The Road Becomes My Bride - T-CORTEX

Greg Waitman (Krisztián) a nukleáris világégés utáni pusztulat magányos vándora, aki fájdalmas emlékekkel és titkokkal teli szívvel rója zarándokútját, melynek célja eleddig legalább annyira ismeretlen, mint az ő személyes múltja.

A Sötét Évszak derekán, ideiglenes érdekszövetségesei segítségével érkezett meg az egykori Franciaország délkeleti részére, az alacsonyan terjengő, radioaktív felhők örök szürkesége fölé magasodó hófödte Alpokaljára. Megérkezésének helyszínét előrelátó gondossággal választotta ki a lankás hegyoldalban kanyargó szerpetin és a felette elterülő síkságon álló obszervatórium közelében. Sajnos ahogy várta, rádiójeleket nem sikerült fognia, így némi hasznosítható alkatrész és a tisztább vételi lehetőségek reményében nekiindult a kaptatónak.

Nemsokára egy azonosíthatatlan, körülbelül félméteres objektum száguldott el a közelében, szinte teljesen hangtalanul a hó felső rétegei alatt, mindössze egy hosszú kidomborodó csíkot hagyva maga mögött. A találkozás ugyan nem torkollott összecsapásba, ám ettől Waitman még nem nyugodott meg. Úgy tűnt az óhaza tartogathat még néhány meglepetést.

Két óra múlva elérte a szerpentint, mely a ráhullott hatalmas mennyiségű hótól inkább a hegyoldalon végigfutó hosszú teraszra emlékeztetett semmint hajdani autóútra. Waitman a friss átfújások nyomaiból arra következtetett, hogy előző este erős széllel kísért hóvihar dúlhatott a környéken. Némi tépelődés után úgy döntött, hogy nem az úton halad tovább, hanem folytatja a kaptót, ahonnan már csak egy óra és eléri az obszervatóriumot- vagy ami maradt belőle.

Épphogy beért a fák közé, amikor egy láthatólag a klímához öltözött, egyenesen neki integető női alakra lett figyelmes. Távcsővel megvizsgálta, fegyvertelennek tűnt, megtömött hátizsákja a mellette álló fának volt támasztva. Amikor elindult az irányába, a nő megkönnyebbülten a hóba rogyott, hátát a fának vetve. Waitman azonban már rég nem lenne életben ha nem hallgatna az ösztöneire. Félúton járt már amikor valami belső hangnak engedelmeskedve ismét a szeméhez emelte a távcsövet, ám ezúttal a környéket kezdte fürkészni.

Kis híján sikerüt elkerülnie az egyik fatörzs mögül lesből kilőtt nyílpuskalövedéket melyet egyértelműen a fejének szántak. Fedezékbe vetette magát és elővette az emberi élet távolról történő kioltására alkalmas célszerszámot és rögvest viszonozta a köszönést. Hamar kiderült, hogy a támadó egy férfi, ugyanis franciául kiáltozva a nővel taktikai egyeztetést folytattak arra vonatkozólag, miképpen is kerítsék be leendő áldozatukat.

Waitman jelentős tűzerőfölényének köszönhetően először a nőt tette harcképtelenné, majd végzett a férfival. A nő halála azonban nem az ő lelkén száradt: a harc hevében - miután kivonta a forgalomból - a sérült nő minden előzmény nélkül egyszercsak felrobbant, kis híján megreptetve őt is a légnyomás hullámával. Későbbi kutakodása felderített egy hosszú, kidomborodó csíkot a hófelszínen, mely valahonnan a fák közül vezetett a kráterig, ami a nő korábbi pozíciója helyén keletkezett. A cafatokra robbant szerencsétlenben még pislákolt az élet amikor Waitman kikérdezte, majd úgy döntött hogy sorsára hagyja.

Megfosztotta a hátizsákjukat a hasznosnak ítélt tárgyaktól, majd egy palack oxigént vonszolva maga után egy óra múlva felért a fennsíkra, ahol viszonylag tiszta idő és relatív alacsony sugárzási szint fogadta. Az obszervatórium körüli négy villanypózna egyikén egy láthatólag összefagyott emberi holttest himbálózott, ám sokáig nem morfondírozhatott legújabb leletén, ugyanis az egyik épületben zajra, majd mozgásra lett figyelmes...

I Have Stripped of All but Pride - T-CORTEX

Különleges felépítésű sci-fi kampányom (bővebben itt) első önálló kalandját játszottuk le Dáviddal, akit nemsokára követ majd Krisztián is.

A történet 2003 januárjában kezdődött, amikor is már az amerikai hadsereg utolsó konyhasegédje is sejtette, hogy márciusban offenzíva indul Irak ellen. William Candynek (bal oldali kép), az amerikai légierő főtörzsőrmesterének különleges megbízása volt a CIA köteléke, azon belül is a SAD (Special Activities Division) számára. Sok, ilyenkor kötelező papír aláírása közben feliratkozott a Project Angel programra, mely felett a Légierő tudományos kutatórészlege, a CRS (Cybernetic Research System) bábáskodott. Robert Brewster és Franklin Kirby tábornokok tájékoztatója szerint a jelentkező katonák bevetés során esetlegesen bekövetkező haláluk után testüket a CRS rendelkezésére bocsátják, ami - elsősorban orvosi kutatásokra - felhasználhatja azokat. A projekt vonzerejét az is növelte, hogy az özvegyeknek illetve hozzátartozóknak a Légierő a szokásos kárpótlás négyszeresét folyósítja. Candy agglegény révén habozás nélkül feliratkozott, gondolva nővérére és annak családjára.

2003 március huszadikán, nem sokkal éjfél után egy lopakodóbombázóból Candy és Lybecker 10,000 méteres magasságból HALO (High Altitude Low Opening) ugrást hajtott végre mélyen Irak északi légtere felett. Küldetésük első állomása kapcsolatfelvétel volt néhány kurd pesmergával, akik majd elvezetik őket a Mahdi Milícia egy közeli laktanyájához. Erre a célpontra kell majd lehívniuk a hajnali 2:30-kor támadó 173-as légidandár megelőző légicsapását. Sajnos a tervbe valahol hiba csúszott.

A kijelölt randevúponton egy kunyhót, a jelzésül szolgáló tábortüzet és három halott pesmergát találtak. Lybecker és Candy megvizsgálta a hullákat, akiket valamilyen pengével halálra szúrtak, láthatólag még arra sem volt idejük, hogy használják a fegyverüket. A nyomokat követve találtak egy negyedik katonát, aki még épphogy életben volt. Zavaros beszámolója szerint egyik társát valami démon szállta meg, és rátámadt, és vélhetően a többieket is megölte. A kézenfekvő zagyvaság mellett meséjében még az sem stimmelt, hogy az elmondása alapján azonosított társa szintén holtan hevert a tűz mellett. Candy valamilyen belső késztetésnek engedve pár percet arra szánt hogy visszamenjen a tűzhöz és még egyszer megvizsgálja a halott katonát...akinek holtteste szőrén-szálán eltűnt.

A nyomokat megvizsgálva felfedezték, hogy az illető egy nagyobb ívben, de valószínűleg az ő nyomukba eredt. Elrejtőztek a kunyhóban illetve a mellette álló düledező kamrában, hogy kelepcét állítsanak az illetőnek. Sajnos ebbe a tervbe is hiba csúszott. Candy még hallotta, hogy Lybecker felnyög a rejtekéül szolgáló kamrában, majd társának készleteiből két gránát gurult az orra elé, melyek feladatukat beteljesítve szépen fel is robbantak.

Az eszméletét vesztett főtörzs egy szűk, sötét és hideg helyen tért magához egy inkább szarkofágnak semmint ágynak aposztrofálható fekvőalkalmatosságon. A szomszédos szarkofágban Lybecker feküdt - vagyis ami megmaradt belőle: a helység egyik eltörött tartógerendája fektében agyonnyomta. Candy meglepetten konstatálta, hogy mind a haja, mind az összes ruhája hiányzik, ám nem volt ideje sokat töprengeni, ugyanis a szobácska egyetlen ajtaja mögül távolodó léptek zaját hallotta.

Miután azok elhaltak feltárta az ajtót és felfedezte, hogy valamiféle repülő alkalmatosság belsejében van, mely meglehetősen szerencsétlen módon ért földet - a jelek szerint már hetekkel, hónapokkal vagy akár évekkel ezelőtt. Odakint szürke égbolt, köd és behavazott vidék látványa fogadta. Mielőtt utolérte volna a fagyhalál, sebtében követni kezdte a nyomokat a hóban, kezében a járműből zsákmányolt jókora vascsővel. A három, alaposan beöltözött illető lassan cammogott dél-kelet felé, vissza saját nyomaik mentén. Ekkor William Candy őrmesternél történt valami amit úgy hívnak filmszakadás. Mire magához tért, a három férfi élettelenül hevert körülötte, láthatólag az ő keze által legyilkolva. Gyorsan felöltötte egyikük különös, szkafandernek is beillő ruháját (bal oldali kép), majd kifosztotta őket.

Egy pisztollyal és egy igen magas sugárzási értéket mutató Geiger-Müller számlálóval gazdagabban tovább indult a nyomaikat követve. A behavazott, ködös hegyvidék meredek lankáit követve néhány baljóslatú leletre bukkant egy kopott, viseletes hirdetőtábla, egy hócsuszamlástól befedett hegyi szerpentin és egy évek óta oxidálódó autóroncs formájában. Amikor pedig a hó alatt valami azonosíthatatlan, körülbelül félméteres objektum száguldott el mögötte, jobbnak látta sietősre venni a lépteit.

Felért egy fennsíkra ahol - amellett, hogy a sugárzási szint is elfogadható szinten mozgott - egy obszervatóriumra bukkant. Az épület láthatólag nem volt a legjobb állapotban, és az összképet tovább rontotta, a villanypóznákra lánccal kikötözött, megcsonkított, szétfagyott holttestek látványa is. Kellő óvatossággal közelítette meg a közelebbi épületet, ahol is nemsokára tűzpárbajba keveredett két francia nyelven beszélő férfival, akik az alultápláltság és a sugárfertőzés jeleit mutatták. Egyiküket megölte, ám amikor a másik erősítést kapott egy szintén rozzant egészségű nő képében, az őrmester súlyosan megsérült. Azok ketten rémülten visszavonultak és a másik épületbe vezető földalatti folyosót lezárták maguk mögött. Ebben a hajnalig tartó patthelyzetben Candy kicsit összeszedte magát, meggyőződött róla, hogy valahol Franciaországban van, majd némi élelemre téve szert figyelni kezdte a másik épületet.

Nem is kellett sokat várnia. A hajnal első fényével nem éppen egyetértésben, de láthatólag alaposan felcsomagolva a pár útnak indult dél felé. Hősünk felderítette a másik épületet, ami láthatólag korábban hat embernek adott otthont. Az egykor tudományos célokra használt apró épület szennyes, koszos fészekké degradálódott, ám a korábbi lakók leghátborzongatóbb szokásainak bizonyítékául azonban nem a helység állapota szolgált: a szoba közepén rakott, még meleg tábortűz mellett fekvő részlegesen feldarabolt emberi holttest, melynek néhány csontja a hamuban hevert.

Némi megkönnyebbülésül szolgált az egyik bezárt helységben talált alultáplált, koszos, de határozottan élő nő, aki egy csőhöz bilincselve várta az éhhalált. A főtörzs eloldozta, majd adott neki a frissen zsákmányolt konzerveiből. Ilyetén módon elnyerte a bizalmát, ám az ezt követő beszélgetés nem hogy magyarázatot adott volna William Candy számtalan kérdésére, sokkal inkább érthetetlenné tette ezt a rémálomba illő helyzetet. Eszmecseréjükből azonban hamarosan kizökkentette őket valami...

Along the Invisible Path - ToC

Az Arkham Detective Tales címet viselő kaland gyűjtemény Londonban pottyant a birtokomba, megvétele ugyanis logikus lépésnek tűnt, hisz az ebben vázolt Campaign Frame tökéletesen kompatibilis az új kampányom profiljával. Az első - némileg fazonírozott - történetet mindjárt teszteltem is két lelkes résztvevőn:

Armand Ronsard - ex-zsaruból privátkopóvá minősült profi (Gábor)

Charles Loong - bölcs kínai orvos (Zsolt)

Nyomozóink egy bizarr gyilkosság helyszínére voltak hivatalosak, ahol is az áldozat szemét kivágták, torkát pedig átmetszették. Nem tudni kinek állhatott útjában a Kínai negyedben szerény lakást bérlő csendes, könyvmolynak mondott harvardi diák. Mielőtt elhagyhatták volna az alaposan felderített bérleményt, a negyed rosszhírű vendégszállójához hívták őket, ahol egy újabb áldozatra bukkantak akivel hasonlóképp végeztek - igaz néhány nappal korábban. Ez az áldozat azonban szemmel láthatóan valami betörőféle lehetett, aki antik könyvekben utazott, ám most egy fogásán rútul rajtavesztett.

Viszonylag gyorsan kiderítették nyomozóink, hogy az első áldozat egy méltán mellőzőtt néhai író középszerű verseskötetének tanulmányozásával töltötte utolsó napjait, így ennek mentén kezdték felgöngyölíteni a szálakat. A Láthatatlan ösvény című kötet 1870-ben jelent meg az író magánkiadásában alacsony példányszámban. A tehetségtelen művész, Martin Bellgrave (felső kép) egy úgynevezett Liao drog hatása alatt írta a könyvét, lázas víziókat vetve papírra. Különös körülmények között bekövetkezett halálakor a természet törvényeivel nem magyarázható módon tudatának árnylenyomatai eggyéváltak a könyvvel és nagy eséllyel mindenki elméjébe beköltözött, aki azóta forgatta lapjait. Hőseink kiderítették, hogy valaki elkezdte gyilkolni azokat, akik e könyvet nemrégiben olvasták.

Kutatásaik során futólag megismerkedtek egy magándetektívvel, Francis Moon-nal(bal oldali kép), aki egy tekintélyes providence-i gyűjtő, Lewis Holland megbízásából azokat a könyveket kereste melyeket egy tolvaj (a második áldozat) nemrég ellopott Mr. Hollandtól. Úgy tűnt egy ideig hogy együtt fognak dolgozni, ám a kölcsönös bizalmatlanság ezt ellehetetlenítette. Az ügy egyre szövevényesebbé kezdett válni: Dr. Loong elolvasta a Láthatatlan ösvény egyik kötetét, ettől rendre víziók kezdték gyötörni, majd felbukkant két újabb áldozat, akiknél hőseink korábban már jártak e bizonyos könyv ügyében. Alibijüket Mr. Holland biztosította volna, akit korábban felkerestek eltűnt kötetei és Moon történetének egyeztetése céljából. Sajnos mielőtt Mr. Holland kimenthette volna őket maga is meghalt - nem sokkal hőseink látogatása után.

Így nem csoda ha Moonnal legközelebb akkor találkoztak amikor már a providence-i kapitányság fogdájában ücsörögtek, küzdve az egyre nyomasztóbb víziókkal és várva a reggeli híreket óvadékjukról. Moon meggyilkolta az éjjeli őrséggel megbízott közeget, ám a cellában raboskodó Ronsard még így is veszélyesebbnek bizonyult nála. A halott rendőrtől zsákmányolt revolverrel halálosan megsebesítette a detektívet, akin most már egyértelműen megállapítható volt, hogy a néhai Martin Bellgrave beteg elméjének befolyása alatt áll. Ezt a még egy nyitott elme számára is nehezen elfogadható magyarázatot aztán végképp hihetetlenné tették azok az apró tűzcsóvák, melyek az égből kezdtek aláhullani, - olyan röppályán mely a fizikáról alkotott szabályokat köpték arcul, - hogy végül elemésszék Moon-t és az őt megszálló Bellgrave-t.

Némi értetlenkedés és egy felrobbant gázcső mesterkélt magyarázata után a rendőrök szabadon engedték hőseinket, akik azonnal a Láthatatlan ösvény fennmaradó, nyilvántartott kötetei utáni hajszába fogtak, hogy mielőbb minél többet elpusztítsanak belőlük. Fáradozásaikat rendre siker koronázta, ám Loong víziói egyre intenzívebbé és fenyegetőbbekké kezdtek válni, így a benyugtatózott doktor elméjét végül Klémensky hipnózisa oldotta fel Bellgrave béklyója alól.

Dr. Loong ezután a Liao drog elkészítésének módszereit kezdte tanulmányozni, ám a zsákmányolt recepten sorakozó kínai írásjelek hátborzongató kriptográfiai kombinációkról lebbentették le a fátylat: amellett hogy megtalálható közöttük a doktor féltucat generációt felölelő férfiági családfája, némi átrendezgetéssel olyan ismeretlen fogalmakkal kerülnek társításba mint az Út Feltárója és olyan érthetetlen, de felettébb nyugtalanító nevek mentén bukkannak fel, mint Yog-Sothoth.

Ezalatt irodájának ablakán egykedvűen kifelé szemlélődő Armand Ronsard egy olyan jelenség szemtanúja lett, melyhez hasonlóval társai egy héttel korábban már maguk is szembesültek - és amire azóta sem találtak elfogadható magyarázatot. A Fekete Arc baljós figyelmeztetése ismét igazolódni látszott.

Age of Worms 28. felvonás - EBERRON D&D

Hőseink úgy döntöttek, hogy az Arul Tugi képviselte nyomon indulnak tovább: a törpe neve először a Szélherceg Sírjában talált expedíció egyik tagjának levelében bukkant fel először a quori kristályok kapcsán, melyek valamilyen titokzatos módon kötődnek Zodeár Ovionhoz, hiszen egyre több talál közülük utat hozzá. A második alkalommal Gorin egy ereklye darabját áldozta fel egy névért, amivel exorcizmust hajtott végre egy Tugi által felbérelt szerencsevadászon, akinek elméje nem tudott megbirkózni a beléolvadt kristály befolyásával, aminek megszerzésére küldték. Legutoljára pedig a törpe "gyűjtőről" kiderült, hogy ő szervezte meg a Remény Lángjának ellopását a Morgrave Egyetemről, az Óriások Korából származó ereklye pedig most Kroga'art birtokában van.

Gorin mágikus botjának segítségével az Ezeréves Bronzfából a Morgrave Egyetem Szent Petár terén léptek ki, sokak meglepetésére, ahol egy visszatérésükre várakozó intendáns fogadta és egyenesen Hakim Szahathoz vezette őket. A tudós nemrégiben helyrehozott irodájában két kalashtar várakozott, Mevakri és Takakhad, akik egy elég direkt és veszélyes módszerrel próbálták demonstrálni a quori kristályok Zodeár Ovionra gyakorolt hatását: egy egyszerű rezonancia kristályt felmutatva a pszionicista transzba esett, miközben egy hasadékot nyitott az Álomsíkra, amin azon nyomban valami rusnyaság nyomakodott keresztül mérgező ektoplazmát öklendezve a közelben lévőkre. Gorin, élve a gyanúperrel, többször is belemerítette kardjának pengéjét Takakhad testébe, mire az össze tudta volna roppantani a kristályt, ezzel visszalökve a lényt az átjáróba és bezárva azt. Hamarosan tisztázásra került, hogy a kalashtarok segíteni szeretnének: egy olyan meditációs gyakorlatot akarnak megtanítani Zodeárnak, amivel a hasonló eseteket elkerülheti, amikor újra egy quori kristállyal kerül kapcsolatba. Rövid tanakodás után a társaság beleegyezett abba, hogy egy Delta által mágikusan létrehozott dimenziókon kívüli térben hagyják a három kalashtart és Malorannát, aki szemmel tarthatja őket, míg ők Arul Tugival hoznak tető alá egy találkozót. Ámon újfent rossz híreket kapott, így hazasietett, hogy megtegye a megfelelő óvintézkedéseket családja számára.


Syb (jobbra fent) segítségével, aki iránt (mint kiderült) Gorin gyengéd érzelmeket táplál, egy gargoyle-al üzenetet küldtek a törpének, így hamarosan a találkozóhely, a Felső Menthisben lévő luxusbordély, a Bársonylámpás felé tartottak. Delta megtagadta, hogy akár a lábát is betegye egy ilyen helyre, így Gorin és Abu elegyedett beszélgetésbe a trükkös módon ork verőlegény alakját magára öltött törpével. Miután felajánlottak neki egy quori kristályt információért cserébe, Arul Tugi elismerte, hogy tud Kratos kor Marakról, a kristályokról, sőt, részt vett a Kyuss-férget tartalmazó agyagkorsóért folyó licitálásban is. Felajánlotta, hogy megszervez nekik egy újabb találkozót, ezúttal az expedíciós levélben is megemlített Gabriarddal, aki érdemben tudná velük folytatni a tárgyalásokat. Távozásuk előtt Abu rézgyűrűket adott Tuginak, amiért cserébe ígéretet kapott arra, hogy ráléphet az Aurum hierarchiájának legalsó lépcsőfokára.

A Középső Durában található Skarlát Könyvtár alsóbb régióiban, egy elhagyatott raktárszobában Delta, Pilum, Gorin és Abu szembenéztek Gabriarddal, ám amint előlépett egy régi ismerősük, a fél-ork boszorkánymester Ogreb Zhurak és négy csatagólem a polcok takarásából, nyilvánvalóvá vált, hogy csapdába sétáltak. Gabriard levedlette álcáját és hashalaq quori valójában támadt rájuk, azonban Delta, felmérve a lehetőségeket, inkább a visszavonulás mellett döntött: Pilummal a láthatatlanság leple alatt jutott ki az épületből, míg Gorin a Zoshiel Kardjával hóvihart idézett a szobába. Az Abuban feltámadt vérszomjat csak hosszas rábeszéléssel sikerült elnyomni, így a két hátramaradt csapattag is csatlakozott a varázslónőhöz és testőréhez. Mivel siettükben is éberek maradtak, kiszúrták az őket a házfalakon követő alakot, és bár nem sikerült megállítani egy Pókháló varázslattal, úgy tűnt, hogy a már az aukción is látott Lady Alison Madeleine York (képen balra), bár most kissé sápadtabban festett, mint legutoljára, valami fontosról akar velük beszélni az Arkán Tanáccsal kapcsolatban.

The Shape of Things to Come - ToC

Levezényeltem a The Sum of the Whole címet viselő új kampányom első történetét, melyben a következő résztvevőkhöz volt szerencsém:

Mary Stampthon - csupaszív titkárnő (Eszter)

Benny Bartolo - alvilági nehézfiúból lett magándetektív (Dávid)

Vincenzo Pinotti - tényfeltáró újságíró (Gergő)

Charles Loong - bölcs kínai orvos (Zsolt)

A történet egy balulsikerült emberrablási kísérlettel kezdődött, melyet Benny és Vinnie talpraesettsége hiúsított meg. A célszemély, Ernestine Dunlap - Mary kolléganője az Angel Guardian árvaházban - néhány gyerek eltűnése végett szándékozott Maryn keresztül az irodához fordulni, mivel aggodalma Whitfield igazgatónál nem talált meghallgatásra.Hőseink úgy döntöttek, hogy Ernestinet és nővérét Augustinet az iroda épületében biztonságba helyezik amíg utánajárnak az ügynek.

Kiderítették a rablási kísérletben használt autó rendszáma alapján annak tulajdonosát, mely egy ír szállítmányozási cég, ami Benny tudomása szerint fegyver és alkoholcsempészettel is foglalkozik. Az ír csempészek némi dulakodás után elárulták, hogy közvetve Whitfield igazgató bérelte fel őket Ms. Dunlap elrablására. A miértre a választ már az igazgatóból szedték ki: mivel az intézet borzasztó anyagi helyzetben van, nem engedhet meg egy rendőrségi vizsgálatot az eltűnt gyerekek után. Mivel hiába próbálta erről lebeszélni Ms Dunlapet, családi szívességek hálóján keresztül ír legényekkel figyeltette, nehogy a rendőrökhöz forduljon.

Dr. Loong felajánlotta orvosi szolgálatait az elszegényedett intézetnek, és rögtön tartott is egy nagyvizitet. Kérdezősködéseik nem voltak eredménytelenek, az eltűnt gyerekekről kiderült hogy önszántukból szöktek meg, vélhetően valami szebb és jobb ígéretében. Hogy mi is lehet ez a "szebb és jobb" arra egy korábban megszökött, de később sérült elmével előkerült kislány rajzai és hagymázas beszámolója szolgált némi elképzeléssel. Zavaros rajzain talált ábrák egy, az 1300-as években működő szektához vezettek vissza, akik Rómától északra, etruszk temetőkben gyermekáldozatokat mutattak be, míg a király és egy vatikáni küldöttség ki nem irtotta őket.

Amikor ezen ábrákat felfedezték egy furcsa, szintén bentlakásos kisfiú, Gaston Lyons kézfején, egyértelmű volt merre kell tovább haladniuk. A fiúcska némi kémiai ráhatás és elétárt nevek után megtört és kiadta a Fekete Arc búvóhelyét. Előzetes ismereteik alapján a Fekete Arc nevet viselte a középkori római szekta vezetője is és egy ilyen fedőnevű illető futtat jelenleg alvilági gyermekmaffiát valahol a kikötőben. Gaston útmutatásai alapján felkeresték az Ambrose raktárházat a régi teherkikötőben. Kijátszva a gyermekőrszemeket, lejutottak az épület alagsora alatt található régebbi katakombába, ahol is álmában meglepték a Fekete Arcot (lenti kép).

Loong injekciós koktélja láthatólag nem hatott rá, ám Benny puskacsöve meggyőzte arról, hogy ne támadjon látogatóira. A Fekete Arc igazolta a már korábban felsejlett gyanújukat, mely szerint ő azonos az 1893-ban kivégzett gyermekgyilkos óramesterrel, Martin Beckerrel. Arra vonatkozólag, hogy hogyan lehet mégis életben nem adott elfogadható magyarázatot, ám azt bevallotta, hogy korábbi bűneiért vezekel azzal, hogy most maga köré gyűjti a gyerekeket és gondoskodik róluk: "Odaátról" hozott ismeretlen eredetű gyümölcsökkel eteti őket, mesét olvas nekik és vigyáz rájuk, míg rémületes arcát egy fekete vászonmaszk mögé rejti, hogy a porontyok ne féljenek tőle.

Hőseink fején ugyan több alternatíva is átfutott - rendőrkézre adják-e vagy egyszerűen csak lőjjék le - ám végül úgy döntöttek elengedik. A Fekete Arc hálája jeléül elárulta neki, hogy az "Ideát" egyre veszélyesebb: az idő és bizonyos tárgyak egybecsúszása valami nagy veszedelem előhírnökei. A különös lény egy térdigérő saras vízzel teli gödörben nyom nélkül eltűnt. Hátrahagyott Dr. Loongnak egy férget mellyel kapcsolatba léphetnek vele, de nyomozóink magukkal vitték különös, három mutatós óráját és furcsa gyümölcseit is.

Másnap a rendőrséggel formálisan tudatták az ügyet, a Fekete Arc elárvult gyerekbandáját pedig az Angel Guardian intézet gondjaira bízták. Már minden szépen elrendezettnek látszott, amikor délben külön-külön olyan hajmeresztő, ép ésszel meg nem magyarázható eseményeket tapasztaltak, melyek mintha igazolni sietnének a lény kriptikus figyelmeztetését.

Nem titkolt tervem a kampánnyal, hogy kicsit kiszélesítsem - esetlegesen nem riadva vissza unortodox elemek felvonultatásától - a Cthulhu mesék jól ismert palettáját, melyek számomra mesélői oldalról már kimerülni látszottak. Ennek jegyében ez a történet például nélkülözött egy valódi ellenfelet. Az írekről, az igazgatóról, sőt a végén még a Fekete Arcról is kiderült, hogy tulajdonképpen nem azok aminek elsőre látszottak - remélem meglepetést okozva ezzel a játékosoknak. Sajnos nagyon gyorsan kellett lezárnunk az ülés végét így nem volt mód arra, hogy megbeszéljük az észrevételeket. Ha megkaptam az első visszajelzéseket a fogadtatásról, legközelebb még markánsabban folytathatjuk a kalandot.

Az Erdők Sötét Szelleme (avagy Visszatérés Várkonyba) - ToC

Pár héttel ezelőtt felmerült az ötlet, hogy a Call of Cthulhu meséket másik talán egy kicsit a játékhoz jobban igazodó rendszerben játsszuk. Elhatározásunkat tett is követte. Elsőként Mihály által a közeljövőben bemutatásra kerülő bostoni holisztikus nyomozó iroda jóvágású nyomozóit generáltuk le két héttel ezelőtt. Másodikként pedig az általam elkövetett magyarországi CoC karakterekre várt az a sors, hogy az új rendszer alá terelgessük őket.

Az új rendszer pedig nem más, mint a Pelgrane Press által publikált Trail of Cthulhu rendszer. Az alapját képező GUMSHOE rendszert tavaly már teszteltük Szatymazon, az általam mesélt Esoterrorist mesében, a Six Packed-ben.

A játékülést a karakterek konvertálásával kezdtük. A szabálykönyv pár oldalas szabályt biztosít a korábbi investigátorok átültetésére a ToC-ba. Többünk vélemény az volt, hogy az új rendszerben a karakterek "erősebbnek" tűnnek. Ez a számok nyelvén azt jelenti, hogy egy újonnan megalkotott ToC karakter bár több General Ability-vel kezd, de az Investigative Ability-kban erősen alul marad egy konvertált karakterrel szemben. Bár nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy ezek a karakterek túl vannak 8-10 mesén és azokban szerzett fejlődésen. Másrészről a konvertált investigator is erősebbnek hat, mint a CoC-béli őse. Jobban előtűnnek a nyomozói képességek és a "skill koncentráció".

Jelenleg még nem tervezem, hogy a jövőbeli más CoC meséimet is átültetem ebbe a rendszerbe. Amiért a magyar nyomozókat választottam erre a feladatra, azaz, hogy ez a csapat nem a kőkemény mítosz feltáró, hanem a mai magyar társadalom alakjai. Olyan hétköznapi hősök, akikhez a ToC pulp jellegű rendszere jobban illik-illene. Na, de lássuk mi is történt. A történet rendkívül rövid és lineáris volt. Igazából a rendszert szerettük volna látni, hogyan működik és mennyire használható.

Szereplők:

Chugyik István - hivatásos távgyógyító (Máté)

Kárpáthy Kiss Jenő - tarisznyás életművész (Mihály)

Lugosi András Dr. - nyugalmazott mentőorvos (Dávid)

2009. szeptember, Budapest IX. ker.

Vérvörös jelek óta, nyomozóink élik mindennapi életüket. Bár Chugyikot a BPTV bezárása kicsit rosszul érinti, és Jenőnek sem felhőtlen a viszonya Tinával, a szomszéd lánnyal. Azonban az alufólia, a Népszabadság és a Meki árának növekedése sem gyakorolt kellő hatást nyomozóink vérnyomására az elmúlt hónapokban, így szinte már kötelességemnek éreztem egy kicsit változtatassak ezen. A változást pedig az hozta, hogy Lugosi, a 30 éves mentős tapasztalatával, segített világra hozni egy szörnyszülöttet az alatta lakó roma családnál. A kis lény felelevenítette annak a 10 évvel ezelőtti kalandnak az emlékét, amit az Őrségben Jenővel éltek át. A teremtmény biztosan az Erdők Sötét Szellemének fattya, olyan lény, ami maradandó károkat okozott, akkor nyomozóink elméjében.

Reggel Lugosi riadóláncon értesítette barátait. Sárosdi Adolf éppen más munkán dolgozott, így ő nem jött. De jött Chugyik István ismert tévés celeb, távgyógyító, mert neki van autója, igaz céges, de jobb minta a Volánbusz. És persze jött Kárpáthy Kiss Jenő, aki ma már csak alufóliába csavart árnyékolással bír létezni. Rövid felderítő munkával kiderült, hogy a nyomok ismét Várkonyba vezetnek, ahol a lány egy öreg cigányasszonynál járt, hogy teherbe eshessen. Várkony felé az út mekivel, körforgalomban és útszéli ürítéssel töltött órákkal telt. Várkonyban, a lány házában rejtett, de nyomozóink tapasztalt szemének jól látható jelekkel teleszőtt falakat találtak. Az öregasszony düledező kunyhójában viszont megtaláltak számos olyan holmit, ami évekkel ezelőtt az okkultista Hans Haydenmayer házában láttak. Többek közt egy pár faragott oszlopot, amiről már tudták, hogy kapu, ami az áldozati tisztásra vezet. Megfejtve a kapu jelszavát használták is. A túloldalán rögvest egy szertartást sikerült megszakítaniuk. A vénasszony egy fiatal lányt kínált fel egy Sötét Fattyú sexuális vágyainak. Hőseink megbéklyózták a Fattyat a majd egy évtizede megismert varázslattal. A vénasszonyt pedig Chugyik egyetlen lövéssel kivégezte.

Utólagos nyomózásuk kiderítette, hogy a környékbeli lányok java valamilyen módon kapcsolatba került a vénasszonnyal. Így ezt is orvosolni kellett.

A hírek szerint egy magát megnevezni nem kívánó ÁNTSZ alkalmazott szerint közelmúlt Örségben elhalálozott csecsemők mindegyikében kimutatták a H1N1 kórokozott, de pánikra semmi ok a közeli hozzátartozókat már mind beoltották, hogy elkerüljék a vírus további terjedését.

A rendszer beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Valóban a nyomozás során a nyomok megszerzését gördülékennyé tette. Viszont a meseírás oldalán pontos nyomvonalat kell ásni, hogy melyik nyom hova visz, mennyi van belőle és van-e a nyomozóknak annyi és olyan nyomozói képességük. Persze mindemellett figyelni kell arra, hogy a mese ne legyen u.n. railroading, vagyis ne vezessük a játékosokat egy vonal mentén, hanem érezzék, hogy ők viszik előre a mesét.

Tales from Mistledale - FR PATHFINDER

Rövid kihagyás után visszatértünk a Ködvölgybe, a Dungeons and Dragons 3.5 rendszerét pedig felváltotta a Pathfinder, amire - tekintettel a karakterek alacsony szintjére - gyorsan és zökkenőmentesen konvertáltunk. A szintlépés a szabálykönyvben vázolt 'Slow Progression' szerint történik, ami a szokott XP mennyiség közel háromszorosát követeli meg. Ennek oka részben a "vidéki" kalandok alacsony - vagy épp nem létező - kihívás értéke, illetve a szerepjáték aspektus hangsúlyozása a játék természetéből fakadó taktikai jellemzőkkel szemben.

A következő résztvevőim voltak:

Dávid - Nyomkövető Minnard (féltünde erdőjáró)

Krisztián - Kalpagos Erik (újdonsült szőlészgazda)

És akik nem voltak jelen:

Andris - Holdcsepp (főállású erdőlakó tündelány)

Máté - Kétszakállú Finbogge (törpe - nem derült ki mi a foglalkozása)

Zsolt - Mataak (drow mindenes)

Gábor - Calim Rusale (Tyr pap)

Erik különös, minden ritmust mellőző énekhangokat hallott kiszűrődni az erdőből, melyek az apjától kapott lovat felettébb nyugtalanították, így az Ashaben-gázlóba induló Molgát megkérte, hogy küldje ide Minnardot, hogy együtt vizsgálják ki a hang eredetét. Az erdőjáró vezetésével elindultak a Varjúdomb mögötti sűrűbe, ám némi időbe telt, míg sikerült a hangok forrását egy szikla formájában azonosítani. Minnard már ekkor a nyomokból sejtette, hogy a környéken egy nagymacska is portyázik így lesbe vonultak.

Fel is tűnt egy, a Mélysötétben honos tigris (bal oldali kép), ami rájuk ügyet sem vetve a szikla felé somfordált, ám ahogy annak közelébe ért az énekhang felcsendült, amitől az állat rémülten elmenekült. Ez a kis jelenet többször megismétlődött, így egy szünetben hőseink megvizsgálták a sziklát, amiről kiderült, hogy valójában egy Sziklapó (törpe nevén Galeb Duhr - lenti kép) afféle kisebb földelementál. A lassú lény elmagyarázta nekik, hogy egy lyukon ül, amin egy sötét tünde próbált meg kimászni, ám ő ráült lyuk szájára. Elmondta, hogy a tigris mindig visszamerészkedik és már többször megpróbálta kiásni a gazdáját, de ő az énekével rendre elijesztette.

Erik és Minnard rábeszélték a Sziklapót hogy fél fenékkel csusszanjon arrébb, hogy megvizsgálhassák ki is van odalenn. Nos rá is bukkantak a kimerült kopasz kis bakfisra, Undamesztára (jobb oldali kép), aki saját bevallása szerint megszökött, ám hogy ne akadjanak a nyomára beomlasztotta a lyukat maga mögött. A lányka össze-vissza hazudozott arról, hogy miért is szökött a felszínre, ezért jobbnak látták ha beviszik Ashaben-gázlóba és ott bezárják, amíg kitalálja a főtanácsnok, Haresk Malorn hogy mitévők legyenek vele. Így is tettek, sőt Minnard még Undameszta tigrisét, Bográt is magához édesgette akit szintén magukkal vittek.

A városkában összebarátkoztak két utazóval, Hebgoval, az aranytörpével és Gyíkfaragó Nalurral a holdtündével, akik éppen Glenbe tartottak Hebgo rokonához. A két illető rajzolgatott és jegyzeteket gyűjtött Völgyvidékbeli utazásaikról, amiket terveik szerint egyszer majd könyv formájában kiadnak. Ezalatt Malorn összehívta a Hatok tanácsát, hogy megtárgyalják az immár két sötét tünde fogoly sorsát.

Reggelre azonban Malorn szépséges leányát, Málnát (jobb oldali kép) elrabolták, vélhetően sötét tündék. A főtanácsnok azonnal felkérte Minnardot, hogy eredjen az elrablók nyomába, míg felesége Vikara felbérelte Hebgót és Gyíkfaragó Nalurt, szintén hasonló célból. Minnard viszonylag gyorsan kiderítette, hogy a leányzó valószínűleg megszökött és hamis nyomokat hagyott hátra arra vonatkozólag, hogy mi történhetett vele. Erik gyorsan hozzá is fűzte, hogy a csatavölgyi Szépe család Szoldán nevű ifjú sarja - korábbi léha életének köszönhetően - nem szívesen látott vendég volt Malorn házában, ám állítólag titokban udvarolt Málnának.

Négyesben elkezdték követni nyomokat, ám az úton ez már nem volt követhető így az első elágazásnál négyen kétfelé váltak. Minnard és Erik úgy döntöttek, hogy az Elveszett Hangok völgyén átvezető Sötét utat választják, ám mint később kiderült rosszul választottak. Amellett, hogy bőrig áztak, sötét tünde haramiák is kifosztották őket mire megérkeztek Essembrába, Csatavölgy fővárosába. Itt a Szépe családtól megtudták, hogy Szoldán nem tért haza, így apuka aggódva indult Minnarddal és Erikkel kerülőúton vissza Ashaben-gázlóba.

Mire visszaértek Hebgo és Gyíkfaragó Nalur (bal oldali kép) már elő is állították a szökött szerelmespárt, akiknek a lova megsérült, így az esetét az erdőben voltak kénytelenek tölteni. A két nemesi család feje végül áldását adta a két fiatalra, sőt a főtanácsnoknak arra is volt ideje, hogy összeállítson egy üzenetet, amit majd visszaküldenek a sötét tündéknek azzal a fogollyal, aki már hetek óta raboskodott náluk. Erről Minnard gondoskodott is.

Erik viszont a város szélén találkozott Hebgóval és Gyíkfaragó Nalurral akikről kiderült, hogy valójában egy mélységi törpe és egy sötét tünde nő, akik álcában jártak-keltek a környéken hogy kiismerjék a felszínlakókat és előkerítsék a nő lányát. A törpe igazi neve Fundin, ő a jobb keze az Auzkovyn-klán vezetőjének Insztra Melurdennek (alsó kép), Undameszta anyjának. A nő visszakövetelte a lányát, cserébe megígérte, hogy az Auzkovyn-klán többé nem zaklatja a Ködvölgyieket...ám a Jaelre-ház veszett sötét tündéitől nem ígérhet hasonló védelmet. Jó szándéka jeléül visszaadta Minnardnak és Eriknek a holmijaikat, amiket az emberei raboltak el tőlük.

Hőseink Bográstul vissza is szolgáltatták Undamesztát, aki veszettül hisztizett, hogy nem akar visszamenni és cserébe még valami titkot is hajlandó lenne elárulni nekik, amivel térdre kényszeríthetik az anyját. Ám Fundin jelenléte végül beléfojtotta a szót és hőseink is fontosabbnak tartották a békét, semhogy kockára tegyék egy lány szeszélyéért.

Hőseink ismét sokat barátkoztak, ismerkedtek és adtak egymásnak életre vonatkozó tanácsokat, hogy később majd ezekkel felvértezve vághassanak bele újabb kalandokba.

Limbus Puerorum - TS [U]-[U]

Ügynökeink megérkeztek a brüsszeli Központi pályaudvarra, ahol is körültekintően átvették a poggyászmegőrzőből a találka helyét és időpontját egy 2 decis Evian gleccservizes palack formájában. Korábbi tapasztalataikból (és a webfon beszélgetésből) arra következtettek, hogy a vízben hemzsegnek a neurovírusok, melyeket ha a csapatukban dolgozó bioroid, Kövi János (Máté) megiszik, akkor a helyszín és az időpont is a tudomásukra jut. Ezt a furgonjukban, a pályaudvar földalatti parkolójának -2-dik szintjén akarták megejteni.

Ezen a ponton a játékosok figyelmetlenül meghozott döntései okán a mese olyan mértékben eltért a medertől, mely katasztrófikus következmények visszafordíthatatlan láncolatát indította el. Kövi János - aki a telefonbeszélgetés során parancsnokát megkerülve készségesen elárulta biorid típusát - most úgy döntött hogy inkább nem issza meg a vélhetően neki készített neurovírust. Ezen döntésére nem tudott kielégítő magyarázatot adni (révén a játékos inkább browser alapú online játékokkal osztotta meg a figyelmét), mindössze hevesen tiltakozott. Profihoz nem méltó viselkedését feszült társai nem finom könyörgéssel, hanem először direkt parancssal, majd erőszakkal próbálták meg megtörni, melynek reakciójaként Kövi János rendőrt hívott(!). Ezzel a lépéssel sokkal rosszabb következményeket vont maga után mint amivel társai kecsegtették.

A pályaudvaron riadót rendeltek el, Kövit a rendőrségre vitték, a tanúk elszéledtek, ügynökeink is csak a Puli rakétáinak segítségével tudtak kitörni a lezárt parkolóból. Bár profihoz méltón sikerült eltűnniük a városban, de sajnos sokat már nem tehettek. Néhány órával később felrakták az egyik Eenheid Neegen elméletekkel fogalkozó portálra az eddig nyomozati anyagaik disztillált változatát, melynek hatására nem sokkal később jelentkezett Négyből a Negyedik, a Legszűkebb Szélső Keresztmetszet.

Újabb találkozót beszéltek meg, ahol is Svartendal őrnagy (Dávid) elmesélte mi történt pontosan, miért nem jelentek meg a korábbi találkozón és hogy a tanúk elvesztésével semmi esélyük nincs az ügyet bírósági úton, egy parlamenti vizsgálat keretében nyilvánosságra hozni. Az entitás elfogadta a magyarázatot, majd figyelmeztette ügynökeinket, hogy hagyják el az Unió területét, mert a törvényes út helyett társai most a radikális lépés mellett döntenek majd. Az őrnagy még feltett neki egy kérdést az apjára vonatkozólag, melyre válaszul egy linket kapott azzal az utasítással, hogy két hét múlva élő lesz és megnyithatja. Ezt követően csapatunk 72 órán belül szétszéledt a világban, példájukat követte Gaál Kinga és az 1-es Részleg is.

A Csendes-óceáni háború alatt kilőtt kínai első csapásmérő nukleáris arzenállal felfegyverzett kémműhold látványosan cáfolta a róla kiállított katonai jelentéseket amikor is teljes készletének kilövésével a feledésbe küldte Brüsszelt, egész Belgiumot és a környező országok errefelé eső területeit. Ezután nyolc nagy európai fővárosban a kihaltnak hitt Hanta-E vírus új, vélhetően mesterségesen mutált változata ütötte fel a fejét. A visszafordíthatatlan idegsorvadást okozó járvány nagyon gyorsan milliónyi életet követelt magának, mire sikerült izolálni és kifejleszteni az ellenszert.

Két héttel az események után Svartendal őrnagy felkereste azt a linket amit a Négyből a Negyedik entitás adott neki búcsúzóul. Nagy meglepetésére az egyik korábbi ügy kapcsán felmerült Night Club School fogadta, melynek titkait már soha nem ismerik meg a játékosok.

Ezzel a gyászos fináléval közel két és fél év után véget ért az [Unrivalled]-[Unparalelled] címet viselő Transhuman Space kampányom, melynek több tanulságát is levontam. A kapszula mesék kiválóan működnek kampány keretébe helyezve is, azonban nem tanácsos korlátlan forrásokat a játékosok rendelkezésére bocsátani, ha még nem ismerik az adott szettinget eléggé. Beletelt néhány szessönbe mire kellően belerázódtak. Azzal hogy Pierre Transiert nem találták meg, sok részlet nem került a helyére így egyes játékos élmények a meg nem értés miatt csorbultak, ami egy kampányfinálé esetében többszörösen súlyos. Sajnos ezen már a mese utáni összefoglaló sem tudott sokat segíteni. A tanulságok közé sorolom még a mesélői játékélmény jogosultságát is, így ennek érdekében a jövőben válogatni fogok az oda nem figyelő, metagémelő résztvevők szűrésével.

Helvetet, Vägen och den Goda Viljan - TS [U]-[U]

Míg Bleau (Gábor) egy romantikus gyertyafényes vacsora keretében lezárt egy nyitott eltűnési ügyet Toulonban, addig a társai a Csepel-toronyban megállapodtak a letartóztatásukra idetartó Gaál Kingával, hogy ők "menekülés közben lelövessenek", a sztorinak pedig majd a testmásolatokkal adjanak súlyt. Svartendal (Dávid) egy apró bónusz formájában a lelövetésre szánt ospreyba ültette a korábban Boran Trier álnéven dolgozó szabadúszó ügynököt (nevezzük bérgyilkosnak) is.

Egy új, bérelt személyazonosság álcája alatt a csapat kétfelé szakadt, egyikük begyűjtötte az időközben Párizsba utazott Bleau-t, a másikuk pedig Genfbe utazott, hogy felvegyék a Mira Lagendijk (bal oldali kép) nevén futó számlán pöffeszkedő 180,000,000 euró egy részét. Végül is bevárták egymást és nagy körültekintéssel meg is ejtették 20 millió euró készpénzben történő felvételét. Sajnos Mira ellenőrzése kényelmetlenül sokáig tartott és ez idő alatt a bank előtt elvonult közel nyolcszáz békés bioroid demonstráló, akikhez a közöttük tolakodó Kövi János (Máté) végül csatlakozott is. Mint kiderült a bioroidok a genfi EU konzulátushoz vonultak, ahol is az Eenheid Neegen követeléseit kezdték skandálni a Marcatoni-jegyzőkönyv, illetve a Sarokkő-projekt kiadatásáról.

Kiderült hogy egyidőben további nyolc európai nagyvárosban hasonló demonstrációkat tartanak bioroidok. Ennek már nemzetközi visszhangja támadt, melynek hatására másnap reggelre a parlamenti szóvivő hivatalos nyilatkozatot készült tenni az ügyben. Vélhetően a neurovírus hatása alatt cselekvő Kövit az őrnagy visszaparancsolta, majd felkeresték Siiri Oviirt, a SEDE elnökét akiről úgy vélték, hogy visszabuktatása miatt negatív érzülettel bírhat az ellenségükként azonosított Guiseppe Gargani felé. A férfi azt mondta, hogy ha sikerül tanúvallomást kicsikarniuk Lars Ekborgból (jobb oldali kép), az 1-es Részleg korábbi műveleti igazgatójából, akkor hajlandó lesz beszállni a hintába és felállni Gargani ellen.

A tolókocsis Ekborg jelenleg a lappföldi Arvidsjaurban alkoholizmussal öntözi mindennapjait, és ezen elfoglaltsága agysérülésével kombinálva nem teszi őt alkalmassá hogy tanúként lépjen elő. Ügynökeink felfedezték, hogy a jobb időket látott igazgató lakása szénné van drótozva és vélhetően a gondját viselő Svedka gynoid is része a megfigyelésnek. Ekborggal a hónuk alatt gyorsan leléptek és Gaál ezredes segítségével laboratóriumot béreltek a malmöi Központi Idegszanatóriumban, ahol Seberg doktornő megvizsgálta a férfit. Kiderült, hogy a férfi agytranszplantáción esett át, jelenleg az agyába - a bioshellek mintájára - számítógépet építettek amin egy teljes elmemásolat töredéke fut, vélhetően emlékek tekintetében alaposan átszerkesztve.

Nosza be is gyűjtötték az itt dolgozó Maritta Marke professzort, akihez Ekborg havonta járt kontrollra és aki némi szorongatás után simán bevallotta, hogy ő hajtotta végre a műtétet...Ekborg kérésére. Az elkészített teljes és hibátlan elmemásolatot egy férfi kapta akivel mindössze egyszer találkozott, ám akiről óvatosságból készített egy fényképet. Ezt a csapat rendelkezésére bocsátotta, akik azonnal felismerték hogy az illető nem más, mint nemezisük Pierre Transier (alsó kép). Marke professzort is magukkal vitték, akiknek amúgy délután négykor kellett volna indulnia Kenyába - természetesen Transier utasítására.

Transier hívását visszakövették Brüsszelig így nyomban ide is indultak. Reggel 10-kor az EU parlamenti szóvivője megtette a nyilatkozatát, melynek nagy része egy "nesze semmi fogd meg jól" volt a köznépnek, ám egy ponton mégis plusz jelentéssel bírt csapatunk számára: az elhangzottak alapján esélyes, hogy az egész Sarokkő-projektet a korábban letartóztatásba helyezett Libor Rouchek nyakába akarják varrni.

A bejelentést követően Mira Lagendijk zsebében megszólalt az a webfon ami valamikor szeptemberben került hozzá és melyen keresztül akkor figyelmeztetést kaptak a Belafonté Industrie ellen készülő terrorakcióról. A vonalban a Négyből a Negyedik, a Legszűkebb Szélső Keresztmetszet jelentkezett be és Svartendal őrnagy bizalmát kérve találkozót javasolt. Az őrnagy a társaival való egyeztetés után végül megelőlegezte a bizalmat és ráállt a találkozóra, melynek helyét és időpontját a Brüsszeli Központi Pályaudvar ujjlenyomat azonosítású poggyászmegőrzőjében helyezi el Mira biometrikus adataival.

Ha minden jól megy, a kampány fináléja most szombaton kulminál.

Age of Worms 27. felvonás - EBERRON D&D

A folyton-folyvást regenerálódó harci trollok (képen, balra) testét torzóvá szenesítették a Delta és Ámon által megidézett lángok, majd a harcosok elválasztották a fejüket a testüktől, hogy végleg ártalmatlanná tegyék őket. Az időközben a zsoldosokból álló haditábor rohamra induló katonáit egy hirtelen megjelenő, illúzióval létrehozott, gigászi Gorin késztette megtorpanásra, aki mágikusan felerősített orgánumával beszédet intézett hozzájuk, hogy elfordítsa lojalitásukat az imposztor kelashva'artól. A Vérivók kopjafájával jelzett központi sátorból egy hatalmas illúzió Kroga'art emelkedett elő, ám a kibontakozó szópárbajban látványosan alulmaradt a ghaash'kala orkkal szemben. A sikeres zavarkeltés utána a csapat visszavonult Valaar Könnyéhez, hogy az Álommenedék oltalmában megbeszéljék a további lépéseket. Szürke Agyar már várta őket és értékes információkat osztott meg velük a Démonpuszták törzseit és Kroga'art terveit illetően.

A jelenleg Gorinhoz hű törzsek a következőek: a Tűzhozók Fernia manifesztációs zónájában élnek, tagjaik képesek tüzet lehellni és fegyverüket lángba borítani, sámánjaik pedig tűzelemenzálokat idézni, a Sas Népe óriási sasokat tud lehívni az égből, az Agancsos Kígyó Őrzői a puszták egyik oázisát, Lamannia manifesztációs zónáját védelmezik, a Bennin Végzete a híres hőst lebíró shifter törzs leszármazottai, a Holdvigyázók, Szürke Agyar törzse pedig Nymm Király, Eberron egyik holdjának útmutatását követve utaznak a pusztaságban, hogy a megfelelő helyeken bemutatott áldozatokkal zárva tartsák a rájuk bízott démon börtönét.

Kroga'art kopjafája alá is öt törzs gyűlt össze eddig: a Vérivók, akik legyőzött ellenfeleik vérét és húsát fogyasztják, hogy beléjük szálljon az erejük, a Dögvész Hírnökei, akiknek testét minél irtóztatóbb kórok emésztik, annál hatalmasabb harcosok, a Sakál Népe alakváltókból áll, akiket egy sakálember vezet, a Viharlovasok lovasnomád nép, démonvérű, szélsebes lovakat tenyésztenek, amik képesek szó szerint meglovagolni a szelet, a Sápadt Nép pedig egy ősi város katakombáiban élő, csontfegyvereket használó törzs, élükön egy nagyhatalmú élőholttal.

A goblinoidokból álló Keleti Szél Harcosai, a pusztakezes ork harcosok, akik a Fekete Ökölnek nevezik magukat, és az Esküszegők, akik először felesküdtek az őrzésükre bízott démon szolgálatára, majd elpusztították azt, továbbra sem kötelezték el magukat egyik oldal mellett sem, mint ahogy a Démonpuszták két leghatalmasabb törzse sem, akiktől Szürke Agyar szerint tanácsot és jóslatot kellene kérni a kelashva'arnak. Az orákulumnak tartott Nevriss éjboszorkány vezette Éjszaka Fiai minden törzstől egy előre meghatározott személyt követelnek meg áldozatként évente egyszer, az ezt megtagadókat pedig egy éjjel szárnyas szörnyetegek látogatják meg, hogy elragadják a kiszemeltet és még néhány másik törzstagot is figyelmeztetésként. Arbogast Gyermekei mind egy több, mint ezer éve Xen'drikről idevándorolt óriás fattyai, gyermekei, unokái, dédunokái, aki megzavarodott hosszú élete során és egy omladozó erődítmény tróntermében tölti idejét. A törzs időnként portyára indul, hogy asszonyokat raboljon az ősi titkokon merengő Arbogast királynak.

A Menedékből kilépve Ámon mágikus üzenetet kapott Nogwier fődruidától, ami Abu visszatértét jelezte. A shifter szerzetes beszámolt arról, hogy a Gyémánt-tóban nagy pusztítást véghez vivő fekete sárkány begyógyíthatatlan sebeket okozó negatív energiát lehelt, Kroga'art (képen, balra) pedig Icosiol Pecsétjét keresi, ami a Démonpuszták Labirintusában található egyik sírboltjában rejtezik és amelyet csak a Remény Lángja képes kinyitni. A vaati Szélherceg saját maga feláldozásával börtönzött be egy nagyhatalmú démont a kriptába, ami a ghaash'kalák által védelmezett kanyonok egyikében van. Delta hozzátette, hogy a Remény Lángját egy Arul Tugi nevű gyűjtő raboltatta el a Morgrave Egyetem kiállítóterméből, aki kapcsolatban lehet az elveszett expedícióval, ami a Zodeárban lévő kék kristályok nyomában volt. A döntés hamar megszületett a visszatérésről Sharnba, hogy az orgazda körmére nézzenek, de előbb egy bizalmi kérdést kellett végleg lezárni: Delta vállalta, hogy az Igazság Körében, több észlelőmágia hatása alatt hajlandó megengedni Zodeárnak, hogy belepillantson az elméjébe, hogy társai megbizonyosodhassanak a megbízhatóságáról.

A rituálé alatt váratlan dolog történt, a mentális kapcsolat Deltát és a psziont is kiütötte, társaik pedig megszállást vagy mentális kontrollt gyanítva mindkettejüket összekötözték, hogy kihallgassák őket. Kiderült, hogy Delta elméjét valamiféle csapda védte, ami annak felfedését próbálta megakadályozni, hogy a varázslónő emlékeit még kisgyerekkorában meghamisították. Rá kellett döbbenjen, hogy apja egy Balthazar nevű titokzatos alakkal kötött szövetséget valamiféle nagyléptékű, quorikkal kapcsolatos fenyegetés ellen, akinek egy kék kristály van a homlokába ágyazva és a jelek szerint nem öregszik. Az új emlékek által sokkolt Delta kénytelen volt átértékelni az eddigi világnézetét és átgondolni a következő lépéseit.