Beyond the Mountains of Madness - CoC

Lexingtonék expedíciója a tervek szerint átköltözött a táborunk közelébe, így a Hálaadást a két csapat együtt ünnepelte. Az összejövetel jó hangulatban telt, egyedül vezetőink tanusítottak hűvös tartózkodást egymással szemben. A vihar azonban még néhány napig hevesen dúlt, így csak tessék-lássék feladatokkal ütöttük agyon az időt. Xaros (Zsolt) kezdeményezésére átfutottunk pár nyomozati pontot, melyeket még New Yorkban elmulasztottunk felgombolyítani.

Mikor az időjárás enyhülni kezdett, Moore vezetésével három géppel elindulhattunk a Lake-tábor maradványaihoz, míg Starkweather inkább elment a közelbe hegyet mászni. Hosszú repülőutunk legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor megpillantottuk a nyugtalanító fekete hegycsúcsokat, melyek gigászi méretei mindannyiunkat lenyűgöztek, óhatatlanul eszünkbe idézve egy naplórészletet: "...a hegyek gonoszak...". Rossz ómennek tekinthetjük, hogy a leszállásunk nem sikerült éppen simán.

Felmértük a tábor egykori felosztását, de komoly kutatásokra még nem volt időnk. A szessönt ott fejeztük be, hogy megtaláljuk a Miskatonic Expedíció halottainak tömegsírját. Bíztató.

Karakterem megítélése - néhány jól irányzott kérdésnek hála - már a másik táborban sem a legkedvezőbb.

Looming Shadows - STAR WARS

A nagyjából három évvel ezelőtt elkezdett kampányom záróepizódja sötétebbre sikerült mint azt gondoltam. Elképzeléseim szerint a történet a Klón-háborúk kezdetével ért volna véget, mint egy utolsó személyes győzelemként a háború közelgő szörnyűségei előtt. Sajnos az egyéni tragédiák minden várhatónál súlyosabbnak bizonyultak. A csapatot négyen alkották:


Eilee Go'shonni - twi'lek female jedi consular (padawan) (Máté)
Mork Yub Lieg - ember male jedi guardian (padawan) (Zsolt)
Berro Berry - ortolan male fringer (most pilóta) (Gábor)
Zerus Pantale - twilek male scout (most pilóta) (Dávid)

Nagyon sok mindent le kellene írnom visszamenőleg, hogy az események teljes mélységükben érthetőek legyenek, ám a kampány közben tartott szünetek hosszúságának és gyakoriságának az ismeretében ettől eltekintenék. Mindenesetre röviden összefoglalom a finálét anélkül, hogy minden részletet kibontanék.

Eilee elvesztette harmadik tanítóját, és azáltal, hogy megszegte mestere parancsát még Mork Yub Lieg is a Sötét Erők áldozatává vált. A veszteség felett érzett elkeseredésében meghasonlott és minden magyarázat vagy üzenet nélkül elhagyta másik két társát és az egész jedi rendet. Mork Yub Lieg szelleme egyesült az Erővel, teste azonban mostantól a Sötét Erők egy beköltöző szellemének ad otthont. A jedi karakterek tragédiája ilyeténképp némileg előre vetítette az egész lovagrend sorsát is, mely a háború vége felé kulminál majd.

Berro és Zerus azonban hősökké váltak, megmentették a Mynock 7-es állomás személyzetét, zsarolásos-túszcserés alkun keresztül a korábban elszállított férfiakat is visszahozatták az elvetemült yinchorriaktól. Bátor cselekedetük jutalmaként felajánlották nekik az idő előtti leszerelést, amivel éltek is. Tekintélyes végkielégítést kaptak és a háborúba rohanó galaxissal nem törődve útra keltek, hogy megtalálják az önkéntes száműzetésbe vonult Eileet.

Talán nem a legfelemelőbb finálé ez egy heroikus űroperához, de az utolsó részben olyan mértékben függött minden a játékosok egymás közti reakcióitól, hogy majdnem teljesen interaktív lett a dolog. Példa: magam azt szkripteltem, hogy Eilee mestere egyedül száll szembe a két Sötét Erőhasználóval, mert gyanítja, hogy az egyik a beköltöző szellemnek ad otthont. Magában biztos volt, de a padawanokat meg akarta óvni attól, hogy ha legyőzi a szellem irányította testet, az kiszabadulva megpróbálja megszállni egyiküket. A terv az volt, hogy a mester off-screen legyőzi a gonoszokat, s bár maga is halálos sebet szerez, de a szellem visszakerül az ereklyébe. Eilee döntése nyomán azonban minden kiszámíthatatlanná vált, Morkkal beszálltak a harcba, és majdnem sikerült úgy intézniük a dolgot, hogy a mester mégis életben maradjon. Tehát a játékosokkal folytatott előzetes beszélgetések után számos eshetőségre felkészültem, de még így is több helyütt kellett improvizálni.

Bolondok napja alkalmából pillanatnyi cameo erejére bemeséltem volna az éppen Yarash piramisának labirintusában tévelygő Pool of Radiance partit, de mivel elfelejtettem beleírni a mesébe, így frankón ki is hagytam. Mindenesetre a közeljövőben a Pool of Radiance befejezése következik majd.

"A szerepjáték nem hobbi, hanem életforma"

Régen írtam már olyan bekezdést, mely nem az aktuális játékról szól, de most ez megint egy ilyen.

Az első dolog a hat játékos problematikája, mely néhány játékban sajnos nekem kezd gondot jelenteni. Megfigyelésem szerint ennek legnagyobb vesztesége a karakterek közti interakció elmélyítésének korlátozódása, illetve a lehetősége annak, hogy a mesélő ezeket figyelemmel kísérhesse. A nem kifejezetten a mese haladását elősegítő érintkezések gazdagíthatnák a játékélményt, de ez általában a figyelemmegosztás miatt legfeljebb egyszerre 2-3 résztvevő számára nyújt örömet. Jelenleg szinte az összes folyamatban lévő RPG-ben a karakterek közti párbeszédek a feladatmegoldásra és a mese részleteinek információs cseréjére korlátozódnak - érthető okokból, teszem hozzá. Dávid felvetett egy alternatívát, mely a hatalmas amőba osztódását irányozná elő, vélhetően ezt jövő hét szombaton megtárgyaljuk.

Ha már Dávidnál tartunk: átküldte nekem az új Warhammer Fantasy Roleplay 2nd Edition: Core Rules (pfu, ez hosszú volt) szabályaira épülő - szintén 2nd Edition - Hyborian Adventure szabálykivonat borítóját. A máig használt első kiadást még ollóval, tollal és fénymásolóval készítette, láthatóan a lehetőségei némiképp javultak azóta. A borítót mellékelem, de tudni kell, hogy ez még csak egy 0.1 béta változat.

Persze Zsolt sem ült tétlenül a babérjain: digitálisan feldolgozta a Beyond The Mountains of Madness-ben alakított karakterének a naplóját, olyan szkennekkel és információs crosslinkekkel, hogy attól még a könyv írói is meghatódnának. FIGYELEM! Az oldal olyan tartalommal is bír, mely tönkreteheti aktuális vagy jövőbeli játékélményedet!

És mit produkál az élet: egy fickó megveszi 1000 forintért a szépen hőkötött, máig megkímélt állapotban lévő Cyberpunk 2020 kiegészítőmet, a Protect and Serve-t! Az eladás oka az, hogy egy két-három évvel ezelőtti einstandra visszavezethetően már a birtokomban van egy eredeti.

Star*Drive - ALTERNITY

Sikerült nagyjából mindent fontosabb részletet összeilleszteni: kiderült, hogy a piramis egy korábban idelátogató, eleddig ismeretlen faj hagyatéka, melyet előttünk már egy csapat megtalált. Övék voltak a környéken szanaszét szórt táborhelyek. Összeszedtünk egy sesheyant (Zsolt), aki kiválóan alkalmazkodott a helyi körülményekhez és az előző felderítőcsapat tagja volt. Hajónkra vezényelte csapatának egy másik tagját is, aki már nem egészen volt önmaga, de ettől függetlenül értékes "leletnek" számít. Rengeteg ismeretlen eredetű relikviával lettünk gazdagabbak, tudományos szempontból tehát mindenképp sikeresnek voltunk mondhatók.

Magam kimaradtam a játék egy kisebb részéből, mert Ivanova kapitány alapos okkal felfüggesztett. Ám amint kiderült, hogy a körömlakkozás helyett hasznosabban is múlathatom az időt, visszahelyezett szolgálatba. Nagyon megszerettem kozmikus Tomb Raider karakteremet, így gondoltam fel is rakom a képét.

Az ülés mélypontját McCormick (Eszter) őrpozícióba állítása jelentette, aki az egész szessön alatt hajónkat, a CSV Botkint őrizte, ilyetén módon kimaradt a játékból. A leckéből vélhetően mindenki tanult.

Még egyetlen rendszer felderítése vár ránk, de úgy fest a határidőt már nem tudjuk tartani.

Beyond the Mountains of Madness - CoC

Nos, mint az várható volt nem sikerült megmenteni a teljes élelmiszer és üzemanyagkészletünket, a leszakadt jég magával vitt több tonnát a tengerbe. A rossz idő miatt nem volt arra mód, hogy repülővel utazzunk fel az új alaptáborba, így szánokkal, traktorral és gyalogosan veselkedtünk neki a félnapos útnak. Alaposan próbára tettük képességeinket, de végül veszteségek nélkül sikerült elérnünk a többieket. Éppen kipihentük magunkat, amikor Lexingtonék táborának segélykérését továbbította felénk a Tallahasse. No tettünk is egy gyors kirándulást a másik táborba, melynek során elvesztettünk néhány kutyát és kis híján Xarost (Zsolt) is. Mint kiderült odaát a szakács, és egy pilóta begolyózott a hótól, majd felgyújtották a tábort. Több személyi sérülés történt, de szerencsére senki sem vesztette életét. Starkweather és Lexington zártkörű tárgyalásba kezdett, mi magunk inkább a tábor maradványait és az általános morált kezdtük feltérképezni.

A vezetőknek elsőre nem sikerült zöldágra vergődniük egymással, így gyorsan távoztunk. Odaát amúgy is rossz volt a hangulat, vélhetően többen minket okolnak azzal, ami velük történt. Elveszett készleteinket könnyedén pótolhatnánk az övékéből, ám ez az út nyilván csak akkor járható, ha mi is segítséget nyújtunk nekik...ehhez azonban közelebb kell hozni egymáshoz a két a tábort.

Világossá vált, hogy az ő expedíciójukat is több szabotázs érte, és nem tűnik túl valószínűnek, hogy ez kölcsönös, egymás ellen elkövetett akciók sorozata lett volna. Mindenesetre nagyon nyitva kell tartani a szemünket, mert ha azok a félnótások a közelünkbe kerülnek, igencsak megemelkedhet a hőmérséklet a tábor körül.

A mese struktúrájából adódóan egyelőre csak aktív szemlélői vagyunk az eseményeknek, a egyszerű munkák elvégzése mellett mindössze megfigyeléseket teszünk, nyomokat és információkat gyűjtünk (több-kevesebb sikerrel), az érdemi döntések előre meghozottak, illetve az irányító NPC-k kezében vannak. A narratív epizódok azonban mesélőnk felkészültségéből adódóan továbbra is érdekesek és izgalmasak.

Ha minden jól megy, jövő héten folytatjuk az Star*Drive - ALTERNITY-t.

Europa Requiem - TS

Az Eszternél tartott Beyond the Mountains of Madness után átkocsikáztunk Mátéhoz, és csekély öt óra alatt befejeztük az Europa Requiemet. A karakterek elkezdték használni a különböző NPC-khez fűződő kapcsolataikat, így életet leheltek a bázis előző tulajdonosai által telepített kamerahálózatba. Ezen keresztül a Mannann állomás olyan pontjaira is betekintettek, ahová eddig nem léphettek be. A folyamatos megfigyeléssel lassan sikerült körvonalazniuk, hogy az EDF széthúzásának kik a hangadói, s bár gyanakodtak az állomás mesterséges intelligenciájának kettős játékára, Alabama (Zsolt) mégis elindította az események láncreakcióját. Szerencsére a zendülés nem követelt emberáldozatot, de előrelátásuknak hála az EDF és az Avatar Klusterkorp összecsapása is elmaradt. A váratlan tényező azonban hamar felütötte fejét: Victoria SP224 megölt két embert és foglyul ejtette Thorsten Rademachert. Kiderült, hogy a kínai Bureau 10 felfegyverzett hadihajója, a Chang Che hamarosan megérkezik, hogy begyűjtse a naprendszer 12-dik legveszedelmesebb körözött személyét, és Victoria nekik dolgozik. Ziyi (Gábor) még a kínai titkosszolgálat érkezése előtt kiszabadította Rademachert, akivel együtt ziyi, Alabama és Brandon Maynard (Máté) elhagyták az állomást egy tengeralattjárón, és átkeltek a CRABE állomásra.

A történet a játékosok számára hepienddel zárult, mindenki megkapta amit érdemelt, különösen Rademacher. Kiderült még egy-két titok a karakterekről, megismerhették a világot benépesítő poszt- és transzhumánok különböző típusait, ízelítőt kaptak szembenálló mémekből, és a sorsukat befolyásoló kulcshelyzetekben jó döntéseket hoztak. Mindvégig sikerült egyenletesen fenntartani az izgalmakat, senki nem szunyált el a kései óra ellenére, ami azért eredmény az induláshoz képest.

Beyond the Mountains of Madness - CoC

A jégen töltött első éjszakát követően azonnal elkezdődtek a repülőgépes felmérések, az alaptábor helyét illetően.

Magam részt vettem az első repülőúton, melynek során felfedeztük Lexingtonék táborának helyét is. Több érdekes atmoszférikus jelenség megfigyelése után magam leginkább semmit sem csináltam. Míg a többiek lázasan készítették elő a szállítmányozást a következő táborhelyre, én inkább tovább kerülgettem Cornellt, aki végül a kezembe nyomott egy cikket és E.A. Poe könyvét. Ez utóbbiban nagyon különös dolgokat olvashattunk a déli-sarkról, mely beszámolókat leginkább az író élénk fantáziájának tudtunk be. Sajnos a cikkből kiderült, hogy a könyv nyomtatott verziója nagyban eltér az eredeti kézirattól, mely korábban Acacia Lexington apjának birtokában volt, s melynek nyoma veszett. Közben rádión kaptuk a hírt, hogy Lexington elérte a déli-sarkot, ezzel ő lett az első nő, akinek ez sikerült. Starkweather rághatja a kefét, immár feleslegesen hozta magával Ms. Whitston-t, expedíciónk kirakatnőjét.

A problémák akkor kezdődtek, amikor a csapat és a felszerelés nagyrésze átkerült az alaptáborba. Kerrington (Gábor) összeverekedett a megbízott vezetővel Sorensennel, istentelen hóvihar támadt, aki nem dobta meg a szerencséjét, mehetett székelni a fagyba. Tremblay (Gergő) és Kerrington egy szállítmánnyal még útnak indult az alaptáborhoz, ahol egyelőre elfogadható az idő. Bennett (Eszter) és Lorrain (Máté) a tábor körül csámborogva repedést találtak a jégben a felhalmozott üzemanyag és élelem készletek alatt. Ettől mindenki bepánikolt, még magam is őrült módjára kivettem a részem az átrakodásból.

A szessön ebben a feszes szakaszban ért véget. Egyáltalán nem biztos, hogy sikerül minden holminkat megmenteni...

Beyond the Mountains of Madness - CoC

Az S.S. Gabrielle hősei Porter, Lorrain (Máté), Snabjorn és Price megfékezték az elszabadult Boeing motort. Kiderült, hogy ez a "baleset" is a szabotőr tevékenységének köszönhető, vélhetően még elfogatása előtt csinálta. Ha nem így van, abba jobb nem is belegondolni. Magam inkább hajónk új utasa, egész pontosan annak poggyásza iránt kezdtem érdeklődni. Howard Cornell kezdettől fogva a gyanús listámon szerepel. Titokban átkutattam a holmijat, hogy némi profilt alkothassak a fickóról, és többet találtam mint reméltem: egy latin nyelvű öreg könyvet, az expedíció New Yorkban viselt dolgait taglaló cikkeket, néhány résztvevő adatait, E.A. Poe Arthur Gordon könyvét, stb.

A vihar után egy befagyott bálnavadászhajóra bukkantunk, melynek fedélzetén láthatóan valami robbanás történt. A néhai kapitány naplójából kiderült, hogy valóban ez történt, a matrózok többsége elhagyta a Wallaroot, a kapitány sérülése okán inkább itt maradt. A fedélzeten talált holttesteken különös sebeket fedeztünk fel, mintha a húsuk megfolyt volna. Szakértőink szerint robbanás nemigen csinál ilyet, valaki szerint dögevő madarak lehettek. Kétlem, de jobb magyarázattal magam sem tudtam előállni. Tengerészmódra eltemettük őket, rádión jelentettük, hogy rábukkantunk a Wallaroóra, majd folytattuk utunkat.

A kaland végére áthaladtunk a Ross-tengeren, és az Erebus vulkán lábánál elkezdtük felépíteni az első tábort. Tudtunkra jutott, hogy Acacia Lexington expedíciója nálunknál néhány nappal előbb ért partot, ez persze leginkább Starkweathert érintette rosszul.

Europa Requiem - TS

Szombaton debütáltam a Transhuman Space című SF szerepjátékot, Zsoltnak, Gábornak és Máténak. Előregenerált karakterekkel kellett mocorogni, akik mind a hárman (egy NPCvel együtt mind a négyen) az adott világ tipikus életformáit testesítették meg. Az űrhajótörést szenvedett karakterek másfél évnyi űrben való sodródás után zuhantak le a Jupiter holdjára, a jeges Európára. Itt nagy szerencséjükre azonnal megmentették őket az Europa Defense Force prezervációs aktivistái.

A nanosztáztisból való felélesztésük után világossá vált, hogy csak négyen élték túl a katasztrófát:
Brandon Maynard - VR mérnök (Máté)
Alabama Maynard - gazdasági mérnök, Brandon felesége (Zsolt)
Ziyi - titkárnő (Gábor)
Victoria SP224 - android - élvezeti modell (NPC)

Érkezésük nem aratott osztatlan sikert az állomáson, hamar szert tettek ellenségekre és barátokra egyaránt. Tájékozódásaik során lassan képet alkottak az Európán folyó harcról, melyet az EDF folytat a pantrópikus Avatar Klusterkorp nevű céggel, melynek célja a hold érintetlen ökoszisztémájának átalakítása esetleges kolonizációra. Az állomás tagjai között a hangulat nagyon feszült: ide tart az Európa Tanács egy delegációja, hogy békés úton rendezzék a konfliktust, amiben persze néhány aktivista egyáltalán nem hisz, ezért nem is szívesen várnának addig egy átfogó támadás megindításával. Ezenkívül szóbeszédek járnak arról, hogy titokban útnak indult egy felfegyverzett kínai hadihajó is, hogy begyűjtsék az állomás parancsnokát, Thorsten Rademachert. Aki mellesleg a naprendszer 12-dik Most Wanted személye, a kínai Mars felvonó ellen elkövetett merénylete óta.

A játékosok egyelőre kivárnak, mivel lehetőségeik elég korlátozottak, ám egyre több olyan információ és kapcsolat adódik, melyek okos felhasználásával aktív szerepet vállalhatnak sorsuk alakításában.

Beyond the Mountains of Madness - CoC

Jómagam megpróbáltam kapcsolatba kerülni a nyomozás ideje alatt lakat alá helyezett szabotőrrel Gordon Cookkal, de sajnos lépten-nyomon falakba ütköztem. Az újságírói ösztönnek nevezett képesség elvetette bennem a kétely szikráját, mely szerint nem a valódi bűnöst, hanem csak mindössze egy bűnbakot sikerült leleplezni. Összebarátkoztam a szintén angol geológus-csillagász professzor, Wilhelm Cyril Kerringtonnal (Gábor), majd utánanéztünk ki is ez az új csillagász, Howard Cornell. A könyvtárban nyomtunk is egy gyors és rutinos blamát, ugyanis a fickó is éppen ott tartózkodott. Semmilyen cikket vagy publikációt nem találtunk, így őt magát vettük nagyító alá. Motivációi egyelőre nem gyanúsak, Moore-ral folytatott beszélgetésemből kiderült, hogy Cornell 15000 dollárral támogatja az expedíciót, így finoman fogalmazva...jobb ha leszállunk róla. Megesett egy díszvacsora is a polgármesterrel, melyet a tiszteletünkre rendezett, majd lassan ismét útrakeltünk.

Vredenburgh kapitány naplójából összefoglalva a hajóút eseményeit, semmi olyasmi nem történt, amire ne számíthattunk volna: a tenger egyre viharosabbá, az idő egyre cudarabbá vált.

Egy különösen barátságtalan éjszakán elszabadult valami a raktérben, mely úgy repkedett odalent, ahogy a hullámok dobálták a hajót. A katasztrófa elkerülése végett néhányan elindultunk a fedélzeten át a raktér irányába, ám ez a művelet majdnem egy másik katasztrófába torkollott: a hullámverés kíméletlenül lemosott a fedélzetről és Charlie Porter geológus-segédnek köszönhetem az életem. Miután egy szép fejsebbel is gazdagabb lettem, jobbnak láttam visszavonulni a kabinba, ahol aztán teátrálisan elájultam.

Porter, Lorrain (Máté), Snabjorn és Price lejutottak a 2-es raktérbe, ahol a két Boeing motor elszabadult, megfékezték őket és itt is hagytuk abba.