Age of Worms - EBERRON D&D

Long Live the High RPG! Hetedik Age of Worms ülésünk eme éltetés jegyében telt. Sajnos Gábor nem volt jelen, pedig törpülő fél-orkja ismét megcsillogtathatta volna az első szessönökre jellemző fényét, révén számtalan szerepjátékos felület fényezésére adódott mód.

Régen listáztam már a parti összetételt, úgy vélem ismét aktuális:

Zsolt - Gorin Gamaal (ork kinézetű isteni varázshasználó)
Dávid - Zodear Ovion (ember kinézetű pszionista)
Gábor - Malo Ranna (fél-ork kinézetű harcosnő)
Vili - Abu Nanzo (shifter kinézetű szerzetes)
Jómagam - Delta Tastír (ember kinézetű varázslónő)

Miután kiszabadítottuk Anatát, egy ájult zsoldost életben hagytam, akit a többiek eszméletretérését követően kihallgattunk. A férfi elmesélte, hogy csapatuk nem vett részt az emberrablásban, mindössze a lány őrzése volt a feladatuk. A megbízóval személyesen nem találkoztak, egyedül varázshasználó vezetőjük és/vagy halott pszionistájuk ismerhette a kilétét, ám őket a harc hevében már jobblétre szenderítettük. A férfit elláttam a homlokán az arkán jelemmel, majd szélnek eresztettük. Gorin kikísérte a barlangból, majd ő maga sem tért vissza. Hiánya egy ideig nem tűnt fel, mert a pszionistától zsákmányolt kommunikációs kristály, illetve a zsoldoscsapat fegyverein található sharni kovácsmester pecsétjének tanulmányozásával foglalatoskodtunk. Zodeár Ovion és Abu Nanzo végül elindultak megkeresni Gorint, de csak a zsoldosra bukkantak rá, aki elmondta nekik, hogy elváltak útjaik, talán Gyémánt-tó felé indulhatott.

Visszatértük után eszmecserét tartottunk arról, ki miért van a csapattal, kinek mik az egyéni céljai, ki hogyan vélekedik az eddigi és múltbeli közösen átélt eseményekről, stb. Itt aztán tombolt a szerepjáték, amiben Zsolt nem tudott aktívan részt venni, mivel pontosan szerepjátékos indíttatásból, egy stabil 3-4 órára kimesélte magát. Malo Rannát megkértük, hogy vigye el Anatát az Alkony kolostorba, ahol majd felgyógyítják a legyengült teremtést. Magunk a barlangban töltöttük az éjszakát, ám reggel mindjárt egy babau ébresztett bennünket. Megbízónk tehát démonokkal is lepaktált, csak hogy megszerezze tőlünk a jogar darabját. Hárman háromfelé szaladtunk, így az időközben megduplázódott lényt idővel sikeresen leráztuk.Gyémánt-tóba visszatérve pár felismeréssel gazdagabbak lettünk:

-Gorin visszatért a Jorasco-ház ispotályába, ugyanis nem találja a morális egyenlőségjelet saját szemlélete illetve néhányunk életfelfogása között, így ezek átgondolásához magányra és időre volt szüksége
-nincs jobb egy fürdőnél és egy teljeskörű szobaszolgálatnál
-a pszionistától zsákmányolt "beszélgető" kristály másik fele valahol itt van/volt a Lon kereskedőházban, Ovion itteni bázisán
-hivatalosak vagyunk Allustanhoz, a helyi varázshasználóhoz másnap ebédre

A nap hátralévő részében további sűrű RPG-zést folytattunk, immár Gorin részvételével, majd mindenki a dolga után ment. Magam felkerestem a Kundarak-házat, ahol hitelt vettem fel, majd a Sivis-házat látogattam meg, akikkel levelet küldettem apámnak, valamint kedvenc tanáromnak, és befizettem az egyetemi tagdíjat. Az éjszakát a Fekete Mén fogadóban töltöttem, ahol kibéreltem egyszerre hat szobát és a fürdőt, majd ezek egyikében gondosan elrejtettem a jogart.

Reggel még agyaltunk egy kicsit, majd felkerestük Allustant. Mérgezéstől tartva óvatosan fogyasztottunk, ám végül bizalmunkba avattuk és elmondtunk neki mindent a Férgek koráról, a próféciáról, a Fekete Katedrálisról és az Ében Triádról. Felajánlotta mágikus segítségét, amennyiben úgy döntünk, hogy leszállunk Keserűkő Ragnolin bányájába. Ezt alaposan meg kell fontolnunk, mert ha nem találunk bizonyítékot és rajtakapnak, szorulunk. Nekem gondolnom kell a családom hírnevére is, nem derülhet ki, ha ilyen ügybe keveredem.


Tettem lépéseket taníttatásomra is, melyet Allustan a puszta szakmai odaadásnál mélyebb rajongással ajánlott fel - persze ebből én semmit nem vettem észre.

Még egyszer hangsúlyozom, nagyon hiányzott Gábor, állásfoglalása a tervezés és a motivációs egyeztetések során több mint szükséges lett volna.

The Amazing Escape of Lieutenant Kolon - STAR WARS

Tavaly októberi játékunk után Gábor végre ismét Star Wars mesélésre adta a fejét, ezúttal a teljes partinak:

Aril - sullusti pilóta (Máté)
Jaganar - klatooni katona (Dávid)
Rado - ember felkelő (Zsolt)
Lomina Pace - ember hajótolvaj, Rado felesége (Jómagam)

A legutóbbi kalandunk óta eltelt néhány napban Rado (felső kép) visszatért a továbbképzésből ám kellemes légyottunkat a felkelés cseprő-apró ügyei szakították meg. Tudomásunkra jutott, hogy a Birodalom lecsapott a Yavin 4-en található állomásunkra, leszálló csapatszállító hajóikkal békés tüntetőket zúztak agyon a Ghormanon és még sorolhatnám. Fenyegető fellépésük egyik folyamodványa lehet, hogy bázisunknak megszakadt a kapcsolata az Argonnar harmadik holdján található megfigyelőállomással, ráadásul a hozzájuk küldött mentőhajónk is szőrén-szálán eltűnt. Paracsnokunk kriptikus eligazást tartott (még azt sem árulta el, hogy az állomás milyen természetű megfigyelést végzett) majd ránk bízta az ügy kivizsgálását.

A Szövetségtől kapott űrhajónkkal Aril (Máté) ötlete alapján először egy megtévesztő hiperugrásba kezdtünk, ami mint kiderült hasznos is volt: karakterem ugyanis egy aktív nyomkövetőre bukkant a szerszámosládában. Ettől egy másik hamis ponton megszabadultunk, majd kódolt jelentést küldtem felfedezésünkről a parancsnokunknak.

A célrendszer előtt azonban hipertéraknákba botlottunk, melyek gigantikus láncba rendezve védték a rendszer határát. Áthaladni rajtuk egyenlő lett volna az öngyilkossággal, így Radoval szkafandert öltöttünk és kint nekiláttunk hatástalanítani az egyik központi egységet. Ennek oroszlánrésze rám hárult volna, ám karakterem egyszerűen nem bírt a kihívással. Többszöri próbálkozás után csak egyre ingerültebb lett majd végül eltört a mécses. Játéktechnikailag ez úgy nézett ki, hogy nagyjából 10-15 próbálkozás során egyszer sem sikerült 5 feletti értéket produkálnom a 20 oldalú dobótesttel.

Rado végül megoldotta a problémát és beléphettünk a rendszerbe. Az Argonnar szeles, homokfútta holdján ráakadtunk a földalatti állomás felszíni egységére, mely körül planetáris bombázás jeleit fedeztük fel. Az objektum átkutatása során nem találtunk életben senkit, látszólag a teljes személyzetet lemészárolták, az összes kutatási anyagukat elvitték. Már éppen távozni készültünk, amikor felfedeztünk egy még aktív terminált, melyen koordinták mutattak egy pontra a bázis viszonylagos közelségében. A holttesteket kihordtuk a felszínre, hogy a pusztító szél idővel eltűntesse nyomaikat.

A koordinátákon egy korábban álcázott, most már üres indítósilót találtunk. Az adatok szerint nemrég feltöltöttek itt egy hajót, de éppen csak annyi energiával, mely arra sem lenne elég, hogy elhagyják a rendszert. Felszálltunk hát és a vészfrekvencián elkezdtem sugározni. Nehezen, de végül felfedeztük, hogy válaszokat küldenek nekünk az Argonnarról. Bemértük a pozíciót, ám a tengerparton csak az összetört űrhajóra és egyik halott technikusra bukkantunk. A nyomok alapján a sivatagos terület mögött húzódó hegyek felé indultunk, útközben még egy, részben elfogyasztott hullát találtunk. A sziklák között, a hegyoldalban felfedeztünk egy barlangot, mely kiváló rejtekhelyül szolgálhatott az űrhajótörötteknek - helyettük azonban egy rasnya szörnyet zavartunk fel. Hajszál híján elmenekültünk előle, majd folytattuk a keresést a korábbi vektorok mentén. Napnyugtakor végre rájuk találtunk, táborukat azonban éppen egy sarlacc támadta meg, a csápokat lődözve a bestia szájából mentettük ki őket.

Kolon hadnagy elmesélte csodával határos szökésük történetét az Argonnar III-ról, majd a maradék túlélőkkel a fedélzeten visszatértünk anyaállomásunkra. Parancsnokunk elégedettnek bizonyult teljesítményünkkel így rögvest új megbízást adott: hozzuk el Jan Ors (alsó kép) oktatót a Caridán található Birodalmi Akadémiáról.

Bár Gábornak több írott oldal is forgott a kezében, jórészt improvizált mesét hallottunk: az Argonnar bolygó először más nevet viselt, majd Eberron karakterem neve (Delta Tastír) is rövid tisztelgésben részesült, mint a mentőhajó hívójele. Kézifegyveres harcra egyáltalán nem került sor (mindössze hajónk fedélzeti fegyverével adtunk le néhány lövést a sarlaccra), szerepjátékos gesztenyét azonban mindenkinek sikerült kikaparnia.

MÁS: Zsolt beindította első szám elsőszemélyben írt blogját, melyet a karakterei szemszögéből fog vezetni - mesélése esetén természetesen narratív stílusban. Olvasgassátok és bíztassátok, hogy ne hagyja abba.

Age of Worms - Egy üzleti ajánlat

Kedves hölgyem, Legmélyebb sajnálatomra, más választásom nem lévén (és ennek javarészt Ön és társai az okai), csupán eme egyoldalú párbeszéd révén kerülhetek közelebbi kapcsolatba Becses Személyével. Minden újonnan érkezett idegen tevékenykedését szemmel tartom varázslatos hangulatú városkámban, és legnagyobb bosszúságomra Önök a kellemetlen vendégek csoportjába tartoznak, mint arról szolgámtól értesülnöm kellett. Nem csupán súlyosan megsebesítették őt, hanem a gondosan kiválasztott rejtekhelyét is (szó szerint) sikerült kifüstölniük.

Ezzel a lénnyel egyezséget kötöttem, melyet ő ugyan felrúgott, amikor nem az általam kiválasztott személyt csalta el, hogy táplálékul és keltetőként szolgáljon, ám ezzel, ha mégoly akaratlanul is, olyan nem várt ajándékot pottyantott az ölembe, melyre nagyon, valójában túlságosan rég, áhítoztam. Valószínűleg Ön már sejti, hogy mire gondolok…

Amikor Önt távolléte miatt nem, ellenben szolgálóját sikerült elfogatnom és kivallatnom, hogy arcátlanságukért megleckéztethessem Önöket, villámcsapásként ért a hír, hogy ami után én már évtizedek óta kutatok, azt Önök kevesebb, mint egy hét alatt megtalálták. Zoshiel Sírboltjában a Szélhercegek népének egyik legnagyobb hősével együtt egy olyan relikviát temettek el, mely, miután annyi energiát és erőforrást öltem bele a felkutatásába, kizárólag engem illethet meg.

Itt meg kell jegyeznem, mielőtt igazságtalanul ítélné meg szolgálóját, amiért kiadta a hollétükkel kapcsolatos információkat, hogy régen láttam már ilyen lojalitást és elkötelezettséget, melyet ő mutatott Ön felé. Legnagyobb sajnálatomra meg kellett kínoznom, és jobb kezének kisujját meg fogja találni a küldöncömnél, hogy átérezze a helyzet súlyosságát, és lássa, nem a levegőbe beszélek. Ettől függetlenül remélem megérti, hogy nem tettem volna ilyet, ha ez elkerülhető lett volna.

Hogy visszatérjünk a tárgyra: látva szolgálója ragaszkodását, bátorkodtam feltételezni, hogy ez nem csupán egyoldalú, ezért őt egészen addig fogságban tartom, amíg Önök azt a bizonyos tárgyat, amihez viszont én ragaszkodom, át nem adják nekem. Fel fogják ismerni, Zoshiel szarkofágjában kell ráleljenek, és leginkább egy jogar darabjához hasonlít.

Az üzlet rám eső részében kötelezettséget vállalok arra, hogy mind szolgálóját, mind Önöket életben hagyom, amennyiben a lehetőségekhez mérten leggyorsabban elhagyják Gyémánt-tavat. Amint megszerezték ügyletünk tárgyát, várják meg az éj leszálltát a sírbolt bejáratánál, és a küldöncnél lévő mágikus pálcával adjanak jelet. Az embereim fel fogják keresni Önöket, és lebonyolíthatják a cserét. A szolgálóját egy közeli barlangban fogja megtalálni, melynek hollétét a jogar átadása után tudatják Önnel. Türelmem a mától számított ötödik nap pirkadatáig tart. Ön okos nőnek tűnik, ezért inkább eltekintek annak részletezésétől, hogy mi fog történni, amennyiben megpróbálnak kijátszani.

Age of Worms - EBERRON D&D

A Szél Herceg sírjában talált kincsek számbavétele után úgy döntöttünk itt az ideje szövetségesek után nézni. Zodear (Dávid) és Abu (Vili) ismerték a közelben található Bronzfa Páholy druidakört, akiknek nyugalmas ügymenetét bizonyára zavarná az élőholtak seregének felállításán munkálkodó Ében Triád. Magam úgy éreztem, hogy nem kapnám vissza Anatát (alsó kép), hiába is szolgáltatnánk át elrablóinak a jogart, így számomra is indokoltnak látszott a külső segítség.

Útban a drudiák felé észrevettük, hogy egy szárnyas megfigyelő (vélhetően egy famulus) nagy magasságból követ bennünket, így Zodeár útmutatásai alapján inkább a fák között folytattuk az utunkat. A természetpapokat értesítettük a fejleményekről, ám nekik nem állt hatalmukban megállapítani az elrabolt Anata tartózkodási helyét. Hátrahagytuk hát a varázstárgyainkat azonosításra , majd tovább indultunk az Alkony Kolostorába, ahol a nagyhatalmú Szimmetria Lencséjét őrzik.

Az Alkony Kolostor vezetője, Izenfen apátnő már korábban kapcsolatba akart lépett Zodeár Ovionnal, így szívesen látott vendégként fogadott bennünket. Elárulta, hogy rendjének egyik tagja, Balthazar 30 évvel ezelőtt kőbevésett egy próféciát, melyet a Csillagorom Kolostorban őriztek. Ám ennek egyik felét valaki elrabolta, amikor is Karnath betört és lerombolta a kolostort. A véletlennél valószínűleg több köze van az elrabláshoz annak a ténynek, hogy a Hollók Kompániája akkor ott állomásozott. A prófécia első fele a Férgek Koráról regélt, a másik fele pedig azokról, kik útját állják majd.

A töredék pontosan így hangzik:

Mikoron a Kígyó saját farkába harap,
S elsötétül a Világ,
Kyuss lába újra Eberron földjét tapodja,
Vele pedig beköszönt újra a Férgek Kora.

Az ősi Béklyók lehullanak,
s kik hajdan Urak voltak, felemelkednek ismét.

A Hatok már új utakon járnak,
Ám most elérkezett Sarjaik ideje.
A Miriádok Atyja és az Örökkön Új Utakon Járó,
A Fenevad Vére és a Lepecsételt Kapuk Őre,
A Tűzben Bélyegzett és a Hetek Trónusának Örököse
Csak együtt állhatják útját a Második Eljövetelnek.

Vakon végzetükre, sorsuk fonala találkozik
Hola Herceg aludja örök álmát.
Lépteiket fekete szárnyak suhogása kíséri,
Midőn magasra tartják a Remény Lángját.

Izenfen nem tartja kizártnak, hogy a prófécia ránk vonatkozik, némelyikünket nagy vonalakban sikerült is azonosítani. Mindenesetre amíg ez, vagy ennek ellentéte megerősítést nem nyer, mindenben a segítségünkre lesz. Kezdi ezt azzal, hogy megkeresi Anatát.

A felderítés azonban időt igényelt, így mi addig visszatértünk a druidákhoz, felmarkoltuk a varázstárgyakat, melyeket nem annyira érdem, sokkal inkább hasznosítható funkciók alapján szétosztottunk egymás között. A kolostorban hátrahagyott Abu nemsokára megjött a hírrel és indultunk is az emberrablók barlangjához.

A szokásos túszdrámát elkerülendő magam egyszerűn befutottam-repültem a barlang közepébe és jól fejensármoltam a vezetőjüket. Mire a többiek beértek már tárgyaltunk a jogar és a túszcsere ügyében. Sajnos nem sikerült zöldágra vergődnünk, így kenyértörésre került sor. Gorin (Zsolt) egy kőformálással biztonságba helyezte az öntudatlan szolgálómat, majd együttesen a jelentős túlerő ellen fordultunk. Az egyszerű haramiákról néhány ütésváltás után kiderült, hogy képzett harcosok, akiknek sorait még varázshasználó vezetőjük és egy pszionista is erősíti.

A harc nem ment könnyen, Gorin (felső kép) és Maloranna (Gábor) elájult, majd a csata végeztével egy ravasz védőfogásnak hála Ovion is követte őket. Abu és én maradtunk talpon, idő hiányában itt be is fejeztük a játékot.

Ijesztő volt látni, hogy két ütőemberünk összeesik, félek a parti összetétele nem a legoptimálisabb. Hiányzik a "tank", aki egy, (max. két) körönként egy ellenséget leterít, illetve a pap, aki a sorok között mozogva rázza újra gatyába a már szédelgőket. Az előbbi két foglalkozás egy karakterben történő párosítása sem lenne a legszerencsésebb, mint arról Dorn Dundaron kijátszása közben többször is meggyőződtem.

Az események fényében eddigi fejlődési fámat újra gondoltam, a cél mostantól az, hogy ne forgácsoljam szét a karakter képességeit, egyértelműen a varázshasználó osztályra összpontosítsak. A közelgő szintlépés már ennek jegyében telik majd.

Beyond the Mountains of Madness - CoC

Az akkor már 30 órája talpon lévő Starkweather megérkezése után két órát szunyókált, miközben Moore esti mese gyanánt felolvasta neki Az Őrület hegyei című Dyer kéziratot. Mint az várható volt ez nem hogy óvatosságra, inkább gyorsabb indulásra késztette a megszállott angolt. Különösen azért, mert a németek - minden Lexingtonnal folytatott vitájuk ellenére - szintén az indulás küszöbén voltak.

Két géppel szálltunk fel a hegyek közé, oxigéntartályainkba gyógyszerészeti tisztaságú sűrítmény helyett iparit toltak, melynek igen gyomorforgató mellékíze alaposan megviselte Xarost (Zsolt) és Holbrookot (jómagam). Az út a ciklopszi hegyek között eseménytelenül zajlott, attól a két apró részlettől eltekintve, hogy az egyik motor néha kihagyott, valamint hogy Cornell és én hallottuk azokat furcsa hangokat, melyeket Dyer is említ. Érdekes módon csapatunk többi tagjai vagy nem hallották ezeket, vagy nem jelezték.

A hegyek mögött húzódó gigászi fennsíkon megtaláltuk a Vének városát, melynek egyik "terén" - ha nem is zökkenőmentesen - de letettük a gépeket. Felállítottuk az oxigénsátrakat egy közeli épületben, majd felváltva elindultunk felderíteni környékünket. Találtunk egy folyómedret, egy irtózatosan mély, megfagyott barlangvízesést, mely sejtésünk szerint az innen 7-8000 méterre található tengerszintig nyúlik. Gigászi szobrokat, befagyott épületek kusza labirintusát, töménytelen mennyiségű falrajzot és a szokásos ötszögletű zsírköveket. Különösen érdekesnek bizonyult egy piramis és a bejáratát képező gyémántkeménységűre szenesedett faajtó, melyet mintaként magunkkal vittünk.

Egy szobormászás közben a kimerült Tremblay (Gergő) csúnyán megsérült, így Dr. Bennett (Eszter) avatott szakértelmére bízták. Starkweather és Kerrington (Gábor hiányában most NPCként futott) az egyik óriási szobor kék golyóhoz hasonló fejrészét találta érdekes trófeának, így annak a folyómederből a táborba történő szállításának megszervezésével fejeztük be a játékülést.

Gábor hiányzására való tekintettel, Dávid összeállított egy részletes összefoglalót az eseményekről, melyet Zsolt jóvoltából itt lehet megtekinteni.