The Last Stand on Kidron - STAR WARS

Évek óta vártam a lehetőséget, és a sok mesélés után végre játszhattam D20-as Star Warsot, hála Gábornak! A klasszikus hangulatot idéző kalandot a felkelés korai időszakára lőttük be, még valahová a yavini csata elé. A csapat egy a felkelés oldalán működő csoportot alkotott.

A résztvevők a következők voltak:

Rado - ember katona (Zsolt)
Jaganar - klatooni katona (Dávid)
Knemkuh - felkelő összekötő (Tamás)
Lomina - ember hajótolvaj jómagam

Gábor a Star Wars sagára jellemző családi aspektust oly módon teremtette meg, hogy a Zsolt és az én karakteremet házastársaknak nyilvánította. Ez vicces volt, aktív házasságban élő feleséggel még úgysem játszottam 17-18 éves szerepjátékos múltam során. Kis csapatunk azt a megbízást kapta, hogy szabadítsunk ki egy Birodalom fogságába esett, de a felkelésnek dolgozó informátort és összekötőt. Igyekeznünk kell, mert jelenleg egy low security börtönben őrzik, ahová nemsokára profi kihallgató érkezik (Grand Moff Tarkin személyében) aki biztosan megtöri majd a foglyot. A szöktetés viszonylag simán ment, köszöhetően annak, hogy Jaganar már raboskodott itt korábban és ismerte a helyet -grátisz gyanánt még az itt bebörtönzött nevelőapámat is kiszabadítottuk. Menekülés közben hajónk megsérült és a minket üldöző csapatszállító orra előtt, a közeli Kidron bolygón kényszerleszállást hajtottunk végre. Bevetettük magunkat egy közeli raktárba, amit csempészek éppen kiraboltak. Beástuk magunkat a nyomunkban loholó rohamosztagosok elől és a betörőkkel az oldalunkon keményen tartottuk magunkat, míg lassacskán sikerült felőrölnünk az erőiket. Bár a csempészek legtöbbje elhullott, kis csapatunk végül sértetlenül megúszta a kalandot.

Sajnos Máté nem tudott jelen lenni, hogy kellő mélységében kijátssza a sullusti pilótát, de Gábor ezt profi módon megoldotta helyette, így a játékosok az ő karakterének ítélték a bónusz XP-t. Tamás a mese második felében csatlakozott, átvéve a kiszabadított informátor szerepét, Dávid pedig a fináléról maradt le. Az erős személyzeti fluktuációtól eltekintve kiváló kalandban volt részünk, reménykedem a mihamarabbi folytatásban.

A képen karakterem, az ord mantelli Lomina Pace látható.

Kingsport: Mists Beyond the Strange High House - CoC

Zsolt június 18-án mesélt utoljára D&D-t, ami valljuk meg nem tegnap volt. Azelőtt majd' egy évig kente Dávidnak, Máténak és nekem a Day of the Beast című gigantikus Cthulhu-kampányt, mely az eddig leghosszabb ilyen kalandnak mondható - talán a Beyond the Mountains of Madness múlhatja majd felül, de ez nem biztos.Nos Zsolt a tavalyi D&D-s kitérő után visszatért a cthulhoid gyökerekhez és ismét emlékeztetett arra, hogy "why He is still the Master". A 1920-as években, Kingsportban kezdődő kalandban Gábor és én egy ikerpárt játszottunk, akik a családi üzletlánc létesítményeit járják körbe szerte az USÁ-ban. Éppen a frissen nyitott kingsporti boltunkkal foglalatoskodtunk, amikor a város fölé magasodó "különös magas ház a ködben" felhívta magára figyelmünket. A körülötte terjengő szóbeszédek hatására (és kezdetben némi anyagi szerencse reményében) többször is felkerestük, így végül átjutottunk a múltba, talán az Álomföldek küszöbére. Teáztunk a ház urával, aki világok közt utazik és boroztunk Nodens-szel. Ők ketten beavattak bennünket bizonyos tudományokba, melyek a karaktereink hátterének ismeretében igencsak motiválóan hatottak.

A szokványos Cthulhu mesék (reggeli újság és könyvtár, barátok és hozzátartozók, rémség a pincében vagy a padláson) után a Beyond the Mountains of Madness és a gyakorlatilag minden konfliktust nélkülöző Kingsport: Shadows from Beyond the Strange High House üdítően frissnek hatnak. Zsolt pedzette, hogy ez utóbbi is egy kampány kezdete, amit alátámaszt a szokatlanul sok handout, valamint a közel két oldalon teleírt A4-es lap.

Frissítettem (a március 30-i postban is) Zsolt BtMoM naplójának előfordulási helyét.

Úgy fest, hogy a hétvégén Gábor jóvoltából végre játszhatok Star Wars-t, juhéé!

All the Scum of the Galaxy - STAR WARS

Nagyjából három évvel ezelőtt, Ráckevén kentük utoljára ezt a történetfolyamot. A sztori kronológiailag valamikor az Új Remény elé datálható, szereplői pedig kisstílű szélhámosok, kegyetlen gyilkosok, lelkiismeretlen söpredékek. Az eddig a Tatooine-on tartózkodó, első szintű, teljes egészében inhumán parti így fest:

Meruk - toydarian scoundrel (Zsolt) - sajnos ő most nem volt jelen
Gahcso - baragwin enforcer (Dávid)
(nem mutatkozott be) - ubese hunter (Máté)
Brussah - dashade killer (Gábor)

Az előző mese utózöngéjében derék gazembereink jól bemószerolták egykori feljebbvalójukat, így a sunyi sushek repült is a Sarlacc gyomrába. "Hőseink" feljebb kerültek hát a létrán, a Mos Espa-i porfészekből Jabba palotájába. Itt mindjárt neki is állhattak rancorürüléket lapátolni, míg a szörnyet Malakili sétáltatta a sivatagban. Dolguk végeztével kaptak is egy testhezálló megbízást: egy becsületesen védelmet fizető párologtatófarmert kellett megóvniuk az őt zaklató swoop bandától. A Nova Démonok néven rettegett komisz fosztogatók olyan alapos leckét kaptak hentelésből, hogy az a pár túlélő, aki elmenekült, azóta valószínűleg buckapatkány tenyésztésbe vagy napernyőárusításba fogott.

Ügyes szervezkedéseiknek hála Jabba megint nagyon jól járt és ezzel a tökfilkók bebiztosították magukat - az első ballépésükig legalább is.

A hiányzó Zsolt karakterét Merukot, már a mese elején gyorsan NPC-vé avanzsáltam és egy külön megbízással kivontam a forgalomból. A rancorszarban talált ósdi adatrúdhoz kapcsolódó szubplotra sajnos már nem maradt idő, majd legközelebb.

Beyond the Mountains of Madness - CoC

Lexingtonék expedíciója a tervek szerint átköltözött a táborunk közelébe, így a Hálaadást a két csapat együtt ünnepelte. Az összejövetel jó hangulatban telt, egyedül vezetőink tanusítottak hűvös tartózkodást egymással szemben. A vihar azonban még néhány napig hevesen dúlt, így csak tessék-lássék feladatokkal ütöttük agyon az időt. Xaros (Zsolt) kezdeményezésére átfutottunk pár nyomozati pontot, melyeket még New Yorkban elmulasztottunk felgombolyítani.

Mikor az időjárás enyhülni kezdett, Moore vezetésével három géppel elindulhattunk a Lake-tábor maradványaihoz, míg Starkweather inkább elment a közelbe hegyet mászni. Hosszú repülőutunk legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor megpillantottuk a nyugtalanító fekete hegycsúcsokat, melyek gigászi méretei mindannyiunkat lenyűgöztek, óhatatlanul eszünkbe idézve egy naplórészletet: "...a hegyek gonoszak...". Rossz ómennek tekinthetjük, hogy a leszállásunk nem sikerült éppen simán.

Felmértük a tábor egykori felosztását, de komoly kutatásokra még nem volt időnk. A szessönt ott fejeztük be, hogy megtaláljuk a Miskatonic Expedíció halottainak tömegsírját. Bíztató.

Karakterem megítélése - néhány jól irányzott kérdésnek hála - már a másik táborban sem a legkedvezőbb.

Looming Shadows - STAR WARS

A nagyjából három évvel ezelőtt elkezdett kampányom záróepizódja sötétebbre sikerült mint azt gondoltam. Elképzeléseim szerint a történet a Klón-háborúk kezdetével ért volna véget, mint egy utolsó személyes győzelemként a háború közelgő szörnyűségei előtt. Sajnos az egyéni tragédiák minden várhatónál súlyosabbnak bizonyultak. A csapatot négyen alkották:


Eilee Go'shonni - twi'lek female jedi consular (padawan) (Máté)
Mork Yub Lieg - ember male jedi guardian (padawan) (Zsolt)
Berro Berry - ortolan male fringer (most pilóta) (Gábor)
Zerus Pantale - twilek male scout (most pilóta) (Dávid)

Nagyon sok mindent le kellene írnom visszamenőleg, hogy az események teljes mélységükben érthetőek legyenek, ám a kampány közben tartott szünetek hosszúságának és gyakoriságának az ismeretében ettől eltekintenék. Mindenesetre röviden összefoglalom a finálét anélkül, hogy minden részletet kibontanék.

Eilee elvesztette harmadik tanítóját, és azáltal, hogy megszegte mestere parancsát még Mork Yub Lieg is a Sötét Erők áldozatává vált. A veszteség felett érzett elkeseredésében meghasonlott és minden magyarázat vagy üzenet nélkül elhagyta másik két társát és az egész jedi rendet. Mork Yub Lieg szelleme egyesült az Erővel, teste azonban mostantól a Sötét Erők egy beköltöző szellemének ad otthont. A jedi karakterek tragédiája ilyeténképp némileg előre vetítette az egész lovagrend sorsát is, mely a háború vége felé kulminál majd.

Berro és Zerus azonban hősökké váltak, megmentették a Mynock 7-es állomás személyzetét, zsarolásos-túszcserés alkun keresztül a korábban elszállított férfiakat is visszahozatták az elvetemült yinchorriaktól. Bátor cselekedetük jutalmaként felajánlották nekik az idő előtti leszerelést, amivel éltek is. Tekintélyes végkielégítést kaptak és a háborúba rohanó galaxissal nem törődve útra keltek, hogy megtalálják az önkéntes száműzetésbe vonult Eileet.

Talán nem a legfelemelőbb finálé ez egy heroikus űroperához, de az utolsó részben olyan mértékben függött minden a játékosok egymás közti reakcióitól, hogy majdnem teljesen interaktív lett a dolog. Példa: magam azt szkripteltem, hogy Eilee mestere egyedül száll szembe a két Sötét Erőhasználóval, mert gyanítja, hogy az egyik a beköltöző szellemnek ad otthont. Magában biztos volt, de a padawanokat meg akarta óvni attól, hogy ha legyőzi a szellem irányította testet, az kiszabadulva megpróbálja megszállni egyiküket. A terv az volt, hogy a mester off-screen legyőzi a gonoszokat, s bár maga is halálos sebet szerez, de a szellem visszakerül az ereklyébe. Eilee döntése nyomán azonban minden kiszámíthatatlanná vált, Morkkal beszálltak a harcba, és majdnem sikerült úgy intézniük a dolgot, hogy a mester mégis életben maradjon. Tehát a játékosokkal folytatott előzetes beszélgetések után számos eshetőségre felkészültem, de még így is több helyütt kellett improvizálni.

Bolondok napja alkalmából pillanatnyi cameo erejére bemeséltem volna az éppen Yarash piramisának labirintusában tévelygő Pool of Radiance partit, de mivel elfelejtettem beleírni a mesébe, így frankón ki is hagytam. Mindenesetre a közeljövőben a Pool of Radiance befejezése következik majd.

"A szerepjáték nem hobbi, hanem életforma"

Régen írtam már olyan bekezdést, mely nem az aktuális játékról szól, de most ez megint egy ilyen.

Az első dolog a hat játékos problematikája, mely néhány játékban sajnos nekem kezd gondot jelenteni. Megfigyelésem szerint ennek legnagyobb vesztesége a karakterek közti interakció elmélyítésének korlátozódása, illetve a lehetősége annak, hogy a mesélő ezeket figyelemmel kísérhesse. A nem kifejezetten a mese haladását elősegítő érintkezések gazdagíthatnák a játékélményt, de ez általában a figyelemmegosztás miatt legfeljebb egyszerre 2-3 résztvevő számára nyújt örömet. Jelenleg szinte az összes folyamatban lévő RPG-ben a karakterek közti párbeszédek a feladatmegoldásra és a mese részleteinek információs cseréjére korlátozódnak - érthető okokból, teszem hozzá. Dávid felvetett egy alternatívát, mely a hatalmas amőba osztódását irányozná elő, vélhetően ezt jövő hét szombaton megtárgyaljuk.

Ha már Dávidnál tartunk: átküldte nekem az új Warhammer Fantasy Roleplay 2nd Edition: Core Rules (pfu, ez hosszú volt) szabályaira épülő - szintén 2nd Edition - Hyborian Adventure szabálykivonat borítóját. A máig használt első kiadást még ollóval, tollal és fénymásolóval készítette, láthatóan a lehetőségei némiképp javultak azóta. A borítót mellékelem, de tudni kell, hogy ez még csak egy 0.1 béta változat.

Persze Zsolt sem ült tétlenül a babérjain: digitálisan feldolgozta a Beyond The Mountains of Madness-ben alakított karakterének a naplóját, olyan szkennekkel és információs crosslinkekkel, hogy attól még a könyv írói is meghatódnának. FIGYELEM! Az oldal olyan tartalommal is bír, mely tönkreteheti aktuális vagy jövőbeli játékélményedet!

És mit produkál az élet: egy fickó megveszi 1000 forintért a szépen hőkötött, máig megkímélt állapotban lévő Cyberpunk 2020 kiegészítőmet, a Protect and Serve-t! Az eladás oka az, hogy egy két-három évvel ezelőtti einstandra visszavezethetően már a birtokomban van egy eredeti.

Star*Drive - ALTERNITY

Sikerült nagyjából mindent fontosabb részletet összeilleszteni: kiderült, hogy a piramis egy korábban idelátogató, eleddig ismeretlen faj hagyatéka, melyet előttünk már egy csapat megtalált. Övék voltak a környéken szanaszét szórt táborhelyek. Összeszedtünk egy sesheyant (Zsolt), aki kiválóan alkalmazkodott a helyi körülményekhez és az előző felderítőcsapat tagja volt. Hajónkra vezényelte csapatának egy másik tagját is, aki már nem egészen volt önmaga, de ettől függetlenül értékes "leletnek" számít. Rengeteg ismeretlen eredetű relikviával lettünk gazdagabbak, tudományos szempontból tehát mindenképp sikeresnek voltunk mondhatók.

Magam kimaradtam a játék egy kisebb részéből, mert Ivanova kapitány alapos okkal felfüggesztett. Ám amint kiderült, hogy a körömlakkozás helyett hasznosabban is múlathatom az időt, visszahelyezett szolgálatba. Nagyon megszerettem kozmikus Tomb Raider karakteremet, így gondoltam fel is rakom a képét.

Az ülés mélypontját McCormick (Eszter) őrpozícióba állítása jelentette, aki az egész szessön alatt hajónkat, a CSV Botkint őrizte, ilyetén módon kimaradt a játékból. A leckéből vélhetően mindenki tanult.

Még egyetlen rendszer felderítése vár ránk, de úgy fest a határidőt már nem tudjuk tartani.

Beyond the Mountains of Madness - CoC

Nos, mint az várható volt nem sikerült megmenteni a teljes élelmiszer és üzemanyagkészletünket, a leszakadt jég magával vitt több tonnát a tengerbe. A rossz idő miatt nem volt arra mód, hogy repülővel utazzunk fel az új alaptáborba, így szánokkal, traktorral és gyalogosan veselkedtünk neki a félnapos útnak. Alaposan próbára tettük képességeinket, de végül veszteségek nélkül sikerült elérnünk a többieket. Éppen kipihentük magunkat, amikor Lexingtonék táborának segélykérését továbbította felénk a Tallahasse. No tettünk is egy gyors kirándulást a másik táborba, melynek során elvesztettünk néhány kutyát és kis híján Xarost (Zsolt) is. Mint kiderült odaát a szakács, és egy pilóta begolyózott a hótól, majd felgyújtották a tábort. Több személyi sérülés történt, de szerencsére senki sem vesztette életét. Starkweather és Lexington zártkörű tárgyalásba kezdett, mi magunk inkább a tábor maradványait és az általános morált kezdtük feltérképezni.

A vezetőknek elsőre nem sikerült zöldágra vergődniük egymással, így gyorsan távoztunk. Odaát amúgy is rossz volt a hangulat, vélhetően többen minket okolnak azzal, ami velük történt. Elveszett készleteinket könnyedén pótolhatnánk az övékéből, ám ez az út nyilván csak akkor járható, ha mi is segítséget nyújtunk nekik...ehhez azonban közelebb kell hozni egymáshoz a két a tábort.

Világossá vált, hogy az ő expedíciójukat is több szabotázs érte, és nem tűnik túl valószínűnek, hogy ez kölcsönös, egymás ellen elkövetett akciók sorozata lett volna. Mindenesetre nagyon nyitva kell tartani a szemünket, mert ha azok a félnótások a közelünkbe kerülnek, igencsak megemelkedhet a hőmérséklet a tábor körül.

A mese struktúrájából adódóan egyelőre csak aktív szemlélői vagyunk az eseményeknek, a egyszerű munkák elvégzése mellett mindössze megfigyeléseket teszünk, nyomokat és információkat gyűjtünk (több-kevesebb sikerrel), az érdemi döntések előre meghozottak, illetve az irányító NPC-k kezében vannak. A narratív epizódok azonban mesélőnk felkészültségéből adódóan továbbra is érdekesek és izgalmasak.

Ha minden jól megy, jövő héten folytatjuk az Star*Drive - ALTERNITY-t.

Europa Requiem - TS

Az Eszternél tartott Beyond the Mountains of Madness után átkocsikáztunk Mátéhoz, és csekély öt óra alatt befejeztük az Europa Requiemet. A karakterek elkezdték használni a különböző NPC-khez fűződő kapcsolataikat, így életet leheltek a bázis előző tulajdonosai által telepített kamerahálózatba. Ezen keresztül a Mannann állomás olyan pontjaira is betekintettek, ahová eddig nem léphettek be. A folyamatos megfigyeléssel lassan sikerült körvonalazniuk, hogy az EDF széthúzásának kik a hangadói, s bár gyanakodtak az állomás mesterséges intelligenciájának kettős játékára, Alabama (Zsolt) mégis elindította az események láncreakcióját. Szerencsére a zendülés nem követelt emberáldozatot, de előrelátásuknak hála az EDF és az Avatar Klusterkorp összecsapása is elmaradt. A váratlan tényező azonban hamar felütötte fejét: Victoria SP224 megölt két embert és foglyul ejtette Thorsten Rademachert. Kiderült, hogy a kínai Bureau 10 felfegyverzett hadihajója, a Chang Che hamarosan megérkezik, hogy begyűjtse a naprendszer 12-dik legveszedelmesebb körözött személyét, és Victoria nekik dolgozik. Ziyi (Gábor) még a kínai titkosszolgálat érkezése előtt kiszabadította Rademachert, akivel együtt ziyi, Alabama és Brandon Maynard (Máté) elhagyták az állomást egy tengeralattjárón, és átkeltek a CRABE állomásra.

A történet a játékosok számára hepienddel zárult, mindenki megkapta amit érdemelt, különösen Rademacher. Kiderült még egy-két titok a karakterekről, megismerhették a világot benépesítő poszt- és transzhumánok különböző típusait, ízelítőt kaptak szembenálló mémekből, és a sorsukat befolyásoló kulcshelyzetekben jó döntéseket hoztak. Mindvégig sikerült egyenletesen fenntartani az izgalmakat, senki nem szunyált el a kései óra ellenére, ami azért eredmény az induláshoz képest.

Beyond the Mountains of Madness - CoC

A jégen töltött első éjszakát követően azonnal elkezdődtek a repülőgépes felmérések, az alaptábor helyét illetően.

Magam részt vettem az első repülőúton, melynek során felfedeztük Lexingtonék táborának helyét is. Több érdekes atmoszférikus jelenség megfigyelése után magam leginkább semmit sem csináltam. Míg a többiek lázasan készítették elő a szállítmányozást a következő táborhelyre, én inkább tovább kerülgettem Cornellt, aki végül a kezembe nyomott egy cikket és E.A. Poe könyvét. Ez utóbbiban nagyon különös dolgokat olvashattunk a déli-sarkról, mely beszámolókat leginkább az író élénk fantáziájának tudtunk be. Sajnos a cikkből kiderült, hogy a könyv nyomtatott verziója nagyban eltér az eredeti kézirattól, mely korábban Acacia Lexington apjának birtokában volt, s melynek nyoma veszett. Közben rádión kaptuk a hírt, hogy Lexington elérte a déli-sarkot, ezzel ő lett az első nő, akinek ez sikerült. Starkweather rághatja a kefét, immár feleslegesen hozta magával Ms. Whitston-t, expedíciónk kirakatnőjét.

A problémák akkor kezdődtek, amikor a csapat és a felszerelés nagyrésze átkerült az alaptáborba. Kerrington (Gábor) összeverekedett a megbízott vezetővel Sorensennel, istentelen hóvihar támadt, aki nem dobta meg a szerencséjét, mehetett székelni a fagyba. Tremblay (Gergő) és Kerrington egy szállítmánnyal még útnak indult az alaptáborhoz, ahol egyelőre elfogadható az idő. Bennett (Eszter) és Lorrain (Máté) a tábor körül csámborogva repedést találtak a jégben a felhalmozott üzemanyag és élelem készletek alatt. Ettől mindenki bepánikolt, még magam is őrült módjára kivettem a részem az átrakodásból.

A szessön ebben a feszes szakaszban ért véget. Egyáltalán nem biztos, hogy sikerül minden holminkat megmenteni...