Son of Vachirnai part II. - Conan RPG

A kozák támadást követő reggel a jhurganaki nomádok folytatták útjukat a Vachirok felé; estére már Yekedei terület határában táboroztak le. Evés közben megvitatták a lehetőségiket, hogy mit hazudjanak yekedei nomádok felbukkanása esetén. A megbeszéltek szerint a kán gyereke Erdenequa fia lenne, amíg el nem érnék a Vachirok legelőit. A következő éjjel négy nomád jelent meg a táboruknál, ketten röviddel az elsők után. Helyiek voltak az Ikhtar klánból, és bár Jhurgan legjobbjai résen voltak, a helyiek nem mutattak támadó szándékot. Muke, Jaaghu, Subok, Bumbo néven mutatkoztak be, és elmondásuk szerint csupán Sziklát nem ismerték fel a Jhurganak klán keshikjei közül. Később szokatlan színű tűzzel jeleztek a sötétbe, állításuk szerint a társaiknak. Az éles szemű Orissának azért fetűnt, hogy a békés beszélgetés közepette az egyik ikhtari gyanút keltően vetett hosszab pillantásokat a vachiri kán gyermekére. Az Ikhariak felajánlották nekik, hogy elkísérik őket a Yekedei törzshöz.

Két nap után megérkeztek a táborba, ahol a Iyeke kán (a képen), zord és kegyetlen megjelenésével ellentétben kellő tisztelettel fogadta őket, majd rendelkezésükre bocsátott egy jurát, ahonnan egy Baktai nevű öreget zavartak el. Jhurgan küldöttjei megismerkedhettek a helyi keshikekkel is: egy csupa vérszomjas hyrkán nőstényördögökből álló testőrség (Goutai, Quchi, Chidai, Doji, Noyonua, Chatia), egyiküket szokatlan módon tűzvörös haj koronázta. Edrenequa átadata a kánjuk ajándékait, Iyeke pedig meghívta őket estére, ahol erős bódító nővénnyel kínálta őket. Orissa és Nayan elővigyázatosan továbbadták a hosszú, díszes pipát. Szerencséjükre Iyeke kán már a végtelen puszta mélybölcseletével örvendeztette a vendégeit és nem foglalkoztatta két vendég tisztetlen viselkedése. Mikor nyugovóra tértek, Nayan kezdte meg az őrséget, aki csodával határos módon az utolsó pillanatban vett észre egy csendben érkező halálos fenyegetést. Egyedül Orissa ébredt fel a zajra; harcba keveredett a támadó társával, aki - mikor Nayan végzett ellenfelével - inkább elmenekült és eltűnt az éjszakában. Hamar megérkeztek Iyeke keshikjei a jurtához és ekkor ébredtek fel a többiek is. Az öreg Nayanhoz hasonlóan, egyből felismerték támadóikat: sötétvörös lepel tarkarta, szokatlan fémmaszkot viselő nomádok, a Boraqan törzs rejtélyes orgyilkosai voltak. Khünbish követte a menekülő nyomait, de a tábor határától nem messze elvesztettel őket. Mire Iyeke megérkezett és a tábor harcosainak nagyrésze is már a közelben volt, Orissa lefejezte a halott támadót; tetemét pedig az időközben visszatért Khünbish fosztotta ki féregmód. Iyeke meg volt döbbenve és az egész klán nevében bocsánatot kért az eset miatt. Véleménye szerint a Boraqanok ezzel háborút akartak kezdeményezni a Jhurganak és a Yekedei törzsszövetségek között. A kán biztosította őket, hogy hat kiváló harcosa fog kíséretet adni a Vachir területig.

A Yekedei területek déli határánál találkoztak vachiri nomádokkal, akik további két napig kísérték őket mire megérkeztek Vachirnai kán (a képen) táborába. A törzs jól láthatóan le volt gyengülve: kévés volt harcképes nomád, ló, jószág, és sok sérültet is láttak. A kán és felesége alig győzte kifejezni háláját és szövetségük megerősítése érdekében még aznap este felvonultatta a törzs legszebb lányait (és legkiválóbb megmaradt férfi harcosait). Khünbish kihasználta a kínálkozó lehetőséget és megkaparintotta a legszebb nőt mindközül. Vachirnai este elmesélte, hogy fiát egy nyugatra található öreg sámánhoz kellett vinni, mert a helyi sámánjuk nem tudott segíteni ratja. A gyermek betegsége egy gyakran jelentkező különös láz volt, ami olyan fájdalommal járt, hogy sokszor kómába esett tőle. A gyermeket néhány hete több nomád, a törzs legjobb harcosával együtt, a kán egyik jobbkeze, Botanku kísérte el. Mikor távolmaradásuk már gyanússá vált, egy újabb csapat ment utánuk, de ők már csak halottakat találtak egy rajtaütés helyszínén, Botanku és a gyermek kivételével. Elsőre azt gondolták, hogy Boraqanok támadták meg őket, de néhány apró jel másról is tanúskodott. Jhurgan kán keshikjei megemlítették, hogy kozákok is részesei a történteknek, de a Botanku és a Mundai felbukkanása után érkezett két Boraqan "vendégük", Gahchar és Boragen némileg árnyalja a helyzetet.

Erdenequa javaslatára maradtak még egy ideig a Vachir törzsnél. A keleti misztikus tudományokat örökölt nő lehetőséget látott arra, hogy meggyógyítsa a Mundai Vachirt. Hét nap után sikerült is elűznie a gyermekben lakozó ártó szellemeket. Kikerülvén a Yekedeiek területét, hazatértek és elmeséltek mindent kánjuk előtt. De előtte megállapodtak, hogy Khünbish ügyét nem említik meg. Jhurgan kán meglepődöttnek látszódott, több ponton is Khünbisre tekintett, de nem szólt semmi érdemlegeset. Mindenestre az árulkodó volt, hogy közvetlenül a gyűlés vége előtt, Surawa (a kán felesége) a keshikek által is jól hallható módon férjének annyit mondott (hangjában nem kevés ellégedettlenséggel) mielőtt távozott volna: Gratulálok!

Jhurgan kán még este beszélt Khünbishel, aki Orissa erőszakoskodása ellenére is csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy soha többé ne kérdezze, és soha többé nem kíván beszélni erről az esetről, és hogy nagyon rosszul döntött a csapatuk a gyerek ügyében. Másnap a kán ismét összehívta legjobb embereit, aki igencsak kényelmetenül érezte magát, mivel bizalmasai valami olyan dolgot tudtak meg, ami akár az eddig évek történéseit is más megvilágításba helyezhetik. Mivel súlyos bizalmi kérdésről volt szó, a kán Khünbish kérdését szavazásra bocsátotta. A felsége azonnal a számüzetés mellett voksolt, de Khünbisht társai kihúzták a bajból, így Szikla után a kánnak már nem is kellett döntenie. Surawa dühödten otthagyta őket. A szavazás után a kán tudomásukra hozta, hogy az esetre úgy tekint, mintha az meg sem történt volna - és erre kérte keshikjeit is. Elárulta továbbá, hogy egy gyenge szövetségessel jelenleg nem sokra mennek és csak a problémáik fognak szaporodni. Végezetül a tudomásukra hozta, hogy többet semelyikük ne megkérdőjelezze meg a döntésit. A beszélgetés során Jhurgan kán bármennyire is próbálta magyarázni, miért volt szükség a Khünbish külön feladatára, többen nem értették meg. Olyannyira nem, hogy a összejövetel után Orissa pld. külön megkérte a kánt, hogy ha barámilyen hasonló probléma adódna, amit jeleneg Khünbishnek lenne faladata elvégezni, vonja be őt is. Orissa természetesen nem járt sikerrel. A kánnak egy Khünbish is soknak bizonyult...