Son of Vachirnai part I. - Conan RPG

A Hyrkán sztyeppéken mozgó kampány egy északi törzsben kezdődött, ahol a karakterek Jhurgan kán (képen) legjobb emberinek teljes csoportját alkották: a fél-turáni Orissa (Mihály), a féreg Khünbish "not-a-person" (Krisztián), a fél-khitai Erdenequa (András), a hyrkán Szikla (Vili), Nayan (Thirlen), és Jagun Chinu (Zsolt). A nomád harcosokból álló társaság a kán jurtájában tért magához, erős másnapossággal kűzdve a tegnapi esküvőn nagy mennyiségben elfogyasztott kumisz miatt. Utolsó emlékük egy ittas íjászverseny volt, melyből több érdekes dolog is kiderült: Orissa, Jhurgan kán, és Erdenequa bizonyultak a legjobbaknak íjhasználatban, miközben Szikla, Khünbish, és Nayan jóformán el sem találták a célponjukat. Kiderült továbbá, hogy a félig keleti származású Erdenequa számít az egyik legszebb nőnek a tözsben, és hogy Szikla bírja a legkevésbé az erjesztett kancatejet.

A hosszúra nyúlt reggelt a tegnap elhanyagolt lovak ápolása követte, de hamar magához rendelte segítőit a kán, mert a friss házasok, Jambe és Chidai még nem tértek vissza, amióta (a szokásoknak megfelelően) éjjel kilovagoltak a pusztába. A csapat, (Jagun kivételével, aki hajnalban elment vadászni), Khünbish vezetésével könnyedén megtalálta és követni kezdte a pár északi irányba tartó nyomait. 3-4 km-re a táborhelyüktől, meglepetésükre egy közel ugyanolyan friss nyomot is felfedeztek, ami keresztezte Jambe és Chidai lovának útját. Itt kétfelé váltak, Khünbish és Nayan továbbmentek, a többiek pedig követték a dél-keleti irányba tartó nyomokat, amely a tábortól kb. egy km-re taláható megfigyelőhelyen végződött. Khünbish és Nayan a kis ívben észak felé vezető nyomok végén, kb. 5 km-re a táboruktól megtalálták Jambe és Chidai hulláit, húsukból már ragadozók táplálkoztak minkor megérkeztek. További nyomok keresésekor egy nyílegyenesen a tábor felé vezető nyomot is felfedeztek. Visszafelé találkozott a két csapat, akik úgy döntöttek, hogy hazaviszik a halottakat és közlik a kánnal az eddigi felfedezéseiket.

A táborban értesültek róla, hogy nemrég két harcos érkezett a tőlük délre húzódó területeket uraló Boraquan törzsből, akik éppen a kánnal beszéltek. Jhurgant kihívták a jurtájából, majd elmondtak neki mindent. A kán a nyomok tovább felderítésére kérte őket, és közölte velük, hogy a két idegen, állításuk szerint kozákokat üldözött, tőlük északra találtak két halottat, majd errefelé vették az irányt. A csapat további nyomokat után kutatva újra elhagyta a törzshelyet. Sötétedés előtt felfedeztek még egy távoli megfigyelőhelyet, Jambe és Chidai sátorhelyétől nem messze pedig találtak egy olyan terültetet, ahol megközelítőleg egy nap leforgása alatt 12 lónyom talákozott. A legfontosabb felfedezés annak a majdnem tökéletes gondossággal eltűntetett nyom megtalálása volt, ami ezt a találkozóhelyet kötötte össze a Jambe és Chidai sátorhelyével, erős kételyt ébresztve a két Boraquani nomád meséjével kapcsolatban...

A kán, miután végighallgatta az újabb felfedezésiket, elárulta, hogy Jagun Chinu, a reggeli vadászatából két sérülttel tért vissza, röviddel a két Boraquani érkezése előtt. A sérültek egy kómában fekvő apa és vélhetően annak kisfia, a déli Vachir törzsből (akik harcban álltak a Boraquan törzzsel). A gyerek idáig egy mukkot sem volt hajlandó szólni. A tábor legszélén, a sámán sátrában rejtették el őket, észrevétlenül, mert Jagun Chinu ösztönei, aki a törzs egyik legjobb nyomkeresője és felderítője volt, veszélyt sejtettek. Jagun Chinu emlékei szerint a felnőtt férfi boraquani és kozák támadókról beszélt, amikor megtalálta őket, a kimerültség határán. Dél-nyugati irányból menekültek a tábor felé.

A két Boraquani nomád, Jhurgan kán beleegyezésével, felállították kis sátrukat a tábor szélén, a sámán sátrától a legtávolabbi ponton. Másnap reggel indulnának tovább. Orissa és Szikla folyamatosan figyelték őket, Erdenequa pedig meglátogatta a két sérült vachirit a sámánnál (Mongataranqui). Mivel neki is voltak gyermekei, anyai szemével átlátott a vachir gyermek hazugságain és megtudott tőle néhány fontos dolgot: a neve Joge, a kómában fekvő férfi pedig az apja volt, aki megtiltotta neki, hogy bármit is mondjon bárkinek; jónéhány napja kozákok rabolták el őket, miközben egy öreg sámánhoz kísérték őt; több nap után sikerült megszökniük, de követték őket és nagyon nehéz volt menekülniük; amikor Jagun Chinu megtalálta őket, azt hitte, hogy az apja meg fog halni. Erdenequa ezután meglátogatta a két boraquanit is, akik éppen végeztek sátrukkal és főzni kezdtek valamit. Egyikük, Borangen nem vette észre a fél-khitai megkülönböztető jeleit és egyenesen a sátrába hívta estére a nőt. A másik nomád, Gahchar, csak sunyin figyelt. A két boraquani ismért elmondta Erdenequának, amit már Jhurgan kántól is megtutdtak korábban: több nappal ezelőtt egy kozák banda támadta meg az egyik vadászcsapatukat. Őket követték, miközben két kozákot le is sikerült vágniuk. Meglepődtek, hogy ezalatt ennyire északra kerültek, és holnap már mennének is vissza délre.

Miután Khünbish sötétben körbejárta az egyész törzs táborhelyét, a két boraquani nyugovóra tért, majd Orissa helyét is átvették, mert Jhurgan kán a jurtájába hívott mindenkit. A helyzet megfontolt döntéseket igényelt. Jagun Chinu nem volt jelen, a kán fiatal felesége, Surawa viszont igen. Jhurgan és a felesége között érezhető volt a feszültség. Többeknek is eszükbe jutott, hogy a nő egy olyan törzsben született, amit évekkel korábban bekebeleztek a Boraquan harcosok. Szerinte a két boraquani minden szava hazugság volt. A férjének címzett "most már remélem, hogy teszel valamit!" kijelentése kellően meglepő volt és sokmindenről tanúskodott. Az egyre halványuló nyomokon kívül bizonyítékuk viszont nem volt, ezért heves vita és több elképzelés is született arról, hogy valójában mit is kereshet itt a két boraquani, a kozák fosztogatók, és mennyire lehet fontos szerepe ebben a két Vachir törzsbelinek. Jhurgan kán, kizárva a kockázatot és egy jövőbeni szövetség érdekében gyorsan vissza akarta juttatni a (véleménye szerint fontos) gyereket a törzsébe. Ezzel a feladattal természetesen a legjobb embereit bízta meg. A gyerek apja egyenlőre maradna a törzsnél, amíg harcképes nem lesz. A két boraquani kérdésében, mégha jelenlétük bosszút is kívánt, de négyen a három ellenében úgy határoztak, hogy inkább elengenik őket. A véres fizetség természetesen nem fog elmaradni, de jelenleg nem tudták, hogy figyelik-e őket, így inkább ebben sem kockáztattak. Alvás előtt a kán még megkérte Khünbisht, hogy kicsivel később látogasson el a sámánhoz.

Reggel, Borangen és Gahchar elbúcsúztak a kántól, megköszönték a Jhurgannak törzs vendégszeretetét, majd déli irányban távoztak. Röviddel utánuk, a megbeszéltek szerint öt-hat fős lovas csoportokat indítottak útjukra, névlegesen a kozákok jelentette veszély felderítésére. Egy egyik csoportot az elaltatott és bezsákolt Vahcsir gyereket kísérő karakterek alkották, akik keleti irányban hagyták el a táborukat. Khünbish egész nap, látótávolságon belül felderítést végzett. Később a Vachir gyerek magához tért és meglepő nyugodtsággal vette tudomásul, hogy az apja nélkül viszik haza. Nem volt ugyanilyen nyugodt Orissa, amikor az esti táborverés után a helyzetük lehetősegeiről vitatkoztak. Orissának nem lett volna ellenére egy beolvadás sem a Boraquan törzsbe, de a többség ellenszenvvel fogadta ezt a lehetőséget, különösen az öreg Nayan, akinek már semmi kedve nem lett volna ismét ranglétrát mászni. Erdenequa, hogy leállítsa végre Orissát és a többséggel ellentétes elképzeléseit, a jelenlegi családi állapotára tett sértő megjegyzést, megemlítve, hogy ne a vachir fiún élje ki haragját, amiért nem tudott gyermeket szülni (eltűnt) férjének . Több sem kellett, hogy összeverekedjenenek.

Másnap, miközben folytatták útjukat, Erdenequa, Nayanon keresztül bocsánatot kért Orissától. Éjszaka, Orissa őrködése alatt, egy alaposan megszervezett kozák támadás érte őket. A sötétből lecsapó nyílzápor súlyosan megsebesítette Orissát és a Vachir gyereket is. Mikor eloltották a tábortüzüket, a kozákok kétoldalt meggyújtottak egy-egy előre elkészített farakást, hogy ellenfeleik ismét láthatóvá váljanak. A csapat szétszóródott. Három, majd két helyről vették fel a harcot a támadóikkal, akik végül menekülőre fogták a dolgot. Két kozákot viszont sikerült elkapniuk, akiket azonnal kivallattak. Megtudták, hogy egy Rhamdami kereskedő (Rutadanh) bízta meg őket a gyerek elrablásával, de a foglyok egy rabszolágának szánt felnőttel együtt megszöktek. Napokig követték őket északi irányban. Ezért figyelték meg a Jhurgannak törzs táborhelyet is. A két boraquani nomádról és a házasokról semmit nem tudtak, így szinte biztossá vált, hogy Borangen és Gahchar voltak a gyiklosok, akik utána pofátlan módon még be is merészkedtek a táborba. A vallatások után Orissa brutálisan kivégezte mindkét kozákot, erősen megfélemlítve ezzel a gyereket is, aki ennek hatására bevallotta, hogy az igazi neve Mundai Vachir, és ő a Vanchini kán fia.

Másnap reggel Khünbish négyszemközt elárulta Orissának, hogy Jhurgan kán az utazásuk előtti éjjel azzal bízta meg, hogy észrevételnül ölje meg a gyereket. Véleményük szerint ekkor még a kán nem tudhatta ki is volt valójában a gyerek, ezért a többieket is beavatták a dologba. A közös döntéshozatal (és heves viták) alatt olyan lehetőségek is felmerültek, hogy a két boraquani árulhatta el a kánnak, hogy kit keresnek valójában. Végül három a kettő ellenében úgy döntöttek, folytatják az utat és elviszik a gyereket a vachir törzs kánjához. Orissa és Khünbish volt azon az állásponton, hogy teljesíteni kell Jhurgan kán eredeti óhaját, és a gyereknek meg kell halnia. Velük ellentétben Szikla egyenesen odáig ment, hogy kijelentette: akár az életével fogja védelmezni a gyereket...

........................................................................................................................

Hogy ne kelljen minden játék elején elmondani az alapvető dolgokat, összefogaltam a legfontosabb ismereteket, mellékelve az idevágó térképekkel. Minden később megtudott információ is itt lesz frissítve.

Térkép 1: Törzsek Észak-Hyrkániában

- Jhurganak; kán: Jhurgan; szövetséges törzsek: Kouangey, Yilin, Enghijn, Mangay, Tughi, Nogo, Hamudai; fontosabb NPC-k: Surawa (a kán felesége), Mongataranqui (sámán).
- Boraquan; kán: Boraquanar; szövetséges törzsek: Baatain, Bokai; fontosabb NPC-k: Gahchar és Boragen (Jambe és Chidai feltételezett gyilkosai).
- Yekedei; kán: Iyeke; szövetséges törzsek: Chuke, Chagai, Tuli, Qasa, Merke, Qora, Ikhtar, Huluy; fontosabb NPC-k: Goutai, Quchi, Chidai, Doji, Noyonua, Chatia (Iyeke keshikjei, vérszomjas hyrkán nőstényördögök), Baktai (öreg hyrkán, akinek a jurtájában történt a Boraqn támadás), Muke, Jaaghu, Subok, Bumbo (harcosok az Ikhtar klánból).
- Vachir; kán: Vachirnai; szövetséges törzsek: Kassa, Tema, Sagu, Gutai; fontosabb NPC-k: Mundai Vachir (a kán fia), Botanqu (kán egyik keshikje).

Törzsek közötti viszony (a Vörös Kígyó évének, 10. hónapjának, Laghva napján): a Boraquan és a Vachir törzsek harcban állnak egymással. A többi törzs jelenleg békében él egymás mellett (neutrális viszonyban). Jhurgan, Iyeke, és Vachirnai kán a törzsszövetségek híve. Boraquanar velük ellentétben az egyesülésé.


Térkép 2: Észak-Hyrkánia és környéke


Mountains of the Gray Apes: ködbe vesző kopár hegylánc; állítólag a mélyen fekvő, szűk völgyeit történelem előtti időkből származó, emberevő majmok népesítik be.
Vilayet Sea: kétezer mérföld hosszú és háromszáz mérföld széles beltenger, félig-meddig a turáni flotta ellenőrzése alatt. A Vilayet-tenger hírhedt a kíméletlen viharairól, különösen az őszi és téli hónapokban. A teleti parton, többszáz mérföld hosszan, a Turán birodalom gazdag városai húzódnak (Shahpur, Maypur, Sultanpur, Khawarism, és Agraphur a legismertebbek), a keleti parton kisebb hykán, vagy független kikötővárosok épültek (Rhamdam, Onagrul, Khoraf). A beltengert kalózok népesítik be (Vörös Testvériség), akik nem csak a kereskedőhajók, hanem a partmenti városok kifosztásával állandó veszélyforrásai a Kelet és Nyugat közötti kereskedelemnek. Dél felé megkerülni a tengert még az átkelésnél is kockázatosabb: a Zaporoska folyó melletti mocsarakat számatan kozák rablóbanda és vad törzs használja rejtekéül. A tengert három nagy (Ilbars, Zaporoska, Nezvays) és több kisebb (mint pld. Akrim és Yelba) folyó táplálja.
Sythia: független városállam Hyberbórea dél-keleti szegletében, ahol állítólag egy boszorkány-királynő uralkodik. A magas sziklákra épített falakhoz vezető út mellett karóra tűzött koponyák viszik hírül a város vendégszeretetét.
Rhamdam: Khoraftól északra taláható (jelenleg) független kikötőváros a Vilayet-tenger keleti partján, ahol a nagy karavánútnak vége szakad. A város gyakori célpontja kalózoknak, ezért a kereskedők sokszor Turáni védelem alatt hajóznak tovább a nyugati partvonal, Aghrapur és más városok felé. Khoraf és Rhamdam katonalilag támogatja egymást.
Wan Tengri és Lake Ho: magas, kecses tornyok alkotta partmenti város, a Ho tónál, a Fekete Sivatag közepén. A várost, a hatalmas rákjairól ismert tavat és környékét a keleti (khitai) Wan klán uralja.
Icy Desert és Icy North: kietlen, jeges terület, Hyperbórea keleti határa.
Desert Clans: keleti sivatagből érkezett törzsek által kihasított terület, akik megőrizték szokásaikat.
Theggir, Balkhana, Kuagir, Wigur: nagy hyrkán nemzetségek.
Hyrkanian Heartland: széles folyókkal szabdalt terület gazdag legelőkkel hyrkánia szívében; aki uralja ezt a területet, az tekintehető a hyrkán sztyeppék legfőbb kánjának.
Hyrkanian Prairie és Barren Steppes: kietlen, félig elsivatagosodott terület, száműzött hyrkánok otthona.

Játékos karakterek:Khünbish (nem személy): egy szövevényes, hűtlenséggel és gyilkossággal fűzerezett családi bonyodalom miatt gyerekkorában a törzs hierarchiájában a rabszolgák szintjére süllyedt. A Khünbish (nem személy) nevet adták neki férfivá érésekor és asszonymunkát végzett a törzs lányaival. Gyermekkorát általános megvetés kísérte, ő pedig megesküdött, hogy kivívja magának a tiszteletet, bármi is legyen az ára. Megtanulta hogyan legyen láthatatlan és az életét kockáztatva a szomszédos törzsek területére belopakodva szerzett a kánnak több alkalommal is hasznos információkat. A kán hamarosan felismerte a benne rejlő lehetőségeket: Khünbishnek nem okozott erkölcsi problémát és harcosi önbecsülését sem sértette, ha orvul kellett végeznie a kán által kijelölt célponttal egy viharos éjszakán, lett légyen az más vagy akár a saját törzsükbe tartozó férfi, nő vagy gyerek. Khünbish-nek most saját jurtája van és külhoni rabszolgái, ezek közül kettő az anyjára visel gondot, kettő a saját ingóságaira, valamint kettő az ágyasa.

Orissa: a turáni Kajar és a hyrkán Soris egyetlen gyermeke. Mikor eladósorba került, feleségül is ment egy Chagan nevű harcoshoz, aki a kán egyik legügyesebb katonája volt. A férfinak akkor már volt egy asszonya. Chagannak egy felderítés során nyoma veszett és soha többé nem került elő. A kötelező gyász letelte után Orissa magához vette Chagan hátrahagyott páncélját és fegyverét majd jelentkezett a kánnál, hogy elfoglalja férje helyét. A kán számos próbának vetette alá Orissát, aki rátermettségével és elszántságával sorban mindet kiállta így végül a vezér nem tagadta meg kérését.

Nayan: a törzs egyik legtapasztaltabb harcosa, a kán régi barátja. A legtöbb ember „Öreg”-nek nevezi tisztelete jeléül, de holmi jöttment külországiaktól nem tűrne el ilyet. Fiatalabb korában bebarangolta a fél világot. Egyetlen felesége halála óta kettesben él utolsó eladósorban maradt lányával. A nagyobb lányokat már mind kiházasította, mind a nyolcat (négy lánya van még a törzsben, Bane, Sura, Dawa, Ariul - a maradék négy más, szövetséges törzsekben). A megmaradt lányt (Kube) aligha fenyegeti ez a veszély: a közvélemény a törzs második legrondább nőjének tartja.

Szikla: a vendhyai hadsereget is megjárt délvidéki hyrkán, oldalán egy fura kinézetű alakkal, Tüskével.

Erdenequa: anyja khitan hercegnő volt, akit azért adtak hozzá egy hyrkán kánhoz, hogy békés viszonyokat próbáljanak fenntartani. Hyrkánként nőtt fel, de anyja és a kíséretében lévő khitai orvos sok mindenre megtanították (khitai okkult tanokra, meditációra, jóslásra, orvoslásra). Vad természetét látva apja pedig harcra tanította és remek hyrkán harcossá nevelte. Az egyik északi törzs kánja vette feleségül (Hamudai), akinek gyermekeket szült. Azonban a férje meghalt, ekkor fél évig ő vezette a törzset, míg át nem adta a volt férje öccsének (Hurandai) az uralkodást és ő maga a hűbéruruk udvarába jött, képviselni az északi törzset. A khán elit alakulatának a tagjává is tette. Két fia és egy lánya van. Idősebb fia (Tikhtai) nyolc éves, lánya (Keyami) öt, fiatalabb fia (Tilay) pedig két éves.

Jagun Chinu (Száz Farkas): rettentő erejű, harcos. Kiváló nyomkereső. Családja: egy asszonya (Mara), egy fia (Elgeg), két lánya (Dari, Muli) van.