Állati nehéz öt játékost, plusz egy mesélőt összeszervezni, így több mint egy hónapos szünet után folytattuk gigantikus Cthulhu-kampányunkat. Természetesen expedíciónkat ismét szabotálták, ezúttal gyújtogatással. Nem tudjuk ki vagy kik állhatnak a háttérben, mindössze találgatni tudunk. Az egyik jelölt Acacia Lexington és csapata, akik szintén a déli sarkra tartanak és eme gyújtogatásos hátráltatás után több napos előnyre is tettek szert. A másik jelölt ismeretlen személy aki több fenyegető levéllel is el szándékozott tántorítani bennünket utunktól, sőt azt is megírta, hogy semmilyen eszköztől sem riad vissza. Így vagy úgy de végül sikerült kifutnunk. A hosszú hajóút Panamáig kölcsönös oktatással telt - megelőzendő az unalom és a konfliktusok kialakulását. A csatornán átkelve megerősítettek bennünket, hogy Lexingtonék tényleg napokkal járnak előttünk. A Csendes-óceánon már nem part mellett hajóztunk, így hamar felütötte fejét a tengeri betegség, mely szerencsére elkerülte a karakterem. Átvergődtünk egy nagy viharon, majd tiszta időben haladtunk tovább Melbourne felé amikor egyszercsak minden látható ok nélkül leálltak a hajó motorjai. És Dávid ennél a drámai pontnál fejezte be a kalandot.
Mint kiderült két fejezetet is kihagytunk a meséből, és Dávid kilátásba helyezte, hogy a "végső elszámolásnál " ennek meglesz az ára. Nem a legbölcsebb mesélői húzásnak tartom a látványos lapozgatást kihagyott fejezetek esetén és az ígérgetést, hogy ennek még meg lesz a böjtje. Legutóbb ezt Zsoltnál tapasztaltam a Day of the Beast során és már ott sem tetszett. Lehet, hogy ezt a szokást a gyári Cthulhu-modulok hozzák elő az amúgy kiváló mesélőkből?
Ezen előadásmód okán a játékosok hamarabb megtudják, hogy valamit rosszul csináltak, minthogy a karaktereik felismernék ezt az in-game következményekből. Ez sokat ront a narráción mert elveszejti a fordulat és a meglepetés erejét, valamint kizárja a saját hibafelismerés, és ezáltal a tanulás lehetőségét. D.Gábor május 22-i meséjében is figyelmetlenek voltunk és a teljesen cool tolmácsolásnak hála erre nem is jöttünk rá, egészen addig amíg sikeresen meg nem szívattuk magunkat. Dávid mostani meséjében sokat pókereztünk. A mesélés is ilyen: nem szabad idő előtt kijátszani a lapokat.
Mint kiderült két fejezetet is kihagytunk a meséből, és Dávid kilátásba helyezte, hogy a "végső elszámolásnál " ennek meglesz az ára. Nem a legbölcsebb mesélői húzásnak tartom a látványos lapozgatást kihagyott fejezetek esetén és az ígérgetést, hogy ennek még meg lesz a böjtje. Legutóbb ezt Zsoltnál tapasztaltam a Day of the Beast során és már ott sem tetszett. Lehet, hogy ezt a szokást a gyári Cthulhu-modulok hozzák elő az amúgy kiváló mesélőkből?
Ezen előadásmód okán a játékosok hamarabb megtudják, hogy valamit rosszul csináltak, minthogy a karaktereik felismernék ezt az in-game következményekből. Ez sokat ront a narráción mert elveszejti a fordulat és a meglepetés erejét, valamint kizárja a saját hibafelismerés, és ezáltal a tanulás lehetőségét. D.Gábor május 22-i meséjében is figyelmetlenek voltunk és a teljesen cool tolmácsolásnak hála erre nem is jöttünk rá, egészen addig amíg sikeresen meg nem szívattuk magunkat. Dávid mostani meséjében sokat pókereztünk. A mesélés is ilyen: nem szabad idő előtt kijátszani a lapokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése