K.Gábor Dragonlance-kampányának harmadik fejezetéhez érkeztünk. Ebben a történetfolyamban négyen játszunk, a következő összetételben:
Zsolt - Karien Mézfuvallat (Mishakal ember papnője)
Máté - Fürgeujjú Füzike (kender kalandornő)
Dávid - Elnaer (ember varázsló)
Jómagam - Vala Vandar (ember harcos/nemesnő)
A 350-ben játszódó kampány gerincét utazásunk képezi Észak-Ergothból Ansalon kontinensére, azon belül is a Vingaard-erődbe vagy Solanthus városába. Célunk, hogy csatlakozzunk a Takhisis seregei ellen folytatott háborúba. Ker Vaktból indultunk, de már a második nap éjszakáján haramiákba botlottunk, akik Karient és Füzikét eszméletlenre verték, Elnaert megölték, engem pedig elraboltak. Mai játékunk elején egy Nefrita nevű javasasszony segítségével megszöktem, megkerestem közben magukhoz tért társaimat és a vajákossal feltámasztattuk a varázslónkat. Ezután Füzike irányításával elindultunk keletnek, hogy a Széltáncos-torony romjai alól induló kazamatán keresztül átkeljünk a hegyláncon. Az igen hosszadalmas és kényelmetlen földalatti út során több kisebb-nagyobb ellenféllel is meggyűlt a bajunk, míg egy elsüllyedt földalatti városban tábort vertünk. Innen kivertük az itt kóborló Árnyat, majd Füzike és én szintet léptünk. A mese leghumorosabb momentuma a vénasszony leírásához köthető: "az esti szél lágyan fodrozódik a bajuszán."
Zsolt - Karien Mézfuvallat (Mishakal ember papnője)
Máté - Fürgeujjú Füzike (kender kalandornő)
Dávid - Elnaer (ember varázsló)
Jómagam - Vala Vandar (ember harcos/nemesnő)
A 350-ben játszódó kampány gerincét utazásunk képezi Észak-Ergothból Ansalon kontinensére, azon belül is a Vingaard-erődbe vagy Solanthus városába. Célunk, hogy csatlakozzunk a Takhisis seregei ellen folytatott háborúba. Ker Vaktból indultunk, de már a második nap éjszakáján haramiákba botlottunk, akik Karient és Füzikét eszméletlenre verték, Elnaert megölték, engem pedig elraboltak. Mai játékunk elején egy Nefrita nevű javasasszony segítségével megszöktem, megkerestem közben magukhoz tért társaimat és a vajákossal feltámasztattuk a varázslónkat. Ezután Füzike irányításával elindultunk keletnek, hogy a Széltáncos-torony romjai alól induló kazamatán keresztül átkeljünk a hegyláncon. Az igen hosszadalmas és kényelmetlen földalatti út során több kisebb-nagyobb ellenféllel is meggyűlt a bajunk, míg egy elsüllyedt földalatti városban tábort vertünk. Innen kivertük az itt kóborló Árnyat, majd Füzike és én szintet léptünk. A mese leghumorosabb momentuma a vénasszony leírásához köthető: "az esti szél lágyan fodrozódik a bajuszán."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése