Master of Orion: Honvédő Kalózok - GURPS

A bulrathi háború során történt, hogy a csendes Kakata naprendszer kolóniáján hiperűr kapu nyílását érzékelték. Mivel az érkezők nem vették fel a rádió kapcsolatot az űrállomásokkal a lakosság ellenséges flotta érkezésétől tartott, ráadásul a naprendszerbe irányított csatahajók a Kakata III felett és az aszteroida övben járőröztek, így a naprendszer központjának számító Kakata II (más néven Ókeánosz) bolygó védelmére csak a helyi kormányzat néhány járőrhajója maradt. A kolónia felett bombázás illetve idegen invázió fenyegetése tornyosult...

Ezen baljós időkben döntött úgy a vízvilág egy félreeső szegletét uraló kalózhadúr, Duncir Orhuzd, hogy hazafias érzületből az eddig kalózkodásra használt négy űrhajóját felajánlja a bolygó védelméhez. Akármennyire is fűtötte azonban a hazaszeretet, azért úgy gondolta, hogy önzetlen tettéből némi aprócska előnyt is kovácsolhat magának. Régóta szerette volna visszaszerezni befolyását Zhan City alvilága felett, amit jelenleg "A marsi" nevű maffiafőnök uralt, egy gátlástalan gazember.

Orhuzd úgy számított, hogy felajánlásával megnyeri magának a legtöbb politikus támogatását a maffiafőnök elleni fellépéshez. Ha ezen kívül félre tudja állítani azokat a korrupt magisztrátusokat, akiket lefizetett a marsi, akkor nyert ügye van. A gond az, hogy a korrupt magisztrátusok ellen tanúkat a maffiafőnök szolgálatában álló Hidemoto Aya, egy információ bróker zsarolással sakkban tartotta. Aya hollétét pedig nem sikerült felfedeznie...egészen a közelmúltig, mikor is egy a maffiától a kalózokhoz átállt áruló beszámolt arról, hogy egzotikus ételeket és drága holmikat küldtek fel rendszeresen az egyik űrállomásra egy japán nőnek a főnök parancsára, de nem szeretője az illető.

A terv ezzel összeállt, a feladat adva volt. Eljuttatni Orhuzd ajánlatát a politikusokhoz, megtudni Hidemoto Aya pontos tartózkodási helyét, majd felmenni az űrállomásra és likvidálni. A bevetésre küldött csapat kissée szedett-vedett volt:

Holand Sebastano Epirey, a nemes (Krisztián)

Nagy Li, az áruló ex-maffiózó (Dávid)

Adman Shait, az elbocsátott gyárimunkásból lett kalóz (Mihály)

A csapat Zhan Citybe érkezve egy kellemes, kanális partján épített négy csillagos szállodában rendezkedett be, a komolyabb fegyvereket hajójukon hagyva. Míg Holand az ex-szenátornő Ambri Kel Ashthoz kért időpontot, akinek át egy titkosító kódot hoztak az Orhuzddal való biztonságos tárgyaláshoz, addig Li a hotel bárjának alkoholkészletével ismerkedett, nagy intenzitással.

Mivel a tettek emberei voltak, nem várták meg a politikai helyzet változását, hanem még aznap felkeresték Wuang lebuját, ahol Li nem könnyen, de végül sikeresen beetette, hogy még mindig A marsi szolgálatában áll és Aya elleni mérgezési kísérlet ügyében nyomoz - így megszerezte a nő pontos címét. "Addig kell ütni a vasat, amíg meleg" jeligével Holand is tárgyalni kezdett a lebuj főnökével, már a marsi végső bukását készítve elő.

Másnap, miután a magisztrástus-asszonynál végeztek a tennivalókkal az előre elkészített személyazonosságokkal felmentek az űrállomásra, ahol a kísérleti jelleggel működő mesterséges-gravitációs blokkban lakott Aya. Míg Adman áramingadozásokkal kísérletezett, hogy majd a kellő időben elterelést tudjon létrehozni, Holand űrbetegségére hivatkozva sikeresen szállást szerzett a mesterséges-gravitációs blokkban, miután összehaverkodott egy biztonságissal.

Mindent egy lapra téve fel az akciót visszaindulásuk előtti órára időzítették. Adman áramkimaradást idézett elő, amitől a biztonsági rendszerek és a mesterséges gravitáció is lekapcsolt. Feltörte Hidemoto lakosztályának zárját, majd átengedte a terepet Linek. Ahogy mondani szokás: egyetlen terv se éli túl a találkozást az ellenséggel, kiderült, hogy a nővel egy testőr is van. Li egy hirtelen előadott blöffel elterelte a testőr figyelmét, csak reflexpáncélzata mentette meg életét. Mindkét fél gyakorlatlan volt a zéró-Gben való mozgásban, így a szobában fel-le repkedve eredménytelenül lődözték egymást. Li átlendült a másik szobába, ahol az igazi célpont volt, és egy jól célzott lövéssel kivégezte. A testőrt hiába próbálta leszerelni azzal, hogy már nincs kit védelmeznie, az dühödten vergődött át a belső szobába, ahol azonban Li, aki egy lecsavarozott bútorba kapaszkodva rögzítette pozícióját, fejbelőtte a még mindig esetlenül lebegő testőrt.

A lövöldözés ugyan nem kevés riadalmat keltett az állomáson, de Adman által jól beidőzített áramkimaradás miatt sikerült gond nélkül elhagyniuk az állomást és visszatérniük Ókeánoszra.

Két nap múlva kompromitáló anyagok áradata lett szétküldve a kolónia vezetőinek - Aya poszthumusz ajándéka. Valószínűleg ezzel próbálta eltántorítani áldozatait attól, hogy megpróbálják kivégezni, de ez mégse védte meg. Lehet, hogy Orhuzd nem pont így tervezte a dolgokat, de jól sültek el. A napfényre került adatok a maffia jópár emberét és támogatóját börtönbe juttatták, akik, hogy enyhítsék büntetésüket, lelkesen vallomást tettek társaik ellen. A marsi bukása elkerülhetetlen volt. Állítólag saját testőrei is elárulták a végén, és hagyták, hogy egy régi, ámde jelentéktelennek vélt ellensége, egy bosszúszomjas tönkretett dzsentri, szemük láttára lője le.

A nyilvánosságra került anyagok közt azonban nem mind a marsi maffiájával volt kapcsolatos, voltak köztük más, aggasztó anyagok is...

Age of Worms - EBERRON D&D

Az alakváltók rejtekhelyéről visszaérkező kalandozókat friss hírek várták a felszínen: két hét múlva kezdődik a Bajnokok Próbája, a híres-neves, évente meghrendezett sharni gladiátorviadal; furcsa eltűnések kezdődtek egy hete, és az egyetlen összefüggés az áldozatok között, hogy mind tapasztalt fegyverforgató volt; a Morgrave Egyetem Anatómia Tanszékének vezetője meghívta vendégelőadóként az Utolsó Háborúban vitatott szerepet játszó, a nekromancia hadi alkalmazásában úttörő karrn professzort, Lothar Bornemannt, ami az élőholt katonává alakított civil áldozatok hozzátartozóinak heves tiltakozását váltotta ki; valamint az Öt Nemzet összefogásával épített és a béketárgyalások részleteinek kidolgozásául szolgáló égi hajó, a Békehozó, hamarosan készen áll a felszállásra, melyet természetesen több szakadár frakció is megpróbál szabotálni.

A csapat első útja az aukción elárverezett tárgyakért kapott vaskos váltót lobogtatva Kletus Könnyébe vezetett. A mágikus kereskedés előterében varázsrúnákkal megerősített csatagólemek fogadták őket, biztonságba helyezve minden támadásra használható mundén és mágikus tárgyukat a vásárlás idejére. Legnagyobb meglepetésükre régi fegyvertársuk, Pilum vezette őket Kestia (képen, balra), a bolt fél-elf tulajdonosa elé, aki valamiféle óriási, konzervált szemgolyóból kifacsart könnyek segítségével, egy jóstálkából mutatta meg nekik portékáját. Némi sikeres alkudozás után még Pilumot is rávették, hogy fontolja meg szolgálatainak áruba bocsátását, így végül találkozót adott nekik a Fehér és Arany ivóban, ami a városi őrség kedvelt helye.

Amint kiléptek az épületből, az utcán fura szédülés lett úrrá rajtuk és hirtelen egy éjszakai, erdei tisztáson találták magukat (kivéve Malorannát), melynek közepén egy tábortüzet és egy jurtát pillantottak meg. Gorinnak sikerült felismernie, hogy a rajta lévő törzsi jelek egy Démonpusztákon élő törzsre utalnak. Az erdőből vörösen izzó szemű, fekete bundájú farkasok rontottak elő, mint kiderült törzsi totemszellemek, amik csak próbaként szolgáltak a csapatot a jurtában váró shifter sámán, Szürke Agyar utasítására. A sámán elmesélte nekik, hogy a Prófécia szerint a Démonpuszták 23 törzse az Utolsó Napon fog szembeszállni az újra megtestesült Kyuss-al, ehhez azonban egyesíteni kell őket és ez a kelashva'ar, azaz Gorin feladata. Ő azonban nem ért egyet azzal, hogy ölbe tett kézzel figyeljék a Prófécia beteljesülését, hanem tenni is akar érte, ezért hívta ide a Kiválasztottakat, mert át szeretné nekik adni a tudását, mely hasznukra válhat. Megtaníthatja nekik a módszert, amellyel erre a Máshol lévő helyre juthatnak, ami az időn kívül létezik és így az Anyagi Síkon eközben nem telik az idő. Kiderült azonban, hogy Szürke Agyar mégsem teljesen önzetlenül ajánlotta fel a segítségét, hiszen azt kérte tőlük, hogy kutassák fel az unokáját, a törzséből száműzött, heves mérsékletű shifter harcost, Mordekai-t. Delta kérdésére, miszerint Maloranna miért nincs itt, az öreg sámán csak annyit válaszolt: "Nem tiszta sem a lelke, sem a teste."

A furcsa találkozás után újabb két bűbájos tárgyakkal kereskedő boltot látogattak meg, először az Arkán Tanács által ellenőrzött, elementálokkal védett és extradimenzionális térbelsővel rendelkező Alabástromtornyot, ahol Delta egy régi akadémiai társával, a nekromanta Asszimmal futott össze, valamint a Sárkány Álmát, ahol Tessius, az állítólagos sárkánykincsre alapozott vállalkozás tulajdonosa valamiféle, az öreg sámánéra hasonlító Álomsíkon folytatta kétes üzelmeit.Miután Yngvar átadta nekik Hakim Szahat (képen, jobbra) meghívását, úgy döntöttek tiszteletüket teszik nála is. A rég várt beszélgetés majdnem összecsapásba torkollt, amikor az elf mágus első varázslatát Delta mágikusan szétoszlatta, majd csendvarázst idézett rá. Rövid mentális beszélgetés, és a tény, hogy Kratos cor Marak a városban tartózkodik, valamint hogy Hakim Szahat ismeri a lenyomozható tetoválásaik ellenszerét, újabb törékeny szövetséget eredményezett. A sámán tanította módszerrel az elf tudós az Álomtisztás jurtájában bomlasztotta szét a mágikus tetoválások szövedékét.

Hunger - The Savage World of Solomon Kane

Zsolt által a két hete bemutatott The Savage World of Solomon Kane RPG-t most az első éles kalandunk követte, saját karakterekkel megspékelve, melyek a következők voltak:

Wilhelm Krakkenstein - (Gábor) hatalmas németalföldi, utazó gyógyító és utazó ítéletvégrehajtó.
Lachlainn Thorne - (Dávid) egyházellenes rókaképű gael, önkéntes templomos lovag.

A karaktereket az Armtownból Torkertown felé vezető útról lekanyarodó, egyenesen a Repedt kupa fogadóba tartó nyomvonalon hozta össze a sors. Mind a ketten Torkertownba, a bűnbe süppedt városba igyekeztek, de a hideg téli napon hamar rájuk esteledett, így kénytelenek voltak betérni az útmenti fogadóba. Rövid iszogatás és kérdezősködés után kiderült, hogy érkezésük oka jóval túlmutat a város határain: büdös sörükbe erős mérget kevert a fogadós kutya. Az egy mázsát is meghalaló, hatalmas testű Wilhelm egy egész korsóval bevedelt, míg Lachlainnek néhány korty is elég volt ahhoz, hogy erős fáradtság eredszkedjen tudatukra. Szerencsére a fogadós, a gaz William Bull és öt mocskos cinkosa kellően türelmetlenek voltak (vagy csak ostobán bíztak képességeikben) és még a beígért vacsora előtt lerohanták az utazókat. Pillanatok alatt véres öldöklés vette kezdetét. Wilhelm, széles pallosának három gyors csapásával pokolra küldött egy támadót, miközben Lachlainn csak tántorogva csapdosta a levegőt hatalmas zweihanderjével. A következő pillanatban előmerészkedett Bull is, aki halált megvető bátorsággal rávetette magát Wilhelmre és hegyesre reszelt fogaival egy borzalmas sebet ejtett ellenfele zsíros nyakán. Wilmhelmnek patakokban folyt a vére, a rajta csimpaszkodó ellenfelével, egyensúlyát elveszítve elvágódott, feldöntve egy készülő vacsorától füstölgő bográcsot, amiből megfőzőtt emberi végtagok és egyéb bensőségek borultak ki a fogadó padlójára. Ekkor hátborzongató dolog történt: a szanaszét heverő emberi "dolgok" közül két levágott kézfej hirtelen megmozdult és egy-egy támadónak estek. Hangos reccsenéssel roppantották össze torkukat, mielőtt végleg elernyedtek volna. Lachlainn ezután a földön fekvő Bullt egy hatalmas csapással kettéhasította. A két életben maradt támadó a társaik halálát okozó kezek láttán motyogtak valami egy legutóbb elkapott varázslóról, majd amikor maglátták, hogy Lachlainn elvégezte a véres munkáját, inkább a menekülés mellett döntöttek. Végül a saját csapdájukba estek, mert még a rajtaütés előtt elreteszelték a kijáratot, így a vérszomjas gael hátúlról könnyedén lemészárolta őket. A két utazó ezután összeszedte magát és átkutatta a fogadót, ahol rengeteg felhalmozott holmit találtak, amit vélhetően hosszú honapok során, az itt megszállt utazóktól tulajdoníthattak el. Wilhelm keze ügyébe került egy ősi tekercs is, melyen minenféle ördögi rítusok voltak olvashatóak. Azonnal elégették a bűnös feljegyzéseket. Hajnalban a fogadó is hasonló sorsra jutott, majd a két utazó folyatta útját Torkertown felé, hogy hasonló gonoszságoknak álljanak útjába...

Age of Worms - EBERRON D&D

Jelen beszámoló az Eberron kampány 20. jubileumi játékülésének összefoglalója:

A csapat a Delta által létrehozott extradimenzionális térben gyűjtötte az erőt a raktárépület mélyén lapuló megmaradt alakváltók és az agyszívó kipucolásához, de közben elküldték Abut némi varázskomponens beszerzésére. Abu egy levéllel (melyben az aukción eladott tárgyakból befolyt 65.000 ezüstről szóló váltó lapult) és legnagyobb meglepetésre Gorinnal tért vissza. Az ork nomád épp belekezdett volna a beszámolójába, amikor mellkasából kékes fény tört ki és egy kis kék kristály repült Zodear Ovion torkába, aki ezúttal hárítva a mentális sokk java részét, nem esett össze ájultan, mint a legutóbbi hasonló eseménykor. Kiderült, hogy Gorin egy Zor nevű démon által megszállt lányból űzte ki a gonoszt, Yurev útmutatásai alapján (ezért cserébe játszotta a kezére a Szélherceg jogarának darabját), és ennek során került a testébe a kristály. Az is napvilágra került, hogy mit keresett annyi ork és shifter a Kakas és Órában: az összegyűlt sámánok szerint Gorin egy kelashva’ar, azaz Próféta, aki majd egyesíti a Démonpuszták egymással torzsalkodó huszonhárom törzsét, midőn elérkezik Khorvaire kontinensének legsötétebb órája és szembe kell nézniük az újjászületett Féreggel. A Labirintus egyik szent helyén látomásokat erősítő főzetet itattak vele és ő víziójában a Sharni Arénából előtörő wight-ok hadát látta, akik végigdúlták a várost a tehetetlenül szemlélődő brel hadsereg gyűrűjében, majd egy gigászi csontváz tornyosult föléjük és a szájából előtörő zöld férgek hada elmosott mindent és mindenkit. Ezzel a figyelmeztetéssel tért vissza hát és azzal az információval, hogy a kék kristályt a szerencsevadász Syb (mielőtt a kő átvette felette az irányítást) egy kalashtar írásjelekkel megjelölt barlangban találta egy, a Morgrave Egyetemen dolgozó professzor megbízásából.

Miután mindenki felkészült, a csapat megkezdte a behatolást az alakváltók rejtekhelyére, és a vízzel feltöltött teremből nyíló folyosón hat Holló Kompániás egyenruhát viselő zsoldosba futottak bele, akik úgy tűntek, hogy az agyszívó közvetlen irányítása alatt vannak. Itt debütált Zodear megidézett teremtménye, egy mérgező harapású árnyéklény, mely elég hatékonynak bizonyult, míg Maloranna fel nem fedezte, hogy valami nem stimmel az ellenfelekkel: merő illúzió volt az egész, melyet Zyrxog az ő agyuk felszínes letapogatása alapján alkotott! Ez nem az utolsó játék volt a fejekkel, mert pár perccel később Abu egy duplán mágikusan álcázott karóverembe zuhant, amiből kötéllel kellett kimenteni, majd az is kiderült, hogy a doppelgangerek pihenőszobáinak az ajtajait is bűbájjal fedték el. A dolgozószoba, ahol a beszivárgások tervei készültek, valóságos információs kincsesbányának bizonyult: részletes feljegyzések az áldozatok szokásairól, barátokról, ismerősökről, a már alakváltóval helyettesített személyek listája és részletes térképek a várost áthálózó titkos járatokról. Az innen továbbvezető út csapdát rejtett, a hatalmas bálterem tükörfalainak láthatóvá válásakor minden csapattagnak négy tükörmása lépett elő, hogy a személyiségüket (vélhetően) a tükrök másik oldalára szívó üvegszilánkok zápora alá temessék őket. Szerencsére Zodear Ovion egy hirtelen jött ötlettel magukat a tükröket támadta meg egy hangalapú pszionikus hatással, példáját pedig Gorin is követte a mágikus kardjából előtörő szélviharral. Az imígyen megtizedelt tükörképeket azután Maloranna és Abu viszonylag könnyedén szilánkokra zúzták. Egy kötelező jellegű pihenés után a Kötéltrükk védelmében, a trónteremben hőseink végre szembekerültek az alakváltók tevékenységének irányítójával, aki nem volt más, mint... Allustan, Gyémánt-tó visszavonult mágusa (Delta alakváltók valódi formáját felfedő varázslata igazolta ezt a tényt)!

A mágus megpróbálta meggyőzni a csapatot, hogy dolgozzanak a gazdájának és cserébe jó zsoldos módjára busás fizetséget kapnak, de ez megbukott a kérdezettek bizalmatlanságán. A habozás láttán az eseményeket követő agyszívó a már túl sok információval bíró csapat haladéktalan eliminálását rendelte el, melynek a teremben lévő faládákból előtörő Kyuss fattyak (képen, jobbra fent) adtak nyomatékot. Az élőholtakból sugárzó mágikus félelem hatalmába kerítette Malorannát, de ezt Gorin egy semmiből előkerült mágikus bot segítségével hatástalanította, ugyanúgy, ahogy a Zodear Ovion elméjét megbomlasztó varázslatot is. Delta egy harctéri taktikai lépéssel Hálóvarázzsal tette mozgásképtelenné a férgeket felöklendező élőholtakat, egyúttal kétfelé szakítva a csapatot is. Míg a két fegyverforgató a fattyakkal viaskodott, addig Zodear, Delta és Abu a magát Tűzfallal körülvevő és Kőbőrrel, valamint egyéb védekező mágiákkal felvértezett Allustant puhította. Maloranna meglepő felfedezést tett, amikor ezüsttőrével szúrta meg az egyik Kyuss teremtményt, mert az ezüst érintésére megfeketedtek és összepöndörödtek a lény húsában hemzsegő férgek és a seb sem forrt be, mint eleddig.

Megtörtént a kampány első sikeres ellenvarázslata, amikor Delta szétoszlatta a mágus kezében formálódó Tűzgolyót, amivel a gyorsan regenerálódó élőholtakat akarta kiszabadítani, majd pedig Zodear hántotta le ellenfelük védővarázslatainak 90%-át egy sikeres pszionikus támadással. A mindeközben Abuval birkózó Allustan végül levetette álcáját, fél-ork barbárrá alakult és őrjöngve próbált kiszabadulni a szorításából. A túlerővel viaskodó mágussal végül Varázslövedékek végeztek és a visszaalakult tetem, a nála talált zöld kristályok (a tetem rutinszerűen lefolytatott kifosztása után) és a teremben lévő furcsa gépezet magyarázatot adott arra miért nem jelezte alakváltóként az erre kifejlesztett varázslat Telakint. Fajának ritka példányaként (greater doppelganger) Telakin (képen, balra) egy olyan egyedi mágikus szerkezetet használt, mely hosszadalmas mentális tortúra után teljes és mindenre kiterjedő másolatot készít az áldozat elméjéről az előre preparált és rendkívül költséges kristályba. Az így szerzett másolattal azután nem csak a külsőt és az összes emléket, hanem minden képességet, legyen az mágiahasználat, pszionika vagy barbár őrjöngés, alkalmazni lehet a hozzáértőnek. A terem átnézése során egy rejtekhelyről előkerült egy rendkívül fontos dokumentum is, melyet Telakin szervezete kiadásairól és bevételeiről folytatott: zsarolási és védelmi pénzek, sikkasztásból befolyó összegek, valamint megbízásra ellopott és leszállított áruk, mint például számos a Férgek Korához kapcsolódó relikvia, többek között az Apostoli Tekercsek, melynek megrendelője Loris Raknian, a Sharni Aréna igazgatója és tulajdonosa, a város tíz legbefolyásosabb családjának tagja. Telakin margóra rótt megjegyzéseiből kiderül, hogy a tekercsek egy ulgurshtasa (Maloranna szabadfordításában brel nyelven a Seregek Atyja) nevű lény, Kyuss Második Apostola megidézésének útmutatója, melynek legfontosabb eleme egy bajnok szíve és tömeges emberáldozat.

Introduction - SWoSK

The Cannibal Isle (Sea Rats) - The Savage World of Solomon Kane

A játékülés célja a Savage World játékrendszer tesztelése. Ez a kiadvány a TestDrive v6 univerzális rendszerre épül. Minimális módosítással, és pár apró házi szabállyal megspékelt rendszer jól vizsgázott. A rendszer viszonylag egyszerű, könnyen elsajátítható. A történet eleve egy éles PvP szituációval indult, de a rendszer ebben is jól vizsgázott. A legtöbb rendszer akkor roppan meg, amikor a játékosok egymásnak eresztik karaktereiket.

Solomon Kane Robert E. Howard figurája, a 20-as években született Conan előtt. A történetek ötvözik a csattanos angolszász rémtörténeteket és az akkoriban oly divatos ponyvairodalmat. Kane, a puritán angol, mindig segít a rászorulókon és a bajbajutottakon, és kegyetlenül leszámol a gonosztevőkkel és Isten ellenségeivel. Egy olyan sötét időszak valódi lovagja, amikor Európát háborúk szaggatják darabokra, a népek babonások és egyformán félik Istent, az Inkvizíciót és a boszorkányokat. Howard alig egy tucatnyi novellát és pár töredéket hagyott hátra. Már az utolsó novellákban, ahogy Kane egyre távolabb kerül a civilizált Európától, úgy fedezhetőek fel a hasonlóságok, a karakter cselekedeteiben, mind a történetvezetésen, a későbbi rettenthetetlen, kimmériai barbár alakjával és történeteivel.

A tengeri patkányok a Ducatto Oro nevű kétárbocos hajóval járják a spanyol Main vizeit, kincsekkel megrakott kereskedő hajók után kutatva. A hajó (a mese kezdetekor már csak néhai) kapitánya Francesco de Huesopuño (Csontöklű) rettegett tengeri betyár. Hajnalban nem sokkal napfelkelte előtt a figyelő közeledő fényeket vett észre, ami a hajó felé tartott. Mire az „igazak” álmát alvó legénység összekapta magát, már rajtuk is ütött az átkozott francia kalóz-vadász, LeBeuf kapitány.

Elkeseredett harc vette kezdetét, de a túlerő és a meglepetés ereje nem kedvezett a kalózoknak. Mindenkit kardélre hánytak. Mire a nap a horizont fölé bukkant a Ducatto Oro megtépázottan sodródott tova a hajnali köd leple alatt a tenger ismeretlenebb vizei felé. A távozó francia hajó legénysége előtte fáklyát dobott a fedélzetre, hogy végleg visszaadja a teremtőnek a hajót és a halottak testét. A játékosok kisebb nagyobb sérüléssekkel úszták meg a rajtaütést. A fedélzetet a kalóz tárasak megcsonkított tetemei és lekaszabolt hullái borítják.

A túlélők csak a játékos karakterek. Hamar megindult a küzdelem a hatalmi pozíciókét, de elhalálozás nem csak pár újabb sérülés keletkezett. A tűz és a harc használhatatlanná tették a hajót, így sodródnak arra, amerre a tenger istenei terelik őket. Ezalatt átkutatva a hajót kiderül, hogy a kapitány egy nőt rejtegetett a szobájában, akit természetesen LeBeuf magával vitt a kapitánnyal együtt. Végül is ők ketten voltak értékesek a hajón.

Hamarosan egy sziget közelébe sodródtak, aminek az öblében megpillantották, LeBeuf hajóját a Étoile D’Argent-et. Mivel az övék irányíthatatlanul sodródott, így a kiúszást választották. A hajó teljesen üres várakozott, még örök sem voltak semerre. Egyetlen érdekesség, hogy a hajót valami algaszerű növény nőtte be helyenként. A parton rajtaütés nyomaira bukkantak. Hamar kiderült, hogy a szigetet emberevő bennszülöttek lakták, akik addigra már végeztek a hajó legénységének java részével. Kalózaink a bennszülött falút felkoncolták, LeBeufnak nem találják nyomát, de saját kapitányukat, Huesopuño kimentették. A lányt pedig az utolsó pillanatban sikerült kimenekíteni a szigeten lévő vulkánba hajítástól. Az utolsó pillanatban sikerül odaérni, mielőtt a helyiek feláldoznák a nagy Vörös Istennek. Menekülésük közben még látják, hogy a csalódót isten vulkáni kitöréssel bünteti híveit.

A tengeri patkányok elhajóznak a naplementébe begyűjtsék a lányért járó jutalmat.

Age of Worms - EBERRON D&D

Krónikásunk ismét Dávid, a zord thráni pszionista játékosa:

Ismét a már jól megszokott épület tetején töltöttük az éjszakát (tanulva a korábban elkövetett hibákból, most már együtt). Hajnalban Abu Nanzo kiszúrta a visszatérő Deltát, aki (ugyan drámaian megváltozott külsővel, de felismerhetően (lásd képen, balra) az épület körül szaglászott. Maloranna kövek közé hasalt, Abu és Zodear meg teljes harckészültségben várta rég nem látott csapattársukat, aki rá jellemző módon láthatatlanul érkezett. Rövid üdvözlés után már egy biztonságos, nem anyagi síkon, varázslattal létrehozott gömbben folytattuk a beszélgetést, ahol mindkét fél tájékoztatást nyújtott a másiknak. Deltától megtudtuk, hogy Zoshiel jogarának kivétele miatt határozott úgy, hogy megrövidíti az utazását és visszatér Sharnba, gondolta valami nagy előrelépés történt az ügyben és valami fontos dologra szántuk el magunkat. Hamar felvilágosítottuk téves (és egyúttal túlzottan optimista) elképzeléséről és átnyújtottuk neki a gaz Gorin levelét. Egyébként és szerencsénkre Delta sikeresen letette a mágusvizsgáját, így ismét teljes valójában a csapattal tudott maradni (más kérdés, hogy akkor miért nem jött már előbb, illetve mi volt az amit meg kellett szakítania Aundairban az idelátogatásával?).

>
Röviddel a megbeszélés után megjelent Prosperó (teljes vértezetben) a segédjével egy faláda társaságában. Kisebb nézeteltérések és azok letisztázása után csapatunk a raktárépületek felé vette az irányt, hogy kipucoljuk az alakváltók búvóhelyét és központját és kiszabadítsuk Anatát és Yngvaar-t. A Kráken címerrel ellátott raktárépületet (képen, jobbra) Delta gázformában teljesen feltérképezte, de amikor fizikai formát öltött, hogy belülrõl segédkezzen nekünk a bejutásban, rátámadt egy Invisible Stalker. A csapat, eléggé kaotikus módon, de végül rendezte sorait egy korábban felfedezett helyiségben, ahol egy 10 láb átmérőjû kút vezetett lefelé, titkos módon állítható vízszinttel. Sajnálatos módon Prosperót a behatolás közben szem elől tévesztettük, így helyén már egy alakváltót fogadhattunk, akit kisebb kézitusa után Zodear Ovion egy második energialökettel a kútba taszított, ahol az a nehézpáncélzatának köszönhetően nyomban elsüllyedt. A titkos kő elmozdításával leeresztettük a vízszintet, majd kötélen leengedtük Abut, aki a út alatti kiterjedt helyiségben, egy vízből kinyúló csápos valami elkapott és lerántott a mélybe. Miközben Abu folyamatosan próbálkozott kiszabadulni, Zodear Zoshiel gyűrűjével lelebegett a vízszint közelébe, és agyloccsantó technikákat próbált alkalmazni a nagytestű szörny ellen. Csak a harmadik löket járt sikerrel, amikor Abu már nem volt eszméleténél, de a Prosperó által szétosztott varázsitalok segítségével szempillanás alatt rendbetettük a döglött szöny szétfröccsent bensőségei között. Mivel Zodear és Abu igen le voltak gyengülve (egyikük metálisan, másikuk fizikálisan) a csapat a Prosperó alakját felvevő alakváltó gyors kifosztása után egy kiadós pihenés mellett döntött, így a csapat ismét betelepedett a Delta által létrehozott biztonságos menedékbe. Zodearnak viszont még maradt annyi ereje, hogy egy pszionikus dimenziókapuval felmenjen a fogvatartottak celláihoz és elhozza Yngvaart. Éppen időben érkezett, a szoknyapecér fél-elfet már javában vitték (kihallgatásra?), így egy rövid mentális támadás és helyváltoztatás után tudott csak a megmentett fogollyal visszatérni a csapathoz.

A pihenés során kikérdeztük Yngvaart, aki nem sok új információval tudott szolgálni; gyakorlatilag semmivel. Delta és Zodear úgy határoztak, hogy félbehagyják a rejtekhely kitakarítását és Prosperó hiányában újrakötik az alkut a csapat és a Fekete Köpenyesek között. Kifelé menet megtisztítottuk az utat az Invisible Stalkerektől (szintén Prosperó által szállított csillámpor segítségével), ezután megnéztük mi a helyzet a celláknál, ahol már csak egyetlen fiatal, nemesnek látszó hölgyet találtuk (Ilya d'Sivis). Miután Delta meggyőzte arról, hogy mi nem a kínzói, hanem a megmentői vagyunk, magunkkal vittük és egyenesen meglátogattuk a befolyásos családját, a beszivárgott alakváltó azonnali kiiktatásának szándékával. A családfői pozícióban (apa) tevékenykedő alakváltót éppen egy megbeszélésen értük tetten. A partnere a rég nem látott, ám annál gyanúsabb kedvencünk, a mocskos gyémánttavi törpe bányatulajdonos, Keserűkő Ragnolin (portré balra) volt. A rövid csatában az alakváltó menekülőre fogta a dolgot, miközben a bányatulajdonos a lelkének patyolattisztaságáról próbálta meggyőzni a csapatot, természetesen sikertelenül. Végül a törpét az alakváltó nyírta ki valami erős pszionikus fagyasztó-erővel, mielőtt elkaptuk volna. Az imposztort a városi őrök előtt (velük megbeszélve) volt lehetőségünk kihallgani, de sajnos nem tudtunk meg semmi olyat, amit már ne tudtunk ill. sejtettünk volna korábban.

A rövid intermezzó után Yngvaarral együtt felkerestük Prosperó bizalmasát, Kendrát. A második bordélyban Delta verbális szorongatása után (ugyanis kiderült hogy a kislány egy büdös kettősügynök) a két, pontosabban most már három fél megállapodott a feltételekben: csapatunk befejezi a raktárépület kipucolását és megöljük a mögöttük álló agyszívót, megszűntetve ezzel a Fekete Köpenyesek közé beszivárgott alakváltókat. Cserébe az egyik oldalról Yurev hollétét, a másikról pedig minden információt megkapunk, ami kapcsolatba hozható a Férgek Korával, Hakim Szahatostúl, Fekete Kompániástúl és minden egyebestül...

Dead Set 2: Survivor X - AFMBE

2010 december. A CBS és az Alekszej Fjodorov Media Broadcasting Enterprise (AFMBE) közös produkciójában nyáron elindult a Survivor X show, mely a nagy előd kihívásait új szintre emelte. A játékosok ezúttal már magukban, a helyszínen tevékenykedő stáb közreműködése nélkül kell hogy ellenálljanak az elemeknek és leküzdjék a kihívásokat a festői karibi szigeten, Moricantén. Az AFMBE műsorsugárzó műholdrendszerének és a mobil technológia fejlett adatátviteli sebességének köszönhetően a játékosokra szerelt miniatűr hang és kép továbbító műszer, - az úgynevezett Ereklyék segítségével - élőben, saját szemszögből követhetők és instruálhatók a nap 24 órájában. Az élő adás közvetítésében a szatellit kapcsolattal rendelkező telepített állomások, a Totemek gondoskodnak, a műsort vezető csoport pedig a 14 kilométerre található Yeke-Yeke szigeten felállított stúdióból dolgozik. Állandó készenlétben áll és naponta többször is meglátogatja Moricantét a stúdió két helikoptere, az Avatárok, melyek hol a játékhoz szükséges eszközöket, a hétköznapi használati tárgyakat, jutalmakat szállítják, de ők viszik el a kiesett játékosokat és hozzák a vendégeket is.

Karácsonyra már csak 4-4 fő maradt a két szembenálló törzsben és a 25-én reggel kezdődő vetélkedő fogja eldönteni melyik törzs veszít majd egy újabb embert. Játékosaink a Teca törzs tagjainak bőrébe bújnak, akiknek a különbözőségük keltette belső ellentéteik mellett a Mono törzs összetartó rátermettségével is szembe kell nézniük.

Mivel még ezt a mesét egy másik csapat is le szeretné játszani, a sztori részleteit fedje jótékony homály.

Isle of the Feathered God part II. - HYBORIAN ADVENTURES

Félbehagyott kalandunkat egy hétköznapi játékülésen folytattuk:

A két fekete levágása után kihallgatták Millarn emberét, akinek furcsa vágásokat is találtak a hátán. Elmondása szerint röviddel a partraszállásuk után megtámadták és elkapták őket a feketék, a kapitányukat még látta elmenekülni. A barlangban a helyiek vezetője - egy hatalmas tollas ördög - órákig kínozza (megnyúzza) a foglyokat, majd feláldozza őket valami tollas isten oltárán. A puszta szerencsének volt köszönhető, hogy el tudott menekülni és kitalált a barlangból.

A csapat ezután közelebbről felderített egy már korábban messziről is megfigyelt rejtett öböt, ami tele volt hajóroncsokkal. Itt meg is találták a legégett hajójukat, ugyanakkor észrevettek egy primitív szerszámokkal félig elkészített bárkát is. Visszafelé nyilvánvalóvá vált, hogy valaki figyelemmel kíséri mozgásukat, így egy kevésbé támadható helyen, nagy kerülővel tértek vissza a barlanghoz. Közben Armateo lemaradt és felfedezett egy kis táborhelyet, ami jóval régebbinek tűnt egy naposnál. A barlang felderítése előtt a csapat úgy szavazott, hogy lemészárolják a szintén korábban már megfigyelt falut, ahol csak gyerekeket és öreg férfiakat öltek, majd dobtak máglyára.
Ezután a kalózok behatoltak a barlangba és heves harcok közepette megtisztították a járatokat. Egy mélyebben elhelyezkedő teremben Garasek levágta a hatalmas tollas sámánt, ezután Iskar megölte Rawnart, akivel azután a zingarai végzett (P). Összesen három kalóz maradt életben Millarn legénységéből. A harc végeztével a megtizedelt csapat visszatért a rejtett öbölbe a félkész bárkához és egyesült erővel dolgozni kezdett a sziget elhagyásán. Több nappal később megjelent egy szűkszavú szakállas idegen, aki csatlakozott a hajóépítő csapathoz. Vörös Millarn, Kígyószem és a hybóriai nő nem kerültek elő, bár a barlagban az áldozatokat a magmába lökték...

Isle of the Feathered God part I. - HYBORIAN ADVENTURES

Házilag összebarkácsolt második kiadású Hyborian Adventures tesztjáték utáni használatát a Nyugati-óceánon kezdtük meg, most az átlagosnál erősebb szövetségben működő játékosok alkotta kalózcsapattal:

Armateo (Mihály) - homályos múltú argosi halász
Garasek (András) - zingarai alávaló kutya
Iskar (Krisztián) - shemita sasszem
Mehár (Zsolt) - turáni mesteríjász

A szedett-vetett csapatot egy Mélytenger szemének nevezett legendás kincs megkaparintásának lehetősége hozta és tartotta össze, melynek egyik kulcsfigurája, egy tollakkal tetovált kushita volt, aki nemrég átverte őket és meglépett. Az áruló feketét egészen Tortage városáig tudta követni a bosszúra éhes társaság. Kisebb nyomozás után kiderült, hogy a tollas fekete, Ongam a kalóztanya egyik vezetőjével, az argosi Vörös Millarnnal szövetkezett. Millarn hajója, a Vöröscsont mellett viszont (megfelelően gyors kémhálózatról tanúbizonyságot téve), egy másik tortagei vezető, Rawnar birtokolta Árnyék is indulni szándékozott, amire a karakterek kisebb tanácskozás után fel is jutottak.


Éjfél után Millarnék kifutottak az öbölből, röviddel ezután az éjszakai kalózkodásról elhíresült Rawnar irányította Árnyék is útnak indult, de csak miután a rakománnyal együt két kalóz felcipelt egy ájult hybóriai nőt a kapitány kabinjába. A délkeleti irányba tartó hajózás több napig tartott; miközben éjszakák alatt a Vöröscsont legénysége számtalan csellel próbálta lerázni követőit, de sosem jártak sikerrel, mert Rawnarnak volt egy öreg csuklyás stygiai embere, Kígyószem, aki mesteri tanácsokkal látta el kapitányát a koromsötét éjszakákon is.

Több nap után végre feltűnt a láthatáron egy kis vulkanikus, sűrű dzsungel borította sziget, ahol a kikötés után a karakterek és Rawnar legénysége megtudta, hogy Ongam minden bizonnyal csapdába csalta Millart és a legénységét. Mikor a biztonság kedvéért visszatértek az öbölbe, hűlt helyét találták a hajónak, az üldözött Vöröscsontból meg csupán törött darabokat sodortak feléjük a hullámok. Rövid keresgélés után kiderült, hogy a sziget déli részén álló zátonyoknál található Millarn hajójának nagyrésze, darabokban. Másnap a bennszülöttek által kijárt ösvényeket követve a csapat rátalált az egyik vulkán oldalában nyílt hasadékra, ahonnan egy barachai kalóz menekült fejvesztve, nyomában két koromfekete harcossal. Az üldözők gyors levágásával ért véget a kaland első része.