Voyage of Courage - DL D&D

Hajónk kapitányától, Solorumtól megtudtam, hogy a kikötőtől nem messze a tenger felé horgonyoz egy hadihajó (lásd. kép), amelyet ugyan szeretett volna megvizsgálni a kikötő őrség, de kiküldött csapatuk nyom nélkül eltűnt - később vízihulla állapotban kerültek elő. Elnær (Dávid) körberepülte, de egy minotauruszon és egy karmoskezű csuhás illetőn kívül semmi gyanúsat nem látott, inkább a városban kezdtünk ténykedni, közben Füzike (Máté) is felépült és csatlakozott hozzánk.

Fülünkbe jutott hogy Hyloba várnak menekült elfeket, és felvetődött bennünk, hogy az a hajó rájuk vár, vélhetően nem jó szándékkal. Enyhén paranoiás karakterem szerint azonban csak inkább azt lesi, hogy mi hajózzunk és a nyílt tengeren elsüllyesszen minket. Elméletem mellett persze egy fikarcnyi bizonyíték sem szól. Míg én a fogadóban beszélgettem az öreg Valmorttal, apám volt katonájával, addig a többiek egy meggyilkolt surranóra bukkantak a városban.

Valmort solamniai lovag lett és elmesélte nekem milyen fontos ügyben járt: Sanctionben kémkedett, ahol megfertőződött egy gyógyíthatatlan halálos betegséggel. Sikerült azonban kiderítenie, hogy a Vörös seregek délnyugat felé, a síksági barbárok földjei felé készülnek támadást indítani. Visszatért a hírrel Solanthusba, ám ott úgy értékelték, hogy ez rájuk nem jelent közvetlen veszélyt. Valmort azonban csapatot akart toborozni, hogy útra keljen Abanasszíniába, figyelmeztetni a barbárokat, ám ebben megroggyant egészsége megakadályozta. Rám bízta az ügyet és adott egy ajánlólevelet amiért cserébe majd lovaggá üthetnek - feltéve ha megfelelek. A siker zálogaként rám hagyta felszentelt kardját melynek nem csak naponta egyszer használható Fénysugár varázslata, hanem egyéb tápjai is elhomályosítják a halandók szemét. Miután elvállaltam a megbízást, az öreg ki is lehelte lelkét.

A halott surranó után megindított nyomozásunk a házába vezetett, ahol egy sötétbőrű elf bérgyilkossal és egy Vizyla típusú démonnal futottunk össze. A harc keményebb volt mint hittük, asszem valaki fűbe is harapott, de ez nem biztos. A lényeg, hogy rávettem társaimat tartsanak velem délre, Crossing kikötőjébe.

Voyage of Courage - DL D&D

A szessön mindjárt a patkányemberek és a zombik kontingenséből álló csapatok ránkmozdulásával kezdődött. A likantrópia sajátja, hogy harapás útján fertőz így mindenkinek kellett dobnia néhány Szívósság mentődobást. Kinek nincs meg ilyenkor? Hát persze hogy a gyenge egészségű mágusnak. Beletelt néhány éjszakába és kis híján Xilénia (Eszter) is ráment, míg sikerült felfedeznünk, hogy csapatunk varázslójából patkányember lett. Sajnos Elnær (Dávid) és Xilenia között kialakult feszült viszony csak tovább mérgesedett, mikor a varázsló a famulusán keresztül megpróbált rásütni egy varázslatot a törpe nőre.

Itt egy érdekes és visszatérő szerepjátékos jeleségnek lehettünk tanúi: nincs az a szabályrendszer, mely tökéletesen tudná szimulálni a valóságot, és ennek hiányosságai legfőképp akkor jelentkeznek, amikor két szembenálló játékos szedi ízekre a rendszert, hogy az adott szituációban eldöntsék mi és hogyan lehetséges. A DnD is csak mesélői bírálattal, állta ki a tesztet.

A lényeg, hogy nem halt meg senki és sikerült azonosítanunk a patkányembert - akit Dávid olyan mélységében keltett életre, hogy talán az sem lett volna ellenére, ha az egész kampány végéig vihette volna elpatkányosodott karakterét. A mellékelt képen még humanoid formában látható. Csapatunk megérkezett Hyloba, ahol rögvest meggyógyíttattuk Elnært és leadtuk a templomba a még mindig ájult Füzikét (Máté). Körülszimatoltunk a surranók sajátos városában, beszereztünk pár felszerelési tárgyat, ezenkívül sikerült hajót találnom Portsmithbe.

Mesélőnk legjobb beköpése: "Mire visszajövök eggyel kevesebb player legyen".

Voyage of Courage - DL D&D

A föld alatti városban ránktámadt egy árny, aki hosszú időre kivonta a forgalomból Füzikét, többek között azon egyszerű okból is, mert Máté nem tudott jönni játszani. Az elnéptelenedett városkát töviről hegyire átkutattuk, a legújabb relikviáról is megállapítottuk, hogy legalább 15 éves. Feltártunk egy lezárt kaput, majd felderítettük a mögötte meghúzódó bányarendszert. Itt találkoztunk két új utitárssal: az ideges és fajilag felettébb önérzetes törpe nővel, Xileniával (Eszter), valamint egy rendkívül csúnya törpe harcossal, Rurikkal (Gergő). A két zömök figura egy telér nyomában ereszkedtek le a tárnákba, ám az végül rájuk omlott. Szorító terheik alól mi oldottuk fel őket, és nagyjából ekkor ért utol bennünket Tarden (Attila), Artemius fia.

Annyit tudni kell a karakteremről, hogy Ker Vakt földesurának, Vasmarkú Elionnak a lánya, s mint ilyen nemesi születésű fruska. Foglalkozását tekintve Harcos-Nemes, aki előbb-utóbb Kard Lovag szeretne lenni, a mellékelt képen is őt látjuk a dicsőség fényében sütkérezni. Nos Vala Vandar inkább útrakelt Ansalonra, hogy részt vegyen a sötétség erői ellen vívott háborúban, semmint hogy feleségül menjen egy hadnagyhoz. Tardennel együtt gyerekeskedtek, révén ő Ker Vakt őrparancsnokának a fia. A fiatalember állítólag Elion utasítására szegődött a nyomomba, de inkább romantikus hevületet és féltést sejtek. Tarden a fegyverforgatás mellett Mishakal isteni varázslatait is ügyesen alkalmazza.

Sajnos a három új taggal bővült csapatban vannak széthúzások, elsősorban a harcicsákányokat forgató, igencsak nehéz jellemű Xilenia és mogorva varázslónk, Elnær (Dávid) között. A nézeteltérés odáig fajult, hogy egy éjszaka Elnær egy varázslattal szakállt növesztett a a törpe nő arcára.

Harc tekintetében szétszórtunk pár csontvázat, majd egy mély szakadékhoz érve óriás denevéreket kellett aprítanunk. Mivel a mélység felett átvezető kötélhíd leszakadt egy lezárt ajtó irányába indultunk, ami mögött rosszindulatú törpéket találtunk. Békés szóval megkértük őket hogy engedjék meg, hogy akár kísérettel is, de áthaladhassunk a városukon. Ez elől kategórikusan elzárkóztak, majd Xilenia elárulta, hogy ezek a törpék már Takhisisnek dolgoznak. Ennél több már nem is kellett a karakteremnek, ahhoz hogy elszánja magát ellenük. Lett is kemény harc, magam másodikként ájultam el, és nagyjából ekkor kellett elindulnom kansasi haveromhoz hálaadási vacsorára. A karakterem irányítását Dávidra bíztam, így a játékülés hátralévő eseményeit az ő szavaival foglalnám össze:

"A törpés támadást épphogy túléltük. 4725 XP csordogált le a plafonról. Egy "gyors" full day rest után maxközeli HP-n (+ szintlépés) benéztünk egy ajtó mögé aminek eredménye egy hosszú RUN lett (mégtöbb támadó törpe) gyakorlatilag vissza a lepusztult faluba (a tóhoz). Ott csónakokra szállva elmenekültünk a túlsó falig, ahol egy vízszint alatti átjárót szpotolt a szakállas törpe nő. Azon át egy evil templomba jutottunk (hozzáértők szerint Chemosh temploma), ahol néhány termen áthatolva (a két törpe lootingolt 1000el) kijutottunk a szabadba, ahol kb. 100m-es körzetben le volt pusztulva minden (+ férges volt a föld). Az első táborozás éjszakáján egy közeli temetőből kb. 50 "alak" moccant ránk, majd kerített be minket (zombik és wereratok hada) ... Itt lett vége a scenariónak ...
Jaigen, templomból lootolt cuccok 90%-a mágikus... (kb. 4 nap lesz mire identifájolom az összeset...)"

Temple of Takhisis - DL D&D

Folytattuk a 24 órás próbasorozatot, melynek végcélja Sargonnas lesz. Végighenteltük a folyosót, mely szinte a legszebb Diablós időket idézte. Egy ponton egy iszonyú mély aknába kellett leereszkednünk, melynek az oldalán spirálisan lefelé kígyózó járda vastagon úszott a csúszós, de gyúlékony trutyiban. Felgyújtottuk ugyan, de olyan lassan égett le, hogy az időkorlát miatt nem engedhettük meg magunknak a várakozást, így leugrottunk. Ki Repülés-, ki Lebegés italát használt, a többiek Gábriel (Zsolt) jóvoltából szárnyakat növesztettek. Karakterem szabadesést kísérelt meg, a kezébe készített Repülés italával - a becsapódást egy bokaficammal megúszta. Az akna alján ledaráltunk néhány ördögöt, majd egy Mennyei angyallal gyűlt meg a bajunk, aki lelkünket megóvandó Sargonnastól, nem engedett tovább. Itt az eddigiekhez képest komolynak mondható szerepjátszásra került sor, mivel egyesek ki akarták nyírni a makacs angyalt, a karakterem és Gutter (Gábor) viszont elzárkózott ettől. Itt majdnem keletkezett egy a szabálykönyvek által 'Intra-party Conflict' néven azonosított játékszituáció, de végül megoldódott a helyzet, bár Rascan (Dávid) és Gutter között maradt némi szikra. Az angyal kinyiírása után egy gigászi hadszíntérre jutottunk, ahol megpillantottuk Sargonnast 20 láb magas ember formájában, és persze hanyatt-homlok menekültünk is egy portálon keresztül.

Visszajutottunk a Pikkelyes Kutya fogadóba, ahol a tiefling kocsmáros helyett már egy ördög futtatta az üzemegységet. Az új tulaj sajátságos módon bontotta fel a szerződést az ott helységet bérlő aasimar ügynökkel: boltostul befalazta. A fogadóban pihentünk egy kicsit és ott fejeztük be a játékot, hogy készülünk átlépni a kapun, mely Agathionba, a legveszélyesebb, leghidegebb és legszelesebb rétegbe vezet.

A képen Sargonnas látható, aki eredetileg minotaurusz formában szokott garázdálkodni.

Pool of Radiance - FR D&D

Kicsivel korábban Silvara (Eszter) kiderítette, hogy a Kuto-tó szigetén álló piramist egy varázsló lakja, így kifejezetten fontosnak tűnt Cassiopea (Krisztián) előkerítése. A gonosz varázslónő persze szívesen velük tartott, így hét kalandozó (és hét játékos...atyaég) elindult felkutatni és semlegesíteni a folyó szennyeződésének forrását. Óvatosságból kikerültek egy ötfős ködóriás csapatot, akik a Reszkető-erdő szélén táboroztak.

A szigetnél azonban hiába vártak, a varázslónak - nevezzük Yarashnak - esze ágában sem volt kidugni az orrát, inkább egy fürkészővarászlattal méregette vendégeit. A csapat megelégelte a dolgot és egy fából formázott tutajjal, valamint az óriás sassá alakult Silvarával támogatva átkeltek. Meglehetősen nehéznek bizonyult bejutni a piramisba, melynek a tetejéből csak úgy bugyogott fel a szennyes méreg. Az építmény alsó szintjén permanens kétutas teleportok két csapatra bontották őket. Silvara (Eszter), Cassiopea (Krisztián) és Khargul (Dávid) voltak a szerencsések akik azelőtt feljutottak Yarash laboratóriumába mielőtt a varázsló foglyul ejthette volna őket odalenn. Blumbar (Gábor), Khalied (Gergő), Maya (Zsolt), és a múlt szessön óta feltámasztott Dorian (Máté) azonban már nem voltak ilyen szerencsések: Yarash bezárta őket egy rendkívül forró és párás folyosórendszerbe.

Silvara és két társa egy kőfúró tokka megidézésével kivágták magukat egy kelepcéből, majd Yarash utolsó védelmi vonalát is legyőzték. Ez utóbbi egy elátkozott tükör volt, amiből hasonmásaik léptek elő, pontosan olyan felszerelésekkel, varázslatokkal és képességekkel, mint amelyekkel ők rendelkeznek. Alaposan legyengülve, varázslatok nélkül szembesültek Yarash-sal, akin láthatóan három aktív védő mágia, vagy varázslatszerű hatás fut...és rendkívül alpári módon beszél.

Sajnos a kaland utolsó harmadában négy játékos szemlélő státuszba kényszerült, pedig nem sokon múlt, hogy újra egyesüljenek. Bár meglehetősen izgalmas résznél fejeztük be, most egy kicsit pihenőpályára állítom a kapmányt. Erősen látszik már a vége, még két-három játékülést jósolok. Három év után ez lesz az első DnD kampány amit befejezünk és szépen akarom megírni a finálét.

A fenti képen az éppen jó kedvében talált narfelli Khargul látható.

Pool of Radiance - FR D&D

Blumbar (Gábor) visszatért az élők közé Braccio püspök isteni közbenjárásának köszönhetően, viszont Doriant (Máté) még az éjjel orvul meggyilkolták. A játékosok az alakváltó Ivellimilre gyanakodnak, nem minden ok nélkül. Maya (Zsolt) úgy döntött, hogy halott társával marad, így a Tanács Zhentilbe küldendő delegációjához végül nem csatlakozott. Ebben a döntésben volt némi szerepe annak a ténynek, hogy sem Máté, sem Zsolt nem értek rá az ominózus hétvégén.

A követek tehát:
Dávid - Khargul of Narfell (ember harcos)
Gábor - Blumbar at Ungart (törpe barbár)
Eszter - Silvara (elf druida)
Gergő - Khalied (elf szerzetes)

A lepecsételt diplomáciai papírokban Új Phlan tanácsa tisztázza viszonyát Zhentilerőddel, és ezen fontos iratokat nem lett volna bölcs dolog közönséges futárral küldetni. A játékosok becsületesen (értsd. kibontatlanul) leszállították az okmányokat, a Pocakos dombok lábánál álló zhent helyőrségbe, ahol a parancsnok át is vette. Meghívta követeit egy kellemes vacsorára, melynek során egy kölcsönösen bizalmatlan csevegés keretében sikerült némi információt cserélniük. A zhentek akkor tálalták a feketelevest amikor álomra szenderedtek, mivel azonban voltak oly bölcsek és őrszemet állítottak nem sikerült vendéglátóik merénylete. Elmenekültek a kaszárnyából és gyalogosan visszatértek Phlanba, ahol értesítették a Tanácsot az eseményekről. Ekkor derült, ki, hogy a vezetőség legifjabb tagja, Porphyryrs Cadorna nyom nélkül eltűnt a textilházból.

Blumbar aktív részvételével megszervezték a Valjevo-kastély elleni támadást, ám a tervben kulcsszerepet játszó Stojanow-folyót ehhez előbb meg kell tisztítani. Kiderítették, hogy a szennyezés valahol Kuto-tavánál kezdődik. Három napot adtak maguknak, hogy végrehajtsák a feladatot, mely Silvara (Eszter) szívügye.

Hat zhent katona felaprításától eltekintve semmilyen harc nem volt, viszont voltak vadonbeli találkozások, melyek akár harccal (a vörös sárkány esetében egyértelmű meghalással) is végződhettek volna. Az ilyen találkozások nagymértékben fel tudják dobni a játékot, élőbbé teszik a világot és később egy ötlet kapcsán vissza lehet térni hozzájuk.

Pool of Radiance - FR D&D

Maya (Zsolt), Khargul (Dávid), Silvara (Eszter) és Khalied (Gergő) Phlan tanácsának delegációjaként több heti itt tartózkodás után végre elhagyták a várost, az eddig megközelíthetetlen északi vidékek felé. Céljuk az volt, hogy megnyerjék ügyüknek a pusztákon tanyázó nomádokat, akikről az a hír járta, hogy lepaktálni készülnek a Vezérrel, aki Valjevo kastélyából irányítja a sötétség gyülekező seregeit.

Először összefutottak Thujával, Rastan nomád király lányával, aki éppen elszökött otthonról, hogy elkerüljön egy kényszerházasságot Al Rasid királlyal a Puszta legnagyobb nomád csapatának, a Holló klánnak a fejével. A nomád hercegnő elvezette őket a Sárgaszakáll törzshöz, ahol megismerkedtek az apjával, Thuja bátyjával, Kultarral és a sámánnal, Urgolddal. Ez utóbbiról Silvara kiderítette, hogy druida, akinek feladata a Reszketőerdő őrzése, és aki már régóta várja azt az utána küldött személyt, aki majd megtisztítja a mérgezett Stojanow-folyót. Rastan király elárulta, hogy nincs sok választása a Holló klánnal kötendő szövetséget illetően, ám a karakterek hozta ajánlat kibúvóval kecsegtet. Khargul a szavát adta a város nevében, hogy amennyiben Phlan oldalára állnak a mindent eldöntő csatában, cserébe kereskedelmi és támogatási szövetséget kötnek velük. Az egyezséget a nomádok erősítésére küldött 150 kobold lemészárolásával pecsételték meg.

A Sárgaszakáll törzs élén visszatértek a városba, ahol a vezetőség nevében Werner Von Urslingen örömmel fogadta őket. A játék ott fejeződött be, hogy másnapra a Tanács döntést hoz, szövetséget köt-e Zhentilerőddel és ennek eredményét a játékosoknak kell majd kézbesíteniük.

Blumbar (Gábor) egyelőre anyagi megfontolásból nem támadt fel.

Ilyen mennyiségű résztvevővel még nem operáltam: 50 nomád (10 íjász, 30 lovas, 10 harcos) és 80 kobold (Silvara 70-et kiiktatott egy varázslattal). Bár három kör alatt eldőlt a harc, kicsivel több mint egy órán át játszottuk. Alkalmaztam némi gyorsító technikát a csoportos Védettségi fokok előállításával, ettől függetlenül ki kell találnom valami ütősebb módszert a nagylétszámú harcok levezetésére.

Pool of Radiance - FR D&D

Az egykori Tyr katedrális megtisztítása, a játékülés kezdetét követő második percben már egy kezdeménydobással folytatódott, és ez a szessön végéig így is maradt. Megint lenyomtunk egy egész napos harcot, ork Bane papok, Bane lovagok és egy förtelmes ork banelar ellen, aki a főpapi cím büszke tulajdonosának mondhatta magát. Akadt még tennivaló bőven az alsó szinten, mivel a főpappal támogatott csapatok alaposan eltángálták az NPC partit.

A hét játékos nagyon szépen indított, mindjárt két csoportra is szakadtak. Ez abból a szempontból bizonyult jó lépésnek, hogy a szűk belső terek miatt nem biztos, hogy tumultus esetén mindenki labdába tudott volna rúgni, ezzel szemben a szétszakadt parti mindig könnyebb prédának bizonyul. Majdnem sikerült is kirekeszteniük a betörni igyekvő külső őrjáratot, ám miután ez nem sikerült a harci egyensúly megbomlott. Ijesztés varázslatokkal szétzilálták a soraikat, Khargulnak (Dávid) és Silvarának (Eszter) spuriznia kellett, míg Maya (Zsolt) és Dorian (Máté) a varázslatok hatóidejének lejártáig állták a sárát. Blumbar (Gábor) és Khalied (Gergő) a banelar főpap közelében küzdöttek, ám a szerzetes végül menekülőre fogta a dolgot, a törpe barbár viszont utolsó leheletéig hősiesen harcolt a renegerálódó és varázsolgató szörnypap ellen. Cassiopea (Krisztián) varázslataiból kifogyva csak a túlésére játszott, amit egy-két meredekebb helyzetet elkerülve sikerrel hajtott végre. A mesélőfal mögül Silvara tűnt a nap hősének, aki rengeteg sebződést bevállalva segített Dorianen és az ájult Khalieden is, ám barátait mentve végül hősi halált halt.

A vesztésre álló játékosok Arielt, Torm angyalát hívták segítségül, akit korábban megmentettek és aki cserébe felajánlotta, hogy egyszer kisegíti őket bajból. A szívességet eddig a Valhingen-temetőre tartogatták, ám a szükség most más követelt. Az angyal nem tudott segíteni azokon akik a templomban harcoltak, ám akik kívül tartózkodtak, azokat felgyógyította, s mivel Dorian kihúzta Silvara testét őt fel is támasztotta. A játékosok nem látták, de Ariel először Torm lovagját, az NPC Boremet térítette magához, aki a banelár mérgétől két órára szunyókálni kezdett a templom túloldalán, egy általa kimentett ájult Tyr pap társaságában. Amint magukhoz tértek berontottak, hogy leszámoljanak a főpappal, aki addigra sajnos kivégezte Blumbart.

Ariel támogatásával - mely kizárólag gyógyításra és az említett feltámasztásra korlátozódott - legyőzték a Bane követőket, akik egy része elmenekült egy kapun keresztül, amit később Braccio püspök lepecsételt. A katedrális visszafoglalásával az eddigi legnagyobb hőstettet vitték véghez, ám a legmagasabb árat is fizették érte.

Vault of Larin Karr - FR D&D

Máté tavaly nyáron kezdte ezt a gyári mesét, mely valójában egy Sword & Sorcery modul. Mi azonban áthelyeztük Forgotten Realmsre, mint egy a Fénytelen Citadella folytatásaként, melyet Zsolt vezényelt. Előzetes megállapodás szerint abban a kalandban Máté vitte azt

 a karaktert, amit most Zsolt alakít - kíváncsi vagyok az enyémmel ki merne játszani, ha én mesélnék ennek a partinak.:) Ha jól emlékszem idén valamikor az év elején játszottuk utoljára. Dávid kétszeri elhalálozás után még tavaly kiszállt a kalandból, így az utolsó két-három játékülésen csak Zsolt és jómagam vettünk részt. Mivel a modul igen erős két karakternek

Zsolt - Nefer Nefer Nefer (mulhorandi asimaar mágusnő)
Jómagam - Dorn Dundaron (ember harcos-pap)

így erősítésre volt szükség. Most szombaton történetesen úgy alakult a játékosok konstellációja, hogy folytathattuk. Eszter és Gergő csatlakoztak hozzánk, egy elkényeztetett máguslányka és egy pesszimista duergar képében.

A Quail-völgy felderítése során számos szerteágazó feladatot begyűjtöttünk magunknak, melyek közül a legjelentősebbnek Larin Karr kincse ígérkezik, mely valahol a völgy alatt húzódó Mélysötétben leledzik. A mostani játékülés azonban nem annyira a nyomozással, inkább a frissen megismerkedő karakterek kijátszásával telt, ennek megfelelően a kockagurítás is a szigorú minimumon maradt. S bár le-fel utazgattunk a völgyben a mesélőnek nem állt szándékában encounterekkel feldobni az egymást követő napokat. Ártani nem ártott volna, hisz a karaktereknek nem csak jellemileg, hanem taktikailag is össze kell rázódniuk, és tegyék ezt inkább egy egyszerű találkozás során, semmint egy komoly téttel bíró összecsapás alatt. Rövid, Mélysötétbe tett kirándulásunk során mindössze két élőhalottal találkoztunk , ám azokat a meglepetés kört követő első körben elűztem. Tárgyaltunk orkokkal a déli dombságból, akik fejpénzt fizettek volna a völgy alatt lakó ellenséges törzs harcosainak fejéért, de karakterem addig győzködte őket, míg sikerült révennem őket egy full-scale háborúra. Kétszer tíznap múlva találkozunk majd velük a földalatti tó partján, addig pedig újabb túrát teszünk a Mélysötétbe, ahová egy nemrég érkezett félszerzet nyomai is vezetnek.

Temple of Takhisis - DL D&D

Feketeszemű Gábriel (Zsolt karaktere) rögvest kijátszotta 

a pakliból megidézett Halált, és visszatért a bordélyházba, hogy nyélbeüsse az üzletet a Karizma-köpenyre. Mint kiderült a holmi jócskán meghaladja a csapat anyagai kereteit, így megelégedett egy fejpánttal, amiről azonban később kiderült, hogy nem növeli a Karizma tulajdonságot, mindössze a Karizma alapú szakértelmekhez ad bónuszt. Képletesen szólva a hajára kenheti. A vásárlás eufóriáját karakterem végigmeditálta a Pikkelyes Kutya fogadó szobájában - mindössze azon okból kifolyólag, mert az előző játékülés végére már sikeresen összevásárolta magát.

Solmir Vangor Sargonnas minotaurusz papja végül fogadott bennünket, de mindjárt el is árulta, hogy ha beszélni akarunk az istennel ki kell állnunk egy próbasorozatot, 24 óra alatt. Ez egy nagy, hosszú és egyenes alagút formájában várt minket, melyben sorban egymás után kemény elementálokat kellett gyaknunk, majd egy Káoszbestiát is. A próba célvonala még messze van, de a káoszdög után befejeztük a játékot, mivel a végén már Zsoltnak két játékos karakterét kellett irányítania, én pedig éhes voltam. Ja, és ötre jött Eszterék következő csapata.

Tök szuper, hogy felvettem egy szint Vándort, ugyanis amellett, hogy az fajom ajánlott kasztja, kettő helyett mindjárt négyszer támadok egy körben és kiválaszthattam a Külvilágiakat ellenségnek...meg illik is a karakteremhez.

A képen Tamlin Durixalet, Gergő hentesmód daráló drow elfje látható, akivel kiválóan tudunk bárkit közrefogni.