The Whole is Greater than the Sum of its Parts - ToC

The World Closes Today! - ToC

A Matter of Sacrifice - ToC

Közeledik a kampány vége és a 8-dik fejezethez a következő derekas csapatot sikerült összetülkölni.

Benny "Tony" Bartolo - alvilági nehézfiúból lett magándetektív (Dávid)

Isaac Auerbach - arrogáns ügyvéd és jogi szakértő (D.Gábor)

Ceasar Klémensky - spiritiszta, médium és profi hipnotizőr (Krisztián)

Történetünk elején Benny-t a rendőrségen masszírozták, ugyanis az előző kalandban felbérelt betörőt elcsípték és ő beköpte megbízóját. A helyszínre érkező Auerbach rögvest felmérte, hogy a vád egy felbujtással próbálkozna, de két mozdulattal el is hessegette őket és Bennyvel az oldalán távozott. Ezalatt az rendőrség halljában Klémensky összefutott Kiliannal, a Boston Globe újságírójával, aki annak idején Benny "halálhíréről" tudósított. A fecsegő alak mindjárt szóba is elegyedett a spiritisztával, és elkotyogta, hogy egy szökésben lévő BOI ügynök, bizonyos James Carter után nyomoz. Az Indián (jobb oldali kép) nevű alvilági figurától azt az információt kapta, hogy a BOI a helyi rendőröket is bevonta ezért idejött szimatolni.

Nyomozóink mindjárt el is indultak az Indián civil fedőcégeként szolgáló jéggyárhoz. A szinte csak indiánokat foglalkoztató "üzletember" hamar megtalálta a közös hangot Bennyvel és beismerte hogy tudomása van az ügynök hollétéről (a kotnyeles Killiannak azonban nem szándékozott az orrára kötni). Az információért cserébe egy szívességet kért: intézzék el, hogy egy üzlettársa, Zep Brown halálos ítéletét életfogytiglanra változtassák. Brownról kiderítették, hogy valójában az Indián vértestvére, gyermekrablásért fogják felkötni és az életfogytiggal csak a szöktetését akarják előkészíteni. Benny lazán, Caesar és Isaac ellenben vonakodva mondott igent.

Az utánjárás után az Indián megadott nekik egy helyet és egy éjszakai időpontot, ahol autóval fel kell vegyék az egyik emberét, Ingo Petet és el kell őt vigyék egy címre ahol találkozhatnak James Carter ügynökkel. A Murdock és a Clyde sarkán aztán lesben álltak az autójukkal, ahol nemsokára csatlakozott hozzájuk Pete, akit az O'Herlihy-féle ír banda tagjai üldöztek. A szoros menekülés és lövöldözés után kiderült, hogy Petet egy lopott csomag miatt kergették, ami nem volt más, mint Shiloh O'Herlihy (bal oldali kép), az öreg Thomas O' Herlihy bandafőnök unokája.

Az első megdöbbenést egy újabb követte: Pete a Cambridge street 23-as címet adta meg, ami nem más, mint a leégett irodaház melletti lealapozott üres telek, ahol korábban már több hátborzongató esemény is történt. Nyomozóink határozottan fészkelődni kezdtek, Klémensky pedig a Fekete Arctól tanult szörnyűséges rituálénak köszönhetően meglátta azt a hatalmas, csúcsán álló, lassan forgó éteri piramist, melynek hegye az üres telek alatti felépítmény mértani középbe fúródott.

A pinceajtóban aztán találkoztak az ügynökkel, akiről a spiritiszta rögvest megállapította, hogy rémarc. A pincefolyosó kétszárnyas ajtaja ismét valami rituáléra volt előkészítve, pontosan úgy ahogy a Yates házaspár esetében - és megint itt volt egy gyermek. Nyomozóink erélyes fellépése együttműködésre sarkallta a BOI ügynököt, aki olyan hátborzongató összefüggésekről rántotta le a leplet, melynek súlya alatt egy átlagos elme összeroppant volna.

A férfit valójában Walter Gravesnek hívják, James Carter ügynök a kollégája volt, akit megölt a salemi raktárházban, amikor az felfedezte, hogy át akarja állítani a Szinkronizátort. Ő, a Fekete Arc és a Yates házaspár azon dolgoztak, hogy megakadályozzák a fehér ghoulok invázióját, akik megszállják az Ébrenvilág álmodóit. A fehér ghoulok nem vágynak vissza az Álomvidékre így azzal sem törődnek, hogy az Ébrenvilág álmodóinak megszállása áttételesen az Álomvidék pusztulásához fog vezetni, mivel az álmodók a megszállást követően már nem álmodnak többet.

A fehér ghoulok ugyan a Szinkronizátor működéséhez vannak kötve, így ha azt átállítják az összes megszálló eltűnik - csak nem mindegy hova. A fehér ghoulok ugyanis anyagtalanságuk miatt szabadon haladhatnak hátrafelé a világok közötti éteren át, így jelen szereplőink doppelgangerei és azok világa lenne a következő állomásuk. Egyetlen módja van annak, hogy megakadályozzák a szökésüket, ha bemutatnak egy megfelelően előkészített gyermekáldozatot és egy bizarr rituálét egy olyan helyen, mely erős transzdimenzionális energiák forrása. A közönséges halandók számára láthatatlan, fejtetőre állított éteri piramisok jelzik ezek helyét - minél nagyobb egy piramis, annál gazdagabb a forrás.

Ha a rituálé elkészült volna azzal elzárják az utat a következő világba, majd a Szinkronizátor átállításával a fehér ghoulok csapdába esnek és visszakényszerülnek az Álomvidékre. Eredetileg a gyermekek előkészítése a Fekete Arc feladata volt, a Yates házaspárnak kellett volna az egyik előkészített gyermeket feláldozniuk majd a BOIba beépült Gravesnek átállítania a Szinkronizátort. Nyomozóink közreműködésének köszönhetően azonban az akciójuk lépésről-lépésre meghiúsult, az invázió pedig azóta is tovább folytatódik. Graves egyedül maradt, megpróbálta maga végrehajtani az áldozatot, majd az volt a terve hogy felkutatja az újra elköltöztetett Szinkronizátort.

Benny kiszedte a kis Shilohból, hogy bizony ő is gyakran meglátogatta a Fekete Arcot és a többi gyereket az Ambrose raktárházban, még mielőtt feloszlatták őket. Bebizonyosodott hogy alkalmas matéria lenne a rituáléhoz. A gengszter a hátteréből adódóan úgy döntött, hogy ezt az árat nem fizeti meg. Ha átállítják a Szinkronizátort ez a világ megszabadul, a fehér ghoulok pedig ezután legyenek a doppelgangereik gondjai, de gyermeket nem fog feláldozni. Ezzel a társai is egyetértettek...és úgy gondolták, hogy a vardogereik sem voltak hajlandók ezt megtenni, ezért jöhettek át a ghoulok ide, hozzájuk. Úgy fest a ciklus nem náluk fog megszakadni, hiába győzködte őket Graves.

A Szinkronizátor felkutatása azonban a napirend élére került.

The Last Rite of Veronica Gordon- ToC

A kampány gyorsítása végett mostantól - a Terminátorhoz hasonlóan - hétköznap esti alkalmakat is bevetünk. A 7-dik kalandra így nézett ki a felállás:

Armand Ronsard - ex-zsaruból privátkopóvá minősült profi (Gábor)

Benny "Tony" Bartolo - alvilági nehézfiúból lett magándetektív (Dávid)

Charles Loong - bölcs kínai orvos (Zsolt)

Ceasar Klémensky - spiritiszta, médium és profi hipnotizőr (Krisztián)

Dr. Loong és Benny Salem után egy gyors látogatást tett a Pinewood hotelbe, ahová a doktor a családját küldte, hogy biztonságban legyenek. A hotelszobában azonban már ott várta őket a legidősebb Gordon nővér, Veronica (lenti kép). Benny-t egy telepatikus csapással kiütötte, két embere kábítógázzal elaltatta a doktor családját, majd a kínai orvossal és minden holmijával dematerializálódott.

Az eszméletét lassan visszenyerő Benny egy furcsa sisakkal a fején ébredt, amit rögvest eltávolított, majd a doktor feleségét, Xiu-t kellett lecsillapítania. A mentális hálón kapcsolatba lépett Klémenskyvel, Ronsarddal és Gradyvel, hogy beszámoljon nekik az emberrablásról, majd ezt követően találkoztak. A doktor feleségét biztonságba helyezték és megígérték neki, hogy előkerítik a férjét.

A sisakról (bal oldali kép) kiderült, hogy a megfelelő beállításokkal képes valaki agytevékenységét csillapítani vagy éppen élénkíteni. Klémensky megfejtette, hogy ezt azért rakták Benny fejére, hogy ne tudja használni a mentális hálót és ne tudja idő előtt értesíteni a társait. A spiritisztában felmerült, hogy a sisakot a megfelelő beállításokkal akár a saját védelmükre is fordíthatják a Sárga Jel Testvériségének ádáz kék fénye ellen, ami agyvérzést kelt a mi-go ügynökökben. A pontos beállításhoz azonban szükség van a sarlatán Edmund Doncart kétes értékű Elektromos agy című könyvére, melyben az elektromos töltések agyra gyakorolt hatását boncolgatja - a tudományos világ gúnytárgyaként.

Klémensky nem találta a saját példányát, a Bostoni főkönyvtárból pedig kikölcsönözték. Ronsard kiderítette, hogy Petra Olenska Gordon vette ki a kérdéses kötetet, így a neve mindjárt felkerült a meglátogatandó személyek listájára. A bőrsisak belső oldalán Benny egy bostoni bőrműves manufaktúra pecsétjére is figyelmes lett, így oda is tettek egy látogatást. A tulajdonos elárulta, hogy tíz ilyen bőrsisakot rendelt tőlük a Baradgo Bányászati Társaság, állítólag valamiféle munkavédelmi eszköz gyanánt. Ők szépen le is szállították a tíz sisakot a Gordon kastélyhoz (alsó kép).

Miután már két nyom is ebbe az irányba terelte őket, tettek egy gyors látogatást. Sajnos a kastély ablakaiból már messzire világított a kék fény, ami lehetetlenné tette nekik, hogy közel menjenek. Mindenestre Klémensky tette egy próbát a sisakkal, ami ígéretesnek bizonyult, ám a kérdéses könyv nélkül nem tudta pontosan beállítani. A helyzetre a megoldást végül Benny szállította.

Felbérelt egy tolvajt, hogy rámolja ki a kastélyt (ehhez megszerezték a térképet), vigyen el amit akar, nekik csak 9 sisak kell és egy bizonyos könyv. Hajnalra megvolt minden, Klémensky finomhangolta a sisakokat és a rákövetkező éjszaka ők is betörtek, ezúttal már a kék fényre immunisan. Sajnos a fejfedők viselésének idejére a mentális háló működése is abbamaradt, de ez nem akadályozta őket.

A kastélyban megtalálták a feltámasztott Erica Gordont, az itt vendégeskedő Leni Riefenstahlt és persze Petra Gordont. Az előbbi kettőt kloroformmal elaltatták, az utóbbit pedig kikérdezték. A nő elmondta, hogy a nővére a K'n-Yan barlangjában található Assatur városába vitte a doktort, de nem tudja mit tervez vele. Nyomozóink mindent kitálaltak neki a Betolakodókról, a Szinkronizátorról és a Hollisztikus nyomozóiroda valódi céljáról. Ilyetén módon elnyerve a bizalmát Petra ráállt, hogy eljuttatja őket Assaturba, hogy próbálják meggyőzni Veronicát is.

Az Oklahoma alatt húzódó gigászi barlangrendszerbe egyedül Veronica tudta az utat, ám egyszer mutatott Petrának egy módszert, hogy hogyan tudja a tudatát belehelyezni az ősi város lakóinak egyikébe, így közvetve odautazni. Petra elvégezte a rítust Klémenskyn, Ronsardon és Bartolón, akik rögvest K'n-Yan barlangjában (alsó kép) találták magukat, egy rituálé kellős közepén.

Assatur városának amerikai indiánokra emlékeztető külsejű lakói hatalmas tömegben kántáltak egy aréna körül, aminek mélyén Veronica Gordon épp áldozatot kívánt bemutatni. Az oltárt körülálló hat őrből háromban megjelent nyomozóink tudata, átvéve az irányítást a testük felett. Az oltáron a már ismerős sisakkal fején, egy meztelen pocakos férfi hevert, akit nagy eséllyel Dr. Loong-ként azonosítottak.

A rituálé már végső fázisban lehetett, valami nagyon romlott és baljós dolog kezdett formát ölteni az aréna felett. Hőseinknek nem volt ideje összehangolni a támadást, így a kezükben tartott dizintegráló sugárfegyverekkel rátámadtak az őrökre, illetve Veronicára. A nő nem hajlott a tárgyalásra, sőt kiadta parancsba az őröknek, hogy öljék meg az áldozatot. Benny egy jól irányzott lövéssel szétbomlasztotta Veronicát, ám az egyik őrnek sikerült ugyanezt tennie a doktorral is.

Ezután különös, fémesen csillogó buborékok jelentek meg körülöttük és visszakerültek a Gordon kastélyban pihenő testükbe. A szoba sarkából kilépett a sértetlen Dr. Loong (sisak nélkül, a kék fénytől azonban mégsem szenvedve), oldalán Armand Ronsard kisfiával, Jean-Claude Beenally-val - akinek elvileg az anyjánál kellene hogy legyen Párizsban.

Dr. Loong elmondta, hogy Yog-Sothoth megjelenése mentette meg, vélhetően öreg szomszédja, Tang Lung (bal oldali kép) közbenjárásával. Lung elárulta neki, hogy a valódi neve Chu Chen, és egyike a halhatatlan kínaiaknak. Chen elmondása szerint felkereste őt Ronsard és rábízta a kisfiút azzal, hogy adja át Dr. Loongnak vagy...khm...Ronsardnak. Eszes csapatunk rögtön összerakta, hogy Ronsard doppelgangere gyaníthatóan nem nyomot hagyott hagyott nekik, hanem a kisfiát jött biztonságba helyezni, de az is lehet hogy a fiú maga a nyom. Erre azonban csak akkor derül majd fény, ha Gábor legközelebb jön játszani.

Here Be Dragons - ToC

Bizonyos cimboráimmal épp a John Carpenter filmográfián megyünk végig, melynek egyik fontos állomása a Nagy zűr Kis Kínában. Mivel most úgy esett, hogy ezúttal Zsolt és Dávid ért rá a kampány 7-dik fejezetére, így a kínai orvos és az alvilági gengszter figurái adták magukat egy kis merítkezésre a kínai titkos társaságok, a keleti miszticizmus és a bűnszövetkezetek bugyraiban.

Benny Bartolo - alvilági nehézfiúból lett magándetektív (Dávid)

Charles Loong - bölcs kínai orvos (Zsolt)

Az iroda leégését követően Grady ismeretlen tettes ellen feljelentést tett, az iroda működését formálisan felfüggesztette és mindenkit elbocsátott. Utolsó találkozásukkor elmagyarázta, hogy egy ideig jobb lesz ha kerülik egymást, hogy a Betolakodók (vagy Rémarcok ha úgy jobban tetszik) lássák, értették a leckét. Az iroda elleni különös támadást követő elmúlt néhány napban sikerült meggyőződniük arról, hogy valóban figyelik őket. Ám ezen megfigyelések módszerei olyan mintát alkottak, mely messze meghaladta a józan ész határait - mintha egész Boston összedolgozott volna azért, hogy ne tévesszék őket szem elől: család, rokonok, barátok, munkatársak, a sarki fűszeres vagy a szemben ülő nénike a buszon. Dr. Loong a testvéréről tudta meg hogy Rémarc, Benny pedig étteremtulajdonos barátjára kezdett gyanakodni.

A legutolsó alkalommal Philip Noyes által demonstrált elmehálózat segítségével azonban tartották egymással a kapcsolatot, így lépett velük kapcsolatba Grady és hívta fel figyelmüket a Boston Globe reggeli számára, melynek címlapja egy érdekes felfedezésről tudósított:

"Levágott emberi fejet találtak a charlestown-i kikötőben

Tegnap a délutáni órákban a charlestown-i 4-es móló elhagyatott szakaszán folytatott lomtalanítás során a munkások levágott emberi fejre bukkantak egy, a mólóra felhúzott, felfordított, korhadófélben lévő csónak alatt. Az előzetes információk szerint a testrész két napja heverhetett ott, a testet viszont sehol nem találták. A fejtől száraz vérnyomok vezettek a móló szélére a vízhez, feltételezések szerint a testet valahol ott dobhatták be. A közelben dolgozó dokkmunkások a fejben felismerni véltek egy közismert alvilági figurát, Benjamin Bartolot, aki többek között csempészet és védelmi pénzek ügyében állt már bíróság előtt. Elképzelhető hogy egy esetleges alvilági leszámolás áll a háttérben, ám a hivatalos rendőrségi nyilatkozat csak ma délelőtt lát napvilágot. Erről esti számunkban tudósítunk.

kr."

A jó doktor és Benny mozgásba is lendültek: elmaszkírozták Bennyt, aki Tony-nak, nem létező bátyjának adta ki magát, és azzal a mesével érkezett Bostonba, hogy előkerítse öccse gyilkosát. A charlestown-i kikötő mólóinál csak szófukar kínai munkásokat találtak, akik a környéket felvásároló Sang Fat Company megbízásából dolgoztak. Mindazonáltal itt találták Kilian Rydert, a Globe tudósítóját, aki a sztorihoz ugyan sokat már nem tudott hozzáfűzni, de meglehetősen felvillanyozódott "Tony" érkezésén, szaftos alvilági bosszúhadjárat szenzációját szimatolva. Kölcsönös információcserében egyeztek meg. Nyomozóink ezután felkeresték az írek által futtatott O'Herlihy Szállítmányozást, hátha tudnak valamit arról mi történhetett, ám az írek raktára körül mindössze sürgölődő kínaikat találtak, akik épp a Sang Fat Company cégért húzták fel. A munkavezetőjük elárulta, hogy a céget megvásárolták az öreg O'Herlihytől.

A Táncos néne nevű ír kocsmában "Tony" találkozott az öreg O'Herlihyvel aki elárulta, hogy a Sing szervezet olyan árat kínált neki amire hülye lett volna nemet mondani. A kínai fickó akivel tárgyalt, egy fiatal férfi volt, név szerint Kim Dong. Ezután Loong vette elő kapcsolatait és felkeresték egy kilensét, Wang Wy kaszinótulajdonost, aki tapintható alvilági összeköttetésekkel rendelkezett. A fehérgalléros gengszter elárulta a doktornak, hogy vértelen hatalomátvétel folyik a kínai alvilágban és hozzá is nemsokára jön a Sing szervezet egyik pénzbeszedője, Szalmaszandálos Shentu Sun. A gyanúsan élesnek és fejezésre is alkalmasnak tűnő kardokkal felfegyverzett singek menetrendszerűen meg is érkeztek, s míg a doktor Shentu Sunnal szocializált, "Tony" odakint ólálkodott és az erőiket mérte fel, készülve hogy majd kövesse a kijövőket. Ezen tevékenységében akadályozta meg őt egy, két üldözője elől menekülő kínai lány.

Az üldözők "Tony" közbelépésnek hála elvesztették a lány nyomát és hanyagságukért kijáró megtorlásról pusmogva távoztak. A kötözés és mértékletes verés nyomait viselő bakfis Miao Yin (fenti kép) néven mutakozott be és elárulta, hogy az a két gazember elrabolta iskolából hazafelé menet és fogságban tartották valakinek. Shentu Sun nevének említése heves bólogatást váltott ki belőle, de kiderült, hogy Sun is dolgozik valakinek: egy fiatal férfinak, aki egyszer meglátogatta őt rabsága alatt. A fiatalember egy pillantással felmérte Miaot és annyit mondott: nem megfelelő. Ezt a férfit a többiek a Tömjénmester Kim Dong néven emlegették.

Bár Shentu Sun nyomát elvesztették, nyomozóink ideiglenesen biztonságba helyezték a lányt az Angyalőr Árvaházban, majd tovább szimatoltak. Kilian Rydertől megtudták, hogy a rendőrség megpróbálja előkeríteni a testet, melyet a vérnyomok alapján a móló mellett dobhattak vízbe. Délután vissza is tértek a mólóhoz, ahol a rendőrök nehézbúvárokkal fel is hoztak egy fejetlen testet, aminek a bokáján egy elvágott drót fityegett. Sajnos ennél közelebb nem kerülhettek.

Az éj leple alatt felkeresték Miao Yin szüleit, megnyugtatták őket hogy a lány életben van, de most nem lenne biztonságos hazatérnie. A Yin ház körül ugyanis most is ott leskelődött a két elrabló, vélhetően abban a reményben hogy elkaphatják az esetleg hazatérő lányt. Az egyiket "Tony" ledurrantotta, a másikból a torokvágás előtt még kiszedtek annyi információt, hogy Shentu Sun bízta meg őket Miao elrablásával, mert annak - a kínaik között ritka módon - zöld szeme volt.

Ezt követően a kihalt éjszakai utcán a doktor egy lassan hulló vaskos hópihére lett figyelmes. Eredete után kutatva felfelé tekintett és még látta ahogy lecsap rá a Ghostwood erdőből ismerős hatalmas, kitárt szárnyú, nekroid rovarra emlékeztető lény. Ádáz küzdelem vette kezdetét: a doktort először az égbe akarta ragadni, majd "Tony" lövéseitől meggyengülve visszazuhant és elvesztett életerejét a doktor vérének kiszívásával próbálta pótolni. A harc hevében nyomozóink még észrevették egy másik ilyen lény kontúrjait a szomszédos épület tetején, ám annak mintha a hátán egy emberi alak ült volna...

Csak a jelentős tűzerő bevetésének köszönhetően sikerült hajszál híján megfutamítaniuk a kreatúrát, mire a tetőn lévő is nyomtalanul eltűnt. Visszavonulót fújtak, Loong ellátta szörnyű sebeit és még ezen az estén mélyebben megismerkedett szomszédjának a nagyapjával, az öreg Tang Lunggal. A két bölcs figura beszélgetése előbb-utóbb a titkos társaságok felé terelődött. Ennek kapcsán Lung elárulta, hogy az a szóbeszéd járja, hogy a Sing szervezet mögött a tizenkét sárkány klán egyike áll. A sárkány klánokról a 600-as évekből, a Sun dinasztia idejéből származnak az első írásos feljegyzések. A legendák szerint a titkos klánok élén egy-egy halhatatlan ember áll, akiket úgy hívnak, hogy a Hegyek Urai. Dr. Loongnak kezdett összeállni a kép a Shentu Sun ruháján látható kék sárkánymotívummal és az elrabolt lánnyal, midőn a Hegyek urai állítólag érintetlen, zöld szemű lányok életének ellopásával hosszabbítják meg a sajátjukat. Bár Tang Lung szerint ez már tényleg nem több mint ostoba, babonás szóbeszéd.

Másnap reggel ismét jelentkezett Killian Ryder, hogy a rendőrök találtak egy borítékot Benny Bartolo "hulláján", melyen még a Darius Grady & Co. Nyomozóiroda szerepelt címzettként. Grady rendőrségi kapcsolatainak bevonásával sikerült kideríteni, hogy mit tartalmazott az ázott boríték: egy falapocskát, rajta kínai felirattal "nálunk van". Nyomozóink egyetértettek abban, hogy Benny doppelgangere bizonyára újabb nyomot akart eljuttatni nekik, ám ebben feje elvesztése megakadályozta. Úgy tűnik a nyom most a kínaiak kezébe került. Némi kérdezősködés után a Sing szervezet - és vélhetően a Kék Sárkány klán - főhadiszállásaként a Paikang Petrol nevű üzemanyaggyárat valószínűsítették. Persze eszük ágában sem volt besétálni az oroszlán barlangjába, ezért olyan tervet eszeltek ki, mely a legszebb Cyberpunk 2020 meséket idézte.

Elhozták Miao Yint az árvaházból, majd Wang Wy bevonásával megszellőztették az alvilágban hogy a szökött lányt a ledurrant Shaulun motelban látták - különös gondot fordítva arra, hogy Miao apja is az elsők között tudja meg. A recepciós orra előtt fel is vitték a lányt, ám egy másik szobában rejtették el, nem a sajátjukban. Ezután zárnyitással megbűvölték a sajátjukkal szemközti szobát, ahol doktor Loong rejtőzött el, jelentős tűzerővel. Ezután "Tony" lement és megvesztegette a recepcióst, hogy az "nem látta itt ezt a lányt". Gondosan annyi pénzt adott neki amennyi arra elég, hogy egy "civilnek" letagadja, de keménykötésű alvilági smasszereknek már ne. Ezt követően Tony visszavonult a szobába és a mordályára támaszkodva várt. Minden úgy zajlott ahogy eltervezték.

Az idősebb Yin érkezett elsőként, de a recepciós az apa minden ágálása ellenére tagadott. Az öreg Yint persze már követték Shantu és emberei, akik számára a szóbeszéd mellett az apa jelenléte már elég garanciát adott arra vonatkozólag, hogy jó helyen járnak. Yin úr távozásával maguk is kezelésbe vették a recepcióst, aki engedett a nyomatéknak és elmondta, hogy a lány odafent van. Természetesen a kardos martalócok rögvest lerohanták a szobát, ahol "Tony" csőre töltve várta őket. Mire felocsúdtak már két tűz között voltak a szemközti szobából kirontó doktorral a hátuk mögött. A véres mészárszék után az együttműködésre lágyult Shantu vállalta, hogy elvisz egy üzenetet - stílusosan egy fatáblán - Kim Dongnak.

Az üzenetben egy meghívó állt egy másnapi hangversenyre a bostoni operaházba. Nyomozóink arra számítottak, hogy a tömegben Kim Dong nem próbálkozik majd semmivel. Amikor megérkeztek az előadásra és beléptek a nézőtérre meglepetten konstatálták, hogy a Kim Dong az ÖSSZES jegyet megvette, a szimfónikusok pedig a majdnem üres teremnek játszanak. Egy rendkívül öreg kínai férfit is találtak a fiatal Kim társaságában. Az úr Lo Pen (bal oldali kép) néven mutatkozott be és nem rejtette véka alá titulusát sem: a Hegyek ura, a Kék Sárkány klán feje. Lo Pen biztosította őket arról, hogy nem áll szándékában akadályozni tevékenységüket, tudomása van a mozgásban lévő erőkről és arról, hogy milyen szerepet játszanak hőseink ezen erők megfékezésében - különös tekintettel a Yog Sothoth vérvonalát hordozó dr. Loongra. Kim Dong elmagyarázta, hogy milyen félreértés okán fejezte le Benny Bartolót a kikötőben, ő nem tudott a dolgok kozmikus összefüggéséről. Mire Kim szemén keresztül Lo Pen betekintést nyert a sajnálatos eseménybe már nem tudták meg nem történtté tenni a kivégzést, a borítékon található címről Lo Pen tudta hogy leégett, hogy dolgozói inkognitóba vonultak. Legegyszerűbb megoldásnak az tűnt, hogy maguknál biztonságba helyezik a nyomot és egy vízhatlan módon üzenetet hagynak hátra az illetékeseknek, ami senki más számára nem bír jelentőséggel. Még annyit kellett tenniük, hogy gondoskodnak róla, hogy a hullát idejekorán "felfedezzék" és személyazonossága megfelelő nyilvánosságot kapjon. Lo Pen ezután átadott nekik egy megszárított fényképet, amin kétféle kézírással és kétféle tintával megjegyzések is sorjáztak (alábbi kép).

Még aznap felkeresték a salemi címet, ám a lezárt raktárházat már láthatólag két-három nappal korábban sebtében kiürítették. Két fontos felfedezést azonban így is tettek. A raktárépületben egy nagyobb, ismeretlen rendeltetésű gépezetet üzemeltettek, melyet az elektromos hálózatba szabálytalanul bekötött nagyfeszültségű kábellel tápláltak. S bár a gépnek már hűlt helyét találták, az egyik íróasztal alatt egy BOI (Bureau of Investigation) igazolványra bukkantak, melynek tulajdonosa egy bizonyos CARTER, James nyomozó volt.

Különösen ajánlom elolvasásra A Conrad Lewis-ügy illetve A Red Hook-i rajtaütés című dokumentumokat azoknak akik nem voltak jelen az utolsó néhány szessönben.

You Can Do What You Can't Imagine - ToC

Az előző, fordulópontként is azonosítható kaland egyenes folyományaként burjánzó rettenettel ezúttal hárman néztek szembe:

Ceasar Klémensky - spiritiszta, médium és profi hipnotizőr (Krisztián)

Armand Ronsard - ex-zsaruból privátkopóvá minősült profi (Gábor)

Darius Grady- szintén ex-zsaruból hollisztikus detektívvé avanzsált irodatulajdonos (NPC)

Klémensky-t az irodában nyomta el a buzgóság midőn késő estig folytatta kutatómunkáját, ám álma nem volt nyugodt. Meglátogatta egy szellem, méghozzá a kor legnagyobb okkult kutatójának és spiritisztájának, Charles Fortnak (bal oldali kép) a szelleme. Fort életében jó barátságot ápolt Ceasar-ral, így percekkel korábban New Yorkban, leukémiától bekövetkezett halála után már rögtön nyomozónkat ébresztgette, hogy megossza vele legfrissebb megfigyeléseit a túlvilágról. Sajnos beszámolója teljesen fedte a korábbi megfigyeléseket, melyek szerint irtózatos erők működnek az éteri világban. Ez a jelenség megakadályozza, hogy a szellemek elérjék a Fényt és ahogy itt rekednek, úgy egyesével felemészti őket. Fort elárulta, hogy ez az egész folyamat emlékezteti őt egy őrült férfi elméletére, aki egy úgynevezett Szinkronizátor nevű eszközt talált fel, ami elvileg képes lett volna a szellemi- és az anyagi világ globális összekapcsolására. Persze az eszköz végül semmit nem csinált, Fort pedig kidobálta a férfi leveleit, egyedül a gépezet tervrajzát tartotta meg. Amikor Ceasar érdeklődést mutatott eziránt Charles készségesen az élettársához irányította. Távozása előtt még nyomozónk segítségét kérte abban, hogy eljuthasson a Fénybe. Klémensky minden szellemi energiáját az asztrális portációra koncentrálta, ám Fortnak nem sikerült áttörnie és egy lélekszaggató sikollyal Ceasar öccsének sorsára jutott.

Zaklatottan és verítékben ébredve botorkált le a földszinti irodák egyikéhez, ahonnan furcsa zajokat hallott felszüremleni. Benny Bartolo irodájába benyitva aztán különös látvány fogadta: Grady és Ronsard egy székhez kötözött férfi fölé tornyosult, akinek fején zsák volt és láthatólag gyorsan lélegzett. Grady és Ronsard félrevonták az értetlen hipnotizőrt és hevenyészett magyarázattal szolgáltak: a székhez kötözött férfi nem más mint Philip Noyes, Grady társa. Azzal a célzattal hozták ide, hogy némi magyarázattal szolgáljon az utóbbi napok eseményeit illetve a nyomozók ebben játszott szerepét illetően.

Noyesről lekerült a kámzsa (fenti kép), szájából kivették a pecket, az asztali lámpát az arcába fordították és cigarettafüstbe burkolózva megkezdődött a kihallgatás.

1. Az iroda dolgozóinak koponyáján található vékony metszés (Noyes is viselt ilyet) mi-go agysebészeti beavatkozás nyoma. Többen élnek már ilyen beavatkozással az emberi populációban, őket a mi-gók ügynököknek és kapcsolattartónak használják. A beavatkozás egyrészt lehetetlenné teszi hogy az ügynökök kárt tegyenek egymásban vagy a mi-gókban, másrészt képessé teszi őket arra hogy bármilyen távolságból (a sztratoszférán belül) felvehessenek egymással egy mentálisan működő audiovizuális kapcsolatot.

2. A mi-gók nem ellenségesek a földlakókkal, mindössze titkos bányászati tevékenységet folytatnak bizonyos hegyekben, illetve tudást cserélnek az emberekkel. Egyelőre titokban kénytelenek kapcsolatot tartani, mert az emberiség részben nem készült fel az idegennekkel való találkozóra, másrészt vannak köztük olyanok akik olyan kozmikus erők szolgálatában állnak aminek érdeke, hogy elpusztítsák vagy elűzzék a mi-gó betolakodókat.

3. Ezt a radikális embercsoportot úgy hívják hogy a Sárga Jel Testvérisége, vezetői befolyásos pozíciókat töltenek be a bolygó társadalmában. Tudnak a mi-gó ügynökökről és megvannak a módszereik, hogy agyvérzésszerű tünetek produkálásával távoltartsák őket - és gazdáikat is - bizonyos helyektől. Ez a védelem azonban elektromos kisülésekkel kísért élénk légköri tevékenységek folyamán jelentősen legyengül vagy akár teljesen megszűnik.

4. Noyes véletlenül észlelte először a Betolakodókat (vagy Rémarcokat) ám mivel nem talált embereket akik hozzá hasonlóan észlelnék őket, úgy döntött felfedezését megtartja magának - még mi-gó kapcsolatait sem értesíti - és tovább gyűjti az információkat. Amikor egy Conrad Lewis nevű Betolakodó után nyomozott egy váratlan fordulat folytán a rendőrség is bekapcsolódott az ügybe. A vezető nyomozótól nemsokára elvette az ügyet a BOI, a nyomozót, Darius Grady-t pedig menesztették a köteléktől. Ezután lépett színre Noyes.

5. Néhány hónap elteltével Noyes felfedezte hogy a mi-gó elmebeavatkozás és a Betolakodók észlelése összefügg, tehát a Rémarcokat csak azok látják a fényképeken is akik átestek a műtéten. Ekkor kezdte el "beszervezni" az irodában dolgozókat, mi-gó megbízói előtt továbbra is titokban tartva felfedezését. Ahogy aztán nyomozóink egyre több információt gyűjtöttek/kaptak/találtak, úgy kezdte el Noyes is megérteni a dolgok kozmikus léptékét.

Bár a kihallgatás eleinte nem nélkülözte a szenvedélyes kirohanásokat végül enyhébb eszmecserévé szelídült, még ha oly hátborzongató témáról is folyt a csevej. Nyomozóink és Noyes megegyeztek abban, hogy az elhangzott információkat mindenkinek tudnia kell, így ezt felvették a napirendi pontok közé. Noyesnek meghagyták hogy küldjön nekik képet Conrad Lewisról, majd sürgős villámlátogatásra indultak Bronxba Charles Forthoz, azért a bizonyos tervrajzért.

Grady, Klémensky és Ronsard kora délutánra maga mögött tudta az utat, a New York-i lapok addigra már le is hozták Fort halálhírét. A néhai misztikus háza elé kanyarodva aggasztó látvány fogadta őket: két bürokrata és két markos legény - Fort élettársának, Anna Filingnek a felügyeletével - iratokat és tekercstartó tokokat rakodtak egy autóra, amiket láthatólag az elhunyt házából pakoltak ki. Az már a két ex-zsaru ösztönét dícsérte, hogy észrevettek két kalapos fickót is, akik egy arrébb parkoló autóból árgus szemmel (valamint egy apró távcsővel) figyelik az iratok rakodását. Némi taktikai megbeszélést követően kitalálták hogyan játszhatnák ki a hirtelen megnövekedett számú érdeklődőket anélkül, hogy túl nagy figyelmet keltenének.

A sorházban két ajtóval arrébb lévő lakáson keresztül bejutottak az egymáshoz kapcsolódó hátsó udvarokra, amiken keresztül kutyát és kerítést kijátszva mindössze egy közepesen drága bőrcipő veszteségével meg is érkeztek Fort lakásának hátsó bejáratához. Anna készségesen fogadta őket, ám a tervrajzot Charles minden egyéb jegyzetével együtt - annak utolsó rendelete szerint - azonnal a New York-i Közkönyvtárnak adományozott. Természetesen a könyvtári bürokraták nem mutatkoztak hajlandónak az együttműködésre, így nyomozóink úgy döntöttek követni fogják őket., ám ebben nem voltak egyedül: a távcsövező úriemberek szintén a könyvszállítók nyomába eredtek. 

Egy kiváló autós manőverrel sikerült úgy lerázni a rivális üldözőket, hogy azok nem láthatták meg nyomozóink gépjárművének a rendszámát, így a New York-i Közkönyvtárhoz már csak ők és a szállítók érkeztek meg. A berakodás során elemelték a platóról a tekercstokokat tartalmazó dobozt és villámgyorsan távoztak, de az észrevétlenség ezúttal nem járt sikerrel: az egyik könyvtári bürokrata hallhatóan megjegyezte a rendszámot. Nyomozóink ekkor még nem tudták, hogy ezzel az események végzetes és visszafordíthatatlan láncolatát lendítették mozgásba.

Zsákmányukkal rögvest indultak is vissza Bostonba, a massachussets-i államhatáron egy éjfélkor - tehát elég szokatlan időpontban - felállított rendőrségi kordont is kijátszottak. Útbaejtették a Ghostwood erdőt és begyűjtötték Elisabeth Harrington holttestét, az otthagyott roncsautó rendszámát leszerelték majd a kocsit kiégették. A nő hullájának a fején is felfedezték a műtéti beavatkozás nyomait. Rendben vissza is értek az irodába és rögvest áttanulmányozták zsákmányukat, mely Conrad Lewis Szinkronizátorának tervrajzát tartalmazta, amit az 1924-es Red Hook-i rajtaütésben résztvett Ronsard is megerősített.

Mielőtt jobban elmélyedhettek volna a tervrajzban az utcáról beszűrődő zajokra lettek figyelmesek. A hajnali három óra ellenére civileket láttak gyülekezni az irodaház első és hátsó frontján, kezükben különféle fegyverek és meggyújtott Molotov-koktélok. A kitörés nem tűnt bölcs dolognak, így minden fontos lelettel a hónuk alatt átmentek a szomszéd telek alagsorába, mialatt mögöttük bedobták az ablakokat és felgyújtották az épület. Egy kiáltás nem harsant, egy lövés nem dördült - hátborzongató csendben zajlott minden, egyedül az üvegcsörömpölés és az egyre hevesebb tűz zaja szűrődött be.

A várakozással töltött időt Klémensky alkalmasnak találta arra, hogy lenyelje a bélcsigát és ezzel megidézze a Fekete Arcot. A nyomdafestéket nem tűrő élettani folyamatokkal kísért idézés sikerrel járt, a Fekete Arc (korábbi nevén Martin Becker órásmester) megjelent. Hátborzongató volt látni nyomozóinknak a szörnyű jelenés félelmét, amint az sajátos érzékeivel felmérte ezt a világot - egész pontosan azt ami lett belőle. Elmondta, hogy a jelenség, amire néhány hónappal ezelőtt figyelmeztette őket, láthatólag már olyannyira elhatalmasodott, hogy az még őt is rettegéssel tölti el. Arra a kérdésre, hogy kik a Rémarcok annyit válaszolt, hogy fehérvérű ghoulok a tudattalan létezés birodalmából, akiknek egy különös - talán kozmikus, talán mesterséges - jelenség lehetővé tette, hogy elfoglalják a tudati világ lakóinak, az álmodóknak a szellemét. Klémensky eddig még nem volt meggyőződve a Rémarcok ártó szándékáról, ám a Fekete Arc rövid beszámolója minden kétséget kizáróan megerősítette ezt. "És ott vannak odakint!" - a Fekete Arc úgy nézett az irodaépület frontja és hátsó traktusa felé, mintha látását nem akadályoznák a falak.

A Fekete Arc távozása után nem sokkal hallhatólag a támadók elszéledtek, kintről tűzoltóautók kolompjai és az oltáson dolgozók kiáltásai szűrődtek be. Az irodaépület még javában égett, így a felfordulást kihasználva csendben eloldalogtak. Egyikük arrébb parkoló autójának szélvédőjén egy borítékot találtak Noyestől, benne két fényképpel (alant), amiken a következő név állt: Conrad Lewis.

Piece of Mind - ToC

Történetünk fordulóponthoz érkezett, így a játékosok a lehető legnagyobb koncentrációban jelentek meg, egyedül Armand Ronsard (Gábor) hiányzott.

Mary Stampthon - csupaszív titkárnő (Eszter)

Benny Bartolo - alvilági nehézfiúból lett magándetektív (Dávid)

Vincenzo Pinotti - tényfeltáró újságíró (Gergő)

Maurice Chevalier - kedvtelésből nyomozósdit játszó milliomospalánta (Tomi)

Charles Loong - bölcs kínai orvos (Zsolt)

Ceasar Klémensky - spiritiszta, médium és profi hipnotizőr (Krisztián)

Isaac Auerbach - arrogáns ügyvéd és jogi szakértő (D.Gábor)

Több mint három hónappal a Bagoly-hegyi események után hőseink némiképp egyenesbe jöttek magukkal. Erica Gordon eltűnéséről semmilyen cikk nem jelent meg, úgy fest a család egy "váratlan európai utazás" meséjével elaltatta az érdeklődőket. Egy májusi estén Darius Grady (fenti kép) utasítására különböző meghívotti minőségben jelentek meg a Bostoni Segélyegylet jótékonysági hangversenyén, majd az azt követő állófogadáson a Halliwell Hallban. A terv az volt, hogy minél több fényképet készítsenek a város elitjéről, hogy aztán az előhívási procedúra során leleplezzék kik nem azok akiknek látszanak.

A rutinművelet során azonban több más váratlan fordulat is beköszöntött:

Maurice Chevaliernek drámai módon bemutatkozott Petra Olenska Gordon, Erica nővére (A húgom sokat mesélt már Önről...már ami megmaradt belőle." - bal oldali kép) aki viszont bemutatott egy másik személyt az elit társaságnak. A hölgy neve ekkoriban Amerikában még nem csengett ismerősen, ám a játékosok történelmi tájékozottsága már sikerrel pozícionálta a német író-rendező-színésznőt, Helene 'Leni' Riefenstahlt. A germán dáma megragadta az alkalmat, hogy meghívja a kedves egybegyűlteket legújabb filmjének a Kék fénynek a két nappal később esedékes premiergálájára.

Ceasar Klémensky túlvilági testvére egy bizarr és nyugtalanító jelenés formájában az estély közepén megjelent a spiritisztának és megpróbálta felhívni hősünk figyelmét valami olyan veszélyre, mely magukat a szellemeket is fenyegetik. Küldetését azonban nem tudta bevégezni, mert a két rémarc - ezúttal a házigazda két csemetéjének formájában - elragadta Ceasar testetlen öccsét, aki láthatólag kínok között vált semmivé, alapjaiban rendítve meg a médiumot.

Isaac Auerbachot az est egy pontján kihívták az épület elé, ahol néhány ápoló és egy bizonyos Dr. Frazier megpróbált rásegíteni egy kényszerzubbonyt, amitől csak Benny baljós fellépése mentette meg a jogi szakértőt. A doktor azt állította, hogy Auerbach néhány nappal ezelőtt szökött meg a Hamilton elmegyógyintézetből. Az állítás képtelenségnek tűnt, ám Dr. Frazier felajánlotta, hogy másnap szívesen ad magyarázatot ha felkeresik őt az intézetben.

Még az este előhívták a képeket és ekkor Auerbach arrogáns kiegyensúlyozottsága ismét erősen megbillent: mentoráról és főnökéről, Dr. Salamon Steinről (jobb oldali kép) kiderült hogy rémarc. A zaklatott ügyvéd másnap társaival felkereste az évek óta befejezetlenül álló Hamilton szanatóriumot, ahol Dr. Frazier készségesen fogadta őket. Megtudták, hogy néhány nappal ezelőtt a rendőrök behoztak a szanatóriumba egy félmeztelen zavarodott férfit, aki nem tudott kielégítő magyarázatot adni a karambolra amit okozott, sem pedig a testén lévő vérre ami láthatólag nem az övé volt. A férfi megszólálásig úgy nézett ki mint Auerbach, ám mindössze alig 10 órát tartózkodott az intézet falai között, mert máig megmagyarázhatatlan módon egyszerűen eltűnt a szobájából, ahová estére bezárták. A vizsgálatát maga az intézet főorvosa, Belknap professzor végezte, aki a férfi eltűnését követően szabadságra ment és minden anyagot magával vitt. Dr. Frazier azt javasolta, hogy ha többet szeretnének tudni keressék fel a professzort.

Az intézetből távoztukban egy ismerős kislánnyal találkoztak a parkolóban: Lola James-szel (fenti képen középen), az Angyalőr Árvaház kis betegével. Mindössze egy kis csokoládéért cserébe odaadott egy tépett párnahuzatra vérrel rajzolt térképet Marynek. A lányka azt mondta hogy ezt a térképet attól a bácsitól kapta (itt rámutatott Auerbachra) aki azt mondta hogy ezt a térképet majd adja vissza neki vagy Marynek ha legközelebb találkoznak.

A hevenyészett térkép egy pontra mutatott a Boston és Providence között húzódó kiterjedt erdőségben, a Ghostwoodban. A helynek amúgy sincs túlságosan jó híre, így ennek szellemében óvatosan közelítették meg a helyet. A térképen jelölt öt sycamore fa gyűrűjében aztán megtalálták két felborult öltözőtükör között fekvő és a fizika törvényeinek ellentmondó módon megcsonkított nő holttestét. A láthatólag napok óta itt heverő test megszólalásig hasonlított Mary-re. A rémület és a kábulat első hullámaiból magukhoz térve megvizsgálták a kis tisztást, felszedtek egy kódolt héber írásjelekkel tarkított lapot és végül arra a konszenzusra jutottak, hogy itt valamiféle rituálét hajthattak végre.

Összeszedték a nő holttestét és elindultak az autóikkal vissza a városba amikor is egy hatalmas, nekroid rovarra emlékeztető szárnyas lény cibálta szét azt a járművet amiben Dr. Loong utazott. Heves lövöldözés vette kezdetét, ám az idegennek még Benny jól irányzott utolsó lövése előtt sikerült egy körülbelül tenyérnyi követ becsúsztatnia a súlyosan sérült doktor zsebébe, aki láthatólag elsődleges célpontja volt.

Miután rendezték soraikat felkeresték Belknap professzort aki meglátva Auerbachot először enyhe lefolyású sokkot kapott majd készségesen megosztotta velük a fényképeket amiket Simon L. Goldmsithről készített, aki ekkor már egyáltalán nem meglepő módon pontosan úgy nézett ki mint Isaac L. Auerbach. A kezét elmaszatolódott héber felfestések (fenti kép) díszítették és a szemén látszott hogy nincs ki mind a négy kereke. Belknap lejátszotta nekik azt a hét viaszhengert amikre hangfelvételt készített a férfival. Ezek átiratát itt találjátok. Auerbachot annyira megrázták az események, hogy csak Klémensky hipnózisa tudta, úgy ahogy helyrehozni. A hallottak után rögvest próbát is tettek Belknap professzoron néhány náluk lévő fényképpel és az eredmény bevált: az orvos semmi különöset nem látott azokon a képeken amiken hőseink hátborzongató rémarcokat.

A fináléban úgy döntöttek nyomozóink, hogy felkeresik a Kék fény premiergáláját, ahová Chevaliér és Klémensky vállalta, hogy elkíséri a két dámát, Petra Olenska Gordont és Helena Riefensthalt (lenti kép). A három autóból álló konvoj haladásában azonban hamarosan folytonossági szünetek jelentkeztek. Ahogy kezdték megközelíteni a mozit az összes nyomozó éles fejfájást érzett, melynek intenzitása egyre erősödött ahogy közelítettek a fényárban úszó filmszínház előtt tolongó tömeg felé. A bemutató dekorációjaként kihelyezett, belülről megvilágított embermagas plasztik kristályok kék fénye különösen bántó volt. Amikor némelyiküknek elkezdett vérezni a füle vagy az orra inkább lehúzódtak. Az első kocsiban utazó dilettáns és spiritiszta kriptikus megállapítás tanúja lett, melyet Leni tett és melyre Petra beleegyezően helyeselt: "Mi-go ügynökök."

A két nő biztosította hőseinket, hogy nem ők az igazi ellenségeik, hanem azok akik bábokká változtatták őket - a mi-gók. Ha nem hisznek nekik hát vizsgálják meg a fejüket. Ott lesz a válasz. Azonban azt tanácsolták, hogy tartsák magukat távol a kínai orvostól, mert őt már megjelölték. Gordon polgármester legidősebb lánya, Veronica olyan bosszút fog állni rajta Erica meggyilkolásáért, mely még a pokolban is legendás lesz. Ha Veronica visszaér az Alpha Tauriról szanaszét szaggatja még azok lelkét is akiket a doktor mellett talál - és nem fogja őt érdekelni, hogy a bűnösök szabadakaratukból vagy elmebefolyás alatt cselekedtek. Megtorló alkat.

A fentiek mellett nyomozóink két ismerettel is gazdagodtak:

1. Úgy fest sem Ms. Gordon Olenska, sem pedig frau Riefenstahl nem tudnak a szellemvilág éterén át betolakodó rémarcok inváziójáról, akik láthatólag lassan átveszik az emberek helyét.

2. Alaposan átvizsgálták magukat és mindnyájuk koponyájának hátsó felén, pontosan ugyanazon a helyen, a fejbőrön, a haj alatt találtak egy körülbelül tíz centiméteres csíkot. Ha az a csík egy korábbi agysebészeti beavatkozás helye, akkor a hegesedés hiánya arra enged következtetni, hogy akik ezt elvégezték, azok szakértelme messze meghaladja az emberiség jelenlegi orvostudományát.

Damn You Mi-go Agents! - ToC

Chevalier (Tomi) vette a bátorságot és megmutatta New York-i sztárfotós barátjának, McKintyre-nek a különös rémarcokat ábrázoló fotókat azzal a céllal, hogy eggyel több szakvéleményt szerezzen. A fotóst alaposan felkavarta az eredmény, főleg miután saját munkáin is elvégezve a procedúrát hasonló végeredményt talált. A dilettáns azután Dr. Auerbach-al (D.Gábor) karöltve repülőn visszatért Bostonba, ahol Dr. Loong (Zsolt) és Bartolo (Dávid) már várták őket.

Első útjuk a Telekkönyvi hivatalba vezetett, hogy kiderítsék mi is állt korábban az iroda melletti üres telken, mely alatt a múltkor a Mr. és Mrs. Yates valami megmagyarázhatatlan dolgot művelt. Kiderült, hogy három évvel korábban elkezdődött ott egy építkezés, amit Howard Gordon polgármester a város főépítészi hivatala felett átnyúlva "arculati összeegyeztethetetlenség" címén leállított, a később beadott módosított terveket szintén elutasították. A nyomozás a cégbíróságon és az ügyészi hivatalon folytatódott, mivel az építtető-beruházó Hemingway Home Co. perre vitte az ügyet. A körülbelül egy évig húzódó procedúra alatt az alapozott telket kibérelte tőlük a Darius Grady & Co. akik máig tartják a bérletiviszonyt.

Innentől két irányba haladt tovább a kutatás.

1. A peres papírokból kiderült, hogy a város bőségesen kárpótolta a Hemingway Home Co.-t, azonban a kötelezte a céget arra, hogy vegyen részt a Bagoly-hegy bányászati jogaira kiírt tenderen, amit egyáltalán nem meglepő módon meg is nyert. Természetesen mire ez kiderült, addigra a lakásépíttető cég már létrehozta a Baradgo Bányászati Társaságot, aminek igazgatója az idősebb Hemingway fia, Mitchell Hemingway lett. A bányászati jogokról szóló szerződés átböngészése különös módon nem kötelezte a vállalkozót arra, hogy ténylegesen megkezdje a bányászati tevékenységet. Az már tényleg csak hab volt a tortán, hogy Hemingway nemrég feleségül vette Howard Gordon polgármester lányát, Erica Gordont.

2. Auerbach kérdőre vonta Grady-t a szomszédos telek ügyében, aki csak annyit mondott, hogy a helyet nem ő, hanem anonimitását kérő társa, az iroda titokzatos befektetője választotta. A nevét most sem volt hajlandó elárulni, de megígérte, hogy ha bármelyikük jelentésében is felbukkan az illető neve, nem fog habozni megosztani velük mindent...legfőképp a Conrad Lewis ügyről, melynek a jelek szerint igen sok köze van az iroda megalapításához. Auerbach magánvonalon kicsit utánanézett az ügynek, mely kapcsán érintőlegesen Armand Ronsard is folytatott nyomozást régebben, mikor még a rendőrség kötelékének a tagja volt. Sajnos mindenhol falakba ütközött, az ügyet úgy fest kormányszintű utasításra állították le, ám jelenleg még az utána való kérdezősködés is veszélyesnek tűnt. Auerbach rendőrségi informátorát, már csak a puszta érdeklődés után felfüggesztették, lakását megfigyelés, telefonját pedig lehallgatás alá helyezték. Az eljáró szerv minden gyanú szerint a 28-as törvény 533-as bekezdése alapján, az Egyesült Államok elleni bűncselekmények felderítésére létrehozott Nyomozóiroda, a BOI (Bureau of Investigation).

Hőseink tettek egy kirándulást a North Reading közelében található Bagoly-hegyhez, ahol az erdei úton nemsokára egy kerítés és egy tiltó feliratokkal díszített zárt kapu fogadta őket. A jogilag képzett Auerbach tudta, hogy ha bemásznak akkor az őrök minden zokszó nélkül keresztüllőhetik őket, így inkább a North Reading-i vasútállomás helyi ivójában kezdtek érdeklődni. Megtudták, hogy a bányát, - mely tulajdonképp soha meg sem nyitott - fegyveres kutyás őrök vigyázzák, akik naponta váltják egymást, emellett havonta egyszer egy gazdag nő is kihajt oda egy méregdrága autóval. Azt is beszélik, hogy viharos éjszakákon a Bagoly-hegyen eltűntek már emberek, legutoljára egy Calderon nevű pásztor, aki egyik elkóborolt jószága után eredt.

Ezalatt Bartolo egy zavaros alvilági ügyletbe keveredett az ír O'Herlihy csempészbandával, melyben kulcsszerepet játszott egy kanadából érkező fegyvercsempész szállítmány, egy Connelly nevű ír középgengszter, valamint a szintén ír Lynch unokafivérek. A probléma megoldása során Bartolo szétkente Connely fejét a párnán, az ifjabb Wilbur Lynchet feltolta az ír banda ranglétráján, a csempészett áruról kiderült, hogy a Bagoly-hegyhez megy, valamint Teddy Lynch révén azt is megtudta mi folyik ott.

Teddy biztonsági őrként dolgozott a Baradgo Bányászati Társaságnál, s bár elmondása szerint titoktartás kötötte, feladatának dicsősége vélhetően megrészegítette és megoldotta nyelvét. Beszámolója szerint az elkerített telepen nem a bányát őrzik, hanem magát a hegyet. S hogy mitől? Nos földönkívüliektől, akik valami számára is ismeretlen okból viharos éjszakákon megtámadják a hegytetőt.

A hihetetlen történetnek az a felfedezés kölcsönzött, némi valóságtartalmat, hogy sikerült a Yates házaspár által hátrahagyott készülékbe életet lehelni. A pontos működést még most sem értették, de az világossá vált, hogy az eszköz a szomszédos telek közepére mutat, ugyanakkor ha elég nagy távolságra viszik tőle, a mutató a Bagoly-hegy felé fordul.

Auerbach és Chevalier meghívatták magukat vacsorára Mitchell Hemingwayhez és csinos nejéhez Ericához (bal oldali kép). A felszínes csevegés során három, váltakozó jelentőségű felfedezést tettek:

1. Mitchell Hemingway valami különös betegség folytán sokkal öregebbnek tűnik a koránál és láthatóan nagyon rossz bőrben van.

2. Mr. Hemingway megígérte, hogy utánanéz annak, hogy a szomszéd telekre vonatkozólag felszámolják-e a bérleti viszonyt és eladják-e a kérdéses terület tulajdonjogát a Darius Grady & Co.-nak.

3. Maurice Chevalier határozottan felkeltette Erica Hemingway figyelmét.

A vacsora alatt megejtettek egy fotót a párról, majd nemsokkal később a Bagoly-hegyről visszaérkező őrséget is lencsevégre kapták. Az irodába visszatérve előhívták a fotókat, ám azok egyikén sem láttak a korábbihoz hasonló rémarcokat.

Másnap tettek egy repülőutat a Bagoly-hegy fölött, lefotózták a kopasz hegytetőn található mesterséges, relatíve újnak tűnő kőkört, majd úgy döntöttek, hogy a szomszédos Sacred-hegy tetején éjszaka tábort állítanak és teleszkóppal felszerelkezve megfigyelik a Bagoly-hegyet. Ez így is lett, az vihart ígérő éj leple már a hegytetőn, egy sátorban érte őket. Nem sokkal sötétedés előtt még látták ahogy Erica Hemingway megérkezik a hegy lábánál álló kunyhóhoz, ahol határozott gesztikulálása alapján vélhetően utasításokat osztogatott az őrség számára, majd egyedül felbaktatott a tetőre. Nos amit a fenti kőkörben, vélt magányában művelt, azt most inkább nem írnám le, de annyit elárulok, hogy Chevalierben itt eltörött valami. Erica nem sokkal sötétedés után távozott autójával, a négyfős őrség pedig dinamitokkal és megmagyarázhatatlan módon átalakított Thompson géppisztolyokkal felvértezve elfoglalták pozíciójukat a hegy tetején, a kőkörben.

Amint villámlani és dörögni kezdett, az égből testes, rák és bogár keresztezésére emlékeztető, de mégis mélységesen idegen benyomást keltő szárnyas lények kezdtek ereszkedni a kőkör felé. Támadó hullámaikat az őrség derekas helytállással verte vissza - hatékonyságukban vélhetően nagy szerepet játszottak a preparált a fegyverek, melyek messzire világító lövedéksorozatokat okádtak magukból. A mészárszék hosszú percekig tartott, ezalatt a sátorponyva alatt kuksoló hőseink egymás kezébe adogatták a távcsövet.

A probléma akkor kezdődött, amikor az eső kopogása mögül, hatalmas, csapdába esett molylepkét idéző szárnyrezgés zaja szüremlett be. Mielőtt bármit tehettek volna a sátorlapot egy áttetsző anyagú, rákollóra emlékeztető hatalmas karom hasította szét. Néhányan kézbekapták fegyverüket, amikor is a résen betüremkedett egy idegen, szivacsszerű, milliónyi antennával tűzdelt fej. Bartolo lőtt elsőként, ám a torkolattűzből vakító fény lett, melynek hatására mindnyájan elvesztették a látásukat, majd az eszméletüket, ám egy bizarr suttogó hang még ott visszhangzott a fejükben: "Segítsetek!"

Világosodott már amikor magukhoz tértek, átázva és átfázva a Bagoly-hegy körgyűrűjében...már abban ami megmaradt belőle. Körülöttük ott hevert a négy őr, láthatólag hőseink fegyverei által legyilkolva, a dinamitok segítségével pedig valaki célirányosan felrobbantotta a köveket. A nyomolvasás kiderítette, hogy ezért is hőseink voltak a felelősek. A még az őrök által lemészárolt óriási szárnyas lények testeiből azonban egyet sem találtak, egyedül hátborzongatóan idegen nyomaik tanúskodtak ittlétükről. Begyűjtötték az átalakított Thompson géppisztolyokat, és már éppen távozóban voltak, amikor érkező autó zajára lettek figyelmesek.

Erica Hemingway drága Rolls Royce-a gördült a hegy lábánál álló kunyhó elé. A hölgy szétnézett odalent, majd elindult felfelé nyomozóink irányába. Mivel barátaink kíváncsiak voltak mi fog történni így elrejtőztek odafent. Erica hisztérikusan őrjöngeni kezdett az elpusztított kőkör láttán, és úrihölgyhöz nem illő trágárságokat szórt a halott őrökre, amikor is észrevette a kevésbé szakértő módon elrejtőzött Chevaliert. A nő óvatosan elővett egy pisztolyt, mialatt békítő szavakkal megpróbálta előcsalni a mágnáscsemetét, nem sejtve, hogy annak három másik társa célratartott fegyverrel rejtőzik a közelben. Mielőtt azonban lelőhette volna Maurice-t, Bartolo egy duplacsövűvel hatástalanította Ericát.

Dr. Loong orvosi kötelességének eleget téve a nő irányába szaladt, akiről már néhány lépésről észlelte, hogy még él. A doki közeledtére a nő dühödten felkiáltott: "Átkozott mi-go ügynökök! Libera me Magnum Innomiandum!" és ezzel a még mindig a kezében szorongatott pisztolyt maga ellen fordította. Dr. Loong az öngyilkosság ilyen megrázó demonstrálása ellenére is odaszaladt és döbbenten látta, hogy a nő valahogy elhibázta a fejlövést és még mindig életben van, bár vélhetően már csak percekig. A jó doktor felkészült a még oly reménytelen elsősegénynyújtásra, amikor szavakat hallott kiszűrődni a nő ajkai közül. Csak amikor az már másodszor ismételte el, akkor értette meg mit motyog: Hastur.

E képtelen helyzet és a nő öngyilkossága előtt kiáltott szavai nyomán a doktornak beugrott egy figyelmeztetésként is felfogható passzus, amit azon az ősi kínai papíron olvasott, melynek tanulmányozására oly sok időt fordított:

"If a powerful follower of the Great Unnamable (Magnum Innomiandum in Latin) survives a genuine suicide attempt, then he can summon the Feaster from Afar, by speaking the god's name three times. The consequences are gruesome, death and madness will follow."

A doktornak a másodperc tört része, egy rövid szó kimondása előtt kellett döntenie. Először arra gondolt befogja Erica vértől bugyogó száját, ám végül semmilyen kockázatot nem vállalva összeszedte minden akaraterejét, majd felfogásával és hivatásával szembeszállva kitörte a haldokló nyakát. Kellő magyarázat híján a többiek elborzadva álltak a látvány előtt, Chevalier elméje ekkora végképp megrendült és idegösszeomlást kapott.

Mialatt a lehetőségekhez képest alaposan eltüntették a nyomaikat és elindultak vissza Boston irányába Dr. Loong elmesélte nekik mit olvasott a kínai szövegben, ami talán magyarázatként szolgálhat arra amit tett. Ám sem a hallottak, sem pedig Erica szavai nem szolgáltak lelki megnyugvással.

"Átkozott mi-go ügynökök!"

A kampánynaplót majd buzgón tanulmányozzátok, mert bizonyos események és nyomok csak ott szerepelnek.

Two Faces of Terror - ToC

A kampány harmadik fejezetéhez értünk, ezúttal négyen voltak jelen:

Mary Stampthon - csupaszív titkárnő (Eszter)
Benny Bartolo - alvilági nehézfiúból lett magándetektív (Dávid)
Vincenzo Pinotti - tényfeltáró újságíró (Gergő)
Maurice Chevalier - kedvtelésből nyomozósdit játszó milliomospalánta (Tomi)

Még két olyan játékos van akiknek egyszer sem nyílt alkalmuk játszani (D.Gábor és Krisztián) ám a jövőben ez változni fog. Történetünk kezdetén Maurice Chevalier egy egy hónappal korábban elszenvedett lábtörésből gyógyult fel, melyről még a New York Times is cikket írt:

"Mr. Chevalier nemrég balesetet szenvedett a versenyautó Grand Prix floridai állomásán, ahol szerencsére egy kisebb sérüléssel, bokatöréssel megúszta autója kétszeres átpördülését 120 mérföld per órás sebességnél. A látványos baleset nem riasztotta meg a sztárt, aki pár napra rá már Párizsban készült a gálaest megrendezésére.

"Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen jelentéktelen sérüléssel megúsztam. ez nem fog megállítani a jövő évi Grand Prix-n való induláson, és távol-keleti utam sem halasztom el.", nyilatkozta a híresség.

Reméljük Mr. Chevalier a továbbiakban sem fog csalódást okozni rajongó táborának hajmeresztő villanásaival, szerencsésen felépül sérüléseiből és a jövőben is csupa meglepetéssel fog szolgálni a világnak.

Jelentette:

Bruce McDowel, New York Times"

Míg a férfitrió az irodával szemben található Walton Steakhouseban ebédelt, Mary telefonhívást kapott egy férfitól, aki a nevét ugyan nem árulta el, de lediktált neki egy kémiai képletet azzal az utasítással, hogy adja át Vincenzo Pinotti úrnak. Mary így is tett és mikorra végzett az írással rémülten konstatálta, hogy ezt az üzenetet már látta, még hozzá két héttel korábban. Pinottit hasonlóképp hidegzuhanyként érte a fejlemény, és amikor megpróbálta előkeríteni a két héttel korábban kapott cetlit, annak hűlt helyét lelte. Mindnyájuknak eszébe jutott a Fekete Arc baljós figyelmeztetése: "az idő és bizonyos tárgyak egybecsúszása valami nagy veszedelem előhírnökei".

A postával érkezett is egy csomag Pinottinak, mely egy levél mellett két előhívatlan filmet is tartalmazott. A levélben - melyet egy bizonyos Vittorio Milastrano írt - hivatkozás volt arra a bizonyos képletre melynek formulája ily különös módon került Pinotti birtokába. Milastrano szerint a képletben taglalt anyagok hozzáadása után a B76-os előhívó folyadék más eredményt fog produkálni a képeken. Pinotti előhívta a két filmet, az egyiket a hagyományos, a másikat az adalékkal módosított folyadékban. A két portrén hátborzongató különbségek kezdtek kibontakozni. A preparált anyagban előhívott képen rémisztő arcok bukkantak elő a férfi és a nő fizimiskája alól.

Az első sokkból magukhoz térve hamisítványra kezdtek gyanakodni, ám Milastrano levelében azt is leírta, hogy nyugodtan végezze el az eljárást a saját képein, nagy eséllyel tíz portréból egynél hasonló eredményre fog jutni. Így is lett. Pinotti előhívott véletlenszerűen válogatott filmjeiből húszat, és kettőn további rémeket fedezett fel: ha hinni lehet az eredményeknek, Derek Banes, volt polgármesterjelölt, illetve Karl Fink sztárgolfozó sem az aminek látszik.

Kinyomozták hogy a telefonhívás Bostonból jött, így gyorsan el is siettek a címre, ahol egy bizonyos Lee Palmer üzemeltette kis szálló várta őket...és egy hatalmas meglepetés: az idős Mr. Palmer Mr. Miles és Mr. Tavernier néven üdvözölte Pinottit illetve Chevaliert. Mary-t és Bartolót láthatóan nem ismerte fel, nekik illendően be is mutatkozott. Egy elhagyott kulcs meséjével mindjárt be is jutottak a szobába amit "Mr. Miles" bérelt, akinek írása Mary szerint azonos Milastranoéval, tehát az előbbi vélhetően csak egy álnév. Találtak egy lesifotót egy felismerhető elemekből összerakott, mégis ismeretlen rendeltetésű eszközről, egy átvételi elismervényt a Waller és Fia fényképészettől illetve Chevalier rábukkant a New York Times egy hónappal korábbi cikkére, melytől megfagyott a vér az ereiben:

"Mr. Tavernier nemrég balesetet szenvedett a versenyautó Grand Prix floridai állomásán, ahol szerencsére sérülés nélkül megúszta autója kétszeres átpördülését 120 mérföld per órás sebességnél. A látványos baleset nem riasztotta meg a sztárt, aki pár napra rá már Párizsban készült a gálaest megrendezésére.

"Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy sérülés nélkül megúsztam. Ez nem fog megállítani a jövő évi Grand Prix-n való induláson, és távol-keleti utam sem halasztom el.", nyilatkozta a híresség.

Reméljük Mr. Tavernier a továbbiakban sem fog csalódást okozni rajongó táborának hajmeresztő villanásaival és a jövőben is csupa meglepetéssel fog szolgálni a világnak.

Jelentette:

Tom Karroll, New York Times"

Miután magukhoz tértek az első meglepetésből, elindultak a Waller és Fia fényképészet címére, ahol a fiatalabb Waller már éppen zárni készült. A korábbiakból tanulva Maurice és Pinotti ezúttal kint maradtak, Mary és Bartolo pedig az elismervényt lobogtatva bűnügyi nyomozást helyezett kilátásba. A nyomás hatására a két Waller bevallotta, hogy némi kenőpénz fejében adták át Mr. Milesnak a Yates család portréit, melyet múlt héten készítettek a házaspár megrendelésére. Begyűjtötték a teljes fotó szettet és visszasiettek az irodába.

Ismét előhívták a képeket, az eredmények hasonlóak voltak, ám néhány képen egy kisfiú állt a családi fotókon. A rémülettel vegyes meglepetés sora ezúttal Mary-n volt: a gyerkőcben ugyanis Gaston Lyons-t ismerte fel, az Angyalőr árvaház kópéját és a Fekete Arc barátját. Külön érdekesség, hogy a kisfiú fizimiskája egyik képen sem változott, függetlenül attól melyik folyadékban hívták elő.

Másnap reggel látogatást akartak tenni az Árvaháznál, ám mielőtt elindulhattak volna, két vendégük érkezett, Mr Vilhelm Yates és Mrs. Mary-Louise Parker személyében. A képen látható személyek megjelenése az ajtóban először megfagyasztotta a levegőt, majd hatalmas óvatosságra sarkallta hőseinket. A házaspár gazdag baltimore-i ingatlanosnak adta ki magát, akik nemrég vettek egy kúriát a közeli Concordeban., ám meg vannak győződve arról, hogy azt kísértet lakja. Ebben kértek szakvéleményt hőseinktől. Bár a megbízást elvállalták, elsőként Bartolo fogalmazta meg gyanúját, hogy valószínűleg átverésről lehet szó, révén a férfi kezén egy nápolyból idetelepült alvilági banda tetoválását fedezte fel. Ezt erősítette benne a felismerés, amikor megállapította, hogy a "Mr. Miles" lakásában talált fotón látható eszköz a Yates család Buickjának ülésén hevert a kép készítésének pillanatában. Az üléshuzat textúrája nem hazudik.

Távozásuk után felkeresték Mr. Whitfieldet, az árvaház igazgatóját aki elmondta, hogy másfél héttel ezelőtt, a jól szituált Yates házaspár örökbefogadta a kis Gaston Lyonst, sőt még egy nagyobb adományt is ajándékoztak az amúgy igen szegény szociális intézménynek. Ezután a kíváncsiság mégis kicsalta hőseinket Concordeba, ahol aztán éjfél után sem észleltek semmit azokból a kísértejárásra jellemző jelenségekből, melyekről a Yates házaspár beszámolt nekik. Gyorsan el is indultak vissza az irodába és egyáltalán nem érte őket meglepetésként az irodájuk előtt parkoló üres Buick.

Félelemmel vegyes óvatossággal ereszkedtek le az irodájuk szuterénjébe, ahonnan ajtó nyílt a szomszédos telek alatt elterülő alagsori folyosóra. Bartolo látta meg elsőként azt amit senkinek sem lett volna szabad látnia. A Yates házaspár a folyosóról nyíló kétszárnyas ajtóban valamiféle rituálét végzett, melyet színes fény és rémisztő hanghatások kísértek. Az elme logikájával meg nem magyarázható látvány azonban a rituálé fókuszát képező ajtó kilátása volt a végtelen űrre, aminek hidege és szédítő mélysége hívogatóan nyúlt ki Benny felé.

A sokat tapasztalt olasz nehézfiú tekintetébe fény villant Mrs. Parker energiát szóró pálcájából és abban a pillanatban elvesztette az uralmat a teste felett. Rémülten konstatálva követte, hogy valami ismeretlen erő által irányított karja becsukja az ajtót, puskáját pedig maga előtt tartva útját állja társainak, időt biztosítva Yates-éknek. Maurice, Vincenzo és Mary nem mertek újat húzni szembehelyezkedett társukkal, inkább vártak. Az ajtó mögül nemsokára Gaston segélykiáltását hallották. Ez elszánt tettre sarkallta Maryt, és nagyjából ekkor sikerült Bennynek visszanyernie az uralmat a teste felett és beengedte kollégáit.

Mrs. Yates-nek éppen sikerült Mary közbelépése előtt kilöknie az űrbe a kisfiút, aki a lökés vektorán továbbhaladva fagyott holttestként kezdett sodródni a végtelenbe. A férfiak szórványos lövéseket adtak le a nőre és a férfira, akiken a lövedékek a vártnál jelentősen kisebb sebeket ejtettek. Némi dulakodásra is sor került melynek eredményeként a két támadó, kezükben különös pálcáikkal maguk is Gaston után zuhantak.

Ekkor az ajtó kerete köré festett és a rituálé hatására megmagyarázhatatlan energiáktól izzó minták színezete vörösre váltott, a sodrodó hullák fagyott ujjai között szorongatott pálcák hasonlóképp. Ami ezután történt az mindnyájuk elméjét próbára tette: Chevalier elájult, Mary síkítva menekült az utcára, nyomában a halántékánál megőszült Pinottival, őt követte a lélekjelenlétét megőrző Bartolo, aki kicipelte a dilettáns testét.

A látvány, mely betömhetetlen lyukat ütött az épelméjükön életük végéig kísérni foglya őket: a világűr csillagainak mindegyike szemekké változott, melyek között nem volt két egyforma, de talán még egyetlen emberi sem. Az először vadul cikázó tekintetek lassan rájuk fókuszáltak, és ekkor az űr textúrája lassú megállíthatatlansággal elkezdett kitüremkedni az ajtó keretei közül!

Mire bátorságukat összeszedve visszamerészkedtek a szomszéd telek alagsorába, ott már mindössze egy közönséges pince látványa fogadta őket. Az események megtörténtéről egyedül az ajtó köré festett jelek és a földön heverő, a fotóról ismerős eszköz tanúskodott. Hőseink nem tudták szabadulni a gondolattól, hogy valami megfogalmazhatatlan erő lépett át világukba...de hogy a Yates házaspár álcája mögé bújt lények ennek elősegítésén vagy épp megakadályozásán dolgoztak-e, az már rejtély marad.

A kampánynaplót majd folyamatosan frissítem.

Along the Invisible Path - ToC

Az Arkham Detective Tales címet viselő kaland gyűjtemény Londonban pottyant a birtokomba, megvétele ugyanis logikus lépésnek tűnt, hisz az ebben vázolt Campaign Frame tökéletesen kompatibilis az új kampányom profiljával. Az első - némileg fazonírozott - történetet mindjárt teszteltem is két lelkes résztvevőn:

Armand Ronsard - ex-zsaruból privátkopóvá minősült profi (Gábor)

Charles Loong - bölcs kínai orvos (Zsolt)

Nyomozóink egy bizarr gyilkosság helyszínére voltak hivatalosak, ahol is az áldozat szemét kivágták, torkát pedig átmetszették. Nem tudni kinek állhatott útjában a Kínai negyedben szerény lakást bérlő csendes, könyvmolynak mondott harvardi diák. Mielőtt elhagyhatták volna az alaposan felderített bérleményt, a negyed rosszhírű vendégszállójához hívták őket, ahol egy újabb áldozatra bukkantak akivel hasonlóképp végeztek - igaz néhány nappal korábban. Ez az áldozat azonban szemmel láthatóan valami betörőféle lehetett, aki antik könyvekben utazott, ám most egy fogásán rútul rajtavesztett.

Viszonylag gyorsan kiderítették nyomozóink, hogy az első áldozat egy méltán mellőzőtt néhai író középszerű verseskötetének tanulmányozásával töltötte utolsó napjait, így ennek mentén kezdték felgöngyölíteni a szálakat. A Láthatatlan ösvény című kötet 1870-ben jelent meg az író magánkiadásában alacsony példányszámban. A tehetségtelen művész, Martin Bellgrave (felső kép) egy úgynevezett Liao drog hatása alatt írta a könyvét, lázas víziókat vetve papírra. Különös körülmények között bekövetkezett halálakor a természet törvényeivel nem magyarázható módon tudatának árnylenyomatai eggyéváltak a könyvvel és nagy eséllyel mindenki elméjébe beköltözött, aki azóta forgatta lapjait. Hőseink kiderítették, hogy valaki elkezdte gyilkolni azokat, akik e könyvet nemrégiben olvasták.

Kutatásaik során futólag megismerkedtek egy magándetektívvel, Francis Moon-nal(bal oldali kép), aki egy tekintélyes providence-i gyűjtő, Lewis Holland megbízásából azokat a könyveket kereste melyeket egy tolvaj (a második áldozat) nemrég ellopott Mr. Hollandtól. Úgy tűnt egy ideig hogy együtt fognak dolgozni, ám a kölcsönös bizalmatlanság ezt ellehetetlenítette. Az ügy egyre szövevényesebbé kezdett válni: Dr. Loong elolvasta a Láthatatlan ösvény egyik kötetét, ettől rendre víziók kezdték gyötörni, majd felbukkant két újabb áldozat, akiknél hőseink korábban már jártak e bizonyos könyv ügyében. Alibijüket Mr. Holland biztosította volna, akit korábban felkerestek eltűnt kötetei és Moon történetének egyeztetése céljából. Sajnos mielőtt Mr. Holland kimenthette volna őket maga is meghalt - nem sokkal hőseink látogatása után.

Így nem csoda ha Moonnal legközelebb akkor találkoztak amikor már a providence-i kapitányság fogdájában ücsörögtek, küzdve az egyre nyomasztóbb víziókkal és várva a reggeli híreket óvadékjukról. Moon meggyilkolta az éjjeli őrséggel megbízott közeget, ám a cellában raboskodó Ronsard még így is veszélyesebbnek bizonyult nála. A halott rendőrtől zsákmányolt revolverrel halálosan megsebesítette a detektívet, akin most már egyértelműen megállapítható volt, hogy a néhai Martin Bellgrave beteg elméjének befolyása alatt áll. Ezt a még egy nyitott elme számára is nehezen elfogadható magyarázatot aztán végképp hihetetlenné tették azok az apró tűzcsóvák, melyek az égből kezdtek aláhullani, - olyan röppályán mely a fizikáról alkotott szabályokat köpték arcul, - hogy végül elemésszék Moon-t és az őt megszálló Bellgrave-t.

Némi értetlenkedés és egy felrobbant gázcső mesterkélt magyarázata után a rendőrök szabadon engedték hőseinket, akik azonnal a Láthatatlan ösvény fennmaradó, nyilvántartott kötetei utáni hajszába fogtak, hogy mielőbb minél többet elpusztítsanak belőlük. Fáradozásaikat rendre siker koronázta, ám Loong víziói egyre intenzívebbé és fenyegetőbbekké kezdtek válni, így a benyugtatózott doktor elméjét végül Klémensky hipnózisa oldotta fel Bellgrave béklyója alól.

Dr. Loong ezután a Liao drog elkészítésének módszereit kezdte tanulmányozni, ám a zsákmányolt recepten sorakozó kínai írásjelek hátborzongató kriptográfiai kombinációkról lebbentették le a fátylat: amellett hogy megtalálható közöttük a doktor féltucat generációt felölelő férfiági családfája, némi átrendezgetéssel olyan ismeretlen fogalmakkal kerülnek társításba mint az Út Feltárója és olyan érthetetlen, de felettébb nyugtalanító nevek mentén bukkannak fel, mint Yog-Sothoth.

Ezalatt irodájának ablakán egykedvűen kifelé szemlélődő Armand Ronsard egy olyan jelenség szemtanúja lett, melyhez hasonlóval társai egy héttel korábban már maguk is szembesültek - és amire azóta sem találtak elfogadható magyarázatot. A Fekete Arc baljós figyelmeztetése ismét igazolódni látszott.

The Shape of Things to Come - ToC

Levezényeltem a The Sum of the Whole címet viselő új kampányom első történetét, melyben a következő résztvevőkhöz volt szerencsém:

Mary Stampthon - csupaszív titkárnő (Eszter)

Benny Bartolo - alvilági nehézfiúból lett magándetektív (Dávid)

Vincenzo Pinotti - tényfeltáró újságíró (Gergő)

Charles Loong - bölcs kínai orvos (Zsolt)

A történet egy balulsikerült emberrablási kísérlettel kezdődött, melyet Benny és Vinnie talpraesettsége hiúsított meg. A célszemély, Ernestine Dunlap - Mary kolléganője az Angel Guardian árvaházban - néhány gyerek eltűnése végett szándékozott Maryn keresztül az irodához fordulni, mivel aggodalma Whitfield igazgatónál nem talált meghallgatásra.Hőseink úgy döntöttek, hogy Ernestinet és nővérét Augustinet az iroda épületében biztonságba helyezik amíg utánajárnak az ügynek.

Kiderítették a rablási kísérletben használt autó rendszáma alapján annak tulajdonosát, mely egy ír szállítmányozási cég, ami Benny tudomása szerint fegyver és alkoholcsempészettel is foglalkozik. Az ír csempészek némi dulakodás után elárulták, hogy közvetve Whitfield igazgató bérelte fel őket Ms. Dunlap elrablására. A miértre a választ már az igazgatóból szedték ki: mivel az intézet borzasztó anyagi helyzetben van, nem engedhet meg egy rendőrségi vizsgálatot az eltűnt gyerekek után. Mivel hiába próbálta erről lebeszélni Ms Dunlapet, családi szívességek hálóján keresztül ír legényekkel figyeltette, nehogy a rendőrökhöz forduljon.

Dr. Loong felajánlotta orvosi szolgálatait az elszegényedett intézetnek, és rögtön tartott is egy nagyvizitet. Kérdezősködéseik nem voltak eredménytelenek, az eltűnt gyerekekről kiderült hogy önszántukból szöktek meg, vélhetően valami szebb és jobb ígéretében. Hogy mi is lehet ez a "szebb és jobb" arra egy korábban megszökött, de később sérült elmével előkerült kislány rajzai és hagymázas beszámolója szolgált némi elképzeléssel. Zavaros rajzain talált ábrák egy, az 1300-as években működő szektához vezettek vissza, akik Rómától északra, etruszk temetőkben gyermekáldozatokat mutattak be, míg a király és egy vatikáni küldöttség ki nem irtotta őket.

Amikor ezen ábrákat felfedezték egy furcsa, szintén bentlakásos kisfiú, Gaston Lyons kézfején, egyértelmű volt merre kell tovább haladniuk. A fiúcska némi kémiai ráhatás és elétárt nevek után megtört és kiadta a Fekete Arc búvóhelyét. Előzetes ismereteik alapján a Fekete Arc nevet viselte a középkori római szekta vezetője is és egy ilyen fedőnevű illető futtat jelenleg alvilági gyermekmaffiát valahol a kikötőben. Gaston útmutatásai alapján felkeresték az Ambrose raktárházat a régi teherkikötőben. Kijátszva a gyermekőrszemeket, lejutottak az épület alagsora alatt található régebbi katakombába, ahol is álmában meglepték a Fekete Arcot (lenti kép).

Loong injekciós koktélja láthatólag nem hatott rá, ám Benny puskacsöve meggyőzte arról, hogy ne támadjon látogatóira. A Fekete Arc igazolta a már korábban felsejlett gyanújukat, mely szerint ő azonos az 1893-ban kivégzett gyermekgyilkos óramesterrel, Martin Beckerrel. Arra vonatkozólag, hogy hogyan lehet mégis életben nem adott elfogadható magyarázatot, ám azt bevallotta, hogy korábbi bűneiért vezekel azzal, hogy most maga köré gyűjti a gyerekeket és gondoskodik róluk: "Odaátról" hozott ismeretlen eredetű gyümölcsökkel eteti őket, mesét olvas nekik és vigyáz rájuk, míg rémületes arcát egy fekete vászonmaszk mögé rejti, hogy a porontyok ne féljenek tőle.

Hőseink fején ugyan több alternatíva is átfutott - rendőrkézre adják-e vagy egyszerűen csak lőjjék le - ám végül úgy döntöttek elengedik. A Fekete Arc hálája jeléül elárulta neki, hogy az "Ideát" egyre veszélyesebb: az idő és bizonyos tárgyak egybecsúszása valami nagy veszedelem előhírnökei. A különös lény egy térdigérő saras vízzel teli gödörben nyom nélkül eltűnt. Hátrahagyott Dr. Loongnak egy férget mellyel kapcsolatba léphetnek vele, de nyomozóink magukkal vitték különös, három mutatós óráját és furcsa gyümölcseit is.

Másnap a rendőrséggel formálisan tudatták az ügyet, a Fekete Arc elárvult gyerekbandáját pedig az Angel Guardian intézet gondjaira bízták. Már minden szépen elrendezettnek látszott, amikor délben külön-külön olyan hajmeresztő, ép ésszel meg nem magyarázható eseményeket tapasztaltak, melyek mintha igazolni sietnének a lény kriptikus figyelmeztetését.

Nem titkolt tervem a kampánnyal, hogy kicsit kiszélesítsem - esetlegesen nem riadva vissza unortodox elemek felvonultatásától - a Cthulhu mesék jól ismert palettáját, melyek számomra mesélői oldalról már kimerülni látszottak. Ennek jegyében ez a történet például nélkülözött egy valódi ellenfelet. Az írekről, az igazgatóról, sőt a végén még a Fekete Arcról is kiderült, hogy tulajdonképpen nem azok aminek elsőre látszottak - remélem meglepetést okozva ezzel a játékosoknak. Sajnos nagyon gyorsan kellett lezárnunk az ülés végét így nem volt mód arra, hogy megbeszéljük az észrevételeket. Ha megkaptam az első visszajelzéseket a fogadtatásról, legközelebb még markánsabban folytathatjuk a kalandot.