A Resident Evil minikampányom utolsó fejezete a játéksorozat harmadik epizódjának cselekményét követte, azzal a különbséggel, hogy a magányos Jill Valentine helyett a S.T.A.R.S. alakulat életben maradt tagjainak szökését meséltem el. A kaland eseményei körülbelül 15-20 perccel az előző kaland után játszódtak.
Jill Valentine (Dávid) - a vagányan bagózó behatoló specialista történetünk elején a néhai Barry Burton családját menekítette ki a káoszba fulladó Raccoon Cityből.
Rebecca Chambers (Zsolt) - a Bravo csapat legfiatalabb tagja elkísérte Jillt, majd a terv szerint Chrisszel kellett volna találkozniuk.
Richard Aiken (Andris) - a helikopterpilóta a város köré állított katonai kordon egyik pilótájában régi haverra ismert, akivel előkészítettek egy szöktetést a városból nem mellesleg pedig kimentette a néhai Forest Speyer családját.
Chris Redfield (Ecco) - az alakulat sztárja felkereste Brian Irons rendőrfőkapitányt, hogy a városban uralkodó helyzetre való tekintettel helyezze vissza szolgálatba a S.T.A.R.S. egységet. A szóváltásból vita kerekedett és Christ rács mögé dugták, aki így nem tudott megjelenni a randevúponton.
Csapatunk végül a másodlagos találkozóhelyként megjelölt kapitányságon futott össze, mely ekkor már szinte teljesen kihalt volt, szerteszét hevertek az előző játékülés szereplői által végbevitt rombolás hátrahagyott nyomai. Viszonylag gyorsan megtalálták az alagsori cellában rostokoló Christ, illetve két másik börtönlakót: egy metró karbantartót, Jim Chapmant és egy zombiharapást elszenvedett, de még át nem alakult újságírónőt, Alyssa Ashcroftot.
A feka Chapman a kinti események fényében egyáltalán nem akart kijönni a cellából, sőt megkérte a többieket, hogy ha találkoznak a tesójával (vicces fickó, utoljára melegítő volt rajta - lásd. előző kaland) mondják meg neki, hogy jöjjön ide. Megemlítette még, hogy a metróalagút és a rendőrség között van egy átjáró. Az újságírónő elárulta, hogy egy Paracelsus kardja fedőnevű titkos fegyverfejlesztés után nyomozott, amit a Védernyő vállalat a P-12A hulladékfeldolgozó telepén rejtett el. Sajnos elfogták nem sokkal azután, hogy behatolt a komplexumba. Letartóztatásának legérdekesebb momentuma az volt, hogy Brian Irons rendőrfőnök vezette a Védernyő biztonsági embereit. Richard ekkor előhozakodott a tervével, mely szerint a katonai kordonban szolgálatot teljesít egy régi pilóta barátja Ecker, akivel megbeszélte hogy egy adott jelre berepül és evakuálja őket. A rádiózavarás miatt egy hagyományos szignálban egyeztek meg: a Szent Mihály templom óratornyán eggyel többet harangoznak mint ahány óra van.
Redfield vezetésével mindjárt el is indultak a rendőrfőnök irodája felé, ám a hallban, a beszakadt tetőablakból a Védernyő újabb rémsége, a Nemezis üdvözölte őket. A félszemű behemót óriás egy elegáns rakétával be is célozta őket, miközben annyit hörgött hogy STAAARSSS! Hajszál híján megúszták az üdvözlőgesztust és jelentősebb sebességre kapcsolva zakatoltak tovább Irons irodájába, mely érdekes módon belülről zárva fogadta őket. Valentine gyorsan kipöccintette és odabent megtalálták Irons naplóját, melyből többek között kiderült, hogy pozícióját felhasználva szabotálta a rendőrség hatékonyságát, elrabolta Beverly Warrent, a polgármester lányát és egy mesterlövészpuskával elindult, hogy rendet rakjon a városban. Az irodáját alaposan átkutatva egy titkos ajtóra bukkantak, mely a metróalagúttal és a csatornarendszerrel összeköttetésben álló kazamatába nyílt. A kazamata egyik termében megtalálták Beverly holttestét, egy kínpadhoz láncolva és véresre erőszakolva.
A csatornákon és a metróalagúton átküzdve magukat felértek a felszínre, majd némi élőhalott kerülgetés után lövések zajára lettek figyelmesek az autópálya felüljáró irányából. Elég hamar egyetértettek abban, hogy ez mesterlövészpuska hangja lehet. Óvatosan közelítették meg a felüljárót, ahol rá is bukkantak Chapman tesójának hullájára, amivel láthatólag egy mesterlövész végzett. Belőtték, hogy melyik épület tetején rejtőzhet a mesterlövész és Chambers elterelő taktikájával sikerült becserkészniük az eszelős Brian Ironst. Az ártalmatlanná tett rendőrfőkapitány nem sok mentséggel szolgálhatott, így Redfield végül lerúgta a többemeletes épület tetejéről.
Folytatták útjukat a Szent Mihály templomhoz, ahol a Védernyő egy újabb rémségébe, a Nyaló kódnevű biológiai fegyverbe botlottak. A harc rövid volt és intenzív, de sajnos a szörny halálos sebet ejtett Chambersen. Az óratoronyból leadták a jelet és a helikopter nemsokára jött is. A templomkertbe azonban már nem sikerült leszállnia, mert a hirtelen előbukkant Nemezis jól irányzott rakétája leszedte. Hőseink össztűz alá vették a szörnyet, de látták, hogy ezzel csak időlegesen fogják tudni feltartani. Jobb ötletük nem lévén, elindultak a hulladékfeldolgozóhoz, hogy szerencsét próbáljanak a Paracelsus Kardjával.
A P-12A telep látszólag semmiben sem különbözött egy szemétfeldolgozótól, de avatott szemek felfedezhették hogy bizony valaminek lennie kell a telep alatt. Ashcroft információi alapján meg is találták a termet, ahol a Paracelsus Kardja állt. A szobányi berendezés biológiai fegyverek megsemmisítésére szolgált, távirányítani egy hermetikusan zárt megfigyelőfülkéből lehetett. Működés közben csak speciális védőruhában lehetett a teremben tartózkodni, ezt Aiken és Redfield fel is öltötték, míg Valentine állást foglalt a fülkében. Nagyjából ekkor érte be őket a Nemezis, mely már egy újabb, emberre egyáltalán nem emlékeztető masszává mutálódott.
A két férfi az itt talált fázisfegyverekkel taktikusan terelgette a rémséget körbe a teremben, pontosan a Paracelsus pilonjainak fókuszába. Amikor a Nemezis a megfelelő pozícióba ért, a fenti fülkében Jill aktiválta a fegyvert, mely néhány másodperc alatt cseppfolyóssá változtatta a Nemezist. Csapatunk a telep alá süllyesztett platformon megtalálta a Védernyő egyik helikopterét, és nem sokkal hajnal előtt maguk mögött hagyták a pusztulásra ítélt Raccoon City-t.
Így ért véget a Resident Evil minikampányom, melynek záróakkordjául felvezettem egy majdani folytatás alapkonfliktusát. Ezt most nem írom le ide, de aki emlékszik annak poén, aki nem, annak legyen meglepetés.
Így ért véget a Resident Evil minikampányom, melynek záróakkordjául felvezettem egy majdani folytatás alapkonfliktusát. Ezt most nem írom le ide, de aki emlékszik annak poén, aki nem, annak legyen meglepetés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése