The Cast:
Yankee Fox (Mihály) - volt Barnakabátos mesterlövésznő, a Precious 47%-os arányú résztulajdonosa, a Függetlenségi Háború után egészen jó hírnévnek örvendő szabadúszó csemp... szállítási vállalkozó
William Harrow (Thirlen) - Persephone egyik rangosabb családjának kékvérű tagja, aki egyelőre nem tisztázott okok (amiknek vagy köze van vagy nincs korábbi duhaj életmódjához és kiemelkedő kardvívó tudásához) miatt hagyta el otthonát, hogy a saját lábára álljon, a Precious 47%-os résztulajdonosa
Wayne Rainey (Dávid) - mocskosszájú, nagypofájú, kultúrálatlan zsoldos féreg, aki a sors különös fintora folytán 6%-os részesedéssel rendelkezik a Precious tulajdonjogában
Nyolc hónap telt el a rázós bányászrobotos meló óta és ez az időszak meglepően nyugalmasan telt, mindössze Yankee kapott egy cortexhívást Miss Slaviktól, aki időközben útnak indította a saját cégét a Slavik Collections-t és ehhez kérte Yankee ruhatervezői szakértelmét és stílusérzékét, sőt, 2%-ot fel is ajánlott ingyen a saját tulajdonrészéből. A lány gondolkodási időt kért és nemsokára újabb hívás futott be, ezúttal Horus Harrytől, Yankee egyik kapcsolatától, aki egy szállítási feladattal bízta volna meg őket: egy éppen épülő baseball stadion elektronikai elemeit kellett eljuttatni négy napon belül a Bernadette-re. Mivel a szokásos ár kétszeresét ajánlotta fel, a lány rögtön gyanakodni kezdett, nem alaptalanul: az idény nyitó mérkőzését a New Paris Vízköpői játsszák a Coral City Bálfinok ellen, utóbbi menedzsere, Horus Harry pedig a rivális csapat két sztárjátékosát csábította át a Bálfinokhoz. A Vízköpők tulajdonosa azonban Horst Liebmann, a Levegőgyáros, nagybefolyású iparmágnás, akinek cégei által terraformált bolygókon gyanúsan nagy a Szindikátus jelenléte, így Horus felkészült arra, hogy a stadion építését szabotázs fenyegetheti. Elsősorban ezért kereste fel éppen Yankee-t és azt is szerette volna, ha társaival követik az eseményeket a meccs végéig. Mivel Yankee ebbe semmiképp nem akart belekeveredni, keresett egy megbízható ismerőst, akinek alvállalkozói szerződésben kiszervezte a melót: a szállítandó elemeket még ők vették fel, de egy mélyűri átrakodást követően már nem a Precious, hanem a Mona Lisa Smiles szállította le a konténereket a Bernadette-re a kért időn belül. A pénzt természetesen rendben megkapták, hiszen a szerződés szerint jártak el. A mérkőzés azonban váratlan tragédiával zárult, a Bálfinok két legújabb sztárjátékosa, Ben Kramer és Eri Yoshida a pályán, a kamerák előtt kapott szívrohamot. A cortexközvetítésen leközölt képek alapján Wayne rádöbbent, hogy Ben jó eséllyel a fia: a lowerhilli seriffsége alatt a városka több asszonyát is sikerült megfektetnie, többek között a férjes Julia Kramert is, aki teherbe esése után utalt neki rá, hogy az ő fiát hordja a szíve alatt, de a továbbiakban nem zaklatta ezzel a ténnyel. Yankee ezen felül kiszúrta, hogy a Bálfinok a Bluestreak sportmárkát viselik, ami a Slavik Collections brandje és egy gyors hívás után ezt Floriana is kénytelen-kelletlen elismerte, hogy a vállalkozás beindításában Horus Harry (képen, lent) is segített, igaz, csak 30% tőkerészesedéssel.
Pár napta rá ezúttal William kapott hívást egy idősebb nőtől, akit Yankee azonnal lecsókolomozott, de nem William anyja volt: Madame Nichols egy 5000 kreditet (vagy nujent???) érő szenzitív ügyben kérte William segítségét és megkérte látogassa meg személyesen a Persephone-n. A Virgonc Sárkány nevű bordélyban William és Wayne tettek látogatást, míg Yankee a hajón maradt, rendelt az étkezőbe egy méregdrága snookerasztalt, majd a saját ruhakollekcióját felpróbálva készített magáról egy vidportfoliót. Időközben Madame Nichols elmesélte a megbízás részleteit: Williamnek és társainak egy igen nagy presztízzsel rendelkező, meghívásos pókerversenyen kellene résztvenniük azért, hogy ezáltal feljuthassanak Alexander Vanderbilt extravagáns divatdiktátor űrállomására és egy apró szerkezet segítségével másolatot készíthessenek a galériájában féltve őrzött holografikus festményről, a Vörös hajnalról. A verseny 4000 kredites beugrójáról és a meghívóról gondoskodik a megbízója, akit jelenleg képvisel. A versenyig két hetük van, másnapra kéri a válaszukat, addig is pedig érezzék magukat otthon a bordélyban, ma estére a madam vendégei. A két férfit nem kellett kéretni, különösen Wayne-t, aki rögtön három lányt is bevállalt (képen, lent), akik közül legnagyobb meglepetésére és megelégedésére az egyikük kísértetisesen hasonlított Yankee-re és akit szeretkezés közben következetesen Yankee-nek és kisrókámnak hívott.
A kellemesen eltöltött éjszaka után visszatértek a hajóra és beszámoltak Yankee-nek a megbízásról, aki időközben az egyik információbrókerét, Tony Lamet ráállította a Slavik Collections-re, hogy megtudja pontosan mi köze hozzá Horus Harry-nek. Utánajártak, hogy a Vörös hajnal egy pár éve öngyilkosságot elkövetett művész, Jasper Goran-Chen műve, amit Vanderbilt 90 000 kreditért vásárolt meg pár hónapja és ami a sturges-i csatát ábrázolja. Miután mindenki egyetértett abban, hogy elvállalják a melót, visszatértek Madame Nichols ebédinvitálására, hogy megtudják a részleteket. Yankee itt szembesült elsőzör azzal, hogy bordélyházba mennek és találkozott először a hasonmásával, aki ráadásul hasonló ruhát is viselt (William gyors cortexüzenetének köszönhetően). Az eligazításon sorra vették az ismertebb meghívottakat és tisztázták, hogy a pókerverseny teljesen mellékes a feladat szempontjából (bár a majd százharmincezer kredites fődíj igen izgatta Wayne fantáziáját), a lényeg a másolat készítése az selejtező utáni kiállítás megnyitó egy órája alatt.
Az Alexander űrállomáson (képen, lent) rendezett estély több, mint kétszáz résztvevőjének fontosabb alakjai:
Alexander Vanderbilt - a házigazda, extravagáns divatdiktátor, óriási vagyon örököse, aki egy fegyverektől megfosztott szövetségi katonai űrállomás tulajdonosa
Atherton Wing - William nemezise, persephone-i nemes
Horst Liebmann - a Levegőgyáros, alvilági kapcsolatokkal rendelkező iparmágnás
Flora Alberti - ünnepelt színésznő, a legutóbbi Horizon címlapsztárja, főleg romantikus vígjátékokban szerepelt eddig
Lady Lauren Hutton-Godard - az egyik legősibb nemesi család feje, a társasági élet egyik szíve
Sophie-Christine Laforet - Vanderbilt védence, jelenleg az egyik legismertebb ruhatervező a divatvilágban
Wei Liao - a Ruby Phoenix Multimedia filmstúdióóriás szívtipró sztárja
Grant marsall - a pókerverseny tisztaságát felügyelő utazó békebíró
Daniel Soto - a Business magazin szerint a Belső Bolygók 10 legbefolyásosabb üzletemberének listáját vezető tőzsdecápa
A kis csapat bérelt luxussiklóban érkezett meg a katonai űrállomásból átalakított pókerverseny helyszínére, ahol azonmód elvegyültek a több, mint 200 meghívott között. Wayne természetesen a bárba vette az útját, ahol beszélgetésbe elegyedett egy unatkozó üzletemberrel. Daniel Sotonak tetszett a faragatlan alak nyers őszintesége, ezért kihívta egy barátságos pókerjátszmára, amit legnagyobb megdöbbenésére a zsoldos megnyert. Időközben William felismert egy nem is oly régi ismerőst a vendégek között: a Szindikátus bérgyilkosát, aki majdnem kitörte a nyakát az Omega Red nevű szórakozóhelyen. Yankee belefutott vendéglátójukba, Alexander Vanderbiltbe, akit éppen aktuális védence Sophie-Christine Laforet kísért. A két nő között izzott a feszültség, amin nem segített, mikor Vanderbilt megdicsérte Yankee éppen erre az alkalomra készített ruháját. Az apró, de jelentős szociális incidens felkeltette Hutton-Godard bárónő (képen, lent) figyelmét, aki beszélgetésbe elegyedett a lánnyal és felvetette egy esetleges jövőbeni együttműködés lehetőségét. Mivel időközben Yankee információbrókere kiderítette, hogy Horus Harry a markában tartja Florianát és egy cortexhívás után utóbbi beismerte, hogy a kétes kapcsolatokkal rendelkező férfi birtokolja a Slavik Collections 51%-át, Yankee rávette a bárónőt, hogy vásárolja ki Horust az üzletből. Tekintve a bárónő befolyását, ez csupán egy cortexhívásba került.
Ezalatt kezdetét vette a pókerverseny, melynek egyenes kiesésű első köre viszonylag hamar lezajlott és William bejutott a következő körbe. A továbbra is azon bosszankodó Wayne, hogy miért nem ő ülhetett le a kártyaasztalhoz közben észrevette, újra odaült Soto mellé, aki éppen egy színésznőcskét, Flora Albertit (képen, lent) fűzte, aki viszont el volt bűvölve a zsoldos faragatlanságától és attól, hogy Soto egyenlőként, tisztelettel kezelte, így el is lejtett a mosdók felé vissza-visszanézve. Mivel Wayne nagy csődör volt ifjúkorában, pontosan értette mire megy ki a játék és derekasan elvégezte, amit vártak tőle.
A várt kiállításmegnyitó a verseny második köre utánra volt időzítve, ahol a kétszer négyfős asztal vetélkedéséből William győztesen jutott tovább, hogy a döntőben majd Sotoval nézzen szembe, ezenfelül azzal az elégtétellel zárta a menetet, hogy kiejtette az egyébként szokatlanul visszafogottan viselkedő nemezisét, Atherton Winget. A terv szerint a korábban Yankee által megrendelésre készített zavaróegységet aktiválva 4 másodpercre zavarni fogják az összes kamerát, majd ezalatt a holofestmény talapzatára csempészik a szerkentyűt, ami másolatot készít róla. Ezt az akadályt sikeresen vették, de realizálniuk kellett, hogy a megnyitónak hamarabb vége lesz, minthogy a másolat elkészül, ezért rögtönözniük kellett. A helyzetet komplikálta, hogy a korábban felismert bérgyilkos egy katonai kategóriájú hackerkészülékkel ügyködött valamin az egyik félreeső sarokban, a kiállítást őrző két harci droid (képen, lent) közelében.
Yankee szándékosan elhagyta az egyik fülbevalóját és amíg William pókercsatát vívott Daniel Sotoval (képen, lent) a verseny döntőjében, ő és Wayne, mint kétségbeesett párocska bekönyörögték magukat az időközben lezárt galériába, két katona kíséretében. Legnagyobb meglepetésükre a műtárgyakat őrző két harci droid rájuk támadt, pilanatok alatt kettévágva a két megdöbbent katonát a lézerükkel. Wayne-nek csak annyi ideje maradt, hogy felkapja az elesettek Gwozd harci karabélyát és néhány szerencsés lövéssel a levegőbe repítse a robotokat, mielőtt ő maga is a földre került egy rajta végigpásztázó lézernyalábtól. A néma riadót sikerült eltussolni a Sotot, mint a pókerverseny győztesét ünneplő meghívottak üdvrivalgásai közepette és nemcsak, hogy Yankeenek időközben sikerült visszaszerezni a másolókütyüt, de Vanderbilt, annak reményében, hogy megvásárolhatja a hallgatásukat, jókora összeget ajánlott fel nekik fájdalomdíjként. Kiderült, hogy egy Vanderbiltet célzó gyilkossági kísérletet hiúsítottak meg azzal, hogy idejekorán a galériába látogattak, így a két átprogramozott droid nem a divatdiktátort, hanem őket támadta meg. A túl korán életbe lépett riadó miatt a Szindikátus szabotőre sohasem hagyta el az űrállomást.
A majd 130.000 kreditet a döntőben elbukó, némileg csalódott William cserébe megfürdőzött a 15 perc hírnévben (Reputation +d2) a milliók által nézett egyenes cortexadásban, a csapat pedig elkönyvelhette magának az eddigi legsikeresebb és legjobban fizető munkájukat, amikor a Vanderbilt által kifizetett jókora summán felül beseperhették a holofestmény lemásolásáért járó csinos összeget is. Wayne utólag DNS vizsgálattal kiderítette, hogy a gyanús körülmények közt a baseballmeccsen szívrohamot kapott Ben Kramer tényleg a fia volt. Yankee üzletet kötött Madame Nichols-szal és megvásárolta tőle Solange, a rá kísértetiesen hasonlító örömlány szerződését, majd üzleti ajánlattal rukkolt elő neki: velük lakhat a Precious-ön, időnként pedig őt kell képviselnie üzleti ügyekben, esetlegesen Yankee-nek kiadva magát, cserébe pedig korrekt fizetést kap. Az elég jóeszűnek tűnő Solange örömmel ráállt a dologra, személyében pedig újabb "utasra" leltek Jack Forest mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése