Maloranna (Gábor) megpróbálkozott a függőleges kürtő és az ott folytatódó folyosó felderítésével, ám a zsákutcának látszó szakasz egy démonfej faragványban végződött, mely olyan erejű széllökést bocsátott ki, mely kishíján visszarepítette a fél-ork lányt közénk.
Ezután folytattuk a Szél Herceg kriptájának forgatását, és rájöttünk, hogy a kiemelkedő oszlopok valójában liftek, ám egy bizonyos terhelés alatt porrátörik azt ami bennük utazik. Éppen elkezdtük méricskéléssel megállapítani ezt a súlyhatárt, amikor is az egyik hibásan működő lift beszakadt. Onnan két külvilági póklény és egy rajnyi savas bogár özönlött fel, melyek közül az utóbbiak tűntek sokkal keményebb diónak. A direkt támadás hatástalan volt ellenük, így Gorin (Zsolt) vízteremtéssel próbálta lemosni őket Aburól (Vili), ám ezután azok ellene fordultak. Végül Delta (jómagam) oldotta meg a helyzetet azzal, hogy egyszerűen felgyújtotta az orkot.
Ezután köteleken leereszkedtünk az alant elterülő terembe, melynek létezéséről Zodear Ovion (Dávid) előzetesen már biztosított bennünket. Itt áthaladtunk egy boltíven, mely külvilági lények elleni varázsjelekkel volt díszítve. Ez többeket megviselt, de a karakterek nem mindegyike vette ezt észre. Egy elágazásban jobbra fordultunk, ahol egy kövér bogárba és egy másik savas rajba botlottunk. A kövér kitines nem volt nehéz eset, ám a raj megint becsapott közénk, egész pontosan Malorannára. Erre még bőven volt idejük, mivel amúgy is lassú varázslatomat a kitines halálakor kifröccsenő sav hatására elrontottam, így csak később sikerült elaltatnom őket. Szerencsére Abu kihúzta a rovarokon hentergő harcosnőt, mielőtt a sebek végzetesekké váltak volna.
A helységet átkutatva megtaláltuk egy vélhetően a Morgrave Egyetem korábbi expedíciójának maradványait, a rovarok fészkében pedig egy italosüvegre bukkantam. Ezután pihenőre dőltünk és karakterem előtárta csapatépítő ötleteit, melyek között egy közös szellem megidézése is napirendre került. Ettől az orkok babonás világszemlélete igencsak vakaródzott, Ovion pedig az ezzel járó szellemi áldozatot utasította vissza, egyedül a shifter szerzetes, Abu állt rá a dologra. A rituálé persze még egyáltalán nem aktuális, így addig inkább az összetartást erősítendő, Delta társainak morális tréningjébe kezdett.
Pihenés után feltártuk a helység hátrelévő részét, mely látszólag ki is merült egy hatalmas, vízzel elárasztott teremben. Maloranna kötelet kötött magára, melyet Gorin tartott és beúszott. Két aktív lacedont - amolyan vízi élőhalottat - talált melyeket egy komikusnak tűnő, de rendkívül hatékony horgászati módszerrel ki is húztunk a partra, hogy ott együttes erővel felkoncoljuk. Miután a víz elemi síkjáról származó víz már csak közege miatt rejtett fenyegetést, Ovion beúszott egy kristályért, melyhez előzetes figyelmeztetésének megfelelően Maloranna nem nyúlt hozzá. Mire Ovion kiúszott a kristály valamiképp már beleolvadt a kezébe. Az eseményt karakterem rendkívüli komolyságúnak ítélte, különösképp miután Zodeár elárulta, hogy látomása volt, melyben Delta és Maloranna meghaltak. A fenyegetésen még a járulékosan összegyűjtött javak sem tudtak csökkenteni.
Fontos megjegyezni, hogy lassan két napja Gyémánt-tóba indult szolgálóm, Anata még mindig nem tért vissza. Bajok lesznek.
Ezután köteleken leereszkedtünk az alant elterülő terembe, melynek létezéséről Zodear Ovion (Dávid) előzetesen már biztosított bennünket. Itt áthaladtunk egy boltíven, mely külvilági lények elleni varázsjelekkel volt díszítve. Ez többeket megviselt, de a karakterek nem mindegyike vette ezt észre. Egy elágazásban jobbra fordultunk, ahol egy kövér bogárba és egy másik savas rajba botlottunk. A kövér kitines nem volt nehéz eset, ám a raj megint becsapott közénk, egész pontosan Malorannára. Erre még bőven volt idejük, mivel amúgy is lassú varázslatomat a kitines halálakor kifröccsenő sav hatására elrontottam, így csak később sikerült elaltatnom őket. Szerencsére Abu kihúzta a rovarokon hentergő harcosnőt, mielőtt a sebek végzetesekké váltak volna.
A helységet átkutatva megtaláltuk egy vélhetően a Morgrave Egyetem korábbi expedíciójának maradványait, a rovarok fészkében pedig egy italosüvegre bukkantam. Ezután pihenőre dőltünk és karakterem előtárta csapatépítő ötleteit, melyek között egy közös szellem megidézése is napirendre került. Ettől az orkok babonás világszemlélete igencsak vakaródzott, Ovion pedig az ezzel járó szellemi áldozatot utasította vissza, egyedül a shifter szerzetes, Abu állt rá a dologra. A rituálé persze még egyáltalán nem aktuális, így addig inkább az összetartást erősítendő, Delta társainak morális tréningjébe kezdett.
Pihenés után feltártuk a helység hátrelévő részét, mely látszólag ki is merült egy hatalmas, vízzel elárasztott teremben. Maloranna kötelet kötött magára, melyet Gorin tartott és beúszott. Két aktív lacedont - amolyan vízi élőhalottat - talált melyeket egy komikusnak tűnő, de rendkívül hatékony horgászati módszerrel ki is húztunk a partra, hogy ott együttes erővel felkoncoljuk. Miután a víz elemi síkjáról származó víz már csak közege miatt rejtett fenyegetést, Ovion beúszott egy kristályért, melyhez előzetes figyelmeztetésének megfelelően Maloranna nem nyúlt hozzá. Mire Ovion kiúszott a kristály valamiképp már beleolvadt a kezébe. Az eseményt karakterem rendkívüli komolyságúnak ítélte, különösképp miután Zodeár elárulta, hogy látomása volt, melyben Delta és Maloranna meghaltak. A fenyegetésen még a járulékosan összegyűjtött javak sem tudtak csökkenteni.
Fontos megjegyezni, hogy lassan két napja Gyémánt-tóba indult szolgálóm, Anata még mindig nem tért vissza. Bajok lesznek.
No ennek már a fele sem volt tréfa: az átjárót őrző lény immunis volt mindenféle mágiára, iszonytató sebzéscsökkentéssel bírt, illetve őt nem zavarta a sötétség, mely jelentős negatív módosítókkal gyengített bennünket. A harc ennek megfelelően elég hosszúra is nyúlt. Bár Alrea életét vesztette az ádáz küzdelem során, játékidő szerint két percig sem volt halott, mert papunk feltámasztotta.
A szállítmány nagy részét Nar-Shaddaban kellett átvennünk, egy felkelő összekötőtől, Fam Hasertől. A Nal Hutta holdjánál található vertikális város mélyén meg is találtuk az üldözői elől inkognitóba vonult "üzletembert". Óvatosnak kellett lennünk, mert C’adon N’cka elárulta, hogy az Andón egy beépített ügynök dolgozik, akit csak egy, a birtokunkban lévő spaarti-tankban növekedő kutyával tudunk majd azonosítani.
