The Uffington Dragon - The Savage World of Solomon Kane

Lachlainn Thorne hátrahagyta Takertownban az eszméletlen Krakkensteint, akit Pietro Valerio gondjaira bízzott. A csuhás megígérte még, hogy utána jár miként történhettek meg olyan ördögi dolgok a településen és környékén. Reggel, a fogadóból kijövet, a gael találkozott két útonálló kinézetű gazemberrel, akik láthatóan már ismerték Thorne-t és hallottak valamit a tisztogató tevékenységéről. Egyikük William "kapitány" (Thirlen) (ál)néven mutatkozott be, és minden bizonnyal utoljára valami gazadag ember torkát vághatta át, mert egy nemeshez illő cicomás göncben keltette a feltűnést. Mocskos hazugságit a hajóskapitányi és nemesi múltjáról persze hitelt érdemlően nem tudta bizonyítani. A mellette álló sötét alak Greg Kot (Vili) volt, egy vészjósló kinézetű haramia. Mindannyian Uffington felé készültek.

Sötétedésre érték el a város környékét, ahol a helyi csőcselék rituális áldozatot készült végrehajtani egy sziklánál: a kovács lányát (Martha Wade) láncolták ki éppen a sziklához áldozatul valami sárkánynak. A kovács (Thomas Wade), aki szintén résztvett ebben az őrületben, megpróbálta elküldeni az idegeneket; ne ártsák magukat olyasmibe, amit nem értenek, és nincs szükség ezekben a borús órákban további vérontásra. A gael szerint volt. Mikor Willam szavai süket fülekre találtak, Thorne egyszerűen elővette a fegyverét és rájuk lőtt. Nagyon gyorsan két paraszt elpatkolt, többen pedig súlyosan megsérültek (a szószóló kovácsukkal együtt) mielőtt elkotródtak volna. Martha elmesélte, hogy a helyi sárkány legendája újra éledt és a parasztok egy szűzt akartak a sárkánynak áldozni. A legenda úgy szólt, hogy valamikor a rómaiak távozása után, egy sárkány kezdett el garázdálkodni a területen, a helyiek pogány módon egy szűzet áldoztak a sárkánynak, így az nem égette fel a mezőket és nem falta fel a jószágokat, ezt meghalva egy vándor pap párbajra hívta a sárkányt és legyőzte, a teste ma is a Sárkányhegy gyomrában nyugszik. A pap itt letelepedett, és halála után őt is Sárkányhegyben temették el. Ezt a babonás baromságot persze senki nem tartotta meggyőzőnek. A leányt visszakísérték a faluba, ahol a csatából elmenekült csőcselék már feltüzelte a maradék hiszékeny bolondot, de William "kapitány" ékes szólása lenyugtatta őket. Ezután a társaság felajánlotta, hogy megszabadítja őket a sárkányuktól, vagy attól, amit annak gondolnak. A fenyegetésektől sem mentes szóváltás közben megjelent Sir Richard (a képen), a helyi hűbérúr, aki azonnal leoltotta a babonás parasztokat, és felszólította őket, hogy lássák szívesen az utazókat. Marthatól pedig megtudakolta, hogy nem esett-e bántódása. Thorne-ban és a többiekben már ekkor erős gyanút keltett a mocskos földesúr, akinek arcát olyan szörnyű égés nyom korcsosította el, hogy William "kapitányt" elfogta az rosszullét a látványtól. Távoztukban az egyik katona pusztán erő fitogtatásból neki vezette a lovát a gyomra tartalmának bentartásával kűzdő kapitány lovának. Az utazók a kovácsnál szálltak meg, ahol egyből kérdezősködni kezdek. Megtutdták, hogy az egész ügy nagyjából a tél elején kezdődött, azóta több helyütt felégették az erdőt, a télire elrakott takarmányt, és a jószágok sorra tűnnek el, legtöbbször csak vérfoltot hagyva. A helyi pap kiment a hegyre, hogy elintézze a sárkányt, ahogy ezt elődje tette, azóta nem látták. A sárkányheggyel szemközti fehér sziklán (ami olyan, mint egy ló feje, vagy akár egy sárkányé, ide volt a lány is kikötve) egyre nagyobb vérfolt látható. Sir Richardról pedig megtudták, hogy gyerekkori balesete után Londonba küldte az apja Sir Edward, aki himlőben halt meg pár éve. Sir Richard ekkor tért vissza, és azóta csak az adókat növelte. Az emberei mind bajkeverők, kötekedők. Nincs nő, aki kétszer merne ránézni, arca olyan, mint az ördög valaga. Volt olyan is, aki látta a sárkányt az erdőben, de vele nem tudtak beszélni. Végezetül, megtudták hogy: kísértetek laknak a kastélyban, a pásztorok, akik télire felvitték az állatokat a vár falai közé, hangokat hallottak, amik az öreg falakból szóltak hozzájuk.

Másnap reggel a csapat nyomokat kezdett keresni a környéken. A mezőn az égésnyomok körkörösek voltak és még a fáklyákat is megtalálták, amit csizmás nyomok tapostak el; a Sárkányhegyen az egyik katona zubbonyáról leszakadt gombot találtak, a szikla alatt pedig egy átvágott torkú bárányt, ami a vérnyom nagyobbításához használt valaki. Később a kastélyban tett látogatás során Lachlainn (árnyékszék keresésnek tettetve), a hátsó udvarban egy elásott tettemet, vélhetőleg a papét fedezte fel. Úgy érezték, hogy kellően megpiszkálták az állóvizet, éjszakára elküldték a kovácsot és a lányát a házukból és felkészültek egy esetleges támadásra, de ez nem következett be. Reggel a falusiak elé tárták a talált bizonyítékokat, valamint William "kapitány" ékes beszédével megtámogatva, sikerült a helyieket meggyőzni arról, hogy nincs a környékükön semmiféle sárkány, sokkal inkább valaki gonosz tréfát űz velük, vélhetően Sir Richard, de erről nem volt igazi bizonyítékuk. Arra jutottak, hogy megfigyelik a kastélyt, és ha ez sem vezet sikerre, akkor elkapnak valakit és kivallatják, bár ez William "kapitány" erős színjáték közepette etikátlannak nevezte. Greg Kotnak, Thorne-hoz hasonlóan nem voltak morális problémái. Az éjjeli megfigyelés során tivornya hangjai szűrődtek ki a kastélyból, majd hajnalban Richard kocsija elhagyta a kastélyt és a közeli Ridgeway felé vette az irányt. Félúton (a "kapitány" újabb színjátéka után) megállítottották a kocsit, de csak négy örömlányt szállítottak, akiket a vár ura az emberi szórakoztatására hozatott a ridgewayi nyilvánosházból. Követték a szajhákat Ridgewayig, majd ott Lachlainn beszervezett magának egy Eva névre hallgató lányt a visszavittek közül, aki pénzért elárulta, hogy az ötödik társuk, Liz, ott maradt az úrral. A lányok pletykálják, hogy régebben, amikor még ő nem dolgozott itt, előfordult már ilyen, de az a lány, Veronika, sosem jött vissza.

Másnap úgy döntöttek, hogy behatolnak a várba, ehhez a kovács azt javasolta, hogy felterelik az állatokat a várba, hogy ott jobban védve legyenek a sárkánytól, ők meg rejtőzzenek el a birkák közt. Ehhez kaptak is álca bőröket. A behatolás sikeres volt és javarészt ennek köszönhetően sikerült Sir Richardon és emberein felül kerekedni. Egyedül William "kapitány" szerzett súlyos fejsérülést. Thorne egyetlen csapással vágta le a mocskos földesurat. A kastélyt átnézve, az egyik tetőtérben egy kínzó kamrára bukkantak, ahol a kómában lévő örömlány (Liz) megcsonkított testére bukkantak. Sir Richard itt élte ki kegyetlen hajlamait, a sérüléseinek következtében nem érzet fájdalmat, de mások kínjai rettentő örömöt jelentett neki. Lizt némi pénzzel ellátva útjára bocsátották, William "kapitány" pedig kétes nemesi származását kihasználva megpróbált letelepedni, és rátenni a kezét az uffingtoni várra. Thone és Kot folytatták útjukat, hiszen a gonosz máshol is tevékenyen állítja csatasorba az erőit...