2006. március 30., csütörtök

"A szerepjáték nem hobbi, hanem életforma"

Régen írtam már olyan bekezdést, mely nem az aktuális játékról szól, de most ez megint egy ilyen.

Az első dolog a hat játékos problematikája, mely néhány játékban sajnos nekem kezd gondot jelenteni. Megfigyelésem szerint ennek legnagyobb vesztesége a karakterek közti interakció elmélyítésének korlátozódása, illetve a lehetősége annak, hogy a mesélő ezeket figyelemmel kísérhesse. A nem kifejezetten a mese haladását elősegítő érintkezések gazdagíthatnák a játékélményt, de ez általában a figyelemmegosztás miatt legfeljebb egyszerre 2-3 résztvevő számára nyújt örömet. Jelenleg szinte az összes folyamatban lévő RPG-ben a karakterek közti párbeszédek a feladatmegoldásra és a mese részleteinek információs cseréjére korlátozódnak - érthető okokból, teszem hozzá. Dávid felvetett egy alternatívát, mely a hatalmas amőba osztódását irányozná elő, vélhetően ezt jövő hét szombaton megtárgyaljuk.

Ha már Dávidnál tartunk: átküldte nekem az új Warhammer Fantasy Roleplay 2nd Edition: Core Rules (pfu, ez hosszú volt) szabályaira épülő - szintén 2nd Edition - Hyborian Adventure szabálykivonat borítóját. A máig használt első kiadást még ollóval, tollal és fénymásolóval készítette, láthatóan a lehetőségei némiképp javultak azóta. A borítót mellékelem, de tudni kell, hogy ez még csak egy 0.1 béta változat.

Persze Zsolt sem ült tétlenül a babérjain: digitálisan feldolgozta a Beyond The Mountains of Madness-ben alakított karakterének a naplóját, olyan szkennekkel és információs crosslinkekkel, hogy attól még a könyv írói is meghatódnának. FIGYELEM! Az oldal olyan tartalommal is bír, mely tönkreteheti aktuális vagy jövőbeli játékélményedet!

És mit produkál az élet: egy fickó megveszi 1000 forintért a szépen hőkötött, máig megkímélt állapotban lévő Cyberpunk 2020 kiegészítőmet, a Protect and Serve-t! Az eladás oka az, hogy egy két-három évvel ezelőtti einstandra visszavezethetően már a birtokomban van egy eredeti.

2006. március 25., szombat

Star*Drive - ALTERNITY

Sikerült nagyjából mindent fontosabb részletet összeilleszteni: kiderült, hogy a piramis egy korábban idelátogató, eleddig ismeretlen faj hagyatéka, melyet előttünk már egy csapat megtalált. Övék voltak a környéken szanaszét szórt táborhelyek. Összeszedtünk egy sesheyant (Zsolt), aki kiválóan alkalmazkodott a helyi körülményekhez és az előző felderítőcsapat tagja volt. Hajónkra vezényelte csapatának egy másik tagját is, aki már nem egészen volt önmaga, de ettől függetlenül értékes "leletnek" számít. Rengeteg ismeretlen eredetű relikviával lettünk gazdagabbak, tudományos szempontból tehát mindenképp sikeresnek voltunk mondhatók.

Magam kimaradtam a játék egy kisebb részéből, mert Ivanova kapitány alapos okkal felfüggesztett. Ám amint kiderült, hogy a körömlakkozás helyett hasznosabban is múlathatom az időt, visszahelyezett szolgálatba. Nagyon megszerettem kozmikus Tomb Raider karakteremet, így gondoltam fel is rakom a képét.

Az ülés mélypontját McCormick (Eszter) őrpozícióba állítása jelentette, aki az egész szessön alatt hajónkat, a CSV Botkint őrizte, ilyetén módon kimaradt a játékból. A leckéből vélhetően mindenki tanult.

Még egyetlen rendszer felderítése vár ránk, de úgy fest a határidőt már nem tudjuk tartani.

2006. március 18., szombat

Beyond the Mountains of Madness - CoC

Nos, mint az várható volt nem sikerült megmenteni a teljes élelmiszer és üzemanyagkészletünket, a leszakadt jég magával vitt több tonnát a tengerbe. A rossz idő miatt nem volt arra mód, hogy repülővel utazzunk fel az új alaptáborba, így szánokkal, traktorral és gyalogosan veselkedtünk neki a félnapos útnak. Alaposan próbára tettük képességeinket, de végül veszteségek nélkül sikerült elérnünk a többieket. Éppen kipihentük magunkat, amikor Lexingtonék táborának segélykérését továbbította felénk a Tallahasse. No tettünk is egy gyors kirándulást a másik táborba, melynek során elvesztettünk néhány kutyát és kis híján Xarost (Zsolt) is. Mint kiderült odaát a szakács, és egy pilóta begolyózott a hótól, majd felgyújtották a tábort. Több személyi sérülés történt, de szerencsére senki sem vesztette életét. Starkweather és Lexington zártkörű tárgyalásba kezdett, mi magunk inkább a tábor maradványait és az általános morált kezdtük feltérképezni.

A vezetőknek elsőre nem sikerült zöldágra vergődniük egymással, így gyorsan távoztunk. Odaát amúgy is rossz volt a hangulat, vélhetően többen minket okolnak azzal, ami velük történt. Elveszett készleteinket könnyedén pótolhatnánk az övékéből, ám ez az út nyilván csak akkor járható, ha mi is segítséget nyújtunk nekik...ehhez azonban közelebb kell hozni egymáshoz a két a tábort.

Világossá vált, hogy az ő expedíciójukat is több szabotázs érte, és nem tűnik túl valószínűnek, hogy ez kölcsönös, egymás ellen elkövetett akciók sorozata lett volna. Mindenesetre nagyon nyitva kell tartani a szemünket, mert ha azok a félnótások a közelünkbe kerülnek, igencsak megemelkedhet a hőmérséklet a tábor körül.

A mese struktúrájából adódóan egyelőre csak aktív szemlélői vagyunk az eseményeknek, a egyszerű munkák elvégzése mellett mindössze megfigyeléseket teszünk, nyomokat és információkat gyűjtünk (több-kevesebb sikerrel), az érdemi döntések előre meghozottak, illetve az irányító NPC-k kezében vannak. A narratív epizódok azonban mesélőnk felkészültségéből adódóan továbbra is érdekesek és izgalmasak.

Ha minden jól megy, jövő héten folytatjuk az Star*Drive - ALTERNITY-t.

2006. március 11., szombat

Europa Requiem - TS

Az Eszternél tartott Beyond the Mountains of Madness után átkocsikáztunk Mátéhoz, és csekély öt óra alatt befejeztük az Europa Requiemet. A karakterek elkezdték használni a különböző NPC-khez fűződő kapcsolataikat, így életet leheltek a bázis előző tulajdonosai által telepített kamerahálózatba. Ezen keresztül a Mannann állomás olyan pontjaira is betekintettek, ahová eddig nem léphettek be. A folyamatos megfigyeléssel lassan sikerült körvonalazniuk, hogy az EDF széthúzásának kik a hangadói, s bár gyanakodtak az állomás mesterséges intelligenciájának kettős játékára, Alabama (Zsolt) mégis elindította az események láncreakcióját. Szerencsére a zendülés nem követelt emberáldozatot, de előrelátásuknak hála az EDF és az Avatar Klusterkorp összecsapása is elmaradt. A váratlan tényező azonban hamar felütötte fejét: Victoria SP224 megölt két embert és foglyul ejtette Thorsten Rademachert. Kiderült, hogy a kínai Bureau 10 felfegyverzett hadihajója, a Chang Che hamarosan megérkezik, hogy begyűjtse a naprendszer 12-dik legveszedelmesebb körözött személyét, és Victoria nekik dolgozik. Ziyi (Gábor) még a kínai titkosszolgálat érkezése előtt kiszabadította Rademachert, akivel együtt ziyi, Alabama és Brandon Maynard (Máté) elhagyták az állomást egy tengeralattjárón, és átkeltek a CRABE állomásra.

A történet a játékosok számára hepienddel zárult, mindenki megkapta amit érdemelt, különösen Rademacher. Kiderült még egy-két titok a karakterekről, megismerhették a világot benépesítő poszt- és transzhumánok különböző típusait, ízelítőt kaptak szembenálló mémekből, és a sorsukat befolyásoló kulcshelyzetekben jó döntéseket hoztak. Mindvégig sikerült egyenletesen fenntartani az izgalmakat, senki nem szunyált el a kései óra ellenére, ami azért eredmény az induláshoz képest.

Beyond the Mountains of Madness - CoC

A jégen töltött első éjszakát követően azonnal elkezdődtek a repülőgépes felmérések, az alaptábor helyét illetően.

Magam részt vettem az első repülőúton, melynek során felfedeztük Lexingtonék táborának helyét is. Több érdekes atmoszférikus jelenség megfigyelése után magam leginkább semmit sem csináltam. Míg a többiek lázasan készítették elő a szállítmányozást a következő táborhelyre, én inkább tovább kerülgettem Cornellt, aki végül a kezembe nyomott egy cikket és E.A. Poe könyvét. Ez utóbbiban nagyon különös dolgokat olvashattunk a déli-sarkról, mely beszámolókat leginkább az író élénk fantáziájának tudtunk be. Sajnos a cikkből kiderült, hogy a könyv nyomtatott verziója nagyban eltér az eredeti kézirattól, mely korábban Acacia Lexington apjának birtokában volt, s melynek nyoma veszett. Közben rádión kaptuk a hírt, hogy Lexington elérte a déli-sarkot, ezzel ő lett az első nő, akinek ez sikerült. Starkweather rághatja a kefét, immár feleslegesen hozta magával Ms. Whitston-t, expedíciónk kirakatnőjét.

A problémák akkor kezdődtek, amikor a csapat és a felszerelés nagyrésze átkerült az alaptáborba. Kerrington (Gábor) összeverekedett a megbízott vezetővel Sorensennel, istentelen hóvihar támadt, aki nem dobta meg a szerencséjét, mehetett székelni a fagyba. Tremblay (Gergő) és Kerrington egy szállítmánnyal még útnak indult az alaptáborhoz, ahol egyelőre elfogadható az idő. Bennett (Eszter) és Lorrain (Máté) a tábor körül csámborogva repedést találtak a jégben a felhalmozott üzemanyag és élelem készletek alatt. Ettől mindenki bepánikolt, még magam is őrült módjára kivettem a részem az átrakodásból.

A szessön ebben a feszes szakaszban ért véget. Egyáltalán nem biztos, hogy sikerül minden holminkat megmenteni...

2006. február 18., szombat

Beyond the Mountains of Madness - CoC

Az S.S. Gabrielle hősei Porter, Lorrain (Máté), Snabjorn és Price megfékezték az elszabadult Boeing motort. Kiderült, hogy ez a "baleset" is a szabotőr tevékenységének köszönhető, vélhetően még elfogatása előtt csinálta. Ha nem így van, abba jobb nem is belegondolni. Magam inkább hajónk új utasa, egész pontosan annak poggyásza iránt kezdtem érdeklődni. Howard Cornell kezdettől fogva a gyanús listámon szerepel. Titokban átkutattam a holmijat, hogy némi profilt alkothassak a fickóról, és többet találtam mint reméltem: egy latin nyelvű öreg könyvet, az expedíció New Yorkban viselt dolgait taglaló cikkeket, néhány résztvevő adatait, E.A. Poe Arthur Gordon könyvét, stb.

A vihar után egy befagyott bálnavadászhajóra bukkantunk, melynek fedélzetén láthatóan valami robbanás történt. A néhai kapitány naplójából kiderült, hogy valóban ez történt, a matrózok többsége elhagyta a Wallaroot, a kapitány sérülése okán inkább itt maradt. A fedélzeten talált holttesteken különös sebeket fedeztünk fel, mintha a húsuk megfolyt volna. Szakértőink szerint robbanás nemigen csinál ilyet, valaki szerint dögevő madarak lehettek. Kétlem, de jobb magyarázattal magam sem tudtam előállni. Tengerészmódra eltemettük őket, rádión jelentettük, hogy rábukkantunk a Wallaroóra, majd folytattuk utunkat.
A kaland végére áthaladtunk a Ross-tengeren, és az Erebus vulkán lábánál elkezdtük felépíteni az első tábort. Tudtunkra jutott, hogy Acacia Lexington expedíciója nálunknál néhány nappal előbb ért partot, ez persze leginkább Starkweathert érintette rosszul.

2006. február 11., szombat

Europa Requiem - TS

Szombaton debütáltam a Transhuman Space című SF szerepjátékot, Zsoltnak, Gábornak és Máténak. Előregenerált karakterekkel kellett mocorogni, akik mind a hárman (egy NPCvel együtt mind a négyen) az adott világ tipikus életformáit testesítették meg. Az űrhajótörést szenvedett karakterek másfél évnyi űrben való sodródás után zuhantak le a Jupiter holdjára, a jeges Európára. Itt nagy szerencséjükre azonnal megmentették őket az Europa Defense Force prezervációs aktivistái.

A nanosztáztisból való felélesztésük után világossá vált, hogy csak négyen élték túl a katasztrófát:
Brandon Maynard - VR mérnök (Máté)
Alabama Maynard - gazdasági mérnök, Brandon felesége (Zsolt)
Ziyi - titkárnő (Gábor)
Victoria SP224 - android - élvezeti modell (NPC)

Érkezésük nem aratott osztatlan sikert az állomáson, hamar szert tettek ellenségekre és barátokra egyaránt. Tájékozódásaik során lassan képet alkottak az Európán folyó harcról, melyet az EDF folytat a pantrópikus Avatar Klusterkorp nevű céggel, melynek célja a hold érintetlen ökoszisztémájának átalakítása esetleges kolonizációra. Az állomás tagjai között a hangulat nagyon feszült: ide tart az Európa Tanács egy delegációja, hogy békés úton rendezzék a konfliktust, amiben persze néhány aktivista egyáltalán nem hisz, ezért nem is szívesen várnának addig egy átfogó támadás megindításával. Ezenkívül szóbeszédek járnak arról, hogy titokban útnak indult egy felfegyverzett kínai hadihajó is, hogy begyűjtsék az állomás parancsnokát, Thorsten Rademachert. Aki mellesleg a naprendszer 12-dik Most Wanted személye, a kínai Mars felvonó ellen elkövetett merénylete óta.

A játékosok egyelőre kivárnak, mivel lehetőségeik elég korlátozottak, ám egyre több olyan információ és kapcsolat adódik, melyek okos felhasználásával aktív szerepet vállalhatnak sorsuk alakításában.

2006. február 4., szombat

Beyond the Mountains of Madness - CoC

Jómagam megpróbáltam kapcsolatba kerülni a nyomozás ideje alatt lakat alá helyezett szabotőrrel Gordon Cookkal, de sajnos lépten-nyomon falakba ütköztem. Az újságírói ösztönnek nevezett képesség elvetette bennem a kétely szikráját, mely szerint nem a valódi bűnöst, hanem csak mindössze egy bűnbakot sikerült leleplezni. Összebarátkoztam a szintén angol geológus-csillagász professzor, Wilhelm Cyril Kerringtonnal (Gábor), majd utánanéztünk ki is ez az új csillagász, Howard Cornell. A könyvtárban nyomtunk is egy gyors és rutinos blamát, ugyanis a fickó is éppen ott tartózkodott. Semmilyen cikket vagy publikációt nem találtunk, így őt magát vettük nagyító alá. Motivációi egyelőre nem gyanúsak, Moore-ral folytatott beszélgetésemből kiderült, hogy Cornell 15000 dollárral támogatja az expedíciót, így finoman fogalmazva...jobb ha leszállunk róla. Megesett egy díszvacsora is a polgármesterrel, melyet a tiszteletünkre rendezett, majd lassan ismét útrakeltünk.

Vredenburgh kapitány naplójából összefoglalva a hajóút eseményeit, semmi olyasmi nem történt, amire ne számíthattunk volna: a tenger egyre viharosabbá, az idő egyre cudarabbá vált.

Egy különösen barátságtalan éjszakán elszabadult valami a raktérben, mely úgy repkedett odalent, ahogy a hullámok dobálták a hajót. A katasztrófa elkerülése végett néhányan elindultunk a fedélzeten át a raktér irányába, ám ez a művelet majdnem egy másik katasztrófába torkollott: a hullámverés kíméletlenül lemosott a fedélzetről és Charlie Porter geológus-segédnek köszönhetem az életem. Miután egy szép fejsebbel is gazdagabb lettem, jobbnak láttam visszavonulni a kabinba, ahol aztán teátrálisan elájultam.

Porter, Lorrain (Máté), Snabjorn és Price lejutottak a 2-es raktérbe, ahol a két Boeing motor elszabadult, megfékezték őket és itt is hagytuk abba.

2006. január 14., szombat

Beyond the Mountains of Madness - CoC

Egy kommunikációs hiba folytán sajnos csak délután 2-ig tudtam részt venni a játékülésen, de már addig is számos felfedezést tettünk a készleteinket illetően. A repülőgépekhez nem megfelelő szerszámok mellett, magam legjobban a szardínia konzerveken lepődtem meg, melyekből hiányzott a haltörzs, mindössze finom fűszeres olaj lötyögött bennük.

Tervet készítettünk a dinamitköteget elhelyező szabotőr elfogására, de ennek kivitelezésében sajnos - fent említett korai távozásom okán - már nem tudtam részt venni. Mindenesetre Dávid teljeskörű beszámolóval látott el a távollétemben történt eseményekről:

- A hármas fedélközi raktérben, az élelmek körül akadt még két kisebb probléma: a listán szereplő marmalde helyett normál baracklekvárt talált a csapat, a kockacukornak pedig nyomaveszett.
- A vizsgálat folytatódott a négyes raktérben, majd október 2-án, hétfőn, a hajó kapitánya, Henry Vredenburgh teljes vizsgálatot rendelt el, ahol az expedíció tagjait is megmotozták, személyes holmijaikat átvizsgálták a vezetők és az elsőtiszt jelenlétében. Az eredmény itt csupán néhány pisztolygolyó előkerülése volt, ami az Sorensen fivérekhez fűződött. A vizsgálat végefelé Arthur Ballard, a második tiszt szolgált bizonyítékokkal a szabotőrt illetően, ugyanis előkerültek bizonyos elektronikai eszközök, savat tartalmazó üvegcsék, és álkulcsok is. A tulajdonost, Gordon Cook tengerészt azonnal elfogták és elzárták. A kapitány cselekedetére vonatkozó kérdésekre Turlow elsőtiszt szolgált magyarázattal, miszerint idáig volt hajlandó visszatartani az információt a kapitány előtt.
- A négyes raktérben nem talált a csapat problémát.
- Az ötös raktérből hiányzott az alaptábor teljes 12"x12"-es gerenda készlete.
- A fedélzeti raktérben probléma volt a robbantósapkákkal és a száraz szódium hidroxid (NaOH) kannákkal, (ami az oxigénsátrakban felhalmozódó carbon dioxid káros hatásának neutralizálására használatos).
- Az összes probléma a már megszokott módon jelentve lett William Moore-nak.
- Október 8-án Lexington hajója az SS Tallahassee kikötött Hobartban, Tasmania szigetén (rádiójelentés alapján).
- 12-én, csütörtökön az SS Gabrielle végre befutott Melbourne-be, ahol a többszáz ember tolongott a kikötőben, legtöbbjük természetesen újságíró. Gordon Cook azonnal át lett adva a rendőrségnek, majd Vredenburgh kapitány és Starkweather kezelésbe vette a riportereket. A hajó és az expedíció legénysége gyorsan leszivárgott a hajóról, legtöbben helyi kocsmákat vettek célba. Az esti vacsorán bemutatkozott Willard Griffith helyére érkező geológus-csillagász professzor, Wilhelm Cyril Kerringon (Gábor). A vacsora után Lorrain (Máté) és a karakterem gyorsan betévedtek egy hotelbe, hogy végre igazi ágyon tudjanak aludni. Xaros (Zsolt) és Baldwin (Eszter) elmentek egy táncos bálba a hosszú hetek óta halmozódó szexuális vágyaiknak eleget tenni. Packard és Tremblay (Gergő) pedig régi háborús élményeket emlegetett fel a hotel bárjában (kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása után), kissé megritkítva ezzel a teremben tartózkodók létszámát.
- Másnap reggel Moore kiadott néhány kisebb árubeszerzési feladatot a csapatnak (Holbrook, Xaros, Baldwin, Lorrain, Packard, Tremblay, Kerringon).
- Az első feladat a megrongált hűtő miatt keletkezett pemikkán hiányának pótlása lett volna, de a gyártó felkeresése után kiderült, hogy hozzájuk semmiféle megrendelés nem érkezett meg. A cég vezetője, Roger Manfield, miután tudatosult benne, hogy a Starkweather-Moore expedíciónak lenne szüksége az élelemre, felajánlotta segítségét. Mivel összesen öt tonna pemikkánra volt szükség (amit egyébként még sosem gyártott a város egyik legnagyobb konzervgyárosa), munkaerőre és receptre volt szüksége. Moore-al történő személyes megbeszélés eredménye az lett, hogy a hajó legénységéből legalább 10-15 ember fog segíteni az előállításban, az expedíció sarki vezetőinek felügyelete mellett.
- A generátorokat (második probléma) minden gond nélkül megszerezték Tremblay-ék, bár a Gabrielle előtt kiderült, hogy valami tévedés folytán a 3 darab, egyenként 300W-os generátorokból valamiféle csoda, vagy félreértés okán 6 darab 150W-os lett. Moore ezekután átvette az ügyet.
- A harmadik út volt a legrövidebb és itt nem történt semmiféle rendellenesség, meglepetés. A csokoládéra cserélt fényképelőhíváshoz használt kemikáliákat minden gond nélkül be tudta szerezi a csapat egy helyi szaküzletben.
- Este a vacsoránál bemutatták az expedíció utolsó tagját, Howard Cornell csillagászt, aki megjelenésének első pillanatában vészjósló benyomást keltett a jelenlévők nagyrésze között...
- Előre láthatóan még néhány napot kell eltölteni Melbourne-ben. Például érkeznie kell még a Boeing alkatrészeknek, és egy város vezetői által szervezett díszvacsorára is hivatalos az egész expedíció. Akad még tennivaló bőven.

2006. január 7., szombat

Liike - KULT

Sajnos megint elmaradt a Beyond the Mountains of Madness, jövő hétre már valami konkrét megoldást kell találnunk, hogy folytathassuk a kampányt. Sajnos azonban ott is elkerülhetetlen lesz a tumultus, mely a mai KULT mesére is rányomta a bélyegét. Tény: sokan vagyunk. Azért nem annyian, hogy két egészséges partira lehessen osztódni, de annyian igen, hogy a narráció helyenként már észrevehetően akadozzon.

A szilveszteri kaland január 3-án folytatódott, mikorra is mindannyian visszatértünk Helsinkibe. Mindenki ment a saját dolgára, Attila pedig beállt Pontus Hansen karakterével, aki az első szessönben a szilveszteri tréfa értelmi szerzője volt. A hétköznapi rutin mellett a karakterekkel különös események történtek, volt akivel külön, volt akivel egy másik játékossal párosban. Hessuval sokat beszélgetett a mesélő, nem csoda ha hamar úrrá lett rajta a paranoia. Marko (Dávid) gyanús üzenetet kapott a neten keresztül, a többiek halálos fenyegetéssel is felérő koporsóajánlatokat egy netkévázóból egy Christopher Lee küllemű figurától. Pontus és még két osztálytárs telefonja folyamatosan csörgött egy értelmezhetetlen számról, de Pontus még egy külön ajándékot is kapott: házinénijét az ajtóra szegezve. Magam majdnem elevenen főttem meg Hessuval (Gábor) az ő kocsijában, amit azelőtt láthatólag követtek. Az általános légkört tovább feszítette, hogy két nap alatt két eltávolított szívű hajléktalanra bukkant a rendőrség, az egyiknél ott volt a telefonom, amit korábban odaajándékoztam Hessunak. Ezek a szerteágazó események a mese vége felé, a Szent Johanna kórházban hozták össze a majdnem teljes partit (Marco nem mozdult ki a Nokia központi szerverterméből).

A sztori struktúrája nem kifejezetten csapatjáték centrikus volt, mindössze alkalmanként alakultak ki párok, az információáramlás is keresztbe-kasul történő mobilhívásokon keresztül zajlott. Így az egész elég életszerű volt, hisz csak akkor hívtuk egymást ha arra tényleg adódott valami okunk, ebből kifolyólag viszont nem mindenki jutott egyformán szerephez. Mindenesetre a történések lassan egységbe kovácsolják a volt osztálytársakat, akik továbbra is inkább a civilekhez illő módon reagálnak egy problémára, nem pedig a szerepjátékokra oly jellemző "fegyveres problémamegoldók" eszközeivel.

A képen Kielikki látható, akinek vezetését Zsolt vette át Mátétól, aki most nem tudott jelen lenni. Külön érdekesség, hogy ők ketten már csináltak korábban egy ilyen karaktercserét DnD-ben, akkori megfigyelésünk ismét beigazolódott: a két játékos teljesen különbözően játssza ugyanazt a karaktert. Ennek okait operatív csoportunk még kutatja.

Jövő héten Beyond the Mountains of Madness! Reméljük!