Frozen Light 2 Part 1

 Coming soon!

The Devil's Peak - The Savage World of Solomon Kane

Lachlainn Thorne (magányos vándor, önjelölt templomos lovag) már több napja kénytelen volt elviselni Gerald Blackwell (nemesi származásáról hazudozó útonálló, szegény embereket fosztogató hitetlen kutya - Thirlen) társaságát (aminek legszembetűnőbb jele a kialvatlanság volt), miközben keletről nyugtra tartva a Pennine hegységet szelték át. Már napok óta nem találkoztak senkivel, lakott települést vagy fogadót sem találtak. Már régen kifogytak minden mondanivalóból; Thorne amúgy is nagyon unta már Blackwell folyamatos hazudozásait a nemesi véréről; nem kellett volna már sok ahhoz, hogy kiontsa és megnézze magának. A negyedik nap délutánján egy aprócska hegyi faluba érkeztek ahol néhány helyi ember két sírgödör felett búslakodott. Az utazók észrevették, hogy az apró temetőben még további hat friss sírhant is volt. Megérkezésükkor a komor szemközti hegy vészjósló előérzetet váltott ki Thorne-ból és Blackwell-ből. A falu elöljárója, Marton, elmesélte, hogy kb. egy hete kezdődött minden szörnyűség: patás ördögök támadtak Oscar és Maria házára, akiknek egyébként előtte két nappal tűntek el a gyerekeik, Karl és Anett. A falu vadásza megpróbálta a patás nyomokat követni, de őt sem látták azóta... 

Thorne és Blackwell megalkudtak a helyiekkel, hogy ellátás és fél font fizetség fejében leszámolnak a falusiakat bántalmazó sátáni teremtményekkel, legyen azok bármik is. Blackwell pénzéhsége igazán "nemesi" volt, egyáltalán nem vette figyelembe a falusiak nehéz helyzetét. Kibújt a szög a zsákból, Blackwell bebizonyította, hogy pontosan az, aminek a gael gondolta: egy becstelen fosztogató kutya, bitóra való tolvaj, nem több. Még naplemente előtt, gyorsan összeterelték az összes falusit a kocsmába és éjszakára elbarikádozták magukat. Kívül fényeket gyújtottak. Sötétedés előtt beszéltek a vadász fiával, Peterrel, aki, állítása szerint látta már a támadókat, és valóban szőrös patás lábaik vannak; maguk az ördögök. Thorne még kiment egy gazdáért és fiáért, aki nem akarta a tanyáját és az állatait hátrahagyni. Thorne megvásárolta az állatait és bezavarta őket a kocsmába, az jószágait meg felajánlotta levágásra, hogy bőségesen legyen élelem a többieknek. Visszafelé észrevett egy magányos, kifosztott házat, ahol valóban patás lábak nyomok látszódtak. Értetlenül állt az előtt, hogy a házból hiányoztak teljesen hétköznapi dolgok, mint például élelem, és bútorok egy jó része. 

Éjjelre sűrű, nyúlós köd ülte meg a települést. A kocsma köré kihelyezett fények csak alig pár méterre adtak elegendő fényt. A fogadós (aki saját bevallása szerint katona viselt ember volt) elmondta Thorne-nak, hogy járt úgy egy éve erre egy vörös ruhát és nagy a palástján nagy keresztet viselő „lovag”, aki ugyanolyan címert viselt a pajzsán, mint a gael a mellkasán. Az éjszaka közepén, amikor táplálni kellett a tüzeket, Thorne meggyőződött róla, hogy a fénykörön kívül, valami idegen, talán latinul suttogó alakok ólálkodnak, és rajtaütésüknek talán csak az szabott gátat, hogy túl kevesen voltak a kocsmában összegyűlt mintegy 40 ember és a két felfegyverzett harcoshoz képest. A helyiek féltek, hogy a támadók esetleg rájuk gyújtják a fogadót, de ez elmaradt a hamarosan lezúduló eső miatt. 

Hajnalban Thorne és Blackwell megnézte az első támadás helyszínét; Peter is velük tartott. A ház meglehetősen messze volt a településtől. Még mindig láthatóak voltak a patás lábnyomok is, de továbbra sem volt megállapítható, hogy azok két vagy négylábútól származnak. A házból hiányzott minden élelem, az ágyak és a gyerekjátékok. A házon kívül több helyütt krétával rajzolt, különös jeleket is felfedeztek. A jelek a talajhoz közel és elég bizonytalan kézzel készülhettek. Blackwell szerint ismeretlen, ősi rúnák lehettek. Petert visszaküldték a kocsmába, ők pedig a nyomokat követve elindultak egyenest a szemközti Ördöghegy irányába. Az egyik sziklaperemen átkelve, meglepetésszerűen eléjük ugrott két patás, kecskefejű, rémisztő démon, testüket agyagszerű bőr borította, és a visszautat is elzárta további kettő. A küzdelemben majdnem alul maradtak, de végül sikerült hárommal végezni, amik porrá hullottak. Az utolsó pedig a bakkecske módjára elmenekült a meredek sziklákon felfelé. Thorne még rálőtt néhányszor, de a lőfegyverek szinte nem tudtak kárt tenni benne. Nem sokkal később a hegy egy rejtett zugában ősi épületeket pillantottak meg. Blackwell szerint ezek az ősi Atlantisz vagy Hyperborea korából szármázhatnak, de minden bizonnyal csak okoskodott a hazug tolvaj. A falakat mindenesetre itt is több, krétával rajzolt különös jelek tarkították, mindenfelé ősi jelekként díszítve az romos falakat és faragványokat. A korábban elmenekült lény itt csapott le rájuk újra, de a kettős már kiismerte a viselkedésüket, így már nem tudta meglepni őket a lény, majd könnyűszerrel pokolra küldték. 

Az épületek közt haladva hamarosan egy ősi, romos amfiteátrum fölé érkeztek, aminek az aljban jó pár, az eddig látottaknál alacsonyabb és igen szőrős kecskeszerű bestiát pillantottak meg, páncélban és felfegyverezve. A terület több pontján, hatalmas üstökben fortyogó lét láttak, amire szintén kecskedémonok vigyáztak. Pár agyagszerű kecskedémon pedig a tábort őrizte. Egy kifeszített ponyva alatt pedig élelem és bútorok sorakoztak, aminek a közelében két apró gyermek az egyik lényt ugráltatta. A lények meglepő módon mintha engedelmeskedtek volna a gyermekek szavának, de minden válaszuk és cselekedetük kitekerve, gonoszul, és feltehetőleg a gyermekek lelkét megrontva hatott vissza. A nagyszámú ellenfelek és a groteszk jelenet érthetetlensége miatt Thorne ás Blackwell egy ideig megfigyelő álláspontra helyezkedett. Kis idő elteltével egy főnöknek tűnő démon maga köré gyűjtötte a legtöbb agyagdémont, majd őrjáratozni küldte őket, feltehetően a társaik eltűnése miatt. Ezeket a város falai közt meglepve, könnyűszerrel mind lemészárolták, majd ezen felbuzdulva rárontanak a lentiekre is. A gyerekeket védve a démonok azonnal harcba szálltak, sátáni mágiával tűzköröket gyújtottak, és az üstökből további agyagdémonokat húztak elő. Thorne és Blackwell összehangolt támadásának azonban így sem tudtak ellenállni és a két harcos mind egy szálig levágta az összes démont. A harc után a gyerekeket szembesítették tettükkel, Thorne jól megérdemelt szülői pofonokat is kiosztott. Kiderült, hogy a gyerekek egy papírtekercsen látott rajzokat próbáltak utánozni a közeli romoknál, amikor megjelentek a démonok, de azok kedvesek voltak velük és furamód teljesítették minden kívánságukat. A papírt egy beomlott járatban találták, ahol egy vörös ruhás, templomos pajzs címert viselő holtestre bukkantak, aki már legalább egy éve halott lehet. 

A faluba visszatérve minden rendeződött, Thorne, ahogy korábban azt elhatározta, visszaadta a falunak a fizetségét...

Demons of Lincolnshire - The Savage World of Solomon Kane

Miután Lachlainn Throne (magányos vándor, önjelölt templomos lovag - a képen) kétes hírnevű társaival együtt végzett a farkasemberekkel, megérzéseire (és egy újabb álomra) hagyatkozva elindult Lincolnshrine felé, hogy ott találkozzon ismerősével, Valerióval, az öreg csuhás bolonddal.

Útközben, egy fogadóban Thorne ismét istentelenekbe botlott: nyugodt falatozását részeg, mocskos tivornyázók zavarták meg, akik úgy gondolták, hogy egy magányos nőt azért vezetett eléjük a sors, hogy őket kényeztesse. A gael egy ideig higgadtan nézte a csetepatét, de amikor már a macska-ügyességgel és gyorsasággal rendelkező, bátortalannak aligha nevezhető nőt aljas módon sarokba kezdték szorítani, elsütötte fegyverét, majd kiontotta egy egyik részeg belét, a megdöbbent társaikat pedig elzavarta.

A nőről kiderült, hogy egy Esmeralda (Krisztián) nevű, állítása szerint látnoki képességekkel rendelkező cigánylány, aki történetesen pont Thorne-t keresi. Több se kellett, hogy a gaelben erős gyanú merüljön fel a nő valódi kilétével kapcsolatban. Ezt megerősítendő, amikor éjjel, valaki matatott az ajtójánál, majd puha lépteivel pont Esmeralda szobájába tért vissza, Thorne ráébredt, hogy valójában egy csinos, fondorlatos, útonálló szajha tolvajjal van dolga, aki magányos férfiaknak árulja kegyeit, majd fosztja ki őket és vágja el torkukat. Mivel a nő nem tágított Thorne mellől, reggel együtt folytatták az utat Lincolnshrine felé. A gael résnyire szűkült szemmel követte minden gyanús mozdulatát a tolvajnak.

Estére elérték a várost, ahol egyből meglátogatták hatalmas apátságot. Az éppen a hatalmas kapukat zárni készülő csuhás átlátszó hazugságokat fröcsögött, amikor Thorne Valerióról kérdezősködött. Ráadásul a pap felismerte a gael által büszkén viselt templomos címert is, amire a féleszű teljesen kikelt magából és az egyház hazugságait kezdte köpdösni. Thorne-nak több sem kellett. Megfenyegette a papot, ha megtudja, hogy hazudott Valerióról, kivágja a nyelvét mindenki szeme láttára.

Ezután a város legnépesebb kocsmájába tértek be, ahol nyomban kiderült: Valeriót négy hete látták utoljára, a szállásán nem hagyott semmit, de gyakran látogatta a helyi templomot és az apátságot is. Thorne nem volt meglepve. Ugyanakkor támadt egy ötlete. Rögvest meglátogatták és felverték a helyi papot, segítséget kérve tőle. Azt hazudta neki, hogy utazó, és a fia súlyos betegen fekszik a várostól nem messze; segítségét busásan megfizetné. A pappal azonnal elindultak. A bolond hozott magával egy felcsert is, akit a várostól fél órányi lovaglásra, Thorne nemes egyszerűséggel levágott, a halálra rémült csuhást pedig kivallatták Valerióról. Kiderült, hogy Valerio pár hete érkezett a városba. És azonnal valami "démon" után kezdett szaglászni valamilyen megérzéstől vezérelve. Ő elmesélte neki, hogy az apátságban egy démon garázdálkodik, ami minden újholdkor "életre kell". Valerio állítólag megtalálta a módját, annak, hogyan végezzen a démonnal. Már csak egy nap volt újholdig, ami a következő éjjel lesz. Valerio pedig pontosan négy hete tűnt el... a kép lassan összeállt Thorne-ban és kétes útitársában... A pap még azt is elárulta, hogy az apátságba a csatornákon keresztül is be lehet jutni. Thorne úgy tervezte, hogy megöli a papot is, de a vallatás után inkább úgy döntött, életben hagyja; elvégre sokat segített. Viszont közölte vele: a felcser halára az ő lelkén szárad, mivel ő hívta el - majd bűneit meggyónni küldte az öreg papot.

Nem volt más hátra, mint behatolni az apátságba és előkeríteni Valeriót, ha kell, a romlott papok pokolra küldésével. Egyedült az időpont volt kérdéses. Még hajnalban induljanak vagy esetleg várják ki az éjszakát? Thorne vérszomját nehéz volt türelemre inteni, de végül beleegyezett, hogy Esmeralda jóslással próbáljon némi segítséget szerezni. Látomásában a hajnali ködben lopództak be az apátságba a papok szállásaira, akik sárga, világító szemű démonokká változtak, majd darabokra tépték őket. Thorne azonnal kikövetkeztette, hogy a papokat mind megszállták a pokol démonai, menthetetlenek, így el kell pusztítani őket mind egy szálig.

A kérdés el volt döntve, a mocskos csatornákon át behatoltak az apátságba. A járatokat Thorne szerint minden bizonnyal a papok is használhatták, hogy sátáni tevékenységeiket elrejtsék a város elöl. Észrevétlenül bejutottak a papok szálláshelyeire, ahol lemészároltak akit csak értek, először az alvókat. A gael, tetőtől-talpig vérmocskosan, egy berserker dühével kaszabolva még több tucat menekülő csuhást küldött pokolra; egy kívülálló számára akár démon is lehetett volna.

A maradék pap a templom főhajójában gyűlt össze élükön a legfőbb gonosszal, Callum püspökkel, aki egy, néha halvány fénnyel felderengő, díszest buzogányt szorongatott és elállta az utat a papok és a Thorne-ék közt. A gael kiszúrta, hogy az oldalfalat díszítő szobrok egyike Valerióra hasonlít, és mintha egy arctalan szárnyas angyalt szorítana oda a falhoz.

Rávetették magukat a főpapra, de nem sikerült megsebezni a démont, mintha sérthetetlen lett volna. A csata közben Callum ajkát latin litániák hagyták el. A buzogány felvillant, majd a főpap egy robbanással az enyészeté lett. Hatalmas lökéshullám terített le mindenkit. Később magához tért a gael és Esmeralda. A papok szerencsére nem élték túl a lökést, élettelen tetemeik a fal tövében hevertek. A hajó felett ráleltek Callum szobájára. Thorne éppen készült felgyújtani az egész apátságot, amikor a főhajóból földöntúli fényességgel megjelent két szárnyas démon. Feltehetően Callum parancsolói. Valamint a fal egy darabja is hiányzott, és egy test hevert a rés közelében. A két szárnyas lény éppen falatozott az egyik pap kitépett szívéből. Thorne rájuk rontott, a rettegés amit a démonok sugároztak inkább felbőszítették, mint elijesztették volna. Esmeralda legyőzve a rátörő félelmet kissé megkésve, de csatlakozott a harchoz. Szinte azonnal sikerült a nagyobbik démonnal végezniük. Majd elkeseredett küzdelemben a kisebbikkel is. Bár mikor ez utóbbi elpusztult, szinte azonnal megjelent a sérült falfelületen egy szárnyas angyal szobra. Kiderült végül, hogy a földön fekvő test Valerio meggyötört és alig élő teste.

Rövidesen távoztak az démonoktól fertőzött apátságból, aminek felgyújtását már nem akadályozhatta nem semmi...

Pungo diaries - Who could be the One part II.

Pungo diaries - Who could be the One part II. (1)

by Casey Cole on Friday, January 18, 2013 at 6:06pm ·

Szegény kis Chase, nem tesz jót az a túl élénk fantázia. Még hogy Eric véres teste ott feküdt volna a két rács között, talán túl sok horror regényt olvasol. A rács nyitva, a lakatot ugyan valaki leszedte. Ericnek pedig hűlt helye. Chase, jó gyerek ez a Frankie, látod, még be is veszi a mesédet és próbál vigasztalni, míg a többiek szerint Eric csak egy beépített ember volt a bátorságpróbán. No meg ott van Denis, aki jól telinyomott valami nyugtatóval, nehogy a rendőröknek valami csacskaságot mesélj.

Rendőrség, aaaarggg, ezek semmit se tudnak, még Mr. Burton által talált kulcsot sem vizsgálták meg, csak annyit, hogy az nyitja a lakatot. Ujjlenyomat vagy DNS vagy valami, kérem, nem a XXI sz.-ban vagyunk? Nem néznek ezek CSI-t? Csak a jó öreg kikérdezés.

Pungo diaries - Who could be the One part II. (2)

by Casey Cole on Friday, January 18, 2013 at 6:13pm ·

[Peter]
Peter a kereső csapatok felállítsa kivalló ötlet volt, hogy flörtölhess az ikrekkel.
De ez nem sokat segített Ericen, de ezt te is tudod.
És milyen kedves gesztus volt Eric szüleinek a pátyolgatása, bár a Lord Jeffery Inn nem kimondottan mentes a kampusz zajaitól, de legalább a közelben tudhatod őket.
Ja és Eric megtalált telefonjával mik a terveid?

Lord Jeffery Inn back yard

Pungo diaries - Who could be the One part II. (3)

by Casey Cole on Friday, January 18, 2013 at 6:26pm ·

[Frankie]
Csak nem alakulgat valami közted és Chase között? Na, mindegy a kocsidat ez semmi mentette meg egy kis többlet festéktől.
Chase szerint talán Tony volt, de talán nem. Valakinek nagyon a bögyében vagy, ha fényes nappal meg merte tenni.
És igen igaz Mr. Teller és Mr. Burton igen régről ismerik egymást, ugyan abban a csapatban játszottak, a Pungo Predators-ban.

 Pungo Predators

Pungo diaries - Who could be the One part II. (4)

by Casey Cole on Friday, January 18, 2013 at 6:39pm ·

 [Chase]

A reggeli vizelet és vérmintádban,  akkora mennyiségű mefedron volt, hogy azt akár hetek óta is kaphattad.

mefedron

A mefedron egy festékipari alapanyag, de leginkább partydrogként kezd terjedni. Hallucinációt és emlékezet kiesést is okozhat.

Mr. Edwards tud kedves is lenni, ha nem a sírok közt lumpoló diákot látja benned. Bár a biztonsági kamerák csak pár napra visszamenőleg tartalmaznak felvételt, de azt még látod, hogy Steve Hill a temető buli előtt fekete sprayjel lefújta azokat. Viszont semmit a buliról, és legkevésbé arról, hogy valaki más is lett volna ott. Viszont Casey Cole sírját valaki ápolja.

Mr. Teller tűzoltó volt, és jelen is volt a Chapman oltásánál ez már valami, esetleg egy nyom?

Mr. Teller

Pungo diaries - Who could be the One part II. (5)

by Casey Cole on Friday, January 18, 2013 at 6:46pm ·

[Domi]
Egy VIP jegy a szombati Miley Cyrus (Hannah Monatana) koncertre. Ezt nem hagyhattad ki, bár korábban egy számát sem hallgattad végig, de valami különös izgalom lett úrrá rajtad. Vagy ezt csak a borítékon lévő két apró betű okozta.
A barátaid sem tudtak lebeszélni arról, hogy elmenj a koncertre, de legalább abba belementél, hogy mielőtt bármi meggondolatlant cselekednél Frankievel összebilincselitek magatokat.
Innen többre nem emlékszel csak a kampusz rendelőjében tértél magadhoz, már a vérvétel után.

Pungo diaries - Who could be the One part II. (6)

by Casey Cole on Friday, January 18, 2013 at 6:50pm ·

[A koncert]
Na, ez is meg volt nekem nem jött be Hannah Montanna személyiségét levedlett szűz-kurva Mileyt stílus. http://www.youtube.com/watch?v=M11SvDtPBhA, http://www.youtube.com/watch?v=sjSG6z_13-Q
Chase, mint valami vérbeli Nancy Drew még vezeték nélküli kamerákkal is körbe rakta a Memorial Park épületeit. Frankie és Domi összebilincselve ültek a VIP asztaluknál. A Memorial Park tömve volt, nem emlékszem mikor láttam ekkora tömeget extázisban vonaglani. De az est igazi csemegéje a sorsolás volt. Tiszta véletlenül Dominak jutott a megtiszteltetés, hogy a művésznővel a színpadon lehessen, míg az legújabb szerzeményét adja elő. Csak az a fránya bilincs. Pedig Domi már beindult. Sajnos kellett meg egy nevet húzni, hogy felhangozhasson a He could be the One című nóta.
http://www.youtube.com/watch?v=CSqxydYiWtc

Cry Wolf! - The Savage World of Solomon Kane

A kifosztott uffingtoni várat maga mögött hagyva, Lachlainn Thorne (magányos gael vándor, önjelölt templomos lovag) találkozott régi ismerősével, Wilhelm Krakkenstein-nel (Gábor) és útitársával, egy Gerald Blackwell (Thirlen) névre hallgató, kétes foglalkozását állandóan nemesi származásával elfedni próbáló, valójában pitiáner csaló, mocskos útonálló, hazug kutyával.

Még ez éj leszállta előtt találtak egy sebesült lányt, akit a Lincolnshireben tartó kíséretével együtt banditák támadtak meg egy közeli fogadóban. Nyomban megkeresték a fogadót, ahol dulakodás nyomaira bukkantak. A épület elhagyatott volt, de bármi is történt ott, nagyjából egy napja lehetett: alvadt vérfoltokra, beszakadt ablaktáblákra, és az egyik szobában hatalmas vérfürdő nyomaira bukkantak. Krakkenstein-nek az a baljóslatú érzése támadt, hogy figyelik a fogadót és az új jövevényeket. A biztonság kedvéért még a nap leszállta előtt elbarikádozták magukat és lovaikat a fogadóban.

 

Nemsokára motoszkálást hallottak kintről, majd rövid szóváltás után három újabb martalóc csatlakozott Blackwell mellé. Vezetőjük LeBoeuf kapitányként (képen) mutatkozott be, aki legalább kinézetre is hajósnak tűnt, nem úgy, mint az Uffingtonban hagyott hazug William "kapitány". Thorne-nak résen kellett lennie, egyedül Krakkenstein-ben bízhatott, a disznó németalföldi életét nem egyszer mentette már meg. Ráadásul táskája tömve volt az uffingtoni várból hozott pénzzel; rászorulóknak akarta eljuttatni, nem útonálló martalócoknak, mint Blackwell vagy LeBoeuf. A kapitány mocskos pofáját az a hazugság hagyta el, hogy nem bandita, és csak meg akart szállni.

Az éjszaka nagyrésze azzal telt, hogy mindenki gyanús pillantásokkal méregette a másikat, vagy alvást szimulált. Közben LeBoeuf, akinek be nem állt a szája, kikotyogta, hogy Lincolnshrineból jött és valójában egy farkasembert keres - valaki jó pénzt fizetne érte a városban, amire igen nagy szüksége lenne, mert egy bizonyos William "kapitány" felgyújtotta a hajóját. Thorne-ban felmerült, hogy ezek valójában mind a ketten kalózok, hazug véreskezű fosztogatók lehetnek.

Még hajnal előtt banditák ütöttek rajtuk, jól szervezett támadásuk alapos megfigyelést és helyzetfelmérést követelhetett. A támadást azonban Thorne és a többiek visszaverték. Ezután követni kezdték a menekülők nyomait és hajnalra meg is találták a táborukat, ahol a banditák kutyákat uszítottak rájuk. A kutyák mind az úton talált nőt támadták meg, aki mindenki meglepetésére, hatalmas, szőrös bestiává változott át. LeBoeuf "farkasembere" végig mellettük volt. A bestia öldöklésbe kezdett, több banditát és a kapitány egyik emberét is szétmarcangolta. A csata hevében a banditák vezére is hirtelen farkasemberré változott, majd egymásnak ugrott a két bestia. Thorne és társai úgy döntöttek, inkább egy jól védhető kunyhóba húzódnak vissza, ahonnan tanúi lehettek, hogy a banditák főnökéből lett farkasember megölte a másikat, majd feléjük vette az irányt. A bestia nekiment a kunyhónak, beomlasztotta, de végül Thorne és három társa végzett a másik farkasemberrel.

Azt nem tudni, hogy Lincolnshireben LeBoeuf kapitány markát kétszeres pénzt ütötte volna...

The Uffington Dragon - The Savage World of Solomon Kane

Lachlainn Thorne hátrahagyta Takertownban az eszméletlen Krakkensteint, akit Pietro Valerio gondjaira bízzott. A csuhás megígérte még, hogy utána jár miként történhettek meg olyan ördögi dolgok a településen és környékén. Reggel, a fogadóból kijövet, a gael találkozott két útonálló kinézetű gazemberrel, akik láthatóan már ismerték Thorne-t és hallottak valamit a tisztogató tevékenységéről. Egyikük William "kapitány" (Thirlen) (ál)néven mutatkozott be, és minden bizonnyal utoljára valami gazadag ember torkát vághatta át, mert egy nemeshez illő cicomás göncben keltette a feltűnést. Mocskos hazugságit a hajóskapitányi és nemesi múltjáról persze hitelt érdemlően nem tudta bizonyítani. A mellette álló sötét alak Greg Kot (Vili) volt, egy vészjósló kinézetű haramia. Mindannyian Uffington felé készültek.

Sötétedésre érték el a város környékét, ahol a helyi csőcselék rituális áldozatot készült végrehajtani egy sziklánál: a kovács lányát (Martha Wade) láncolták ki éppen a sziklához áldozatul valami sárkánynak. A kovács (Thomas Wade), aki szintén résztvett ebben az őrületben, megpróbálta elküldeni az idegeneket; ne ártsák magukat olyasmibe, amit nem értenek, és nincs szükség ezekben a borús órákban további vérontásra. A gael szerint volt. Mikor Willam szavai süket fülekre találtak, Thorne egyszerűen elővette a fegyverét és rájuk lőtt. Nagyon gyorsan két paraszt elpatkolt, többen pedig súlyosan megsérültek (a szószóló kovácsukkal együtt) mielőtt elkotródtak volna. Martha elmesélte, hogy a helyi sárkány legendája újra éledt és a parasztok egy szűzt akartak a sárkánynak áldozni. A legenda úgy szólt, hogy valamikor a rómaiak távozása után, egy sárkány kezdett el garázdálkodni a területen, a helyiek pogány módon egy szűzet áldoztak a sárkánynak, így az nem égette fel a mezőket és nem falta fel a jószágokat, ezt meghalva egy vándor pap párbajra hívta a sárkányt és legyőzte, a teste ma is a Sárkányhegy gyomrában nyugszik. A pap itt letelepedett, és halála után őt is Sárkányhegyben temették el. Ezt a babonás baromságot persze senki nem tartotta meggyőzőnek. A leányt visszakísérték a faluba, ahol a csatából elmenekült csőcselék már feltüzelte a maradék hiszékeny bolondot, de William "kapitány" ékes szólása lenyugtatta őket. Ezután a társaság felajánlotta, hogy megszabadítja őket a sárkányuktól, vagy attól, amit annak gondolnak. A fenyegetésektől sem mentes szóváltás közben megjelent Sir Richard (a képen), a helyi hűbérúr, aki azonnal leoltotta a babonás parasztokat, és felszólította őket, hogy lássák szívesen az utazókat. Marthatól pedig megtudakolta, hogy nem esett-e bántódása. Thorne-ban és a többiekben már ekkor erős gyanút keltett a mocskos földesúr, akinek arcát olyan szörnyű égés nyom korcsosította el, hogy William "kapitányt" elfogta az rosszullét a látványtól. Távoztukban az egyik katona pusztán erő fitogtatásból neki vezette a lovát a gyomra tartalmának bentartásával kűzdő kapitány lovának. Az utazók a kovácsnál szálltak meg, ahol egyből kérdezősködni kezdek. Megtutdták, hogy az egész ügy nagyjából a tél elején kezdődött, azóta több helyütt felégették az erdőt, a télire elrakott takarmányt, és a jószágok sorra tűnnek el, legtöbbször csak vérfoltot hagyva. A helyi pap kiment a hegyre, hogy elintézze a sárkányt, ahogy ezt elődje tette, azóta nem látták. A sárkányheggyel szemközti fehér sziklán (ami olyan, mint egy ló feje, vagy akár egy sárkányé, ide volt a lány is kikötve) egyre nagyobb vérfolt látható. Sir Richardról pedig megtudták, hogy gyerekkori balesete után Londonba küldte az apja Sir Edward, aki himlőben halt meg pár éve. Sir Richard ekkor tért vissza, és azóta csak az adókat növelte. Az emberei mind bajkeverők, kötekedők. Nincs nő, aki kétszer merne ránézni, arca olyan, mint az ördög valaga. Volt olyan is, aki látta a sárkányt az erdőben, de vele nem tudtak beszélni. Végezetül, megtudták hogy: kísértetek laknak a kastélyban, a pásztorok, akik télire felvitték az állatokat a vár falai közé, hangokat hallottak, amik az öreg falakból szóltak hozzájuk.

Másnap reggel a csapat nyomokat kezdett keresni a környéken. A mezőn az égésnyomok körkörösek voltak és még a fáklyákat is megtalálták, amit csizmás nyomok tapostak el; a Sárkányhegyen az egyik katona zubbonyáról leszakadt gombot találtak, a szikla alatt pedig egy átvágott torkú bárányt, ami a vérnyom nagyobbításához használt valaki. Később a kastélyban tett látogatás során Lachlainn (árnyékszék keresésnek tettetve), a hátsó udvarban egy elásott tettemet, vélhetőleg a papét fedezte fel. Úgy érezték, hogy kellően megpiszkálták az állóvizet, éjszakára elküldték a kovácsot és a lányát a házukból és felkészültek egy esetleges támadásra, de ez nem következett be. Reggel a falusiak elé tárták a talált bizonyítékokat, valamint William "kapitány" ékes beszédével megtámogatva, sikerült a helyieket meggyőzni arról, hogy nincs a környékükön semmiféle sárkány, sokkal inkább valaki gonosz tréfát űz velük, vélhetően Sir Richard, de erről nem volt igazi bizonyítékuk. Arra jutottak, hogy megfigyelik a kastélyt, és ha ez sem vezet sikerre, akkor elkapnak valakit és kivallatják, bár ez William "kapitány" erős színjáték közepette etikátlannak nevezte. Greg Kotnak, Thorne-hoz hasonlóan nem voltak morális problémái. Az éjjeli megfigyelés során tivornya hangjai szűrődtek ki a kastélyból, majd hajnalban Richard kocsija elhagyta a kastélyt és a közeli Ridgeway felé vette az irányt. Félúton (a "kapitány" újabb színjátéka után) megállítottották a kocsit, de csak négy örömlányt szállítottak, akiket a vár ura az emberi szórakoztatására hozatott a ridgewayi nyilvánosházból. Követték a szajhákat Ridgewayig, majd ott Lachlainn beszervezett magának egy Eva névre hallgató lányt a visszavittek közül, aki pénzért elárulta, hogy az ötödik társuk, Liz, ott maradt az úrral. A lányok pletykálják, hogy régebben, amikor még ő nem dolgozott itt, előfordult már ilyen, de az a lány, Veronika, sosem jött vissza.

Másnap úgy döntöttek, hogy behatolnak a várba, ehhez a kovács azt javasolta, hogy felterelik az állatokat a várba, hogy ott jobban védve legyenek a sárkánytól, ők meg rejtőzzenek el a birkák közt. Ehhez kaptak is álca bőröket. A behatolás sikeres volt és javarészt ennek köszönhetően sikerült Sir Richardon és emberein felül kerekedni. Egyedül William "kapitány" szerzett súlyos fejsérülést. Thorne egyetlen csapással vágta le a mocskos földesurat. A kastélyt átnézve, az egyik tetőtérben egy kínzó kamrára bukkantak, ahol a kómában lévő örömlány (Liz) megcsonkított testére bukkantak. Sir Richard itt élte ki kegyetlen hajlamait, a sérüléseinek következtében nem érzet fájdalmat, de mások kínjai rettentő örömöt jelentett neki. Lizt némi pénzzel ellátva útjára bocsátották, William "kapitány" pedig kétes nemesi származását kihasználva megpróbált letelepedni, és rátenni a kezét az uffingtoni várra. Thone és Kot folytatták útjukat, hiszen a gonosz máshol is tevékenyen állítja csatasorba az erőit...

Operation: Nessie - ESOTERRORIST

Az akcióban résztvevő ügynökök:

- Agent 001 Jane Bond (Mihály)

- Agent 008 Chen Xuanduo 陈玄道 (Andris)

- Agent 017 Dr. Daniel Malchett (Gábor)

- Agent 004 Rashid Ruby (Vili)

- Agent 021 Camilla O'Brian (Gábor...megint)

Skóciában, a B622-es út mellett a helyi nemzeti park őrét turisták találták meg szétmarcangolva. Az előzetes jelentések alapján az Ordo Veritas adatelemzői arra a következetésre jutottak, hogy a harapások nem a Föld faunájába tartozó lénytől származnak. Így ügynökeink repülővel Invernessbe, onnan autóval át Fort Augustussba jutottak, miközben gyönyörködhettek a Loch-Ness tó és a fölé magasodó Urquhart romvárának látványában.

A Lock Innben Chen csatlakozott hozzájuk, aki már napok óta a környéken tartózkodott és Albert MacIntosh után nyomozott.

Albert MacIntosh ismert milliomos és feltételezett Esoterrorista ügynök. A MacIntosh Enterprises jól jövedelmező építési és kivitelezéssel foglalkozó vállalkozás. Albert ellen számos, de később mindig visszavont, bírósági kereset volt folyamatban. Legtöbbször késedelmes teljesítés vagy fizetés elmaradás miatt. Emiatt az utóbbi években jól észrevehetően csökkentek a cég bevételei. Ő a kurátora a James MacIntosh Alapítványnak. Az alapítvány fiatal orvosokat, mikrobiológiával, biokémiával foglalkozó kutatókat, vagy ilyen kutatással foglalkozó vállalkozásokat támogat igen jelentős pénzekkel. Ő az Urquhart kastély örököse, tulajdonosa és jelenleg annak felújításával foglalatoskodik. Ami állítólag a világháború alatt tömegmészárlás helyszíne volt. 1944 májusában egy náci alakulat tengeralattjáró segítségével bejutott a Loch-Ness-i tóba. Partra szálltak a vár közelében és szinte mindegy szálig kiirtották a MacIntosh klánt illetve a személyzetet. Az állítólagos ok, hogy James MacIntosh jelentős szerepet játszott a Szövetségesek partraszállási tervének kidolgozásában, és ez afféle megelőző akció volt. Bár James MacIntosh-sal is végeztek, de ez a partraszállást akkor már nem befolyásolta. Bizonyos okkultizmus felé hajló források szerint, a mészárlásnak semmi köze nem volt a partraszálláshoz. A mészárlást valójában egy náci orvosokból álló, magukat a Gyakorlóknak nevező, csoport hajtotta végre közvetlenül Hitler utasításra. A Gyakorlók egy ősi szervezet, feltehetőleg az egyiptomi fáraók idején abból a papi rétegből alakult ki, akik a mumifikálásokat végezték. A történetek szerint nagyobb hatalmat akartak és démonokkal paktáltak le. Az OV adatbázisai alapján a Gyakorlók szektája a történelem során többször felbukkanó szervezet. Minden nagyobb civilizáció (görögök, rómaiak, arabok, sőt még a középkorból is) idejéből vannak feljegyzések róluk. Általában, nagyobb betegségek, járványok elterjedésének az idején bukkantak fel. Az nem derült ki, hogy ők az okozói, vagy esetleg küzdenek ellene. Az OV elemzői szerint azonban a szerepük ennél összetettebb, és vannak, akik a következtetéseikben odáig jutnak, hogy a Gyakorlók nem is egy szervezet, hanem maguk a kórokozók, a járvány egy vírus. Érdekes adalék, hogy James MacIntosh és fia Jim (Albert bátyja) az első hivatalosan feljegyzett Nessie szemtanúk 1933-ban.

Ügynökeink első jelentős útja, nem említve a vegyes bolt felvásárlását, a hullaházba vezetett. A tetemet megvizsgálva nyilvánvalóvá vált, hogy a lény álkapcsa kb. 30-35 cm lehet és sok apró foggal rendelkezik. Tehát inkább egy krokodil, mint medve lehetett, vagy esetleg maga a tó szörnye jött ki lakmározni egy kicsit.

Mielőtt másnap reggel kimehettek volna a helyszínre le kellett koptatniuk Jane egy korábbi ismerősét William Ronald tabloid újságírót, aki nehezményezte, hogy Jane (azaz az Op: Ressurrectionben használt álneve szerint Faith Leon), nem osztotta meg vele akkor az információit. Na de majd itt, majd együtt felmennek a helyszínre, igaz? Hát nem; Chen, az amúgy is ittas riportert a szobájában egy bivaly erős kábító injekcióval is megsegítette, amitől az tuti átalussza a napot.

A fogadóban még megtudták, hogy két német turista (Dieter Bons és Rose Weiss) is eltűnték kb. egy hónapja, illetve birkákat mészárolt le valaki a közeli Branery farmon. A Port Cair-i templom pedig tavaly nyáron leégett.

A támadás helyszínére érve a nyomokból egyértelművé vált, hogy nem volt dulakodás, a parkőrnek még ideje sem volt a fegyverét elővenni. A lény nem hagyott nyomott a földön, valószínűleg repült. Erre utalnak a fákon talált hús és ruhafoszlányok. Illetve a támadás helyszíne is egy tisztás volt. Dr. Malchett felmászott egy magasabb douglass fenyőre, ilyenek nőnek, amúgy Twin Peaks környékén is, hogy jobban rálásson merre repülhetett a lény. A kilátás pont a túlparton elhelyezkedő Urquhart romvárra nyílt.

Ekkor a dokira lecsapott egy hatalmas lófejű, hüllő testű szörnyeteg. A lény egyetlen harapással félig lenyelte a szegény tudóst, és még két karmos lábát is belé mélyesztette. Bár a többiek próbálták lelőni a lényt, de annak vastag páncéljáról szinte minden lepattant. A doktor egy elkeseredett, utolsó mozdulattal a nála lévő jelzőrakétával a szájon át, gyomron lőtte az őshüllőt. Elég volt ez az egyetlen lövés, hogy végezzen a támadóval. Így az lefordult a fáról. Sajnos Dr. Malchett életveszélyes sérüléseket szenvedett, így a helyszínre kirendelt OV különítmény elvitte magával, és erősítésül itt hagyták a SWAT-os Camilla O’Briant (jobb oldali kép).

Az így megerősített csapat egy éjjeli rajtaütést tervezett az Urquhart kastélyon. A helyszín elhagyatott volt, mivel a munkálatokat kb. egy hónapja leállították. Az újabb, már felújított kastély épületben találtak egy lakhatóvá alakított területet. Itt bukkantak Albert, illetve a két korábban eltűnt német turista nyomaira. Valami térképen dolgoztak, amin különböző, főleg kelta romok voltak bejelölve. Ezek a jelölések egy spirális mentén voltak elhelyezve, mellette időpontokkal. Az időpontok időbeli távolsága és a spirálison lemérhető távolság ugyan olyan léptékben növekedtek. A pontok meghosszabbítása pont egy teljes Föld kört tett volna ki 2012 december 22-re.

Tovább kutatva a régi romoknál egy beszakadt krátert találtak, belefordulva egy markolóval. A repedésbe leereszkedve egy hatalmas tárnába jutottak. Az üregben horogkeresztes jelöléssel több szétmarcangolt egyenruhást és még több lemészárolt holtestet találtak. Mind több évtizede lehetett itt. Az üreg közepét egy hatalmas szerkezet foglalta el. A fémszerkezet közepébe pedig egy kő korongot illesztettek, úgy, hogy a fémszerkezet láthatólag alkalmas legyen a korong térbeli forgatására..A korong egész felületét ősi kelta rúnák borították. A szerkezetre egy horogkeresztes festésű generátor volt csatolva. Három friss holttestre is rábukkantak. A két német turistáé és Alberté. Roze Weiss testének csak a felső része maradt meg az alsó eltűnt a korongban. A nő körmei mély nyomot szántott a padlóba és a korongba. Mintha valami megpróbálta volna behúzni.

Az ügynököknek innen már sok dolga nem akadt a történet összeállt az összes szereplő meghalt. Már csak az értékes leletet kellett az OV-nak eltávolítania.

Enter the Mysteryman - ESOTERRORIST

A küldetésben résztvevő ügynökök:

- Agent 001 Jane Bond (Mihály)

- Agent 008 Chen Xuanduo 陈玄道 (Andris) - bal alsó kép

- Agent 051 Todd Bott (Dávid)

Ezúttal ügynökeink a Metropolitan Police Közlekedés Felügyelőinek szerepét játszva egy autóbaleset vétkeséről kellett információkat megtudniuk. A vétlen autó sofőrjének leírása alapján a másik sofőr akár egy BloodCorpse is lehetett. Egy ilyen egyszerű dolog eldöntésére nem kellett volna három ügynök. De a dolgot tetézte, hogy az Ordo Veritas már a baleset után röviddel kiküldte ügynökét, akinek nyoma veszett. A feladat kideríteni, hogy a sofőr BloodeCorps-e vagy valami hasonló teremtmény, illetve megtudni, hogy Brad Taylorral,a 013-as ügynökkel mi történt.

A baleset az A40-es főúton történt Holton és Wheatley között este kilenc órakor. A helyszínelők adatai szerint az ismeretlen sofőr (mongoloid, feltehetőleg kínai) áttért a szembejövő sávba, ahol karambolozott Mrs. Annabell Stuarttal, aki kislányát vitte hazafelé az esti úszóedzésről. Az ismeretlen sofőr a gépjárművet a balesett előtt pár perccel tulajdonította el a közeli Mercy Hill nevű településről. A gépjármű Mr. Peter Ferguson tulajdonát képezi, akitől Churchill Pub parkolójából rabolták el pár perccel kilenc előtt, amikor is a kocsmába tartott az aznapi meccset nézni. A kínai férfi fellökte és elrobogott az autójával.

Ügynökeink útja elsőként az oxfordi St. Mary kórházba vezetett. A kínai férfi az intenzív osztályon eszméletlenül feküdt. Feltehetőleg valamilyen bőrbetegsége volt, de nem BloodCorpse, ezt a legutóbbi ügyön dolgozó Jane és Todd is egyértelműen megállapította. A férfi életveszélyes állapotban volt, de jelenleg stabil. A labor eredményei alapján előrehaladott Mellin kórban, egyfajta sorvadással járó halálos kórban szenvedett. Pár év alatt emészti fel a testet. Ez okozza a furcsa külsejét. A kórház biztonsági felvételein, amit Jane szerzett meg, jól látható a 013-as ügynök, amint profi módon bejut az intenzívre, majd ki is jön onnan.

A baleset helyszínén könnyedén rekonstruálható volt, amit már a jegyzőkönyvből is tudtak. Jane már korábban kiszúrta a baleseti helyszín fotóin, hogy egy szövet darab hever az árokban, és valószínűleg a helyszínelők figyelmét elkerülte. Ez feltehetőleg a kínai férfi zakójának egy megmaradt darabja. A zakó belső zsebe egy tucatnyi névjegykártyát tartalmazott Mr. Josh Lee névre, aki a Huweei Electronics kereskedelmi képviselője. Egy alaposabb kutatás fel is tárta, hogy a kórházban lévő férfi és a névjegykártya összetartoznak. Mr. Lee-nek tegnap késő délután több találkozója is volt Oxfordban, ahol minden meg is jelent, és az utolsóról elindult feltehetőleg haza Londonba.

Következő állomás Mercy Hill. A településnek utána nézve kiderül, hogy alig pár utcából és kb 100 lakosból áll. Így is számos érdekesség található a településen, mint a Churchill Pub, Ferguson autójavító, Sanderson Boarding House, ami egyébként a méltatlanul feledett bűvész, The Great Nowak lakóhelye.

Sem a Churchill Pub csaposa, sem Mr. Ferguson nem tudott sokat hozzátenni a már eddig megismert tényekhez. A pub biztonsági kamerájának felvételén jól látszik az eset, hogy a fickó már tántorogva a parkoló túl feléről érkezik, fellöki Mr. Fergusont, majd elhajt. A városkában jártukban az egyik utcában megpillantják Mr. Lee defektes autóját. Esetleg Mr. Lee defektet kapott, ettől úgy felhúzta magát, hogy valami fura kór jelei kezdtek rajta mutatkozni. Megbokrosodva ellopta Mr. Ferguson autóját. Ez így kicsit hiányos vajon mi történhetett Mr. Lee-vel a defekt és a kocsi lopás közt. Amúgy is a kocsi menetlevele alapján Oxfordból kb du. 3-kor indult el, idáig az út max 30-40 perc. Este kilencig így volt több mint 5 órája.

Egy másik mellékutcában, üvegszilánkokra bukkantak ügynökeink, amely jó eséllyel a Sanderson Boarding House egyik emeleti ablakának törött üvegei.

A ház udvarán egy tízéves bringás kisfiúval futottak össze Peter Sandersonnal. Érdeklődött az ügynököktől, hogy miért vannak itt, aztán eltekert a bringájával. Chen utána ment, ki a vaskapun túlra, a bringa eldobva a kőkerítés mellett hevert. A kerék még körbe körbe forgott, mintha csak akkor pattant volna le róla a kis Peter. A küllők pergő hangot hallattak, amint azok hozzá ütődtek a felerősített kártyalaphoz.

Eddig Jane és Todd az épületben beszédbe elegyedtek Samantha Sandersonnal, aki férje 6 évvel ezelőtti halála után átvette a ház vezetését. Később hozzáment Adam Nowakhoz aka, The Great Nowak néven elhíresült bűvészhez (posztere a lobbyban látható is), de sajnos ő is már 2 éve meghalt.

Később Peter is megjelent egy horzsolással a térdén, elesett a biciklijével. Jane elment ellátni a gyerek sebeit. Jane több érdekességre is figyelmes lett. A gyermek szobája inkább egy felnőttére emlékeztetett mind a berendezés, mind az olvasott könyvek szempontjából. Az anya szerint 3 éves korábban egyszer napokra eltűnt, majd az erdőből keveredett elő. Azóta sokszor furcsán felnőttesen viselkedik.

Addig Todd és Chen elsőként a vendégkönyvet vizsgálták meg. Jól láthatóan többször meghamisították. Majd később az emeleti szobát vették szemügyre, ahonnan az üvegszilánkok származhattak. A szoba tiszta, frissen takarították, az üveget mg frissen gittelték. Az asszony nem tudott rá magyarázatott adni, ezért lement telefonálni, hogy az alkalmazottak közül valaki tud-e valamit. Eközben Chen felfedezte, hogy a szekrény hátlapja mozdítható és egy raktár szobába vezet. A szobában egy íróasztal volt kialakítva, rajta egy kis példányszámú könyv több példánya porosodott. Great Nowak könyve volt, amiben természetes gyógymódot kínál számos kórra és betegségre. Chen szép lassan belemerült ennek olvasásába.

Ekkor előállt a tökéletes helyzet, a három ügynök három különböző helyen tartózkodott, egymástól szeparáltan. Innen az események szinte azonnal felpörögtek.

Samantha felajánlotta Jane-nek, hogy mutat valamit a pincében. Leérve Jane hallotta, hogy valaki utánuk jön, és a vasajtó bezáródik. Hamarosan a sötétből a kis Peter bukkant elő fenyegetően közeledve Janehez. A gyermek körül ekkor hirtelen felszakadt a valóság szövete és a feneketlen űr kezdet átszüremleni a mi valóságunkba. Ezzel együtt az űr vékony nyúlványai kivágottak Jane felé, aki néhány lövést is megeresztett. A lövések hangjára Todd elindult lefelé az emeletről, de a kis Peter az útját állta. A valóság szövete megremegett, de Todd még időben elkerülte és lerohant a lépcsőn. Chen nem volt ilyen szerencsés. A lövés hangjára felpillantva a könyvből Petert látta meg, amint őt nézi. Majd hirtelen a gyermek szétrepedt és a végtelen űrből vékony csápok vágódtak felé. Bármennyire is megpróbált kimenekülni a titkos ajtón a sötét űr nyúlványai a lábára tekeredtek. Közben Todd leért a pincelejáróhoz. A vasajtón lévő zárt lakatot egyetlen lövéssel leszedte és rohant is tovább. Odalent azonban csak az üres pincét találta. Fent Chennek is sikerült a csápok fogságából kikeverednie, és rohant le. A vasajtó számára is zárva volt. Pár lövéssel ő is végzett a lakattal. Közben Jane még mindig küzdött a saját ellenfelével, néhány további sikeres lövés után hirtelen visszatért a pince. Todd hátrafordulva megpillantott Janet, és Chen is leért a lépcsőn. Peternek és anyjának nyoma sem volt. Jane a mellkasán, Chen a lábain szenvedett súlyos paralízisre és sorvadásra emlékeztető sérüléseket.

Amint magukhoz tértek értesítették az OV központot és evakuálást kértek. A történtek leírása után Mr. Verity csak ennyit mondott: „Önök szerencsések, hogy többé-kevésbé épségben megúszták a találkozást a Mysterymannel.”. Ekkor mindenkinek beugrott, amit anno a kiképzésen tanultak. Ha egy ilyen teremtménnyel hozza össze őket a sors, azonnal meneküljenek a territóriumából és hívjanak erősítést. A Mysterymanről sokat nem tudni, nem áll az Esoterroristák hatalma alatt, nem tudni miért vagy miként jön át a Külső Sötétségből. Önálló entitás és képes a valóságot kedve szerint alakítani.

Távozva a Sanderson Boarding House épületéből fura változásokra lettek figyelmesek. Ez a változás valószínűleg rajtuk kívül senkinek nem szúrt volna szemet, de a történtek fényében (árnyékában?) más megvilágításba helyezte a látottakat. Az épület belsejét mindenhol por borította. A nagy Nowak posztere eltűnt. Az udvaron, amit befelé menet gondozottnak és takarosnak láttak, az most elhanyagolt és lepusztult arcát mutatta. A vaskorlát, a kapu erősen rozsdásodott, a vakolat és a kőlépcső hatalmas darabokban mállott. Mintha évek óta nem használta volna senki sem a házat. Egyedül egy valami nem tűnt réginek a kis Peter kerékpárja, aminek a kereke még mindig egyre lassulva forgott körbe-körbe, mintha csak most ugrott volna le róla a kisfiú. A küllők neki-neki vágódva a ráragasztott kártyalapnak.

Később rápillantva Jane iPadjére, ami még mindig Mercy Hill nevezetességei látszódnak. A Sanderson ház már 6 éve üresen áll, amióta William Sanderson, akit gyógyíthatatlan betegsége az őrületbe kergetett és lemészárolta a ház lakóit és feleségét. A kis Petert a HighGate-i bentlakásos fiúiskola vette gondozásába.

Üdvözöljük a Mysteryman világában.

Red Solace - The Savage World of Solomon Kane

Lachlainn Thorne és Wilhelm Krakkenstein hajnalban, a Törött kupa fogadó (és egyben kannibál, rabló tanya) felégetése után, folytatták útjukat Tokertown felé. Egy közeli elágazásnál pénzérmével döntöttek, ki melyik úton közelítse meg a bűnbe süppedt várost. Miután elváltak, Thorne találkozott egy öreg bolonddal, aki mocskos csuhásokhoz hasonló őrültségeket böfögött fel büdös szájából. A vénember Pietro Valerio (Mihály) néven mutatkozott be. Életét az mentette meg, hogy az egyház jóakaratáról nem kezdett el papolni. Mindketten Tokertownba tartottak. Thorne az elején még beszélgetett vele, de hamar megunta az öreget és mogorván hallgatta tovább az üres prédikációját. A lelke mélyén a pokolba kívánta a vén bolondot.

Az utazás egyhangúságát egy folyó sodorta fadarab törte meg, ami Krakkenstein, az utazó ítéletvégrehajtó kocsijának egy darabja lehetett. A folyó menetén haladni nehézkes és lassú lett volna, azért inkább folytatták az utat Tokertown felé. A város szélén éppen a temetésbe botlottak, ahol egy helyi szerencsejátékos, bizonyos John Prestwick testét helyezték végső nyugalomra.

A városban szerencsére rövid ideig elváltak útjaik. Valerio felkereste a helyi templomot, Thorne pedig a helyi ivóban érdeklődött a történésekről, ahol elbeszélgetett a Kopasz birka tulajdonosával, John Millerrel és fiával, Johnnyval. Megtudta tőlük, hogy a nemrég eltemetett John Prestwick már a negyedik halott volt egy ötfős szerencsejátékos csoportosulásból, akik a két hete öngyilkosságot elkövető Roger Ivenset taszították kifizethetetlen adóságba. Ivens ráadásul öngyilkos lett, és a helyi pokolfajzat, Jeffrey Timothy "tiszteletes", fontosabb dolga nem lévén, nem akarta felszentelni a sírját. (Nathaniel Drake-et tíz napja, Thomas Muchly-t hat napja, James Cartert pedig három napja érte utol a végzetük.) Az persze, hogy a kisemmizett férfi özvegyével, Liz Ivensel mi történik, nem érdekelte a nyomorult papot. Thorne mindenesetre felkereste az özvegyet és támogatásáról biztosította, ez a szerencsejátékos ügy annyira bűzlött, mint egy holtrészeg csuhás lehelete.

Valerióval a fogadóban találkoztak újra. Elmondása szerint a hitéből kissé kiábrándult helyi papot próbálta visszatéríteni a helyes ösvényre. Fontos beszélgetés lehetett. Valerio nagyjából annyit tudott meg, mint Thorne a kocsmában. Megbeszélték, hogy az este visszatérő ötödik, egyben utolsó megmaradt tagjával a szerencsejátékos csapatnak, Alfred Dawlishel elbeszélgetnek és egész éjszaka őrködni fognak mellette a Kopasz bikában házában. Éjjel, a temető felől, egy vörös szellem képében meg is jelent a korábbi négy szerencsejátékos végzete, de amikor Valerio szenteltvizet öntött rá, visszamenekült a temetőbe. A vörös szellemalak Roger Ivans sírjába próbált eltűnni, de Thorne kardja és Valerio ördögűző rítusai végleg megsemmisítették a bosszúálló szellemet. A halálra rémült gazember, Dawlish, végül elengedte az özvegy tartozását is, de Liz már nem akart maradni a városban és londoni rokonaihoz készült utazni...

Ezzel végre pontot tettek a szerencsejátékos ügy végére, így ideje volt megkeresni Krakkenstein-t is, aki még mindig nem került elő. Thorne és Valerio a felégetett fogadó felé, a városból kivezető másik úton elhagyták a települést. A folyónál megtalálták Krakkenstein felborult szekerét, megrongálva és kifosztva. A gael nyomokat fedezett fel, amik a folyó menti erdő sűrűjébe vezettek egy kis tisztás szélén épített kunyhóhoz. Minden bizonnyal a környékbeliek által is emlegetett boszorkány, Ezra kunyhója lehetett. Itt megtalálták a kómában fekvő németalföldit. Mikor azonban segíteni akartak rajta, egy megelevenedett, hatalmas mandragóra támadt rájuk. Valerio tudománya csődöt mondott, miközben Thorne több lövést is beleeresztett. A geal szinte az utolsó pillanatban, a sárban fekve hátrálva végzett a szörnnyel.

Operation: Reroute part 2. - ESOTERRORIST

Hamarosan...

Operation: Reroute part 1. - ESOTERRORIST

Hamarosan...

Конец детства - первые шаги - эпизод III. - 3OHA

Miután LeXeR alaposan megfigyelte a vonatgyár környékét, elvetették a frontális támadás, illetve az elterelő támadás ötletét is. Bár LeXeR a biztonság kedvéért a mozdonyt és pár őrhelyet ellátott távolról indítható aknákkal. Hátha jól jön még.

A terv szerint megpróbálnak beosonni a csatornanyíláson keresztül, bent pedig „helyi” katonáknak, tudósoknak álcázzák magukat. A csatorna lejárat környékét apró, zölden fluoreszkáló, Zeolit pernye vette körül. Óvatosan leereszkedtek a csatorna kürtőjén. A kellő óvatosság nem is volt alaptalan, ugyanis a csatorna aljában összegyűlt víz hártyavékonyan befagyott jege egy nyomásérzékeny bombát rejtett. Mivel a jég ebben a hidegben kb. 1-2 óra alatt fagy be ennyire, joggal feltételezték, hogy valaki járt erre. És nem is olyan régen. Ezért elsőként a gyártól távolodva kezdték meg a felderítést, nehogy valaki hátba kapja őket. Alig haladtak ötven métert, amikor hirtelen gázszag öntötte el a csatornát, a távolból pedig egy ideges hang szólította fel őket a fegyvereik letételére, vagy kénytelen lesz megpörkölni mindnyájukat. LeXeR felismerte a hang tulajdonosát, a Bohóc névre hallgató stalkert. Sikerült meggyőzniük, hogy nem akarnak ártani neki.

A Bohóc rejteke a csatorna két oldalán kivájt üregből állt, amiből az egyiket raktárnak, a másikat lakótérnek használt. A rejtekhely többszintű csapda rendszer védte az óvatlan behatolóktól, ennek csak az egyik része volt a gázzal elárasztható rész. A csatorna folytatásában egy szúnyogpilis terpeszkedett, blokkolva a továbbjutást vagy az onnan bejutást. Ennek hatékony működéséről az egész csapat meggyőződött. A csatorna másik vége valóban a gyárba vezetett, egy öltözőbe, amit az ott hemzsegő katonák is használtak, így Bohóc nem merészkedett oda.

Miután Darius úgy gondolta, nincs több hasznukra a Bohóc, szemtanú meg nem kell, hirtelen fegyvert rántott. LeXeR is felmérve a szituációt csatlakozott a harchoz. Keménycukor próbált eltereléssel segíteni az eddig elég sutának és idegesnek tűnő stalkernek, aki valamilyen belső ösztöntől vezérelve nagyon gyorsan reagált. Mire Darius a fegyverét előrántotta volna már bevetette magát a folyosóba és a szúnyogpilis felé menekült. Az utána eresztett sorozatok is elkerülték. Egyszerűen eltűnt a csatornában. Ahol belépett a szúnyogpilisbe ott csak zöldesen derengő pernye maradt. Pont olyan, mint a kürtő bejáratában, ahol lemásztak. Miből is gondolták, hogy egy hat éve a Zónában élő stalkert csak úgy lepuffanthatnak?

Mielőtt a gyár felé indultak LeXeR meggyőződött arról, hogy a kürtő feljárat használható-e még, nem rakott-e oda is valamit a Bohóc. Óvatossága mentette csak meg attól, hogy a kijáratra nehezedő gravitációs koncentráció nem zúzta halálra. Nincs más kijárat, mint a gyár.

A csatorna több száz méteren keresztül nyílegyenesen a gyár felé vezetett, helyenként szennyvízbeömlő nyílásokkal. Hamarosan egy elhagyott öltözőben találták magukat. Innen az útjuk a gigantikus szerelőcsarnokig, ahol vélhetően a leletet rejtegették, szinte akadálytalan volt. Haladtukban két bagózó katona elcsípett beszélgetéséből kiderült, hogy a kutatás vezetője Vorogyes ezredes (aki egyébként a 12-es Katonai Körzet vezetője) személyesen itt tartózkodik.

A szerelőcsarnok kapuját két tank őrizte, az egyik normálisan a talpán állt, láthatóan nem a behatolóktól védve a csarnokot, hanem ágyúval befelé, inkább a kitörőktől védve a külvilágot. A másik kicsavarodva, mintha óriás markok csavartak volna rajta egyet, majd mókás kedvükben felragasztották volna a mennyezetre. A csarnok másik végében gigantikus gépek árnyékában fehér katonai kutatósátrak rejtőztek. Mellettük pedig egy ponyvával körül vett és kitakart rész terült el. Alig tartózkodott katona a csarnokban, köszönhetően szerencsésen megválasztott időpontnak. A kutatósátrakban egyetlen embert találtak, agyveleje úgy loccsant ki a monitorra, hogy meg sem tudta, hogy miért is kell meghalnia.

Az eltakart terület egy hatalmas, a föld belsejébe vezető, mély kürtőt takart, aminek a kijáratában, mint valami szürreális fém pók terpeszkedett egy idegen jármű. Részben még a kürtőbe ékelődve, részben ízelt lábaira támaszkodva és fél térdre rogyva csillogott. Az ajtónak látszó része nyitva, a külsején több, a tankoktól származó, lövés nyom. Látszólag az üregből a saját lábán mászott elő a szerkezet, majd elvesztette a lánctalpasokkal szembeni küzdelmet. Sting szerint a kráter alján lévő üledékes kőzetből ítélve több millió éve lehetett ott.

Az idegen járműben jól látható, hogy a hely kialakítása embernél nagyobb lény számára tervezett. Ezért is meglepő, hogy a négy fekvőhely, vagy inkább sztáziskád emberi méretű. Másrészről a négy kád még működő számítógépei valamelyest reagáltak, főleg LeXeR közeledésére. Adatokat tartalmaztak a korábbi lakóikról. Akik nem voltak mások, mint LeXeR, Hentes, Hekker és a negyediké a legmeglepőbb módon nem Holtágé, hanem a Bohócé volt.

Azonban mielőtt mély filozófiai vitába bocsátkozhattak volna rájuk rontottak a katonák. Sting, aki nem volt bent az idegen járműben, fogságba esett, a többiek pedig a zárótűz elől a jármű mélyébe húzódtak. Az amúgy is számos sebbel rendelkező Darius újabb lövéseket hárított a saját testével. A katonákat vezető Vorogyes ezredes felszólította őket a megadásra, de mivel ez láthatólag nem segített utasította a tankot, hogy lője darabokra őket. Eközben odabent lázas kísérletek folytak az idegen szerkezet fegyverzetének beindítására. Némi próbálkozás után a gépezet beindult és sikerült intuitív módon valamelyest kezelni.

A jármű hatalmas recsegés ropogás közepette meglendült felfelé. Az egyetlen még működő tank egy energia lökés hatására kivágódott a gyárudvarra. Az amúgy is romos csarnok mennyezetén újabb lyukat ütve kivágódott az jármű az ég felé. Mivel a jármű részben sérült, részben nyitva volt, a pilóták pedig nem álltak a helyzet magaslatán, így a jármű útvonala rövid ideig egyenesen fel, majd valamivel enyhébb szögben lefelé folytatódott.

Sikerült elkerülni az azonnali földbe csapódást, de pár perces repülés után azonban már elkerülhetetlenné vált a zuhanás. Szerencsére a föld helyett a folyó felé sikerült navigálni a járművet. A becsapódás előtt mindhárman bebújtak egy-egy sztáziskádba. Ez megfelelően tompította is az ütődés mértékét. A nyitott ajtón keresztül szinte azonnal betódult a jeges folyó vize, a jármű pedig gyors ütemben süllyedni kezdett. Keménycukor visszaúszott és kirángatta az eszméletlen Darius testét. Átfagyva, fáradtan és sérülten sikerült a partra evickélniük. Darius továbbra is eszméletlen maradt. Ideiglenesen egy felfordult tanker belsejében találtak menedéket, hogy megvitassák, hogy kimenjenek vagy maradjanak-e.

Конец детства - первые шаги - эпизод II. - 3OHA

Szerencsére mindenki jelen volt, aki az előző játék alkalommal is, így teljes személyzettel folytathattuk a történetet.

Az előző szessön alkalmával alig történt előrelépés az eredeti cél felé. Javarészt a felbérelt B csapat árulása és az ő lefegyverzésük tette ki az eseményeket.

Az azonnal látszott, hogy az eredeti terv B csapat hiányában eléggé esélytelen. Még úgy is, hogy Boriszt élve találták az egyik láda mögött. Egy ideig arról folyt a vita, hogy hagyják a fenébe az egészet, de végül amellett döntöttek, hogy maradnak. Praktikus lenne szétnézni az alagútban és a gyár környékén.

Nagyjából eddig tartott a tervezgetés, amikor kintről gépkocsik motorjának a hangjára lettek figyelmesek. Valószínűleg a szajrét összeszedő katonák értesítették a parancsnokukat, a vonatról lelopakodó alakokról. Egy hangosbeszélőn keresztül az Ukrán Hadsereg őrmestere felszólította őket a megadásra. De szinte idejük sem volt lépni, mert azonnal könnygáz gránátok kezdtek záporozni az épület ablakain keresztül. Illetve a hátsó ajtón keresztül elkezdődött a behatolás. Az elején túlerőben lévő katonák mind erő, mind helyzeti fölénye lelohadt, amikor Keménycukor és Darius aktívan elkezdték használni Zóna képességeiket.

A harcban Darius ( bal oldali kép) megmutatta miért is rettegik. Kapott vagy 3-4 géppuska sorozatot, 2 gránátot. Majd az UAZ-zal menekülő katona a peronról leugratva egyenesen, a lábán már alig álló, Dariusnak hajtott. A katona egy pillanatra még megállt, hogy ha kell, egy utolsó lövéssel végezzen a hírhedt maffiózóval. Azonban az felkelt a hóból, mintha mi sem történt volna, mellkasán egy UAZ első hűtőmaszkjának lenyomatával és lőfegyver híján késével rontva a katonára. A katona ijedtében és elkeseredésében padlógázzal menekült a helyszínről. Rossznyelvek szerint Darius csak azért hagyta a katonát elfutni, hogy legyen, aki hírül viszi legyőzhetetlenségét.

Hamar összekapták magukat és az állomáson lévő motoros hajtánnyal távoztak, mielőtt az elmenekült katona erősítést hozna. Rövid út után elérték a leágazást, a váltót átállítva rá is hajtottak a látszólag vakvágányra. Azonban a sziklafal egy jól álcázott alagutat rejtett.

Alaposabban átvizsgálva az alagutat és környékét, kiderült, hogy a váltót nem rég használták. Az alagút első pár tíz méterét primitív robbanószerkezettel aláaknázták, illetve az alagútban lévő sötét, masszaszerű anomáliát valaki búvóhelyként használja, illetve használta. A feketeségből sikerült a lakó holttestét is kiszedni.

Az alagút másik végében tényleg ott állt egy régi dízelmozdony. Illetve az alagút kijáratától párszáz méterre a vonatgyár. A gyár erős katonai őrizet alatt állt. LeXeR felmérése alapján az őröket rendszeresen cserélik, és a posztok számából ítélve közel ötven katona vigyázta a létesítményt. A vonat beindításának ötlete, majd robbanószerrel telepakolva nekihajtani a gyár kapujának és a barikádnak reménytelennek tűnt. Mire az ósdi szerkezet, ha egyáltalán beindul, akkora zajt csap, hogy már a fél ukrán hadsereg készenlétben lesz. Marad az észrevétlen behatolás a szennyvízcsatornán keresztül.

Конец детства - первые шаги - эпизод I. - 3OHA

Szinte meglepetésként hathat, hogy nem nyáron, Szatymazon, hanem tél közepén kerestük fel a Zónát. Ennek megfelelően a Zónában is fagy és hó uralkodik, na, de ne rohanjunk ennyire előre.

Stalkerek:

Darius – stalker „mester”, civilben ukrán alvilági figura, kiváló ismeretséggel Zónán kívül és belül is (Gábor)

Holtág – tapasztalt stalker, aki vélhetően magától a Zónától esett teherbe, lánya Keménycukor (Mihály)

Keménycukor – Holtág lánya, fejlődési sebességénél csak mentális képességei hihetetlenebbek (Mihály)

LeXeR – szuicid hajlamú veterán katona és stalker, kering a hír, hogy aki vele megy be nem biztos, hogy ki is jön (Dávid)

Sting – Kutató, a Zóna ismerője, több érdekcsoport számára is szívesen áruba bocsátja tudását (Andris)

2013 decemberében járunk. Holtág lánya, Keménycukor (fenti kép), már 6 éves is elmúlt. Más, mint a többi gyerek és nem csak azért, mert anyja ezt szajkózza állandóan. Rendkívül gyors növekedése nem kerülheti el senki figyelmét, így nem jár iskolába. Kis gyermekkori barátai, akikkel az utcában játszott lemorzsolódnak. Külső szemlélő számára olyan 14-15 éves lehet. Holtág már alig tudja türtőztetni magát, hogy lányát elvigye a Zónába, így pont kapóra jött az az információ, amit Darius szállított.

A 12-es Katonai Körzet területén a hadsereg talált valamit. Valamit, amit akkora titok övez, hogy sem a tudósokat sem a katonákat nem engedik el onnan. Eddig is csak annyi szivárgott ki a Leletről, hogy a Zóna kialakulásának kulcsát találták meg.

A Lelet jelenleg egy régi vonatgyárban található. Darius eredeti terve szerint két csapattal közelítik meg a helyszínt. A terv röviden, hogy a B csapat eltereli a figyelmet és ezt kihasználva az A csapat bejut és megszerzi, amit lehet. Egy szennyvízelvezetőn keresztül a gyár vizesblokkjába jutnának be. A B csapat pedig a vonatgyár közelében lévő alagúton keresztül, az ott porosodó dízelvonatot kihasználva próbálja a figyelmet magára vonni. Az A csapat főleg a játékos karakterekből állna. A B csapat tagjai: keménytökű zsoldosok, kiugrott katonák, páran már stalkerként is tevékenykednek. Darius előre gondoskodott arról, hogy a B csapatban is legyen saját megbízható embere (Borisz), ez később még jól jött.

A Zónába behatolást egy katonai vonaton sikerült megejteni. Darius megállt egy vasúti kereszteződésben, amin egy katonai vonat áthaladt, lassított, és megállt pár másodpercre. Ez a pár másodperc bőven elég volt, hogy a kocsival felhajtson a leghátsó vagonba, a vonat már indult is tovább. Nem sokkal ezután a Zóna körülbelüli határát átlépve a kocsit hirtelen éles, vakító fehérfény töltötte meg.

Keménycukor és LeXeR azonnal egy másik helyen találták magukat. Egy sötét szobában álltak, hatalmas üvegfal előtt. Az üveg túloldalán egy orvosokkal teli műtő és a műtőasztalra leszíjazott Holtág. Keménycukor apró, vékony kezét lassan LeXeR hatalmas markába csúsztatja és felnéz rá. „Ugye a maminak nem lesz semmi baja?”. Erre a mondatra tér vissza mindenkinek a látása a kocsiban. Azonban Holtág hiányzik. Teljesen eltűnt.

Szinte még felocsúdni sem maradt idejük Holtág eltűnésén, amikor a vonat lassan begördült egy apró állomásra, ahol a többiek vártak rájuk. Mielőtt beóvakodhattak volna az épületbe, észrevették, hogy két katona levesz pár ládát a vonatról. Illetve egyikük el is sétált ahhoz a ponthoz, ahol rejtőztek. LeXeR szerint észre is vette őket, de végül mintha misem történt volna visszaszálltak a vonatra, az pedig tovább robogott.

Az állomás épületben már ott várták őket a leendő B csapat emberei. Dariusnak feltűnt, hogy Borisz a beépített embere, nincs ott. LeXeRnek pedig olybá tűnt, mintha túlságosan is felkészülten várták volna az érkezésüket.

"Darius! Ruszlán ajándékát hoztuk!"Ezzel a bent lévő gruntok mind tüzet nyitottak. Kaotikus és véres harc vette kezdetét. A kezdeti meglepetést sikerült stalkereinknek legyűrniük, sőt LeXeR a kint rejtőző mesterlövészt is menekülésre késztette.

Ez volt az első olyan Zóna mesém, amiben több játékos illetve igazi sok szereplős harc bontakozott ki. A rendszer jól viselte a terhelést. Elsőként használták a játékosok aktívan a metafizikus (zóna) képességeiket, az is működő képesnek tűnt, bár a sok számolgatás bonyolult és döcögössé teszi.