vezető kanyonban elhelyezett mágneses aknákra melyek a gépek közelségére aktiválódnak. Így történt, hogy nemsokára Dash lábán ketyegett egy ilyen műszer amit Waitman villámgyorsan elkezdett deaktiválni. Ezalatt megjelent Serge fegyveres csapata (alsó kép) akiknek Dash fém protézisről kezdett hantázni, ám a kézi fémdetektor hamar elárulta hogy hazudik. Némi diplomáciai egyeztetést követően végül beengedték őket a táborba.

A mindössze ötfős ellenállósejt vezetője, Jean Filipe Lafonte elmesélte, hogy két évvel ezelőtt egy hosszútávú felderítés során lőtték le a gépüket és azóta nem tudnak kapcsolatba lépni az Európa Ellenállás vezetőjével, Erica Escobar tábornokkal. Meghúzták magukat egy stratégiailag rendkívül jól védhető és a föld alatt is jelentős kiterjedésű komplexumban. Miután felderítették a környéket és megbizonyosodtak arról hogy vélhetően hosszú időre itt ragadtak, offenzívát kezdtek tervezni. Legalkalmasabb célpontnak a Skynet régi gépvonata tűnt, mely a közelben halad el és vélhetően a Földközi-tengeren át Afrikából áthozott urániumot szállítja a Skynet genfi központjába. Lafonte közel egy éve dolgozik a rajtaütésen, melyben vitális szerepet játszik egy magas viadukt, valamint az az időintervallum amit a vonat a híd előtti várakozással tölt.

Connor látva ezt a hős kis csapatot végül úgy döntött hogy leleplezi magát és ez meg is tette hatását a moráljukra. Ezután Waitmannal karöltve megtervezett egy biztonságos kommunikációs megoldást, aminek segítségével Lafonte kapcsolatba léphet Escobar tábornokkal. Ezalatt Dash ismét érzékcsalódást tapaszalt magán, a korábbi képekkel és hangokkal ellentétben már intenzívebbet, olyannyira hogy ezúttal azonban már lövöldözni is kezdett hozzá. Úgy döntött inkább nem vállal további őrszolgálatot. A költözés előkészületei alatt sikerrel fogtak el egy rádióadást az Ellenállás Serrano Point-i központjából, mely arról számolt be, hogy Connor gépe egy titkos küldetés során a Mexikói-öbölbe zuhant, de a keresését még folytatják.

Hőseink itt hosszas beszélgetést folytattak egymással, melyből kiderült hogy Waitman a Skynet egyik vezető programozója volt és azért van még most is életben, mert a gépek nem támadják meg. Ennek oka prózai: amikor a vezérkar szembesült az öntudatra ébredt Skynettel, azonnal le akarták kapcsolni. Lépésüket a védelemre programozott intelligencia ellenséges aktusként azonosította és rögvest ellenlépéseket tett, melyek ma is folynak. Waitman jelen volt ennél az eseménynél és amikor megpróbálta megakadályozni a fejeseket abban, hogy leállítsák a gépet, az őrség tüzet nyitott rá. A Skynet tanúja volt ennek és Waitmant azóta megkímélik a terminátorok, bárhová is vetődjön a világban. Ezen bizonyíték mentén Waitman hisz abban, hogy tárgyalhat a Skynettel és a siker esélyéről meggyőzte John Connort is, aki úgy vélekedett hogy egy próbát azért biztosan megér. Dash elárulta, hogy ő valójában William Candy főtörzsőrmester, aki az Irak ellen indított offenzívában vett részt. Története egy 16 éven át ívelő lyuktól tátong, ám annyi bizonyos, hogy teljes csontszerkezete fém, biológiai agyát pedig egy mesterséges kortex-szel osztja meg. Ez utóbbi azonban már nem tartalmaz Skynet programokat. Az obszervatóriumnál történt eset óta mindössze egy olyan Skynet azonosító programfüzér fut benne, melynek hatására - Waitmanhez hasonlóan - a terminátorok őt sem azonosítják ellenségként. Egy ilyen programfüzérnek az elkészítése meghaladja Connor legjobb programozóinak, de még Waitman-nek a képességeit is. Eredetéről annyit tudnak hogy egy kínai kommunikációs műholdról származik s az obszervatóriumnál került letöltésre.

Sikerült kapcsolatba lépniük Escobar egységével, aki elküldött egy V-22-est értük, körülbelül egy napi járóföldre a komplexumtól. Erre a távra azért volt szükség, nehogy véletlenül kiadják az értékes rejtekhely pozícióját ha valami balul sülne el. Szerencsére minden simán ment, teljes létszámban érkeztek meg a tábornok Padova közelében található ideiglenes állomáshelyére mely nem volt több egy háború előtti, megerősített konténertelepnél. Connor megdöbbenve tapasztalta milyen kicsi és rosszul ellátott az Európa Ellenállás, ami nem is csoda, hisz az előzetes jelentések szerint az Óhazában a legerősebb a Skynet. A csüggedt és szedett-vedett harcosok kitörő örömmel fogadták Connort, aki a jelenleginél biztonságosabb és jobb körülményeket biztosító helyet ígért nekik Lafonték korábbi bázisának képében, ám az a bejelentése, hogy Dash és Waitman oldalán behatol a genfi Skynet Központba még Escobar tábornokot is meglepte. Ezután ismét sikerült elcsípniük egy rádióadást Serrano Pointból, melyet ezúttal Kate sugárzott, aki tudatta a hallgatókkal hogy Connor túlélte a repülőszerencsétlenséget.

Escobar elindította a transzportokat a Léman bázisra míg Connor, Waitman és Dash jegyet váltottak a Skynet Expresszre, melynek segítségével viszonylag akadálymentesen bejutottak az amúgy erősen őrzött központba. Az egykori Béke fővárosának groteszk gépmása megdöbbentő mementója volt a Gépisten hatalmának és rémisztő hatékonyságának. Valahol, ennek a roppant fémkomplexumnak a mélyén pedig ott található a Nagy Hadron Ütköztető, melynek úgy fest kulcsszerepe van a Skynet terveiben...

Life Planned Out Before My Birth - T-CORTEX

A dél-amerikai kontinens legerősebb ellenálló bázisa az egykori Val Verde-i köztársaság területén található. Parancsnoka Carlos Ymenez négy nappal ezelőtt két gép és két ember élete árán elfogott egy alacsonyan repülő, de erősen őrzött Skynet légitranszportot. A szállítóhajó egyetlen rakománya egy ismeretlen rendeltetésű 1x1 méteres fémkocka volt. Konstrukciója alapján egyértelműen Skynet technológiának tűnt, ám Yemenez technikusai semmit nem tudtak kezdeni vele ezért jobbnak látta értesíteni John Connor (Zsolt) tábornokot, az Emberi Ellenállás vezetőjét. Az előzetesen átküldött paraméterek Connor számára sem bírtak információval, így úgy döntött hogy Blair Williams-szel kettesben egy F-18-assal lerepülnek Val Verdébe hogy ott megvizsgálják a leletet és esetlegesen átszállítsák Serrano Pointra egy alaposabb felmérésre.

Az AWACS támogatással biztosított repülőút minden probléma nélkül lezajlott, Blair sikerrel tette le a gépet az éjszakai dzsungel borította esős hegyoldalban fekvő zsebkendőnyi reptérre. Ymenez örömmel fogadta Connort, akinek eddig csak a hangját hallotta a rádión. Némi hosszútávú stratégiai egyeztetés, egy forró brazil kávé és bő vacsora után hármasban átmentek a hangárba szemrevételezni a leletet. Meggyőződtek róla, hogy semmilyen sugárzást nem bocsát ki magából. Egyes elemei mozgathatónak tűntek, illesztékeinél kékes fény világított, de semmilyen kapcsolót, csatlakozót vagy hasonló interfészt nem találtak rajta.

Connorban körvonalazódott egy gyanú a doboz egyik lehetséges rendeltetését illetően ezért parancsot adott, hogy készítsék fel az elszállításra. Ezt követően a barakkban dicséretben részesítette a támadást vezető Queroac századost és csapatát, majd buzdító beszédet mondott a katonáknak akik közül sokan kezet ráztak vele és megölelték. Kiváló harcimorált hagyva hátra, egy V-22-es Osprey fedélzetén a rakománnyal, elindultak vissza Serrano Pointhoz, míg az F-18-asban Yemenez két pilótája kísérte őket. Az AWACS koordinálásával Panamánál sikeresen újratankoltak a levegőben, ám Mexikó partjainál felbukkant egy H/K elfogó kötelék amit először az F-18-as közreműködésével egy rövid időre leráztak. Miután a gépek számára kiderült hogy rossz repülőt követnek, visszafordultak a V-22-es után, ám mielőtt elfogták volna egyszerűen visszafordultak.

Blairnek ez nagyon nem tetszett és baljós megérzéseit nemsokára különös események kezdték igazolni. Először szakadozni kezdett a kapcsolat az AWACS-szal és az F-18-assal. S bár némi újrahangolás után sikerült helyreállítani, nem sokkal később megint megszakadt. Connor hátrament a raktérbe ellenőrizni a ládát és újra letakarni az alulepedővel, amikor ismeretlen eredetű elektromos kisülések szikrái kezdtek pattogni a gép belső burkolatán. Amikor ezek egyike elérte Blair-t és kis híján az arcába robbantott egy panelt a műszerfalról, jobbnak látták felölteni az ejtőernyőket. Mielőtt azonban elkészülhettek volna az ionizációra emlékeztető kisülések élénkülni kezdtek, elsősorban a doboz körül. Connor még látta amint néhány panel megmozdul rajta, amikor is egy pillanatra elvesztette az eszméletét, vélhetően áramütés következtében.

Mire magához tért egy nagyon messzi helyen találta magát...

The Bees Laid Honey in the Lion's Head - T-CORTEX

A két utazónak sikerült puskalövés nélkül bemutatkoznia egymásnak, még ha nem is az igazi néven - Candy főtörzsőrmester óvatosságból a Dash nevet dobta be. A nemrég kiszabadított Lisa bevonásával hosszan beszélgettek egymással arról honnan jöttek, hová tartanak, ám a titkaikat egyik sem igyekezett kiadni a másiknak. Lisától megtudták, hogy egy neo-luddita felekezet tagja, akik állandó harcban álltak az obszervatóriumot birtokló kannibálokkal akiket ők csak Radiovadászoknak hívtak. Lisa elmondása szerint csoportjuk nem használ gépeket, tűzfegyvereket, villamosáramot, valamint csak a legszükségesebb esetben alkalmaznak olyan eszközöket, melyeket kizárólag gépek segítségével lehet előállítani. Doktrínájuk szerint az emberiség halálosabbnál halálosabb gépezetek építésével végül sikeresen kipusztította magát (ők úgy tudják, hogy Kína lőtte rájuk az atombombákat). Ezután a Fém Isten kiemelkedett az emberek gyújtotta nukleáris tűzből, hogy befejezze a rátestált célt és gépek által veszejtse el azokat, akik még túlélték a holokausztot. A neo-ludditák úgy tartják, hogy a Fém Isten minden gépezetben ott él és ha tartózkodnak a gépek használatától, akkor a fémek nem találhatnak rájuk.

Lisa felajánlotta, hogy elkíséri őket a táborukba ahol biztosan kapnak majd vizet, élelmet és útbaigazítást cserébe azért amiért őt kiszabadították és legyőzték a Radiovadászokat. Ezt mindannyian jó ötletnek tartották, ám mielőtt még elindultak volna Dash felhívta Waitman figyelmét az egyik antennára (bal oldali kép), melyről hamar kiderült hogy néhány órás munkával életrekelthető. Miután Waitman ezt sikerrel végre is hajtotta az antenna megmozdult és az égfelé tekintett. Némi méricskélés után azonosították a Skynet primér csatornáját, majd elcsíptek egy töredékes rádióadást amiben említették John Connor nevét és a közép-amerikai Val Verde köztársaságot illetve egy nagy fogást, mely ismét fordulópontot hozhat a gépek ellen vívott háborúba. A legérdekesebb felfedezés azonban az rövid rádióimpulzus volt, mely a rövidhullámú Skynet primér csatornára kapaszkodva érkezett pontosan ebbe a teleszkópba - alacsony földkörüli pályáról (LEO).

Eme rejtély után elkezdtek szedelőzködni, ám nemsokára megjelent a Skynet egy kisméretű repülő felderítője, egy aerostat. Körberepülte az obszervatórium területét, ám hőseinknek sikerült elrejtőznie előle. Miután az távozott és éppen indulni készültek volna egy lényegesen nagyobb Skynet vadászgép hangját hallották meg az épületen kívülről, így inkább továbbra is fedezékükben maradtak. A H/K egység elpusztította a nemrég használt tányérantennát, majd távozott.

Többórás hóban és ködben való gyalogás után Lisa elvezette őket egy hegyiút alagútjába (fenti kép), melyből - mint kiderült - egy eredetileg ismeretlen rendeltetésű komplexum nyílt ami jelenleg a neo-ludditák táboraként funkcionál. Itt hamar megismerkedtek Olivier-vel, a felekezet vezetőjével, aki valóban nem volt hálátlan ám mégse engedte be őket a táborba. Ennek legfőbb oka az volt, hogy kutyákat használtak arra, hogy kiszűrjék a beszivárgó egységeket és a kutya mind Dash, mind Waitman kapcsán heves morgásba és ugatásba kezdett. Olivier jó szándéka jeléül egy másik kutyával is próbát tett, de mivel az eredmény ugyanaz volt az alagútban kellett maradniuk, a komplexum őrzött bejárata előtt. Olivier azt az ajánlatot tette, hogy ha fel tudnak kínálni bármilyen módszert ami bebizonyítja, hogy nem gépek, akkor beléphetnek. Erre végül elfogadható módozat híján végül nem került sor. Éjszaka azonban Olivier - kelletlenül ugyan, vélhetően Lisa unszolására és tanácsadói beleegyezésével - végül ráállt, hogy ha leteszik a fegyvereiket bejöhetnek. Ekkor azonban már Waitman és Dash egyaránt úgy döntött, hogy inkább nem élnek a felkínált lehetőséggel. (Ezzel sikerült átugraniuk egy sztorielemet, mely figyelembe véve mindkettőjük sérült állapotát, potenciálisan halálos végkimenetelű is lehetett volna.)

Reggel sózott vadhússal, tiszta vízzel és kötszerekkel felvértezve útnak indultak,a neoludditták útmutatása szerint alpesi falvak érintésével Torino irányába. Útjuk során egy ponton farkasfalka szegődött a nyomukba, akik már-már bekerítéssel fenyegették őket, amikor váratlanul belevesztek a ködbe. A magyarázatra hamar rábukkantak: egy gépek alkotta periméterhez értek ott ahol a Rabou nevű településnek kell lennie. Az éjszakai ködben látták ahogy lomha, gigantikus lánctalpas feldolgozó gépek (lenti kép) darálják le a település épületeit, az utakat, a villanypóznákat a kerítéseket és az autóroncsokat, magas oszlopban öklendezve vissza a felhasználhatatlan anyagokat tartalmazó apró törmeléket. A perimétert alkotó egyik - Waitman számára teljesen ismeretlen - modell egy jól irányzott plazmalövedékkel kivonta őt a forgalomból, a biztos haláltól azonban az mentette meg, hogy Dash közé és a gép közé állt. A masina ekkor sarkonfordult és visszatért őrhelyére.

Dash egy erdei lugas teteje alatt keresett menedéket kettejüknek, melyet legjobb tudása szerint hóval el is bástyázott. Erre részben a hideg kirekesztése miatt volt szükség, másrészt azért mert alacsonyan, több hullámban ismeretlen típusú Skynet kötelékek szálltak felettük, melyek hatalmas területet permeteztek be valami fekete anyaggal. Rejtekhelyükön Dash ellátta Waitman sebeit, majd Waitman gondoskodott Dashről. A fáradt utazók reggelig itt maradtak amikorra is elhalt a gépek zaja.

A kép ami eléjük tárult a gépi hatékonyság megrázó panorámája volt: az egykor festői alpesi kisváros alapterületét mértani pontossággal körbejárt gépek azt a föld színével tették egyenlővé, sima, egységes méretű, finom törmelékréteget hagyva hátra. Semmi nyom nem utalt arra, hogy itt valamikor falak álltak és utak vezettek, inkább egy sivár holdvilági táj képzetét keltette - melynek benyomásához nagyban hozzájárult a tény, hogy a területet összefüggő fekete porréteg borította.

A gigantikus gépek nyomaiból világosan látták, hogy azok már útban vannak a következő település felé...

The Road Becomes My Bride - T-CORTEX

Greg Waitman (Krisztián) a nukleáris világégés utáni pusztulat magányos vándora, aki fájdalmas emlékekkel és titkokkal teli szívvel rója zarándokútját, melynek célja eleddig legalább annyira ismeretlen, mint az ő személyes múltja.

A Sötét Évszak derekán, ideiglenes érdekszövetségesei segítségével érkezett meg az egykori Franciaország délkeleti részére, az alacsonyan terjengő, radioaktív felhők örök szürkesége fölé magasodó hófödte Alpokaljára. Megérkezésének helyszínét előrelátó gondossággal választotta ki a lankás hegyoldalban kanyargó szerpetin és a felette elterülő síkságon álló obszervatórium közelében. Sajnos ahogy várta, rádiójeleket nem sikerült fognia, így némi hasznosítható alkatrész és a tisztább vételi lehetőségek reményében nekiindult a kaptatónak.

Nemsokára egy azonosíthatatlan, körülbelül félméteres objektum száguldott el a közelében, szinte teljesen hangtalanul a hó felső rétegei alatt, mindössze egy hosszú kidomborodó csíkot hagyva maga mögött. A találkozás ugyan nem torkollott összecsapásba, ám ettől Waitman még nem nyugodott meg. Úgy tűnt az óhaza tartogathat még néhány meglepetést.

Két óra múlva elérte a szerpentint, mely a ráhullott hatalmas mennyiségű hótól inkább a hegyoldalon végigfutó hosszú teraszra emlékeztetett semmint hajdani autóútra. Waitman a friss átfújások nyomaiból arra következtetett, hogy előző este erős széllel kísért hóvihar dúlhatott a környéken. Némi tépelődés után úgy döntött, hogy nem az úton halad tovább, hanem folytatja a kaptót, ahonnan már csak egy óra és eléri az obszervatóriumot- vagy ami maradt belőle.

Épphogy beért a fák közé, amikor egy láthatólag a klímához öltözött, egyenesen neki integető női alakra lett figyelmes. Távcsővel megvizsgálta, fegyvertelennek tűnt, megtömött hátizsákja a mellette álló fának volt támasztva. Amikor elindult az irányába, a nő megkönnyebbülten a hóba rogyott, hátát a fának vetve. Waitman azonban már rég nem lenne életben ha nem hallgatna az ösztöneire. Félúton járt már amikor valami belső hangnak engedelmeskedve ismét a szeméhez emelte a távcsövet, ám ezúttal a környéket kezdte fürkészni.

Kis híján sikerüt elkerülnie az egyik fatörzs mögül lesből kilőtt nyílpuskalövedéket melyet egyértelműen a fejének szántak. Fedezékbe vetette magát és elővette az emberi élet távolról történő kioltására alkalmas célszerszámot és rögvest viszonozta a köszönést. Hamar kiderült, hogy a támadó egy férfi, ugyanis franciául kiáltozva a nővel taktikai egyeztetést folytattak arra vonatkozólag, miképpen is kerítsék be leendő áldozatukat.

Waitman jelentős tűzerőfölényének köszönhetően először a nőt tette harcképtelenné, majd végzett a férfival. A nő halála azonban nem az ő lelkén száradt: a harc hevében - miután kivonta a forgalomból - a sérült nő minden előzmény nélkül egyszercsak felrobbant, kis híján megreptetve őt is a légnyomás hullámával. Későbbi kutakodása felderített egy hosszú, kidomborodó csíkot a hófelszínen, mely valahonnan a fák közül vezetett a kráterig, ami a nő korábbi pozíciója helyén keletkezett. A cafatokra robbant szerencsétlenben még pislákolt az élet amikor Waitman kikérdezte, majd úgy döntött hogy sorsára hagyja.

Megfosztotta a hátizsákjukat a hasznosnak ítélt tárgyaktól, majd egy palack oxigént vonszolva maga után egy óra múlva felért a fennsíkra, ahol viszonylag tiszta idő és relatív alacsony sugárzási szint fogadta. Az obszervatórium körüli négy villanypózna egyikén egy láthatólag összefagyott emberi holttest himbálózott, ám sokáig nem morfondírozhatott legújabb leletén, ugyanis az egyik épületben zajra, majd mozgásra lett figyelmes...

I Have Stripped of All but Pride - T-CORTEX

Különleges felépítésű sci-fi kampányom (bővebben itt) első önálló kalandját játszottuk le Dáviddal, akit nemsokára követ majd Krisztián is.

A történet 2003 januárjában kezdődött, amikor is már az amerikai hadsereg utolsó konyhasegédje is sejtette, hogy márciusban offenzíva indul Irak ellen. William Candynek (bal oldali kép), az amerikai légierő főtörzsőrmesterének különleges megbízása volt a CIA köteléke, azon belül is a SAD (Special Activities Division) számára. Sok, ilyenkor kötelező papír aláírása közben feliratkozott a Project Angel programra, mely felett a Légierő tudományos kutatórészlege, a CRS (Cybernetic Research System) bábáskodott. Robert Brewster és Franklin Kirby tábornokok tájékoztatója szerint a jelentkező katonák bevetés során esetlegesen bekövetkező haláluk után testüket a CRS rendelkezésére bocsátják, ami - elsősorban orvosi kutatásokra - felhasználhatja azokat. A projekt vonzerejét az is növelte, hogy az özvegyeknek illetve hozzátartozóknak a Légierő a szokásos kárpótlás négyszeresét folyósítja. Candy agglegény révén habozás nélkül feliratkozott, gondolva nővérére és annak családjára.

2003 március huszadikán, nem sokkal éjfél után egy lopakodóbombázóból Candy és Lybecker 10,000 méteres magasságból HALO (High Altitude Low Opening) ugrást hajtott végre mélyen Irak északi légtere felett. Küldetésük első állomása kapcsolatfelvétel volt néhány kurd pesmergával, akik majd elvezetik őket a Mahdi Milícia egy közeli laktanyájához. Erre a célpontra kell majd lehívniuk a hajnali 2:30-kor támadó 173-as légidandár megelőző légicsapását. Sajnos a tervbe valahol hiba csúszott.

A kijelölt randevúponton egy kunyhót, a jelzésül szolgáló tábortüzet és három halott pesmergát találtak. Lybecker és Candy megvizsgálta a hullákat, akiket valamilyen pengével halálra szúrtak, láthatólag még arra sem volt idejük, hogy használják a fegyverüket. A nyomokat követve találtak egy negyedik katonát, aki még épphogy életben volt. Zavaros beszámolója szerint egyik társát valami démon szállta meg, és rátámadt, és vélhetően a többieket is megölte. A kézenfekvő zagyvaság mellett meséjében még az sem stimmelt, hogy az elmondása alapján azonosított társa szintén holtan hevert a tűz mellett. Candy valamilyen belső késztetésnek engedve pár percet arra szánt hogy visszamenjen a tűzhöz és még egyszer megvizsgálja a halott katonát...akinek holtteste szőrén-szálán eltűnt.

A nyomokat megvizsgálva felfedezték, hogy az illető egy nagyobb ívben, de valószínűleg az ő nyomukba eredt. Elrejtőztek a kunyhóban illetve a mellette álló düledező kamrában, hogy kelepcét állítsanak az illetőnek. Sajnos ebbe a tervbe is hiba csúszott. Candy még hallotta, hogy Lybecker felnyög a rejtekéül szolgáló kamrában, majd társának készleteiből két gránát gurult az orra elé, melyek feladatukat beteljesítve szépen fel is robbantak.

Az eszméletét vesztett főtörzs egy szűk, sötét és hideg helyen tért magához egy inkább szarkofágnak semmint ágynak aposztrofálható fekvőalkalmatosságon. A szomszédos szarkofágban Lybecker feküdt - vagyis ami megmaradt belőle: a helység egyik eltörött tartógerendája fektében agyonnyomta. Candy meglepetten konstatálta, hogy mind a haja, mind az összes ruhája hiányzik, ám nem volt ideje sokat töprengeni, ugyanis a szobácska egyetlen ajtaja mögül távolodó léptek zaját hallotta.

Miután azok elhaltak feltárta az ajtót és felfedezte, hogy valamiféle repülő alkalmatosság belsejében van, mely meglehetősen szerencsétlen módon ért földet - a jelek szerint már hetekkel, hónapokkal vagy akár évekkel ezelőtt. Odakint szürke égbolt, köd és behavazott vidék látványa fogadta. Mielőtt utolérte volna a fagyhalál, sebtében követni kezdte a nyomokat a hóban, kezében a járműből zsákmányolt jókora vascsővel. A három, alaposan beöltözött illető lassan cammogott dél-kelet felé, vissza saját nyomaik mentén. Ekkor William Candy őrmesternél történt valami amit úgy hívnak filmszakadás. Mire magához tért, a három férfi élettelenül hevert körülötte, láthatólag az ő keze által legyilkolva. Gyorsan felöltötte egyikük különös, szkafandernek is beillő ruháját (bal oldali kép), majd kifosztotta őket.

Egy pisztollyal és egy igen magas sugárzási értéket mutató Geiger-Müller számlálóval gazdagabban tovább indult a nyomaikat követve. A behavazott, ködös hegyvidék meredek lankáit követve néhány baljóslatú leletre bukkant egy kopott, viseletes hirdetőtábla, egy hócsuszamlástól befedett hegyi szerpentin és egy évek óta oxidálódó autóroncs formájában. Amikor pedig a hó alatt valami azonosíthatatlan, körülbelül félméteres objektum száguldott el mögötte, jobbnak látta sietősre venni a lépteit.

Felért egy fennsíkra ahol - amellett, hogy a sugárzási szint is elfogadható szinten mozgott - egy obszervatóriumra bukkant. Az épület láthatólag nem volt a legjobb állapotban, és az összképet tovább rontotta, a villanypóznákra lánccal kikötözött, megcsonkított, szétfagyott holttestek látványa is. Kellő óvatossággal közelítette meg a közelebbi épületet, ahol is nemsokára tűzpárbajba keveredett két francia nyelven beszélő férfival, akik az alultápláltság és a sugárfertőzés jeleit mutatták. Egyiküket megölte, ám amikor a másik erősítést kapott egy szintén rozzant egészségű nő képében, az őrmester súlyosan megsérült. Azok ketten rémülten visszavonultak és a másik épületbe vezető földalatti folyosót lezárták maguk mögött. Ebben a hajnalig tartó patthelyzetben Candy kicsit összeszedte magát, meggyőződött róla, hogy valahol Franciaországban van, majd némi élelemre téve szert figyelni kezdte a másik épületet.

Nem is kellett sokat várnia. A hajnal első fényével nem éppen egyetértésben, de láthatólag alaposan felcsomagolva a pár útnak indult dél felé. Hősünk felderítette a másik épületet, ami láthatólag korábban hat embernek adott otthont. Az egykor tudományos célokra használt apró épület szennyes, koszos fészekké degradálódott, ám a korábbi lakók leghátborzongatóbb szokásainak bizonyítékául azonban nem a helység állapota szolgált: a szoba közepén rakott, még meleg tábortűz mellett fekvő részlegesen feldarabolt emberi holttest, melynek néhány csontja a hamuban hevert.

Némi megkönnyebbülésül szolgált az egyik bezárt helységben talált alultáplált, koszos, de határozottan élő nő, aki egy csőhöz bilincselve várta az éhhalált. A főtörzs eloldozta, majd adott neki a frissen zsákmányolt konzerveiből. Ilyetén módon elnyerte a bizalmát, ám az ezt követő beszélgetés nem hogy magyarázatot adott volna William Candy számtalan kérdésére, sokkal inkább érthetetlenné tette ezt a rémálomba illő helyzetet. Eszmecseréjükből azonban hamarosan kizökkentette őket valami...

Destroy Everything You Touch - T-CORTEX

HÉTFŐ

Elkövető: jómagam

Tettestárs: Dávid, Krisztián és Máté

Ladytron egyik számának címét viselő kalandomban a játékosok három terminátort, egész pontosan T-X-et alakítottak, akiket (vagy amiket) a Skynet 1999 áprilisába Washingtonba küldött vissza, néhány szépen definiált direktívával. A gyilkos robotlányok elsődleges feladata három szenátor terminálása volt, akik a másnap kezdődő 15-dik NATO summiton megfúrnák a Skynet fejlesztésének folytatását, így a mesterséges intelligencia nem születhetne meg. A szenátorokat egyesével keresték fel, kettő (Máté és Krisztián) relatíve akadálymentesen végre is hajtotta a küldetést, ám a harmadikat (Dávid) már várta a légierő egy alakulata. Miután egy jól irányzott rakétalövéssel kivonták a forgalomból, majd az ilyetén módon harcképtelenné tett egységet elszállították a Bolling légibázisra.

A másodlagos direktíva három programcsomag - egész pontosan vírus - elhelyezése volt különféle banki és tömegkommunikációs szerverekbe, illetve egy még fel nem lőtt katonai műholdba, mely jelenleg a Bolling légibázison várja, hogy továbbszállítsák. Az 1-es (Máté) és 2-es egység (Krisztián) az egyik meggyilkolt szenátor és testőrének álcájában meg is érkeztek a légibázisra, ahová a még életben lévő szenátorokat menekítették. Azonban egy kelepce is várta őket. A bázis parancsnoka, Kirby tábornok ugyanis egy T-1001-es mimetikus polialoidból készült terminator volt, amit a Skynet szökevényként és kivégzendőként szerepeltetett a nyilvántartásban. Az alaprogramozásban rejlő valamiféle parancskóddal sikerült átvennie az uralmat a 3-as egység (Dávid) felett aki rögtön elárulta társait. Az elkerülhetetlen összecsapásban az 1-es egység elpusztította a 3-ast, ezzel az installációra váró programcsomagot is, lehetetlenné téve a másodlagos feladat teljesítését. A T-1001-es egy jól irányzott plazmalövéstől szétspriccelődött és nem is állt össze újra.

Az 1-es és a 2-es egység részleges sikerrel fejezte be a másodlagos feladatot, majd egy 150 mérföldre lévő régi, kongresszusi szálloda alatt található atombunkerben energiatakarékos módra kapcsoltak, várva az Ítélet napját és a Skynet további utasításait.

Így ért véget az [Unrivalled]-[Unparalelled] című Transhuman Space kampányom örökösének szánt Terminátor történetfolyam intrója. Amint az [U]-[U] utolsó két fejezetét is lezártuk, kezdetét veheti a The Queen's Gambit.

Terminator: CORTEX

Lassan végetér az [Unrivalled] - [Unparalelled] címet viselő Transhuman Space kampányom, ezért eljött az ideje, hogy valami új sci-fi történetet csiholjak magamból - lehetőleg valami olyasmit ami stílusban eltér az előzőtől. Mindig is vonzott a világvége hangulat és annak minden vállfaja, ráadásul 25 év után végre elkészült a számomra igazi Terminator 2, a Terminátor Megváltás.

A kilencvenes évek összes ócska cyborg filmjét láttam, melyek közül nem egy megpróbálta már a Terminátor filmekben pár perc erejére felvillantott jövőbeli háborút a maga szerény eszközeivel visszaadni. Most azonban a hatalmas büdzsének köszönhetően végre kiteljesedhetett a disztópikus jövőkép, ahol a maroknyi emberi ellenállás vívja elkeseredett harcát a gépek seregével. Ez az alaptétel már önmagában elegendő lenne egy szerepjátékhoz, ám a Terminator univerzumot egy bizonyos összetevő élesen elválasztja a sztandard poszt-apokaliptikus szettingtől: ez pedig az időutazás. Ennek az adaléknak hála több kapu nyílik a világban, mint amennyit egy Fallout vagy egy Mad Max kínálhat. Mivel a Terminátor Megváltás minden erőssége ellenére az elszalasztott lehetőségek tárháza is, a képzelet idevágó szegmense 25 év szunnyadás után neurális reakciókat produkálva megindult.

A szettinget Jamie Chambers CORTEX nevű univerzális szerepjátékrendszere alá építjük...építjük, ugyanis ez csapatmunka. Roger Taylor nevű cimborám és jómagam dolgozunk a világleíráson valamint a szabályok beidomításán, míg Dávid kovácsolja a könyv formáját. A Grave Impact-ot követően Krisztián és Dávid részvételével le is teszteltük a rendszert karaktergenerálás, egy tűzharc és egy autós üldözés erejéig. A CORTEX jól állta a sarat, itt-ott szorult némi csiszolgatásra.

Ha minden jól megy, a táborban már okosodhatunk általa.